Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-10-07 / 40. szám

XXVII. évfolyam. 36. szám. •Nyíregyháza, 1906. évi szeptember hó 9. JSÍYÍRVIDÉK gr A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK * és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. *

o-g

> Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Egész évre Fél évre Előfizetési feltételeit: 8 korona. 4 , Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A gyökér, (V. I.) A gyökér táplálja a fát. Vékony erein át szívódik fel az éltető nedvesség a törzsbe, az ágakba, a levelekbe, s lerakódik minden legkisebb részben a fenttartására, fejlődésére szükséges anyag. A fa díszlik, a fa él — és mi gyönyörködünk — nem a gyökérben, melyet nem is látunk, melynek hatalmas munkájáról legtöbbünknek alig van halvány fogalmunk, hanem a koronában, mely terepélyességével azonnal szemünkbe tűnik, susogásával édes elandalodásra késztet. Megbámuljuk a korönát — azzal vége az érdeklődésnek. Épen ugy vagyunk ezzel, mint a gyermek a karácsonyfával. Csillogó díszeinek láttára édesen felkacag, szeme felcsillan, kis kezeivel nyúlkál a fényesség felé, az édesség után; mit bánja ó, hogy az az ág, amely neki olyan boldog örömöt okoz ma, holnap semmivé lesz, mert nincsen, ami éltesse, fenttartsa, mert nincsen gyökere? A gyökér fenttartója a Iának, mint a fuudamentum az épületnek, mint, a nevelés irányadója az ember jellemének. Bajnak kell ott lenni, ahol a gyökér beteg, az alap gyenge, a nevelés hiányos, mert ezeknek betegségét, gyengeségét, hiányosságát a fa, az épület, a jellem sinyli meg Régi igazság, de arany igazság. Mikor a M V. E. munkásságát vármegyénkben megkezdte, sok felől kellett tapasztalnia nem a részvétlenséget, a közönyt, hanem a hitetlenséget, mely mindenfelől felhangzott, nem olyan formában ugyan, hogy mindenki egyszerre tudomást szerezhessen róla, hanem sziute félve, kis körben folytatott beszélgetések során. Magam is sokszor hallottam olyan megjegyzéseket, hogy az egyesület minden fáradozása dacára célt nem érbet; hogy a magyar ipart elős'ör meg kell teremteni, aztán kell védeni; hogy ha lesz eredmény, az legfeljebb abban fog megnyilatkozni, hogy idegen iparcikkek magyar Október 6. Éjféli óra. Aludni nem tudok. Mintha lépteket hallanók kivül És itt bent; mintha bús szellemárnyak Síri tábora lengene körül. Ablakomon a szél kalapál, vagy Éjji kisértet ujja verdesi ? Ah lám ! valóban árnyak vannak ott . . . És tizenhármán állnak oda ki ! Most nyill az ablak . . . sorra belépnek Halotti csendben, ünnepélyesen. Félelmes éj van, légyszárny se rebben Mig sorakoznak némán körülem. „Itt vagyunk ime, a tizenhárom ! Szegény halandó, nem ismersz-e ránk? — Igy szól az egyik — Mí vagyunk, akik Aradon nem rég felakasztatánk !" „Honért, magunkért kétszer hálánk, de Vérünk a zsarnok hiába ontá : Minden csepp mag volt, melyből fáját A szent szabadság sarjadoztatá." „És nőtt e fácska terebély ággá, Ott lenn mi érzők nőni gyökerét; De nem rég' is e szent lombok közé Undok férégraj, pók telepedék." „Es rágta törzsét, beszőtte lombját . . . És szennyes kezek ágit tördelék . . . Mig vad bérenchad baltát köszörült, Hogy koporsónak e fát kidöntsék " cégér alatt kerülnek