Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-03 / 5. szám

5-ik szám. N Y í R V I D É K 1907. február 3 3 Okatootáiai levél, szol a Bessenyei Körről. V. hedces Barátom! Vidéki körútról érkezve vissza Okatootúia szívébe, itt talalom a „Nyírvidék" két legutóbbi számát, s mivel minden érdekel, ami kedves szűkebb pátriánkban, a tüdőjavitó homok s a gyomorserkentö vinkó földjén történik, rögvest hozzáfogok a legaktuálisabb kérdésekről szóló cikkek elolvasásához. Gyönyörűséggel olvasom Kállay András nyilt levelét. Régi igazságokat penget megkapó őszinteséggel, ifjúi elevenséggel. Szinte magam elé képzelem az öreg méltóságos urat hajának derét meghazudtoló fürgeségében, amint zongorája mellett ábrándozik, vagy a régi törvényeket olvassa s a jövendőről álmodozik. De ime, itt van a levelére való válasz is. Őszinteségben nem marad az övé mögött. — Hangja előkelő, magyaros, nem tagadom, rokonszenves is; de tévedései is letagadhatatlanok. Eszem ágában sincs különben, hogy a BessenyeiKört a magam részéről azért támadjam, amit csinál. Tudom, hogy nem hazafiatlanság vezeti programmjának összeállításában és kivitelében. — Tudom azt is, hogy működesének mostani irányával a mi kedves homoki városunk intelligentiája egy nagyon érdemes részének igényeit elégiti ki a nyújtott műélvezettel. Azonban azt már nem tudom belátni, miért köti le a Kör minden szellemi és anyagi erejét, melynek Nyíregyháza város művelt társadalmának szellemi és anyagi ereje az egyedüli forrása, kizárólag egy irányban, kizárólag a társadalom egy részének szolgálatában. Amit e téren művel a Kör, ennek a célnak szempontjából, mindenesetre dicséretes és fényes. De nincsenek-e Nyíregyházán és Szabolcsmegyében más társadalmi osztályok is és azoknak a jelzettől eltérő bár, de legalább is oly jogos érdekeik ? Nem érdeke-e nemcsak a gazdának meg az iparosnak, hanem a városnak, megyének, sőt az egész országnak, hogy szellemi élvezetben, épülésben ne csak azok részesüljenek, akik egy-egy estélyre bizvást elkölthetnek nagyobb összegeket magas belépési dijakra és toilettekre, hanem azok is, akiknek ily arányú költekezésre módjuk nincs, vagy akiknek eddigi műveltsége nem kivánja, sőt kizárja a nemzetközi művészet élvezetét, de akár tudatosan, akár öntudatlanul érzik a magyar nemzeti műveltség és művészet kincseitől való elzártságukat ? A skandináv népeknek, meg a velünk rokon finneknek legfőbb büszkeségük a gazda és iparososztály magas műveltsége s nemzeti érzésüknek ezen alapuló önérzetes öntudatossága. Nemzetünknek életérdeke, hogy e téren az emiitett népek után haladjunk s a közművelődési köröknek nézetem szerint ez a feladatuk első sorban, s e tekintetben a szellemi és anyagi áldozatot, példának okáért Nyíregyházán ugyanannak a társadalmi osztálynak kellene meghoznia a legnagyobb készséggel, mely jelenleg nemzetköziségben utazó művészek és művésznők tiszteletdijára s a fényes esték külső luxusára költi fölöslegét. Mérsékeljük hát egy kissé a magunk igényeit, melyek immár annyira megduzzadtak, hogy azokat a tiszta magyar nemzeti géniusz már ki nem elégítheti; hogy szellemi és anyagi erőnknek legalább egy részével segítségére és támogatására lehessünk azoknak a társadalmi osztályoknak, melyek a magyar nemzeti műveltségből sem kaphatták ki eddig a maguk jogos részét! A lateiner ember nem él kizárólag a vagyonosok fölösleges javaiból, hanem