Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-17 / 7. szám

7-ik. szám. szálláson szintén megnyílt egy uj iskola. A királytelki szőlőskertben épités alatt áll egy uj iskola, amelyet a róm. kath. egyház fog fenntartani. Ezek az uj i-kólák, illetve tantermek és a tanítói állások szervezése lehetővé telték, hogy a kiméletlel, de fokozatosan szigorított hatósági intézkedésekkel az isko­lába járók száma fokozatosan emelkedett, a nem járók száma apadt. ., . , , Az 1904—905. tanévben már 38^4 elemi J iskola­köteles, illetve 79 százalék járt és 1052, illetve 21 szá­zalék nem járt iskolába. Az 1905-906. tanévben 4274, illetve 84 százalék járt és 798, illetve 16 százalék nem járt. A folyó tanévben 4537 elemi iskolaköteles, illetve 88 százalék jár és 635, illetve 12 százalék nem jár is­kolába. , , A haladás, a javulás tehát szembetűnő. Különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1903—904. tanév óta az összeirt elemi iskola köteksek száma 4986-1 ól 5172-re emelkedett, tehát 186-tal szaporodott. A statisztikai kimutatásokból kitűnik, hogy az egyes felekezetekhez tartozó elemi iskola köteleseknél milyenek az állapotok jelenleg, s milyen fejlődésen men­tek keresztül a legutóbbi négy iskolai esztendőben. Ezen adatok szerint a római katholikus elemi is­kola köteleseknek 33 szízaléka nem járt iskolába az 1903—904. tanévben. A következő tanévben 27 száza­ik a mult tanévben 16 százalék. A folyó tanévben visszaesés mutatkozik. Nevezetesen 1224 közül 1023 j.u- és 201, tehát 17 százalék nem jár. A visszaesés abban leli magyarázatát, hogy az iskola kötelesek száma nagyobb mennyiségben szaporodott, mint az iskolaba beiroltaké. A görög katholikus iskolába nem járok mennyi­sbe 41, 38, 30 százalékról 20 százalékra, az ág. hitv. evangélikusoké 19, i8, 15, százalékról 11 százalékra, a reformátusoké 25, 16, 13 százalékról 9 százalékra, vé­gül az izraelitáké 15, 9, 6 százalékról 2 százalékra csökkent. A folyó tanévben felékezetek szerint a romai katholikusoknál 1224 közül 1023; a görög katoliku­soknál 629 közül 503; az ág. hitv. evangélikusoknál 23-i8 közül 2128; a reformátusoknál 418 kö;ül 331, az izraelitáknál 513 közül 502 jár iskolába. Az 5172 elemi iskolaköteles közül 2886 lakik a városban, ideértve az ó- és ujszőllőskerteket is. Ezek közül 2686 jár és 200 nem jár iskolába. A város ha­tárában 2286 iskola köteles lakik. Ezek közül 1851 jár és 435 nem jár iskolába. A városban tehát 7 százalék, a határban pedig 19 százalék nem jár iskolába. A közölt adatokból látható, hogy a helyzet évről­évre javu' ugyan, de még mindig sok kívánni valót hagy hátra. Halász Ferenc vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos a ,,Népmivelés" cimü folyóirat mult évi szept.­októberi számában „Nemzeti állam és népoktatás" cím­mel közzétett tanulmányában, mint megdöbbentő álla­potra mutatott rá arra, hogy az alföldi városukban mi­lyen nagy volt az 1905 — 1906. tanévben az iskolába nem járó elemi iskolakötelesek száma. Á többek között felemlítette Nyíregyházát is a 798 iskolába nem járó elemi iskolakötelessel. Bár kétségtelen, hogy igy, abszolút számokban feltüntetve a helyzetet, nem lehet elég világos képet kapni, mert hiszen az a körülmény, hogy N>iregyházán 79S gyermek nem járt iskolába, nem egyenlő azzal, hogy Üjfehértón 765 gyermek nélkülözte az elemi is­kolai oktatást, — de \iszort kétségtelen az is, hogy megdöbbentőnek joggal nevezhető az az állapot, hogy Nyíregyházán 798 gyermek nem járt iskolába, nem részesült az eletben szinte elenge dhetlenül szükséges elemi oktatásban. Az országos központi statisztikai hivatal 1905. évi évkönyvében, — bár fájdalom, csak tőrvényható­Döre vágyak, keresni egy nőt, a kiben a kaczér­ság a szendeséggel. hamisság az őszinteséggel, kéj és élvezet után való vágy az igazi lelki szeretettel olvad