Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-09 / 23. szám

21-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. május ®6. 2 annak az asszonynak, aki azzal van vádolva, hogy angyalcsináló. Már pedig jól mondja Széchényi gróf, ez el van terjedve. Csak a nagyobb uradalmakba kiszorult cselédek közt nincs. Utoljára ezek lesznek a haza fenttartók, vagy azok, akiknek ósei megszerezni nem is segitettek. A jó mó­dúak közt, van még leginkább elterjedve, fent és lent. Többet árt oz nekünk, mint a kiván­dorlás. Tessék csak elmenni akármely községbe, városba, s beszélni különösen a lelkészekkel és megdöbbentő dolgokat hallhatunk tőlük De nem mernek nyiltan fellépni, mert a btk. 258 - 262. §. alapján, minden nyomorult a be­csületét keresheti. És büntetlenül eltesznek sok ezer olyan gyereket, akiket pedig bűnös anyjuk eltartani, felnevelni volna képes. Helyes, hogy az igazságügy miniszter az uzsoravétségek hivatalból üldözését egves vidé­kekre elrendelheti, de tegye a kir. ügyészségek höt-h'Sségévé, hogy ahol angyalcsinálás gyanúja merül fel, még névtelen jelentések, vagy be­sugásokra is, az eljárást azonnal a legerélye­sebbeu indítsa meg és a kir. tszéki orvo.-okat egyes gyanús esetekben vizsgálatok teljesítésére kiküld esse és teljes erővel, kérlelhetienül jár­jon el a Fülep Juliánnák rémuralma, a magyar­ság szaporodásának halálos ellenségei ellen. Mert többen maradnak igy meg, ha küzdve és kiulódva is, mint amennyi Amerikába ki­megy, akiknek nagyobb része mégis csak előbb pénzben, majd valóságban is. visszakerül Gyulaházy. A „Közművelődési ház"-ért. S^bolcsvármegye és Nyíregyháza város részéről küldöttség járt az elmúlt héten a kultuszminisztérium­ban oly célból, hogy a kormány által az ország egyes olyan vidéki városaibr.n, amelyekben a viszonyok erre alkalmasak, felállítani szándékolt „Közművelődési ház"-ak egyike Nyíregyházán állittassék fel. A küldöttségben gróf Vay Gábor főispán vezetése alatt Mikecz Dezső alispán, Májerszky Béla polgármes­ter, dr. Wilt György kir. tanfelügyelő, dr. Jósa András ny. vármegyei főorvos, Leffíer Sámuel főgimnáziumi igazgató, dr. Vadász Leó és Balla Jenő városi közigaz­gatási tanácsos vettek részt. A küldöttséget gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter a képviselőház társalgó termében fogadta. Gróf Vay Gábor főispán adta elő a küldöttség célját és ismertette Nyíregyháza város kulturális viszo­nyait. Apponyi Albert gróf válaszában kijelentette, hogy eddigelé a közművelődési házak felállítása kérdésében még egy városnak sem tett ígéretet és igy teljesen szabad keze van abban a tekintetben, hogy Nyíregyháza város kérelmét, amennyiben a viszonyok indokolttá és lehetővé teszik, figyelembe vehesse. Nagyon örülni fog az> n, ha Szabolcsvármegye székhelyének is juttathat egyet a tervezett közművelődési házak közül, amelyek a nemzeti közművelődés szempontjából olyan fontos szerepre lesznek hivatva. magyaráz i közben elvegyül a kirándulók seregében, egyes érdeklődőket külön is felvi'ágosit s teszi mind>zt oly természetes egyszerűséggel, hogy mire keresztül vergődünk egy istállón, szinte elfelejtjük, hogy az a bizonyos házi sapka koronának szánt fejet takar. Megdicsőült Erzsébet királynénk után nekünk nem idegen a bajor királyi ház ; e mellett Lajo3 herceg, a tulaj­donképpeni trónörökös a magyarországi sárvári urada­dalom birtokosa is. A mi