Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-03 / 5. szám

§ 5-ik szám. N Y I R V D E K 1907. február 3. önérzetet, dicsőségesen vívatta uieg azon esa­tát, melynek eredménye mai azon kedvező helyzetünk, hogy saját nemzeti létünk érde­kében valamit nemcsak kimondanunk, de ten­nünk és elérnünk is lehet A leggyöngébb egyéntől kezdve a legma­gasabb társadalmi tényezőig lépten-nyomon megnyilatkozik azon nézet, hogy nemzeti lét­érdekünk és fejlődésünk az ipar és az ezzel kapcsolatos kereskedelem megteremtése és fejlesztésében rejlik. És ebben aligha tévedüul', amit eléggé világosan igazol több más szom­szédos nemzet példája. Gyöngeségünk és e tekintetben csecsemő­voltunk tudatábau nézetem szerint első lépés­ként a kis- és ezek közt is épen a mezőgaz­dasági házi ipart kell első sorbau fölkarolnunk, mert ezek nyersanyagát rendszerint a szegé­nyebb néposztály maga is kiterme-lni, vagy legalább is azt könnyen beszerezni képes, más­részt pedig a készítményei rendszerint köz­szükségleti czikkeket képezvén, mindég állandó és biztos vevőkre talál, mig végül ezek elsa­játítása ugyszőlváa idő, költség- és fáradság nélküli. A legerősebb folyam áramát is, az apró, alig csergedező hegyi patakocskák 'eredetétől és a többi sok millió vízcseppnek a megjelölt mederhez való csatlakozása képezi. Ha azon­ban a foiyam árját akarjuk okszerűen irányí­tani és kihasználni, ugy első sorban ismernünk kell annak kiindulási pontját, a patak forrását, annak esését, erejét és kanyarodásait, nehogy az irányítás és felhasználás munkálatai ered­ménytelenül kárba vesszenek. Szerintem mindig a kis- és ismét legelő­ször a házi ipar czéitudatos fejlesztése alap­jára lehet a nagyipar bármely nagy épületét fölépíteni. A mai kétségbe-ejtően szomorú munkás­viszonyok közgazdasági életünknek legújabb és sok álmatlan éjszakát okozó betegsége, mely­lyel ma már minden többé-kevésbé hivatott ember nemcsak divatból foglalkozik, de mivel minden ember, különösen pedig épen a ma­gyar sokkal inkább tud másnak jó tanácsot, adni, mint azt bárki mástól elfogadni, egyben a legjobb ellenszert is fogja prtscribálni. Az egyik az agitátorokat s kivándorlási ügynökö­ket kívánja elzáratni, a másik lengyeleket vagy kulikat behozatni ; mások a katonaságot, munkásként kirendelni ; továbbiak a munká­sok szervezeteit feloszlatni, végül kik a fel­bujtogatott népet emberbarátként felvilágosí­tással, rábeszéléssel és szeretettel visszaszerezni Nem vagyok ugyau orvos, annyit azonban gyanítok az orvosláshoz, hogy az eredményes és gyökeres, csak az esetben lehet, ha az or­vossággal a baj eredetének okát pusztítjuk el. Az előbb emiitett jó tanácsokbau rejlő orvos­ságok tói bé-kevésbé mind csak pillanatnyi fáj­dalom és láz csillapításra, symptoinák eltaka­rására alkalmas szerek, melyek használata mellett azonban a kóros állapot fenmaradhat és a beteget sorvaszthatja Az igények általános emelkedésével, min­den közszükségleti czi-kk drágulásával kapcso­neki dőlt az akasztott embernek s ugyancsak gyomrozza azt rózsás kis kezeivel. — El! Él! — ujongott Cecília, férje dühével nem is törődve. S előadta a rendőrségnek a mesét, amint azt.a gróffal megbeszélték. - Úgy látszik, feleségének jobban be van nőve a feje mint Önnek — szólt a rendőrfőnök megvetéssel. Gratulálok igazán csodálatos lélekjelenlétéhez, asszonyom. Egyre kérem csak. Ne csodálkozzék majd, ha kitüntetés éri e tetteért. Peterák úr magánkívül volt. Csak midőn a gróf, ki rendkívül híven tudta játszani a lassankint magához térő megfulladtál, maga is belevegyült a társalgásba, s Cecíliának hősi tettéért most már a nyilvánosság előtt is köszönetet mondott, öt megmentőjének nevezte, akkor adta meg magát végleg sorsának. — Engedjen meg kérem, ha kissé indiszkrét vagyok - szólt hirtelen a grófhoz — nem tudná nekem elő­adni a kötelet, mellyel becses élte kioltását tervezte? Cecília elsáppadt. De a szellemes