Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-07 / 14. szám

Nyíregyháza, 1907 évi április hó 7 A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. <K>S> Megjelenik hetenkónt egyszer vasárnapon. KláSfizetéssi feltételek : Egész évre 8 korona. Kél évre 4 „ Negyed évre .2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények ilija soronkint UO fillér. Apró hirdetések 10 szóig +0 fii., minden további szó 4 fii. Vaslag betűvel szedett kétszeresen számit. Gyermeknap Nyíregyházán. — április 2. 3. — Soinlni som igazolja jobban, hogy városunk lársadalma fogékony, minden jótékonysági mozgalom iráni, mini oz az ódaadás és nemes buzgalom, a mellyel az elhagyott, züllésnek indult gyermekek sorsán javítani törekvő Gyermek védő Liga ügyét felkarolta. A mozgalom meghozta a maga gyümölcséi, s mindazok a kiknek üdvös és mélyreható segítségei s támogatást nyújt az országos liga, minden bizonynyal áldva fogják emlegetni azok neveit, a kiket nem hagyott érintetlenül a felhívás: „Segítsünk az elhagyóit gyermekeken!" Az emberszeretet nevében elhangzott kiáltó szó nem hangzott hiába! elfoglaltságuk Mindazoknak, a kik napi közepette tudtak, mert akartak időt szakítani magoknak, hogy közvetítők legyenek jótékony adakozó közönségünk és a Liga intézősége közöli — szivöljet, bensőjüket eltöltő jól eső, igaz érzés legyen a jutalom azért az úttörő és mindenfelé elismerésre talált munkáért, odaadásért, a. melylyel városunkban a nagy ügyet felkarolták. Elsők között kell itt említenünk vármegyénk főíspánnéját, gróf Vay Gáborné őméltóságát, aki igazán fáradhatatlan és önzetlen odaadással járt elől most is, mint mindég, a hol a hazaszrretet és jótékonyságról van szó, nemcsak minálunk,' de "széfes e magyar hazában! De méltó módon sorakoztak mellé városunk nemes úrhölgyei és úrleányai is kivétel nélkül. S az eredmény meghozta fáradságuk és ügybuzgó odaadásuk gyümölcsét nemcsak az anyagiakban, de erkölcsileg is. Láttunk szent áhítattal igazi filléreket a perselybe dobni olyan szegény emberek által, a kiknek fillérei nagyobb erkölcsi erővel bírnak, A Jyímdlék** temájja. Molnár Pityu, Irta gróf Vay Sémdor. Csürkös sátorhegyek orma ... De messze estem tőletek! Most, hogy Molnár István halálhíréi olvaslam, eszembe jutottak. Eszembe jutott Zemplén vármegye, ahová egykor mint kis sihedert, elvitt szegény jó édes npim atyafit látogatni. A Kazinczy atyafiságot! Nagyra volt ezzel szegény édes apám. Mikor verseket próbáltam irkálni, megcsillant szeme és büszkén mondotta: ,A Kazinczy-vér buzog a gyermekben". Sorra jártuk az atyafiakat. Lasztóczon, szintén egy poéta bácsinál, tartottuk a főhadiszállást. Néhai való Stemere Miklósnak első dolga volt, hogy a hozzá érkező atyafi-gyerekeket a „Fegyverke" ajtófélfája mellé allitolta és rovást csinált a fejük fölött A magyar Anakreon előtt érdem volt az alacsony növés. Szörnyen hiu volt a jó öreg s ő maga is apró emberke lévén, sanda szemmel nézett az „ormótlan Góliátok"-ra, amint a szálas embereket nevezte. Mivel bizony nem igen dicseked • hetlem valami hosszuia nyúlt alakkal kamasz koromban sem, mosolyogva veregette meg a vállam. „Kazinczy Ferenc is alacs.ny volt, én is az vagyok. Nem rőffel mérik az embert. Csak hozzánk légy iiasonló, kis öcsém". M nnyi rengeteget tudott mesélni a/, öreg úr a kiterjedt atyafisigró.l, Kazinczyné nagyanyámról, aki neki meg vadkörtevei rakta tele a sapkáját. De mesélt szegény édes apám is mindenféle vidám tréfás históriát saját gyermek és ifjú korábol Csak a széphalmi kúria udvarán komolyodott el nagyon. Oda vezeteti a Kazinczy Ferenc sírjához, megcsökoltatta velem a rögöt. — Ez mindent áldozott a hazáért, a magyarságért. Nem maradt semmi utána, csak egy tündöklő név, amely bevilágol késő századokba. Én is elkomolyodtam, leszakítottam egy virágot a sirról. De aztán mentünk tovább s a sok-sok bácsi és néni vig volt, mind szörnyen örvendezett a Laczkónak — édes apám — aki olyan szép kis kadét volt valamikor, akkor, amikor Andrássy Gyulával, Molnár Pityuval meg Soés Bizsuval felfordították a vármegyét. mint a