Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-17 / 7. szám

2 7-ik szám. N Y I R V I D E K 1907. február 17. Tehát kinek az érdekében terveztetik a jog­iosztás? A nép, az Isten adta nép érdekében bizo­nyosan nem. É.s ez a mi fő argumentumunk!! Mert ha például az mondatnék, hogy egy 3000 forintos jogügylet, telekkönyvi beadvány körül a primitiv képzettségű községjegyzői kar elég értelemmel, kellő lelkiösmerettességgel, fele­lősséggel nem tud eljárni, ez tehát a magasabb kvalifikációju ügyvédi és kir. közjegyzői testület tagjaira bizassék, e téren lehetne pro és contra érveim. Említeni lehetne a már szintén fokozódó jegyzői kvalifikációt, helyismeretüket és ama nép­osztály fizető képességét. De bocsánat, 50—100— 600—1000 forintos jogügyletek megkötésénél tehetségüket nem tehetjük kritika tárgyává, mikor tudvalevőleg az állam érdekeinek megóvásánál, adók kivetése, behajtása biztosításánál 10 ezrekig garantálva látjuk azt. A nép azonban, az Isten adta nép! . . . Hát becsületes törekvés az, hogy garasaiból élő szegény népünket 50—60 100—1000 forin­tos szerződéseik megkötésénél, sőt aprő-cseprő panaszaikat, jogorvoslataikat tartalmazó beadvá­nyaiknál arra kényszeritsük, hogy ezeket ne ir­hássá meg olcsó pénzért az a községi jegyző, a kivel az a szegény nép együtt szenved, együtt érez, a ki beteg családtagjait felkeresi, buvában, örömében osztozik, a kihez teljes bizalma van s a kit ingyen tanácsadásai után szinte honorálni vágyakozik; hanem teljesen idegen, 20—30 kilo­méter távolságban lakó ügyvédet legyen kényte­len okmányaival, tanúival felkeresni, hogy ez egy-két munkanap elvesztegetése után elintézze neki azt az ügyét 10 forintért, a mit amaz 4 forintért épp oly jól megcsinálna? Ez nem hazafias politika! Ez nem a ncp érdekében csinált politika, ez rosszul csinált lelketlen politika s ez ellen lelkünk mélyéből tiltakozunk! Nem a jegyzők; de annak a népnek érdedében, a melynek java, üdve, boldogsága: a haza legfőbb üdve, java és boldogsága; mert a népjólét az állam fundamentuma. Ügyvéd, kir. közjegyző, községi jegyző ér­deke itt mind, egy számba nem vehető nulla. A népjólét érdekében kívánjuk tehát, hogy a köz­ségi jegyzők jajfelkiáltása meghallgattassák és Polónyi Géza állítólagos törvényjavaslatából tör­vény soha, de soha ne legyen! Tóth József. Mezőgazdasági házi iparunk fejlesztése Irta: Szlkszay Sándor gazd. e. titkár. IV. Előbbi soraimban másodsorban fölkarolandó iparnak a cirokseprü késziitését említettem. A nyers anyag termelése — miután az jó talajt és kitűnő mivelést igényel s mivel hozama az aránylag tekintélyes regiet-is bőven felülmúlja, gazdáinkat az egyedül jövedelmező belszerves mivelésre ösztönzi. A rendelkezésemre bocsátott 1906. évi egy 12 (1600 négyszögöles) hold és egy 2385 négyszögöl területü kísérlet rövid adatai szerint Ideál. Irta: Asmadai. Most is olyan fagyos, barátságtalan a tél, mint hajdan. Most is olyan rejtelmesen zúg az éjszaki szél s most is elmerengve ülök a mécsvilág mellett, mint haj­dan — ketten! Kicsiny szobámban mythosi alakok kez­denek kibontakozni, szemem káprázni kezd s elragad eme fantasztikus alakok világába. . . . Mintha irtóztató gyorsasággal gépek, vagy malom­kerekek zakatolnának a fejemben, elszédülök, s ezek a lebegő árnyak, az istenek igazi alakokká változnak, ér zem azt a különös leheletet, mely énjükből ered, s e rejtelmes alakok chaosából égi tünemény gyanánt kezd kibontakozni egy káprázatos, a fantáziát felülmúló, ter­mészetfeletti lény: az eszmény, az ideál! Érzem, mel­lettem suhan el, megérinti és megperzseli testemet. . . . Valami emberfeletti vágy kezd keringeni bennem, ki­nyújtani karjaimat, keblemre ölelni ezt a tüneményt,... de nem tudom! Mereven gépiesen nézem el, mint űznek pokoli játékot e regebeli alakok, mint suhan el mellet­tem az a régen megálmodott eszmény