Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-15 / 28. szám
XXVII. évfolyam. 28. szám. Nyáregyháza, 1906. évi julius hó 15. JSÍYl ^^^ A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. DÉK. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratukat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soroukint tiO fillér. Apró hiidetések 10 szóig +0 fii., miuden további szó 4- fit. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Uj vasút építése vármegyénkben, Vármegyénk északi részében, különösen Kisvárda vidékének érdekeltsége körében élénk mozgalom keletkezett az iránt, hogy Kisvárda és Nyirmada közt vasút épittessék. Kisvárda és a tervezett vasút által érintendő többi községek a szükséges hozzájárulásnak törzsrészvények jegyzése által leendő biztosítására törekszenek és ugy látszik, hogy e komoly törekvésük mellett kilátásuk lehet, a kisvárdanyirmadai helyi érdekű vasút tényleges kiépítésére. A magunk részéről mindig örülünk, ha vármegyénk vasúti hálózata növekszik, a jelen esetben azonban különös okaink is vannak arra, hogy a tervezett kisvárda-nyirmadai vasút ügyének kedvező alakulását vármegyénkre nézve kiválóan fontosnak és előnyösnek tekinthessük. Eddig épült vasutaink ugyanis a vármegye intéző-köreinek helyes előrelátása és tervszerű intézkedései folytán olykép létesültek, hogy ma már birtokában vagyunk mindazon vonalaknak, melyek a vármegye egyes részeit annak központjával összekötik és a megyénket, Nyiregyházán át Szabolcsvármegyét keresztülszelő transversális vonalak segélyével, igen nagy átmeneti forgalomhoz és közvetítő kereskedelemhez juttatták, annak dacára, hogy hazánk fővasutainak kiépítése alkalmával a régi kormá nyok mostoha-gyermek módjára bántak vármegyénkkel. A budapest-lembergi és budapestmármarosi fővonalak Szabolcsvármegyének csak szélei mellett vonulnak el s ennek folytán gazdasági hátramaradás lehetett volna vármegyénk sorsa az esetben, ha sérelmeinket önmagunk nem tudtuk volna orvosolni. á, JNyírvi W Künn az állomáson A főnök csak azt várta, hogy az éjféli személy vonat túl legyen a váltón, bement az irodába, néhány utasilást adott a forgalmi hivatalnoknak s lecsapta az asztalra a piros karszalagot. Éva a szomszéd szobában nikel apró pénzt göngyölt tekercsekbe. A vasláda dördült, a főnök beszólt a pénztárba : — Végeztünk kisasszony ? — Ha tetszik sétáljunk egyet. — Azonnal főnök úr ! Néhány pillanat múlva az irodában volt a leány. — Nem tart velünk Árpás úr? — kérdi oltalmat esdő pillantással. Á hivatalnok rekedten felel : — Köszönöm nem meheiek. Sajnálom, arról a megsérült bőröndről kell táviratot leadnom. Éva csalódottan fordult meg. — Jó éjtl — Csókolom a kezét. A főnök szótlanul bicent a tisztelgő hivatalnok felé. Mikor elment, a nő ruhájának illata végig lengett a petróleum szagú irodán. A fiatal ember összeharapta a száját. — Milyen nyomorult is vagyok 1 —hörögte. Gyorsan befejezte a kopogtatást a szomszéd állumásnak szóló „jó éjszakát"-tal, valamit jegyzett még rovatos könyvébe, azután kilépett a peronra. Neki támaszkodott a korlátnak s belemeredt a csöndes tündöklő éjszakába. Az üres vágányok ezüstös csikókként futottak el mellette a holdfényben. A távozókat nézte. A főnök magas alakjának himbáló árnyéka pillanatokra el-elfődte a leány sugár termetet. Nézte őket. Az emeletről bölcső ringás moraja hallatszott le a csöndességben. Azok meg mintha kacagtak volna amott, Árpás keze ökölbe szorult. A sétálók megállnak az őrház előtt, a leány fönn lakik a raktárnokéknál. Néhány percig beszélgetnek még, a hivatalnok látja a mint kezet fognak, a főnök percekig tartja Éva kezét a magáéban. Azután elválnak, a férfi egy darabig a távozó leány után néz és füttyüA segítség azonban nem soká késett és saját erőnkből, minden külső támogatás nélkül létesítettünk vármegyénkben egy oly vasúti hálózatot, mely nem csak a