Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-14 / 15. szám

125-ik szám. N Y I R V I D É K Mert azl, hogy jálszanak-e közre oly tényezők, amelyek az élelmiszerek termelését elhárilhatatlanul megdrágítják, a nagyközönség nem kutatja, li.inem meg­elégszik annak a megállapításával, hogy a termelő, il­li Ive az ipar, mesterséges eszközökkel hajija fel a leg­fontosabb élelmicikknek, elsősorban a húsnak az árát, kihasználva a fogyasztók kényszerhelyzetét. Pedig van néhány laklor, amely a közéleim zést indokolatlanul drágítja s ezek között első helyen áll az élelmicikkeket nagy inértékken terhelő fogyasztási adó és főleg a hús­nál a termelő és a hústfeldolgozó iparos közé illetékte­lenül ékelődő közvetítés. A húsfogyasztási adót illetőleg a húsiparosok kongresszusa határozatilag kimondotta, hogy azt ellör­lendönek tartja. Amennyiben pedig ezidőszerint elérh "tő nem volna, a kongresszus mu hatallanul szüksége.-nek tartja, hogy a húsadó fejében a vágóhídon hivatalosan leméri tiszta hús után mérsékelt díj szedessek be. A mészárosok tehát a húsfogyasztási adó ellöi lé­sét követelik első sorban, de mert tisztában vannak vele, hogy az teljesíthetetlen kívánság, annak mérséklé­sét követelik. Indokoltabb kívánsága a fogyasztóknak az élelmi-, szerekre kivetett fogyasztási adók eltörlésénél vagy legalább méltányos módon való csökkentésénél nem lehet. Hiszen ezek a — mondhatnám erkölcstelen adok súlyos teherként nehezednek az ország lakossága minden rétegének vállaira. A fogyasztási adok általában, külö­nösen pedig a husfogyaszlási adók a legméltánytalanabb adónem, amennyiben a fogyasztok megélh tését nehezíti meg. Ez a körülmény idé/.te elő, hogy a nyugati álla­mokban már régebben napirendre került és mozgalom indult meg a husfogyaszlási adó eltörlése érdekében, sőt Franciaországban pár év előtt maga a kormány is elismerte a fogyasztási adók eltörlésére irányuló törek­vés jogosult voltát. Ennek dacára azonban sem a kül­földön, sem nálunk rnnek az adónemnek eltörlésére számítani nem lehet és főleg a mi pénzügyi viszonyaink nem igen nyújtanak arra kilátást, hogy a sok milliót eredményező fogyasztási adók eltörlésének eszmélyével a kormány csak foglalkozzék is. Ha azonban a fogyasztási adók eltörlését az állam pénzügyi viszonyai r.em is teszik lehetővé, azok méltá­nyosabb alapokra való fektetését és reformálását már valóban joggal lehet követelni a kormánytól. Ez egyébbként nem is csodi, mert a fogyasztási adók inai rendszer.nek alapjait még az abszolút kor­szaki) in vetették meg, a változott viszonyoknak meg­felelően át nem alakították s azokat mindö ;sze annyi­ban reforn.álták, hogy — bizonyos időközökben — em Lek — és pedig igen tekintélyes mérvben — az egyes cikkek után fizetendő fogyasztási adókat. Arról azonban a kormányok sohasem gondoskodtak, hogy a fogyus/.lasi cikkek osztályozásánál kézen fekvő rend­szerlel n-egek helyesbbil tessenek is. Fogyasztási adóink rendszertelensége le^in'iább a husfogyaszlási adóknál tűnik szembe. Jelenlegi r dó­rendszerünk például csupán egy éven alóli és egy éven felüli pznrv asm'illát különböztet meg. Ennek azután természetes következménye a legaránylalanabb adó­ine^lerlielletés. A husfogyaszlási adóval, a csekélyebb értékű ál­latok sokkalta nagyobb mérvben vannak terhelve, mint a nagyobb értékűek, ami azl igazolja, lngy a fogyasz tási i.do i.yitén niegallapilása a szegényebb néposztály élelmezési viszonyaira hat ki kártékonyán és azt sújtja leginkább. Joggal követeli ennélfogva az érdekelt fogyasztó­közönség, hogy ha már a fogyasztási adók leljesen el nem lőiöihelők, azok lega ább méltányosan állapiltas­1907. március 31. 