és hogy fogva tartsam, nincs erőm, nem tudom! Künn olyan rejtelmesen zúg a téli szél, valami különös zaj felébreszt e csalóka világból ... a káprá­zat eltűnik: s midőn ki tudnám tárni reszkető karjai­mat: a semmiséget ölelem, az árny eltűnt — nincs sehol! S aztán az élet rideg bánatába temetkezem, el­mémbe torlódnak a való, a lét megrázó eszméi; elvo­nul a káprázat s helyette agyamat a jelen és a mult valója foglalja el; igen: ámult! Midőn ifjuságunk tiszta hevével, szent rajongásával, ketten ültünk kicsiny szobá­ban és kerestük lázas elmével, dobogó kebellel, a ter­mészetfelettit itt a főidőn: az ideált, az eszményt! * * * Jó barátok voltunk. . . . Egy kis szobában húzód­tunk meg ketten az élet rideg zajától, hogy ifjú elménk mesés képzeletével ragyogó színekben álmodjuk a rej­e két terület termési eredménye: szakállban 122 m.-mázsa 45 klgr, magban 133 m.-mázsa 36 klgr. Ezek értéke eladási árak alapján : sza­káll á 31 kor. összesen 3795 kor. 95 fillér, a mag á 8 kor. összesen 1066 kor. 88 fillér, bruttó bevétel tehát összesen 4862 kor. 83 fi 11. Ezzel szemben műveleti kiadások: kapálás és rit­kítás 519 kor. 60 fillér, vágás, behordás, fésü­lés és préselés 1128 kor. 47 fillér, vagyis ösz­szesen 1648 kor. 07 fillér, mely összegnek a fenti bruttó bevételből való levonása után 3214 kor. 76 fillér marad földjáradék, vetőmag, vetési munkálatok és általános regieköltség megtérítésére, vagyis kat. holdunkén 238 kor., ami minden­esetre még a mai nehéz viszonyok között is szá­mottevő tiszta haszonnak felel meg. A legutóbbi években bizonyos lendületet vett cirokseprü iparunk máris szép eredmén veket tud fölmutatni, amennyiben alkalmas talaj és éghajlati viszonyaink következtében s a nyers anyag kitűnőségénél fogva hajó-számra expor­tálják, többek közt Dél-Afrikába is, készítmé­nyeinket. Köztudomásu, hogy közfogyasztásban első keresletnek örvendő fanyelű cirokseprü értékesí­tési ára igen rövid idő alatt csaknem 100 szá­zalékkal emelkedett. Ipari feldolgozása szintén csekély erővel és a munkanélküli téli időben történik és a fűz­vessző fonó iparral párhuzamosan könnyen űzhető. Ezek mellett a gyékény és raiiaháncs­lonás is könnyen bele illeszthető a fejlesztés prog­rammjába, mindenesetre azonban csak akkor, ha az előbbi két ág már bizonyos lendületet nyert, ami­dőn a nép munkakedve a megszerzett kézi ügyes­séggel mintegy biztosítva van s amikor a célba vett szervezet az előbbi közfogyasztási cikkek gyártmányaival reális alapját beigazolva, ez utóbbiak mint inkább luxus-cikkek készítésére is kiterjeszkedhet. Mindezek együttvéve hivatottak arra, hogy munkás osztályunkkal a szerényebb, de minden­esetre reális munkát megkedveltessék, otthonát kedvessé és vonzóvá tegyék, felfogását és észjá­rását helyes mederbe visszatereljék. * * * Nem a feltűnés, legkevésbbé pedig a dicső­ség vágya késztetett eddigi és jelen soraim köz­lésére, hanem tisztán azon őszinte vágyam, hogy bár a legszerényebb tollal, de való igazságot irva, sikerülni fog a társadalom egyik-másik tényező­jét azoknak megnyerni s ez által nemzeti törek­véseink nagynak remélt építményéhez legalább egy darab téglát nyújtani. Előre láthatólag szövetkezeti alapc szerve­zendő iparfejlesztési akcióhoz részjegyek gyűj­tésével fogunk a társadalomhoz fordulni s én hiszem, hogy közös és általános érdeket szolgáló akció támogatását senki megtagadni nem fogja. Teljes lehetetlennek tartom, hogy egy szebb jövővel biztató reális törekvésünk a társadalom­tól remélt, aránylag csekély anyagi támogatáson hajótörést szenvedne, amikor az áldozatkészséget kényelmi és szórakozási céloknál gyakran hihe­tetlen mérvben megnyilvánulni látjuk. tett, de előttünk feltárt dicső jövőt! Hallgatagon ültünk egymás mellett, de tudtuk, hogy miről gondolkozik a másik. Tudtuk, hogy testünk idegen, magasabb szférákba