Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-12 / 19. szám

2 19-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. május 12. gos is az olcsó sikerek vásári zaja: az igaz és nemesen érző embereknek még mindig van annyi idejük és akaratuk, hogy útközben, ha csak egy tűnő pillanatra is megállva, ne csak a dolgok felszínét lássák, hanem a dolgok mélyére is tekintsenek. Az ünnepély lefolyásáról különben a következő részletes tudósítást vettük: (A tisztelgés.) Rég nem látott fényes ünnepség hullámai zajlottak le e hó 9-én a Megijery Géza euriai biró, kir. törvényszéki elnök közszolgálatának 40 éves jubileuma alkalmából. Bár .maga a tisztelgés csak délelőtt II órakor kezdődött, a kir. törvényszék folyosóját már a kora reggeli órákban valósággal megtöltötte a vidéki és helybeli tisztelgők tarka sokasága, ugy annyira, hogy a küldöttségek fogadását, mely délután Vs 1 óráig tartott a kitűzött időnél jóval előbb meg kellett kezdeni. Legelőször tisztelgett a nyíregyházi kir. törvényszék, járásbíróság és ügyészség, valamint a vidéki kir. járásbíróság bírói kara, segéd- és kezelő személyzete. Hatalmas tömegben vonult az elnöki szalonba s színültig megtöltve azt, Kovács István kir. ítélő táblai biró magvas beszédben ismertette azokat az okokat, amelyek a bírói kart arra késztették, hogy szeretett elnökük közszolgálatának 40 éves évfordulója alkalmából lerójják előtte az őszinte tisztelet adóját, amelyben a tiszteletére rendezett társas ebéden való részvételével — ugy hiszi — nem csak a birói kar. hanem Szabolcsvármegye egész uri társadalma is osztozni fog. Kéri, vegyen részt ö is ezen a közebéden. Az éljenzés lecsilapultával meghatva mondott köszönetet Megyery Géza azért a kitüntető figyelemért, amelyben biró társai részesítették. És ez annál jobban esik — úgymond — mert 23 éves elnöki működésem ideje alatt biró társiammal soha összeütközésbe nem jővén, zálogát, bizonyítékát látom annak, hogy ez a figyelem nem a bíróság főnöke iránti i dvariasság ténye, hanem a kölcsönös tisztelet és szeretetnek a folyománya. Kívánja, hogy ez a szeretet továbbra is ugyanazzal a melegséggel fűzze őt össze biró társaival. A meghívást elfogadja. Szűnni nem akaró riadó éljenzés fogadta az elnök szavát. A meghatottság, a mély megilletődés kifejezése ült rá az arcokra s nem egy régi tisztviselőnek rezgett könny a szenmilláján. Jó időbe telt, míg a nagy tömeg az elnöki szalonból mind kivonult, hogy helyt adjon Kemecse és a nyirbogdányi járás népes küldöttségének. amelyet Okolicsányi Dezső főszolgabíró vezetett az ünnepelt elé. Üdvözlő beszédben rámutatott arra, hogy szülő faluja sem akar elmaradni az ünneplők sorából. Részt követel magának abból. És joggal, mert Megyery Gézát, ő adta a megyének, a hazának. Az ünnepelt röviden válaszolt az üdvözlő beszédre s utalt arra. hogy bár ő 50 éve már, hogy elszakadt szülő falujától, attól a nemesi kúriától, ahol bölcsőjét először ringatták, az élet nehéz küzdelmei soha sem feledtették el vele azt a helyet, hol mint gyermek játszadozott, hol vad lieíum nő az árok parton s a kémény felett gólya fiók kelepel. Köszöni a szives megemlékezést. A kemecsei küldöttség után a nyíregyházi gkath. egyház képviseletében Ruttkay Gyula föesperes, majd gr, Vay Gábor főispánnal az élén a Felső szabolcsi ármentesitö társulat küldöttsége tisztelgett. Küldöttségileg tisztelegtek