grófnak mindenre volt felelete. Egy percig habozott ugyan, de aztán lecsatolta nadrág­szijját s átnyújtotta Peteráknak. Az mohón kapott utána. — Megengedi, hogy meg is tartsam? - 0 kérem, nagyon szívesen - válaszolt a gróf. - Végre is — okoskodott Peterák - talán csak nem szükséges föltétlenül, hogy meg is haljon az ember. Elég, ha felakasztotta magát. És ne legyen az ember babonás! Soha még talizmán ennyi csodát nem szült. Valóságos rózsáskert lett Peterák úr élete. Rövid időre kinevezték adótárnok­nak, aztán adőfelügyelőnek, a koronás arany érdem­keresztet is meg kapta, sőt — ami eddig minden vagyakozása ellenére is megtagadtatott tőle — az ég egy gyönyörű szép kis fiúval ajándékozta meg őt. Kiss Fái. latos a munkaerő drágulása is, amelynek köz­vetett káros hatását a kínálati verseny folytán iparunk hiányában természetszerűleg bekövet­kezett nagy mérvű kivándorlásban érezzük. A mezőgazdasággal foglalkozók szervezet­lensége egyik fő oka, hogy a mezőgazdasági termeivények nem tartanak lépést az általá­nos és rohamos áremelkedésben a igy cultura­lis fejlődésük daczára sem képes a mezőgaz­daság. az ipar által fedezhető kézi munkaerő bérét elviselni annyival is inkább, mert mezőgazdasági üzemünk fő része a nyári hó­napokra szorítkozik, mig az ipari üzem rend­szerint folytatólagos és állandó munkakerese­tet biztosit. Ha munkásosztályunknak téli kereset­forrást biztosítunk, azt hiszem eltaláltuk a — bár lassan — de biztosan és gyökeresei gyó­gyító orvosságot. Uj városi jövedelmi forrás.*) i. Igen tisztelt Uraim ! Nyíregyháza váras képviselőtestülete az 1906. évi kölls'gvtítés tárgyalásakor egy bizottságot küldött ki, mennek feladatává tette a város összes vagyoni ter­mészetű dolgainak és egész vagyonkezelésének átvizs­gálását és ennek eredményéhez képest a szükségeseknek mutatkozó változtatásokra megfejelő javaslat kidolgo­zását s végül azt, hogy ez a bizottság keressen uj jövedelmi forrasokat a város számára a mindinkább fokozódó közszűkségletek teljesithetésére. A bizottság feladatából láthat , hogy nem kevés és nem könnyű munka vár reá. Hiszen a varos vagyoni természetű dolgai szám ta'an ágazatban igen széles mezőkre terjednek ki. — Bevéte eil igen sok különböző természetű forrásbol nyeri s viszont kiadásai is felett* sokfélék. A bizottság a város tanicsáho'. fordult megfelelő előterjesztés és javaslat kidolgozási céljából. Hogy a városi tanács munkáját s általában' a képviselőtestület által kitűzött col elérhetését megköny­nyitsem, jóllehet a varos vagyoni természetű dolgaira nekem mint a kulturális és katonaügyo< előadójának mennél kev.sebb befolyásom van, bátorságot ve 1 leni m igámnak egy előterjesztés kidolgozására, amelyben a rend lkezésemre álló adatok és a városnál eltöltött szolgálatom folyamán szerzett tapa; tal itok alaoján a városi költségvetések és záró-zámadások nyomán sorra vitti.rn az egyes vagyonkezelési ts pén/.ügyi ágazatokat ; megjelölve, hogy azok közül miket és miért tartok a fennforgó viszonyok szoiin' helyiseinek s viszont hol és minő változtatasokal tartanék üdvöseknek? A kör igen tiszlelt vezetősége részéről abban a m gl is/.telletésben részesült m, lie-gv előterjesztésemnek, mint a város minden polgárát érdeklő munkálatnak a kör igen tisztelt tagjai előtt egy (elolvasás keretében leendő isim rletésére szólillatlam fel. Ilyen formában azonban ez mindenkép m lehetet­len volna. Mert hiszen ung> az anyag olyan nagy, maga az előlei j.'sztés, a tárgyak, sokasága mi itt, olyan terje­delmes, hogy a lég zuki'bb keretek kő'.e szorított is­mertetés is órákat venne igénybe. E mellett az előterjesztésntk vannak olyan apró­lékosabb, inkább adminisztrácionális jellegű részielei is, amdyek csak a hivatalos tényezőket TdeVltietik. — Ezekkel sem lehelne untatni és fTisztám tisztelt hall­gatóimat. Méltóztassanak tehát megengedni nekem, hogy az előterjesztésnek csupán egyik, talán 