egybe ; bolond ábrándok, keresni egy nőt, a kiben a legszélsőbb szélsőségek harmonikusan, észrevét'enül ta­lálkoznak, egy ív'it a kiben minden nőből van valami, de összevéve egy nőben sincs meg; azt a rejtélyes szfinxet, a melyet annyira szeretnénk látni a nőben s s amely még sincs egyikben sem ! Nőt, aki akkor a legszebb, amidőn szem iböl a könyörületesség és em­berszeretet melege sugárzik ki. Nőt, aki akkor a leg­délccgebb, a midőn termetét egy-egy jócselekedet tu­data egyenesíti ki. Nőt, akinek szava akkor csöndül a legzengzetesebben, amidőn imát rebeg övéinek boldog­ságáért. Nőt, aki legmegnyeröbb akkor, ha életmódjá­val, társadalmi és emberi szokásainak gyakorlásával, a lélek erkölcseinek vakitó csillogásu, hófehér szárnyaival gondotüző, bajt-elaltató, félelmet zsibbasztó szavával a Férfit az ideálok világának magasságaiba tudja ragadni, lágy kezével homlokáról a fájdalom és csalódás felle­geit tovaüzi, számkiveti ! * * * Műkedvelői előadás volt. Ifjú szerelmes pár ül egy lugasban és kíváncsi szemektől nem kisérve az első, édes, mámorító csók tapad oda a lány ajakára ! Nagyot cuppant, s akkor a közönség köréből egy „Ah !'" kiáltás hallatszik. Hátranéztek! Szép, sugár növésű, fekete szemű lány ejtette ki azt! Ott állott, félig nyitott ajakkal; szinte leste a történendőket, mintha kéjes mámor fu­tott volna végig rajta, mintha érezte volna a csók égető hatását, kicsiny ajkán önkéntelenül elsiklott a vágy ez apró jele! Aztán : . . . szendén lesütötte szemeit s s arcát legyezőjébe rejtette. • . . Egy pillantás s az én blazírt barátom, kit a löldi nők keserűséggel töltöttek el: halavány lett! Szemében az a régi tűz villant meg, s csak sza­kadozott szavakat rebegett hozzám : ez az arc, ez a tekintet . . . ismerem ezt a lányt . . . az I'álmaimból az ábrándjaimból ... ez ... az én eszményképem, ideálom ! Szinte szeretett volna odarohanni . . . hogy át­ölelje ezt az árnyat, melyet olyan sokszor látott el­N Y í R V I D É K Ságonként, - közölve vannak az 1904—1905. évi is­kolai statisztikai adatok. Ezeknek az adatoknak Nyír­egyháza város adataival való összehasonlításából meg­állapítható, hogy bizony Nyíregyházán igen szomorú viszonyok voltak e téren. Mert igaz ugyan, hogy az országos átlagot, a 79 százalékot elérte, sőt Szabolcsvármegye ebben a tan­évben csak 64.5 százalékot tudott felmutatni; az is igaz, hogy Nyíregyházának kedvezőbb volt az arány­szama (79), mint Pozsony (78), Szabadka (58), Szeged (74), Kecskemét (68), Nagyvárad (65), Debreczen (76), Szatmár (70), Arad (62), Kolozsvár (66), Marosvásár­hely (64) törvényhatósági városoknak, — ámde ked­vezőtlenebb volt, mint Selmeczbánya (94), Pécs (95), Székesfehérvár (92), Győr (82), Komárom (92). Sopron (93), Baja (89), Uj idék (96), Zombor (94), Hodm-zővásárhely (86), Kassa (95), Temesvár (93), Versecz (80), és Pancsova (87) törvényhatósági váro­soknak. Sőt kedvezőtlenebb volt, mint a Duna bal­partján levő 11 vármegye átlaga (86), a Duna jobb partján levő 11 vármegye átlaga (9ü), a Tisza jobb partján levő 8 vármegye átlaga (82), és csak alig jobb, mini a Duna-Tisza közén levő öt vármegya átlaga (77) és a Tisza-Maros szögén levő öt vármegye átlaga (77). Az 1905—1906. tanévben Nyíregyházán az isko­lába járók arányszáma 84, a folyó tanévben pedig 88 százalékra emelkedett. Tehát még mindig nem értük el azt az arányszámot sem amelyet a Dunán-luli vár­megyék átlaga már az 1904 —905 tanévben felmutatott. Kétségtelen ebből, valamint abból a körülményből hogy iskoláink nagy része tul van zsúfolva, annyira, hogy nyocz tanterem van olyan, amelybe száznál is több, sőt van olyan, amelyikbe 143 gyermek jár: nép­oktatási viszonyainkkal nem csak megelégedve nem le­hetünk, de még igen sok, és pedig sürgős tenni való vár reánk. —a—ő. Giardinetto. K. Nathan kemecsei lakos megszerezte