Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-28 / 4. szám

2 4-ik szám NYIRVIDÉK 1906. január 28. A második megsemmisítés. A belügyminiszler másod ízben is megsemmisítette a törvényhatósági közgyüknek az önként befizetett adók beszolgáltatását s a katonai szolgálatra önként jelentkezők részére szükséges belépesi bizonylatok kiállítását tiltó határozatát. A rendelet így szól : Az 11105. évi október hó 10-én tarlott vármegyei törvényhatósági közgyűlésen 444. szám alatt hozott közgyűlési határozatnak az 1)00000 korona kölcsön felvételét és az ennek fedezésére 3 százalékos pótadó kivetését kimondó részét, 415. számú határozatnak az önkéntesen befolyt adók beszolgáltatását megtiltó részét, végül a 44G. számú határozatnak a póttartalékosok behivójegyének kézbesítését és az önként belépni kívánó újoncok részére szükséges bizonylatok kiállilá-át eltiltó részét 1905. évi 111803. számú rendeletemben azzal a kijelentéssel semmisítettem meg, hogy ezen rendeletemnek az állam veszélyeztetett érdekeire való hivatkozással az 1886-ik 21. t.-cikk 19. § a alapján azonnali és feltétlen végrehajtását követelem, az Alispánt p.dig a rendeletnek haladéktalan foganatosítására az 1886. 21. l.-c. 08. §-a d) pontja éltelmében utasítottam. A vármegye Alispánja dacára ezen kijelentésemnek a szóbtn fo gó rendeletem ellen 21231. szám alatt felterjesztéssel élt. Ezt a felterjesztést mint figyelemben nem vehetőt vissza utasítom. Mert a szóban forgó rendeletem ellen az alispánnak felirali joga nincs, mivel a fenthivatkozott törvény 19. §-ának 3-ik bekezdése érielmében szóban lévő rendeletemet a törvényhatóság is csak a végrehajtás után s csak annyiban veheti tárgyalás alá, amennyiben azt netán sérelmesnek találván, a képvis. lóbáznál keresne orvoslást. Ennek folytán felhívom Alispán urat, hogy rendeletem végrehajtasa iránt az abban megjelölt következmények teihe mellett azonnal intézkedjék, s ennek megtörtén érői hozzám 48 óra alatt tegyen jelentést. Budapest, 1906. év január hó 16 án. Kristóffy, s. k. Szikszay Pal alispán, a megszabott 48 óra alatt, a rendelet elten a következő felterjesztéssel élt: A magyar királyi Belügyminiszter Umalc! Budapest. A vármegye közönségéhez cimz tten hozzám mai napon érkezett 132025/905. számú rendeletére jelentem, hogy az abban foglalt mnghagyásnak eleget nem tehetek és a biztosítékul befizetett összegnek az adóhivatalba való beszállítását tilalmazó 445/905. Bgy. számú határozatot valamint a hadseregbe önként belépni kívánók belépési bizonylatainak kiállítását és a póttartalékosok behívóinak kezbesitését eltdtó 446/U05 B^y. számú Közgyűlési határozatot megsemmisítő 111803/905. számú belügyminiszteri rendelőinek végrehajtását 21231/905. számú feliratomban foglalt indokaim és az alább ak alapján meg kell tagadnom. Nem tartom magamat kötelezhetcnek az emiitett 111803/905. számú rendelet végreh íjtására, mert eltekintve attól, hogy vármegyénk közönségé a folyó hó 10-én tartott közgyűlésében 1/906. Bgy. szám alatt hozott határozatában 445., 44G/905. Bgy. számú határozatait Nagyméllóságod megsemmisítő rendeleteivel szemben teljességükben fentarlolla, s Nag; méltóságod netaláni ujabb rendeleteinek vigrehajtásától eltiltott, abban tőlem mint köztisztviselőtől törvényei enes cselekedet követeltetik, már pedig erre — sajat lelkiismeretemmel és a törvények megtartására letett hivatalos eskümmel szemben — engem kényszeríteni felettes hatóságomnak joga nincs. Az 1886. évi 21. t.