Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-12-16 / 50. szám

1906. október 14. N Y I R V I D É K 41 -ik szám. 7 Keresztény szocializmus, i Minden társadalmi mozgalomnak, lett légyen annak rugója bármily ncmesült eszme, mindig bőségesen akad tak ellenlábasai, mert az emberek nagy részének vérében van a maradiság. Különösen elmondhatjuk ezt a XIX és XX. század leghatalmasabb társadalmi mozgalmáról, a szocializmusról. Ez, a napjainkban mindé ki figyelmére érdemes, eredményeiben előre kiszámíthatatlan, hatalmas lendületű mozgalom uj társadalmi rend megalapozását irta zászlajára. A tőke urai, de általaban a művelt osztály képviselőinek legtöbbje a priori gálád forradaiomn ik, az igazság és tulajdonjog hóhérának bélyegzi a szocializmust; apaságai oly határozottan rákenik az embeii fölszabadult szenvedélyre, minlha a szocializmusnak igazán maga a bűn lenne áteredő vétke, melyben fogantatott. Számoljunk le ezzel a ferde felfogással ! O-ak csipetnyi történelmi tudás is elég. hogy a szocializmust helyesen iléljük meg; természetesen, minthogy bíráskodásról esik szó, előbb vetkőzzünk ki az állunkig magunkra gombolt önzésből és őltsiik magunkra a részrehajlallan igazság szereletet s azlán vessünk legalább fuló pillantást a világtörténelemre, mely a mellett, hogy érdekes, egyultal a legtanulságosabb panoráma. A világlörlenelem tanúsága szerint az emberis g nem stabil gép, hanem élő. lehat fejlődő szeneset, un ly folytonos mozgási, más é< más elh-lyezkedésl tar elénk ; nem poshadt állóvíz, hanem folytonos hullámzásban levő tenger: hol egyik, hol a inasik hullám lör a f Iszinie, hogy a napsugár benne megfűrössze magái ; nem lenyűgözött, fülledi, hanem szabadon száguldó levegő melynek minden kis atomja föltVissiilni vágy. Es a lársadalt m ezen r'uökös mozgásában mindig egy voll, mindig «z az egy lesz is a cel : a lár-adai/iri kirgyinlilődes, azal-óbb néprétegek emelkedése, a milliónyi lőne gn. k az uralkodó tízezrekhez V;.ló közelebb jutása A társadalmi kiegyenlilődé.-re való lörekvés az emberiség fejlődésének terrn '>z les, ösztönszerű folyamata. Megcsodáljuk Egvptom piramisál, de eliszonyodunk azoknak a rabszolgáknak megaláztatásán, kik egy ember sírján évtizedeken dolgozlak — korbácsok alatt és penészes kenyéren. Möndják, hogy Ilóma aniphiteátruma világra szóló alkotás volt, de megborzadunk, ha arra gondolunk, hogy Roma császárjai üres óráikban egymásra uszított rabszolgák élet-halal harcában lelték passziójukat. Talán az egyptomi és római rabszolgák helyében mi jól éreztük volna magunkat? A mi jobbágyainknak >848. előtt valamivel jobb volt a sorsuk. De talán a csaknem baromi munkára szorított, de már mégis némi jogokkal feliuházolt jobbágy sorsába beletörődtünk volna? Kényes ízlésünket feszélyezi ez a szigorú logika. Am a rabszolgak, a jobbágyok is emberek voltak ; ne csodáljuk, hogy sorsukkal meg nem elégedtek s maguknak emberségesebb megélhetést iparkodtak teremteni. Meg is teremtették (— bár hosszú évezredek alatt —), mert az einbeiiség mint mondottam, — nem stabil gép. Fejlődjk. Nii cs az a lánc, mely e természetes fejlődés kerékkötője lehetne ! A mult században ez a társadalmi fejlődés nem csigaléptekkel haladt, hanem a leknikai vívmányoknak megfelelőleg, villamos erővel. Az emberi ész bámulatos alkotásai, a gépek, öntudatlan szervezői Ütlek egy óriási modern forradalomnak : a szocializmusnak. Tenyek bizonyítanak. A modern teknika, mig egyrészről a természet erőit teljesen uralmába véve, végletekig kihasználva mgyot könnyített a munkás ember vállára nehezedő terhen, másrészről a szerteszét szórt munkások., t concentrálta, bányákba, gyárakba, műhelyekbe, gépek köré tömör tte. Részben e két ténynek természetes következménye a szocializmus. A