még a körjegyzői kar Somogyi Gyula kir. tanácsos vezetése alatt. Az ügyvédi kar, a birói karral együtt. Vasmegyer község képviselő testületének népes küldöttsége és a nyíregyházi rkath. egyház képviseletében Petrovicli tlyub apátplébános stb. A vasrnegyeri küldöttség vezetője Pásztor Endre körjegyző volt, a következő beszéddel üdvözölte Megyery Gézát: Méltóságos uram! A méltóságod tiszteletére rendezett ünnepségek keretén kivül — ami közvetlenebb összeköttetéseinknek is inkább megfelelő körülmények között. — azon alkalomból ; amelyben méltóságod a mai napon hivatalos pályafutásának 40 éves múltjára tekinthet vissza, — mint a Méltóságod ősi családjának ősi helye — Vasmegyer község képviselői megjelentünk mi is. hogy ezen ritka jelenség felejt őszinte örömünknek. — a személye iránt mindenkor táplált tiszteletünknek és ragaszkodásainknak kifejezést adjunk. Eljöttünk és kívánjuk, hogy az isteni godviselés Méltóságodat ezen díszes allásában Hazánk és a magvar társadalom javára, — családjának boldogitására és mindnyájunknak igaz örömére erőben, egészségben és megelégedésben sokáig tartsa meg. Személyesen tisztelegtek még az előző nap folyamán gr. Dessevffy Miklós, gr. Dessevffy Aurél, gr. Pongrácz Jenő és Kállay András, Szabolcsvármegye yolt főispánja. Távolmaradásukat kimentették dr. Mezőssy lléla. dr. Meskó László államtitkárok, l'orubszlcy Jenő kir. ítélő táblai elnök és Májerszky Béla Nyíregyháza város polgármestere. (A közebéd.) A tulajdonképeni ünnepség délután fél két órakor kezdődött. Mintegy 300-an gyűltek össze ez alkalomból a Korona szálló nagyternieben s a négy véghosszában elhelyezett asztal körül színültig megtöltötte azt. Az ünnepeltet küldöttség hozta a terembe, amelynek tagjai voltak : Vay Péter kir. ítélő táblai biró, Borbély Sándor kir. törvényszéki s Kiss József nyíregyházi kir. vezető járásbiró. A ünneplók sorai között, ott láttuk Szabolcsvármegye uri társadalmának színe virágát. Ott voltak: gr. Vay Gábor főispán. Mikecz Dezső alispán. Kállay András Szabolcsvármegye volt főispánja, dr. Kun Árpád, dr. Pdlissy István, dr. Kállay Tamás és dr. JJorváth József országgyűlési képviselők. Eclcerdt Elek pénzügyi tanácsos, m. kir. p. igazgató. Petrovicli Gyula apátplébánns. Ruttkay Gyula gka'h. föesperes. dr. Kállay Rudolf az Erzsébet közkórház igazgató főorvossá, Fejér Barna és Nai/y Lajos nyugalmazott táblabírák. Szikszay Pál Szabolcs vármegye ny. alispánja. Péchy liyula árvaszéki elnök. Bogár Lajos Nyíregyháza város főjegyzője. A helybeli és vidéki birói kar Kovács István és Vay Péter táblabirákkal s a helybeli és vidéki ügyvédi kar Fejér Imre vármegyei főügyésszel az élén. Somogyi Gyula körjegyző, kir. tanácsos. Orosz Miklóscs. és kir. kamarás.Nozdroviczky Ká/.mét. Nozdroviczky György s Szabolcsvármegye dzsentri világából mintegy 100-an. A karzaton az ünnepelt családja foglalt helyet. (A felköszöntök ) Az első felköszöntöt Kováts István kir. itélő táblai biró mondotta, meleg szavakban üdvözölvén Nyíregyháza város és Szabolcs vármegye közönségének megjelent tagjait, akik eljöttek — úgymond — hogy megünnepeljék egy köztisztviselőnek 40 éves szolgálati jubileumát s kifejezést adjanak annak a nagyra becsülésnek, amelylyel vármegyénk szülötte Megyery Géza iránt viseltetnek. A ki embertársát tiszteli, az önmagát tiszteli meg. S igy nem csak Megyery Gézát a bírói kar e