-cikk 20. §-a ugyanis azon rendeletek körül, melyeknek feltétlen végrehajtását az állam veszélyeztetett érdekeire való hivatkozás mellett a minisztérium követelheti, kiveszi az országgyűlés altal meg nem szavazott adó lényleges behajlására és a meg nem ajanlott újoncok tényleges kiállítására vonatkozó rendeleteket. Ha tehát a községeknél a majdan megszavazandó adóba való beszámítás céljából de esik bizlositékul teljesített befizetéseknek az adóhivatalokba való beA legtöbbnek brtttlijen európai szépségek kísérleteztek célnaszál hangjukkal, de annál merészebb mozdulatokkal. I Későn tudtuk uiog, hogy egyik mulatóhelyen Horváth Jancsi cigányprímás jálszik bandájával. Pedig, hej, de jól esett volna egy kis rmgyar nóti! Éppen egyik elegáns kávéház mozgólényképeiben gyönyörködtünk, mikor nevetve figyelmeztettek egy úriemberre, kivel éppen negyedszer találkoztunk. Persze, hogy detektív volt. Kecskemétynek éreztem magam Miutina vámvizsgálaton még akkor nem estünk túl, jónak látlak bennünket szemmeltartani. Eleinte bosszantott a dolog, de a hajóra visszatérve, én is jot nevettem árnyékunk fölsülésén. Különben üdvös intézkedés ez itt, mert talán még Észak-Amerikába sem özönlik annyi csaló és ketes egyéniség, mint ide. M-g a csempésze'et is óriási mértékben űzik. Másnap első dolgunk volt úlunk folytatásáról tudakozódni. Megtudtuk, hogy pár nap múlva indul a Genlauró hajó Paraguay felé. Siettünk tehát látni. Érzékeny búcsúi vettünk útitársainktól és mentünk be a várost a. Monlevideo után kellemesen hat az európaira Buenosz-Airesznek nagyvárosias, modern jellege. Valóságos észak-amerikai gyorsasággal fejlődik. Férjem pár hónappal azelőtt jáit ott. Mint mondja, akkor még ingoványos mocsár volt a folyó parijának az a része, melyet ma kerlszerü, emlékszobrokkal díszitelt tér foglal el. Utcái nagyobbára szűkek, de a legtöbb kifogástalan aszfaltburkolatú. Legszebbnek találtam gye nyörü fasorral beszegett, széles, Avenida de Mago utc.jít. Ez a város Stefá nia-útja. Középületei európai külsejűek, de a laposletejü házak, pálmák itt sem hiányoznak. Bár ennek inkább kellemes mérsékelt klímája van. Nyári, néha tulmagas hőmérsékletét enyhítik a délről jövő egészséges szelek. Innen a jó szelel, Buenosz-Airesz a neve. Nagyon érdekes a Prenza (sajtó) nevü napi újság palotája. Képtárral, olvasó-teremmel, melyben az összes nevesebb lapok ingyen élvezhetők. Az elegáns üzleteknek itt is negyede van, igen élénk forgalommal. Mert ilt szállítását elrendelném, e'lentétbe jönnék régebbi, de a bennök foglalt alap elv tekintetében ma is érvényben levő törvénycikkel (1504. évi I., 1635. évi 88., 1681. évi 12. t.-cikk) melyek ado címén önkéntes adományok elfogadását tilalmazzák és az 1790/901-iki 19. t.-cikkel melyben az uralkodó bizto=itotta a nemzetet, hogy a kormányhalalom pénzbeli vagy ujoncbeli hozzájárulást még szabad ajánlás ürügye alatt sem fog országgyűlésen kivül szorgalmazni; megsérteném az 1867 évi 10. t.-c. azon rendelkezését, hogy uiabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni és behajtani nem lehet" mert kétségtelen, hogy ezen befizetéseknek az illető felek adófőkönyvi lapján való elkönyvelése a kilüzött adó szállítási napon az adóhivatalba való beszállítása az „adóbehajtás" nak egy-egy momentuma, mert hiszen az „adóbehajtás" fogalma alatt nem csupán a kényszer eszközökkel való adószedés, hanem a felek által kény szer alkalmazása nélkül teljesített befizetéseknek az 1983. évi XLIV. t.