Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-02-04 / 5. szám

2 5-ik szá

m Megsemmisítés. A belügyminisztertől a vármegyéhez a következő rendelet érkezett: A mult évi december hó 11-én tartott bizottsági közgyűlésében 831/19939., 19940. szám alatt hozott határozatában, a magy. kir. ministerelnök ur ellenében az ország közjövedelmeivel való rendelkezés miatt, a 832/20022 szám alatt hozott határozatában pedig belügyministerré történt kineveztetésemben megnyilatkozó fejedelmi elhatározásra nézve tett kijelentések annyira túlmenők, az országos ügyekkel foglalkozhatás jogán és azon (örvényes korláton, mely az 18^6. évi XXI. t.-c. 2. §-ában előre megszabva van, hogy a belügyi kormányzat elé indokoltan tolul az a kérdés, vájjon a vármegyei törvényhatósági bizottság részéről ezen kijelentésekben nyilvánított elhatározás, megfontolás bűnös következménye-e, vagy csak az önmegfeledkezésnek könynyelmü tulcsapongása, amely a törvényhatósági testület komolysága iránti hitet megrendíti ugyan, de a kormány hatósági felügyelet hatásköre szempontjából felülvizsgálati uton leendő intézkedésre nem méltó és bűnvádi uton megtorlandó cselekményt képez. Ugyanazon közgyűlésben a póttartalékosok behívása törvényességének el nem ismerése, s a behivó parancs kézbesítésének megtagadása és végül a honvédelmi minister ur 9732/905. eln. számú karhatalmi rendeletének visszautasítása tárgyában 833. és 834. szám alatt hozott határozatok azonban, a kormányhatósági felülvizsgálati jog gyakorlását indokolják. Ezért ezen utóbb idézett határozatait az 1886. évi XXI. t.-c. IO. §-a alapján törvényszerű felülvizsgálat alá vévén, azokat megsemmisítem. Mert a póttartalékosok behívását elrendelő parancs teljesítése érdekében bárminő közreműködést megtagadó rendelkezés törvénybe ütköző, minthogy az 1886. evi XXI. t.-c. 19. §-ának harmadik bekezdése értelmében a szabadságos és tartalékos katonák berendelését tárgyazó kormányrendelet, csak a végrehajtás után s csak annyiban szolgálhat közgyűlési vita és határozat tárgyául, amenynyiben a törvényhatóság a kormány eljárását netán sérelmesnek találván, a képviselőháznál keresne orvoslást. A főispánoknak a csendőrségi karhatalom kirendelésére jogosult hatóságok közé felvétele tárgyában hozzájárulásommal 9732. eln. szám alatt kiadott honvédelmi ministeri rendelet pedig törvényhatósági közgyűlési vita és határozat tárgyát nem képezheti, mert az 1886. évi XXI. t.-c. 19. § a értelmében a törvényhatóság, csak a hozzá végrehajtás végett kiadott kormányrendelettel szemben érvényesítheti az ugyanezen szakaszban biztosított jogait; a szóban levő kormányrendelet azonban nem a törvényhatósághoz lett intézve, s ennek végrehajtása a törvényhatóságok ügykörébe nem esik, s igy annak tárgyalására, a felett határozat hozatalára, a törvényhatóság nincs jogosítva. Ezen rendeletem azonnali és feltétlen végrehajtását az állam veszélyeztetett érdekeire való tekintettel az 1886. évi XXI. t.-c. 19. §-a alapján megkövetelem, a vármegye alispánját pedig utasítom, hogy annak végrehajtásáról hozzám nyolez nap alatt annál is inkább tegyen jelentést, mert ha jelentése a jelzett határidő alatt hozzám be nem érkeznék, azt olybá fognám tekinteni, mintha a rendelet végrehajtása megtagadtatott volna, mely esetben a törvényes megtorlás eszközeit haladéktalanul alkalmazásba fogom venni. Egyúttal felhívom a vármegye alispánját, hogy a mult évi december hó 11-én tartott közgyűlésről felvett Vilmos, akkor még fiatal, kezdő poéták, most országos hírű férfiak, s különösen az utóbbi szerzett a tanügy terén halhatatlan érdemeket. Veres Palné éles megfigyelő képessége felisrmrte bennük a jövő férfiait s megtudta különböztetni őket a köznapi szellemektől. Igy vált lassanként a banyarczj kastély irodalmunk nemzeti fejlődésének egyik központjává. E háznak vendégszerető körébe menekült az „Ember tragédiája-'nak halhatatlan költője Madách Imre is, családi életének keserűségei által megsebzelt mély érzésű szívére itt keresett és talált enyhülést; e