Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-09-09 / 36. szám

2 35-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. szeptember 2. Bégi dolgok. XI. Nálunk nagy baj az, hogy a chablon megbénít, elront mindent; igy az ártér és folyam szabályozást is. Vásárhelyi kieszelte a Tiszánál, hogy azt a jobbra-balra kanyargó kigyót egyenesre kell kihúzni, aztán töltésekkel körül venni és — meg van a szabályozás. Pedig dehogy van. Rámutatok itt egy példára, amely kézzel foghatólag fogja bizonyítani, hogy a víz szabályozás terén a chablon semmit sem ér. Atyámnak a Szamosközőn három, egymás szomszédságában levő helyen volt birtoka: Panyola, Keér és Keér-Semjénben. Apró parczellák voltak ezek, és több darabban. Bért fizettek kis holdanként: 6 frtot, 7s mázsa csempészett kitűnő szamosháti dohányt, V2 mázsa kecsegét, egy zsák aszalt szilvát, 2 zsák diót, egy kis átalag szilvóriumot és 2 almás-zsák apró kormos almát. (Ezt az apró kormos almát egyszerűen lerázták, s 3—4 fa termését egy előre megázott és zsúppal kibélelt verembe lapátolták, s igy telelt az ki. Megtaplósodott de nem rothadt meg, mint minden komisz alma.) Elmondom már most, hogy miért fizethettek már ezelőtt 50—60 évvel ily tekintélyes árendát. Mivel a Szamoshát halászati és vadászati szempontokból is nagy vonzerőt gyakorolt reám, de máskülönben is alkalmam nyilt arra, hogy Szathmár megyebeli rokonaimat és barátaimat meglátogassam, a hatvanas évek első felében úgy tavasszal mint ősszel átrándultam e vidékre. Egyszer tavasszal, megebédelvén a Szamosszegi kálvinista pap vendégszerető házánál, napszálat tájban érkeztem a Panyolai révhez és láttam, hogy a Szamos színig tele van a habzó árral úgy, hogy a révészek csak fejcsóválva vállalkoztak a veszélyekkel járó átkelésre. Siket Sándor uramnál, — az volt a kerülőm — nagyon szíves fogadtatásban és ellátásban részesültem, aminek fénypontja volt egy oly magasra felvetett ágy, hogy mosószékröl kellett a tetejébe másznom. Rövid idő multán jön be Sándor szolgám és jelenti, hogy a Szamos kiöntött és az ár már a méhesnél van ; reggel pedig már egész szépen lehetett volna a szobámból az ablakon át perczegetni. Az nap már csolnakon mentünk ki az erdőre. Másnap a viz apadni kezdett s harmadnapra a viz medrébe vissza szállva, 4-ik napon akadály nélkül kelhettem át a Szamoson. Ugyanez ev őszén láttam aztán, hogy a tavaszi hirtelen jött de hirtelen el is távozott árviz minő áldást hozott a vidékre. De volt arra is eset, hogy a repeze már virágzani kezdett, mikor a Túr kiöntött s ugy repczében valamint búzában is a legkiválóbb termés következett be. Az Ecsediláp szabályozás és a Szamosköz szabályozása tehát, két különböző dolog, s igy van ez másutt is. * + * Szabolcsvármegye monographiájának előszavában hü képét igyekeztem adni vármegyénk külsejének a mult század közepe táján. Elsirattam ebben remek rétjeinket, nádasainkat és erdőinket, s csak egyről felejtkeztem meg, a vadászatról. Vadászkalandok u. i. nem szoktak feltétlen hitelre találni — s igy azokkal óvatosan kell bánni. Óvatosan annál is inkább, mivel a biró előtti és társadalmi bizonyításnak legszentebb nemei is, — az „Istert úgyse* meg a .szavamra", bizony sokszor