büszkeségét ünneplik meg azok, akik most öszszegyültek de egyben megtisztelik önmagukat is, bizonyságát adván, eljövetelük által annak, hogy ez a megye minden időben elismeréssel adózik az igaz férfiúi erények iránt. De a férfiúi erényeknek az a megtiszteltetese Szabolcsvármegyének kötelessége is. Hisz Megyery Géza ennek a vármegyének szülötte. Itt nőtt fel úgyszólván a szemünk láttára. Az ő birói egyéniségeinek gyökér szállai visszanyúlnak még a régi megyei igazságszolgáltatás talajába Ebből nyerte első táplálékát s az így nyert szellem volt irányítója egész köztevékenységériek. I'oharát emeli az ünnepelt egészségére s kívánja, hogy magas elméleti képzettségét s nagy gyakorlati tudásai még sokáig gyümölcsöztethesse a magyar igazságügy és biró társainak javára. Hosszas éljenzés hangzott fel a Kovács István szavaira. Kovács István után Mikecz Dezső alispán emelt poharat Szabolcsvármegye törvényhatóságának nevében ngvancsak az ünnepelt egészségére. A harmadik felköszöntőt az ügyvédi kar nevében Fejér Imre vármegyei tiszti főügyész mondotta s vissza emlékezve arra az időre, amikor még Megyery Gézával együtt szolgálta a vármegyét, deresedő fővel "meghajtja az elismerés lobogóját az ünnepelt előtt s a szaboiesvármegyei ügyvédi kar nevében és megbízásából arra kéri, vezesse még továbbra is azt a törvényszéket, amelyet az ő lankadatlan buzgalma s erős birói egvénisége az ország legelső törvényszékei közzé-emek.. Hosszan tartó lelkes éljenzés követte 'a Fejér Imre szavait, amelynek lecsillapultával gróf Vay Gábor főispán emelkedett szólásra s legnagyobb érdeméül azt tudván be az ünnepeltnek, hogy sohasem tartozott azok közzé a bírák közzé, akik csak az eszükkel dolgoznak : a humánus s emberies érzelmekkel dolgozó birák mintaképére Megyery Gézára emeli poharát. Óriási csend közepette állt fel ezután Megyery Géza szólásra. Elismeréssel adózik mindenek előtt Szabolcsvármegye közönségének, mely öt 1867 év május 2-án tartott első alkotmányos tisztújító közgyűlésén, mint törvénykezési iktatót megválasztotta s ezáltal — akaratán kivül — mert hisz akkor még mint harmadéves jogász tanulmányának befejezése előtt állott, lehetővé tette, hogy rálépjen arra a pályára, amelyen egész életén át a legnagyobb szeretettel,' a legnagyobb rajongással csüggöt. Azóta 40 év telt el. Közszolgálatának ezen hosszú ideje alatt egy vezér csillaga volt csak: a kötelességtudás. Munkásságáért nem kért, nem várt soha se jutalmat se dicséretet. Egyetlen jutalma a becsületesen teljesített munka felemelő öntudata volt. Annál jobban esik most látni a róla való megemlekezés impozáns megnyilatkozását, amelynek során az előtte felszólalók talán kissé túlozták is az ő érdemeit. De álljon bármikép a dolog, ennek a munkának sikerét megosztja azokkal, akik őt abban hathatósan támogatták: a birói és ügyvédi karral, amely két karral — önérzett I emeli ki — 23 évi elnöki, 38 évi brrói működésének ideje alatt soha sem volt semmiféle öszszeütközése. De megosztja Szabolcsvármegye lelkes közönségével is, mely őt közszolgálatának 40 esztendeje alatt a célba vett munkának végrehajtásában mindenkor önzetlenül támogatta. Emeli poharát Szabolcsvármegye hazafias társadalmára, az ügyvédi és birói karra. Szűnni nem akaró hosszas éljenzéssel s tapssal fogadták Megyery Gézának e szavait s sietett mindenki, hogy poharat koccinthasson közéletünk