magasztos ideálokkal telt s őt igazán megértő női lélek közelében szellemének lángjai fölszabadultak a gyarló földi szenvedélyek hamujától. A legideálisabb rokonérzés fűzte össze e két nagy lelket ? lelkeik egymásra való benyomása oly mély volt, hogy okvetlenül találkozniok kellett, hogy műveik megteremése által halhatatlanokká legyenek. Főként a női lélekről s a túlvilági életről folytatott eszmecseréik járultak hozzá, hogy az .Ember tragédiájáénak megírására inspirálják, saját szenvedéssel teli életén át a végtelenség nagy problémáit tisztán látó költőt. A banyarczi park árnyas fáinak suttogó lombjai alatt nem egy strófája kelt életre a nagy műnek s Eva jellemzésében rá kell ismernünk néhány vonásban e magasztos női lélekre az anya és feleség példányképére, ki annyiszor visszaterelte a költő elkeseredett gyarló emberi természetet a nemes, nagy és jó megismerésére s ő volt az, kinek egyénisége arra suggerálta a költőt, hogy a „nőt" művében oly magasztos piedesztálra emelje. Állj on mindennek bizonyságául a következő versszak, melyben az Ember tragédiájának IV-ik színében az Ur igy szól Ádámhoz : „Ha jól ügyelsz egy szózat zeng feléd Bűnetlenül mely visszaült s emel, Csak azt kövesd. S ha tettdús életed Zajában elnémul az égi szó, N Y I R V I D É K s a határozatok hozatalában résztvett bizottsági lagok neveit is magában foglaló teljes szövegű jegyzőkönyvét hozzám haladéktalanul terjessze fel. Budapesten, 1906. évi január hó 16-án. Kristóffy. Szikszay Pál alispán, a rendeletben megszabott 8 napon belől a megsemmisítő rendelelre a következő fölterjesztést tette : M. kir. belügyminiszter Url Nagyméltóságod fent hivatolt rendeletével megsemmisítvén a törvényhatósági bizottságnak 833. és 834—1905. számok alatt hozott határozatait, rendeletének az 1886. évi XXI. t.rcz. 19. §-a alapján való azonnali végrehajtását megköveteli és engem utasit, hogy a végrehajtásról 8 nap alatt tegyek jelentéit. A vett rendeletre jelentésemet az alábbiakban terjesztem elő. A 833. Bgy. 1905. számú határozat, melyben kimondta a törvényhatóság, hogy a pót tartaléknak az ujoncjutalék pótlására való behívását törvényesnek el nem ösmeri s azért a behivó parancs teljesítése érdekében minden közreműködést megtagad, lényegileg teljesen megegyezik a 446. Bgy. 1905. számú határozattal. Ezt a határozatot Nagyméltóságod 1 11803—1905. számú leiratával megsemmisítette, a vármegye közönsége 1. Bgy. 1906. számú határozatával a megsemmisítés dacára továbbra is fenntartotta, én pedig folyó hó 26-íkán felterjesztett 1618. K. 1906. számú jelentésemben kifejtettem azon okokat, melyek alapján jogosan megtagadhattam a megsemmisítő belügyminiszteri rendelet végrehajtását. Ezen álláspontom azóta természetszerűleg nem változott s nem változott azon tényállás sem, hogy Nagy méltóságod egy olyaa rendelkezés végrehajtását követeli, a mely ez idő szerint tárgytalan, mivel a póttartalékosok behívóinak kézbesítése jelenleg nem a közigazgatási hatóságok utján történik, tehát ezeknek közreműködési kötelezettségei nincsenek. A 834—1905. Bgy. számú közgyűlési határozatban az 1886. évi XXI. t.-c. 2-ik §-ának c) pontjában gyökerező joga alapján kimondta a törvényhatóság, hogy azon kormányi intézkedést, mely szerint a főispánok a csendőrségi karhalalom kirendelésére jogosult hatóságok közzé felvétettek, tudomásul nem veszi és az országgyűlést kérte fel, hogy a kormányt rendelkezésének visszavonására utasítsa, a társtörvényhatóságokat pedig hasonló határozathozatalra felkérte. Miulán ugy a képviselőházhoz szóló felirat, mint a törvényhatóságokhoz intézett átiratok a 7991 eln. B. M. 1905. számú rendelet ide érkezése előtt rendeltetési helyeikre elküldettek ; ennélfogva törvényes hatáskörömben ez ügyben egyéb intézkedést nem tehetek, mint hogy Nagyméltóságod 7991. eln. 1905. sz. rendeletét a legközelebb tarlandó közgyűlés elé terjesszem. Végül jelentem, hogy a december 11 -ilei közgyűlés jegyzőkönyvének teljes szövegű másodpéldányát 600— 1906. számú jelentésemmel január 12-ikén