országunkban van tehát földi javainak nagyobbik része, mert bizony a leutstetteni gazdaság csak alig harmadfélezer hold, abból is ezer hold erdőség. Nem is hoz ez a birtok valami nagy gazdasági hasznot. Csupa takarmány-növény mindenütt, teheneknek való zamatos falat. Ezek itt az állatvilág főnemesei. Lajos herceg jobban kedveli teheneit még talán Széli Kálmánnal is. Tejet termelnek, a pompás fűanyagbol, de a tej nagy részét gyermekek számara preparálják furfangos talalmányok segítségével és nagy mesiere ennek a művelelnek Leonrod báró, a fenséges ur hadsegédje. Egy vitéz lovas kapitány, királyi hercegi adjutáns, a ki regei haditervet, este gyermektejet főz, és nem rontja el egyiket sem ! Ez a gazdaság tehát a cuclinak termel, ámde bizonyára inkább a kisdedek­nek van hasznára, mint a fenséges urnák, a ki rálizet erre a kedves szenvedélyére. A fenséges ur apja, a nyolcvanhat éves régens­herceg is nagy termeszetkedvelő és egyúttal társaság­kedvelő. Mindennap hivott vendégei vannak, a társada­lom legkülönbözőbb vezérelemeiből. Gyakran azután a vendegurakat nyaralójába viszi ki, közel Münkenhez, a hol a régensherceg az időjárásra való tekintet nélkül megfúrdik a szabadban és nagyon rósz néven veszi, ha vendégei közül valaki nem tart vele. Minélfogva a kény­szerlürdőzők a megtiszteltetés emlékekent nem egyszer hatalmas náthát hoznak haza. Méltó a főlemlitésre, hogy ez a rt gensherceg, a ki királyi kötelességeket és hiva­tást teljesít, negyedfélszázezer márkaba kerül Bajoror­országn^k évenkint Igen egyszerűen él a régens íia: Lajos herceg is. Uradalmi kastélya egy magyar felvidéki ur lak méreteit üti meg. Sok a wrág es sok a lehén. Muskátli, ibolya és netetejis virít mindenütt, a cselédlakások ablakai­ban is. Betértünk egy ilyen szépen fölvirágozott cselédlak folyó sójára s a tehénistállóba értünk, egy ajtó válasz­tolta el a két helyiséget. ,No hiszen, majd adna az uj magyar cselédtörvény Lajos herczegnek, a miért embert­tehenet igy összeboronál", — mondotta valaki közülünk. A közelfekvő másik tanyán azután az istállón kezdtük, I A küldöttség ezután Tóth János államtitkárt kereste fel, aki a gróf Vay Gábor beszédére válaszolva, bizto- ; sitotta Szabolcsvármegyét és Nyíregyházát jóindulatáról | és nagy érdeklődéssel szemlélte a vármegyei muzeum ! egyes tárgyairól dr. Jósa András ny. főorvos által bemutatott fénykép felvételeket. Molnár Viktor államtitkárnál tisztelgett ezután a küldöttség, aki több mint fél óra hosszat tárgyalta a közművelődési házak kérdését, melyeknek eszméje tőle ered. Vay Gábor gróf főispánnak válaszolva; kifejtette szinte az egész piogrammját a közművelődési házak intézményének, a melyek a nép minden rétegére kiter­jedőleg lesznek hivatva a közművelődést lehetőleg min­den irányban, de első sorban nemzeti szellemben elő­mozdítani. Örömét fejezte ki a fölött, hogy Szabolcs­vármegyében és Nyíregyházán olyan élénk visszhangra talált a közművelődési házak eszméje és abbeli meg­győződését fejezte ki, hogy ahol igy megértették a kor­mány intentióit, ott a közművelődési ház, ha létesül, nem marad bezárt ajtókkal és elhagyatva álló középület, hanem abban komoly, céltudatos és kitartó munkásság fog folyni a nemzeti közművelődés érdekében. Dr. Jósa András nyug. vármegyei főorvos a mu­zeumok és könyvtárak főfelügyelőségét már a délelőtt folyamán felkereste, ahol Szalay Imre miniszteri