Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-12 / 19. szám

19-ik szám. N Y I R V I D É K fiákból álló „községi alkalmazott" néven összefoglalt elöljáiói testület van ezen kaszárnya izii törvény állal kiszolgáltatva, oly fegyelmi szabályoknak melyek egy rosszakaratú felebbvaló kezében valóban megbotránkoztató vissza élésekre vezethetnek, mivel tudjuk, hogy lelki tortúrája ellen védelmet az. üldözőbe vett alantas igen ritkán talál; mert felebbvalónak a felebbvalója satísfakció terén garádícsokat ugrani lefele nem szokott. Megtanulja a jogász gyerek a táncrendezés mellett ugy, ahogy a „jogot". Kilép az életbe alig pelyhedző képzettséggel. Istennek kegye — no meg a szülök összeköttetése révén, a falusi közigazgatás élére kerül, tehát fegyelmi birája lesz őszbecsavarodott, nehéz munkás multat átélt férfiaknak. Kezében a törvénykönyv, melynek legelébb azon szakaszait tanulja át, a melyek a fegyelmi választási, helyettesítési ügyekben (majdnem hihetetlen) őt a vádlót embertársai felé egyszersmind birául helyezi. Tetszetős ez állapot. Ha szive és esze helyén van, a dolog rendén megy. de ha ifjú lelkülete inficiálva van a nagyzási hóbort, hencegés é.s más emberi bacillusoktól akkor, ha az Ur Isten minden adom inyával bír is a járma alá került, „községi alkalmazott" ha még oly lelkiismeretes, szorgalmas, becsületes tisztviselő is, — vége van. Védtelenül áll nagyhatalmú felebbvalójával szemben. Neki igaza nem lehet, mert ammanak bűne nem szabad hogy legyen. Ilyenkor aztán jogállamunkban szánalmas helyzet képe domborodik ki. Foliánsokai lehetne megtölteni a hivatalos élet undorító rajzaival. — A sötétebb satirozást máskorra hagyjuk, elég a tragikumból annyi, hogy tudunk ese • teket a midőn hosszú éveken át valaki azért let, felfüggesztve, mert kölcsönzött pénzét követelni merészelte, — a másik ; mert a felebbvalónak korcsmában botrányt okozó parádés kocsisát csend'r kézbe adta. Kiég volt egy | olitikai összekülönbözés, egy ellenvélemény, egy véletlen elejtett önérzetes szó, mi a szerencsétlen „községi alkalmazott" lelki máglyájába, családi eletébe üszköt dobott. Fel lelt függesztve kérlelhetlenül, meg lett hurcolva kegyetlenül s bár ügye szándékosan az örökös „hivatalos hanyagság" felé tereltetett, három évi huza-vona, audienciázás, kálváriajárás után —• ha ugyan ez alatt le nem mondott, vagy öngyilkos no;n lett — visszahelyeztetett hivatalába. — De hát a felelősségre vonás elmarad még azért is, hogy ez a 24 óra alatt befejezhető fegyelmi vizsgálat miért lett 3 évig elhúzva, holott még az Eötvös Károly féle „nagy per" vizsgálatához is elég volt félannyi idő. szerencse, hogy fenti kép nem vármegyénkből való Hiszen Szikszay Pál nyugalmazott alispánunk nem régen mondja e lapokban, hogy Nyíregyháza város közegeivel szemben azért nem gyakorolt kérlelhetlen fegyelmi jogot alispán korában, mert a fegyelmi vizsgálatnak nem szabad „romboló" irányúnak lenni. Igazi alispánhoz illő szavak! Atyai jó indulattal bánni a néppel: szent kötelessége minden jó érzésű hivatalnoknak. Miért nem érdemli ezt meg a kis hivatalnok felebbvalóitól. Muszáj a felett folyton korbácsot suhogtatni ? Ha van itt fekély, kés neki! — De a gyógyítható sebet kötözni kell mielőtt amputációhoz nyúlnánk. Gr. Andrássy belügyminiszter 45623/907. sz. rendelete azért megy eseményszámba, mert csak kivételes esetekben engedi meg az amputatiót; a felfüggesztést, nevezetesen ha : 1., ha a tisztviselőt (elöljárót) olyan súlyos természetű váddal illetik, melynek már az alapos gyanúja is veszélyezteti a hivatali állás méltóságát s melynek bebizonyosodása hivatalvesztést von maga után. 2., ha a fegyelmi eljárás alá vont tisztviselő (elöljáró) hivatalában maradva a vizsgálat sikerét veszélyeztetné, 3„ ha az illető tisztviselő (elöljáró) hivatalában maradása esetén utólag nem pótolható kárt okozna. Annak puszta feltételezése azonban, hogy a fegyelmi