száll, éreztük, hogy bizonyos fensőséggel tekinthetünk az emberekre, mert önönmagunkban ott véltük látni azt a szikrát, ami magasabbá, ami félistenné tesz! Éreztük, át voltunk hatva annak bizonyosságától, hogy az a szellem más, az az erő más, mely ereinkben forr; éreztük, hogy méltók tudnánk lenni arra, hogy azt a természetfeletti eszményt, — melyet csak képze­letünkben tudtunk megalkotni — bírhassuk, sőt tudtuk, hogy ezt az ideált, azt a tiszta és ideális nőt, meg kell találnunk, mert önönmagunkban annak méltó társát láttuk! Hiu ábrándok, képzelődő ifjúság! Akkor még nem tudtuk, hogy minden e földön porból van . . . akkor még igaznak tudtuk volna látni azt a csillogó mázt, mely vékonyan takarta el: a port, a salakot! Hiszen távolból néztük . . . fénylett! nem természetes-e, hogy azt a fényt, az ilyen benyomásokra hajlékony lelkünk aranynak látta ?! Ha akkor mentünk volna közelebb s a csillogó máz redőín — kikandikált volna a por, a ri­deg való, talán tévesztett ifjúságunkat boldogság és meg­elégedés övezte volna, mig igy . . . szenvedélylyé vál­tozott át, annak a tisztának hitt nőnek az üldözése . . . amelyet nem tudunk elérni soha! Ábrándozás, ábrándozás! Mennyi tévesztett út, tévelygés az árban, mennyi bukás, mennyi eltiprása az álomnak te miattad! Az ifjú elkáprázva siet a te biro­dalmadba . . . vakon megy . . . követi azt a valamit, amit dehogy lehet elérni, csak a karjait tartja kitárva, hogy ölébe kaphassa, soha el ne engedje . . . s aztán következik: a fátum! Szemei csak az ábránd tárgyát keresik, pedig előtte tátongó örvény terül el, mélységes mély örvény: az élet! Sokan, megszámlálhatatlanan buknak homlokegyenest, elméjükben azt a csillogó tár­gyat hordozva, abba az örvénybe; — egynehányat -— felráz valami, mielőtt még abba az iszonyú mélységbe pillantottak volna, felocsúdnak, a többi — elbukik. A népoktatási viszonyok Nyíregyház in. i. Nyíregyháza váios tanácsa február 11-iki ülésében hozott határozatával közölte a vármegye kir. tanfelü­gyelőjével és a helybeli iskolaszékekkel az elemi és is­métlő iskolai statisztikai adatokat. Minthogy 1 zek az adatok nem hivatalos titkok s minthogy a riepokt..tás ügye olyan általános közérdek. aiLely nem csak a hivatalos tényezőket, de mindenkit közvetlenül és közelről érdekelhet, bizonyára helyes do­log, lia azokat az adatokat itt, a nagy nyilvánosság előtt is szóvá tesszük. A vátosi tanács határozatához öt rendbeli kimu­tatás van csatolva. Egyike ezeknek az elemiiskolaköte­lesekre vonatkozó adatokat f lekezelek sze int csopor­tosítva tünteti fi. A másik a lakóhely szerinti elkülö­nítéssel, \agy is külön a városban lakók és külön a vá­ros határában lakók szerint tartalmazza az adatokat. A harmadik a város határában lakó elemi iskolakötelesekre vonatkozó i dalokat a külön elnevezéssel biró lakott helyek szerint csoporto.-itva ; a negyedik az ismétlő iskola köteles korban levőkre vonatkozó adatokat; vé­gűi az ötödik a városban és a határban levő iskolákba, illetve tantermekbe járó elemi iskola kötelesekre vonat ­kozó adatokat tünteti fal. Ezekből a kimutatásokból tehát teljes képet lehet nyerni az iskolázási viszonyokról ; amit még inkább elősegít -az, hogy az iskolába nem járókra vonatkozó­lag az előző i-kolai évek adatai is fel vannak véve az 1903 — 904. tanévtől kezdve. 