forgalomba; megjósolták szépen az egyesület működésének fiaskóját, a munkában résztvevőknek elkedvetlenedését, a munka elpibenését. Az ellenvetéseknek, gáncsoknak hallatára úgy éreztem magamat, miut mikor áprilisi estén először hallok béka-kuruttyolást: érzem a tavasz megérkezését, de azért még didergek hozzá egy kicsit Nem egészen közönyös ugyan az egyesület működésének sikerére, bizalm .tlansággal, vagy bizalommal viselfcetnek-é iránta illetékes és illetéktelen faktorok; elvitázbatatlau azonban, hogy az érdeklődés, még ha hitetlanség alakjában nyilatkozik is meg, csak előbbre viheti a hazafias mozgalom ügyét. M^rt ha igaza van a hivónek, lehet a kételkedőnek is igazsága, s ez esetben kötelessége annak a vezetőségnek, hogy a felvetett kételyt elbáritsa, vagy pedig a viszonyokhoz képest más irányban is keresse a megoldást. Ha megtalálja a helyes útat, működése sikeres, hazai iparunkra,a n'p vagyonosodására nézve áldásos lesz, ellenkező esetben pedig megszűnik létérdeke, létjogosultsága Viszont el kell hallgatniok minden Tamásoknak, mihelyest az egyesület ezen cél felé csak egy lépéssel is előre halad Hogy haladt-e már eddig is, azt nem én birálom el. Én csak ko'i tatálom, de egyúttal meg -is rögzítem uzi a 'tényt, hogy a szeptember 8-án tartott kiállítás létrehozásával sokakat meggyőzött arról, bogy magyar ipar igen is van, hogy ezt a magyar ipart nemcsak hazafiságból, de saját önző érdekünkből is érdemes támogatni. Megállapítom tényként azt, hogy a hazafi.is kereskedőknek magyar érzelmükre appellálva, kitétette velük a védótáblát ami viszont a magyar áru térfoglalását jelenti olyan üzletekben is. amelyekben eddig a nevét is félrehúzott szájjal emlegették. Hogy ez a térfoglalás a hazai ipar fejlődését, a még hiányzónak keletkezését, az árunak tökéletesítését, mindezek együttvéve az igényeknek mind tel„És azóta ah, nem alszunk ott lent: Éjféli órán — mint az átkozott — Sóhajtva járunk újra ide fent, Szivünkből újra forró vér buzog." „És minden éjjel újra meghalunk, Átszenvedve uj halálkínokat: Nem lesz-é holnap újra köztetek Kik Istent és hont megtagadjanak?" „Elűztétek e rút csőcseléket? Nem végezétek ki valamennyiét ? No, ezt ugyancsak bölcsen tevétek, Nem büntetés a halál vétkökért !' „Csak hadd éljenek, hordozzák itt is Soká, soká még a gyalázatot, Mit korbácscsal a haragvó Isten Kain-bélyegként arcukra vágott." „Nem halnak ők meg, nem halhatnak meg ! Örök bolygás lesz napjuk, éjjelük, Kiközösiték itt az emberek S a sirból majdan mi is kivetjük! „Igy fognak lopva, bolyongva élni. Mig jönni fognak évmilliárdok, Mert ti itt fent csak arasszal mértek, De oda lent az órák századok." „Őrködjetek a kert fölött, melybe A szabadság fáját ülteténk, Melynek hajtásit ide fent mi még Könyeinkkel és vérrel öntözénk." „S ha majd e fa sudárba szökken, Dacolva vésszel izmos törzsöke! Mi nyugton alszunk oda lenn tovább És nem járunk fel hozzátok ide." jesebb kielégítését jelentik, azt mindenki beláthatja, aki csak kissé gondolkodik és következtetni tud; azt tehát bővebben magyarázni felesleges És éu nem félek attól, hogy a magyarban nincsen vállalkozási képesség, vagy akarat. Ebben az egyben nem a faji sajátság dolgozik, mert a töke mindig és mindenütt fel fogja keresni azt a helyet, ahol szükség van reá, ahol legjobban gyümölcsözhetik, s ma már nem egy példa van rá, hogy a mágnások sem restellik pénzüket ipari vállalatokba fektetni. Az ipari munka lekicsinylésének évszázados megszokása kemény sziklafaT ugyan, de a mai előre törekvő élet, a munka zakatolásának zaja van legalább is oly erős, mint ama harsonáé, melyre tudvalevőleg Jerikhó falai leotnladozának. Nem is kell sok idő hozzá, hogv a mágnások — a tőkések — ipari vállalat-alapitási igyekezete általánossá legyen. Ám a M. V. E. Szabolcsvármegyei Osztálya ujabban másik célt is tűzött ki maga elé : a háziiparnak fejlesztését. Ezen a téren sem első. A székely földön négy, Máramaros és Ugocsavármegyékben egy-egy ilyen iparfejlesztő egyesület működik, melyek a háziipari foglalkoztatással épen a legszegényebb néposztály részére teremtettek biztos megélhetést Vármegyénk földje egyik-másik iparhoz szükséges anyagot megtermi, népünk eléggé ügyes és értelmes, hogy ezt a foglalkozást, rendes munkája mellett megszokja Nemrégiben keletkezett itt Nyíregyházán a szalmatonó-ipar ; szövéssel pedig f ldmives népünk asszonyai még ma is — csak házi szükségletre ugyan — de foglalkoznak. Nem hiszem, hogy ha lesz egy vállalkozó, aki ezt az ipart szélesebb körben meghonosítani, s a népet állandó foglalkoztatás által rendes munkához szoktatni igyekeznék, hálátlan talajra találna. A kosár-fonás is egyike azon mesterségeknek, melyet mellék foglalkozásképen nagy haszonnal folytathatna földmiveló népünk, annyival is inkább, mert a fűz egy kis gondo„Minket csak akkor ünnepeljetek, Ha e hazában nem lesz áruló, Ha folt nélkül fog lobogni ott fent Buda ormán, a nemzeti zászló !" Igy szólt a szellem, mig a tornyokon Az órák sorba éjfélt kongtanak — És összesúgva, egymásra nézve Visszasuhantak az éjji árnyak. Zahonyuy Ferenc. X Emlékezés. (Október 6.) Olyan végnélküliek ezek a csendes őszi esték ! Kósza szellőt kerget a zúgó szel; a felhő áthatlan palástja eltakarja a holdat — és lészen mindent egybeolvasztó, rejtelmes sötétség. Csend és sötétség. Halálnak csendje; sírnak éjjele. Akaratlanul is megborzad a lelkem; nyugvó pontot keres, hogy lerázza magáról a tolakodó terhet, a félelem érzését, melyet a nagy mindenségnek látása majdhogy hatalomra juttat. De hol találja vajon ezt a pihenőt? Ha vajon m"gtalálja-é? És ha megtalálta: meg fog-é vajon nyugodni? Num fogja-é visszakívánni a vak csend rémeinek, a nyugalmat ugyan elűző, de mégis enyhe háborgatását amely előbb-utóbb álomba ringatja, s benépesíti álmát, búval, őrömmel, ezerféle változatával a tarka eleinek? . . . Ha mégis neki indultál a keresésnek, hát menj. Egy szóval sem tartóztatlak. Én tudom hiszen legjobban, hogy mennyit gyötrődől, mennyit keseregsz velem együtt a mindennapi élet csapkodó hullámai között. — Csak menj! Repülj keresztül a múltnak avarral borított mezején; szedd össze az elkésett, az eldobott virágokat, az emlékezésnek hervadó nefelejtseit; szívd tele magaKezdő okleveles mérnök, esetleg II. vagy III. évet végzett műegyetemi hallgató pár havi időtartamra NAGY ELEK •MnHB alkalmazást talál okleveles mérnök magánmérnöki irodámban. — Fizetés megegyezés szerint. Nyíregyháza, Kállói-utca 27. szám.