eljárás alá vont tisztviselő (elöljáró) esetleg hivatalvesztéssel fog büntettetni, vagy általában a fegyelmi vétség súlyosnak látszó volta magában véve még nem lehet elegendő ok a felfüggesztésre 1907. évig kellelt várni, hogy ezután igy legyen. Valóban szomorú dolog!! Ha az illetők betartják e humánus rendelet parancsait (de élünk a gyanúval, hogy gyakran nem lesz be tartva, mint más egyébb rendelet) tengernyi szenvedéstől lesz megkímélve az a kis eksziztenciákból álló tábor, melyhez már papíron beszélni másként nem is lehet, mintha gyermekek, vagy treszirozandú állatok lennének A francia nagy nemzetgyűlés többször idézett mondása, hogy „amely társadalomban az emberi jogok nincsenek kodifikálva, annak nincs alkotmánya" jut akaratlanul eszünkbe és csüggeteg reménnyel várjuk a mai alkotmány biztosítási törekvések közt legszentebb emberi jogainknak biztosítását. Ennek bástyája, — fájdalom egyetlen bástyája ma még nagynevű belügyminiszterünk fenti rendelete. I dvözöljiik e rendeletet, mint a várva . várt szolgálati pragmatika előhírnökét! Üdvözöljük, mint 80 ezer embernek, a magyar nép vezetőinek emberi jogait védő. szívre valló, áldolt kézből jött humánus rendeletet. Tóth József 1907. május 12. 3 A vármegye tavaszi közgyűlése. — Az állandó választmány ülése. — A kedden kezdődő tavaszi rendes közgyűlés tárgyainak előkészítésére az állandó választmány 10. és 11-dikén ülést tartolt, az első napon Vay Gábor gróf főispán, a második napon Mikecz Dezső alispán elnöklete alatt. Az állandó választmány első sorban az alispán időszaki jelentését ve'te tárgyalás alá, csaknem kel óra hosszan tartott tanácskozásban. A II. rovatnál: „A községi élet kőiéből" félsz lalt Somogyi Gyula s helyesbítette a községek pótadó kimutatásának Nyíregyházára vonatkozó adatát, mert Nyíregyházán a községi pótadó nenj 80V2

0 o, mint a hogy a kimutatás mondja, hanem csak 55V2" u. A községek állal felvett kölcsönök kimutatásánál is több helytelen számadatot konstatál. Mikecz Dezső alispán tudalja, hogy az adatok a számvevőség jelenlése alapjin vetettek föl. Ennek helyességét ellenőrizni neki nincs módjában, de egyébként is, a dolog természete szerint, a számvevőség, mint szakközeg adataiban nem kételkedhet. Sajnos, hogy ilyen téves jelenlések megtörténhetnek. A vármegye több alkalommal megtette inár előterjesztését a kormánynál és a törvényhozásnál, hogy a számvevőség és pénztár adassék vissza a vármegyének, d-; idáig eredménytelenül. Korniss Géza tb. főjegyző utal arra a képtelen állapotra, melyet a számvevőség és pénztár államosítása előidézett s indítványozza, hogy a visszaállítás iránt ismét irjon fel a törvényhatóság, s kérje, hogy addig is, mig ez megvalósulhat, a rend megóvására a kormány felhivassék. Szikszay Pál mindenben megerősíti a Korniss altal elmondottakat. Az adóbefizetés nehézkességeire is felhívja a választmány figyelmét. Mikecz Dezső alispánt utasíttatni javasolji, hogy a legközelebbi közg)ülésnek tegyen ebben az ügyben jelentést es javaslatot Kállay András és Geduly Ilentik szükségesnek tartják, hogy ismét felirat intéztessék. Sipos Béla főjegyző a tárgysorozat 21. pontjánál tartja a kérdés tárgyalását helyesnek. Vay Gábor gróf főispán kijelenti, hogy ő a maga részéről, az akkor i t járt miniszteri kiküldött által szolgáltatott adatok alapján jelentést tett a kormánynak a rendetlenségekről. A felírást a visszaállítás iránt helyesli, mert ez nem bizalmatlanságot jeleni a kormány iránt. Az állandó válaszlmány felirat intézését fogja a közgyűlésnek javasolni. A közegészségügy rrfvalánál Kállay András a halott kémlés mizét iáira hitja fel az állandó választmány figyelmét. A tanügyről szóló fejezelnél Kállay András felhozza, hogy a jelenlés aditai szerint 290 tanköteles jut egy iskolára. Kifogásolja továbbá, hogy az iskolamulasztókkal szemben a helyi halóságok nem játnak el a kellő szigorral. Ajánlja ez ügyet a főispán