6 későbbi keletkezésű. A keresztény vallás tisztultabb szellemi alapon áll ugyan, de kénytelen volt egy ké sőblii kor nagyobb igényeit kielégíteni és a túlvilági életet, mint az i rény legfőbb jutalmát, kétsegtelen mó­don megígérni. Ez a túlvilági élet a kereszténység szel­leméin k un gfelelően tisztán szellemi. A mohamedániz­mus meg később n keletkezve és az arab törzsek vég­hetlen anyagias gondolkodásához alkalmazkodva végleg anyagi oldaláról fogla fel a kérdést, minek következté­ben a mohamedán piradicsom a tejjel-mézzel folyo Kanaán, ahol az igaz hivők kivé'el nélkül a vagyonos osztályhoz tartoznak és finom étellel, itallal, szép asz­szonyokkal és gondtalan élettel birnik és ezt ad infi­nilium, mert a paradicsomban Allah nem szabja ki a porciókat. Tizennyolc századon keresztül egy emberiség beérte ezen magyarázattal és a XlX-ik századra várt a nagy feladat, e halalmas kérdés megközelítése és e szá­zad, amennyib n ez emberileg lehetséges volt, meg is felelt a várakozásnak. Fentebb említettem már, hogv az egyik felfogás szerint az embeii szervezel le>t és lélekből áll. Ez a legelterjedtebb nézet és ennek hódolnak még ma is nem csak a milliók, de a tudósok egy része is. A három földközi vallás megegyezik abban, hogy Isten az embert a többi összes teremtményektől különválasztva terem­letle meg s néki, és csakis néki hal hatatlan lelket adott. Ezt a hitet Lamarck, Cuvier és Darvín kutatasai meg­semmisítették, híres leszármazási (descensiv) elméletükkel. Ma arról, mintha az ember a föld többi lényével szem­ben abszolút értékű, kiváltságos helyzettel bírna, be­szélni nem lehet. Az ember keletkezése az emlősök ke­letkezésével azonos, élete, szaporodási és halála azonos. Az emberi öntudat és gondolkodásnak csak a mérteke nagyobb az emiősök öntudatánál és gondolkodásánál, de a módja azonos és az antropomorf majom és az antropofága között nem tátongott az űr, mint az antro­pofága, emberevő és Darvín közölt, holott mindakettő ember és mindkeltőben materiális lélek lakik. Távol lévén attól, hogy az emberi .lelki szükség­lei" nagy erkölcsi értékét kétségbe vonjam, de a bio­logia mai állása mellett, a lélekben hinni annyit jelent, mint a tudós értékét kényelemszeretetből tagadni. A sanak meg és megfelelő módon csökkentessenek. A husiparosok kongresszusa azt követeli, hogy a jelenlegi adórendszer akként változtassák meg. hogy az élő­állatokra megállapított fogyasztási adó helyett a vágó­hídon hivatalosan kimért tiszta hus legyen megadóz­tatandó. Ezt mi is helyesnek ismerjük el, de aggályaink vannak a lekintetben, váljon a megadóztatásnak ez a módja nem fokozná-e még nagyobb mértékben a nö­yendékállalok pusztítását, különösen a vidéken, mely jóformán a növendékmarlia fogyasztására van utalva. Mar pedig ennek valószínűsége nagyon is kézenfekvő s az ebből származó hátrányokat magyaráznunk nem szükséges. Éppen ezért a magunk részéről azt az állás­pontot foglaljuk el, hogy a juhok és sertések fogyasz­tási adójának alapját a hús-suly szerinti megadóztatás képizze, természetesen a mostanihoz csökkentett mérv­ben, a szarvasmarha megadóztatásánál azonban, mi után sem a hús-suly szerinti megadóztatás, sem az állatoknak élősúly szerinti