eme tiszteletre méltó alakjával. A közebéd a leglelkesebb hangulatban a késő esti órákig tartott. Annak során poharat emeltek még Kállaii András, dr. Jnesa András, Farkas Bertalan járásbiró. dr. Kun Árpád és dr, Kállay Tamás országgyűlési képviselők. Az ebéd folyamán üdvözlő táviratokat küldtek: Mezőssy Béla államtitkár, Porubssky Jenő a debreczení tábla elnöke, Róth Ferenc dr. szatmári törvényszéki elnök, Czébel Gusztáv táblai titkár, Okoliesányi Menyhért földbirtokos, Dömötör György, Szukup és Benedek c-sa ládok, Májerszky Bélapolgármester Abbáziából, Hrabovszki/ Guidó orsz. képviselő, Majos Ferenc, Mandel József, Réczey Sándor, Pethö András, Zoltán István, Oldali Jenő, Lipthay Jenő, Mcnn József és mások. Egy miniszteri rendelet melynek szive van. Ritkaság számba menő dolog, hogy az egyetemes hivatalnoki testület, legfőként pedig a „községi alkalmazottak" erkölcsi reputatiója érdekében jelennék meg miniszteri rendelet; mai nap inkább a felséges nép érdekében történik intézkedés egészen az elkényesztetésig, egészen a túlzásig hódolva azon ideális elmek, hogy a nép java a legfőbb jó A szegény kis hivatalnokokkal, főként ezek közt is a legtörpébbekkel a községi alkalmazottak nem túlságosan foglalkoztak azon irányban, hogy rendbírságot, fegyelmi eljárást, felfüggesztést mikor ne alkalmazzanak ellenük. Gsüstül van azonban ennek ellenkezője ! Gr. Andrássy belügyminiszter ur valóban humánus dolgot cselekedett f. év április 22-én kelt 45623. X. 1907. sz. rendeletével. A szegény „községi alkalmazottaknak" ez idáig legértékesebb ajándék az uj kormánytól. Felér egy silány korpótlékkal, nem olyannal, mint a minőt 1094. évben kaptak, hogy 40 esztendei szolgálat után dukál (horrendum) kétszáz forint, mert ez olyan Tiborcz-féle száraz kenyér. Jó kocsis felviheti jó gazdánál kétszer annyira, annyi idő alatt. Mindegy ! Gutta cavat lapidem. Az irgalom cseppjei lassankét lemossák a jelenlegi fegyelmi szabályok betűit arról a szégyenlapról, melyet törvényhozásunk a jobbágyság korába illő s jobb ügyre mél'ó buzgósággal hoztak. Szinte csodálkozik az emberi elme, hogyan lehet ezt a törvényt mai nap is érvényben tartani a mikor az emberi jogok védelme minden irányban tért hódit s a legparányibb társadalmi lény öntudatára ébredt annak „cogito ergo sum" — Ha pedig vagyok nem tűrök magam felett magam forma nyomorult sárból alkotott zsarnokot. A mit a „községi alkalmazottakkal"' még mai nap is tenni enged ez a törvény, az sokak előtt ösmeretlen állapot. Dél és Észak-amerika háborúja előtti időre emlékeztető szégyen folt a magyar judikatura testén. A „forrongó tanítóság" a „zúgolódó vasutasok" a nemzetközi és nem nemzétközi szociálisták rég tele kürtölték volna e miatt a világot, csak ez a jámbor „községi alkalmazottak" testülete türi azt nyugodtan, pedig Pitaval bünkrónikáiba illő lelki kínzásoknak van miatta sokszor kitéve. Magyarország 80.000 főnyi, az egész Nép esenci ájánsk neveltető ér«tt íér— Domokos — szólt az asszony ferjére kacsintva — az uramat holnap családi ügyek, melyeket mellesleg mondva, a maga orrára nent kötök — a t ő városba szólítják. Legyen kérőin a holnipra tervezett kirándulásnál kvagom. Az uram nem lesz féltékeny. Ugy-e kis uram? — és hízelegve simogatta az ura hatalmas, barna kezét. A férfi oda sem nézett. Hahaha! A sajt színű piperkőc költő es ő, a hatalmas race férfi. Gyönyörű összehasonlítás. Ö és féltékeny ! ? — Nagyságosa^zonyom — fuvolázta a monokli — boldoggá tesz. Fogadj i lovaggá avattatásomért hódolatteljes kézcsókomat. Kisztihand. Előre haladott az idő. A költő búcsúzik és kezet fog Sass Ivánnal, a !