Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-21 / 16. szám

XXVIII. évfolyam. 16. szám. Nyíregyháza. 1907. április há 21 A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 , Negyed évre 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 00 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A SÓStÓt Akármilyen nehezen is, még is csak itt leiz a tavasz. A kalendáriumi májustól néhány nap választ el, fakad a rügy, virágos tarkaságba borul a mező s kizöldülnek lassanként a sóstói erdó öreg tölgyfái is. Mennénk már kifele a szabadba, keresztül ezen a gyönyörűségei erdón, ki a Sóstóra, ahova mintha vígabban igyekezne a kisvasút is, unalmai téli élete után, vágyva és remélve, hogy tarka, jó kedvű néppel telnek meg majd a kapék. A Sóstón is készülődnek már a megnyiló gaisonra. Csak a gazda, a város nem mozdul. Maradt minden a régiben Elmúlt megint egy esztendő. A Sóstó fürdő átalakításának a dolga egy lépést sem haladt előre. A tervek ott vannak még mindig a papiroson, ha ugyan el nem kopott már a rajzuk s a régi nyomorúságok ismétlődni fognak. Talán az önálló törvényhatóság csalóka álma tartja annyira megigézve az intézőket, hogy kicsinek, jelentéktelennek látják az álomlátói e nagy perspektívájában a Sóstó rendezésének ügyét. Nem függni többé a vármegyétől ! kipirultak az arcok a boldogságtól, erre a gondolatra s szónokokká válnak a dadogók. Mint a •zeles gyerek, ki falujából a nagyváros titokzatosságai csábítanak s elfelejti búcsúzáskor megcsókolni az édes anyja gondos kezét, amelylyel ládáját a nagy útra bepakolta. A kisvasúiban sok cialóaásunk volt a mult esztendőben, épen a sóstói forgalom tekintetébeu. A kezdet kezdetén volt ez a vállalat s azt sem kell elfelednünk, hogy ez a forgalom sokkal nagyobb volt. mint amilyenre bár ki is számított. A sok kellemetlenség, kalainitás dacára is azonban, az volt a tapasztalás, hogy a Sóstó, sem mint fürdőhely, sem mint szórakozó hely, nem csak hogy a valamelyes igényeknek sem felel meg. hanem épen berendezésének rettenetes elmaradottsága folytán a közönség tömegesebb elfogadására képtelen. M U Először is legalább két anuyi fürdőszobára lenne szűkség. Hiszen tavaly nyáron óra számra kellett várakozni, mig fürdéshez jutott valaki. Ugyanigy áll a dolog a vendéglői ellátással is. Es itt ne tessék a vendéglősnek tenni szemrehányást, hanem benézni inkább a Sóstó fördó konyhájába, ebbe a> szűk, primitiv berendezésű helyiségbe, ahonnan, ha csak egy kicsit sűrűbb vendég sereg megy ki a Sóstóra, azt tisztességesen kiszolgálni nem lehet. Es mit mondjunk a fürdő úgynevezett vendégszobáiról. Az elegánsabbjai ott vaunak az u. n. svajci-lakban, a többije az étkező térre nyiló ajtókkal és ablakokkal s bizony jukak ezek, nem szobák, a berendezésük meg a Petőfi által megénekelt diák szobára emlékeztet. A táncterem, ez a szaletli-féle valami kicsi is, meg valóságos egészségügyi elleni merénylet. Van aztán egy fedett ebédlő is, ahova — sűrűn járván nyárou zivatarok — menekülni szokott a közönség. Es bele is fér — egy-egy majáliskor — ha ugyan a tized része, összezsúfolva. Mind ezek régi dolgok, mindenki tudja, mindenki szidja, s a városnak is, mint gazdának jól felfogott anyagi érdeke is követelné, hogy ne legyen így, hogy másként legyen; van is terv készen két esztendeje már, költség is rá megszavazva, s nem történik még se semmi. A kisvasút — a polgármester úr szájából hallottuk a péntek délutáni képviseleti gyűlésen a sóstói járatok szaporításával, megnagyobbított