Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-17 / 7. szám

XXVIII. évfolyam. 7. szám. Nyíregyháza, 1907. évi február hó 17. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. <K?*S> Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 , Negyed évre . . . . ^ 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hiidetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Eenyérharcz népünk rovására. Egy jaj kiáltásban tört ki Magyarország 6—7 ezer főnyi község jegyzői kara, azon törvényjavaslat hirére, mely a községi jegyzőket jövőben eltiltaná a magánmunkálatoktól, vagyis behozatnék az úgy­nevezett ügyvédi és közjegyzői kényszer Sokszor kisértett már e rém. Ideje hogy le­leplezzük. Évtizedek óla keresnek a .Jegyzők ellen­felei oly Igazságügyminisztert, a ki e törvényja­vaslatot aláirja; mert az igéretföldjére ez által vélnek eljuthatni. De Magyarország Géniusza min­dég megfogta a tollat Igazságügyminisztereink kezében. Tehát várla e csapást a jámbor jegyzői kar Polónyi Géza kineveztetése óta is;*) mert tudta, hogy az ügyvédi érdek ő benne kiváló emberére lelt; de bizott valami csodás, rendkívüli dolog bekövetkezésében, mely elhárítja majd ezt a vesze­delmet Népünk fejéről. Igen : Népünk s nem a községi jegyzői kar fejéről. Ismételve hangsúlyozzuk, hogy Magyar-, ország népének fejéről, annak a szegény, föld­höz ragadt, megélni alig tudó szegény népnek a fejéről, a kit lelketlen izgatók és egy szerencsét­len kivándorlási törvény amúgy is seregestül ker­get Amerikába, vagy a szocializmus karjaiba. Mert szívlelje meg azt a nagyméltóságú Igaz­ságügyminiszter úr, hogy a községi jegyzők érdeke itt egészen harmadrendű kérdés. Ezek már bele­törődtek sorsukba. Nincs „forrongó jegyzők", mint például van „forrongó tc.nitóság'', a kik elég szerencsések, különben jogos igényüket, a napi sajtó utján -- no meg egy Isten adta gr Apponyi miniszter szíves jó indulatából napi renden tartani. A községi jegyzők nem sztrájkolnak, hanem dol­goznak, tűrnek, várják erkölcsi jutalmazásul, hogy valaki csak majd akad, a ki szószólójok lesz a Parlamentben. Fizetés kiegészítésükről szóló törvény írott malaszt. Másfél esztendő óta nem tudnak jutni *) A „Magyar Hírlap" január 22-én megjelent száma ugyan megcáfolja e hirt, de hivatalosan letagadva nincs. A Levél. Kedves Jankám ! Tegnap kaptam meg kedves le­veledet és amint látod sietek is rá válaszolni. Annyira sietek, hogy bizonyosan el sem fogod tudni olvasni ezt az ákom-bákomot. Dehát tudod lelkem, soha se voltam nagy barátja az Írásnak, most meg pláne ugy el va­gyok foglalva a háztartással, hogy még a kis uram (is­mered milyen kis darab) segítségére is rá vagyok szo­rulva. Jaj, annyi minden mondani valóm lenne, Te . . . dehát azt sem tudom hol kezdjem. Borzasztó boldog vagyok ! — Nem is hittem, hogy én aki olyan sokszor voltam (hisz ismersz) kiállhatatlan hangulatban, ennyire megváltozzam. Dehát ti ahoz lányok nem értetek. Sohse szabadna egy lánynak el­keseredni. Képzeld, már harmadik szakácsném van. Azaz de­hogy van, most egy csepp sincs, most én főzök, ta­karítok ! Azt mondta tegnap is az Uram (mindig igy hívom Pistát.) hogy ilyen jó ebédet csak a római pápának főznek. . . De jól is néz ki, tudod hogy 2 és egynegyed kilót hizott mióta a felesége vagyok ! Azért nagyon haragszik, hogy nincs cseléd és ma­gam csinálok mindent. „Agyon strapálja magát én értem, pedig én azt nem tűröm" ez a rendes kifejezés ! De azért látom, hogy csak ugy hízik, hogy ilyen ügyes, dol­gos kis felesége van. Tegrep reggel bejárta maga az összes cselédke­ritőket, de nem tudott kapni egy fiát se. Borzasztó ez a cseléd miseria. Nálatok is ugy van ? Várji'l egy kicsit