Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-22 / 29. szám

N Y I R V I D É K falt, világítás, rendőr stb , ami mind a város nyakába szakad (ez alkalmasint a gazdák és iparosok fejének elcsavaritására volt célozva, mert az ilyeuféle: ignotos fallit, notis vagyis a kultúrával tisztában levők szemében: est derisui); kérdem: a jobboldaliak számára van-e már mindez, és ha nincsen, miért nincsen, akár a város, akár (ha annak nem telik) a maguk költségén ¥ Számunkra kitelnék azokból a legalább 8000 koronákból holdanként. Az sem utolsó dolog, hogy a villatelkek kiosztása ellen kézzel-lábbal tiltakozó polgártársak egyike ennekelőtte 12 esztendővel maga sürgette a városnál 40 villatelek kiosztását és még csak azf sem bozbatja föl Pál fordulásának okául, hogy most már vasút visz az erdőbe, mert akkoriban maga szorgalmazta egy füst alatt a villamos vasút kiépítését is — no de hát azóta már neki is épült egj szép villája ott a jobboldalon. Hát abhoz meg mit szólnak, kérem, hogy a villatulajdonos polgártársak közül többen egész nyíltan hirdetik, hogy ott vannak az ő telkeik, majd parcellázák őket, s jut belőlük jó pénzért másnak is; sic! Még egy ok, amely látszólag tetszetős: szerintük csak a Sóstó körül kell adni villatelkeket, mert a fő és egyetlen szempont a Sóstó emelése. A lóláb ugyau erősen kilátszik, de legyen szabad megjegyeznem, hogy abban az erdőben bárhol lesz valakinek a villája, a szép erdei utakon könnyű szerrel elsétálhat a Sóstóra aminthogy a jobboldaliak családjai magukon alkalmasint tapasztalhatják (éu tapaszta om rajtuk). Magamféle szegény hivatalnok ember pedig azért törekszik viszont a varoshoz közelebb, mert ha május elsejétől szeptember végéig kiköltözik az erdóbe, naponkiut sokszor be kell kutyagolnia a városba, mert a kenyere kényszeríti rá; a Sistóról pedig egy kissé bajos volna, ugy-e Lár, a kis vasutat pedig folyton-folyvást használni olyau költséges volna, hogy nem birnók el. Hogy kulturális tekintetben milyen fölfogás uralkodik ma még nálunk, arra legyen szabad még csak két példával előhozakodnom: harmadéve elhatároztuk Br. Feilitzscb Bertbolddal (akit sokszor fogunk mi még megsiratni nemes lelkéért és nemes törekvéseiért) hogy iparkodni fogunk a Bessenyei-kör kebelében létesíteni a Szabad ~ Líceumot. Ebből, a célból kértünk a megyétől és várostól egyelőre ót évre évi 200 koronát (hogy más város milyen fontosnak tartja ezt az intézményt, arra elég Kassát id iznem, amely évenként 2000 koronát ad rá a maga közművelődési egyesületének) A nemes vármegye készségesen megszavazta és a kővetkező évben is hűségesen kiutalványozta a 200 koronát a város azonban már a második évben nem akarta kiadni, és nagy csodálkozásomra városunk főjegyzője fölvilágosított arról, hogy a város azt a szörnyű nagy péLzt cnak egy évre szavazta meg, és ne is s/ámítsunk rá, hogy még kapni fogunk, hogy egyéb célokra elköltsük. Én ugyan azonnal haza szaladtam és elhoztam a takarékpénztári könyvet, bebizonyítandó, hogy az adott 200 korona is félre van téve a Szabad Líceumra. A polgármester megbotránkozva biztosított róla, hogy legyek nyugodt, a pénzt évről-évre kiutalványozzák ; de az idő, sajnos, a főjegyzőnek adott igazat, aki, úgy látszik, jobban ismeri a maga polgártársait. Pedig az a Bessenyei-Kör talán eddig is végzett egy kis kultúr munkát és emelte egy kissé váro-unk hiret-nevét országszerte is. Valóban, el kell ismernem bálával, hogy nemesen gondolkozó polgármesterünkön sohasem mult semmi, és ami kis jóban részesültünk (a Koronának egy-egy ingyen terme, városi kocsik stb), az mind tőle telt ki. De lássuk a másik esetet: Doktor Ármin barátom azon fáradoztában, hogy a helybeli mérnököké egyesítse, tennis-pályát kért az erdőben. A város hónapokig tartó huza-vona utan megtagadta a kérést, mert hát akkor aztán jőnnén»k az orvosok, ügyvédek, suszterek stb. (ipsissimis verbi.