Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-12-16 / 50. szám

XXVII. évfolyam. 48. szám. Nyíregyháza, 1906. évi december hó 2. JSÍYÍRVIDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. oOS) Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Elő'fizetési feltételek:: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 . Egyes szára ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hiidetések 10 szóig +0 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Kultura a Nyíren. i. Vannak fanatikus emberek, akik makacs elszántsággal tudnak hinni lehetetlennek látszó dolgokban s küzdeni tudnak lehetetlennek látszó célokért. Essenek bár „a pólus örökös havára, vagy a forró szerecsen homokra", sem a jégbe hűtött mosolyok, sem a sivár és fullasztó hallgatás meg nem győzik őket álmodozásaik lehetetlen voltáról. Az energiának és tevékenységi ösztönnek csodálatos mennyiségével megáldva, valósággal kovászai a többnyire csöndes pangásra hajló vidéki társadalomnak.. Egyre új és új tervekkel zaklatják, költögetik ezt a nagy alvót s több-kevesebb eredménynyel mozgásra, elevenségre, az életnek egy szebb és nemesebb módjára próbálják biztatgatni, Ide, a nyírségi szerecsen homokra is esett néhány ilyen ember, telve a szép és nagy dolgok iránt kedves és soha nem fogyó lelkesedéssel. Ezeknek kezdésére a Nyirvidék hasábjain előbb félénk, aztán erősebb hangok pendültek meg egy megyei kultur-palota érdekében. Kissé tétovázva persze, mintha bocsánatot kérnének az alkalmatlankodásért s mintha ennek a tervnek eleitől fogva halvány reménysége se lehetne rá, hogy egyszer valóra váljék. Csakugyan, visszhangja ezeknek a cikkeknek eddig nem igen volt, ha csak a frenetikus hallgatást, amely nyomukban járt — feleletnek nem vesszük. Feleletet, más formát vártunk, pedig a megyei társadalom illetékes tényezőitől, de első sorban a Bessenyei körtől, mint a vármegye egyetlen, minden izében kulturális hivatásu egyesületétől Nem hisszük, hogy ez az egyesület közönyös maradhatna a felvetett gondolattal szemben. Hisz arról van szó tulajdonképpen, hogy egyszer valamikor fedél alá jusson ő is, s ott, a maga házában egy szélesebb körű, mélyebb és nagyobb szabású kulturális munkára rendezkedjék be, mostani exkluzív és egyoldalú működése helyett. Egyoldalúnak és exkluzivnek jeleztük a Bessenyei kör ezidőszerinti működését. Egyoldalúnak azért, mert azokat a kulturális célokat, melyeket a kör alapszabályai szerint is maga elé tűzött, megalakulása és munkásságának megU Barkóczy Jób. Irta: Pataky István. A szalai, valamint a tavarnai Barkóczyak ősei Magyarország történetébe többször belejátszottak, bár épp ugy, mint a többi családok ősei közt. köztük is voltak más-más párton levők, de a Barkóczyak legnagyobb része mindig a nemzeti királyok és a magyar szabadságért küzdők közt voltak találhatók. Barkóczy Tamás, a Fráter György bizalmas embere, Zápolya rendithetetlen hive volt, mig fiai, László és Jób is hűen kitartottak János királylyal. Barkóczy István a Wesselényi féle összeesküvés részese, mig Barkóczy Sándor (a sánta) már a bujdosók rabja voli, Barkóczy Györgyöt pedig Thököly ki is végeztette. Adtak a hazának államférfit, vitéz katonákat, főpapokat. Pártállásuk, gazdagságuk, kiválóságuk folytán rokoni összeköttetésbe jöttek a haza legelőbbkelő családjaival; kitűntek takarékosságban ugy, mint a fenyűzésben is. Küküllő főispánjárak, Haller Pa

1 nak neje Barkóczy Judit Erzsébet, a fenyűzésben tünt ki, mert irva maradi, hogy egy alkalommal olyan drága „szoknyában" jelent meg, amelyen tizenkét darab virág vo t aranyból, ezüstből és k'árifból készítve, ami pedig 1680-ban nagy pénzbe kerülhetett. Barkóczy Józ-ef leánya, Terézia, gróf Illésházy Istvánnérél is tudva van, hogy ezelőtt kilencvenhét évvel ha esetleg kevés időre is, majdnem Magyarország királynéja lelt. Midőn I. Napoleon Bécset elfoglalva, 1889. Pünkösd hó 15-én Schönbrunnban kibocsájtotta hires proklamációját a magyarokhoz, hogy ősi szokás szerint Rákos mezejére összegyűlve, válasszanak nemzeti királyt, Napoleon megkínálta a koronával Illésházy Istvánt is, de ő, mint a Habsburg