Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-10-14 / 41. szám

XXVII. évfolyam. 41. szám. "Nyíregyháza, 1906. évi ottóber hó 14. r P t/ L ív. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. "'•<*

> Megjelenik hetenként enyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : Egész évre . ' 8 korona. ' Fél évre 4. Negyed évre 2 Egyes szám ára "20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokai nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyílt-téri kiizlemények dija soronkint (>0 lillér. Apró hiidetések 10 szóig 44) fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Utazás a paus&lék körül, Ha a pausálékr')! akarsz irni old meg saruidat, huzd le a cipődet, mert szent és nagy dolog amibe fogtál. Ha eddig nem tudtad volna, a fővárosi sajtó feljajdulása ezer hangon és mégis egyhangúlag raegmasynr.izza neked jámbor olvasó, hogy a pausálé egyenlő a sajtószabadsággal, hogy akik a pausálét ütik, a sajtószabadságra emelnek szentségtörő kezet, mert az utóbbi az előbbi nélkül el sem képzelhető. Hogy uéhai jó Guttenberg János, a lap kiadás jövedelmezőségének nagy titka gyanánt hagyta fiára a pausálé tiszteletét. Hogy a francia forradalom és a nemzeti konvent a pausálé mellett tüntetve csapta fejére a frigiai sipkát. Hogy a március 15-iki 12 pont közül csak a Petőfi ismert szórakoz >ttsága folytán maradt ki a pnusáléról szóló 13-ik pout. Hogy már Kossuth Lajos lapja a Pesti Hirlap tekintélyes összegeket kapott ezen a cimen a Budapest—kolozsvári delizsáncz-vállalattól. Hogy a Figaró, a Temps, a Theims, a Newyork-Herald és a többiek mind ebből élnek, s hogy különben is a magyar lapok közül soha egyetlen egy se látott egy huncut polturát se abból, a mit pausáléuak neveznek s a Lekszikonból kellett utáuua nézniök ennek az ekzotikus fogalomnak. Mindenek, .fölött pedig 3 felszó'aió képviselő nem ért az ügyhöz, maradjon a lovaknál. Adatai egytől-egyig szemen szedett valótlanságok s a sértett önérzet és meggyanúsított ártatlanság, élén a Népszavával, siet is előlegezni a rágalmazó és gazember czimet és jelleget Huba keserű humoru ivadékának. Csinos kis kavarodás ez, de benne van a mi balkáni módra korrupt viszonyainknak egy nagy adag pszihologiája s egy csomó nyomorúságunknak is könnyen kihámozható magva. A pa síié rendszer és a vele egybekötött szivattyúzás uralkodó plánéta a magyar glóbus feA „ijirridlék" tárnája. Szózat. Ne törüljétek ki az ország könyvéből, Hogy hazaáruló Rákóczy fejedelem, Maradjon csak ottan a magyar nemzetnek, Szégyenfoltja képen számos évezreden. Hirdesse, hogy voltak olyan magyarok is, Akik meggyalázták tulajdon szentjüket; Hirdesse példakép : voltak magyarok, Akikből kihalt a legszentebb érzület . . . Annádul. Budaházy Péter. Irta: Pataky latrán. A veskólzi Budaházvak ősei, akik pedig származásukat. hol okiratok, hol hagyományok alapján Buda vezéri r feh iszik, eltük legjavát verekedésben töltötték el. El kell ismerni, hogy a verekedések zöme a hazáért vívott harcokban ttlt el, de bizony ép úgy, mint más családok őseinél, fegyverüket lestvér és rokon ellen is fordítottak. A haza volt az első, életüket és vagyonukat áldozták ezért, de aztán az úgynevezett nyugalmas időkben egy kis szőlőcskeéit is képesek voltak életre-halálra keresni rokont, vagy testvért, épen úgy, mint más családok ősei. Vagy «e is bántsuk az ősöket, mert hisz a mai időben is folynak hasonló csatározások a közel rokonok közt, csakhogy ^ papiron, a bíróságok előtt. E csatározások a inai időben még sokkal rosszabbak, mint volíak a művelődés terjedi se előtti időkben. lett. Oü mert nemcsak a magyar sajtó rabja a pausálénak, de az egész magyar nemzeti társadalom. Nemcsak a toll haramiái fizettetik meg a munkát, amit nem teljesítettek, a