Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-15 / 28. szám

m 1906. julius 15. N Y I R V I D É K 28-ik szára. 3 mint rendes osztálytanító lett kinevezve, ennek követ­keztében október elején elhagyta nevelői állasát és azóta mai napig ugyanezen iskola különböző osztályaiban ki­tartó buzgalommal s odaadu lelkesedéssel szolgálta a nevelés-oktatás ügyet. Mint a kertészkedés iránt hajlammil viseltető ta­niíó — melyet boldogult atyjától örökölt — ez irány­ban is kepezni óhajtván m igát. pályázat utján 187 ! -ben felvétetett a debreceni gazdasági tanfolyamra és azt jeles eredménynyel végezte. Ott szerzett tapasztalatai alapján, mint ügyes és szenvedélyes kerlé-z, mindaddig mig szemei meg nem romlottak faiskoláját példánysze­rűen kezeite és nem egyszer nyerte ki dicséretéi a 70-es évek vegén Lukács országos faiskolai felügyelőnek, ki akkor a községi fii k >iákat vármegyénk területen s igy Nyíregyházán is több ízben meglátogatta. Mint faisko­láját kiváló eredmenynyel k' zelő tanitó az allam részé­ről 100 frt jutalomban is részesült. A kerteszet iránti kedvel reám ki iskolánknál vele 30 év eta legjobb karlársi szeretet- és egyetértésben működöm 'S László Janus akkori tanitó-társunkra ki ma egri lőe^} háznifgyei segfd!arifelügyelő ugyszólva leánk eiőszukolta, mert akkor mi még mint ifjú embe­rek, másban kellemesebb szórakozást talaltunk, de mivel iskolánk belszervezeti szabálya értelmében a tanulókat belenként kétszer kertészeti gyakorlatokra a faiskolákba kellett vezetnünk, ott az ő utasítása szerint elsajátítottuk a fanemesités különböző fogásait s igy a gazdaságtan ez ágából a mit tudunk nem annyira a képző ntézetnek mint inkább Szabó Endre mesterünknek köszönhetjük. Rendes osztálytaniIói minőségén kivüi 1872-től 1883-ig a város altal fenntartott községi ismétlő iskolá­nál; majd lt83-tól mai napig a városi allamil :g segélye­zett alsó fokú iparos tanonciskolánál is alkalmazva volt, mint a nyíregyházi tanítok tes 1 ületének egyik kiváló tagja. Iskolai tevékenységevel nemcsak elöljárói és a köz­vetlenül érdekelt szülők megelégedését vívta ki magának de egyház főhatósága részéről erdemeinek elismereseül mint jeles tanitó többször jutalomban is részesült. Iskolán kivül az egyesületi tevékenység terén szin­tén az elsők között talaljuk őt. Mint rótn. kath. tanito tagja az egri főegyházmegyei tanító-egyesületnek, hol elóbb a nyiregyhá/i később a rakamaz—nyíregyházi egy­házkerületi tanitókörben fejtette ki tevekenysegét mint rendes tag, majd mint alelnök, később hosszú időn át mint pénztárnok. Jól tudván azt, hogy az egy pályán működők egyesülésebői nemcsak az ügyre háramlik ha­szon, hanem az egyesek is erőt, kitartást merítenek abból, 187ő-ben ott talaljuk őt, a Szabolcsvár­megyei Tanito-egyesület szervezésenek munkásai kö­zött, kik vele együtt a hivatalos egy.sülelek mel­lett vármegyénk tanítóit a közös érdek szolgálatára egy táborba óhajtotlák egyesíteni. Ő tehát ezen egye­sületnek egyik alapitója, ki hacsak belegseg, vagy más rendkívüli körülmeny nem gátolta minden gyűlésén meg­jelent. 1878 ig mint aljegyzője, 1878-tol lö8l-ig főjegy­zője, 1 b8y-től pedig 1905 év végéig, mint buzgó pénz­tárnoka. Ezeken kivül tagja még az országos kath. segély­alapnak, az Eötvös-alap országos tanitoi segély-egyesü­lelnek és a Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület nyiregy • házi járáskörében alakított önsegélyzőegyesületneK. Az iskolában és az iskolán kívül a tanitóegyesületi életben tanúsított eme odaadó munkássága mellett reszt vett ő minden oly mozgalomban, mely e város közügye­inek irányítását, társadalmi életének fejlesztését célúi tűzte, a dalegyletben, népnevelési egyesületben, városi és