a kisgazda és iparos filléreiből is; s ezért az utóbbiak méltán megkívánhatják, hogy a tudománynyal, irodalmi és művészeti képzettséggel ékeskedő földnélküli Jánosok szellemi kincseiket ne csak selyemruhás és smukkos körökben ragyogtassák, hanem vigyék el, legalább apróra váltva, azokba a körökbe is, hol a hantok tördelői s a műhelyek lakói találkoznak szerény ruhában, szerény igényekkel! Ügy hiszem, ezek is igazságok, legalább is olyan igazságok, mint az, hogy az igazi művészet nemzetközi Ezért nem értem, miért kapta Kállay András azt a csipös választ, hogy vegye hát ő át a Kör vezetését, ha jobban ért hozzá. Miért részesült legjobb szándékának nyilvánításáért abban az elbánásban, mely a gerlice madárnak jutott a fészekrakás nagymesterétől? Ilyen kérdések felvetésére nem az a helyes felelet: hat csináld, ha tudod! hanem az, hogy csináljuk hát együttes erővel! Ne vedd rossz néven, ha e hosszú elmélkedés után okatootáiai tapasztalataimról ez alkalommal nem irok Legközelebb sort kerítek erre is. Isten velünk! Ölel hived: El vy Tainxs. Uj szalloda Nyíregyházán. Esztendők óla kisért Nyíregyházán egy uj, minden lekintetben modern, nagyobbszabá^u szálloda építésének lerTe. Hogy a terv mennyire életrevaló, hogy a Korona melleit milyen nagy szüksége lenne a vármegyének s különösen a rohamosan fejlődő Nyíregyházának egy ilyen szállodára, azt mindannyian érezzük. A kérdésnek ehhez a részéhez igazán szó sem férhet. A mi a terv üzleti részét illeti, ebben a lekintetben jelentékeny nehézségek kel kell megküzdeni, bár azok, mint a dr. Pilissy István alábbi felhívása nagy vonásokban kifejti, épen nem legyőzhetetlenek. Egy kis buzgóság, egy kis vállalkozói kedv,—ezen fordul meg az életre való gondolat sorsa Pilissy István országgyűlési képviselő, akinek nagy része van eddig is a terv propagálásában az alábbi felhívással lordul most a vármegye és Nyíregyháza város k zönS'.'géhez: Nyilt levél Nyíregyháza város és Seabélcsvármegye nagyérdemű közönségéhez Az elmúlt évben lervbe vettem, hogy nemcsak városi, de vidéki közérdeket is szolgálva, részvénytársasáfci alapon egy modern szállodát, vendéglőt, kávéházal és kaszinót építtetek Nyíregyházán a jelenlegi kaszinó és a dr. Vadász Leó-féle telkeken. Tervemet többen őrömmel fogadták s a kivitelben támogatásukról biztosítottak. Elhalasztottam azonban e dolgot azért, mert ugy értesüllem, hogy a Takarékpénztár hasonló tervvel foglalkozik s minthogy engem ez akciómnál semmi más nem vezet mint az, hogy létesüljón egy ilyen épület, nem akartam tervemmel a Takarékpénztárnak elébe vágni. Most már egy év leforgott s a Takarékpénztárra várni nem lehet. Tervem keresztülvitele nem könnyű, mert legalább 150, de talán 200 ezer koronát helybea, illetve a vidéken kell jegyeztetnem s bármily világos is a részvények jövedelmezősége, ezen, nálunk még szokatlan tőkebefektetés nagy népszerűségre aligha talál. Tekintettel arra, hogy a részvénytársaság alapításával nagyon sok munkám lesz, sőt költségeim is származhatnak; tekintetlel arra, hogy az épület tervezője a tervrajzért és költségvetésért 2000 koronát követel s a részvényjegyzések előtt ezen tervrajznak készen kell lenni, mert ismertetni kell azt a részvényt aláírókkal: mielőtt az alapitókat összehívnám s a részvényjegyzési iveket kibocsátanám és a tervrajzot megrendelném, egy próbajegyzésre akarom felkérni az érdeklődő igen