felterjesztettem ; ebben a jelenvoltak névszerínt felvannak sorolva, a felsoroltakhoz kérem még venni Bory Béla biz. tagot is, aki a közgyűlésben részt vett, azon a jegyzőkönyv szerint fel is szólott, de nevét a jegyzőkönyvet író írnok a feljegyzésekből elnézésből hagyta ki, és aki nálam írásban jelentkezett, hogy a tévedés kiigazításaként neve a jelenlevők közé utólag felvétessék. Nyíregyháza, 1906. január hó 29. Szikszay Pál, alispán. E gyönge nő tisztább lelkülete, Az érdek mocskától távol abb / Meghallja azt és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni." Veres Pálné volt az, ki először olvashatta e nagy müvet, még kéziratban elküldte neki a költő tisztelete jeléül e szavak kíséretében ajánlva neki azt: „Que ce livre vous sóit dédie — comme l'Anteur vons est dévvré" (Önnek legyen ajánlva e mű, amint írója is öné.) E mű megjelenése óriási föltűnést keltett s néhány költeménye révén, eddig szorosan irodalmi körökben ismert Madách az ismeretlenség homályából egy csapásra a halhatatlanság és hírnév fényes mezejére került. 186 l-ben a Kisfaludi társaság majd az Akadémia is tagjává vilasztotta, mely alkalommal székfoglaló beszédének tárgyául a nőt választá, melyben különösen a férfi szellemi fölényét hirdeti a nővel szemben, olyanképen adva kifejezést ez eszméjének, hogy „a nő bár korábban fejlődik és könnyebben felifog és tanul, teljes érettségre sohasem jut s teremtő génius hiányában soha nem emelkedhetik az emberiség irányadó szellemei közzé", továbbá, hogy „a nő oly erzéseket kelt a férfiban, mint az elhagyott gyermek, hervadó virág, megdermedt madár." Madách e beszédevei öntudallanul is előidézőjévé vált azon nagy evolucionak, mely ennek a mély gondolkozású nőnek lelkében végbement. Az ő b?széde lobbantotta benne lángra a nőnevelés reformáló eszméinek szunyadő szikráját. Bég oti élt már lelkében az a tudat, hogy világosan látó, művelt lelkű nőkre van szüksége a hazának, aki férjének nemcsak hűséges gondviselője, hanem lelkének segitő, buzdító törekvéseit megértő társa is, gyermekeinek nemcsak szerető, gondos anyja, — de öntudatosan oktató nevelője is, ki nemes eszméinek irányával útmutatást adjon a késő ferfikorra. Erezte, hogy lépést kell tartanunk a kor szellemével, mely a többi művelt országokban a nőt kiemelte szellemi sötétségből. 1906. február 4. A nyíregyházi mérnökök egyesülése. Városunk rohamos fejlődését mindenesetre elénk világításban tünteti fel az az örvendetes tény, hogy míg ezelőtt egy pár évvel alig 6—8 mérnök volt Nyíregyházán, az utolsó néhány év leforgása alatt számuk 2l-re emelkedett. Egyesülésben az erő ! Régi vágya volt már a nyíregyházi mérnököknek egy — a Kartár=okat mintegy csaladi körbe összetartó-mérnökegylet szervezése; ami \égre a mérnöki Kar minden egyes tagjának lelkes hozzájárulásával, Vajay Endre kir. főmérnök fáradtságot nem kímélő utánjárásának és buzgóságának eredményeként f. év január hó 28-án valóra is vált. Az egynéhány akadályozva lévő kivételével megjelenők értekezletéről a következő jegyzőkönyv vétetett fel: Jegyzőkönyv. Felvétetett Nyíregyházán, 1906. évi január hó 28-án a nyíregyházi mérnököknek Vajay Endre, kir. főmérnök körlevelével egybehívott értekezletén. Vajay Endre, kir főmérnök, az értekezletet megnyitván, szívből üdvözli a megjelent kartársakat s a tömeges megjelenés lelett örömét fejezi ki, minthogy ebben az értekezlet célja iránt megnyilatkozó érdeklődés örvendetes jelét látja. Indítványozza, hogy az értekezlet li folyásáról jegyzőkönyv vétessék fel. Az értekezlet ennek vezetésével Heincz Frigyes, kir. s. mérnököt bízza meg. Vajay Endre, kir. főmérnök, szükségesnek látja, hogy jelen értekezlet előzményeit megismertesse. Az utóbbi időben részben egyes mérnöki hivataloknak a városba történt áthelyezése, részben több magánmérnök megtelepedése folytán Nyíregyházán a mérnökök száma örvendetesen megnő ekedett. Természetes vágya és óhaja lett mindnyájunknak, hogy egymást közelebbről megismerjük és egymással megbarátkozzunk. Igy szülelett meg