-). Es kérdem: baj volna ez, vagy tán inkái b örülhetne a város, ha úgy lenne és minél több polgára üdülue és szórakoznék ottan. 1906. julius 22. A Magyar Védő Egyesület Szabolcsmegyei Osztálynak közleményei A M. V. E Szabolcsmegyei Osztálya f. hó 15-én Nyiregyházán, a vármegyi haza dísztermében nagy értekezletet tariott, melynek egyedüli tárgyát a nyíregyházi kereskedőknek az iparvédelmi mozgalomhoz csatlakozása s az e körül felmei ülendő kérdéseknek és esel leges ohajoknak megbeszélés ' képezte. Az értekezleten megjelentek az egyesület tisztviselői teljes számban, eljött mindnyájunknak öröinere megyénk nagyasszonya, a „Ti^lipánkert Szövetség" elnöke, gr. Vay Gaborné urnő, ott volt Szabolcsvármegye képviseletében Sípos Béla vm. főjegyző, helyettes alispán, Nyíregyháza varos képviseletében Bogár Lajos, városi főjegyző, h. polgármester s igen szép számban — körülbelől 60-an — vettek részt az érdekelt nyíregyházi kereskedők. Az elnöklő Vay Gábor gróf az értekezletet megnyitva, köszönetét fejezte ki a jelenvoltaknak m gjele • nésükért s igazán szép, tartalmas beszédben hívta meg Nyíregyháza város kereskedő oszlályát az együttműködésre. Rövid történeti visszapillantása a 40-es évek védő-egyesületére, annak működésere, tüzének gyors elham adására, sok találó szociális megjegyzése és fejtegetése, majd a lefolyt nemzeti küzdelemre hivatkozása s e küzdelemben megyénk lisztviselői részvételének említése gyakori helyesléssel, — egész beszéde, osztatlan tetszéssel találkozott. Felkérésére dr. Szabó László, egyesületünk ügyvezető igazgatója ismerlette a Magyar VédőEgyesület célját az értekezlettel — tőle megszokott mig\as, fordulatokban bővelkedő beszédben. Az őstermeles — ipar — forgalom kialakulásának s mai egymáshoz való viszonyának fejtegetés: után a kereskedőkről, mint a termelő é; fogyasztó közötti közvetítőkről s/.ó.va, kiemeli a kereskedői osztály roppant fontosságát; bizonyítja, hogy a kereskedő, ha nem is mindent, de rendkívül sokat tehet egyesületünk céljának, a magyar ipar tellenditésenek nagy munkájában, mert nagyrészt a kereskedőn fordul meg, milyen arul vásárol a közönség. Minthogy pedig a nemzeti eszme m gköveteli, hogy az államban minden, akár a tudomány, akár a művészei, akár az ipar, vagy kereskedelem nemzeli legyen, hazafiúi taitozó kötelességük a kereskedőknek, hogy a nnnzeii kereskedelem megteremtésében — amely eddig sajnos, nem létezik — cselekvő részt vegyenek. Természetesen átmenetre van szükség, s átmenetileg nem kívánhatunk többet a kereskedőtől, mint azt, hogy tartson honi iparcikket is. Majd idézi Kossuth Lajost, aki szerint „amit a honi ipar nyújthat, azt idegentől venni hazánk ellen való bűn". A M. V. E. ügyrendje szerint ez idő szerint nem kívánjuk, hogy csak magyar arut tartson a kereskedő; nem pedig azért, mert nincsen minden fogyasztási cikkie termelésünk, d*' mert az árunál a minőség és versenyár is határoz. Nem akarhatjuk a keresk dő osztály anyagi romlását, de amit meg lehet tenni, azt meg is kell tenni, azt mind* n kereskedőnek kötelessége is megtenni. Bojkottot nem akarunk, de akarjuk a hazai ipar biztosítását. De viszont azt a kereskedőt, aki hazafias kötelességét teljesiti ni elmulasztaná, célunk elérésének érdekében — ha kell — bojkottálni fogjuk. Egyesüljenek a kereskedők velünk. Lepjenek