perifériákról, hanem a szomszéd vármegyékből is hozzánk vezeti ma a személy- és áruforgalom legnagyobb részét. Ennek köszönhetjük, hogy vármegyénkben a földmivelés az okszerű és intenzív gazdálkodás oly fokára emelkedett, mint az ország kevés más vidékén és iparunk is nagyobb mint a nagy magyar Alföld bármely más részében. Kivette, részét e fejlődésből a megye legtöbb vidéke, székhelyünk pedig oly mértékben emelkedett, hogy túlzás nélkül állithatjuk, hogy Nyíregyháza gazdasági és kulturális szempontból messze megelőzte a szomszéd vármegyék székhelyeit: Nagykárolyt, Sátoraljaújhelyt, Ungvárt és Beregszászt, melyek pedig mind az államvasutak fő vonalai mentén feküsznek. Elismerés és köszönet illeti tehát vármegyénk volt és jelenlegi vezető féríiait, de hozzá kell tennünk mindjárt azt is, hogy a gazdasági versenyben nincs megállás és megkezdett muukánknak még számos eredményes tere kínálkozik. Transversális jellegű vasutaink megépültek, de szükség van oly összekötő vonalakra, melyek a vasúttal még nem bíró vidékeket a meglévő vonalakkal ^zeköaak és a vármegye periferiáin levő nagyobb községeink gazdasági erejét növeljék. Szükség van ily vasutakra azért is, mert a sikereinken felbuzdult szomszéd vármegyék nagy erőfeszítéseket tesznek a tőlük elhódított forgalom visszaszerzésére és a már kiépült nagykároly-mátészalka-csapi, valamint a tervezés alatt álló részvc indul vissza a fölvételi épület felé. Az őrház emeletén egy ablak megvilágosodik, aztán mintha valaki kinézett volna egy pillanatra, vagy csak a szeme káprázott Arpásnak? Kinzó düh forr fel a fiatal emberben. Ott künn a pusztai áll ináson, ahová az első falu is óranyila esik, a szolgálati fegyelem tart együtt néhány embert. Mikor őt ide helyeztek a fővárosból, a fiatal tanfolyamisla szerelmében hajótörött szive egyedüllét ulán sovárgott, nyugalomra vágyott. Itt megtalálta mind a ketlőt. Emlékeinek és súlyos szolgálatának élve, esztendők multával lassan visszanyerte lelke nyugalmát. Mikor a főváros felé robogó vonatok menetleveleit aláirta, eleinte ugy tajnált leugrani a kalauz kocsiból. Lassan-lassan ez is elmúlt, közömbösen hagyta a sok száz utas arca, mely elvonult előtte. Nem kívánkozott többé el. Kullurigényeit a legkisebbre lefokozva élt és örvendett annak a kis detünek, amit végzete sok embernek oly szűken mér. A detü egy sugárral élénkült meg az nap, amikor az újonnan kinevezett pénztárkezelőnő a kis állomásra megérkezett. A fiatalság viruló tavaszán már tul volt Lva sem valami tüneményes szépség, de bájos egyénisége nem csupán a pusztai állomáson hatott volna környezetere. Éva csakhamar megnyert mindenkit: a férfiak tiszteltek az asszonyok, az őrök feltsegei rajonglak érte, még a főnökné sem vonta meg tőle barátságát. Árpás naprólnapra jobb kedvvel ment szolgálatba, hisz ott lálta közeieben Évát. Nemsokára olya.-forma tüneteket érzett magán, mini a mikor szive először lobbant fel. Sokszor eldúdolta mély melancholiával, szolgálatban átvirrasztott éjszakákon, a sinek közt bolyongva, a régi nótát, hogy : .Kétszer nyilik az akácfa virága" . . . Most, hogy ezzel az édes illattal volt telve a lég fájdalommal gondolt nehezen visszanyert és im oly könnyen elvesztett nyugalmára. Mikor a 24 órák vegén reggetenkint fölment besötitttelL szobájába, láradtan fetrengett agyán, elkerülte az üditő alvás. Egy kép kinozta folyton, a főnök mohó szeme, mely a leányt kiséri. Tudta, hitte, hogy őrültség amitől retteg. De borzadt a gondolatra, hogy orűlt aggodalma valósagga lehet. Martalékul engedje at a könnyelműségnek azt a kányt, a kit a kenyer kiszakitott a természetes őrködés határából ! Elnézze, mint ólálkodik a ledérség a körül a leány körül, akit életénél is jobban szeret?! Tudta, hogy cselekednie kell, a kicsinyes habozás ideje elmúlt. De nem tudta, hogyan ? szatmár-mátészalkai, beregszász-vásárosnaményi és még több