megadóztatása a növen­dék marhát védelemben nem részesili, — mi a szarvas­marha fogyasztasi adórendszerének mai alakját véljük fentartandónak, akként azonban, hogy a növendékjószág adója mai magasságában megmaradjon, mig a kifejlett, a voltaképpeni fogyasztásra szolgáló állatok adója tetemesen csökkentessék. Sőt tovább megyünk; mi azt tartanok helyesnek, hogy a borjuk foyijasztási adója tetemesen emeltessék s ennek megfelelően csökkentessék a marhahús adója. A borjúhús úgyis luxuscikk, melynek felemelt fogyasztási adóját a vagyonos osztály elbírja s a nagyarányú borju­pusztitásnak — mely nem kis mértékben idézte elő a magas állatárakat — igyekezni kell ily módon is gátat vetni. A fogyasztási adók eltörlésére, illetve mérséklése és helyesebb alapokra való fektetése érdekében meg­indított akciót feltétlenül ébren kell tartani. Nagyon helyes, hogy a husiparosok kongresszusa e kérdéct napirendre tűzte. A husipari kongresszuson tárgyalt másik fontos ügy az állatvásárok rendezésének ügye volt. A kongressus ezen kívánsága is feltétlenül helyes, mert a mai helyzet teljességgel tarthatatlan. Rengeteg sok a jelentéktelen, apró vásárunk, melyek inkább ká­rosak, semmint hasznosak az állalforgalom szempont­jából s amelyek fentartását sem közgazdasági, sem köz­forga'mi szempontok egyáltalán nem teszik kívánatossá, mert nemcsak a helyi forgalom kielégítésére alkalmat­lanok, hanem gátolják a kereskedelmi enipóriumokra hívatott nagyobb vidéki városok fejlődését s károsítják az iparosok és kereskedők érdekeit. Egyébként azonban nem a vásárügy mikénti ren­dezésének kérdése az, mely ez alkalommal a fogyasztó közönséget közelebbről érdekelheti, hanem az ennek kapcsán megindult vita alkalmával elhangzott azon ki­jelenlések, hogy az illetéktelen közvetítésben kell keresni és 1 bet megtalálni a hús drágulásának egyik fonlos tényezőjét. — A helyzetet alaposan ismerő mészárosok maguk hangsúlyozták azt, hogy a közvetítő kereskede­lem illetéktelenül furakodik be a' termelő és húst fel­dolgozó iparos közé s amely csupán káfárkodik az áru val, anélkül, hogy akár az áru iparszerü feldolgozásával, rí kár rendszeres kereskedésével foglalkoznék s ily módon feleslegesen és igen jelentékenyén megdrágítja a köz­élelmezési. A kongresszus ennélfogva törvényes intéz­kedéseket sürget ezen vásári kufárok üzelmei ellen, ne­hogy az áru továbbra is feleslegesen megdrágítható legyen. A termelők és iparosok összetartása esetén könnyű szerrel lehetne nálunk is — ugy mint Németországban — állatértékesitő szövetkezeteket létesíteni, a közvetítő ke­dualisztikus világnézet szerint a halál akkor következik be, ha Isten rendeltetése szerint az egyén elérte azt a kort, mit Isten megszabott neki és a test két része eredő forrásához visszatér, a lélek Istenhez, a test a porhoz. * Az egységes, monisztikus, felfogás szerint az ember hasonlóan minden földi lényhez, tisztán anyagi szerke­zetű. Az ember a megtermékenyített anyasejtből sejt­szaporulás folytán fejlődik ki. Az emberi szervezetben és az egységes felfogás értelmében az allatiban is, két fő folyamat mutatkozik: A fejlődés és hanyatlás. Az ember szervezetének egyes sejtjei és főleg a plasma, elhasználás folytán, folytonos újításra, regeneratio, szo­rulnak. Ilaeckl német zoológus e két folyamatot A/D törttel fejezi ki, hol A = assimilativ, fejlődés, D = dis­similativ, hanyatlás. A míg A nagyobb D nél, vagyis a tőrt nagyobb i-nél, a szervezet