1'gérdekesebb ré szé\el: a/, uj jövedelmi forrásokra vonatkozó részszel foglalkozzam. * * * A városi tanácshoz intézett előterjesztésemben a képviselőiestül! kebeléből kiküldött bizo Iság feladata legnehezebb részének az uj jövedelmi források keresé­sének is létesitesének kérdését találtam. Olyan jövedelmi fonásokat találni, amelyek az adófizető polgárság ujabb meglerhe 'etesét vonjak ma­guk után, nem volna nehéz dolo,'. Én azonban — részemről legalább — a bizottság feLdüát e tekimetben akként vélem helye-en körvonalozhs,lónak. hogy az uj jövedelmek lehetőleg a polgárság ujaik megterlieltetése nélküliek legyenek. Ezen korlátokon belül miradva, két olyan intéz­ményt ismerek, amelyek megvalósításuk es'tén, mig egyfelől a polgárságra nem jelentenének ujabb terheket, addig mást lől a város részére számot tevő uj jövedel­mekel biztositanának. Ezeknek egyike egy városi tüzkárbiztositó intézet létesil ési á'talánosan kötelező biztosi t-is ormijában. A másik egy városi takarékpénztár felállítása. * * * A városi tüzkárbiztositó intézet általános biztosítási kötelezettséggel szerény nézetem szerint csak az épületekre terjedne ki. E mellett természetesen foglalkozh i n ík egyéb tárgyak tűzkár elleni biztosit: sá-al is. A városban és határában bvő épületek mind kö­telezőleg biztosítva volnának. A biztosítási dijak kőz­adók módjára szedetnének, nem fizetés esetén haj­tatnának be Közgazdasági tekintetekből is kiszámithatlan elő­nyei lennének annak, ha minden épület biztosítva lenne. Viszont ha f'gyeleinbe vesszük azt, hogy évenkint milyen tetemes összegek mennek t-i a városból bizto­sítási díj címén s ezzel sz.emben arinylag minő kev-'s kerül vissza a tényleg bekövetkezett tűzkárokért : két­ségtelen. hogy az összes épületek kötelező biztosítása esetén egyfelől a biztosítási d'jak is alacsonyabbak lehelnének, másfelől a város a tüzkár-iartalekalap foly­tonos gyarapítása melleit is tekintelys uj jövedelemre tenne szert. Irta Balla Jenü városi közig-, tanácsos ; felolvasta a Ke­reskedők és Gazdák Köre előtt január hó 27-én Dr. Hoffmaim Mór ügyvéd, a Kür titkára. Ha ez a jövedelem nem lenne nagyobb, csak annyi, amennyi a megfelelően megerősítendő és felsze­relendő tűzoltóság fentartására szükséges, mir ez is nagy anyagi előny lenne a városra és a város ad-fizető polgárságára. Ennek a kötelező városi tüzkárbiztositó intézet fel állításának azonban felfogásom szerint egy ig n nagy jogi akidalya v n. Az nevezetesen, hogy a tüzkárbizto­sitás kötelezővé tetele annyira belenyúl a tulajdonjogba, olyan korlátozása annak, hogy a saját tulajdonával kiki szabadon rendelkezhet, ott biztosíthat, ahol neki tetszik, avagy egyáltalán nem biztosit: h)gy ez csak törvényhozási utón, országos tö vényben foglalt fel­hatalmizás alapján valósitható uieg. Ilyen törvényünk pedig ez idő szerint nincs. Természetesen a gyakorlati megvalósításnak is számos nehézsége van. Ezek azonban nem leküzdhet­lenek. Az említett jogi akadálynál fogva a kötelező vá­rosi tüzkárbiztositó intézet eszméje inkább csak akadé­mikus jellegű és értékű. Édenben a városi takarékpénztár létesítése már nem ütközik ilyen jogi akadályba. A városi tanacshoz intézett előterjesztésemben is megemlítettem, hogy ezzel a kérdéssel három évvel ezelőtt, az 1904. év elejen foglalkoztam behatóbban. Akkor szereztem be a tudtommal abban az idő­ben fenállott négy hazai városi takarékpénztár alapsza­bályait és az akkor legutolsó zárszámadásokat. Azóta ujabb adataim nincsenek. Szives elnézésü­ket kérem tehát, ha most is az akkori adatokkal és állapotokkal foglalkozom. A városi takarékpénztárak eszméje nem uj dolog. Kü főidőn, Ausztriában is, de különösen Nernet­orszogban alig van varos, sőt valamirevaló község, amelyben városi illetve községi takarékpénztár ne volna. A városi takarékpénztárak megelőzték a magánvállalko­záson alapuló pénzintézetek keletkezését. Magyarországon, mint