Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1907-05-12 / 19. szám
2 25-ik szám. dereka, minlha már terhére vo'na ennek a szoczialisztikus társadalomnak. Minllu ez a nemzet m.gianla volna már önmagát. Ért.m a kivált a falusi gazdan erol ve z a megriadás ér/.e.-e amialt. hogy u,') szólván teljesen elvesztette a kontaktust az uralkodó társadalmi irányzatokkal, hogy a közéletnek r mény teljes hajtásai megtagadjak az öreg anyalokélől való eredetüket es síelne* elulyett beleilleszkedni valamely ujabb, szoczial.szt.kus kereU.e, hogy rövid idő muiv. idegen Izemmel nézzek a, elhagyott tereket. Értem, ha egyes gondolkozóba da hervadó hangulatba esik, min. a divatból k.ment nyan kalap. Hogy azonban ez a hangulat lemonda-sal végződjék, azt'se nem értem, se nem méltányolom. Vén asszonyhoz, illő gyengesegnek lartanau. elfogadni az újdonsül' szocziálista divat altat való hattérbe nyomai ás szerepet. Feladni a poz cz.ojat a gazdanak a mai viszonyok között annyit tesz, mint feladni az életét Ha a gazda ma nem fajsulyát megillető tenyezo, ebből csak az követkehetik, hogy azzá kell lennie Teszem azt, vo'na a gazdák országos egyesületenek csak t zezer tagj venne részt fontos gyűléséin két luezat ember helyet! néhány száz, mindjárt másként alakulnának a viszonyok. Ma döntő tereken tíz egyetértő emberünket se lehet együtt találni. Kesergunk es babrálhatunk. Pedig ma csak a tömeg es az ero imponál. A „ki-ember"- lek se volt annyi udvailoja. mig szélforgác-oiva, gyán oltalanul állott ;i viiágb-n. De a mint szervezeti erőre tett szeit és tömegeket mozgósított, legott észreveitek, felkarolták, jobbról-balra legyezgetik. . . A magyar gazdit irgalmatlanul le fogják tozui, ha duzzogva és keserűen felrevonul ahelyett, hogy egyszer már igazában szerve. kede.-ro fogná a dilgo . _ Propper Sámuel jubileuma. A szabolcsvármegyei gazdatársadalom egyik kiváló, nagy intelligenciájú tagja: Propper Sámuel Iurai nagybirtokos érdekes jubileumot ült meg a napokban Budapesten, hol állandó lakása van. Huszonöt esztendeje ugyanis annak, hogy Propper Sámuel a Sack-féle angol mezőgazdasági gyárnak s a hires Sack-féle hármas ekéknek Magyarországon való nagy elterjedése s ezeknek az ekéknek mai kitűnő volta az ő nevéhez fűződik Ennek a nevezetes alkalomnak szólott az ünneplés, amelyben Szabolcsvármegye közönsége annál nagyobb örömmel osztozik, mert Propper SámuelI mi nem csak ugy ismerjük, mint kiváló gazdát, de ismerjük és megbecsüljük ől, mint vármegyei közéleliinknek egyik buzgó s nagyludásu munkását, ki évek hosszú sora óla vesz tevékeny részt a vármegye tanácskozásaiban és aki minden nemes és jótékony eszme előmozdításának szóval és tettel is, ha kelleti áldozat? készséggel munkássá és előmozdítója vull a múltban s lesz a jövőben is bizonyára. Ezért e helyült. is örömmel üdvözöljük őt ez alkalommal, kívánva neki, hogy tudását, munkásságál s nagy energiáját még sokáig értékesíthesse vármegyéje s a köz javára * * * Propper Sámuel 25 éves jubileuma alkalmából a „Köztelek", az orsz. magyar gazdasági egyesület hivatalos közlönyé legutóbb megjelent számában a követközöket Írja : Május 1-én ünnepelte meg Propper Samu a Sackféle ekék és egyéb mezőgazdasági gépek közvetítése és elterjesztésének 2~> esztendős jubileumát. Néhány évvel ezelőtt ugyanezen helyen parentáltain el az öreg Sack Rudolfot, a világszerte ismert Sackeke megteremtőjét. Akkor' a kegyelet adóját róttam le, mint a magyar mezőgazdasági gépészet egyik napszámosa, azon nagy férfiúnak, ki lángeszével, törhetlen munkásságával megteremtette a legszükségesebb földmivelö eszköznek, az ekének ideális alakját s azzal megajándékozta úgyszólván az egész világ gazdaközönségét. Ma a jóleső öröm érzete adja kezembe a tollat, hogy megköszönjem az egész magyar gazdaközönség nevében Propper Samunak azt csüggedést nem ismerő, törhetlen, igaz becsületességgel és határtalan lelkesedéssel végzett munkát, melylyel! ő huszonöt