-cikk szabályai szerint való kezelése is értetik. A törvényhozás részéről mind eddig sem az 1905. sem az >906. évekre adó még meg ajánlva nem lévén, adót kivetni és b Injtani nem lehet és nem lehet az egyesek által mintegy bizlositékul letett ősszegekei adónak minősíteni es az adóhivatalba beszállítani. Ugyanezen alapon nem rendelhetem el a hadseregbe önként belépni kivánók íé-zére az úgynevezett belépési bizonyítványok kíál itását sem, mert az önkéntes belépések az 1889. évi 6. t.-cikk 16. §-a értelmében a hadsereg kiegészítésére szolgálnak, következéskép az ujoncjutalékba teszámmiltatnak, ez pedig ez időszerint, midőn a törvényhozás az 1905. és 1906. évekre az ujoncjutalékot még meg nem szavazta, az 1867. évi 12. t.-cikk 12. §-ának és a nemzet újonc megajanlási vagy megtagadási jogának megkerülése volna. Végül nem rendelhetem el a meg nem szavazott újoncok helyetlesitesére az 1888. évi 18. t.-cikkre való hivatkozással tenyleges szolgálatra behívott póttartalékosok behívóinak kézbesítését sem, mert a törvényhozás mult évi junius hó 21-én határozatilag kimondotta, hogy azon különös körülmények alatt, melyek femforgása esetén a póllarlalek bizonyos év folyamai tényleges szolgálattételre behívható, az ujoncjutalék meg nem szavazása nem érthető és mert a póttarlaléknak ily esetben való behívása sem egyébb mint megkerülése a nemzet újonc megajánlási jogának. Egyéb iránt a belépési bizonylatok kiállításának és a póttartalékosok behivoi kézbesítésének elrendelesével tőlem Nagyméltóságod olyan rendelet kiadásat követeli, mely ez idő szerint törvénytelenségén kivül teljesen felesleges is, mert Nagyméltóságod tudomással bir arról, hogy a Honvedelmi Minisztérium rendeletei folytán jelenh-g az önként belépőktől a járási hatóság belépési bizonyítványa nem kívántatik, a póttartalékosok behívóinak kézbesítése szintén n ni a közigazgatási hatóságok utján történik. Nem hallgathatom el, befejezésül azon szerény véleményemnek kifejezését sem, hogy az 1886. évi 21. t.-cikk 19. §-a kormánynak azon jogot, hogy valamely rendeletének feltétlen végrehajtását az allam veszélyeztetett erd.-keire való hivatkozással követelhesse, csakis azon esetre biztosítja, ha az állam érdekei tényleg vcszélyeztetteknek tekinthető es a nemzet akaratát kifejezni hiva'ott országgyűlés együtt van, amelynél a törvényhatóság a sérelmes rendelet ellen orvoslást kereshet, jeleneseiben pedig ezen kél feilétel hiányzik, mert a községeknél kezelt adó letétek összege oly csekély, hogy annak beszállítása az állam bevételeit számba vehetőleg nem emelné, a katonai kérdés ez idő szerint mint kifejtetlem gyakorlati jelentőséggel nem bir, az országgyűlés, pedig hón pak óta folytonos elnapolások által tétlenségre lévén kárhoztatva, a törvény halóságokra védel • mel mm nyujihat és teljesen megvagyunk fosztva azon jogunklol, hogy sérelmünk orvoslását az országgyűlésnél kereshessük. Nyíregyházán, 1906. év január hó 25-én. Szikszay Pál, s. k. alispán. alaposan értenek a fényűzéshez. Valóságos Páris. Péntek a nngy toalett napja. Sok asszony, talán egész héten koplal, hogy ezen a napon ragyoghasson. A város melletti Práter-féle Palermrba vonul ki ilyenkor a fényes közönség. Egymá-t éri számtalan automobil, m igánfogat és elegáns fiakker. Itt van az új ruhi bemutatója, mely ár dolgában sokszor a párisi divattermékeket is