róm. kath. iskolaszékben — ez utóbbiban 27 even át mint jegyző; polgártársai bizalma folylán 24 év ola a képviselőtestületben; tudása és odaado buzgoságaval mindenkor arra törekedett, hogy a közügynek hasznot tehessen s ezzel a tanítói nevnek tiszteletet és közbe­csülest szerezzen. Családot 1870. év május 15-én alapított, nőül vette Spisák Antal, Irina leányát. Boldog házasságukat az Isten negy gyermekkel áldotta meg: Ilonka, Mária, Margit es Andor, kik közül csak Ilonka maradt eleiben s igy sze­retetük egész teljességet egyetlen leányukra áraszthattak. Ámde teljes bo!dog=aguknak az alldolt jo lelkű édes anya 1902. ev januári -én bekövetkezett hirtelen halála véget vetett. LesujtóUg hatott e váratlan csapas apára és leányra tgyarant, kik mindketten őrzó angyalukat vesztettek a uoldogultban. A pótolhatatlan veszteség érzetében igazi mély vallásosságuk mehett az arvau maradt leány ides apjanak gyöngéd szereteleben; az özvegyen maradt férj pedig egyetlen gyermeke őnlel­aldozo hü es szeretett teljes gondoza;áuan lelik vigasz­talásukat. Ünnepelt karlársurik a tanítói nehéz közszolgálat­ban igy töltött ti a mai nappal 4l évet, mely hosszú idő folyamán munkásságával, szorgalmával és igyekeze­tével felemelkedett azon magaslatra, ahol minden Hiva­tással biró néptanítónak állania kellene. Mint tanito az iskolában, mint ember az eletben, úgy élt, hogy élete­vei és tevekenységével nemcsak önmaga, de tanuo tarsai tekintélyének emelesen is buzgón faradozott. Ezeket kívántam róla bár halvány vonásokban közölni, lelkesüljünk példáján melto ő arra, ki egy azok közül, milyeneknek lenni kellene mindnyájunknak. És most kedves ön g barátom midőn kifaradva a nehéz munkatói jol imgerdennlt nyugalomba vonulsz ugy magam mint a Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület nevében őszinte szívvel kívánom, hogy egesz-égben, meg­elégedésben kedves leányod boldogitasára s mindannyiunk örömére akik téged hiven szerettünk s jövőben is sze­retni fogunk a mindenható Isten soka — igen soká éltessen !! Orsovszky Gyula. Giardinetto. Fogadtunk, hogy ha egy 3—4 tagból álló társaság van együtt, 5 perc alatt föllétlenül szőnyegre kerül a kis vasút targyalása. E'.t mondtam én — és megnyertem a fogadást. Dehát soha sem suk, soha sem elég a sza­pulás, sőt mi több: falra hányt borsó. Majd má.-kép lesz jövőre! A moslani hibás menetrendeta lapasztalat, a gyakorlat, a szükség szülte, új, praktikus fogja felvál­tani, amit én ugy vélek helyesen megoldani, hogy közle­kedjen reggel 5 órától este ll-ig minden felórában egy mótor a Sóstó és a város között! Még egy kicsit nyöszörögjünk a nyiszorgoról. A MÁV. kitérő állomásnál varó utas egy pr.miliv, de a cel. ak teljesen megfelelő disznóól közelségét élvezheti (akarva n< m akarva). Jol esik a szemnek látni (remelem a Főkapitány úrnak is — de azt hiszem főleg Hercz­nek) mint gyarapodnak a kedves malacok disznókká a polgári vendeglő zsiros moslékján. Az igaz ugyan, hogy jó szaga a motornak sincs ! A pénteki képviselet a villa telkek kiosztásán veszekedett. A vita teljesen tárgyilagos volt, mert a kiknek már van villájok a sóstói-út jobb oldalán, bor­zasztóan kardoskodtak a villa kiosztás ellen. „Rengeteg a szúnyog és a rovar is az erdőben" még ilyen érvek is hallatszottak — de csak a baloldalon! A Só-tó kibővítéséről is szó volt a képviseletben. Mikor a to vizbőségének biztosítását tárgyalták, a zöld asztal végéről közbeszól az ismert valaki: „ha nem elég a viz, pótolják kúlvizzel — úgy is csak hóbort az, hogy a sóstói fürdőnek gyógybalása van !" Lehet, hogy aza bácsi nemc-ak nem „szaval" meg semmit, de nem is fürdik meg soha — elvből. A honvéd laktanya részére öntöző lajt beszerzését kérték ! Minek