Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1906-02-04 / 5. szám
XXVII. évfolyam. szám. Nyíregyháza 10O6. február 4. ÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. OO^g ) • Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 „ Egyes szám ára. so fillér I A lap szellemi részét képező küldeménye;;, Hirdetési dilak : erkeaztö czime alatt kéretne* beküldeni. ... , , ,, „. ... , , , , . , , ,Minden negyszer basábzott petit sor egyszer Bérmentetlen levelek csak ismert kezektol k özlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill könyvnyomdájához iskola-utcza 8 " szám l v' S° ,ATA T' NAK: E L- A nyilt-iéri közlemények dija soronkint 60 fillér (Jánószky ház) intézendők ' kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4>> fii..minden további szó postán vagy helyben házhoz hordva: ^ szé tmdése tárgyábZ leTndT'felszó- a 3zerk e* zt5 ozima aIat t beküldeni. lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fLKaTe" YFINITNN\TA1Y»HFNN N A*7 ÍNLRRTLR* IIT » O - .1. . ill?tő költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és Grünmandel Henrik és Tarsa altsl Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajaban Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Alkudozás. „Hogy Írország egy shillinget kapjon Angliától, egy font sterlinget kell követelnie." 0' Connel. A bék és megegyezést illetőleg reményeink egy s-hilling értékéig se terjednek. Eredményeket. elérni csak harcok árán lehet s a harcot mi már, agy latszik, szíves-örömest abbahagynánk egy tisztességes fegyverlerakás Iehetőségeért is. Rövid néhány hónap alatt hova lett a lobogó harci kedv. Megfogyott a nehézségek növekedésével, melyek a küzdelem folyamán mind nagyobb számmal bukkantak fel s melyeket legyőzni csak SZÍVÓS ellenállással lehet, lendületes vezércikkekkel nem igen. Annyi kinyújtott kéz kap mohó vágyakozással a béke halavány silh.mettje után, hogy kétségbe kell esnünk a gondolatra: ez a sok kéz <'rőtlenül, elzsibbadva hanyatlik vissza, ha az az árnykép eltűnik g helyébe 1 p zordon fegyverzetében a valóság. Mig szemüuk bitetlenül erre a halvány árnyképre tapad, lelkünk mélyén ujabb küzdelmek jöttét sejtjük. Nem tudunk szabadulni egy nagy-nagy mérkőzés gondolatától, melynek csak előjeleit láttuk eddig s a melyet ideig-óráig talán el lehet mégodizni, hogy aztán annál végzetesebb erővel életre-ha Iáira induljon meg. Most, hogy az előcsatározások közben egy pillanatnyi szünet esik s a két fél leeresztett fegyverekkel néz egymás szemébe, igyekszünk leszűrni a jelenségek tanításait s megállapítani a belőlük levonható következtetéseket, mert e jelenségekből rakódik össze, alakul ki előttünk a nemzet lelki állapota, melylyel a közelgő zivatarnak elébe néz. á U " 3 Mit áimodáS . . . Mit álmodál elköltözött barát, Odalenn a síri éjszakában ! . . . . . Mennyivel is jobb már néked ottan ; Mint nekünk itt, — e szabad hazában ? Ottan tudom, nincs szenvedés, nyomor Csendesek a síroknak lakói Ámde nekünk, — amiért még élünk ; Tudja Isten, mivel kell adózni ! ? Véghetetlen szenvedés cs nyomor A magyarnak osztály része itten . . . . . . Hogy megkellett e csapást is érnem ; Mindent, — de már ezt sohasem hittem 1 Nyomor, inség, kivándorlás láza Pusztítja e szép hazának népét . . . Rongy emberek koncokért felöltik Becsületes hazafiak képét ! Rongy emberek, — kik az ősi hazát Júdás pénzért képesek eladni ! . . Oh ! hogy az a bosszúálló Isten Nem is tud már közéj ök lecsapni ! Bárcsak verne mind egy szálig szélylyel: Gyászmagyarkák hogy ne lehetnének ! . . ... Te meg aludd síri álmod, —- s álmodd, Hogy nincs baja Árpád nemzetének ! Isoó György. A nemzetnek e nEgy birkózásra való készülődése olyan, mintha a halálra készülődne. Igaztalanul halálra Ítéltek módjára jajveszékelünk, kezeinket tördeljük a törvénytelenségeken, a jogtiprás és 1 erőszakosság ezer változatán, miknek napról-napra tanúi vagyunk. Szörnyűködünk, megbotránkozunk és erkölcsi felháborodások veszik el az étvágyunkat naprólnapra. Sokan megrettennek és rémképeket látnak. Mások elkeseredve, ökölbe szorított kézzel [fenyegetőznek, ismét mások vállvonogatva hirdetik, hogy mindazt, ami történik, előre megjövendölték. Sokan már is apáthiába estek s az afrikai útleírások tapasztalatain okulva fülig beásták magukat a homokba a közeledő számum előtt. Nagyon kevés azoknak száma, akik férfias lélekkel nézve az idők szemébe tisztában vannak vele, hogy itt a lét és nem lét kérdése vettetett fel s ebben a tudatban készen vannak minden megpróbáltatásra, üldöztetésre, szenvedésre, börtönre, készen a bal álra is nemzetük igazaiért. De ezek a legjobbak is, mintha merő következetességből lennének bátrak, elszántak és verekedni késiek. A bitnek, a lelkeket tűzben egyesítő s harcok viharába sodró fanatizmusnak semmi nyoma. A jók és nemesek esztétikailag is gyönyörködtető példáját nyújtják a hűségnek, az igaz ügy melletti kitartásnak. Itt-ott a társadalomnak szinte nem sejtett ereje és összetartása villan fel. De a láz, ami az események nyomán végig-végig reszket az országon, inkább az idegeknek láza, mint a vérnek, a szíveknek lázadása. Az erőben való módfel etti bizalomnak jelenségei ezek, vagy az erőtlenségnek ? Rövidesen el fog dőlni a kérdés. Egy „nagy" asszony emlékezete. Irta: G. F. A. Néhány rövid hónap múlva ünnepélyes befejezéséhez ér azon — őszinte érdeklődéssel kisért — országos mozgalom, mely néhány év előtt hazínk művelt és magasztos eszmékért lelkesülő közönségének körében megindult — a magyar nőnevelés apostolának Veres Pálné S7. Beniczky Herminnek fölállítandó szobra érdekében. Ebből az alkalomból nem lesz talán érdektelen városunk közönsége előtt — melynek néhány tagja szintén hozzájárult tudomásom szerint a nemes célhoz, — az ő áldásos működésének, nemes és fenköll jellemének néhány vonással vázolt története. Nagy asszony volt ő a szónak mindkét legnemesebb értelmében. „Nagy" asszony lelkének műveltségénél, szellemének erejénél és fáradhatatlan munkásságánál fogva azon cél érdekében, melyet maga elé kitűzőit. Viszont színének jósága, családja iránt való önfeláldozó szeretete s a gyakorlati életben tanúsított párallan erélye és tevékenysége s tőleg azon erős hazafias érzés, — mely minden cselekedetének rugója volt — a régi jó világ nagy asszonyai közzé emelik őt. kiknek típusai épp úgy kihalófélben vannak már, mint akár a „régi jó táblabírák" s még sok egyébb a múltból, mikről már csak Jókai és Vas Gereben regélnek nekünk. Eletének törekvésére, mellyel teljesen a magyar nőnevelés ügyének szentelte magát, meli befolyással volt elhanyagolt ifjúkori nevelése. Apja 1816-ban szülelése után egy évre halt meg, anyját 15 éves korában ragadta el tőle a 30-as évek elején dühöngő pestis. Korán árvaságra jutván, fejlődő leányéveiben, mikor lelke legfogékonyabb lett volna egy szerető anyai szív tanácsaira s a magasabb szellemi tudománvok befogadására, egy emberkerülő zord nagyapa társaságára volt utalva, ki őt úgyszólván elzárta a külvilágtól s neveltetésében is csak a legszükségesebbre szorítkozott, mely a 30-as évek szomorú hagyományaihoz híven előkelő családjainknál — mindössze néhány idegen, főleg német ny^lv tudáEgy kényelemben felnőtt politikai nemzedék küzd itt olyan jogokért, melyeket