Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-28 / 4. szám

1906. január 28. NYIRVIDÉK 4-ik síám 3. Mit szólna Horváth úr ahhoz, hogyha akad 1—2 jegyző, aki sikkaszt és onnek alapján azt mondanák, hogy a jegyzői kar gazemberekből áll! Több férfias komolyságot, több igazságot kérünk jegyző úr ! Ha Horváth úrnak X. vagy Y. pap eljárása ellen a közjó szempontjából indokolt és alapos kifogá-a van és e kifogásait nyilvánosan feltárja, ez ellen nem szólhat senki, de megrágalmazni általánosságban a papságot, ez erkölcstelen eljárás. A guny éles hangján dobja oda cikkében Horválh úr, hogy: „ösmerem annyira a papság ösztönszerű természetét, hogy 100-at merek tenni 1 ellen, hogy a könnyezés tényét constatálni fogják." En nem tudom cnn^tatálták-e vagy rnn; constatálták, de azt tudom, hogy a szerénység felnőtt embernél is megnyerőbb tulajdonság, mint az elbizakodottság. A jegyző úrnak pedig azon kijelentését, hogy ismeri a papság ösztönszerű természetét, — kétségbe vonom Kétségbe vonom pedig azon egyszerű okból, meri. egy nagy testület lelki világát a balsai jngyzői irodából bajos megismerni. De ha tényleg megakarja ismerni a papságot, akkor azt ne a „Barátfülek", „Pápák bűne" stb. könyvekből vagy vasúti díscurzusokból tanulja megismerni, hanem ismerje meg őket a témplomb.n, az iskolában, midőn a népet igaz vallasosságra, becsületességre, hazaszeretetre és a jegyző űr — mint előljáró — iránt tartozó engedelmességre lanitják. „Micsoda dolog az, hogy tiszta magyar ajkú egyházakban az istenitisztelet nyelve — rutén !" kiállt a cikkiró. Hát kérem szeretettel ez a felkiállás az ön ajkáról felelte komikus. Hogy miért, azt próbálja kitalálni. Annyit elárulok, hogy a gör. kath. isteni tisztelet nyelvével kormányok, nagykövetek, püspökök foglalkoznak. De Horválh úrral e lárgyról nem állok szóba, mert először nem ért és n m is érthet hozzá, másodszor inert felkiáltása nem is igaz. Egy vallási szervezet és annak ismerete nem oly csekély dolog, mint talán Horváth ur gondolja, bizzuk kérem ily dolgok elintézését más urakra ! Ha tízszer olvasom is át Horváth úc cikkét, akkor sem vagyok képes kitalálni azt, hogy tulajdonképen minő célt akart szolgálni e cikk? De még is azt kell gondolnom, hogy Horváth úr midőn cikkét leadta azt hitte, hogy „a nép culturális nívójának emelését" mozdítja elő cikkével. Kiábrándítom. Nem a könnyelmű cikkiró, hanem az az ember járul hozzá a közjó előmozdításához, aki saját h táskörében teljesiti kötelességét és nem jár vendégszerepelni ismeretlen helyekre. Nyírpilis, 1906. január 24. Mitrovics Elek, gksth. lelkész. * * * A m.-pócsi kegykép könnyezése dolgában közöljük még itt a „Görög K'iholikus Hirlap" legutóbbi számában megjelent közleményéi: Bármennyire is nem tetszik a „Nyirvidék" szerkesztő^égenek, mi bizony már negyedízben ismét foglalkozunk a máriapóc-i kegykep körrnyezésén k kérdésével. Azon „a bizonyos hajszálon függünk", amelyről a „Nyírvidék" mult számában írt s meg sem félünk, hogy a feneketlen mélységbe zuhanunk Kapaszkodunk pedig abba „a nizonyos hajszálba" most, a mai időben —• horribile dictu — a XX században. Igen, mert most van arra a legnagyobb szükség, hogy igen súlyos