az Ameri­kába szóló útlevelet, ellenben az uti költséget nem. A hajó indulási ideje közeledett s igy elhatározta, hogy minden áron pénzt szerez. Természetesen azt árt más­nak, vagy másoknak kell megfizetni akként, hogy a fizetés nála maradjon Betöréshez ha meg lelt volna is az erkölcsi bátorsága, de nem volt meg a fizikai. Igy tehát olyan pénzszerzési módhoz akart fordulni, ahol a testi épsége biztonságban marad. Nem is nagy fejtörés után kisütötte a tervet. Tin­tát és pennát ragadt és zsebre tette. Magát pedig fel­tette a máv. egy III. o. kocsijába s elvitte kisvárdáig. Ott vett 2 fillérért egy utalványt és Zveimalniemand Jordel állal küldelett magának 4 koronát. Ez történt szombaton s még az nap ugyanazon alkalmatossággal visszavitette magát Kemecsére. Másnap reggel kézbesítette a posta az utalványt. Náthán ekkor elővette a Kisvárdát látott tintát és pen­nát és az összeget betű és számba kijavította 400 ko­ronára. Az ekként kijavított utalványnyal elment a pos­tára 11 óra után, vagyis mikor már zárva volt. Es ak­kor az értékes utalványt a kezében lógatva olyan pofát vágott, mintha a szeretője, amikor feleségül kérte, ko­sarat adott volna. E pofát még feltönőbbé tette, ami­kor a nagyon jó módú, de nagyon kíváncsi G. János közeledett. Gélját el is érte, mert János bácsi megkér­dezte hogy mi baj Náthán fiam. A Náthán fiam aztán elmondta, hogy neki Máramarosban nagy seftre van ki­látása s erre a Kisvárdában lakó dúsgazdag nagybátyja Zveimalniemand Jordel, akinek ott négy háromemeletes háza van, 400 kt. küldött, a posta pedig most már nem fizet, neki pedig még ma elkeli utazni, mert ha holnap nem lesz Szigeten legalább 100 korona kára lesz. Szívesen elengedne 40 kt. ha most kifizetnék neki. Ugy 1907. február 17. 3 lebegni maga előtt s a melyet most megvalósitott a képzelet, a mely most itt van, itt lebeg, élő alakká gyúrva : az eszmény ! Megfogtam : várj! Előadás után követte, most már kipirult arccal, égő vágyakkal! . . . S aztán hazajött! Ledőlt a székre, kezébe fogta hegedűjét és a vonót ! Őrjítő féktelenség látszott arcvonásain. Óriási vágyak dulhattak szivében. Végig húzza a vonót . . . nyikorog, recseg! Meg­próbálja újra, s nem megy, nem megy! Egy perezre mintha felocsúdna, bámulva néz maga köré. hogy újra elővarázsolhassa az élő segítségével azt a szép, azt a délezeg azt a szavával gondot-tiző, bajt elaltató, félel­met-zsibbasztó eszményt . . . mereven néz maga elé s nem lát semmit, semmit! Eltűnt a káprázat, eltűntek a mythosi alakok, csak a levegő folytó szagát érezte, csak a semmiséget látta ! Mintha magához akarta volna erőszakolni azt az édes, azt a bájos, most már megtestesült árnyat, hátra­dőlt székében, mint régen ; lecsukja szempilláit, . . . s idegesen húz végig a vonóval. Közönséges hangok . . . Bennük semmi élet! Kifelejtette volna örökre tán — azt a megejtő isteni dalt, amelyet szivének lángján égetett ? ! . . . Túlcsigázva, kiejti kezéből a hegedűt . . . lehull és — eltörik! A vonója is kiesik kezéből és ő folytott hangon rebegi: — Nem tudok, nem tudok! „Midőn az eszmény élő testté változott, midőn előtte állott az, a kiért álmatlan éjszakákon annyira vágyakozott ; midőn látta, érezte, hogy az ő eszménye is csak por, salak ; mikor tudta, hogy most nem fog többé természetfelettire, fantasztikusra vágyakozhatni, mert mindez egy élő testben egyesült . . sejtve, hogy nem fogja többé az a rejtelmes, fanatikus érzés kí­nozni, — megszűnt maga is természetfeletti, isteni ihlettel megáldott lény lenni, — a művészi szikra ki • hamvadt. — hogy emberré változva, örökkön-örökké szerethesse a föllelt, élő testté változott ideált!" kell lenni, hogy János bácsi megsajnálta, mert 40 kor híjjavai kifizette a 400 koronát. Abban igazat mondott Náthán, hogy még az nap alutazik, mert elutazott s meg sem állott Amerikáig