Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-09-30 / 39. szám

XXVII. évfolyam. 36. szám. •Nyíregyháza, 1906. évi szeptember hó 9. JSfírÍRVIDÉK. ^^^ SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. - »:>•£

> Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Bló'fizetési feltételek : Egész évre 8 korona. Fél évre A. " * n Negyed évre Egyes szám ára 20 üllér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt-léri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hiidetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedelt kétszeresen számit. BessenyeUKör. Bessenyei György, a gárdista filozofus és költő, unalmas öszi napokon, mikor zuhog az eső s a sikongató, duhaj nyiri szelek az ó gondosan megkötött parókáját is megakarják zilálni, összébb húzza magán az oroszlán bórkacagáuyt. Szidja ilyenkor a bronzba dolgozó szűcsöt, aki e/t az örök időre szánt telöltőt olyan szűkre szabta. Nyáron pokoli hóséget tart, csatakos őszi időben pedig csak a báta közepét óvja az embernek olyan darabon, mint egy jó nagy meleg tenyér A mi egyetlen műemlékünk szomorúan gondol ilyenkor a donbrádi parasztasszonyra, aki ámuló sajnálkozással mondta volt neki: jaj, te szegény, állhatsz itt mig élsz. Jó magunk is sajnáljuk a költőt, ha csupán azért kell ott állnia a hová a kegyelet állította, hogy jóllehet daliás élő korában egy királynőt őrizett, holta után a vármegye gizgazoS kertjét kellessen őriznie. Bármilyen nagy megtiszteltetés is ez, vármegyei szemmel uézve a dolgot, nem hisszük, hogy eleget tettünk volna vele a költő érdeméuek és emlékezetének. # * * A Bessenyei-Kör, mely ennek az emléknek s a hozzáfüzódő tradícióknak ápolására alakult éa hívatott, az elmúlt esztendőkben ilyenkor már készülődött a tél elé. kész terve és programmja volt, most pedig semmi jelét nem látjuk euuek a készülődésnek. Olyan nagy a hallgatás a máskor agilis illetékesek részéről, hogy nyugtalankodva magyarázatát kell keresnünk. A 99 a A csillagokból. Mily nagyszerű a csendes, tiszta éj ! Nem háborgatja semmi hang, se nesz . . . A szellő át a légnek tengerén Oly csendesen, olyan simán evez. Csillagszemével néz az ég a földre. — Úgy vágyom én a csillagfény után. A szende fény eszembe hozza mindig : Halandó ember, por vagyok csupán. Halandó ember, por vagyok csupán ; Rövidke percig tart az életem. És aztán ? Aztán por leszek megint, Miként a féreg is porrá leszen. Kéreg vagyok : parányi, gyönge csöppség, Mit eltaposhatsz bárhol utadon ; S miként a csillag perc alatt letűnik : Pályám én is hamar befuthatom. Pályám én is hamar befuthatom. Ki tudja, mikor ér el a halál ? A párka tán elvágja hirtelen — Talán hosszúra nyúlik a fonál Mit bánom én ? Előbb-utóbb, de egyszer — Ha hívnak ott fent — akkor menni kell ; A sír olyan nyugalmas házikó lesz: A holt, az nem törődik semmivel. A holt, az nem törődik semmivel; Az élet gyakran annyi bajt okoz S e bajt enyhítni oly kevés a szer Sokszor mit ér a tréfa, bor, koboz ? Egy percre tán enyhíti szomjuságom ; Csapongva száll a lelkem akkoron . . . Mit ér ? A jókedv, mámor eltűnik majd — Aztán megint még jobban szomjazom. Aztán megint még jobban szomjazom ; Szomjazlak tégedet, te jobb világ, Hol él, hol boldogít a szeretet, S meg nem feszítik istennek fiát; Hol béke száll az emberek szívébe Hol ember embert megbecsülni kész . . . Oh, hogyha én e boldog kort megérném ! . . . Szemem némán a csillagokba néz. Pista. Tény az, bOgy a Kör a közelmúltban fejét vesztette. Ugv tessék ezt érteni, hogy