gazdagok által könnyebben nélkülözhető aranyak. Sokan abba a tévedésbe estek, hogy ezt a mozgalmat is a többi jótékonysági akciók sablonos mértékeivel bírálták meg. Hisszük azonban, hogy ez csak az ismeretlen ellen való ösztönszerű idegenkedés volt, a mely a jövőben, sőt már is alapjában véve megváltozott. Nem mulaszthatjuk el ismételni, hogy a cél, melynek üdvös voltát különben felesleges itt fejtegetnünk, csupán filléreket kíván az egyestől, mert igy is hatalmas s nagy eredménynek válik okozójává az, ha mindenki meghozza azt az igen szerény áldozatot, amelyet joggal elvárhatni mindenkitől. Ezen a két napon, hol ébren működik a társadalom lelkiismerete, ezt a célt szolgálta az egész országban a jótékonyság. Ha mindenütt az országban aránylag oly kedvező sikere lesz a Gyermeknapnak, mint városunkban volt — akkor is évek kitartó és ernyedetlen munkája lesz ahoz szükséges, hogy a Liga oly pozitív, látható eredményeket mutasson fel, amelyek már kedvező kihatással, átalakító befolyással lesznek a társadalmi fejlődésre. A faji jelleggel járt, hogy szalmaláng volt minden nálunk megkezdett akció, s hiányzott belőle, ami a siker legfőbb biztositéka, a kitartás és következetesség. Nem adjuk fel a reményt, hogy az emberbarátok pár éve megkezdett akciója nem fog hasonló sorsra jutni, hogy évről-évre egy célra irányuló következetes kitartással ki-ki meghozza a maga csekély áldozatát, amelyet oly könnyen nélkülözhet, s ezzel hozzájárul ahhoz, hogy jóindulata és emberszeretete társulva százezrek hasonló érzésével, hatalmas erkölcsi és anyagi erővé alakuljon át, amely a magyarság jövőjét szolgálja üdvös módon. Először történik, hogy Nyíregyháza város társadalma erre a célra áldozza jótékonysága Molnár Pityu, Soós Bizsu, Bernáth Berci. Ez a három név minden vig kalandos históriában ott szerepelt, amit édes apám elbeszélt. Mikor Kazsuba járlunk, elnevette magát édes apám. Az volt csak a valami, mikor ezzel a három cimborával kezüket, arcukat besubickolták, lepedőkből burnuszt hevenyésztek, törülközőkből turbánt s elhitették az fgész környekkel, hogy Andrássy Károlynéhoz nábobi vagyonú szerecsen hercegek érkeztek, akik épen csak zempléni lányokat akarnak feleségül venni. Minden leány illegette, cifrazgatta magát. Mindenik azt hitte, őtet válas-za majd a leggazdagabb szerec-en herceg. Valimi majálison aztán egyszerre csak eltűntek a fekete gavallérok, megmosakodtak s a burnuszokból Vay Laci, Molnár Pityu meg Soós Bizsu nevelő ábrázatai gúnyolták a hüledező társaságot. Miglészen Kandóéknál egy ízben azt a hirt terjesztették, hogy jön a palatínus. Készülődlek, nagymérvű megrendeléseket tettek. Mikor már az egész vidék mozgósiiva volt. kikacagták a fiuk a felültetett publikumot. Mulatságnak, könnyű, vidám, játszi kedvteléseknek véget vetettek a márciusi napok. Molnár Pityu egyike volt az elsőknek, aki felcsapott a zempléni nemes ifjak gárdájába. Kis Ernő dandárjába osztot'ák be. Több ütközetben vett részt s hősies bátorságáért társai bámulták és bálványozták, a nemzeti kormány pedig többször kitüntette. Egyik brávuros haditette volt tokaji kalandja. Kapitánya nem igen kedvelte a nemzetőrökből lett honvédeket. Egyszer ittas fővel — a kapitány ur szívesen nézett a kancsó fenekére — azt parancsolta, menjen egyes-egyedül a szomszéd községbe, kémlelje ki az ellenség állását. Hasztalan rimánkodtak a századosnak Pityu társai, ne küldje biztos halálba; a kapitány a részeg emberek makacsságával nem engedett. Pityunak menni kellett s ő azzal a tudattal vett bucsut társaitól, soh'se látja őket többé. Dolmányát felválra vetve, elszántan indult az ellenség felé. Mikor annyira jutott, hogy meglátta öt az előőrs, önkénytelenül-e, vagy valami divinatio sugalata alatt ? — maga sem tudta megmongani — kivont kardját megforgatta feje fölött, mintha carrée formálására vezényelte volna utána jövó katonáit. Aztán ment előre. Nagy meglepetésére, senki gyümölcsét. Hisszük és reméljük, hogy levonja a mozgalomban rejlő erkölcsi tanulságot s mindannyiszor, midőn évenként az Országos Liga a közönség