Bottal ütöttek agyon a nyomát, de abból G. Jánosnak haszna, Nathánnak pedig kára nem lett. * B. Hermán vallásos zsidó fiu volt itt a közel vi­dékén. E vallásossága azonban nem gá'olta abban hogy egy este a nem kevéssé vallásos. T. Andrással be ne menjen az abiakon kérészéiül a zsinagógába. A sötét­ben B. Hermán kalauzolása mellett a perselyhez ertek E perselyt T. András magával hozott faróval fúrni kezdte s mert mind két keze el volt foglalva, felhívta Hermant, hogy kalapját tartsa a persely alá, nehogy a támadó nyíláson a pénz a földre hulljon. Hermán val­lásos, azonban kijelentette, hogy ezt nem teheti me-' mert neki a templomban a kalapot levenni nem szabad" hanem levette a T. András fejtről a kalapot s azt tar­totta a persely alá. Abban aztán ismét becsületes volt Hermán, hogy a pénzt egyenlő két részre osztotta. A törvény előtt. E. : írja le milyen volt a Gacsályi ellopott sír­emléke. Davida temetőőr : Nem tudom kérem, mert nem tanultam irni. * E : Bűnösnek érzi magát ? Mucsu Molnár: nem érzem, mert mihelyt megta­lálták nállam a topott tengerit, a'.onnal beismertem a lopást. * E.: Hogy történt a verekedés ? Izsák Ignácz : Ugy kérem, hogy a korcsmában összepofozkodtunk, azután kilökdösődlünk, az udvaron pedig meggyilkoltuk egymást, mert nagy volt bennünk a pálinka ereje. * E.: A maga vallomásában előszeretetről is van szó, tudja maga mi azaz előszeretet ? Kovács Mari : Hát az kérem alásan, hogy Nagy János az előtt is szereti* Julit, mielőtt még feleségül vette volna. * E. : Igaz, hogy Gabri Juli részeg volt, mikor lopott, érzett rajta a pálinka? Event Jakab : Én nem szagoltam, a vásárban nem lehet minden asszonyt megszagolni. * E.: Tudtátok, hogy a kerülőt veritek ? Frizner János : Nem tudtuk, mert nem volt plánéta a kalapjánál. E. : Planéta ? Tán még üstökös csillagot tennélek a kerülő kalapja mellé ? * E. : Hon nan tudja ön, hogy Lakatos Mári lopta el a Klein Jakab tyúkját ? Elek Mihály: Onnan kérem, hogy mind eltűntek a tyúkok a faluból, mikor ez a verébölyü odaköltözött. * E.: Azért verték meg önt, mert nem fizette ki a pálinkát? Balogh János: Nem is voltam köteles, mert én szcldai savanyu vízzel plicertet ittam. • E.: Nézze meg ezt a két vádlottat s mondja meg, melyik ütötte a rendőrt ? Halászné: A szélső kérem alásan. * E. : Milyen rokona önnek Fányi Lukács ? Bartók: Annyiban rokonom, hogy a feleségem test­vérének a szeretője. * E.: Tud-e irni, olvasni? Varga (köz és magánokirat hamisítással vádolva) : Sejtek hozzá egy kicsit. * E.: Ki fogta önt el a lopás után ? Mezei: Retiráti rendőrbiztos. (LiLraly.) * E.: Volt-e, s miért büntetve? Ondó Mihály : Voltam gyenge testi sértésért. * E : Hogy merte ön elvenni a halászoktól a hálói ? Szász Gyula: Azéit kérem, mert tilosban halásztak és hogy korposz dilekti legyék. E. : Mondja el miként történt a Babók Mihály megveretése. Nagy Péter : Azt kérem nem lehet elmondani. E. : Már miért nem ? Nagy : Azért kérem, mert akkor nagyon sötét volt. E. : Meg volt ön esküdve a fé.jóvel ? Jónás Mari: Nem voltunk. E. : Hát akkor maga nem is özvegy ? Jónás : Hát kérem csak olyan szalmaözvegy vagyok * E. : Mit tud felhozni a védelmére. Juhász : Most semmit kerem, de tavasszal hoznék vagy két bárányt. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. - Személyi hír. Vay Gábor gróf főispán, ki pár hét óta erós influenzában szenvedett, három heti tartózkodásra Abbaziába utazott. — Választások az ág. hitv. evang. egyháznál. A nyíregyházi ág. hitv. evang. egyház képviselő­testülete ma délelőtt 11 órakor a központi nép­iskola II. fiu-osztályának tantermében gyűlést tart. A gyűlés tárgyai: a képviselő-testület meg­alakulása, az egyházközségi felügyelő, másodfel­ügyelő, iskolaszéki és pénzügyi bizottsági elnö­kök, jegyzők, ügyész, egyháztanács tagok és

Next

/
Thumbnails
Contents