• rjjel, ki csak ugy félvállról tréfásan dörmög rá: Te poéta, aztán vigyázz az asszonyomra, mert ha baja találna történni, ha mindjárt csak egy hajszálacskája is görbülne meg, akkor engem uccse' megírhatod hattyú dalodat. — Légy nyugoill, le erős, te hatalmas, felelt a muzsafi — ő nagysága meglesz velem elégedve. Biztositalak, hogy ugy fo^om őrizni, mint mesebeli sárkány a legmesebélibb királykisasszonyt. Az asszony nevetve kapaszkodott az ura karjába és egy gyors pillantá t vetett a költőre. És most kérem szépen elhihetik nekem kedves olvasóim a legkisebb scrupulus nélkül, hogy ez a kis aranybaba majdnem minden elővigyázat nélkül csalta az urát. Igazi macskaiermészetéből kfolyólag csalta a legcsekélyebb lelkiismeret furdalás nélkül. Csalta azt a hatalmas, nagy embert, ki a cifra szegénységből, a llirt kétes világából amelte magához. Csalta szokásból, elhibázott nevelét folytán, minden irányzatú regényekből okulva. * Hát persze, hogy ugy tőrtént. Sass kelleténél hamarabb és váratlanul este leié megérkezett. Gyalog jött a fürdőteleptől meglehetős távolban lévő vasútállomásról. — Meglepem a feleségem — gondolta nem sietek rögtön ölelésére Aztán lefeküdt a hegyoldalon egy hatalmas tölgy alá. A nap épen ugy bucsu/olt a mindenséglől, mint a minap. Gyönyörködött a természet remek alkotásaiban, szivében nyugodt, csendes boldogság honolt. Elgondolta, hogy mi mindent fog ahhoz az édes asszonykához mondani. Hogy fog öiülii az a csöppség az fűszernek, amivel meglepetést akar neki szerezni. B'sötétedett. Megindult a hegyoldalon lefelé, azzal a bolondos gondolattal fejében, hogy ugy fog belörni a feleségéhez, mi. t egy rabló. Halkan lépdelve került a felesége ab'aka alá; lélig-medd g nyitva volt az ablak. E,-y kettő és a p'nkányon termelt. - „Én hitvesein, szép kedvesem — szervusz — — kiáltott hangosan — én vagyok a tó kalóz királya, elrabolni jöttein téged. Ne ijedj meg, én vagyok az urad. Semmi nesz — semmi örömsikoly. Aztán no, hisz ugy volt. Egy rettenes, az őrülettel határos fantom rabja lett. Ott voltak a vétkezők, a két szepegő szentségtörő. Nézte őket egy darabig szótlanul: a fakó költőt és azt a remegő üres lelkű kicsiny összekuporodolt némbert. Olyan furcsa látvány is volt földetseprő aranyhajával, ijedten bámuló szemeivel, hogy a bomlani készülő lélek hangosan felkacagott. A bukott angyal ka caghatott ugy őrjítő fájdalmában, mikor a feneketlen semmiségbe zuhant alá: mert eget vesztett. Hahaha I És mindegyre csendesedett a nevetése. A költő pedig elillant, mint halhatatlanságnak szánt poémái. Az a kis furcsa aranybaba pedig nézte azt a nevető embert, kimondhatatlan gyáván, sivár lelkének legteljesebb rémületével. Azt hitte, hogy megölik. De nem ölte meg senki. Alázatos ember a Sass Iván. Élőhalott. Ápolói nagyon megvannak vele elégedve. Néha egészen tiszta orái is vannak. De ha asszonyt lát, akkor vége a világos perceknek, újból felhő borul az amúgy is beteg agyra. Orvosainak véleménye szerint gyógyíthatatlan elmebeteg, aki olyan lelkirázkódtatáson ment keresztül, amely nem mindennapi. Nem bánt senkit, csak nevet, csöndesen nevet . . .