éven át a világ legjobb ekéjét, a Sack-ekét hazánkban elterjesztette. Az ö pihenést és fáradságot nem ismerő munkássága, valóságos agitálása tette ismertté nálunk a Sackekét. Az ö munkásságának eredménye ösztönözte a mezőgazdasági gépgyárosokat a Sack-rendszerü eke gyártására és az ő munkásságának eredménye az a több százezer Sack-rendszerü eke, melylyel ma a magyar földet művelik. Propper a szabolcsmegyei turai birtokára mint szenvedélyes gazda 1874-ben hozatott egy Sack-ekét, kultivátort és egy vetögépet. Ezeket birtokán lelkiismeretes próba alá vette s mikor kétségbevonhatlanul bebizonyítva látta, hogy Sack talajművelő eszközei jobbak, célszerűbbek, mint az akkoriban nálunk használt hazai és más külföldi hasonló eszközök, mindig több és több eszközt hozatott Sacktól. Állandóan levelezésben állott Sack-kal, közölte vele tapasztalatait, ajánlott különböző változtatásokat, javításokat, melyeket az öreg Sack, ki maga is gazda volt, sokszor megköszönt és meg is csinált. Az 1870-es évek végén és az 1880-as évek elején Magyarországon nagyon kezdtek elterjedni a hármas ekék. Ezek azonban oly nagy vonóerőt igényeltek, hogy Propper, ki szintén dolgoztatott ily ekével, irt Sacknak, értesítvén öt a hármas ekék közkedveltségéről, de egyúttal arról is, hogy nagyon nehezek s ezért felszólította öt egy könnyebb hármas eke szerkesztésére Sack ágyanezen időben már foglalkozott a hármas eke megN Y I R V I D É K szerkesztésével és csakhamar megkiildötte Proppernek az eke vázlatát azon kéréssel, hogz az első ily ekéjét elküldhesse kipróbálás végett Propperhez, kinek véleményét az előzmények után elsősorban tartotta mérvadónak. Az eke 1881 augusztus havában meg is érkezett. Propper azt kipróbálva tarlóban és ugaron, anvnyira meg volt lepetve az eke jó munkájától, hogy a Szabolcsmegyei Gazdásági Egyesület egyik választmányi gyűlésén megkérte Dessewll'y Aurél grófot, a Szabolcsmegyei Gazdasági Egyesület akkori elnökét, hogy nyújtson alkalmat egy kitűnő uj 3-as ekének bemutatására. A gazdasági egyesület Dessewffy gróf indítványára Nyíregyháza közelében a Dessewffy Miklós gróf-féle nvirjesi gazdaságában ekebemutatást "rendezett, melyre nagyszámú gazdaközönség sereglett össze. A bemutatott Sack-féle hármas eke annyira megnyerte a gazdaközönség tetszését, hogy ott a helyszínén sokan felkérték Proppert, szerezzen be számukra is ilyen ekét. E kérésnek természetesen Propper készséggel eleget tett és S0 darab hármas ekét rendelt meg. Mikor aztán Sack számlája megjött s abban ki volt tüntetve, hogy neki mily jutalék számoltatott fel a közvetítésért, Propper ezt nem fogadta el. hanem a megrendelt ekék ennyivel olcsóbban lettek a megrendelőknek számítva. Ezen idő óta mind sűrűbb lett az érintkezés Propper és Sack közt s Sack többször felkérte Proppert, vállalná el gyárának képviseletét. Miután szomszédos gazdatársai is mind gyakrabban vették igénybe közvetítését, 1881 október 2-án elfogadta Sack Rudolf képviseletét és 1882. május 1-én Budapesten a Váczi-köruton, mai üzletével szemben egy szerény kis helyiségben kezdte meg a Sack gyártmányok áru-itását. Ez a története annak, hogy kerültek össze Propper és a Sack-eke. Huszonöt év mult el azóta. Százezernél több a Sack-féle eszközök és szerelvények száma melyek Propper kezén át jutottak a magyar meződazdaság körébe. Hogy mily testet-lelket fárasztó munkát végzett Propper a huszonöt év alatt, azt mi tudjuk csak igazán, akik láttuk s látjuk őt dolgozni, akik munkatársai voltunk s vagyunk. Hogy mi tette ennyire eredményessé Propper működését, annak a titkát is elárulom. Elsősorban az, hogy Propper soha más eszközt vagy gépet nem ajánlott, csak olyat, melyei ő előzetesen a saját gazdaságában néha tulságig vitt lelkiismeretességgel kipróbált és jónak talált. Ha Propper valami gépet ajánlott, azt nem a kereskedő, de a gazda meggyőződésével ajánlotta s ezért nem került ki még Propper üzletéből rossz gép. Másik titka