fiacskám, kiszaladok, megnézem a pecsenyét, hogy oda ne égjen, mert mindjártadéi lesz. ahoz, azt mondják fent, hogy lent a vármegyék az okai. Lent azt mondják a vármegyék, hogy fent a Minisztériumban az ok. A boldog Isten tudná kinek van igaza. Tény, hogy egyes Tör­vényhatóságok területén, például még Szabolcs­vármegyében is, mely Törvényhatóság pedig első helyen áll: a jó közigazgatást, a pontos, sürgetés nélküli adminisztratiót, a jó akaratú központi tisztikart tekintve, egyátalában nem tudnak jutni állami fizetésük havi pontos részletekbeni folyósí­tásához, sőt az 1906. évből egy fillért sem kaptak.*) Ugyan az Isten szerelmére: hol vau tisztviselő, a ki minden hónap elsején nyugtáját ne érvénye­sítené? Mit szólnának az állami, a vasúti, a vár­megyei, még a magán tisztviselők is ha fizetésük­höz jutni havonként nem tudnának. Hát még évenként várnának-e arra? Azon állítás, hogy a községi jegyzők helyzete más; mert ez nekiek csak tiszteletdíj. existentiájuk forrása, megélheté­sük alapja a községi pénztárakban van, megdől ott, hogy például a lelkészek kongruája is hason természetű, mégis pontosan fizettetik. Hiszen ha egyes vármegyék hanyagul terjesztik be a szük­séges adatokat s ezek késleltetik a többiek mun­káját is, ott a fegyelmi jog. Ha a hernyó irtás, akáctetvek kimutatása és más ezernyi dibdáb adat pontosan beköveteltetik rendbírságok árán is, oly­kor s néhol, miért épen a jegyzők lisztája hanya­goltatik el? Tehát jogos, szentesitett törvényben gyöke­rező jogaik sem érvényesíi''jek. Annyit nem kap­nak, a mennyi őket nehéz munkájok után meg­illetné, a mit minden más tisztviselő kap: a havi pontos fizetést. Munkaidejüknek 99%-át tisztán állami teen­dők kötik le és a midőn sérelmeik orvoslását az államtól kérik, zárt ajtókra találnak; még vasúti kedvezményes jegyüket megnyerni sem tudják. Tengernyi kimutatást rubrikáznak az államnak s az ő fizetésük késik; mert kimutatásuk nincs megrubrikázva! *) E sorok Írásakor jött a kiutalványozás. Na, hál istennek rendben van minden, csak a rán­tásom barnult meg egy kicsit, — de a helyett sem tettem másat, mert ugy sem szereti Pista, ha fehér — „ha meg van ijedve" — a hogy ö szokta mondani. Jaj édes Jankám én itt össze-vissza firkálok min­dent és még egy kérdésedre sem válaszoltam eddig. Pesten sokáig vol unk, talán két hétig — mái­nem is igen emlékszem rá — ugy futott az idő, hogy alig néztünk meg valamit Pista mindég azt mondta, hogy csak akkor boldog, ha egyedül vagyunk s az én két szememben szebbet és többet lát ő mint az egész Budapest. És hidd el én sem vágytam semmi más után, én is ugy éreztem, a hogy ő mondta, pedig tudod, hogy én még nem voltam Budapesten soha. Azért voltunk színházban is. Utánna elmentünk az Orfeumba ! Hidd el, nem olyan nagy dolog azaz or­feum ! De azért jól mulattunk. Két óra már elmúlt a mikor egy gumiradlison haza. azaz a szállodába haj'attunk. Szinte káprázott a szemem, zúgott a fejem a sok látottaktól, a nagy zajtól, fénytől ! . . . Kikérem magamnak azt a feltevésedet, hogy az én kis uram papucs alatt van. Hát mi vagyok én ? Xan­tippe ? És ő meg gyönge báb lenne ? Nem barátocs­kám ö férfi, ö az ur a háznál, ö parancsol, és ez jól is van igy — de azért minden az történik amit én akarok ! Tudod fiacskám, a férfiakkal csak bánni kell tudni. Ha akarod az ujjad köré fonhatod őket meg az akara­tukat, csakhogy ehez érteni kell ám. Ha ö mond valamit, én soha sem mondok ellent. Deha nem pászol a dolog nekem akkor később, — más­kor, előfogom és addig simogatom az öreget, amignem kapitulál — magától a nélkül, hogy én kérném rá­Mondom is sokszor neki, mikor jó kedve van : „Istenem, fiacskám de nagy buksik