nem érik el a várt hatást. Teljesen az olvasóra bizom tehát a következő vadászkalandom hitelességének mérlegelését. Napkori saját kis tagunkon, a Csikgát nevü nádasba boesájtottam be kopóimat; a nádas lehetett mintegy 15 hold kiterjedésű, közepén egy kiemelkedő láppal. Alig hogy a kutyák a nádasba rohantak, 2—3 fele is kezdtek hajtani és keletkezett egy olyan zenebona, amihez képest egy Wagner opera — Schuhwichs. A csaholást nemsokára felváltotta ugatás és fájdalmas visitás, s én tisztába voltam azzal, hogy itt pár szelíd macskával van dolgunk. Mivel azonban a cziczák a rétből kijönni nem akartak, betörtem magamat a lápra s ott egy fél óra alatt elejtettem 2 öreg és 3 fiatal — vadmacskát. Sem azelőtt sem azóta nem láttam szabadban a vadnak pusztulófélen levő e faját. * * * En azt hiszem, hogy leghelyesebb a vadászkalandokon egy lélegzetvétellel túl esni. Álljon itt még a kővetkező: A negyvenes évek elején szöktek meg Csehországból a katona sorozás elöl Polivka Alajos és Brünik Antal. Az első Beregvármegyében Schönhom grófnál, a másik Kállay Emánuel bátyámnál rekedt meg K.-Semjénben. Brünik Antal 1862-ben sőt már előbb is Napkoron szerzett magának néhány hold földet, a községnek főbírója lett s emellett kitűnő vadász és lövő. Az 0 indítványára mentünk el vadászni a Dobronyi erdőbe, ahol Polivka ezidőtájt már főerdész volt. A vadászat sikert ígért; előtte való estve u. i. oly hajmeresztő concertet csaptak a farkasok, hogy a társaság egy része a másnapi vadászatról le akart mondani. Másnap aztán kivonultunk az erdőbe és sorban elfoglaltuk helyeinket; engem és egy Róth nevü gazdag Dobronyi bérlőt a legjobb helyre állított Polivka, aki azt súgta a fülembe: Wenn der altc Jud fchlt, werden sic ihm schon nachhelfen." De hát az „öreg Zsidó" lefőzött bennünket; mert a hajtók lármáját még nem is hallottuk, Róth úr már is elejtett egy hatalmas hím farkast. Segédletem mellett Polivka avatta fel farkasvadásznak.*) Még kívüle többen ejtettek el farkasokat, csak én nem sütöttem ki a puskámat. De kárpótolva lettem mással; u. i. az előttünk beláthatlan kiterjedésben elterülő östölgverdöben gyönyörködve vettem észre azt, hogy ezek az" 5—600 éves fák nem egy sik területen, hanem csára (bogárhátra) szántott földeken nőttek óriásokká, elvitázhatlan tanúbizonyságául annak, hogy Tatárjárás előtt e vidéket sürü népességű, művelt és okszerű mezőgazdasággal foglalkozó magyarok lakták; noha az sincs kizárva, hogy ezek, a *) A szerepkörük megváltoztak ; maholnap ük vágatnak fel minket, — lehet — farkas nélkül ia. magyarok bejövetelekor itt talált szláv fajok volták. Sokáig és sokszor elmerengtem e látványon, elmélkedve afelett, hogy mivé fejlődhetett volna már a magyar nemzet, ha azt Török, Tatár, Német, párttusák és belviszály századokon át nem dúlják! Megemlítem még, hogy a szökött katona később vadőr Polivka Alajos gr. Schönbornak mindenki által tisztelt és becsült fővadászmestere lett. * * + Egy tavaszi napon a szobában ültem és olvastam. Egy csinos 4-es fogat áll elő és Kállay Emil rokonom száll le róla. — „Tudod miért jöttem ?" — „Megtudom, ha elmondod." — „Gyere velem Debreczenbe, a Szent-György vásárra." < — „Én nem megyek, nincs ott semmi dolgom,— hát te miért mégy?" — „Vagy 1Ö0 m. gyapjút kellene eladni". — .Hiszen tudtommal nincs neked juhod !* — „Majd veszek." —. .Vagy úgy!" Kállay A