munka terhenek könnyebbitesével a munkás időt, a concentrálással a szervezkedés lehetősége révén erőt nyert arra, hogy magának jobb sorsot teremben. Azt mondottam, hogy e tények csak réizben zülői a szocializmusnak. Igen, mert a szocializmus legfőbb oka: a tudományok népszerüsilese, az iskolai nevelés adta kultura. A XIX. század belátta, hogy az alsóbb népretegek műveltségi nívójának emelése épen olyan közszükséglet, mint akár a ragályos betegség ellen való védekezés, mert a butaság és neveletlenség betegség. S valóban, meljik intelligens ember ne kívánná, hogy a paraszt, (a kivel — minthogy az is polcára lett az allamnak — akár lartja kedve, akár nem. mindig gyakrabban és gyakrabban kell érintkeznie), — haját ne azz;,l a hájjal kenegesse, melylyel a csizmáját szokta puhítani ? Vagy, hogy e kézzel fogható beszéd helyett t-oretikusan szólnak : melyikünk nem kívánja a nép művelődését ? Hi-zen népünk tudásban és ízlésben való hátramaradoltságát untalan fölpanaszoljuk; a hivatalos körök az alsóbb éprétegekkel való érintkezés terhét nem c-ak azeit érzik, mivel a törvények paragralus-^rdeje magoknak a hivatalnokoknak is irtatlan rengeteg, hanem azért is, mert népünk hátramaradott. Ki nem óhajtaná tehát a mindenkire kötelező iskolai nevelést? Ha már mo.-t az i-kolák ellen kifogásunk nincs az iskolai nevelés ered menyei ellen sem emelhetünk jogosan kifogást. Mar pedig tény, minden iskolai nevelésnek természeies következmenye. hogy a mily arányban eme'i az iskola az alsóbb néprétegek intelligenciáját, épen oly mértékben emeli ig nyeit és igényei ki légi éséie va!ö jogának tudatát. Az iskola nem c ak arra tanít meg, hogy teszem : kétszer negy az nyolc, hanem meglanil gondolkodni is ; hogy e számniűveielröl vegyem a hasonlatot : megtani' arra, hogy a társadalomban ki milyen számottevő tényező oly arányban kell, hogy része legyen a szorzatban : a tár sadalom jogúiban és javaiban. Innen van. Iio^y minden .illambkn az idők folyamán oly mértékben csökkeni a zsarnoki uialoin lehetősége es az. egye.-ek kiváltsága, a mily mértékben tért hódilot! a tudás és műveltség, mel) m k természetes következménye, hogy minél többekben felébred emberi voltának ludata. íme : a szocializmus a gondolkodó előli nem m.is mint a leknik i ha'adá-ának e.s a kultura általánosod isának tei mészetes folyománya. S mondjak meg, kérem, intelligens ember lálliat a teknika vívmányaiban „ördögi mesterség"-et, mint a naiv paraszt ? Visszakivánkozhatik a kö-korszakba ? Szivesebben köllené el a szélmalom darálta, mint a gőzmalom-őrölte lisztből készüli kenyeret? Avagy lelkiismeretének hangosan vádoló szava ellenére is óhajlaná inlcllig ns ember, hogy az alsóbb neposzlál) okai tovább is müveletlensegben és butasaglian hagyjuk, csak azérl, hogy tudatlanságunkban engedelmes gépünk legyen, mint az óra : jár. de hogy miért es kinek mi a haszna belőle, azt csak mi tudjuk ? Lelünl idők barbarizmusai emberiesen gondolkodó vissza nem sírhatja ! Ha mar most igy gondolkodunk, a teknika vívmányaiban és tudományok népszeiüsiteséb a műveltség terjedésében az emberiség magasabbra emelkedését kell lalnunk, kövelkezéskép ezek lermészeles folyományával a szocialismu-sal is meg kell barátkoznunk. Igen! nem lehel czélunk, hogy a társadalmi fejlődés kerekeibe kapaszkodjunk, hanem hogy e rohanó fejlődés mozdonyai helyes vágányok közé szorilsuk, hogy az egész társadalmat összeroncsoló karambolt megakadályozzuk A veszélytelen, egyenes ut : a kereszténység. A szocializmus eszméje maga jó : kifogást ellene az emberiseg mel lóságának megalázása nélkül nem tehetünk. De miként nemcsak gusztus dolga, vajon a palacsintát csillogó porcellánon, vagy rozsdás szemetes lapáton tálalják-e löl > lénk, hanem a gusztuson