tisztelt közönséget, mely jegyzés természetesen jogi kötelezettséget semmi tekintetben sem fog szülni, de mint Ígéret tájékozásul fog nékem szolgálni és elhatározásomra döntö befolyást fog gyakorolni, vájjon S'olgáljam-e ez eszmét tovább vagy sem. Tervem szerint a már emiitett helyen épülne egy impozáns 2 emeletes palota légfűtéssel és vízvezetékkel berendezve. A városház-utca sarkán egy gyönyört kávéház, » felett az első emeleten egy nagyobb várost is teljesen kielégítő kaszinó helyiség épülne egy 40—50 személyre való étkezővel s komornik lakással. Az egyháztér felőli sarkon lenne a vendéglő és a nagy bálterem, a téli kerl, e felett szálloda s a második emeleten a vendéglős lakása és az egész szálloda. A telkek árát is beleszámítva, ezen palota költségei körülbelül 550—600 ezer koronába kerülnének. Az egész épületre egy reális bérlőm van, aki 48 ezer korona évi bért ajánlott fel 12 évre. Jegyezne 70 esetleg 100,000 korona részvényt, melyet biztosítékul deponálna. Egy budapes'í pénzintézet hajlandó a részvénytársaságnak 300 ezer korona erejeig 60 érre 5o/»-os törlesztéses kölcsönt adni a telekre bekebelezés és az építés előrehaladás arányában a törtenendő folyósítás mellett. Remélhetem, hogy a telektulajdonosok a vételárt mintegy 60 ezer korona értékig részvényekben fogadják el. így 430 esetleg 450 ezer korona fedezve volna. A hiányzó összeget privát egyének üzleti készsége és igazán igen keves jóakarata összehozhatja. A részvénytársaság alaptőkéje 300,000 korona lenne. Felhivom tehát a nagyérdemű közönséget, szives kedjék egy levelezőlapon tájékoztatás okából é« buzdításomra a következő tartalmú pár sort intézni: „Alul rott igérem tisztán tájékozásul és semmiféle jogi kötelezettséggel, hogy a hirlapilag ismertetett szálloda, vendéglő és kaszinó építésére alakuló részvénytársaságba kcrona összegű (betűvel is kiírandó) részvényjegyzéssel belépek. Minthogy ezen nyilatkozat jogilag nem kötelez, esetleges visszalépésemet indokolni nem tartozom. Aláírás". Minthogy tervem meghiusulta esetén a kaszinó saját épületét akarja renováltatni, tisztelettel kérem pár nap alatt válaszolni. Magamat s a várost nagyban emelő tervemet b. figyelmükbe ajánlva Nyíregyháza, 1907. jan. 24. vagyok tisztelettel Dr. Pilissy István, orsz. gyül. képviselő A tudomány stádiuma. Hogy az ember a természet tárgyait és tüneményeit, valamint az élet jelenségeit érzékeivel felfoghassa, érzékszervekre van szüksége. Ámde a közéleti és történelmi események, a személyes élmények é-; a tárgyak lényege hasznos vagy kárös oldalának felismeréséhez csupán öt érzékünk még el nom vezet bennünket. A fogalmak, életelvek és ismeretek már a tudomány kérdései és az ész szélesebb körű tevékenységét kívánják, mely tevékenység különféle megfigyelések, tanulmányok alapján történik; még pedig ugy, hogy a jelenségekből okoskodunk, az adatokból bizonyítunk és a tények és viszonyok ujabb dolgok feltalálására buzdítanak bennünket. A feltalálás oly cselekvést, vagy ténykedést fejez ki, mely által a világnak valamely ismeretlen dolgot bemutatunk. így mondjuk, hogy az írás, könyvnyomta tás feltaláltatott Hogy valamit feltaláljunk, ahhoz ma már alapos tudás, sok tapasztalat és nagy iskolázottság kell. Nem ugy volt ez régen, mikor az eszes ember magára volt hagyatva. Régen a kutató kísérői csupán fáradság, fájdalom, köny és bánat lehettek, mig ma már