minden nemzet a legsúlyosabb megpróbáltatások árán szokott megszerezni. E megpróbáltatásokat férfiasan elviselni, a győzelemnek, a jogok kivívásának biztos záloga, de azokat így elviselni csak egy kemény, szünet nélküli harcban megedzett nemzeti társadalom képes Mi harmincnyolc esztendő alatt nem e t csináltuk. Alkudoztunk, sorsunkba beletörődtünk, legfeljebb a látszat kedvéért követelőztünk néha. Egyébként beértük féligazságokkal s a féligazságok keresése közben elernyedni hagytuk a nemzetben lekötött energiát, amely — tartuuk tőle — hirtelen kihunyó fellobbanásokban merül ki immár — s nem képes többé esztendőkig tartó nyomásnak, támadásoknak ellenállani. Az alkudozások, a nemzeti erő elposványositásának, a nagy ideálok elhomályosodásának korában nőtt fel az a társadalom, melyre n ost a maga óriási súlyával szakadt reá a nemzet szuverénitásának, az alkotmánynak és jogfolytonosságnak védelmi kötelezettsége. Hogy politikai erkölcsök dolgában milyen pusztítást vitt véghez ez a kopa nemzeti lélekben, annak borzasztó bizonyítéka a mindenre kapható ekzisztenciák sokasága, akik most a hatalom segítségére sietnek, szolgálatába szegődnek, s mindenre képesek saját nemzetük legszentebb jogai és érdekei ellen. Ezt a sötétségből egyszerre felbukkanó hadat látva eszünkbe jut a francia forradalom Barérejének, a jakobinusok egyik hirheit vezérének mondása, melylyel magát és párthíveit jellemezte: „kénytelenek vagyunk ölni és pusztítani, mert ha ezt nem tesszük, akkor mi magunk pusztulunk el." -yisában nyilvánult. így hát a fiatal leány alig-alig bírta hazájának nyelvét, irodalom és hazai történelmünkről pedig egyáltalán sejtelme sem volt. Nagyapjának halála után a világba 1 Vpve, milysége; szégyenérzet'el töltötte el elhanyagolt nevelésének tudata. A 30 as évek végén volt ez s a szabadság szellője ott lengedezett már a főúri kastélyok és nemesi kúriák körül s rokonai körében hol mint futai leány tartózkodott, találkozott egymással az akkori magyar irodalmi világ szine-java. Ezek körében időzött a legszívesebben, kik hamar felismerték benne a mélyen gondolkodó kedélyt s eleven fölfogással párosult tudásvágyát, melyet még nagyapjanak maradi nevelési módszere sem tudott elfojtani s ennek tógyörki kastélyában talált német bölcseleti könyveit valósággal mohón olvasta s kivált Zschoké-nak „Stunden der Andacht" című könyve volt rá nagy hátassal. Rokonainál ösmerkedett meg Nógrádmegye művelt lelkű fiatal aljegyzőjével, a későbbi alispánnal, Parádi Veres Pállal, kihez 1839-ben nőül menvén, 46 éves házaséletüket az egymás iránt való mélységes becsülés és szeretet s a legideálisabb lelki harmónia jellemezték. Férje tudományos műveltségű ember lévén, oldalán kétszeresen fájt neki hiányos nevelésének tudata s fiatal asszonyságának első éveit a magyar nyelv, irodalom és történet tanulásának szentelte, természetesen egyetlen gyermeke nevelésén kivül. Komoly, alapos, a hagyományoktól olyannyira eltérő nevelési rendszere lalán mír öntudatlanul is csirája későbbi nagy reformáló eszméinek, melylyel különösen a már veszedelmessé váló gouvernant rendszert megtörte. Leányának nevelését tudományosan képzett, művelt irodalmi férfiak kezébe tette le s maga is nem egyszer vett részt az órákon, melyeken a tudományok majdnem minden ága cultiválva volt. Nevelési elvei termeszetesen nem kerülhették el a gúny és elfogults g nyilait, melyekkel későbbi nagy eszméi miatt is fölvette a harcot. Leányának nevelői közé tartozott az akkori irodalmi nemzedék két fiatal lagja Dalmady Győző és Győry Elek okleveles síére ök Kállói-UtCSa 27, SS. ( s ajáffiJ Nyíregyháza i\ t t