1902. évi 4 20 eln, számú vallás- és közoktatás­ügyi miniszteri rendelet folytán az 1903—904. tanévtől kezdve történik országszerte egyöntetűen a tankötelesek összeírása és a tankötelezettség teljesítésének nyilván­tartása. Az uj rendszer az összeírás és nyilvántartóban Nyíregyházin is kellemetlen meglepetéseket okozolt. Azelőtt a régebbi összeírás és nyilvántartás nyomán ál­talános volt az a hiedelem, hogy Nyíregyházán a nép­oktatási, ille've iskolába járási viszonyok minden tekin­tetben kielégítők, sőt egyenesen fényesek, Az 1903 — 904. tanévre történt ujabb r. ndszcrü összeírás és az iskolába járás nyilvántartásának ered­ménye ellenben azt mutatta, ho^y az összeírt elenn is­kola köteleseknek csak 74 százaléka jart iskolába, 2(i százalék nem járt. Ami más szavakkal azt jelentette, hogy minden negyedik elemi iskola köteles gyermek nem járt iskolába 1 Pedig az iskolába beiratás czéljából a hatósági in­tézkedések — intések és büntetések — megtörténtek. Ámde ezek sem vezettek kellő eredményre. Nem is ve­zethettek, mert az derült ki, hogy kevés az iskola. Az iskolába be nem irt gyermekeknek nagy része nem azért nem járt iskolába, mert szülője, vagy gyámja mulasz­totta el kötelességét, hanem azért, mert iskola hiányá­ban nem lehetett őket beíratni. Ez volt egyik főoka annak, hogy az 1903 —Í104 iskolai esztendőben nem kevesebb mint 1302 elemi is­kola köteles gyermek nem járt iskolába. Ez az óriási szám valósággal megdöbbentette az illetékes tényezőket. Első hallásra hinni sem akarta senki, hogy Nyíregyházán ezerháromszázkét elemi iskola köte­les nélkülözi a legelemibb iskolai oktatást. Megindultak a tárgyalások az iskolák, illetve a tan­termek és tanítói állások szaporítása iránt. Hosszas (s különböző irányú tervezgetések és tárgyalások után az iskolák, illetve a tanítói állások szaporítása megkez­dődött. A városban a római katholikus, a református és az izraelita iskolában nyíltak meg uj tantermek. A gö rög katholikus iskolában is sikerült egy uj, negy tan­termes iskola épület építését dűlőre juttatni, amely épület azonban már csak a jövő tanévtől kezdve fogja éiejtetni kedvező hatását. A város határában megnyílt a Hosszúhát tanyai községi iskola. Királytelken uj tan­terem létesült és második tanítói ál'ás szerveztetett. A folyó tanév kezdetével az ág. hitv. evangélikus egyház egyszerre négy uj tanyai iskolát nyitót' meg. Görög­Milyen szépen tudod te ábrándozás a színtelent a biborszinnel átövezni, hogy az ifjú szivébe férkőzve, azt a port, az összemorzsolható, rideg tárgyat, örökké élőnek, természetfelettinek mutasd meg neki! Hiven emlékszem azokra az estékre! Rendesen ő szólalt meg: — Nézd, itt suhog előttem, látod, az arca, ma­donna-arc, a teste . . . hát nem látod? Most az arco­mat érintette. ... Ha megtudnám ragadni! A „Nőt", az igazi „Nőt" : azt tudnám művészetembe önteni, az örökké igazit, a szentet! Undorodom a földi nőktől, kiket az érdek csatol mindenüvé, kiktől és kiknél csak élvet kérünk és keresünk s a kikhez aztán nem fűz soha semmi! Nem ezt látom, nem ezt! Valami vonása van, ami hiányzik azoknál, valami vonása, ami ördöggé, de egyúttal angyallá teszi. . . . A szeme lázban égett, midőn a halványan meg­világított szoba egyik sarkára mutatott! De azért meg­voltam győződve róla, hogy látja az eszményt, mely­álmában megjelent neki és művészszé avatta! Látod, ez tudna lelket önteni a vonómba, érzem, olyan dalt tudnék kicsalni a hurokból, amelyre sírva fakadnának és örömkönyekre gyúlnának az emberek; eredeti, isteni dalt, amilyet csak az eszmény önthet az ember lelkébe! Aztán fanatikusan bámult a levegőbe, engem már nem látott! Boldog mosoly szállott az ajkára, kezébe fogta a hegedűt, szemeit becsukta, hogy a levegőből ellesett képet az utóhatással magához kényszerítse és — játszott! Eredetit, ujat, isteni dalt! Engem is magá­val ragadott a melódiák édes-bús összhangja, a keblem zihálni kezdett; éreztem én is, hogy ez az: a művészet! Egy új világ, egy káprázatos világ, amelynek központja, minden szépnek és minden ideálisnak forrása: a „Nő!" Aztán kihullott kezéből a vonó; a mosoly elszállt, az álma eltűnt! — Játszd el még egyszer, örökítsd meg! — Nem tudom, nem tudom, kiáltott szinte őrjöngve; eltűnt az a kép, mely lelket öntött merev vonómba, el­tűnt ! Hiszen azt keresem, azt . . . és meg kell találnom !

Next

/
Thumbnails
Contents