fölülmúlja A f-rfnk ugyanekkora fényűzéssel versenyeznek. Palermón kivül a lóversenyeken is gyakran összejön a fényűző közönség. Pedig ott majdnem minden heten rendeznek futtatást. Ez a sport Argentmiában és majdnem az egész Dél-Amerikában jobban ki van fejlődve mint bárhol a világon. Ez el nem annyira a lótenyésztés lendítésén fáradoznak, inkább óriási fogadószenvedelmüket elégítik ki. Fogainak is nyakra-főre az utolsó peso-lg. Különben annyi és oly olcsó lovat mint itt, sehol sem találunk. A mi liz forintunkért már jó lovat lehet kapni. A futtatáson azonhan leginkább Euró) a kimustrált versenylovai szerepelnek. Lovászmesterek, isiállólegények között sokszor ráakadhatunk híres európai családok sarjaira. Azt mondják, itt nem szégyen a munka. Én ugyan nem lapasztaliam itt ezt a valódi egyenlőséget. Eljött az indulás napja. Még egyszer fölmenlünk elhagyott hajónkra, elbúcsúzni előzékeny tisztjeitől. Kérdezősködtünk földieinkiöl. A temesi románok elővették jobbik eszöket. Mint lóápolók mennek a hajóval vissza haza. M- rt emberek helyett száz számra ló lesz most a fedélzet rakománya. Szíves bucsu után indultunk a Centauro gőz.hajóra. Del-Arm rika reszeibe menő hajók dokkjában állott. Keményén, mint számtalan más híjon is, nagy M betűt figyeltem meg. Tulajdonosa nevének kezdőbetűje. Horvát ember itt a folyami hajózás királya, egyszersmind osztrák és magyar' főkonzul. Nyolcszáz hajójával szép számú millióval rendelkezik. Kezdte pedig pályáját itt, mint szegény csolnakos-legény és vilte ladikjan sétálni fölleié a folyón a nagyközönséget. Igy lelt a ladikosból hajofejedelem. Meg pedig, mint minEgy pár sző a máriapócsi kegykép ügyéhez. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Horváth Gyula balsai körjegyző úr fenti cím alatt erősen szakadozott gondolatmenettel a „Nyirvidék" 3-ik számában egy cikket írt, melyben meg nem engedhető könnyelműséggel használ sértő kifejezéseket nemcsak a máriapócsi szerzetes-atyák ellen, hanem általánosságba í a (görög kath.) papság ellen is. E cikknek minden mondata annyira tendenciózus, annyira hamis világításba állítja a dolgokat, hogy ha a cikk alá nem Horváth Gyula volna írva — bos.zunkodva ugyan, de napirendre térnék az egész cikk felett ; — de mert ezelőtt mintegy 12 évvel alkalmam volt Balsán Horváth úrral nemcsak megi-merkedni, de egyben kiérdemelte részem'ől azon liszteletet is, melyet minden bec-ületes ember uiások részéről joggal igényeltet, — honorálni akarom őt és a tek. Szerkesztő úr szíves engedelmével, lehető legiövidebben, válaszolok eikkére. Minden félreértés kikerülése okából előre kijelentem, ho,iy a máriapóc=i kegykép könnyezéséhez nem szólok hozzá. Eze i egész dologról annyit tudok, amennyit a „Nyíividék"-ben olvastam és ha Horváth úr cikkében meg.narad ezen ügy keretén belől és nein tesz kirándulást előtte ismereti n területre, a hol eltévedt — egyéni felfogását és becsületes meggyőződését a „könnyezésről" azzal a nyugodtsággal fogadom, amelylyel minden őszinte és becsületes egyéni felfogást fogadni szokott az ember, de midőn meggondolatlanul ilyen kijelentéseket tesz: „Hogy a nép tudatlanságából, babonás voltából minő e-ikölcsi és anyagi haszna van & tisztelt papságnak, alabb felhordok néhány esetet," én, mint ennek a p 1 engére állított pap=ágnak egyik tagja, cikkének könnyelmű, hamis és igazolatlan kijelentéseit visszautasítom. Mivel igazolja Horváth úr, hogy a papságnak er kölcsi és