taná­csos, a Nemzeti Muzeum igazgatója, helyettes főfelügyelő Nyíregyházát nyomban be is vezette azok "őzé a váro­sok közé, amelyeket a főfelügyelőség a kultuszminisz­ternél közművelődési ház létesítésére javaslatba fog hozni. A közmővelődési ház kérdésével egyébiránt leg­közelebb bővebben foglalkozunk. Országos atlétikai verseny Nyíregyházán. A mult vasárnap délután tartotta a Nyii egyházi Tori,a- és Vivó Egyesület ez idei második országos atlétikai versenyét a vásártéri versenj pályán. A versenyt szép közönség nézte végig, dacára annak, hogy a ver­seny nagyobbik része esőben folyt le. A zsűri tagjai: Kahler János ezredes, Jony László őrnagy, Lestyán Adorján és Somogyi Gyula közjegyzők voltak. A versenyen képviselve volt a Budapesti Egyetemi Athletikai Klub, Óbudai Torna-Egylet, Magyar Athle­tikai Klub, Műegyetemi Athletikai Klub, Kassai Aka­démiák Sport-Egylete, Sárospataki Torna- és Vivó­Egyesület, Debreceni Akadémiai Athletika Klub, Debre­ceni Torna-Egylet. Versenyintéző Miklóssy János. Jegyzők dr. Szitha Sándor és Krómy Károly. Célbírák dr. Szabó László, dr. Nagy máté Andi ás. Időmérők Zuber Ferenc D. T. E., Miklóssy János Ny. T. V. E. Indító Rudolfy Imre. Eredmény hirdető Krómy Károly. Szövetségi képviselő Lázár Gyula voltak. A verseny eredményei a következők: 100 yardos síkfutás. 1. Kiss István B. E. A. C. 11 Ve mp. 2. Pogány Jenő D. T. E. 3. Szunyogh Ru­dolf D. A. A. C. 4. Kalmár Gyula D. A. A. C. '220 yardos sikt'utás. 1. Péchy Ernő M. A. C. 2. Futó Sándor D. T. E 3. Silberstein Géza Ny. T. V. E. 4. Kovács Dezső Ny. T. V. E. Síkfutás Nyíregyháza bajnokságáért I—II. hely el­döntetlen Vangel Gyula M. A. C. és Holics Rezső B. E. A. C. tagjai között, újra futják a M. A. S'.övetség ellen­őrzése mellett Budapesten. 3. Mauch Elemér Ó. T. E. 4 Horváth Aladár D. T. E. bekukantunk a tehén-fürdőszobába és úgy értünk ahhoz a bizonyos elválasztó ajtóhoz. .Szörnyűség, — szólt megint a humanista, — hogy itt az állatokkal egy fedél alatt megint csak emberek laknak". Az ám, emberek, még pedig királyi vérből valók. Mert az istállóból egy vasajtó küszöbén át egyenesen fenséges házigazdánk tanyai rezidenciáiba lépünk, értvén ez alatt két szobács­kát ; egyikben a herceg dolgozik, másikban a vitéz kapitány keveri a gyermektejet. A leutstteni kastélyban a királyi herceg egész csa­ládja várt ránk: a fenseges asszony, négy leányával, egyik csinosabb a másiknál, valamennyi batisztbluzban, a milyent a mi feleségünk szokott viselni — hétközna­pon. A háttérben két udvarhölgy. A hercegnőm k Mik­lós Ödön mutatott be bennünket, csak neki lévén olyan felséges emlékezőkepessége, hogy néhány órai ismeret­ség után hatvan magyart nevén tudjon nevezni és a neveket soha se tévesztette el (legföljebb az emberekel). Csak egyetlen Szikszay van közöttünk, ezzel jól megje­gyezhető magyar névvel azonban, olyan sűrűen találko­zott a fenséges asszony, hogy utóbb állítólag ily sza­vakkal fordult Velics rendkívüli követhez : „Ugyebár, a Szikszay név nagyon kedveli Magyarországban." Mi pe­dig, egy-egy név elhangzása után, hajbokolva defiiiroz­tunk el a hercegi család előtt, különösen egyik bakfis­korban levő kis hercegnő ünnepies odaado fő-hajlásaiban gyönyörködvén. Itt az emberek komolyan veszik a köszönést, az élet fontos mozzanatai közé sorozzák, hogy ugy mondjam, itt az emberek egész a régensher­cegig szenvedélyes köszönök. A