Báró Feilitzsch a vármegye volt főispánja, eltávozása alkalmával megvált a Körben viselt elnöki állásától is. A veszteséget, mely a/, ó szimpatikus és buzgó egyéniségének elvesztésével a vármegye társadalmi életét s mindenekelőtt a Be9senyei-Kört érte, annak idején némi meghatottsággal, ha jól emlékszünk, a Nyirvidék ép ezeken a hasábokon konstatálta Nem hihetjük azonban, hogy a Feilitzsch báró távozása annyira zavarba hozta légyen a Kör vezetőségét, hogy ne lett volna elég ideje a nayy meglepetésből felocsúdnia s azóta — egy féléve immár, — új vezető után n'/nie. Ez a kérdés most már sürgetósen aktuális s megoldása nem húzható tovább a BessenyeiKor s Nyíregyháza város és a vármegyei különben is vérszegény és sivár társadalmi élet érdekeinek súlyos károsodása nélkül. Szinte érthetetlen, hogy miért i em tettek ez irányban eddig is egyetlen kezdeményező lépést te azok, akiknek kezében a Kör ügyeinek vezetése van. Lehetetlenség, hogy ne akadnának a vármegyében senkire, a ki méltó utóda lehetne az elődnek, társadalmi és vagyoni pozíciójánál s szellemi kvalitásainál fogva is. Mi a magunk részéről őszintén, restelés nélkül, egyenesen megkérdezzük itt a nyilvánosság előtt őket, hogy mi az oka a tito!. 'aioa hallgatásnak és halogatásnak 1 * * * A vármegye mostani főispánjához gróf Vay Gáborhoz volna még néhány szavuuk e sorok Hajnalban. A mint befordulok abba a kis utcába, melyben lakom, két ember jő velem szembe. Szótlanul mennek s csak a nehéz szöges csizmájuk kopogása hallatszik. Mikor a közelükbe érek, látom, hogy az egyik élesre fent szekercét visz a hátán, a másik pedig, mint a katonák az összecsavargatott köpenyeget, fűrészt kerített a nyaka közé. Favágók, gondolom s hirtelen a nyakamon érzem az éles villogó szekercét. Annyit hallottam már az ilyen hajnal felé munkába járó, rongyos és nyomorult emberek rosszaságáról, hogy most arra gondolok, hogy itt menten megölnek. Hangosan dobog a szivem, de azért ugy lépegetek, mintha semmi félős gondolalom nem volna. Közelükbe érek s akkor az egyik vastag, döimögős hangon igy szol: — Jó reggelt adjon Isten ! Semmi egyebet nem mond, rám sem néz, csak tovább kopog a kövezeten a csizmájával. Reggel van, — gondolom s fölnézek az égre, melyen csakugyan nincsen már egyetlen c-illag sem. Valami fakó kékség az egész s messziről, a Gellért hegy felől valami rózsaszínű sugár kéve k< zdi föstögetni a világot. Csöngetek s aztán lábujjhegyen megyek föl a lépcsőkön. Behunyom a szememet, mert sötét van, úgyis szá molom a lépcsőket. Minden emeleten tizenegy lépcső van s mire harminchármat olvasok, kinyitom a szememet. Csönd van. Sötét van s érzem, hogy bent a pesti házak udvari lakásaiban most szörnyű melegségnek kell lenni. Már a folyosón megüt a nagyon nehéz levegő, a mely mintha valami fáradt madár volna s ugy szorult volna ide a szűk odúba s most nem tudna fölrepülni többé. Az egyik ablakban világosság van s amint elhaladok előtte, látom, hogy konyha van belül. Istenem, micsoda konyha 1 A vízvezetékből hallom csepegni a vizet s a falakra csíkokat mázolt a füst, a gőz. Azon a sárga szekrényen már sokszor láttam, hogy hust vagdalt egy kövér asszonyság s mnst ime megtudom, hogy ez egy csalafinta bútor. Ágy van benne. Tollas, puha ágy, melybe fehér piros csíkos ágynemű van beledobálva. A falakon sárgaréz edenyek csillognak és a közepén valami etazsért látok. Kicsi poharak állanak rajta sorban, a sor közepén pedig egy váza, melyben orgonavirág hervadozik. A p afondon