eredménydus működésének az a szigorú puritán üzleti becsületesség, mely nemcsak üzletfeleit köti hozzá hosszú évek során át állhatatosan, hanem legerősebb versenytársaiban is kivétel nélkül általános tiszteletet és becsülést keltett iránta. Harmadik titka pedig az az igazi, nem anyagi, hanem az altalános mezőgazdasági közelőnyökért küzdő lelkesedés, mely egyik alapvonása Propper munkásságának. Személyesen voltam tanuja annak a bensőséges és köfesönös tiszteleten alapuló viszonynak, mely az öreg Sack és az öreg Propper között fennállott. Az ekekirály sok értékes tanácsot kapott Proppertől és ha Propper nem fejti ki az öreg Sack előtt a mi specziális magyar viszonyainkhoz feltétlenül megkívánt magasított ekeföl, az aczélöntésü ekefő szükségességét, az egyetemes ekegrubber, exstirpator stb. szerelvényeihez szükséges szállitó-szerkezetet, az eketaliga kerékagy pormentes védőjének szükségességét és előnyéi, a Sack-eke ma nem volna olyan tökéletes, mint amilyen. És amilyen lelkesen dolgozott Propper a Sack-eke elterjesztésében, épp oly lelkesen dolgozik a közügyek terén is. Megyéjében nincs olyan mozgalom, amelyben Propper ki nem venné a maga részét, még pedig sokszor nagyon aktiv részét. Az OMGE. minden mozgalmának részese, mint lelkes gazda minden gazdasági szak- és közkérdésben agilis résztvevő. Csinált czementáru gyárat Nyíregyházán, hol bebizonyította hogy a homok aranyat rejt" és útját nyitotta ezzel egy eddig nálunk teljesen ismeretlen mezőgazdasági mellékiparágnak. Épített vasutat, mostanában nyílik meg egy nagyszabású pamutszövő gyár, melynek létesítésében az övé a vezető szerep. Számos választmányi és bizottsági tagsági teendői lelkiismeretes végzése mellett nem szűnt meg lelkes gazdának maradni. Mi magyar gazdák köszönjük neki a Sack-ekét és kívánjuk, hogy nehéz, fáradságos, becsületes, lelkes munkássága után még sokáig élvezhesse otthonában, szép családja körében a becsületes munka legszebb gyümölcsét, az általános tiszteletet és elismerést. Hogy mint ember milyen <>, azt legélénkebben mutatja üzleti alkalmazottjainak és mezőgazdasági cselédeinek ragaszkodása és szeretete. Túrán nem ismerik a munkás- és cselédsztrájkot, üzletében csak régi alkalmazottak vannak, őt alantasai hoz és azokat ő hozzá a kölcsönös szeretet és megbecsülés köti. Életrajza Szül. 1840-ben Túrán, Szabolcsmegyében; középiskolai tanulmányainak végeztével hazament gazdálkodni. Attól kezdve — dolgozott és dolgozik! Debreczen, 1907. május I. ifj. iSporzou Pal 1907. juniu «f l3. Giardineltő. Eiy nagy teslűletnek egy kimagasló alakjára ráfo^l k, liogv niegharigndol' az rl. ni jrt egy közös ehrdre szóló ivei több, a rang-or szerint hátiább levő hivataliársa, előhb irta alá mint ő. Azért mondom, liogv ez csak rálngás, meri olt az illető, ha csakugyan megharagudni! volna, akkor fogott volna egy iv papirost, kitiocsájtotta volna a második ivet s azon oly magasan irta volna a nevét, hogy a többi aláíró, csakugyan az ő neve alá irók lettek volna Farkas Berii járásbiró versben kös/.önlöite tel M gyery G-zát. Valaki kérdezte tőle, hogy nehéz voll-e megirni n verset. Hit bizony — felelte az öreg ur — eszembe juloil diákságom, mikor laragtam a verset, j Csakhogy akkor a tanár, most meg a szivem rauszájitott irni. Gondolat voll, mert nincs az a jó, a mit nem kívánnék az elnökömnek. Csak a rím, a rim ment nehezen. Először a végét csináltam m°g: mindnyájan kívánjuk hát, Az Isten sokáig éltesse Megyery Gézát! Igy azután rakosgattam felibe a többi sorokai, míg végre csakugyan formája is lett. Kállay Tamás erősen lehurogott beszédeben a nyugalmat ajánlotta az ünnepeltnek Vay Péter nyomban tiltakozott ellene. Pedig hát aki 40 évig megszokta a munkát, nem tudja az azt elhagyni. De szépen kikerekedik az egészből az, hogy mindenki csak jót akar Megyery Gézának s öröm voll nézni, hogy versengett mindenki szeretetét kifejezni. Sokszor hallottam mondani, hogy dr. Vadász milyen jó