figyelmébe. Geduly Henrik a legnagyobb elismeréssel szól dr. Vilt György tanfelügyelő működéséről. A Kállay András állal felhozott számban benne vannak az óvókölelesek is, kiknek száma 50,000. S igy az arány szám az iskolák és a lanköteles gyermekeit közölt változik. Ő szabolcsvármegye mai tanügyi viszonyait bátran meri bármely vármegye hasonló viszonyaival összehasonlítani. Vay Gábor gróf teljesen oszlja Gedulynak a tanfelügyelőre vonatkozó kijelentését. Kallay András keri, hogy a jövőben a szakközegek az állandó válaszlmány üléseire behivassanak. Veres József a kisdedóvók felállításának nagy fontosságát hangsúlyozza. A „mezőgazdaság" rovatnál Kállay András felemlíti, hogy a jelentés a mull őszi alacsony krumpliárak okául a szeszgyárak karteljét emliti. Ö három szeszgyárnak adta el a tavalyi krumpli termését s mind a három helyen más más álakat ért el. Haas Ignác kijelenti, hogv a szeszgyárosok közölt kartell nem létezik. Dr. Bodnár István felhozza, hogy adott esetből kifolyólag a közig, bíróság kimondotta, kogy a beváltásra szállított dohány állami tulajdont képez s igy kövezelvámmentes. Kéri e kérdés tisztázását. Mikecz Dezső alispán bejelenti, hogy az illető döntvény — az úgy kapcsán — a közigazgatási bizottság legközelebbi ülésén tárgyalás alá kerül, s akkor a bizol

; ságnak módjában lesz ez ügyben intézkedni. Nyíregyháza város önállósításának kérdése került ezután tárgyalás alá. Korniss Géza tb. főjegyző ismertette — ez alkalommal még röviden az ügyet, javasolván, hogy a kérdés tanulmányozására és jelentéstétel végett küldöttség menesztessék. Az állandó választmány azt elfogadván, a küldöttség — járásonként 3 — 3 (aggal — az alispán elnöklete alatt, a következőleg alakittalolt meg : gróf D ssewffy Denes, Kállay András, Szikszay Pál, Bory Béla, Berethőy János, Görömbey Péter, Gencsy Albert, Bugáthy József, grof Vay Ádám, Propper Sámuel, Uray Miklós, Vass Mihály, Liptay Béla, Hrahovszky Guidó, Szalánczy Bertalan, gróf Korgách László, gróf Vay Tibor. Jármy Miklós, Liptay Jenő, Haas Ignác, dr. Vadász Lipót, és Nyíregyháza varos részéről Somogyi Gyula, dr. Kovács Elek, Geduly Henrik. Az alispán Májerszky Béla polgármesternek és Balla Jenő tanácsosnak a tanácskozásra való meghívásáról annak idején gondoskodni fog. Somogyi Gyula tekintettel arra, hogy más városok hasonló kérvényei már elintézésre várnak a belügyminisztériumban, kéri, hogy a kérdés tárgyalása hosszú időte ne halasztassék. Keserű hangulat. (B. B.) A gazdaközönség körében rezignált hangulatot tapasztalunk. Munkásügyekben, cs. lédlürvény- javaslatban sok levél érkezik hozzánk naponta. Ezeknek a leveleknek nagyobb része tele van panaszszal. A panasz az, hogy a politikai kö-élet a falusi gazda bajaival egyáltalán nem törődik. A divatos szocziális poliiika minden figyelmet leköl az ugynevrz-tt kisemberek jtvá<-a. Mindenki szocziálpolilikus manapság, ami alati azt kell érteni, hogy a kisembereknek mindent odaígérnek és megszavaznak a — mások zsebebői. Csizmadiától kezdve Hegedűs Lorándig mindenki földet osztogat. A lökéseknek azt a kategóriáját, amely földbirtokosnak ne.eztelik, már-már a told illetéktelen bitorlójának és önző visszatartóján k tekintik. A bőrkabátosok fogalma kezd g)üiöletessé válni és az a politikai szabómester a legnépszerűbb, aki az állam és a társadalom szocziális kötelességeit egyszerűen rrre a bőrkabátra varrja fi 1. Pedig a fizikai munkát sohase becsültek meg jobban annak áru-értéke sohase volt magasabb, mint manapság. Ellenben a földbirtokosok he.yzele szinte példátlanul súlyos, mert a munkasvalság nyomasztólag nehezedik reá éi semmi remeiye sincs a gazdának, hogy a termés áramk emelkedésével a fizikai munka tnagas követeléséi fedezze. Mégis ugy az iparfejlesztésnek, mint a szocziális polilikanak terheit a gazdákra rakják rá, anélkül, hogy egyidejűleg helyzetüknek javításáról gondoskodnának. A gazda baja •íiatt