kormosán ég a lámpás. folyamáu. Ugy halljuk, nem fog beköltözni a vármegye székhelyére, nem fog Nyiregyházán lakúi s félig med lig Berkeszról akarja a vármegye hivatalos dolgait is igazgatni Nem tudjuk, mennyi a valóság e híresztelésekből, de lelietetlenu k tartjuk, hogy a vármegye fóispáuja, a kire a mi sajátságos viszonyainknál lógva nemcsak a közigazgatás, de a megyei társ dal mi élet vezetésének és irányításának szerepe is vár, ilyen formán vonja ki magát, e — megvalljuk uehéz és fáradságos — kötelezettség alól Ennek a kötelezettségnek egyik része pedig az is, hogy senki más, egyedül ó van hivatva arra, hogy élére álljon a Bessenyei-Körnek is s intranzigens magyar egyéniségével az eddiginél nemzetibb és magyar.ibb tartalmat, adjon a Kór művészies programijának. Ettől eltekintve a Bessenyei-Kör a vármegye egyetlen olyan egyesülete, a mely a mi laza és s/éthuzó társadalmi életünknek az egység és összetartás némi halvány zománcát adja s legalább a kulturális és esztetikai célok elérésében tömöriti a divergens elemeket Mi még ott tartunk, hogy nálunk egy ilyen irodalmi és művészeti célokat szolgáló egyesület elnökségéhez is a hivatali állás tekintélyét kell kapcsolni, mely súlyt és jelentőséget ad a jó példának s szinte pressionál sokakat a példa követésére. Hisszük, hogy Vay Gábor gróf mérlegelni fogja e szempontok jelentőségét s nem fog elzárkózni az e tekintetben rá váró feladatok elől sem. — Szép — gondolom. — Ez egy konyha, melyben nappal főznek, este pedig egyedül alszik benne a cselédleány. A cselédleány csakugyan ott fekszik a földön. Ruhástól, mindenestül, a két karja előre nyújtva s a mint egy kissé fölcsúszott a szoknyája, látom, hogy csizma van a lábán. Egy pillanatig nézem, sajnálom, gondolkodom a sorsa felett s lehetetlennek tartom ezt a helyzetet. Föl kell keltenem, inert a lámpás minden pillanatban kigvuladhat s mert a konyha kövétől meghűlhet ez a leány. Az ágy nyitva van, csak bele kell feküdnie. Kopogtatok az ablakon. Semmi fele'el. .Még egyszer, kétszer, tizszer kopogtatok. Ez a leány csak fekszik csöndesen, a csizmás lába meg sem mozdul, a karja most is előre van nyujlva s a vízvezetékből lassan csepeg a viz. Rázom az ablakot s valami mérhetlen harag száll meg arra a gondolatra, hogy ez a leány milyen nyugodtan tud aludni a konyha kövén. — Keljen föl, hallja! Keljen föl! Keljen föl! Utoljára is megmozdul, fö emeli a karját s gyorsan a szoknyája alá húzza csizmás lábát. Az ablakra néz s talán egy perc-g n>z rám, de egy szót sem szól. A lámpás — mondom — Oltsa el s feküdjek az agyba. Fölkel s álmosan nyújtózkodik s a kötényéi igazgatja. Aztán odajön az ablakhoz, kinyitja és buta mosolygással néz rám. — Hány óra ? — kérdi szuszogva — Három. Lehajtja a fejét s gondolkodik. Aztán megint szuszog s azt mondja : — Még egy órát alhatom. — F küdjék az ágyába, — tanácslom neki. A lámpást pedig olt-a el. A leány az ágy felé néz, s az'án a lámpásba bámul s igy szól: — Nem Olyan, mint egy béka, — gondolom. — Valóságos béka, szegény. Lapos, kicsit púpos s kialudt fénytelen szeme van. Mind g szu«zog, mikor beszél s a sovány keze ugy lóg le, mintha szalmából volna. — Miért n> m ? — kérdem. — Mert . . . — Mert? — Az. A papok mondták, hogy ne. — A papok ? Kezdő okleveles mérnök, esetleg II. vagy III. évet végzett mUegyetemi hallgató pár havi időtartamra JJ a—wm alkalmazást talál G Y ELEK olíleveloH mcruöU magánmérnöki irodámban. Fizetés megegyezés szerint. — — Nyíregyháza, Kállói-utca 27. szám.