hallgatást, mikor beszélniük kellett volna, a ferditést és rosszhiszemű harckészséget a magánérdek szolgálatában, a köz rovására, de mindenki nálunk, akinek módja nyílik és i.lkalma van hozzá. A lovag pausált kér a hölgytől a diskrécióért. Az utas pausálét ad a kalauzu.tk, hogy nyugodtan utazhasson az egyik fűikében, mig a másikban egymást eszik az emberek a kalapskatulyák éi bőröndök romjai alatt. A földes úr, a gyáros, a vállalkozó pausálét fizet a közigazgatásnak, hogy szemet hunyjon; a erdő vásárló a képviselőnek, hogy le ne leplezzen, a képviselő a sajtónak ugyanezért, a 6ajtó a képviselőnek ismét ezért és igy tovább pfor saecula saeculorum. Méltóztatnak látüi ezt a leleplezéstől való ideges félelmet mieden vonalon. A meg nem engedett, a törvény által tiltott és üldözött érdekeknek ezt a szotDs, ezer szálú szövedékét és örök körforgását A magyar közéletnek és társadalomnak ezt az ördögi módon való alagcsövezettségét. Ezt az általános hajlandóságát egy romlott organizmusnak, hogy mig mellünlet verve a munkát hirdetjük mindannyian, az augurok módjára titkon egymás szemébe nevetünk, mert nem a munkából, de a pausálékból akar itt megélni mindenki a magyar ég alatt. S ki hiszi, hogy ezeken az állapotokon segiteui lehessen, addig, mig a közélet tisztaságának, a piusáléktól ment igazi közérdekűek, a nemzet legszentebb erkölcsi javainak hivatott őre és védelmezője előljár ennek a rendszernek szolgálatában és védelmezésében s nagy képű szemforgatással, mint, egy martir gyűri zsebre az ezer című általányokat. -yiA családi iratok bizonyítják, hogy Budaházi Buda Bertalan királyi embert (homoregius) sógora Botfalusi Both László 1420-ban a mátyóczi templom küszöbénél, amint a templomba belépni akart halálra sebesítette, de viszont a Budaházi Bertalan felesége, Vajkóczi Bense ungm gyei alispán leánya, Erzsébet is mindent elkövetett, hogy férje halálát megboss/u ja és minthogy ez a bosszú egy asszonynak nehe^i bbpn sikerül atra is elragadtatta magát, hogy egy ünnepflyes alkalomm il beroli nt a templomba cselédségetői kisérve és László pap kezéből kiragadta a kelyhet s megakadályozta, hogy a pap a mis t folytathassa mindaddig, mig a templomból Both László ki nem ment. Mit törődött aztán a hős lelkű asszony, hogy perbefoglák, de legalább férje gyilkosának a szemébe vaghatla az emberek s az Isten képviselője előtt, hogy nem párbaj, de orgyilkosság történt a mityóczi templom előtt. igaz, hogy holmi csekélység miatt 1468-ban Budaházi Buda Vithéz György és unoka testvérje Korcsvai Horkai Miklós, a Budaházi Dorottya, baranyai Csókay Bertalanná alsónémeti-i hires szőlőjét épen a szüretelés elő<t, mikor már hosszú sorokban vonultak ki a kocsik, elpusztították, hogy még tőke sem maradt, sem aki dolgozz/a, sem amit megsüssenek; de mindig férfit vártak szembe a férfival és soha sem sértették a nőt, s nem akartak csaladi titkokat a világ szájára bocsájtani, vagy a női becsületet sérteni. Budaházy Buda Vithéz Miklós, valami csekélységért megharagudva, 1884. év egy szép tavaszi estvéjén hasonló harcra termett barátaival Zéchi János, Csapy Zsigmond, Oapy György és Csapy Ambrussal megtámadta Veskóczon a Budahazyak ősi kastélyában lakó Budaházy Buda Nagy Leustákot s miután Leusták nem tudhatta, hogy a nagy lármával jövő atyafiak tisztességes harcot óhajtanak és ig:y holmi zsiványokkal szemben dukáló védelmet kísérelt meg, bizony élve nem szabadult volna meg, ha a mindenkor szégyenteljes, de hasznos tutásban nem menti meg becses irháját. Ujabb idők. 1. 1872-ben az erdöiizletnek adtam magam; megvettem a Gencsy Ferenez-féle N.