az, mondja valaki. A városnak kettő van és még sem használja — a laktanyában is csak addig locsolódkodhatnának mig lajtjuk nincs. És a képviselet megtagadta a lajt beszerzését. Hús vizsgálat is volt a héten a jéggyárban. Kisült, nemcsak a harminc napos bélszin, de az is, hogy a hús „aufgelegt" sokkal finomabb, élvezhetőbb, mint friss állapotban. Az is bebizonyult azonban, hogy a 30 napos hús élvezete után a bizottság nagyobbrészt más­napos. A fürdő évad beálltával nincs hivatalosan aláirt név amely előtt a h. belü ne díszelegne. Amint halljuk hivatkozással a közigazgatás egyszerűsítésére, kérvény benyújtásán dolgoznak a h. tisztviselők, hogy a feles­leges és munka szaporító h. betűt egyszerűen elhagy­hatnák. Ám lássák — a fürdőzők ! Ez a figyelmeztetés, hogy „Vigyázz, hí jön a vo­nal"! egyike a legnagyobb sértéseknek a mult hét óta, a mikor egy jámbor szamarat agyongázolt a Nyv. Kv. a Kossulh-utcán. A szamár szamar úgy látszik .laikus" volt - nem ismerte még a kisvasutat és nem igyeke­zett elloholni a kis szörnyeteg elől és ott is lelte rög­töni halalát. A marosvásárhelyi rendőralkapitányt lelőtte a fe­leségének a szerelőji. A büntető igazság ilélőszéke elé kerül az ügy s a bírák feladatat fogja majd képezni, hogy kiderítsék ki a büntetendő. A gyilkos megmenekül, hiszen életét megvédelmezendő fogott fegyvert s talán majd mint mondja, elteszi az asszonyt. A férj meghal, esetleg meggyógyul s leéli élete hatra lévő részét. És az egesz dolgot, miutáu olyan nagy port vert fel, elfelejti a közönség. Feleiesbe riugy, mig egy hasonló eset, más szereplőkkel, kimenetellel, elő nem adja magát. És elő fogja magát adni, meit mióta a világ fennáll, gyenge volt az asszony. Hajdan a hazasságtöro asszonyt üldözte a tör­vény szigora, megbelyegezték, a varosból kiűzték sőt ki is vegeztek s ma ezek uralkodnak a társadalom fö­lött. A férfiak körülrajongjak őke', a nők a tisztelet egy nemével tekintenek rajuk, mert van is abban va­lami érdekes, ha valaki megcsalja a férjét. A szegeny férjet, aki rendszerint nem lat tovább az orránál s ha eselktleg meg is észrevenn valamit, lelövik büntetlenül. Nem lehetne az asszonynak az a főbüszkesege, hogy ő szereti a férjet s nem vágyik tul a család ki­csiny körén? Felfogják-e használni a jóra valaha a nős azt a varázst, mely lényükön végig ömlik, azt a halai­mat, melylyel a férfiak fölött birnak? .... Egy-ket művész lerándult virosunkba, hogy egy élvezetes estét, szerezzenek a rafl'rtő és műpártoló kö­zönségnek és szereztek egy élvezetes estet — önmaguk­nak. Mert a műpárloló közönség nem pártolta őket. Nem kell nekünk semmi, ami magyar, ami a mienk, az hitvány, semmi, — az a szép, ami idegen. Buffalo szelte jár az országban s összeszedi a pénzt, de ami művészeink nem boldogulnak. Igaz, nem szabad a kül­föld elől elzárkózni, — de ha van pénzünk arra, hogy $z idegent ségitsünk, legyen ami vérünknek is. Újjászülető vármegyék. (yi) Az alkotmáuyuuk védelmében le­folytatott nagyszerű nemzeti küzdelem szen­vedései első sorban a törvényhatóságokat érték, de övék a küzdelem sikere s a nemzet el­ismerése is. Ezt, az elismerést igazi értékekre váltaui s a küzdelem folyamán szerzett tapasz­talatokat és tanulságokat felhasználva a vár­megyéket iga'án az alkotmány védőbástyáivá épiteni sürgős kötelessége a törvényhozásnak Mert kiderült a nemzeti ellenállás viszontag­ságai nyomán, hogy a vármegyék autouomiája annyira körülnyirbált^ annyira törékeny, az 1867. óta folytatott centralizáció aunyira el­szedte tőlük az alkotmányvédelem tulajdou­képeni fegyvereit, hogy e,zt a s-ok száz éves hi atásukat mai szervezetük mellett csak félig­meddig, fél sikerrel teljesithetik Az 1870: XLII., 1S76: VI., 