be az egyesületbe, s kérjenek vedő-táblát. Tegyenek íogidalmit, hogy amennyiben csak lehetseges, csak magyar iparcikket fognak árusítani. A nyíregyházi kereskedők nevében és m'gbizásából Hoffmann Mihály kereskedő szolalt fel ezután, bejelentve, hogy a kereskedők egyhangúlag elhatározták csatlakozásukat a V. Egyesülethez. Mint kereskedő jól tudja, hogy a kereskedők a mozgalom céljainak elérésében sokat tehetnek; amit tehetnek, azt meg is fogják tenni. De viszont, a vevő közönség részéi ől, a magyar aru iránt eddig tapiszialt kedvezőtlen kritikának — sokszor alaptalan kritikának — rnegvál oztatását kéri; legyen ez a kritika ha nem is elnéző, d.; mindenesetre méltányos és igazságos. A közönség bizalmával való visszaélések megtorlása a Vedő Egyesület kötelessége lesz. Ma a hangulat olyan, hogy könnyebb lesz a magyar iparcikkek forgalomba hozatala. Az eredmény már is mutatkozik. Már itt Nyíregyházán is emelkedik a kereslet a magyar áruk után. A kereskedők őszintén fogadják, hogy a Kossuth Lajos által kibontott zászlók aü sorakozn k. Az egyesület működésére sikert kívánnak. Az áltdlános örömmel fogadott beszéd elhangzása u án uz értekezlet elnöke, Vay Gábor gróf, felvilágosilá ul még előadta, hogy a M. V. E. alapszabályai m gvannak, s azok mindenki által megtekinthetők, i A M. V. E : 1. azon kereskedődet, akik a magyar ipart fejleszteni akarják, bejei ütésre tablat ád, hogy a közönség lás;a, hogy ott magyar áru kapható ; 2. havonta 2-szer címtárt ad ki, m.-lyben a kereskedő a magyar áru forráshelyeit, a közönség a migyar árut tartó kereski dő címét laláihatja ; 3. a vá áiló közönség szapoiitásara törekszik a megyei osztályokban. F. hó 16-tól kezdve a V. E. i, ódája (Vármegyeháza a Gazdasági Egyesület hivata'a mellett) actióba lép, s felvilágosítást ad minden kérdésre naponként 2—3 óra közölt délután. Az ériekezlet d e. IIV2 órakor ért véget. Ott nyomban számos kereskedő beiratkozott a V. E. tagjai közé. 2 29-ik szám

. ros és gazda polgártársaink közül is, pedig — hörribile dictu! — éppen egy-két villatulajdouos mondotta a saját fülem hallatára, hogy az urak után a hentesek, suszterek és parasztgazdák is szépen kiköltözködnének oda, és „csak a kéne még!" — Valólan, jó uraim, itta legfőbb ideje, hogy minden nemesen gondolkozó ember szocialista legyen, mert a testvériség és egyenlőség még mindig csak üresen kongó jelszavak nálunk Végigkutatom én mostanában napról-napra azt az úgynevezett Erzsébet-ligetet és a villatulajdonosok családjain kiyül alig látok lézengeni ottan embert; élet, emberek csak ottan vannak, jó uraim, ahol a kultura megveti a lábát: bizonysága ennek hazánk legtöbb városa a szomszéd Debrecentől Pozsonyig, Budapesttől Losonczig, Selmeczbáuyáig stb. stb, ahol a legtöbb város ingyen is kész volt polgárainak villatelkeket osztogatni erdejében, mert polgárainak az egészségügyét a szivén viselte, és hogy már anyagiakat is hozzunk a kérdésbe, hogy polgárai ne kényszerüljenek idegenben pocsékolni a pénzüket nyáron. Budapestnek az Andrássy-útja a Köröndtől kezdve és a városligeti fasor valamikor mind erdő volt, és ki sajnálja ma józan észszel, bogy ott most szebbnél-szebb villák gyönyörködtetnek; a Svábhegy valamikor a fóvárosé volt, és ma csupa magánvilla, és mikor hemzsegett a kirándulóktól: akkor-e vagy most? Párizs szemfényében, a Bois de Boulogne-ban a magánvilláknak egész raja ékeskedik, pedig az az erdó valamikor mind Párizs városáé volt. London számos erdeje ma Viktória-, Kings- ós egyéb gyönyörű parkokká varázsolódott. Városunknak nincsen módja hozzá, hogy az erdőnknek egy