kocsi állománnyal s uj motorok beszerzésével készül a sóstói forgalom lebonyolítására. Nagyon helyesen vau! Miért késik azonban a gondoskodás arról, hogy a kényelmes közlekedés által még jobbau növekedő forgalom következtében a Sóstóra kitóduló közönség leszállított igényei ió valamelyes kielégítést nyerjenek Hogy aki fürödni akar, ne kellessen óraszámra ácsorognia a fürdőház előtt s lesnie, mig egy szoba megüresedik. Hogy aki a Sóstó vize által felizgatott étvággyal a Szerették egymást . .Szerették egymást mindaketten,'

1 Jobban talán már nem lehet . . . ligy volt a szivök dobbanása, Kgy kérdés . . . Egy a felelet . . . De jött a régi, kopott nóta, Amely örökké uj marad, Hiába könyti, ki Van mondva : Egymást szeretni nem szabad ! . . . Évek múlnak — és ők szeretnek, Szerelmük lángja fennragyog ; ..De lenn — az ördögök kacagnak, S könnyeznek fönn az angyalok" . . . Sz. (ÍV. * Egy királynéról. Ott, ahol sziklás partok között, sejtelmesen suttogva futnak tova a habok, hősi legendákról, tündérekről mondva mesét, a hol a Loreley aranyszálu haján törik meg a napfény, a titokzatos Rajna partján élt egy hereegleány. A sors mindent megadott neki azokból a kincsekből, a melyek a halandókat boldogokká szokták tenni. Hólesőjét nemcsak a szülök gyöngédsége, egy egész ország szeretete vette körül. Fényes nevet, magas rangot, nagy vagyont örökölt elődei után. Szemeinek kékségét az ég is irigyelte. És hogy megkülönböztessék a sors többi kiváltságosai között is, a tündérek még költővé is tették. fehér asztalhoz siet, ne veszítse el étvágyát a bosszankodás miatt, mert megint csak türelemre van kényszerítve, míg a megrendelt ételhez hozzá juthat Hogy a vendégszobák valamennyire szobák legyenek s egy kicsit be is bútorozva ! Miért ez a késedelem, hiszen hasznos beruházásról van szó és talán azzal is számolni kell, hogy türelmes ez a mi közöuségünk uagy on s ragaszkodik is a Sóstóhoz, egyetlen kiránduló helyünkhöz, de azért bizony sokan akaduak, akiket a sok bosszu-ág, amiben ott részük van, leszoktat arról, hogy rá is gondoljanak a Sóstóra. S?űkség lenne arra is, hogy a kisvasút, sóstói megálló helyéu fedett helyiség álljou a várakozó közönség befogadására Ha a vármegyeháztéri állomás épületre — erre a valóságos közbotrányra — áldozni tudott a város, itt is hozzájárulhat a költségekhez ! Husdrágaság. A keresztény időszámítás 18G6-ik évben KáttóSemjénben — és azt hiszem Szabolcsvármegyének más községében is — 8 kr.-ért mérték a leveshusnak fontját, tehát a mostani mérték és pénznem szerint kilóját körülbelül 32 filléren. Ma ennek az ára I kor. 20 fillér nemcsak K.-Semjénben, de el lehet mondani az egész országban a vidéken. Miért volt a hus ezelőtt 40 évvel ilyen olcsó ? Nem azérl, mintha a mostani magas árakat a vágatási és fogyasztási adó cimén szereplő, a multinál mindenesetre nagyobb rezsi-kö!tségek indokolnák s nem mintha az említett időben a mészárosok biztos veszteségre dolgozlak volna, hanem azért, mert: 1-ször ezelőtt 40—50 évvel az országnák nagyobb fele tagosittatlan állapotban volt s igy ugy a földesúri val mint úrbéri birtokállományban a fordulós-gazdálkodás, tehát az ugar-rendszer dívott, legelő tehát bőven volt ; '2-szor, mert az ország több megyéjében csaknem minden községben terültek el kisebb-nnpyobb kiterjedésű erdők, amelyek az évnek bizonyos szakában bő legelőt nyújtottak a marhának ; mert: Látom a királyné szobáját is újra. A nagy orgonát szürke sípjaival, a mint diadalmasan