kivül a közegészségügynek is szava van hozzá : épen igy nem csak az ízlés, hanem az egészséges társadalmi fejlődés szempontjából is nagy különbség, vájjon a socializmust s a keresztény kultura zászlóhordozói, vagy Mezőfiek és Izrael Jakabok tálalják-e elénk. Ne gondolják, szives olvasóim, hogy mikor én a szoeialismus igazát veszem védelembe, a szociáldemokrata komédiások mellett verném a dobot és nagybőgőjük öblös hangját egy kis finomabb violinóval iparkodnám élvezhetőbbé tenni. "Korántsem! Mert sajna, a szocialismu-t a müveit osztályok képviselői nagyobbára csak Várkonyi és Mezőfi féle kiadásban isménk. Nem regiben az országházban, a kereskedelmi költségvetés vitájában Mezőfi honatya ur szociális eszméinek fejtegetése közben fölpanaszolta, hogy Magyarországon nem tudom liany ezer elmebeteg „futkároz szabadon". „És vezeti a szocialistákat" — tetle hozzá Hentaller, oly általános derültséget váltva ki a t. Házból, hogy maga Mezőfi ú.- is mosolyra derült. — Sikerült tréfa, de a magja nagyon szomorú igazság. Nálunk a szocializmus zászlóvivői eddig csaknem kizárólag erkölcsi őrültek voltak. „Mondá az esztelen az ő szivében : nincs Islen" — erősiti a Szentírás. Már pedig a „nyomor vámszedői szociális eszméiket minden pozitív vallásnak, Isten létének tagadásával kapcsolják össze. Mire visz e leikellen, pogány izgatás ? Hisszük tán, hogy népűnk az ilyen tanokkal közite luiakodókat kiebrudalja ? A tapasztalás bizonyítja, hogy csalódunk ebben a hitünkben. Annyi öntudata már van, hogy nyomorát érzi és helyzetének jogtalanságát fel tudja fogni, de annyi tudása nincs, hogy különbséget tudna tenni a közt, mi rá üdvös, és a közt. mi rá kárhozatos, mikor az uj megváltás eszméit lelketlen, de zseniális furfangosságu apostolok hirdetik. jí. keresztény társadalomnak a tétlenség párnáján aludnia tovább nem szabad. A szociális mozgalom — természetes fejlődése lévén az embeiis gr ek. mii mm hangoztalhatok eléggé — tovább halad, ha nem akarja a kereszténység hogy vele. hát ellene ! De e leny a jövőnek micsoda szomoiu, veszélyes perspectiváját tárja elénk ! Keresztény alapon kell a szocializmust helyes vágányokra terelni. Ne leljünk ; a szocializmus, mint i emesén veit eszme, nem csak hogy nem el enkezik a kereszlénjséggel, de megfordítva : a keresztény tanok a szocialismusnak nemesítő galyaí lehetnek. Mert, hogy a nagy Prohaszka pü-pök szavaival szoljak: „A szentírásnak az a szava : „Töltsé'ek be a földet és hajtsátok azt biiodaírnátok alá es uralkodjatok a tenger halain és az égi madarakon es minden állatokon" a kuliurának első paragrafusa, magának az Mennek gondolata. . . . Tehát az Isten gondola'ai szí nnt az emberUég ur legyen a földön, és ne lro

0>lodila ; azt akarja, hogy uralkodjék és hajtsa biri dahna alá a természeti erőkel és e lenyűgözött erőkön épilse föl kuliur életet. Ugyanez a kultur-fölad.it sürgeti a javaknak minél tágabb körben való élvezései, uieit az Isten nem akarja, hogy 10000 ernbiie I gy. n minden s millióké legyen semmi, nem akaija, hogy százan lakjanak Capri szi,elének marványvillóiban és 50 ezien Szicília kénbányáinak tulkában. Ha most tényleg ugy vau, azt a történelmi fej lődes a bűnök és a szenvedelyi k kohoiban kovacsoliak össze; de az Islen jobbat akarl. T. hal ismerjük el, hogy az emberi szabadsagok kiterjesztése nem liberalizmus, és lévt.in, hanem isteni gondo'at — valamint azt is, hogy az emberi jogok kihirdetése nem szabadkömivesség, hanem való kereszténység. (Magyar Síou. 1899. évf. 845 és köv. lapokon ) Nem is lehel máskép, hiszen Kriszlus, a kereszténység isteni megalapítója, hozla a földre a szabadságot nemes értelmében Fot ,rvén> ül a szerelelet á litott.i az emberiség elé. Aki ni ni óhajtja, hogy ez a törvény ne