helyzetben levő hazank népében a tiszta eikölcsöt, az Istenben való bizodalmat ápoljuk, fejlesszük. Különben ne burkolódzunk a kétértelműség veszedelmes leplébe, hanem legyünk mi is száraz krónikások. egy másik életben vagy álmomban már latiam volna. Mégis oly idegen és egyhangú. Minden oldalon, meg elöltünk is zöldelő szigetek, csodás, ébren soha sem látott növényzettel. Pálmák, szeszélyes alakú fák. kúszó növények, majd embernagyságu fű. Néha oly közel járunk hozzájuk, hogy szinte leszakíthatnánk <g/-egy kinyúló lombot. Mijd királygém lebben föl a sűrű nádasból. Olyan ismeretten, vegtelenül id >gen ez a vidék. Majdnem gyűlölet fog el iránta. Meg az ég is más. A napot oly röviden élveztük. Igaz, hogy ilt tel van. Egyik sötét felhő belevész a másikba. Ideget megrázó rettentő mennydörgéstől reszket a levegő. Majd hatalmas villámlás önti el vakító fénynyi 1 a mennyboltozat negyedét. Ilyent nem látni minálunk. Ott szelídebben adja ki haragját a természet. Elkedvetlenedve megyek le az esti ebédhez. Körülöttem annyi idegen barna arc Vagy hab anan hadarnak egyszerre spanyolul. Most látom, hogy ebből a hajó gyomiában lé.ő ebédlő-szalonból két oldalra kabinok nyílnak. Jo levegő lehet bennük. Egyiknek ajtaja felett éppen vidáman sétálgat két jól megtermelt patkány. Most már meg tudom becsülni fedélzetfeletti kabinunkat. Egyszer a konyhát is ;meglattam véletlenül és igen elment kis étvagyam. Nem rontom el leírásával másnak az étvágyát is. Meg kell adni, hogy a spanyol konyha igen vállozatos és az ételek szép n voltak föltálalva. De nekem sokszor majdnem leküzdhetetlen pokoli vágyam támadt jó magyaros töltött káposzlára. Akik otthon vagytok, becsüljétek meg a magyar konyhát, nincsen annak párja a világon. Talán azért vidámabbak nálunk az emberek. A jókedv legtöbbnél éhes állat, mely a gyomorban lakik. Néha megállt hajónk egy-egy város vagy telepitvény kezdetleges kikötőjében. De az ezek közötti téren az emberi kéznek jóformán nyoma sincs. Betegesen vágytam néha egv kis civilizációra. Nagy iilkán szelídíti itt pálma-rancho (kunyhó) a vad őstermeszetet. Ebben azlán nem zavarja élő lény a remetéskedőt. Hacsak A máriapócsi kegykép könnyezésének ügyét legalább a nii meggyőződésűnk szerint, a „Nyirvidék" laptársunkkal szemben tisztáztuk. Kimondtuk az utclsó szót, abban n reményben, hogy az csakugyan utolsó lesz. A „Nyirvidék" nem resp ki lta mindezt, han

jm gondoskodott r óla. hogy ism >t hallassuk szavunkat. Pedig hisszük, hogy szavunk ebben „az odiosus* ügyben nem csengelt kellemesen a füléi e. Sajnáljuk, ho.'y talán ismét kellemetlenkedünk, de mégegyszer belekiáltunk — a pusztába. Odakiállunk, mert amilyen hiábavaló dolog falra borsót hányni, ép oly felesleges szószaporítás részünkről ez ügyben a „Nyirvidék"-hez fordulni. Eleve is megjegyezzük, ho^y vallási meggyőződé.