a feltaláló kísérletezése útjában tájékozott és tapasztalt kalauzokra akad : a tanitó, tanár, barát és előljáró, kik útját egyengetik és a tudomány ama nélkülözhetetlen kalauz, mely a célhoz vezető utat legbiztosabban megmulatja. Régebben a kutató szellemnek, hogy munkája eredményes legyen, mennyi istáp-, támogatás-, segítség-, erősítés és vigasztalásra volt szüksége? — Ma már ez őrömmel, kedvteléssel és szórakoztatással kínálkozik. Hiszen gazdag könyvtáraink, hol bármire bő és kellő felvilágosítást kapunk, minden érdeklődőnek szabad rendelkezésére állanak. Régebben Alexandriába kellett utaznunk, hogy az irodalmi termékek gyűjteményét láthassuk. Ma már (a könyvnyomtatás feltalálása óta) a könyvterjesztés gyors lendülele folytán, minden egyes tudós hajléka az irodalom valóságos tárházát képezi. Régen Migyarországon 1472-ben könyvnyomó intézet csak Hess Andrásnál, később Feyer Tibold, Honter János és Heltai Gáspárnál volt található és ilt is csak kézi sajtó, mely fáradságos kézimunkát igényelt, míg ma, eltekintve a nagyobb tőkével rendelkező részvénytársasagoktól, mint az Athenaeum, Franklin, Pallas stb., hol hatalmas, óriásokká nőtt gépek özönével szórják magukból a tudományt, de szerteszéjjel e hazában majdnem minden nagyobb községben találunk könyvkereskedést, könyvnyomdát vagy könyvtárt. Ne higyjük azonban, hogy azon idő, mely bennünket a nyomtatás feltalálója, Henne Gensfleisch zum Gutenberg óla a tökéletesedés felé vezet, csak tyuklípés lenne. Ezen idő horizontja az éggel látszik ölelkezni. Sokat meríthetünk tehát belőle és nem fogok talán meddő munkát vegezni, midőn ezt vázolni probálkozoui. Az emberiség vagy az egyes népek szellemi művelődése nem hónapok vagy esztendők kérdése, az észtermékek írásbeli összeségét, a literaturát évszázadok nehéz verejtékei szülték. így tehát rövid visszapillantást kell vetnünk, hogy a tudományt mai stádiumában méltóan megbecsülni tudjuk. Midőn Kr. előtt 753-ban a Rumulus építette Róma világuralma megtöretett és a birodalom székhelye Bizánc lett, a megkezdett pártküzdelmek és ehez még a vandalok, gótok, normánok vándorlása és pusztítása folytán az egész világ egy nagy dráma szinpadavá lett. A fegyver csörgése Európa egyik végétől a másikig hangzott. Államok roskadtak össze, országokat szeltek darabokra, téptek foszlányokba és világvárosok lettek lángok martaléka. Az országok lakóit a vad népek kiszoritotlák, a déli tartományodat feldúlták és a már virulásnak indult műveltség helyébe nyers erőszak és tudatlanság lépett. E zavarban a tudomány és műveltség maradványait a Kolostoroknak köszönhetjük, mert Írni és olvasni e sötét időben csaknem kizárólag a papok tudtak, kik munkáikat pergamentra irva értékesítették. Egy-egy taü másolasa hónapokig tartott, amiért roppant drágák is voltak és igy azok csak a fejedelmek palotáiba juthattak, hol aranynyal és drága festékekkel is felékesiiettek. Ily munkáért hallatlan összegeket fizettek. Oly idők voltak ezek, midőn hires fejedelmek még a nevüket ^ein tudták leirni; midőn tintát még a városban sem találtak. A nép nem irt, mert nem olvasott és nem, olvasott, mert nem voltak könyvek. Hires tudósok' dicsekedtek vele, ha 10 drb. könyvvel birtak. Ebben az időben oly drága volt a könyv, hogy atyák egy pár könyvvel házasilották ki leányaiuat, haldoklók egy-egy könyvről yégrendeletileg intézkedtek és nem egy példsi. volt