ndrás. Néhány szó a Sóstó jövőjéről, ni. A Nyírvidi knek szeptember 2-án megjelent számában tollbotlasból irtam azt, hogy el fogom mondani azon geologiai viszonyokat, amelyeknek alapján meg lehel jósolni azt, hogy a Sóstó — épen úgy, mint a Nyírnek más sóstói — elfogja sziksó tartalmát veszíteni. Ezen mondást oda k II modosi anom, hos;y „Elfogom mondani nézetemet" slb. Amire mindenki jogosítva van, mert hiszen a Nyfnek geológiájával eddig tüzetesen még senki sc m foglalkozott. Tény az, hogy a Nyírt északról, keletről és d 1keletiől a zempléni, beregi, ugocsai és szilágysági andesyt, aluminyt és egyeb trachyt hegységek köritik, tehát vizet fel nem vevő és ne-m továbbito réteges, hanem vulkánicus közeit k. Alóli ól mi azon területekről ti hát vizet nem kaphatunk, mint azt a debreceni és nyíregyházi artézi kútfúrási ki-érietek bebizonyították. A réteges homok, mé-z, kőszenes Réz és Bihar h gységek környezetéhez tartozó, Debrecenen túllévő alföldön csekély mélységb?n pedig szökő artéz.i ku ak lövellik lel az említett hegységek rétégéiből leszivárgó vizeket. Mi alólról csak a Nyírnek migasabban fekvő tájékaira eső csapadékainak ide leszüiődő felesleges vizeiie szállíthatunk ; ami pedig nincs. „Ahol nincs olt ne keress." A földárjának ideje ölökre elmúlt. Nem vagyok tudrs, igy hat geologus sem; de mint mindenkinek, úgy n. kem is jogom van körülmenyeket megfigyelni, észlelni és ezekből kó'etke, te éseket levonni. A tudósok által elfogadott és eddig senki által mi g nem támadott nézet az, hogy az ó-korban — sok millió év élőit — hazánknak a szélrózsa minden irányában h-gyek által körültáncolt területét egy édes vizű tenger borította, amely tengeridő alatt — Orsova alatt a mai Bulgáriából Olahors'zagba átvonuló Gneisz hegységen utat tört magának a Fekete tenger fele. Ez a víztömeg képes volt az aránylag puha Gneiszot lekoplalni, de azon cukorsüveg alakú felfele nyulo kovarc tömegekkel ntm birt, amelyek ezen hegységnek alapját képezték és amely cukor.-üvegek 600 ól s/.élessegben a mai Duna — Vaskapunak nevezett — hajózási akadályát képezték, amely akadályt magyar mérnöki tudomány, magyar szorgalom és ppnz haiitott el. Az édes vizű tengerben áramoknak kellett létezni, melyek a vizet levezetnék. Mai folyamaink tehát nem lehetnek egyebek, mint törpe nyomai az akkor hatalmas, de mindig kisebbé vall leáramlásoknak. Ha ezen hypothesis az észnek kritikáját rneg.il ja, ükkor el kell ösmernünk azt is, hogy a mai Tisza e^y hatalmas ősáramnak jelzője. Annak a Tisza lolyónak bizonyára volt annyi esze, mint akármelyik Tiszának és leakarván folyni a Feketetenger felé, nem tett volna a Krasznávál és Szamossal 1 gyesülve 300 kilométernyi kerülőt Szabolcsvármegye körül, hanem á Beretlyó es Érfolyókkal az egyenesebb utat vá'asztotta volna, ha akadaly nem lett volna elótle. A Kraszna és Erl'olyó egymástól egy pár kilométer távolságra hagyják el a Szilágyságot. A Kraszna, Szamos, Tisza nem bolondultak meg, hogy céljukat — a Feketetengert — ne a legközelebb úton i^ytkeztfk volna