majdnem minden térin, ezen is mások a viszonyok, mint külföldön. Az a stereotyp mondás, hogy „Magyarszág par excellence agrikultur állam", a városi takarékpénztárak tekintetében is általános szabály. A magyarországi váro­sok, különösen pedig az alföldi városok, egyedül a föld ­birtok szerzésében és gyarapításában látták sőt látják jó részben ma is a városok vágyónk szaporításának és jövedelmei gyarapításának egyetlen módját. Csak ujabban ölelték fel a katonai laktanyák lé­tesítését is. Ez azonban más lapra tartozik. Így maradtak nálunk a magánvállalkozók számára a pénzintézetek. Kivételesen egyes városokban még is al ikitottak városi ta'iarékpénztarakat . Ezek között egyik legrégebbi a Fiumei városi Ta­karékpénztár. (Gassa communale di risparuiio in Kiuiue) Ez 1358-ban alapútatott s ma egyike az ország tekin­télyes pénzintézeteinek. A tiumei viszonyok azonban annyira eltérők az ország többi városainak viszonyaitól, hogy azokat mértékül, vagy Irányadókul elfogadni elhi­bázott dolog lenne. Azok közölt a városi takarékpénztárak között, amely kről az, adatokat 1904-ben beszereztem, legrégibb a nagykőrösi. Ez 1857-1 en alapíttatott. Alaptőkéje 200,000 K amely jó részien a takarékpénztár t'enállás.i ota évenkénti tiszta jövedelme egy részének elhelyezése folytán felszaporodott összegből állíttatott elő. Ennek a városi takarékpenzlárnak az i90J. év végén tartalékalapja 93349 K 35 tilt; valló tárczája l.90:',998 K. ; jelzálogilag biztosított kölcsönei 2.242,679 K 68 fill. ; belét állománya 3.685,8-3 K 02 till. volt. Tiszta nyerem nye 73,938 K 84 fillért tett ki; mely­b >1 az alaptőke kamatai es üzleti felesleg czimén 61,497 K 88 fillért kap jtt Nagykőrös varos házipénz ­Iára. A hajdúböszörményi városi takarékpénztár i863-ban al ipittatott. Alaptőkéje 100,000 K. Erről csak az 1902. évi adatok álotiak rendelkezésemre Ezen ev régén a takarékpénztár tartalékalapja 21,053 K 73 fill. volt; pedig 1 00-ban 93,792 K. 3Ü fillért irtak le a tartalék alapból. Váltó lárczája 1.379,027 K 22 üli. jelzálogos köl­csönei 541,068 fill. ; betét állománya 1.790.957 K. 19 fillért tett ki. Tisztanyereménye 29,824 K 82 fillér volt, mely összegből az a apszabályok értelmében a város jótékony és iskolai czélokra 8,916 K 44 fillért, egyebb közigazgatási czelokra 9941 K 60 fillért kapott. A vá­rosházaepitési alap növelésére pedig 5965 korona he­lyeztetett el. A nagybányai városi takarékpénztár 1868-ban alapíttatott 23131 f.t 50 kr. alaptőkével. Ez az alap­tőke a tartalék alapból 1877-ben az eredeti összeg két­szeresére, 1890-ben 140,000 koronára; 1895-ben pedig a regalepapirok árából 500,000 koronára emeltetett. Az 1903. évi mérleg szerint az intézet tartalék­alapja 40558 K 51 fillért, váliótárczája 385,226 K-t, jelzálogos kölcsönei 1.582,232 K-t, betetei 2.995,851 K 3S fillért értékpapír állománya 8^5,804 K 04 fillért tellek ki. Tiszta nynreménye 65,661 K 23 fillér volt, melyből a városi tisztviselői nyugdijalap 1969 K 83 fillért, a város házipénztára pedig az alaptőke kama­tain kivül 34927 K 20 fillért kapott. A kisújszállási városi takarékpénztár 1891-ben alapíttatott a regalepaoirok árából. Alaptökéje 213,300 K. Az 19C3, évvégén tartalék alapjai 30,532 K 96 füléit, váltolarczája 1.167,774 K K 20 fillért, jelzálogos kölcsönei 101,135 K-t, betétjei 1.571,564 K 87 fillért tettek ki. Tisztanyereménye 31,813 K 20 fillér volt, melyből az alaptőke 5 százalé­kán felül 9900 koronát juttatott a városnak kulturális czélokra. Amint ezekből latható, ugy a régebbi, mint az ujabb abpiUsu városi takarékpénztárak a város által adott alaptőke kamitain felül és amellett, hogy tarta­lékokat gyűjtenek, ami {végeredményben szintén a vá­rosé, a városoknak tekintélyes jövedelmeket juttatnak részint az alapszabályokban meghatározott czélra, ré­szint a város egyéb kiadasaira. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents