Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-10-07 / 40. szám

2 40-ik szám. N Y I R V IDÉK 1906. október 7. zás mellett vidékünkön szépen fejlődik, 9 évenként csak nálunk is óriási a kereslet gyümölcsés szőlő-kosarak után. Természetes, hogy ezen foglalkozások epyikének, vagy másikának, vagy mindenikének meghonosítása, illetve fejlesztése csak körültekintő, beható tanulmányozás és a viszonyoknak szorgos egybevetése után lehetséges, amit — mint már lapunk emiitette is — Örley János ur, a Magyar Kereskedelmi Muzeum felügyelője, az egyesületnek figyelmébe ajánlott, s amire a V. Egyesület a szükséges előiutézkedéseket már folyamatba tette. Ezen ma még a kezdet kezdetén álló munkálatnak megvalósítása igazi áldás lesz vármegyénk népére; mert egyrészt az állandó munkával pontosságra, józan életre szoktatja, másrészt a jólétét nagyban emeli, aminek viszont okszerű szociális következménye a jövőben csakis az lehet, hogy kevesebb lesz azoknak a száma, akik félművelt alakok izgatására tértanok öntudatlan követőivé válnak, vagy pedig könnyű szívvel s vajmi hamar megbánt reménységgel kívánd >rolnak az igéret, de semmit nem adás földjére, Amf rikába. A M. V. E. Szabolcsmegyei Osztálya helyes úton balad Megvannak, egészségesen fejlődnek és szaporodnak gyökerei, melyek közéletünkkel szerves egészszé forrasztják össze, melyeken át mig egyfelől kezdeményezésével, buzdításával ő ád táplálékot a még kisded, de növekvő hazai iparnak, másfelől felszívódik, s eloszlik az eleinte tapasztalt hitetlenségnek mérge. Az egyesület szívvel-lélekkel szolgálja a magyar érdekeket; önzetlen működését immár nem is nélkülözhetnék. Régi dolgok. xv. Kálló-Semjénben laktomban beállít nálam egyszer a délutáni órákban egy 14—15 éves fiúcska. Csinos alak és arcz, széles homlok és értelmes nagy fekete szemek jellemezték a fiu megnyerő külsejét. — Mi kell neked, kérdeztem tőle. — Hát kérem alásan, én azért bátorkodtam ide jönni, hogy jártasságomat a fejszámolásból bemutassam. — Nagyon jól tetted, hogy ide jöttél; s aztán miben áll a tudományod'? S mindenekelőtt hogy hívnak s hová való vagy ? — Én Cservenkáról való vagyok, nevem Schwarcz József, s atyámmal utazzuk be az országot; édes apám Nagykállóban maradt hátra. Tessék kérem 3 soros összeadásokat, levonás, szorzás és osztásokat, valamint társadalmi szabály s más egyéb számfejtvényeket feladni s én azokat rövid időn belől fejből meg fogom oldani. Egyenesen bámulatos volt a vizsga eredménye: Tíz számból álló 3 soros összeadásokat s egyáltalán az alapmüveleteket nagyobb számokkal stb., mindezeket sokkal rövidebb idő alatt számította ki lejből, mint én papíron. — Hány éves Uraságod? kérdezte tőlem. — Hát öcsém, én jövő április 1-én töltöm be a 28-ik évet; — s a fiu nem gondolkozott tovább 5 percznél s pontosan kiszámította, hogy én a mai napig, t. i. a kérdés feltevésének perczéig -— hány másodperczet éltem. Az utánszámitás egy negyed órámba került. Ezt a tüneményes tehetséget beakartam mutatni Kállay Emánuel bátyámnak is, s előre örültem annak a dat frisseséggel; azután térj meg hoz'áin ül n, virágokkal borítva, hogy én is emlékezzem. Mert ma emlekezésnek napja van ! Azoknak napja, akik küzdöttek, mint egy-egy oroszlán, szenvedtek, mint a Megváltó, — m ghillak, mint egyegy szelid galamb — ellenségeiknek is megbocsálva. Küzdöttek. Szenvedtek. Meghalt ik. A dicsőségért. A szabadságért. A hazáért. Csak menj te, siess lelkem, az avarral borított mezőre. Ne borzadj vissza az avarnak ilt-o't, — mindenütt piros színétől: vérrózsák azok, hősöknek félisteneknek véréből fakadott ríz ák. Itt volt a haicmező, a csodáknak, a győzelmeknek, a győzelmek hosszú Ián (olatának örökkön élő szemtanuja. Figyelj csak: szólit léued, be-zél hozzád. Megérted te az ő szellem-beszédét. Jegyezd meg jól mindenik szavát, hogy nekem híven elmondhassad. Miről beszél ? Dú ó csatákról, harc fergetegéről, amilyet ő — sokat élt bár — meg sohasem látott. Vitézségről, bátorságról, amit századok során at oly sokszor tapas/.talt. S ami a legszentebb a legmagasztosabb: lángoló, mindig buzdító, soha meg nem szűnő hazaszeretetről. — Ez. lelkesítette őket, ez vitte őket kezdettől fogva mind — Világosig. — Ő látta ezt a harcot — Dávidnak harcát GóÜát ellen. Feldobogott a szíve örömében, s puha hantjai ölelő karokkal fogadták az elesett gigászokat. Halk susogással ringatta őket mélységes mély álomba, s beszel nekik azóta — mint most neked — dicsőségről, halhatatlanságról . . . szabadságról. Figyelmezz ő rá egész utadon. Veled megy ő oda a világosi dombokra. Megmutatja neked: itt állt a megfogyott, de nem a háború veszedelmei, nem az izgalmas fáradalmak miatt megtörött magyarság. Ott borultak egymás nyakába ; ott sirták az elkeseredésnek, a reménytelenségnek forró könnyeit. Ott törték össze véres kardjukat; sokan ott váltottak fel az elviselhetetlen bukást az örök nyugalommal! benyomásnak, a mit a fiu mutatványai az öreg úrra gyakorolni fognak. A kertben a hársfák alatt folyt le a productió, s a fiu mesés dolgokat mivelt. Nagy csudálkozásomra bátyámat mindez hidegen hagyta, s hozzám fordulva csak annyit súgott a fülembe : „Majd mrylásd öcsém, ez a fi" ™eg f°Q bolondulni " Ez a nyilatkozat persze lehangolt; de vigasztalt az, hogy az öreg bátyámnak második természetévé vált a „nihil admirari." — No fiam, jelentettem ki haza érkezve, — én rólad gondoskodni fogok; megvacsorálsz s meghálsz itt nálunk; reggel kapsz egy rendbeli ruhát, felkeressük Kállóban édes apádat, s én Eötvös miniszternél megteszem a szükséges lépéseket, hogy Istenadta szép tehetségedet fejleszthesd A fiu még akkor éjjel megszökött — sohasem láttam többé * * * Czikó János jeles és közkedvelt tagja volt a Nagykállói vármegyei törvényszéknek. Egy kis alak. de csupa ész és élez Gyakran járt ki hozzánk K -Semjénbe Egy alkalommal az ebéd végefelé megtölti a poharát és emígyen szól: — Kedves Vilma húgom és András öcsém, én ma búcsúzni jöttem ki hozzátok; idegenbe költözöm állandó tartózkodásra s vagy látlak még benneteket vagy sem. — Dehát hová készülsz Jani bátyám? — Megyek Máramarosszigetre, kincstári ügyésznek. — Nohát van jó dolgod, hogy te itt hagysz minket s velünk együtt számos tisztelőidet, barátaidat s rokonaidat? Itt hagyod collégáidat, szép állásodat s ezzel járó szép fizetésedet azért, hogy az Isten háta mögött egy kissebb, alárendeltebb és jóval csekélyebb fizetéssel járó ügyészi állást elfoglalj! — Hát ez mind igaz kedves öcsém, csak egyet felejtettél el. — Mit? —r A szabad lopást. » * Ma, könnyen megérthető okokból sokan foglalnak állást a tervbe vett titkos szavazással szemben; 1872-ben természetesen egészen más viszonyok között, nagy többséggel rendelte el a központi választmány az azon évben lefolyt képviselő választásoknál a titkos szavazást Ez az eljárás minden egyébb lehetett, csak titkos nem, mert ha nem is minden esetben, de gyakran egész tisztán meglehetett hallani azt, hogy a kezébe adott fenyőfa botot a szavazó honpolgár a fehér vagy a veres ládába dobja-é. K.-Semjénben a magyar utczán lakott az én egyik főkortesem, gondolom Domokosnak hívták Értelmes üreg emb'er volt s nagyon nehezen kapacitálható. De elvégre mégis csak hajlott a szóra s a reá alkalmazott gyenge nyomások különböző nemeire, s az egész magyar utczát átterelte a Deákpárt táborába, amely nálam tanyázott Bementünk hát cum genlibus a választás napján Nyírbátorba. / , K.