18S6: XXI.. 1890: I.. 1891: XXXIII, 1901 : XVII. és 1902: III. törvény­cikkek a közigazgatás reformjának örve alatt mind az autonomia fokozatos elsorvasz : ására s a központi kormányhatalom növelésére irá­nyuló törekvés jegyében születtek. A most lefolyt válságnak kellett közbejönni, felnyitni a oemzet szemét s megállítani útjában a vég­zetes folyamatot, melynek egyes állomásait a fent felsorolt §-ok jelzik. A törvényhatóságok már most egymás után foglalkoznak a vármegyei önkormányzat megerősítésének, kiterjesztésének kérdésével s a vármegyék alkotmány védő szerepének az eddi­gieknél biztosabb alapokra fektetésével. Ha jól emlékszünk Kolozsvár város hozott először egy ilyen irányú javaslatot s felirt annak törvénybe iktatása mellett az országgyűléshez. Ez a tervezet azonbau inkább általánosságok­ban mozgott s nem jelölte meg részletről részletre a törvényhatóságok mai szervezetein eszközlendő változtatásokat. Szabolcsvármegye közönsége a májusi közgyűlésen egy küldöttsé­get választott azzal a megbizatással, hogy a törvényhatóságok, illetve a vármegyék szerve­zetén az alkosmányvédelem szempontjából s ük­séges módosításokra nézve tegyen javaslatot a közgyűlésnek. A javaslatot, melyet alább egész terjedelmében közlünk, a junius 30-iki köz­gyűlés elfogadta s felirt annak törvénybe ikta­tása mellett a törvényhozáshoz. Nem célunk itt a vármegye által szüksé­gesnek tartott törvénypótlásokat comentálui, vagy a terv«zet részletes birálgatásába bocsát­kozni. Ami annak az alkotmány védelemre vonatkozó részét illeti, az úgyszólván teljes jelölése a szervezeti törvények hiányainak s az ez irányban szükséges reformoknak. A köz­gyűlés, illetve törvényhatósági képviselőtestű­let hatáskörének kiterjesztése, a kormány el­lenőrzési és beavatkozási jogának s a főispáni jogkörnek szűkebb korlátok közé szoritása, a tervezet szerint ugy vitetik keresztül, hogy a jövőre lehetetlenné teszi azokat a visszaélése­ket, melyekkel egy inparlainentális, alkotmány­ellenes kormánya mai állapotok mellett vérig zaklathatja és üldözheti a kötelességüket teljesítő törvényhatóságokat. Ha ezután alkotmány vé­delemre kerül a sor, a törvényhatóságok ne csak a magyar közjog szellemére, de félre nem magyarázható betűire is hivatkozhassanak. Kár, hogy a tervezet az alkotmány védelem illetve az autonomia megerősítésének kérdését a köz­igazgatás általános reformjából kikapcsolva, az utóbbinak hatalmas komplekszumából csak egyes tételeket érint, ez irányban csak apróbb módosításokat javasol, holott a kettő, az auto­nomia megerősítése s a közigazgatás reformja egymástól úgyszólván elválaszthatatlan s csak kapcsolatosan oldható meg Nem kellett volna az időt és fáradságot sajnálni, s ha már a bizottság az utóbbi kérdésbe is belekóstolt itt ott, végezett volna e tekintetben is teljes és végleges muukát. Értékes s a feldolgozásra érdemes anyagot nyújtott volna vele a tör­vényhozásnak, mely ezeket a kérdéseket min­den valószínűség szerint együtt, szoros szervi összefüggésükben fogja megoldani. A felirat intézkedő része következőleg szól: 1880: XXI. t.-csikk A küldöttség okulva a legközelebbi mult szomorú tapasztalatain, s kizárni óhajtván azt, hogy a törvény­hatóság önkormányzati joga egy törvénytelen kormány kiküldölte állal indokolatlanul fölfüggesztessék, s igy a közönség törvényes jogainak gyakorlásában megakadá­lyoztassák s gálát aicarván vetni azon merőben törvény­telen hatáskörnek, m lylyel ezen kormány küldöltek fel­ruházva lettek, a iörvény 3. és 4. §-át a következő ponttal kipótolni javasolja: 3. §• „A törvényhatósági önkormányzatot, ha ennek szüksége felmerülne, csakis a törvényhozás intézkedése függesztheti fel."

Next

/
Thumbnails
Contents