fejlődik, ha A = D-vel azaz A D-— 1, akkor sem fejlődés, sem hanyallás nin­csen, ha A kisebb D-nél, vagyis a hányados kisebb l-nél. ugy hanyatlás áll be és pedig annál nagyobb ha­nyatlás, mentől kisebb a hányados és végül ha A == 0, vagyis A D = 0, bekövetkezik a halál. Azon okok, me­lyek az A egjütlvaló emelkedését (fejlődés) és sülyedé­sét (hanyatlás) idézik elő, lisztán és kizárólag a plasma elváltozásán alapszanak. Az állati (emberi) szervezet ugyanis, mint egy akkuinulalor, egy bizonyos, a szülőktől nyert, kisebb nagyobb (élet) energiával megtöltve szülelik. Ezen vele­született energia biologiai minősége és mennyisége fogja megszabni a fejlődés, stagnálás és hanyatlás mértékét, illetve e két utóbbi jelenség időtartamát. Ezen folyamatok magyarázatára két elmélet vált uralkodová. Az egyik Kassowitzé, mely szerint az ős szerkezet nélküli plasmát, a magasabb szervezetekben, a szerkezettel biró metaplasma váltja fel, illetve szo­rítja ki helyéből és ez a másodlagos plasma nem bir a szervezet fejlesztésére és fent.rtására szükséges regene­ratív képességgel, minek következtében a metaplasma elszaporodásával a szervezet egyébb okok kizárása ese­tén, (betegség, erőszakos sérülés) egyenletes hanyatlása fog bekövetkezni, mely a halállal befejeződik. reskedelem teljes kirekesztésével, ami egyaránt válnék javára ugy ezeknek, mint a fogyasztó közönségnek. Az élelmiszerek drágulása tehát, amint ez az előbbiekből kitűnik, nem csupán a termelési költségek termeszetes drágulásának következménye, hanem elő­idézik azt nem kis mértékben olyan tényezők is, melyek kiküszöbölése közérdeket képez. A Szabolcsi Agrár Takarékpénztár. A Szabolcsi Agrár Takarékpénztár r. t. í. hó G án rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen az igazgatóság bejelentelte, hogy az alaplökének l.áoo.000 koronara tőrtént felemelése teljes síkeirel lebonyolítást nyert, minthogy a Magyar Agrár és Járadékbank r. I. a Magyar Jelzálogbank r. t. és a Magyar Telepítő és Parcellázó bank r. t. a felemelés folytán kibocsátott 900.000 kor. n. é. 4500 drb. részvényt átvette és tel­jesen befizette. A közgyűlés az igazgatóság je'entését a tőkefelemelés folytán szükséges néhány alapszabály­modositás kapcsán tudomásul vette. Ezután az eddigi igazgatóság és felügyelő bizottság lemondása folytán szükséges uj választást ejtette meg a közgyűlés. A Takarékpénztár vezetésére a következők lettek Martinyi József ajánlatára egyhangúlag meg­választva. Elnök-, gróf Vay Gábor főispán. Alelnökök : baró Madarassy Beck Gyula, a Magyar Jelzáloghitelbank vezérigazgatója és Barta Arnold, a Magyar Agrár és Járadékbank vezérigazgatója. Igazgató választmány: Barzó Mihály, Burger Pál, dr. £ber x\ntal orsz. gy. képviselő, a Telepítő és Par­cellázó bank vezérigazgatója, dr. Flegmann Sándor, tíencsy Albert, tirosz L. H., Jlaas Ignác, Martinyi József, Morgenstem Dezső, dr. Moskovics Jenő, dr. Neumann Miksa, a Magyar Jelzáloghitelbank igazgatója, Okolicsányi Géza, dr. Frok Gyula, Hosenthal Ferenc, liosenthal Gyula, gróf Vay Tibor. Ügyvezető igazgatóság : Fábri Samu, (írnák Ödön, dr. Faupera Ferenc. Felügyelő bizottság: Gosztonyi M. Dezső, Ilajdu Gyula, llartstéin Antal, Kerekes József, Lécz/alvi Bod»r Pal, Szunyogh Ferenc. A közgyűlés utan közvei lenül megtartóit igazgató­vá'asztmanyi ülés küldöttségileg felkérle gróf Vay Gábori az elnöki liszt elfogadására. Gróf Vay Gábor az elnöki lisztet elfogadta és az