anyagi haszna van a nép tudatlanságából ? Azzal igazolja, hogy a 80-as években bizonyos Pásztor Árkád nevü szerzetes Máuapócson, majd Bereznán és Bikszádon meg nem engedett üzelmeket folytatott. Hát kérem, igaz, hogy az a bizonyos Pásztor Árkád visszaélt állásával, de az is igaz, hogy ezt a Pásztor Árkádot nem Horváth Gyula jelentgetései, hanem a papság erélyes fellép'se kényszeritette oda, hogy állását el kellelt hagynia. És most azt kérdem a jegyző úrtól, nem-e éppen ezen eset, mellyel a papság anyagi kapzsiságát akarta bizonyítani, a legfényesebb bizonyság arra, hogy a papság nem tür magi között oly egyént, aki tul teszi magát a tisztességen. Ezen egy esetet hozta fel cikkíró annak bizonyítására, hogy „a tisztelt papság anyagi hasznot élvez a nép tudatlanságából", m rt hisz amit a beregmegyei papokról állit, azt a cikkíró egy vasúti utazás alkamával történt beszélgetésből tudja, tehát ez nem közvetlen tapasztalata és annak igazságáról nem győződött meg és igy hilelt érd mlő bizonyítékul nem fogadható el. Keresve ezek után Horválh úr cikkének etikai alapját, lehelellen meg nem döbbenni az emberm k, midőn látja, hogy inlelligens uri ember ily felületes hallomások alapján neki megy egy egyházi testületnek, a papságnak, melynek minden egyes tajja képzettség tekintetében felette áll a cikkírónak, a hazaszeretetben, kötelességének hű teljesítésében pedig nem engedi magát senki által megetőztetni — és sárral megdobálja. denki m gerősiti, becsüle'es, munkás ulon. Csak az a kár, hogy nem tud magyarul, meg hogy a konzulátus fogadó-óráit jelző táblát újra nem festeti, mert ilt a magyar felirat legutolsó helyen, a német, spanyol, francia fölirás után következik. No, de hát e csekélységhez külföldet járó magyar hozzá lehet szokva. Nekem csak az erett zokon, hogy mikor valahol m gmondtuk nemzetiségünket, valahogy mindjárt Ausztriát hozták szóba. És nem egyszer kellett hosszasan magyarázgatni holmi egymást. Énnek tulajdon honfitársaink az okai, kik nagyobb tekintély mián magokat osztiáknak vagy némelnek vallják. Nem egy példát tudok rá. Szóval fölmentünk a Ontauro-ra. Ezeknek a hajóknak tulajdonosa egyre változtatja az áiakat. Még pedig többnyire emeli, nem lévén komoly vetélytársa. Igy pár hónap alatt egy személynél az áremelés majdnem negyven korona volt, Hallottam is tréfásan emlegetni, hogy a főkonzul biztosan átrándult újra Európába, kell neki egy kis aprópénz. — Folsetálva erre a hajóra, kezdtem gondolkozni, hogy miért nem mondanak ázsiai állapotok heiyett dél-amerikai állapotokat. Mint mondjak pé<nappal ezelőtt ment tönkre egy szép gőzös, azt helyeltesiti ez a nyugalmából előhúzott járómű. Elszántan ültem ki kabinunk elé és néztem a vidéket. Éppen haim'nchatodik napja voltunk útban és ebből jó egy hónapot a tengeren éltünk le. Egyszerre valóságos honvágyam támadt a tenger után. Késő délután indultunk el a La-Piata piszkos sárga hullámain. Tudvalevőleg Buenosz-Airesz már nem a tenger, hanem e fo'yam óriás torkolata m dleit van Ez itt csak színében különbözik az óceántól, különben eppen oly belá*hatatlan. Pár óra múlva mir ezt is elhagytuk és a Parani följön voltunk. Fogalmam sem volt ekkora folyóvizekről. Mi ehhez képest a mi Dunánk és hányszor lelnék ki belőh ? Ilt a folyó szélessége 45 kilóméiért is meghalad. Már itt elk zdődik rajta a szigetek világa, azért nem látszik olyan végtelennek Egészen új, szinte álombeli ez a lájek nevem. Mintha