elérni. E^t csak azért nem lehették, mert ezen lefolyásuknak akadaly állotta uljat. Ezen akadály nem leír. tett más, mint egy a mai Ny írnek alapját képező kiemelkedő — a vízmosásoknak ellenálló — vulkánikus tömeg. Nehéz mást elkepzelni, mint azt, hogy ezen külömböző irányú folyjmok között, tehát a mai Nyíriek és környékének területe felett örvény képződött, ahol a víz inkább keringett, nrnt folyt. A szikláknak lesodrott törmelékei közül a nehezebb homok a kiemelkedő óriási vulkániku-s sziklatömbre lerakódott, mig a könnyebben libegő agyag-részecskék tovább sodródtak. Ez lehetett a Nyír keletkezési nek első stádiuma. A homok rétegnek Debrecenben 900 méter mélységig is terjedő vastagsága afg magyarázható másként, mint úgy,.hogy az édes vizű tengernek leapadása alatt a szikla-akadály lassan-lassan lejebb sülyedve, ujabb he moklerakodást tett lehetségessé, amelynek a szél hatalmának alávetett felületén mélyedések, tehát tavak és ezeknek fenekén a környező emelkedéseknek agyag részecskéi lerakodtak. Ezen nézetet látszik igazolni mély furatu kutainknál szerzett azon tapasztalat, hogy közel egymáshoz furott kutainknál igen különböző számú és vastagságú agyag rétegekre akadunk. Levegőből nem lehet homok. Ez csak lerakódás lehet. — Fel kell tehát tennünk azl, hogy a Nyírnek alapiát képező és a vizeknek egyenes lefolyását gátló vulkánikus sz'kla kiemelkedes sülyedni kezdett rs időt engedett ujabb homok rétegeknek lerakodására. Ösmeretlen számú millió é/ek előtt azonban vulkánikus erők hatalma folytán a Nyír te-iü'ete rohamosan kiemelkedőt annyira. hogy a Vasárosnaménytól Hadházig vonulo giibe-göibe vondnak Lúgos hataraba | eső részletén a tokaji 0 pont felett 88 meter magasságit észlelünk. 1 Eien eruptió valószínűleg azon időben történt, amikor vidékünk 11 ég tropikus ighajlatnak örvendett, ! amikor itten Elephas antiqus — Kard alakú agyaros, nem pedig elephas primigenius, kunkorgó agyarú — rhiiocerus antiquus, cervus antiquus éltek, amely őslényeknek csonLinaradványait a Ti=zának kékagyagu rétegében, a tokaji vasú i hídnak alapozása alkalmaval a folyónak feneke alatt 2« miter, a tiszafüredi hídnak alapozásakor pedig 11 méter mélysé

ábjn özöueve-1 tálaltak. E en réteget a jellegzetes őskny csontokkal a SzaLolcsvarinegye tokaji kobányáji felett 6' 111 .-ternyi migasságban pár uuternyi vastag agyagiét pékben is megtaláljuk, amelyek közül m iz umunknak több rhinoceros tychoihinus fogat ő iz, megszakítását képezvén m lyen a Tisza fenekén létező agyagié egeknek. Hogy ezen réteg a magasabban tekvő Nyírben is felszínre került, a halászi hatarban Kállay András által ajandékozvtt és az államépitészeti hivatal útján Székelyből napfényre került és muzeumunknak gyüjtemenyeben látható bos an'iquus maradványai is bizonyítják. Mindezeket annak bizonyítására bátorkodtam felhozni, hogy földárjára többé nem számiihatunk és hogy tavainknak sziksó tartalma a talajnak kiszaradasa folytán a melységben enyészik el a szomjassá tett tőidben. E«zemagában sincs, hogy ezen igenylelen sorokkal a Sóst 0 íethsztése ellen hangulatot keltsek, sőt ezt elodazha'Janul kívánatosnak és szükségesnek is vélem. A jövő számban elfogom mondani azt, hogy miként emelném en a Sóstót csekely a dozat al azon szinvoi.alra, am°lyet mellan megerdim :1. Nyíregyháza, 1906. szeptember 6. Dr. Jósa András. TUos a koldulás