pár holdjából parkot teremtsünk: ennek a helyét pótolná a villák sora pompás kis erdős díszkertjeivel. Még olyan jámbor is akadt, aki azt mondotta, hogy mi lesz akkor az erdő jó levegőjéből, amelyet megfertőztetnek a kiköltözködő családok; a jó ember úgy látszik nincs tisztában a fizikával, amely szerint egy pár holdnyi erdő annyi pompás ózont fejleszt, amennyi elég százezer embernek. És hogy mondjam újra meg újra, ahol kultura van, ott van élet: Budapestnek ötvenezer embere üdül egy szép nyári délután a Városligetnek nem 100 holdján, hanem azon a 2 — 3 holdon, ahol kultura vagyon. A mostani években történt, hogy komolyan szóba került, sőt tárgyalódott egyszer az, hogy a gulyát, máskor pedig, hogy a disznócsordát! beeresszék az erdőbe, és akkor, ha jól tudom, tisztán csak pénzügyi okokon (no meg talán a vadakat is elriasztották volna) dült meg a dolog; akkor senki sem esett kétségbe azon, hogy mi lesz az erdő jó levegőjéből — no de ember, az egészen más valami, az rosszabb az állatnál, rrert a beköltözköcTése le találja szállítani a régi villatelkek értékét, és mert akkor alig akadna olyan tökkelütött polgár, aki azokból vásárolna méreg drágán, mikor a várostól méltányos áron hoz ájutua egy kis röghöz És hogy már a dolognak pénzügyi oldalát is megvilágítsuk, egy hóid erdőből ki lehetne szakítani nyolc villatelket, ami 1000 koronájával számítva egy-egy telket, 8000 koronára rúgna holdankint; egy hold erdő pedig átlag 20 koronát hoz évenkint tisztán, 8000 kor. pedig 4%-kal számítva 320 kor.-t hoz évenkint, és ez talán üzletnek is elég jó. És ha az erdó derék alapitóinak rendelkezését egy-két elfogultnak látszó kedvéért szó szerint is vennők, az eladott holdak árából, amelyek ráadásul mesésen szépítenék az erdőt, hány holdat vehetne és telepíthetne be a város ott az erdő szélein? Egyik polgártárs azt mondotta, hogy az az Erzsébet-liget úgysem jutna nekünk, hanem a gazdagoknak: sohase féltsen bennünket! hiszen annál jobb városunkra nézve, minél drágábban kelnek el azok a kapósabb helyek; mi szegényebbek mpgelég-izünk majd a jobb oldallal is és messzebb is, ha közelebb nem telik a bugyellárisunkból, mert hiszem a-', egyéni érdektől igen messze vagyunk. Mert hiszen megvádoltak bennünket azok a jobboldaliak azzal is, bogy önző magánérdeket hajhászunk: valóban, ha olyan magamszőrű szegény polgárember, akinek semmi vagyona sincs, képes olyan áldozatra, hogy ezreket fölvegyen a családja egészségéért, amely a városnak annyira fontos közügye, bogy az iskolaügygyel karöltve messze háttérbe kell szorítania minden egyebet — akkor ez önzés, jó uraim, vagy pedig máskölönben „bagoly beszél a verébnek hogyha őseink bölcsesége köztr-ondásokba vagyon letéve. Azt is mondotta az egyik polgártárs, hogy csak vigyázzon a tisztelt képviselet, mert van ám a dolognak farka is: majd jön ezután az aszEx uno disce omnia. Száz szónak is egy a vége: harcolni fogunk úgy ebben, mint egyéb kérdésekben mindaddig, amíg a világosság győzni fog. Popini Albert (lr. Fölkérjük lapunk előfizetőit, hogy a, félév alkalmából lejárt előfizetéseiket m egujitani sziveskedjenek. Giardinetto. A kisvasút . . . pardon . . . hamar megtelik — és ha megtelt elhagyja a Sóstón az utasok t. Haza akartam este félhélkor jönni a Sóstóról — de lemaradtam, mert a kis vasút megtelt! — Tessék a következő vonattal jönni kérem, vigasztal a kalauz! — Hát mikor indul a következő vonat, kérdém félénken, némi reménynyel. — Nem sokára kérem, 9 óra 22 perckor ! ! * * * A kinek nem jut ülő hely és a kocsi peionja'i sincs már számára hely, az beszorul a kocsi belsejébe.