-Seinjénre kerülvén a sor, figyelmeztettem az öreget, hogy tartsa rendben az embereit, s hogy ö utolsónak szavazzon. Ugy is történt; egytől-egyig leszavaztak, illetve a veres ládába tették a botokat a magyar utczai szavazók. Nem igy a főkortéS: Az öreg belépett a szavazó fülkébe, erős, hallható léptekkel ment a veres láda felé, ott tüntetőleg dörömbözött mintha a botot a veres ládába dobta volna, s aztán lábujjhegyen ment a fehér láda felé s csendcsen abba tette a botot Jobban hitt a papjának mint nekem. Jól tette. * * * Ugyan ez alkalommal érdekes egy kortes típus volt L. Pál János uram. A napdijakat a választás napjára 5 forintba állapítottam meg; — kivételesen 5—6 ember 10 forintot kapott. óh, micsoda kép volt az ! micsoda isszonyan fenséges kép ! A szégyen pírja ég az arcokon. Nekik kell meghajolniok az ellenség előtt, akinek arcát alig ismerek, de hátát annál jobban. Megcsörrennek a büszke kardok. Felhangzik az eget megreszkettető kiáltás: Oda, oda vezes bennünk't az ellenségre! Birjuk még karunkat, helyén van a szívünk ; győzni akarunk ma minden ellenségen! S akihez kiáltn.ik, az már nincsen ottan. Féktelen düh vesz erőt a lelkeken, amelyet csak növel, még jobban lázit a haza jövő sorsának bizonytalansága s e bizonytalanságnak leverő érzése . . . Csak leáldozott a nap akkor is. Nem nézhette sokáig azt az égbekiáltóan szomorú jelenetet, amelyben semmi, de semmi vigasztalás, — minden csupa vigasztalanság. Jött az éj. Jótékony leple eltakart mindent: hőst, pribéket . . . barátot, ellenséget . . . gyalázatot . . . árulót . . . Ne maradj olt soká. Igy is már sokat búslakodol; mit csinálnék, ha onnan is elcsüggedve, hitetlenül jösz vissza hozzám ! ? De mégis. Ha már addig elmentél ballagj csak tovább : járd be az egész kálváriát. Menj oda a Maros partjára; nézz széjjel az aradi vár kaszamátáiban. Ott ülnek ők: a mi szentjeink, a mi vértanúink. Megmozdul egyik-egyik ; megcsörren a bilincs. És ahányszor az megcsörren, annyi sóhaj száll föl kebleikből. Az otthon maradi, az árván maradt hitvesért, családért. Az elveszett, a többé ki nem vivható szent ügyért. DJ mi az? Kulcs fordul a zárban; nyikorogva nyilik föl az ajtó. Viszik már, viszik őket ki a Golgotára. Elitélték őket golyóra, bitóra ! Mosolyog a pribék. Hiszen az ő győzelme ez: a gyávaságnak, a rabszolgaiágnak győzelme ! Ezt valahogy megtudta Lupuj Pál János uram, eljött hozzám és méltatlankodva e felett igy érvelt: — Már kérem alásan ez nincsen rendjén; hát tán külömb ember Pál Ferencz uram mint én, — hogy őkeme 10 forintot kapott én meg csak ötöt! L. l'ál János uram tehát becsületében látta magát megsértve azáltal, hogy kissebb összeggel lett megvesztegetve mint kortes társa. Kállay András. Háztartási népiskolák A külföld társ d ilmi reformj íi hazánkbin is o^z látják azon előiléle'eket s feloldj.ik .izon szenvedélyekel, n elyek a múltban o y sulyo an nehzedtek in i denre, n i szociális föladatot lett volna hivatva betölteni. A társad iluii intézmény ekb n k'-reslék a rosszal, holott a jelenbén azt használják a rosz ellen Eay ily táisaddmi in'ézmény a háztartási népiskola. Főcélja: az igazi házia-ságra való nevelés. A célt szolgáló tantárgyak: a gyakorlati élet szolgálatában álló elmélet és gyakorlat. Ezek egymást kiegészítik, felüdítik, njiként ezt Rousseau kívánja. A budapesti háztartási népiskolák (ezidő szerint 27 van) a következő osztályra vannak fölosztva: előkészítő, I., II., III. osztályra. Az előkészi ő osztályba az elemi iskolát nem, vagy hiányosan végzettek járnak. Kik az elemi népiskola IV. osztályát, avagy az előkészítő osztályt sikerrel elvégezték, 'az I. osztályba kerülnek. A VI. elemi, vagv ennek megfelelő polgári, avagy a háztartási népiskola I. osztályát sikerrel vegzettek a II. o.