vagytok ti férfiak." De ez igy van ! Képzeld csak el: De hát ez a községi jegyzők baja! Érdekük megvédése első sorban az ő kötelességük. Mi általános, az ő kasztérdekökön felül álló magasabb nézőpontból szemléljük a kenyérharcot; mert az ő harczvonaluk előtt a magyar nép sorait kép­zeljk s ennek java a mi legfőbb javunk. Azon­ban, mert — „Védd a gyengét" jelszavunk és mert Magyarország parlamentje túlnyomóan ügyvédekből áll és félő, hogy a kollégiális érze­lem felülkerekedve ez áldatlan küzdelem hevében feledni találják majd e községi jegyzői karnak le­disputálhatlan érdemeit, szót emelünk mellettük. Elvégre 6 — 7 ezer család, 20—25 ezer lélek megélhetéséről van szó a midőn a községi jegyzői kart egy másik kar előnyére mellékjövedelmeinek filléreitől akarja megfosztani egy oly törvényja­vaslat, a melyet az ügyvédi és közjegyzői kar tisztességes része soha nem akart megcsinálni, tiszteségtelen részeért pedig kár lenne megcsinálni. Ez a jegyzői kar tudvalevőleg szerte az országban, a legexponáltabb helyzetben nemzeti missiót tel­jesít, mint a magyarság kovásza. Nemcsak a házasságkötési szalag trikolor színeiben képviseli a magyarság eszméjét, de szívben, lélekben, csa­ládi légkörében, gyermekei nevelésében igazán magyar, Távol a kultura tényezőitől, nehéz meg­élhetési viszonyok közt élnek folytonos munká­ban, Fizetésük közé pályázatok alkalmával mes­terségesen bele állítják a 800 frt törvényes mini­mum látszatáért a 10 font sót, 50 köteg rőzsét, szabad legeltetést 2 drb tehén után s ugyanakkor a kir. közjegyzők 30—35 ezer forintos jövedel­mének megosztásáról beszél a Házban az Igaz­ságügyminíszter úr! Ismételten nem hisszük, hogy volna tisz­tességes ügyvéd és kir. közjegyző, a ki a köz­ségi jegyzői kar garasos mellékjövedelmére vágy­nék. Közérdek vagy a magánfelek érdeke sem kívánja jogfosztásukat; mert számtalan eset van hol az ügyvéd urak tévedését telekkönyvi bead­ványok stb terén a községi jegyzők korrigálják. Hogy megfordítva is áll természetes dolog. Én nagyon szerettem volna, ha az uracskám az uni­formisában esküszik meg velem Nem szóltam neki róla semmit, mert ugy bizonyosan nem lett volna belőle semmi. Hanem elkezdtem: „Pista, valahogy eszébe ne jusson, hogy az esküvőnkre az uniformist felvegye!" — Miért? Hogy jön erre a gondolatra, Édese ? — Csak ugy. Mert én nem akarom ! — Nem akarja ? ! — Igen és én nem esküszöm meg magával, ha uniformist vesz fel, tudja! (És ugy tettem, mintha bor­zasztó elszánt hangulatban lennék.) - Jó ! ? Ennyi volt az egész. És mit gondolsz. Hogy jött Pista a templomba? Uniformisba! Boldog volt, hogy az ő akarata teljesedett és én még csak nem is elleneztem, hogy uniformis van rajta! Hát nem nagy buksik ezek a férfiak ? A tavasszal tirolba megy gyakorlatra. Borzasztó szeretnék vele menni, de egy szót sem szóltam még neki erről. De a támadást mái- megkezdtem. Hogy igy sokba fog kerülni a katonáskodás, hogy ugy, hogy amúgy. Hogy vannak férfiak, akik féltik a fe­leségüket és inkább magukkal viszik ilyen esetben. — Hogy én mennyire nem szeretek ut zni (legújabban) stb. stb. Meglásd, az lesz a vége, hogy ö fog kérni — de szépen kell ám kérnie — hogy menjek vele ! Majd küldök neked sok anzixot Jankám ! Jó? Micsoda mesés dolog lesz egy hónapig katonásdit játszani. A kaszárnyában fogunk lakni! Jaj de sokat össze firkáltam már — de végzem is, mert harangoznak. Sanyival hogy vagy? Nem menyasszony még a Klári ? Ugyan mire várnak ? írjál édesem sokat, mindenről. Csókol sokszor a te szerető . . . asszony barátnőd : Kopiriizta : l'pr . ligzsl. terveket = és költségvetést olcsón készít M, = Szuchy József épít őmester, k 45; r

Next

/
Thumbnails
Contents