ház rendithetetlen hive, az ajánlatot visszautasította. indulása óta, a téli hónapokban havonként egyszer rendezni szokott Bessenyei-e-télyekkel megvalósítani nem lehet. Jelenleg pedig a körnek, jobban mondva titkárjának Popini Albert urnák minden munkássága ebben merül ki. Szives készséggel elismerjük, hogy egy titkártól, egy embertől (az egy szóra helyezve a hangsúlyt) ennyi is tulon-tul elég, a Bessenyei körtől azonban : nem. (Bármennyire lehetetlennek lássék is, el kell őket elmélkedésünk során egymástól választani.) Hogy az estélyek szinte európai színvonalúak, hogy programmjuk hónapról-hónapra művészi és változatos, ahhoz semmi szavunk. Hogy ez estélyek révén itt, a világ végén is művészeti szenzációkban lehet részünk, hálásak vagyunk ért

;e. De az intenzív és szélesebb rétegeket átható kulturális munkáról mások a nézeteink. Ugy gondoljuk pedig, hogy a Bessenyei körnek ez lenne a feladata és hivatása. Ezt a munkát azonban a Bessenyei estélyek mostani rendszere mellett nem végezheti eredményesen. Avval, hogy havonta egyszer kontinentális hirnevü müvésznagyságok szólanak hozzánk, a zenének, az éneknek, az előadó és alakitó művészetnek klaszikus magaslatairól, bizony nem lesz elevenebb és igazibb kulturális élet se ebben a homokra épitett nagyközségben, sem az egész homokos vármegyében. Ezek az estélyek kulturális hatás dolgában a felszínen szántanak. Félelmetesen imponálnak nekünk világvárosias méreteikkel, de abban, ahogy végig nézzük őket, van valami a Columbusékat bámuló benszülöttek álmélkodásából, aminthogy a műveltség is ugy zörög még rajtunk néha, mint ezeken a benszülötteken az európai üveggyöngy. Távol áll tőlünk, hogy a Bessenyei estélyek közönségét e magas művészet meg nem értésével gyanusitsuk, de őszinték akarunk lenni s bevalljuk itt a nyilvánosság előtt is azt, amit egy-egy zeneszám után négyszemközt szoktunk egymásnak bevallani. Mikor magunkról beszélek, a hatvan és nyolcvan százalékra gondolok, akik tiz percig megfeszített figyelemmel, álmélkodva nézik például Dohnányi mester erőprodukcióit a zongorán, hogy a következő ötven perc alatt — mert a legutóbbi estén egy óráig játszott egyfolytában a mester — kimerült energiával, a mártírok keserű megadásával hallgassák a legA fentebb említett és Fráter György által Csanádvára segélyére küldött Barkóczy Tamásnak volt fia, Jób, aki a vasmegyei Szentmiklósnak volt tulajdonosa. Jób atyja nyomdokain haladva, Zápólyának volt hű embere s igy Ferdinánd király embereinek, ahol lehetett, galibát csinált. Mint nőtlen ember semmi családi körülmények állal befolyásolva nem volt, és mint kevéssel beérő és csak harci dicsőségre vágyó katona, akit bármerre ment, Zápolya s a vele tartó nemesek tüntető szívességgel fogadtak, a vagyonnal nem sokat törődött. Az akkori harcias időkben alig-alig is fordult meg szentmiklósi birtokán, ahol jó barátja, a rettenthetlen, s mindig dörmögő Varsándi János volt tiszttartója s korlátlan ura a nagy birtoknak. Amit Varsáidi tett, azt Jób mind helyeselte s nem egyszer irta Jób Varsándinak, .hadd ott öregem azt a gazdálkodást, elvégzi valahogy Kelemen József, a béresgazda, te pedig gyere ide hozzám a hadi páiyára, mert hogy igen sok beszélgetni valóm is volna veled." De Varsándi nem állott rá, Inneni gyűjtötte s küldte a pénzt a .Jób fiúnak" s azt irta, majd elmegy, ,ha muszáj". Nahát ez a .muszáj* nem sokáig váratott magára. Ugyanis akkor is vollak földéhes emberek, s ezek közé tartozott a Ferdinánd-párti Kányaföldi Kerecsényi András uram is. És megtudván Barkóczy Jób vitézi dolgait, nem a haza iránti hűségnek, bátorságnak a példáját látá abban, hanem jó alkalmat amúgy is nagy birtokanak kiterjesztésére. Megjelent ugyanis a jó Ferdinándnál s elősorolva első sorban a maga törheletlen hűségét, aztán a Barkóczy Jób ellenséges tetteit, eredményként kimondá, hogy ezek szerint a nevezeit Barkóczy Jób .hűtlenségbe eseti." Ezt Ferdinánd előtt nyilvánvaló is volt, miért is egy kissé gúnyos mosolylyal ajkain, melvből látszott, hogy kitalálta a hűség és hűtlenség (elsorolásának célját, felhívta Kerecsényi uranut a még el nem