-ztályba soroztainak. Végül, kik a háztartási népiskola II. osztályát elvegezték, a III. ba julnak. Egy-egy osztály növendékeinek száma: 40. Miután az ismétlő leányiskolák lettek átszervezve, a háztartási népiskolákba csak ismétlő tanköteles, azaz 12—15 éves tanulók vehetők fel. Eőye?y osztály növendékei gyakorlati (főző) csopoi tokra oszolnak. Egy-egy ilyen csop írtba 15—20 leány van beosztva. Ezen csoportok aztán a tűzhelyek száma szerint ismét családokra oszolnak. Egy-egy tűzhely 3—6 tagu csaladc t képez. Mig az egyik csoport főz, addig a másik a főzéshez szükséges előmunkálatokat és az egyébb hazi teendőket végzi. A háztarlási népiskolák összes helyiségeipek takarítási és ti-zt ogatásí teendőit a tanulók végzik. A három fogásból álló legegyszerűbb polgári ételeket készítik s ezt 20—30 fillér ebéddij -rt el is fogyaszlják. A háztaitási népiskolákban szigorúan megkövetelik a rendet, tisztaságot, pontosságot, mely állal az egyes családokra is példaként hatnak. A gyári munkás és háztartásbeli leányok külön cs iporlfa sorozlatnak, ahogy ezt a szülők, illetve munkaadi k érdeke követeli. A főzés és kézimunka hétköznapon, az elméleti oktatás pedig vasárnapon van. A/. I. osztály p. kedden d. e. 10 —12-ig elméleti és gyak. háztartás ugyanezen nap d. u. 2—5-ig kézimunka, va-árnap d. e 9—12-ig elmék ti tárgyak. Tehát egy osziálynak a főző és kézimunka órája a hétnek csak egy napját veszi idénybe. Úgy az elméleti, mini a gyakoriali háztartást, a term szeisz.t rü ös-z. függésénél fogva egy és ugyanazon tamiónő (csopoitvezi to) tanítja. Gyakorlati crlikü kéz munkakat készítenek a tanulók saját használalukia -ajat költségükön, melyet az év végén rendezeit kiálliiá-on bemutalnak. (Ez évben az Audrássy uton volt lálha'ó ily kiállítás.) Ugyancsak gyakorlati szempontok az irányadók az irás, olvasás, számo ás, háztartási könyvvitel tanításánál is. Mindenütt a legegyszerűbb alak, példa, tn-ly a családi élet köréi ől van véve, avagy arra vonatkozik. A lanitás egyöntetűségét a havi értekezletek állal biztosítják, hol a mult tapasztalatait s a jövő eljárásokat beszélik meg a vezetők. Tizenhármán mennek az utolsó útra. A vár árka mellett elmaradnak négyen. Dördül a fegyver. Piros vér sugárzik . . . Négyen már pihennek. Tovább halad a többi. Olt tul a folyón, ott a síkságon meredezik kilenc oszlop ; kilenc hősnek most már egyedüli reménysége. Hol voltál, Ist' n ! eged villámaival, csodás hatalmaddal, hogy ezt a gyászutat félbeszakítsad ? Hol volt bosszúálló ostorod, hogy a gaz gyilkosokat végig ostorozzad? Hol volt a büntetés? Hol volt az igazság? Talán az igazságot oda akasztották a kilenc mellé tizediknek ? Ne háborogj, lelkem ! Ne káromold Istent, kinek utait nem tudhatod, ítéleteinek tégökre nem mehelsz. Nézz inkább végig a díszes soron. Annyi férfiúi erényt, annyi hűséget soha m^g együtt nem láttál. Tetszett Istennek, hogy l'gyen a magyarnak is egy Mekkája, ahova elzarándokoljon, ahol imádkozni tanuljon. Ahová az anyák elvigyék gyermekeiket, tanítván őket erényt becsülni, hazát szeretni. Ahol lerázva magunkról minden földi szennyet, felemelkedhessünk a földnek porából tisztább levegőbe, hogy onnan, — mintegy tisztító tűzből — visszatérve, igaz lélekkel, minden erőnkkel munkálhassuk annak az egynek, annak az édesnek, hazánknak a javát . . . Oda, oda menj, lelkem! Gyűjtsd össze ott az emlékezés virágait, aztán siess vissza hozzám. Hosszú lesz az éjjel, de várok reád. Te meg elmondod majd szépen, amit láttál, amit hallottál. Beszédedre én is felvillanyozódom. Reménység szállja meg szívemet — és együtt imádkozunk majd a szebb jövőért, — a boldog feltámadásért. P. DIVATTERMIi NYIREGÍHAZA, SZECHENYI-TiJl 551—3—5 KIZÁRÓLAG ELSŐRENDŰ NŐI KALAPOK RAKTÁRA. ÁTALAKÍTÁSOK és MEGRENDELÉSEK ELFOGADTATNAK. A