rá, hogy a templomokban egyes drága könyveket nehéz láncra kötöttek. Egy biblia gyakran ezer arány forinton kelt el. Mátyás király egy könyvért több' fklvat itélt oda. Ezen körülmények késztették aítán Észak-Hollandia, Német-Alföld és Olaszország kitűnő f;rfiait mint Pausilió-, Gutenberg-, Coster-, Fust-, Schőffer-, Han- és Pfistert, hogy a könyvek sokszorosítása, olcsóbb kiállítási és a műveltség terjesztése végett a könyvnyomtatást feltalálják. Hazánkban a köuyvnyomtatás csak a XVI. században kezd némi polcra vergődni, de még nagyon tőkéletlen módon. Legtöbbnyire csak szükséggel küzködő, hányatott sorsú emberek foglaikozn k vele, és nrk-^nt napjainkban a vándorszínészek, ők is fölszerelésükkel együtt ország-szerte városról városra kóborolnak. A debreceni prédikátor Juhász (Meliusz) Péter szerint ezek a nyomdászok oly szegények voltak-, hogy mesterségük mellett aratás idejében kepjsekül szegődtek, télen lábbelit varrtak és ha fagy vagy sár nagy volt, a kovácsnál lovakat patkolni is segítettek. Hi az ily nyomdász egy kis aprópénzt már összekaparitott, avval maga belükért Dobsinára, papírért pedig a Szepességre indult. Ezekkel az'án nagy sietve hazafelé tartott, hogy szegényes műhelyében istenéhez hosszút fohászkodva a betűk metszésehez hozzálásson és műszaki jártasságában érzett fogyatkozását szorgalmával pótolja. A betűkkel elkészülvén hozzálát a szedéshez, mit összekötve a sajtó keretébe helyez. Egy maga irja, javitja és nyomtatja müvét, melyet 2—300 példányban állit ki, jól rosszul befűzi, portárol portára, uton-utfélen pedig a vásárokról tudakozódik. A nemesek közül munkáját mindegyik megdicséri, de annál kevesebb veszi. A vásár jn egy résznek nincs rá anyagi ereje, más rész drágálja. Az idő eljár, oszlik a sokadalom, ő s felszedi magát és máshová indul szerencsét próbálni. A XVII. században a könyvnyomtatás már nagyobb lendületnek örvend. A könyvet oly becsben tartják, hogy fatáblákat készítenek hozzá, mit már a közép osztály is aranynyal, ezüsttel és drága kövekkel felcicomáz és hogy a könyvnek kellemes szaga is legyen, finom cédrusolajjal fecskendezek be. Egy-egy könyv nagy sulylyal bírhatott, mert fatáblái hüvelyknyi vastagságúak voltak. Petrarka majdnem a lábát volt kénytelen levágatni, mivel egy fába kötött bőrcsatokkal ellátott könyv ráesett. A könyvnyomtatás nemcsak a műveltséget es nem csak a könyvek gyors terjesztését idézte elő, hanem azt is neki köszönhették, hogy a cél és reiseny ezután már nem a könyv kitatarozásában, hanem annak olvasásában mutatkozott. A nép nem a csillogót, hanem a hasznosat kezdette szem előtt tartani. A könyv külalakjára tehát kevesebb gondot fordítottak, mig végre Philla| tus (Athénban a rendes könyvkötést feltalálva a fa1 lábiákat örökre Kiszorította. Ezt aztán még nagyobb tökélyre De Thon történetíró és Golbert Jean Baptista XIV. Lijos hites pénzügyminisztere emelték, kiktől mind e mai napig reánk maradt az az intézkedés, hogy a cimet a könyv hátára irjuk. Meg volt még azonban az a furcsa beosztás, hogy a szabad szellemű könyvek hátát phirigiai sipkával, a bölcsészetet Athén madaraval, a bagollyal díszítették ; a költői munkák ismertető jele Merkúr kigyósbolja volt. Különös, hogy

1 a vadászkönyv szarvasbőrbe volt kötve. Ma már a tudomány általános Epíési teiveket és költségvetést olcsón készít Nyíregyháza, Kallók 45. Szuchy József építőmester,