tervezett vasút iránya mind olyan, mely a forgalmat reánk nézve kedvezőtlen irányba elvezetni alkalmas. Ez az egyik oka annak, hogy a kisvárdanyirmadai vasút tervét vármegyénkre nézve kiválóan fontosnak és kedvezőnek tartjuk, annál is inkább, mert vasúttal még nem biró községeink közúti viszonyai sajuos rendkívül rossznak és a vármegye kisebb emporiumainak, köztük első sorban Kisvárdának a vele szomszédos vidékekkel való vasúti összeköttetése határozottan el van hanyagolva. Nem kevésbbé fontos azonban az a további ok, mely miatt a kisvárda nyirmadai vasút ügyét különösen jelenlegi alakulásában tartjuk előnyösnek és biztatónak. Arról értesülünk ugyanis, hogy a kisvárda nyirmadai vasútnak, mint szabványos nyomtávú gőz- és motoros üzemü helyi érdekű vasút kiépítésének tervével ujabban a „Szabolcsvármegyei helyi erdekü vasút részvénytársaság" foglalkozik legkomolyabban és teljes igyekezettel azon van, hogy vármegyénk érdekeit e vonal kiépítésével is hathatósau előre vigye. Hogy a többször emiitett uj vasút ügyének ezen legújabb alakulása mily jelentőséggel bir, az a következő körülményekből érthető leginkább meg. A szabolcsvármegyei h. vasúttársaság vármegyénk legrégibb ily vállalata, már most is közel 120 kilometeres hálózattal bir és igazgatásában vármegyénk vezető egyénei vesznek részt. E vasút egész eddigi működése öss/e van forrva Szabolcsvármegye fent vázolt gazdasági fejlődésével és üzemének közel 20 éves története kétségtelen bizonyítékát szolgáltatja És most, amint a ragyogó éjszakában látta főnökét vidám füttyszóval lassan közeledni s hallotta a hálószoba nyitott ablakán át a bölcső nyikorgását, az elhanyagolt, megunt asszony, a fájdalmas anya bánatos altató dalát, dühe újból fölkavargott. Összeszoritott ököllel ment vissza az irodába. Nem szeretett volna e pillanatban főnökével találkozni. . . Megélénkül az állomás: A tehervonat hozott is vitt is eleget. E„'y ideig hallatszott a kihaladó vonal gyöngülő moraja, aztán ismét csönd borult az állomásra. Árpás a távíró készülék előtt gubbasztott. A petróleumlámpa pislogó fénye halvany arcát még sárgábbra festette. Gyermeksirás szűrődött át a falakon, fölriadt kinézett a peronra, a málházó a padon bóbiskolt, lámpásában füstölgött a kanóc. Mint az álomjáró, szinte öntudatlanul felment az emeletre. Mikor a lőnökék ajtaja előtt nesztelen leplekkel elsurrant s hallotta a kis csecsemő sirását, ugy rémlett neki, hogy az is őt kéri, segítsen raj luk. A hold teljes fénynyel világított be szobájába. Egy pillanatig körülnézet szegényes holmiján. Kis csomagot veti ki szekrényéből. Lent aztán kibontotta az íróasztalán. Olyas apró haszonlalanságok voltak benne, a miket a fiatalok ereklyeként szoktak megőrizni. Szallagfoszlányok, selyempapirosban elszáradt virágtőrmelek, képeslevelezőlapok, levelek. Elnézegette egyenkint. Szinte elbeszélgetett velők, hisz nem volt senkije, a kinek tusakodásáról szólhatott volna, elhagyoltságaban. Emlékei fölrajzoltak, de a régi fájdalmaknak csak az emléke maradt meg. — Szabad vagyok! — ujongott fel lelke mélyén. Aztán újból ránehezedett az aggódás: megtegye-e azt a lépési? Ha csalódnék a maga érzésének valóságában, akkor talan maga lenne boldogtalan, de ha visszariad tőle a maga sorsán kívül kockára teszi azét a leányéi, aki körül a legrulabb veszély pókként szövi hálóját. Összeszedte a holmit. Gyöngéden rakta vissza a kis csomagba. — Isten veletek, szép emlékeim, — igy sóhajtozott, uj élet határán búcsúzom tőletek. És li ereklyék, maradjatok velem, ha boldogtalanság várna reám, legyelek vigasztalóim! Aztán elszégyenlette magát, hogy tudott ilyen gyerekes lenni. Kisietett a pályaudvarra. Kelet felé pirosodott az égalja. A távoli dombsorok sölét kékjéből komoran feketéllett bele a lűzfénybe egy Nagy Flek !? evel e? méraö k Kálloí-utcsa 27, ss. (sajátul Nyíregyháza, •• Telefon s/.ów 139.