kaLp karvalyként há rom-négy méteres utat tesz meg a levegőben és az üdvözölt olyan udvariasan örömtelt arcot vág, mintha arról biztosítanád, hogy megütötte a főnyereményt. Csakhamar mindenki párjára, talált. A főhercegnők mellé Somssi^h grof, Szápáry gróf, Krisztinkovich sze­gődtek, Jes; enszky Pál a csinosabbik udvarhölgyet vette pártfogása alá. „Szereti-e a cigányzenét ?" kérdé Somssich gróf. „Szeretem, sajnos, ri kán hallom", felelt a her­cegnő. — „Volt azonban nekünk egy guvernantunk, a ki férjhezment egy magyar járásbiróhoz ; ah ! az mennyi cigányzenét hallgathat". Egy kisebbik hercegnőtől meg­kérdezte Miklós Ödön, hogy melyik a legkedvesebb tánca, „Igazán kedvemre csak a csárdást tudom tán­colni." Igy vezetett bennünket keresztül a , árkon a her­cegi család, fesztelen csevegés között. Árnyéktól védett, üvegezett kerti fahazacska ked­velt tartózkodási helyük. Benéztem ebbe a kis tuskula­numba. Fényazett fabútorok, a legegyszerűbb nádszékek, ripsz-pamlag és fügönyög és az asztal tele megkezdett Staféta futás. 1. M. A. C. csapata (Péchy Ernő, Speidl Géza, Medgyesi István, Simon Miklós) 47 4/s mp. alatt, országos rekord. 2. a D. A. A. C. csapata. Sulydobás 5-ös csapatversenyben. 1. D. A. A. C. csapata (Mózes István, Igyártó Sándor, Kovács Ödön, Vadai Béla, Székelyhídi Béla), 2. Ny. T. V. E. csapata (Kiichoffer Kálmán ll"26 m., Matulka Ödön 9--15 m., Király Pál 9 74 m., Kovács Dezső 9"30 m., Pivnyik Gyula 9 05 méter. Sulydobás egyéni versenyben győztesek : I. Mudin Imre D. T. E. 1 T85 m. II. Kiichoffer Kálmán ll-t>0m. 111. Kovács Ödön D. A. A C. 10 89 m. IV. Mózes Ist­ván D. A. A. C. 10-86 m. Magas ugrás 5-ös csapatversenyben I-ső D T. E. csapata (Zöld József 170, Vadon Géza 160, Bornemisza István 162-5, Pogány Jenő ! 57"5, Fényes Jenő l5'2-5j. 11-dik D. A. A. C. csapata (Szabó Béla 167'5, Széchényi István 162 5, Hoffmann L<jos 157 5, Tüdős ndre 155, Kalas Ferenc 150). III-dik Ny. T. V. E. (Király Pál 157-5, L^derer Andor 152'5, Lejtrik Gyula 150, Pivnyik Gyula 150, Kovács Dezső 145). Magas ugrás egyéni verseny. I. Zöld József D. T. E. 170 cm. II. Szabó Béla D. A. A. C. 67'5 cm. III. Széchényi István D. A A. C. 1G5 cm. IV. báró War­dener Iván K. A. C 1(55 cm, Távolugrás. I. Medgyesi Iván M. A. C. 6 27 m. II. Fénves J.-nő D T. E. 5 68 m. III. Pogány J nő D. T. E. 5-61 in. IV. Gremsperger István D. T. E. 5 52 m. Diszkoszvetés. I. Mudin István M. A. C. 35-08 II. Mudin Imre 3 1-30 m. I!I Igyártó Sándor D. A. A. C. 32-40 m. IV. Kovács Ödön 30-43 méter. Rudugrás. I. Pachy József S. T. V. E. 'J70 cm II. Szmetanovils György D T. E. 250 cm. III. Horváth Aladár D. T. E. 240 cm. IV. Király Pál Ny. T. V. E 230. Gerely vetes Ny. T. V. E vándordijáért. I. Mudin István M. A. C 34-4 ) in. II. Mudin Imre D..T. E. 33 45. III Matulka Ödön Ny. T. V. E. 28 70 m. IV. Nováky Gábor K. T. C. 24"70 méter. Szinház. Vége az idei színházi saisonnak. Azaz, hogy nincs vége, mégis vége van. Zilahy bezárta a boltot s igy mi is elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy általános tapasztalatainkat röviden leszögezzük. Előbb azonban meg kell emlékeznünk arról, hogy a színtársulatnak vígjátéki személyzete még hat előadást rendez s mi, magunk részéről ezt a néhány előadást a legnagyobb szeretettel ajánljuk a közönség figyelmébe, egyrészt azért, mert a műsora pompásan van összeál­lítva, a legkedveltebb, legjobb