tör elő a faburkolat cirádái közül. A nagy ossiáni képet, mellette a falon azt az édes-bus, végtelenül bájos leányalakot, mely a királynét „Ullranda"-ja megírására inspirálta. Előttem van az üvegalapú pódium s újra hallöm a fiatal román hegedűművész, Enesco bámulatos játékát, a kit Dall'Orso. a királyné titkára kisér, tökéletes bravúrral. Beethoven ! . . . Carmen Sylva közvetlen közelében hallgatni reá . . . Nagy egyéniségének varázsa alatt ! . . . Szomorú, és mégis végtelenül gyöngéd mosolyából olvasva ki lelkesedését . . . Megértik-e, mit jelent ez ? Ott ültem mellette, egész közel. A kezében egy sárga selyem oltárfüggönyt tartott. Teknőc navette-je serényen mozgott fehér ujjai között. Majd kis arany tűt vett elö s aranyszállal fűzte keresztül a sárga csillagokat. Később topázgyöngyszeineket varrt minden kiesi csillagba. És közben átszellemült arccal hallgatta a remegő Allegrot. amelyben a hegedű lelke szólalt meg. A levegő tele van jázminillattal, könyekkeí. panasszal ... A hegedű sir, a hegedű beszél . . . Reszketve nyögnek fel a hurok, lihegve, kétségbeesetten jajgatnak. Majd szenvedélyes öröm, szilaj mámor tör elö a pizzicatók nyomán, vidám kacagás, sikoltozó gyönyörűség ... És Románia koronás asszonya elmerengve hallgat reá. A hegedű sírásában népének jajveszéklését hallja talán, azét a népét, amelyet lelketlen agitátorok félrevezettek, rosszra csábítottak. És mind e hálátlanságon tűnődve, mégis elnéző szavak lebegnek az ajkán : — A király nem akar a nép közé lövetni ! Gondolja fel csak, kérem. A fegyvereknek mai tökéletesedett állapotában! . • • De azért kirukkoltattunk két ágyút ! . . . Hogy megijedjenek tőlük . . . Ameddig csak lehet, kímélni kell őket . . . Légnyomással fognak dolgozni. NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, kiillíii-iitfzii 27. szám. (Saját ház.) Egy ideig az édes haza földjén élt a hercegleány. i)c aztán igy szólt hozzá az emberek sorsát intéző Hatalom : —- Idegen, távoli országba kell menned. Segítened kell missiója teljesítésében annak, a kinek társául rendelt az Isten. Nehéz, sokszor áldástalannak látszó munka vár rád. De milliók sorsa felett leszel urnö. — Te leszel a Nemtő, a ki barbár lelkek mélyébe elhinted a civilizáció magvát. És a vakok látni fognak te általad . . . Az ifjú hercegleány meghajtotta a fejét. Odanyújtotta kezét annak, a kit társául rendelt az Isten. Követte öt idegen, távoli országba. Segítette missziója teljesítésében. Millióknak sorsa felett lett urnö. És a vakok láttak ő általa. Kedves olvasóim, megmondjam a nevét is ennek a hercegleánynak, ennek a királynénak ? Nem, ugy-e nőin szükséges V Ugyebár már régen kitalálták, hogy Carmen Sylváról, hogy csak ö róla, Románia fejedelem asszonyáról lehet szó. Csak egy kicsit kell behunyni a szememet, hogy visszajöjjön hozzám az egész kép Az elmosódott és bizonytalan télvégi alkony. A kertté alakított, nagy üvegtetejű folyosó, melyben a növények olyanok, mintha színehagyott tüll be lennének burkolva. A lassanként összeszűkülni látszó pálma-allé, mely cdes. sejtelmes nyugalommal van tele. A Coc-os flexnosá-k, a mint szinte védelmezöleg terjesztik ki legyezőiket a többi, törpébb növény fölött. A csipkés, remegő levelii páfrányok, a mint dideregve simulnak hozzájuk, s a nyíló virágok lelke, mely édes illatban száll el. Az üvegtáblák, mintha opálstoreokkal lennének behúzva, olyan szeszélyes szinreflexekben rajzolódik le rájuk a belső melegnek s a külső hidegnek egymással vivott tusáia.