figyelmét erre felhívja, nem fog késni, hogy a gyermekvédelem magasztos és gyönyörű célját a maga részéről is lehetően előmozdítsa. A nemzeti ellenállás II. József alatt. A legközelebb letolyt nagy nemzeti küzdelem sokban hasonlít ahoz a nagyszabású ellenálláshoz, amelyet a vármegyék legnagyobb része II. József koronázatlan, tehát törvénytelen uralkodása alatt kifejtett. Amaz azonban sokkal nagyobb szabású emennél. II. József egy egységes Habsburg-birodalmat akarván alkotni, útjában találta a magyar nemzetet és a magyar alkotmányt, melyek sehogysem tudlak a II. József Gesamml-uionarchiajába beleilleni. A tökéletlen rendi alkotmány tehetetlenül állott ezen erélyes intézkedésekkel sztmben, s a magyar haza valóban veszedelemben forgott. Azonban a nemzet lelke életerős voll, amit az alkotmány nem bírt megvédeni, megvédelmezte az élő magyar nemzet. Ismeretes, hogy II. József közvetlen halála elölt alkotmányronló íendeletei legnagyobb részét visszavonta. Utána 11. Lipót következett a trónon. Az interregnum alatt, t. i. amíg Lipót meg nem Koronáztatta magát, a vármegyek kebelében élénken elt egy korona • zatlan király uralkodásának bekövetkezhető veszedelme. Ebben a küzdelemben is Szabolcsvármegye elül járt. Az alabbiakban bemutatunk magyar fordításban egy közgyűlési határozatot, melyet Szabolcsvármegye rendei 1790. május 3 án hoztak meg. E közgyűlési határozat egyetlen a maga neineben a magyar történetben. Szabolcs vármegye rendei ugyanis főispánt választanak. II. József ugyanis az alkotmány felfüggesztésével egyidejűleg, az autononi vármegyei kormányzatot teljesen konfiskálta, hivatalos nyelvül a németet hozta be, sem állta útját. Akadálytalanul jutott el egészeikor korcsmáig. Itt még jobban csudálkozott: teritett átutalókat talált, de egy szál ellenséget sem. A korcsmárostól tudta meg. hogy a németek fejvesztetten ugráltak fel az ebédtől s futottak esztelenül, mert azt hitték, a honvédek körülfogták őket. Molnár Pityunak sem kellelt több. A korcsmáros szekerén lóhalálában vágtatott vissza a táborba s jelentette, amit megtudott. Noszá rajta legények ! vezényeli a kijózanodott százados. Rohant a honvédség Pityu nyomában. Ez alatt a vasas németek is rájöttek, hogy a honvédeknek csak a hírétől ijedtek meg, visszatértek s nyugodtan folytatták a léiben maradt ebédet. De most csakugyan körülkerítették őket a mieink s mind egy szálig elfogták. Ugyancsak a szabadságharc alatt történt, valami sáncnak a megrohanása alkalmával a következő bravúr is: Javában ostromoltak már a sáncot a honvédek. A vén sorhadi bakák egymásra hullottak Molnár Pityu oldala mellől, süvöltöztek, fütyöltek a gránátok. Egyszerre csak egy jó, vénfejű gránát belébotlik a két kapitulációs öreg őrmesterbe és elviszi a gyerekek mellől. Megállott erre a csapat és sem biztatásra, sem fonyeget sre nem akart tovább indulni. Alltak, mint a cövek, jöjjön, aminek jönni kell, a legrosszabbra is elkészült kait na tunya fatalizmusával. Egyet gondol Molnár Pityu, egyik elesett bajtárs kezéből kiragadja a szuronyos puskát s ,előre" kiáltássá' rohan a sáncnak, a biztos halál torkába. Alig husz lépés választotta már el a sánctól, amikor hátra néz s észreveszi, nincsen egyetlen egy szál honvéd se a nyomában. De a vad elszántság lázában már ezzel tem törődik. Csak megy előre, mindig előre. A másik pillanatban mint az égnek zivatarja, dörgő éljen rázza meg a levegőt. A hátra maradt csapat áradatként hömpölyög a vitéz hadnagy után, levagdossa a tüzéreket, elfoglalja az ágyukat, védett helyre is vontatja ugy, hogy alig egy negyed óra múlva az ellenségre saját ágyúikból szórják a gyilkos golyó-záport. A csodálatos szép regének, históriánk bámulatos hőskölteményének szomorú az epilógusa. Menekülni kenytelenek kötél és rabbilincs elől a hivek hívei. Együtt menekül a három jó pajtás. Andrássy Gyula, Molnár Bartsch Ottóné divatszalonja Nyíregyháza, Széchényi-tér 3. sz. Tisztelettel értesítem a nagyérdemű hölgyközönséget, hogy a tavaszi és nyári MODELL KALAPOK megérkeztek, melyek mielőbbi szives megtekintését kérem. ^27—5—1 /