1} „Nyi egyháza \áros lerülelén tilos a koldulás!" — ez a felirat olvasható a városba vezelő utakon a sorompóknál felállított tilalom-táblákon. E'.t az en-rgkus hangú kijelentést azonban épen azok respektálják legkevésbbe, akiket illet; a koldulók és kéregetők. L?het hogy olvasni sem tudnak. Nagy részük bízonnyára nem tud. Aki meg tud, az is eltagadná, ha számon kérnék, hogy miért nem tartja kellő • tiszteletben a tilalmat. Ténydolog az, hogy nem tartják tiszteletben. Ugy vagyunk ezzel is, mint a „L pést hajts" s más \ effele tilalom tablákkal; no meg a számtalan rendőri tilalmikat tartalmazó szabályrendeletlel. Az illetékes lényezők bizennyára azt vélik: teljesen elegendő megalkotni a szabályrendeleteket, megszövegi zni, elkészileni és kifüggeszleni a liltó táblakat: a többi magáte 1 jön Pedig d-hogy jön, dehogy ! A mult vasárnapon és hétfőn lezajlott országos vásáron csak ugy hemzsegett a sok koldus, a sok nyomorék, szara'mat ébresztő, testi fogyatékosságait mutogató, a ki gyes, jó lelkekre hatni kivánó kéregető alak, a Kallai-ulca jobb oldalának ulolsó házai előtt, a kapukban, utcaajtókban cs;kiem mindenikben volt egy-kettő. A többi szétszóródva a vásár forgatagában telepedett meg. E'.ek aztán legfeljebb olyankor hagytak fel ismeretes éneklőén vontatott esdő szózataikkal, ha egyenruhás, rendőrfele alak jelent meg a látóhatáron. A Kállai-utca végén tanyázni szokott vásári koldusoknak rendszerint kibiezük is, vagy talán inkább impresszáriójuk van. Hi rendőr közelget, ezek pakolják be nagy hirtelenséggel az utca ajlón belül őket. — Bizonnyára megfelelő „helypénzt" szednek az illető háztulajdonosok is a „s.?iegieeény nyiomooorouuuúll"aktól. De nem csak az országos vásárokon lisztelik meg ezek a valósággal passzionátus, professzionalus koldusok Nyíregyháza városát. Heti vásárok alkalmával is számtalan mozgó és stabil koldus található ugy a város belterűleién, m

;nt kivül a forgalmasabb utakon. A kállai-uton, a pazonyiuton, meg a kótaji-uton levő hidnál például minden szombaton lelet találni letelep. d;tt keregetőket, undorító rongyos, piszkos öltözékben, tarisznyával vállukon, égbemeresztett szemekkel esdek-lve könyöradományert. Sőt találni őket más napokon is. Az uj római katholikus templom bejárala többek között igen kedvenc tanyájuk. Pedig van közöttük olyan is, akinek tőkepénze gyümölc-özik a takarékpénztárban. Hemzseg a város a házról-házra járó kéregetőktől is. G-ak ugy, sőt még jobban, mint oda elől hajdanában, bár nem oly régen, amikor még nem volt .tilos a kuldulás.' Azelőtt csak pénteken volt szabad h. zról-házra jarva kéregetni. Akkor is csak az erre engedolylyel biroknak. Azoknak, akiknek „blaská" t adott a város. Akkor ezek a blaskások voltak a fgjobb lilkos rendőrök; a legjobb ellenőrei annak, hogy rajluk kivül más koldulni ne merjen, ők kisérték szemmel és ők jelentették fel azt, aki az ő mesterségükbe kontárkodni meri, az ő privilégiumukat bitorolni merészelte. Valamint hogy bejelentették azokat is, akik más napon is kéregetni mertek nem csak pénleken.