vigjálékokból és szín­müvekből, másrészt azért, mert a színtársulat drámai személyzete ellen komoly, alapos kifogásokat nem te­hetünk s tudtunkkal nem is lesz senki, igy alaposan várhatjuk, hogy mindmegannyi élvezetes estét fog ne­künk szerezni. A mi kifogásunk van, annak is nagy részben a szinház az oka. Mert bizony szinpadji nincs, nézőtere pedig alig van. A színpad oka egyreszről annak, hogy bizony teljes juggal konstatálhatjuk, hogy a diszletezés­nél sok a kivanni való. Az végre is nem megy, még ha akár mennyire ragaszkodunk is a légiekhez, a kedvesekhez, hogy majdnem minden dürabot ugyanazon szobaban látunk lejátszódni, vagy ugyanazon fák alalt látjuk a Vig özvegyet meg Szép Ilonkát a szerelemről ábrándozni. Mert lám, ha nagyobb volna a színpad, könnyű volna Zilahynak a debreczeni díszleteit áthozatni s hisszük, hogy m jg is tenné ; mig attól nagyon borsód­kézimunkával. A milyen egyszerű, munkás, polgári ele­tet él Lajos herceg, olyan a családja is. Elbúcsúzván a kedves úrnőktől, házigazdánkkal a csapat élén, Starnbergbe automobiloztunk. Ekkor tudtuk meg, hogy a királyi herceg, tekintettel az aulomobilo­zás veszedelmeire, minden egyes magyar vendéget be­biztosított baleset ellen húszezer márkáig. Még kedve­sebbé vált előttem ez a párját ritkító figyelem, mikor megtudtam, hogy ugyanazon az uton, a melyen most a bajor arisztokrácia soffórkódik a magyarok kedvéért, hetven német tanulmányozó gazdát harmadéve paraszt­szekereken szállítottak. A bennünket ért kitüntetést pá­ratlannak mondják. Most kezdődött azután az a ránk nézve felejthe­tetlen ut, a mikor Starnberg hosszú utcáin, csak ugy gyalogszerrel, a helység alitt elterülő tóig (Würmsee) vonultunk. Ünnep lévén, tele voltak az utcák helybeli és távoli kivándorlókkal. Dj annak a bizonyos gazda­sági sspkának láttára ez az emberraj frontot csinált és köszöntek az emberek, köszöntek, köszöntek mámoros odaadassal. Párok és urak, gyermekek, nők, férfiak oly melegen üdvözölték azt a kedves öreg urat, oly szere­tettel tekintettek utána, mintha édesapjuk volna. És hogyan fogadta a trónörökös a szeretetnek ezt a hódo­latát, mily nyájasan sugárzott szelíd kék szeme, mikor sapkáját, mélyen megemelte egy-egy arra bandukolo polgárnak üdvözletére. És a mi itt tör'énik, az nem tartalom nélkül való udvariasság. A kikkel Lajos herceg szemközt találkozik, azoknak jó részét ismeri is, sorsuk iránt érdelödik, euilekezetének azt a helyét, hová a legegyszerűbb bajor polgárt is befogadta, melegen tartja mindvégig. Milyen egyszerű dolog is az és mégis milyen nehezen értik meg : megerősíteni a királyi koronát a nép szeretetébe vetett gyökerekkel. És a magyar nép is tud ám szeretni nagyon, nagyon. Ki lett volna más vendéglátó házigazdánk a starn­bergi csárdában, ha nem Lajos királyi herceg ; ki rendelt volna számunkra gulyást és sonkát, ki ült volna az asztalfőn, hogy megossza velünk az ételeket és az élce­ket s ki más szólt volna hozzánk azon a helyen ma­gyarul, ha nem egy velünk rokonszenvező fejedelmi vér ? És ki más búcsúzott volna el tőlünk barátságos kézfogással és azzal a biztatással, hogy a kedves Ma­gyarországban találkozunk : ha nem ez a szeretet tör­vényeivel és polgári erényeivel uralkodó férfiú! Meghatottan a királyhoz méltó nemes egyszeiüség tényeitól, hajóra szálltunk és a főárbocra fölvonták a magyar lobogót.

Next

/
Thumbnails
Contents