csak irott malaszt legyen örökké, hanem mindig jobban és jobb in az emberiség vérébe menjen ál, inkaináll valóság legyen, a kereszlénysegel vagy nem akarja, vagy nem tudja megérteni. A kereszténység nem jegenye fa, hogy koronájával magasba törjön az eg leié, de gyümölcsöket solia se hozzon ! A kereszténységnek kell, az is fogja meghozni és leljesen megérlelni az igazi szabadságot, az igazi leslvériséget. Az absolut, teljes egyenlőségről azonban csak népbolondílók zenghetnek himnuszokat Az igazi testvériesség és sztbadság megvalósítása, a népbolondilásnak és az ezzel járó, mindent összezúzó társadalmi karambolnak meggátlása : magasztos eszme, kere«zteny szocializmus. Vlezer József. Giardinetto. Könyvvigéc járl a l apokban nállam. Jókai összes müveil ajanlotla fiOO korunáért megvételre, csekély havi 5 koronás i észlel fizetésre. Midőn lalta, hogy nincs ki látás a arra, hogy megrendeljem a munkát, igy szól: — Uram, ajánlok önnek i gy lényes üzlelel. Írja alá ezl a megrendelő ivet és én azonnal megveszem a megrendelt Jókait őntől 300 koionáért. Kész pénzéri uram, itt a 300 korona. És azzal leteti 3 drb száz. koronás bankjegyet az íróasztalomra. . . . A ami a legnagyszerűbb nem mertem bele menni az „üzletbe". * • * A Debreczeni Újság mult heti valamelyik számaban olvassuk a következőket : A rendőrök sztrájkja. A rendőrlegénység beadványt intézett a főispánhoz, amelyben követeléseket állilot! fel. A hatóság tárgyalni akarta a rendőrség panaszát, de a beadvány otyan hangú volt, mely arra engedett következtetni, hogy a sztrájkkal fenyegetődző rendőröket izgatták. Végh Gyula főkapitány a szerzőt ki is puhatolU Bakó Péter rendőr személyében, akit tegnip magahoz is idéztetelt a főkapitány. Bakó nem tagadta, hogy ő íratta alá társaival a beadványt, kijelentette, hogy ő hive a vasárnapi munkaszünetnek, ő vas imap nem megy szolgálatba, mert ő templomba akar menni akkor . . . * • * Andrássy Gyula gróf szobra leleplezése alkalmából azt hiszem érdekelni fogja a közönséget, ha e kitűnő tehetségű, szeplőtlen jellemű férfiról mentül többel olvas, megismerheti geniális gondolkozását, ötleteit. Midőn nagybátyja halála után, a gyászos véget ért Sándor király atyja, a korona szerző Milán ült Szerbiának akkor még fejedelmi trónjára, akkor még kiskorú volt a fejedelem, a Skuptsina regemeket választott mellé, akik nevében uralkodtak. A regemek feje, li Ike az orosz barátságáról ismert, nyugtalan szellemű Risztus volt. Királyunk ő felségét ez nyuglalanitolta, lartolt tőle, hogy Risztus tettvágya megzavarja a Balkán békéjét, mini azidőbeni külügyminisztere Andrássy Gyula gróf előtt is felemiitette ezt, aki a kövelkező nyilatkozattal nyugtatta meg a királyt: Ne búsítsa az Felsegedel, én nem láttam még tutor kézen gyarapodni árva vagyont. És többe őfelsége ez ügygyei nem gondolt. * * * Az Andrássy szobor leleplezés alkalmával bizalmasan ki lett adva mintegy utasítás képpen, hogy ne tűzzenek fel a magas rangú meghivoltak „tulipánt". Meg NYOMDÁNKAT s a „Nyirvidék" szerkesztőségét és kiadóhivatalát, Városház-tér 6. sz., a nagytőzsde mellé, a róm. kath. templom és kir. tőrvényszékke1 szembe, a KÖLCSÖNÖS SEGÉLYZÖ-EGYLET volt helyiségeibe tettük át. Megbóvitett nyomtatvány raktárunk a legpontosabb kiszolgálásra, nagy személyzetünk gyors és a legkényesebb igényeknek megfelelő munkákra képesitvén, bizalommal kérjük a nagyérdemű közönséget, hogy megrendeléseikkel felkeresni kegyeskedjenek. Könyvkötészetünkben díszes kézi munka montirozása, bőr, bársony keretek, diszkötések, valamint a mindennapi életben szükséges irodai könyvkötések gyorsan és jutányosán eszközöltetnek. Kiváló tisztelettel JÓBA ELEK, könyvnyomdája és könyvkötészete, a „NYIRVIDÉK" szerkesztősége és kiadóhivatala.