szónok s örvendtem, hogy csütörtökön én is meghallom. Na ettől az élvezettől elestem. Ugy látszik dr. Vadász már annyiia tulji, hogy általánosan elismeri jó szónok, hogy bizony nem a nagy közönséghez szólóit ő, hanem ;<z előtte I 'vő |5—20 emhern-k. A lulsó oldalba hiába próbáltuk ím ghallani, nem leheltll. Azl mondták, hogy mosl kim li a h ugjal, nu-it közdedik a in gyegyülés. Husz fillér. A törvény, törvény. Még 20 fillér erejéig is törvény. Amint azt a hivatalos lap egyik szában megjelent következő felhívás bizonyítja : „A beregszászi kir. törvényszék mint büntető bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó Makó Imre, legutóbb beregszászi lakost felhívja, hogy a részére 12081907. B. számú végzéssel kiutalt 20 fillér átvétele végett ezen hirdetménynek közzétételétől számítandó egy éven belül a beregszászi kir. adóhivatalnál személyesen vagy meghatalmazott által jelentkezzék, mert ellenkező esetben a 20 fillér az állampénztár javára fog beutaltatni." Megjegyzendő, hogy e hirdetés közzététele a hivatalos lapban hat koronánál többe kerül. kávéházi jelenet. A történet színhelye egyik kávéház. Idő : éjjeli tizenegy óra. Személyek : egy ur a feleségével s néhány ismerősével. Egy alacsony férfi lép be a helyiségbe ; odamegy az asztalhoz s ráförmed a férjre : — Hallja maga mikor fizeti már meg a nálam csináltatott fogakat ? Általános elkepédés. A férj piros lesz, az asszony elsápad a szégyentől, a barátok és ismerősök finoman mosolyognak. A fogorvos pedig folytatja : — Ép hat hónapja tartozik. Ha a pénzemet kérem, a fülebubját sem mozgatja. Elvégre az ön szemtelenségének is lehetne határa, mi ? Ezzel a megtámadott felugrik, széket ragad s nekiront a fogorvosnak, aki szintén nem rest egy másik széket ragadni s erre elkezdik alaposan döngetni egymást. A pinczérek odarohannak s a hadviselő feleket nagynehezen elválasztják egymástól. Fáradtan lihegnek s tehetetlen dühükben a fogukat vicsorgatják. Egyszerre csak felszisszen a fogorvos. Majdnem sirva ordit ellenfelére: — Fu j, micsoda jellemteleriség! V esoritja rám a saját fogaimat ! A hatóság és a nép. Az is baj, ha a hatóság nagyon erélyes, az is baj. ha nem az. Megesett az eset. X. járási főszolgabíró a hernyóirtást oly szigorúan vette, hogy a falu valamennyi gazdáját rendre bírságolta, mivel a hernyófészkeket nem pusztították. Egy atyafit már kétszer megbírságolt s harmadszor is maga elé rendelt. — Nem megmondtam kendnek, hogy a hernyófészkeket leszedje kend a fáiról'? Kétszer megbírságoltam kendet; most harmadszor husz korona pénzbírsággal sújtom kendet. A falusi atyafi a kebelébe nyul s a kék kendőbe csavart pénzeszacskóját előhúzza és leolvassa a főszolgabíró elé a husz korona pénzbírságot. - Itt a husz korona, tekintetes uram. Ez lesz az utolsó. — No. ugy-e, hogy ezután majd rendesen pusztítja kend a hernyókat V — Nem én. tekintetes uram ; hanem ma vágtam ki az utolsó gyümölcsfámat, hogy egy se legyen. Csalódások. I. Táncoltatóis. (Egy férj farsang után neje s lányaihoz.) Bál hogy ha volt s ruha kellett Egy váltóra mindjárt adtak; Én fáradtam, én kínlódtam És titeket táncoltattak. Bál hogy elmúlt s fizetni kell S prolongálást, hogy nem adnak : Én küzködöm, én fáradok, S mégis engem táncoltatnak. II. Kiábrándulás. Csak álom volt, oh igen az, Egy parányi röpke álom ; Megtört a hit, a bizalom S eltűnt minden boldogságom. A kisded derű után már jött A borulat lassan, lomhán, S most sirhatok, búsonghatok Reményeim szétdúlt romján, A tfirrény előtt. E. (tanúhoz): Honnan tudja, hogy a sértett tulajdona az a disznó, amit a vádlottnál találtak ? Tanú : Megismerem a szürke szőréről. E.: Na ez még nem elég. Tanú : Arról is, hogy a balfülét én hasítottam be. E : Nagyon sok olyan disznó van, amelyiknek a füle be van hasítva, mondjon valami más körülményt, amire vallomását alapítja. Tanú : Hát ... én 18 évig voltam disznók közt, moat is azok között vagyok, hát csak ismerem a disznót.