ülés színhelyére ment, a hol az őt fogadó lelkes ovatió lecsillapodása ntan dr. Fber Antal orsz. gy. képviselő üdvözölte az elnököt és han­goztatta az uj alakulás közgazdasagi jelentőségét. Ez­után az elnök megköszönte a bizalmat es körvonalozta az uj takarékpénztár célját. Az elnök közérdekű, külö nősen Nyiregyháza és vármegyénk érdekevei ősszhang/.o programmját az igazgató választmány lelkesedéssel fo­gadta, a mivel az ülés véget ért. E/.t kövelőleg az ügyvezető igazgatóság lartott ülést, melyen az ügyvezető igazgatóság tíroák Ödön igazgalósagi tagot a takarékpénztár közvetlen vezetése­vei és az ügyvezető igazgató teendőivel bi/.ta meg es dr. Dobránszky Bélát a Takarékpénztár vezertilkaráva nevezte ki és cégvezetői jogosultsággal luházta tél. Este a vezetőség részvételével a Koronában ban kett vo.t. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1139 eln. minin leiratának kivonata. Az autonom vámtarifahoz tartozó magyarázatok értelmében eddig csak az 5 mm. vastagságú foualak tarthattak igényt kévekötő fonalak gyanánt 12 korona. A másik elmélet Mentschikuwé, a párisi P sleur intézet tanáráé. Ezen elmélet szerint a soksejtű szerve­zetekben kétféle jellegzetes sejt vív, a szószoros érte­lemben, élet-halál harcot: a mikro — és a makrofága. A makrofága az őssejt, melynek strukturája egyszerűbb, a sejt merev és oly intensiv élettani működésre mint a makrofága nem képes, de viszont annál sokkal ellent­állóbb. Ez a két sejtforma közötti harc, egy ideig, a mig a mikrofágák óriási számbeli túlsúlyban vannak, a mikrofágák javora dől el és ez a fejlődés kora : de idő­vel a makrofágák szaporodásával a mikrofágák kényte­lenek a győző makrofágaknak helyüket átengedni. Ezen elmélet folytán az élettani folyamat csökkenése igen plaslikussá válik, meit a merev, finomabb élettani mű­ködésre alkalmatlan makrofága térfoglalása folytán, a csuklók, gerincoszlop, vizedények rugalmas sejtjei helyébe merev sejtek lepnek, minek folytán az eddig haj­lékony szervek merevek és törékennyé lesznek. A makro­fagaknak egy idegrendszerben végzett pusztításuk még végzetesebb, mert ott még kevésbbé tudják pótolni az érzékeny mikrofágakat. (Látás, hallás, gondolkodás slb. gyengülés.) A természetes halál akkor áll be ha a sini­patikus idegrendszerben annyira elszaporodtak a makro­fagak, hogy az, az akaratunk kivüli szervi működést többé kormányozni nem tudja. A szűk keretek között, végére érkeztem a halál élettani okának ismertetésével és most csak az a kérdés áll még fenn, meg lud-e az ember nyugodni abban a biztos tudatban, hogy a halállal az egyén teljesen meg­szűnik, nem teszi-e apatikussá az embert, nem-e hal béniiólag gondolkodására, törekvésére az a kérlelhetetlen végzet, hogy halálával mint egyén teljesen megsemmisül, j van-e kibékítő numuientum a halaiban, mely az életei ránk nezve értékessé teszi ? Van. Milliók haladták végig I előliünk földi pályájukat, milliók fogják utánuk végig I haladni h ilandó uljokat és ha elődeink, tudva vagy nem | tudva sorsukat, minden emberit elkövettek utódjaik sor­I sának, élt'ének enyhiléseért, mi is hasonlóan fogunk | eljárni, meri az emberi hallinlatanság biztosítéka —a szülői szerelel es ha az egyed nem is hallhatatlan ugy ' az emberiség az —11IS.— Kerti pázsitnak fűmag keverékek és legjobb minőségű Erfurti viola es Hibjan Sámuel utódai vegyes virágmagvak kaphatók maofkereskeclésében. Ö 2ÍÍ1---3—2

Next

/
Thumbnails
Contents