a gondolat, hogy egyesületet alakítsunk, melynek egymás megismerésén kivül több más előnye is volna. Igy összejöveteleink alkalmával rendezendő felolvasások utján egymás ismereteit gyarapithatnók, a város fejlődésével felszínre vetődő műszaki kérdéseket megvitathatnék, a műszaki kar érdekeit érintő kérdésekben szavunkat, mint testület, nagyobb súllyal emelhetnők fel stb. Több kartárs felszólítására a kezdeményező lépés megtételét magára vállalta. Közvetlen impulzust erre a pozsonyi és nagyváradi mérnókegylet átirata adott. A „Magyar Mérnök és Építész Egylet" ugyanis a vidéki egyesületeknek a budapesti egylettel való szerves kapcsolatba hozása céljából erre vonatkozólag tervezete' dolgozott ki s azt a vidéki mérnökegyleteknek megküldötle. Ugy a pozsonyi, mint a nagyváradi egyesület, a tervezetet elfogadhatatlanoknak nyilvánította s erre vonalkozó határozatat az államépiteszeti hivataloknak oly kéréssd küldte meg, hogy ezen ügyben való állás foglalás céljából az ottani kartársakat hívja össze. A mai érteke/.let célja tehát egyrészt a nyíregyházi mérnökegyesület megalakítása, másrészt a vidéki mérnökegyesületeknek a budapesti egyletlel való szerves kapcsolatba hozásn céljából a „Magyar Mérnök és Építész Egylet" által kidolgozott tervezetre vonatkozólag véleménynyilvánítás. Ezen utóbbi kérdés megvilágítása céljából felkéri Hoffmann Sándor, kir. mérnököt, hogy a pozsonyi és nagyváradi mérnökegyesületeknek erre vonatkozó határozatát olvassa fel. Ennek megtörténte után Sarkadi Adolf, államvasuti osztálymérnök örömmel üdvözli az egyesület megalakításának eszméjét, nem Csupán a már előadott okoknál fogva, hanem azért is, mert az egyesület keretében megadatik a lehetősége annak, hogy a műszaki folyóiratok, melyektől most a vidéken lakó mérnökök úgyszólván teljesen elvannak zárva, hozzá férhetőkké váljanak. A maga részéről az egyesülésnek asztaltársaság alakjában való keresztül vitelét pát tolja. A mi a budapesti egyletlel való viszonyt illeti, annak tárgyalása későbbi dolog volna, annyit azonban kijelent, hogy a „Magyar Annál inkább fájt lelkének a tudat, hogy még oly fenkölt gondolkozású férfiak is, a minő Madách volt — sem bírnak megszabadulni az akkori idők kicsinyes elfogultságaitól. Tollat ragadntt tehát s meggyőző érveinek egész sorozatát latba vetve, a költőt saját beszéde nyomán önmagával cáfolgatva — annyira meggyőzte állításainak téves voltáról, hogy önmaga töredelmesen kijelentette, hogy ha e kérdésről Veres Pálnéval előbb beszél, egész más irányban szerkeszti meg székfoglaló beszédét. Tehát ettől kezdve belátta Veres Palné, hogy nem halogathatja tovább eszméinek gyakorlati kivitelét. Mivel hányának ugyanazon évben történt férjhezmenetelével szorosan vett anyai kötelességei véget értek, egész lélekkel kedvenc eszméje megvalósításának szentelhette magát. Ugyanezen időre esnek nemzeli újjászületésünk mozgalmai, az új idők eszméinek rohanó árját immár semmi sem tarlhatta fel s ő is hozzáfoghatott munkájához „az idők teljességében". A 60-as évek közepe táján több felhívást intézett a magyar nőkhöz, a leánynevelésügy érdekében, kimutatva az idegennyelvü gouvernantrendszer káros hatását a nemzeti érzületre, — nemkülönben — a magánintézetek káros voltát, hol nem annyira leányaink nevelésére, mint, mint inkább saját anyagi hasznukra helyezték a fősúlyt. Kimutatta törekvéseinek tulajdonképeni célját : „Adjunk alapos képzést a magyar úri leányoknak !" Később áttekintve a vagyontalan, támasz nélkül álló leányok helyzetét, törekvései egy céllal gazdagodlak, ez, amint ő írja: „A megélhetés eszközeit kell megteremtenünk leányainknak, hogy ne legyenek kénytelenek varrással s még durvább munkaval tengetni életüket-" Bár szózatai még nem találtak általános visszhangra, azért mégsem \oltak pusztában elhangzó szavak. 1067-ben Veres Palné által összehívott értekezleten 22 lelkes nő kimondta a nőképző-egylet alakításának szükségességét, példát adva a többieknek, kik közül még abban az évben 200-an csatlakoztak a mozgalomhoz.