szót emelni prdig annyira mostoha szerep, ho^y alóla a gazdák hiva'ott képviselői is kibújnak, mert magukra nézve kedvezőtlennek, eredményére nézve reménytelennek látják a küzdelmet, szemben az ellenszenves áramlati kkal. Az rt hát, igy végződnek a panaszok, legokosabb, ha a gazda hallgat és tűr a megszakadásig. Körülbelől ez a gazdaközönség hangulata, amiben kéls gtelenül van némi idegesség, de van egyulla! szomorú megokoltság is. A politikai közélelben igen kedvezőtlen szelek fújnak. A mezőgazdaság a földmunkások millióinak lámadasi celpontj ként, a kormányzaii mulasztásoknak bünbakj iként szerepel. A gazdái teszik felelőssé a n, p el gedellensegeért és a kivándorlásért. Az alkoholizmusról, ami a nép • nyagi és erkölcsi életének megrontója : senki se besz

jl. Arról, hogy az alacsony kulturának Magyarországon parazitai vannak : senki se tud. Ilyen apróságokról beszélni se illik. Egyedüli botránykő az, hogy az istenadta népnek nincs földje s emiatt reményleien sorsban kénytelen senyvedni, vagye'higyní a szeretett hazát. A mezőgazdasági munkabéreket eddig gyalázatosan alacsonynak mondják, noha ezek oly magasak, hogy máris megakasztják egyes kulturák fejlődéséi. Hiszpn nem akarok vitát felvenni elcsépelt közhelyeken. Megállapíthatom egyszerűen, hogy a szoczialisla sajtó és általában a magyar sajtónak szocziáli-ta irányzata nagy sikereket élt el, meit addig harsogták fülébe a közvéleménynek a gazdatársadalom ellen irányuló rémvád.ikat, miglen sikerült belevinni a közvéleménybe a tartózkodásnak és az ösztönös idegenkedésnek érzését. Ami óhaj, javaslat a gazdák köréből jön, az már szüleléiénél fogva gyanús. Jól eml-kembe véstem: három nap alatt milyen irgalmat'an népszi rütlenséget és idegenkedést tudlak teremteni az OMGE memoranduma ellen a képviselőházban. Ennek az ügynek egyik odaadó képviselője : E nődy József elég, ha felemelkedik a képviselőházban, már rákiáltják, hogy reakeziós. Most a cselédtörvényjavaslaton itt-ott módosítani kívántunk és valóban enyhébb módosításokat javasoltunk, mint a gazdaközönség általában véve kiván. Ennek az akcziónak is inkább csak annyiban volt sikere, hogy egyes lapok nagy zajt ütöttek; az elnyomott cseledek védelmére pedig mozgalmak indultak meg népgyűlések és felolvasások alakjabar. És noha ez az úgynevezett derestörvény a estiedet teljesen em inczipalja a gazda hatalma alul, a gazdát ellenben igen nagy terhekkel sújtja, mégis a közvélemény ugy van szuggerálva, hogy nem az áldozó gazdat méltányolja, de az önkényeskedő, az elnyomó gazdát látja ebben a törvényjavaslatban is. Fogadom tehát, hogy miiv iz a javaslat a parlament elé kerül, seregszámra akadnak majd a javaslatot és egymást túllicitáló emanczipilorok, mig a gazdakepviselők keves kivétellel é:d»keik védelmezésétől tartózkodni fognak, nehogy a reakezio és az önzés csúnya vádját hozzájuk szegezzék. Méltóztassék csak a tiszt lt gazdatársaknak figyelemmel kísérni a parlamenii eseményeket, meglátják, micsoda nipszeiü dolog lesz az olt az ő érdekükben szót emelni. Az leh

;t kétségtelen, lini/y a gazdákra rossz idők j írnak. A t özgazd i.-agi politikának czelponlja a gyárkémeny ; a társadalmi polilikanak célpon'ja a kisember ; a politikusnak célpontja a népszerűség. Mi kiestünk a divatból. A szocziálisták osztálypöre a gazda ellen irányul ; a közgazdasági politika alkotási vágya a gazda áldozatkészségére hivatkozik ; a népszerűség szele szentbe csapja a gazdái, mert azon az uton legkönnyebb népszerűséghez jutni, ameiy a gazda érdekeivel szemközt halad. Valóban olyan a látszat, mintha a haladó korszellem csak a mai gazdatársadalom testén át juthatna czéljaihoz. Mert ami enni k a társadalomnak foglalkozásából és hivatásából következő létérdeke, az mind összeütközésbe jön valamely olyan szent jelszóval vagy doktrínával, amely elölt liasravágódnak az emberek. A magyar gazdatársadalom, lehal a magyar középosztály