-Halászi ős erdőt. Nem lett volna az rossz üzlet, csak egy volt a hiba. Az erdőnek nagyobb és szebb része a 73-iki tavaszi áradás folytán a Tiszán túlra a Zempléni oldalra került s igy értéktelenné vált. Pénzre volt szükségem s elmentem Pazonyba E. G. bátyámhoz, aki ez időben pénzes ember hírében állott; az öreg ur kitüntető szívességgel fogadott. — Tizezer forintra lenne szükségein, kedves urain bátyám, a szokásos kamatot szívesen megadom. — Ejnye, ejnye András öcsém, be sajnálom, hogy csak pár nappal előbb nem jöttél, mert a mi kevés pénzem volt tennapelött mind kiadtam. Nagy búsan fordítottam Nyíregyháza felé a szekerem rúdját — bekopogtattam Cz. J. uramnál, előadván kérésemet. — Kérem most már ebéd ideje — hanem délután 4 órakor rendelkezésére állok. Elmentem tehát én is ebédelni a nagy vendéglőbe s ebéd után fekete kávéra a ezukrázda előtt telepedtem le. Egyszer csak látom, hogy (íz. J. bevágja inagát egy bérkocsiba s hajtat végig a Pazonyi-utczán, persze nem másfelé mint Pazonyba ; —r— s d. u. 4 órakor felvettem tőle a 10,000 forintot. Ismertem vagy tiz ilyen „kedves bátyámat", akik leginkább az urbérváltságból begyiilt pénzeiket 10—12 kamatra adták kölcsön pénzüzéreknek. * * • * Az Ibrányi erdőben már csak roncsait láttam annak az óriás fának, amelynek odvában nem egyszer mulatott és lakmározott egész ké lemmel egy 10—15 tagból álló vadásztársaság. \ ^ Ennek mása pompázott az én Halászi erdÜT.hen. Fényes Elek statisztikájában ±í öl ma<? -ra cs b'2 öl fatartalomra van becsülve. A kerülete alól hat öl volt, karmagasságban 4'/2 öl. (, 1869-ben letörte a vihar az alsó ágát ; csináltattam abból egy csolnakot ö- — íi emberre — s még 2—3 szekér tűzifa is tolt belőle. Pár év mu&s fi©-'. vasárnapi napon, mivel sok- <jsóka fészkel), és "tanyázott benne, s azok a szomszédos i^ry.'«fí1(1)én állítólag sok kárt tettek (!), a Dombrádiak körül kaparták száraz falevelekkel s meggyújtották. Ettől fogva az öreg fa veszni indult, mig egy vihar 1875-ben ledöntötte; a roncsokat több mint 80 szánka takarította eb Az irha megmpnekült ugyan, de a házat izre-porrá dulla az atyafiság, mert a holdvilág mellett lámadókhoz hozzacsatlakoítak a Vpskóczon lakó kisebb atyafiak is, akik jogosan, vagy nem jogosan szintén sértve érezlek magukat a Nagy Leusták egyes szóbeli, vagy cselekedetbeli intézkedése miatt. Edzett, erős emberek, egyenes, határozott, visszavonulást nem ismrő egyének voltak. Gsaládjukat a rajongásig szerették s ezért bármit elszendvedtek. Hazafias érzésök rendithetien, olt hagyja családját, feláldozza vagyonát, de azt ami meggyőződése, meg nem tagadja, jöjjön abból bármi. Vo tak urak, voltak szegények, de mindig egyenes őszinték, ragaszkodók, harag'artók. Sok bajuk volt a papokkal, de ezt majd más alkalommal mondom el. Most csak Veskótzi Budaházy Péterről emlékezem meg. Hitestáisul vette 1801. október 15-én nemes Bán Máriát. Gyermekei is születtek és békességben, örömben éltek Zenipl n megyében, Legenyén. Gyermekei azonban nem élték tul. Hatalmas termetű, erős ember volt Budaházy P. ter. Hos-zu l ar.'a haja vállát verle, bajusza két oldalt felku korodva állott, szép piros arca a gyengéd szeretet s a félelmet i.em ismerő bálortág sugárzik fekete szemeiből. Egy feléje szaladó gyermek megijeszthette, felve, hogyha felre nem áll bajt tehet a gyermekben, mig később egy támadó embercsoport a félelemnek csiráját sem ebreszti fel benne. Jött a hires Napoleoni felhívás a magyarokkoz. Amire a nngyar nem/et az insurektió>al felelt. Hogy miradt volna el Budaházy Pjter a zempléni insurgen-ek kö ül. Ott volt báró Barkóczy Antal kapitany alatt az I. lovasoknál. Meg is indultak Győr fele, ahol csatlakozandók voltak János főherceg csapataihoz, aki különben csakis a dunántúli felkelőkkel operált. Tudvalevő dolog, hogy minden vármegyében azért is bajos volt a f lkelő!{ elindítása, mert mindenki csakis Nagy Elek$&r*E^

tcz

a£S^