mondottak elmondására. klaszikusabb hanghullámokat. Az, hogy utánuk mégis zug a taps s mindenki hogy voltot kiabál, a he lyzet humorát illusztrálja s legfeljebb annyit bizon yit, hogy a közönség már trenírozva van, tudja, hogy mi illik, hogy kinek mivel tartozik, tetszés nyilvánításaiban éppen ezért nem őszinte, mert a látszatra sokat tart s megakarja mutatni, hogy ő borzasztóan tudja élvezni a klaszikusokat is. De hogy e mögött a rá nézve tényleg borzasztó élvezet és figyelem mögött mennyi türelmetlenség lappang, azt csak a megfigyelő veszi észre, aki látja, hogy az első tiz perc után már mindenki a másikra nézeget, hogy az vájjon birja-e még, ha igen, ugy én se adom alább, ha nem, akkor fel vagyok oldva s nekem is jogom van rá, hogy ne figyeljek többé oda, mi történik a pódiumon. Az a husz százalék már mrtst, a melyiknek meg van a maga zenei iskolázottsága s elméletileg vagy gyakorlatilag is ért annyit, amennyit a dologhoz, esztétikailag igazán és őszintén élvez, nem elég argumentum a mostani rendszer további fenntartása mellell. A Bessenyei kör voltaképpen lukszust űz és nem kulturális munkát teljesít hangversenyeinek mostani rendszerével. Nem a klaszikus muzsika ellen Íródnak e sorok. Botorság lenne kétségbe vonni ennek a zenének nagy művészi értékét és esztétikai hatásait Azt is tudjuk, hogy a hozzáértés az általános műveltség kiegészítője. De erre a hozzá értésre nevelni kell a közönséget s ez a nevelés nem kezdődhetik olyan munkák ismertetésével s olyan művészet közvetítése utján, mely a legmagasabb zenei tudást tételezi fel a hallgatóság részéről, aminthogy nem gyötörhetem filozofiai rendszerek ismertetésével az éppen csak írni és olvasni tudó publikumot se. Ujabb idők. x. Nyolc évi főispánságom alatt igen ritkán esett az meg, s ez is a miniszter vagy államtitkár távollétében, hogy az osztályokban kellett tárgyalnom. Arra, hogy onnan felülről bármely ügyben is tanácsot vagy utasítást kérjek, nem nyílt alkalom. Lehet, hogy nagymérvű önhittség, de megvoltam arról győződve, hogy a -Szabolcsmegyei viszonyokat és követelményeket jobban oda fennt nem ismeri senki Mégis elég gyakran kellett felrándulnom a fővárosba. Kerecsényi uram még elmondá, hogy teendő kérelmével csak az a célja, hogy a felséges ur hű embereinek hűségük kimutatására minél több anyagi eszközük is Ügyen, felkérte a királytól a hűtlensegbe esett Barkóczy Job szentmiklósi uradalmát. A felséges ur, mindig azzal a gyenge mosolylyal ajkain azt felelte, hogy el is tekintve attól a számba sem vehető körülménytől, hogy a hűtlen Barkóczy Jób kérdéses uradalma éppen a Kerecsényi uramé mellett fekszik, teljesitendőnek találja e kérelmet nemcsak azért, hogy hű embere a hűtlen rovására megjutalmaztassék, de az uralkodóház érdekei szempontjából is, mert nem kételkedik azon, hogy Kerecsényi uram az uj uradalom jövedelmét az ellenség leveretéséhez szükséges hadfiak gyarapítására fogja fordítani. Kerecsényi uram, kissé fájós foggal ugyan, de biztosította felséges urát, hogy épp ez volt az ő szándéka is s mihelyt a birtokba behelyeztetik, a jövedelem csakis erre a célra lesz fordítva. Meg is kapta Kerecsényi uram a király iktató parancsát. Nem is késelt Kerecsényi uram megjelenni ezzel a kapomaki convent előtt. Innen a király iktató parancsával kiküldettek a bevezetés foganatosítására Tamás pap és Sárkány Benedek királyi ember, akik a beiktatandóval s más emberekkel együtt 1557. nyarán meg is jelenjek S en'mihlóson és egyenesen a Barkóczy Jób curiájára hajtottak be. Ott Tamás pap és Sárkány Berndek az uradalom képviseletében megjelent Varsándi János előtt, megkezdték a czeremóniát. tudtára adván jövetelük célját s be is mutatván az uj tulajdonost a csak alig szerénykedő Kányafóldi Kerecsényi András uramban. Varsándi János dörmögött valamit a gaz árulóról, majd kijelentette, hogy ő ura és barátja Barkóczy Jób nevében ellentmond. A kiküldöttek nevettek, azt mondták, hogy a Varsándi beleegyezésére sem általában, sem különösen immár szükség nem volna és mert nekik az ország érdekében más fontosabb dolgok is lévén, a bevezetést megkezdik s befejezik.