-ünket még go dolatban sem próbálnék meg a „Nyirvidék* szerkesztőségére ráoklrojalni. E re se jogunk, se hivatásunk nincs. Ismétellen hangoztatjuk, hogy vallási meggyőződését mindenkinek tiszteljük. Hogy e kérdésben ismét megszólalunk, annak eayedüli oka az a közlemény, m ly a „Nyirvidék" folyó évi 2-i< számában „Az a bizonyos hajszál" cimm y. K. jelénynyel névtelenül megj-lent A eikk sz rzője oda konkludál, hogy : Most, midőn a haza oly súlyos veszélyben forog, midőn a nemzet létérdekéről van szó, midőn a magyar nép a végelszegényedés szélén áll, Firczák Gyula munkáen püspök azzal akarja boldogítani a nepet, hogy kimondatja e^y bizoltsággal a vászonra f'stett olajkép könnyezését. Ehhez a konklúzióhoz hasábokra tejedő kommentárt lehetne irni. Nem tesszük, hanem mindö-sze egy pár szóval óhajtjuk napin ndről levenni a kérdést? Bocsásson meg a „Nyirvidék" igen tisztelt szerkesztősége, de ha — bár sorok között is — Firczák püspöknek leckét akirt adni a hazafiságból, ez ellen a legei--lyesebben tiltakozunk. Ez egyike lenne a kor legmerészebb gondolata

:nik. Épen abban a szerencsés helyze:ben vagyunk, hogy e tekintetben felhívhatjuk a „Nyirvidék" figyelmét a politikai napisajtó közelmultb in n pvilsgot látott termékeire, ahol egy közeledő évforduló alkalmaból a főpásztor liazafrás működése osztatlan elismerést nyert. Hofry Firczák püspök úr nagycn is tudja, mi az igazi m pboldogilás, azt is fényesen beigazolta. Ti ssék a hegyvid ki népsegitő akció eredetét, keletkezésének történeiét megtudni s akkor minden további szavunk csakugyan felesleges. Hoyy Firczák Gyula püspök úr — aki igaz, még XIX. századból való — de „a XX. szá-adban" is bir legalább annyi modern felvilágosodottsáügal, mint a „Nyii vidék" m. t. szerkesztősége, bizony il ja általánosan elismert európai művellsége. A legnyomatékosabban hangsúlyozzuk, hogy e betűket koránl-em azért bocsátjuk nyom lafesték alá, minthi Firczák Gyula püspök únik akar hazaflsága, akár főpapi működése, akár népboldog,tó eszméi, épen a „Nyirvidékkel" szemben védelemre szorulnának. Ez szintén csak illúzió lenne. Hal oljuik tehát kiki a miga új ín. Népünk boldogitásáért azt tesszük, a mit mi jónak 1 ltunk. Mi a magu ik r széről, a „Nyirvidék* szerkesztőségének sem vallási meggyőződését, sem népboldogiló eszméit nem bolygatjuk, nem kifogásoljuk. Mindenki úgy boldoguljon, amint tud. — Ne zavarja senki lépeseinket s mi a magyar allameszme teljes kiépítéséért, a magyar gazdasági helyzet javításáért és teljes sikereért magunktól is teszünk legalább annyit — mint a „Nyirvidék*. Htbent sua fala módi. (Fel. szerk.) A máriapócsi kegykép könnyezésének tárgyáb. n megtartóit vizsgálat anyagát jegyzőkönyvi kivon italakjaban — remélhetőleg a maga egész terjedelmében ismerni fogjuk — s igazán utolsó szavunkat akkor fogjuk hallatni. Különben illetékes helyről a kövelkező tudósítást kaptuk: A máriapócsi kegykép könnyezésének hivatalos vizsgálata folyó hó 11., 12. és 13-án megtartatott. A vizsgalat elnöke volt: dr. Mikita S.nior székesegyházi kanonok c. prépost: tagiai pedig: Lengyel Endre c jaguár, csörgőkiayó vagy más vadállat (öl nem keresi magányában Most már sokszor tartósabban k

:derül. Ilyenkor a homokosabb parlo'son vidáman alligátorok sütkéreznek. Otromba teslüket odaadással fordítják a napfénynek. Papiroson megszabva négy napos volna igy folyón föl ez az út. Férjem igen helyesen egy hetet jósolt. Mar negyedik napja hajózunk és még mindig a Paranán, Argentína partjai között. Különben utunk rosszul kezdődölt. Az első éjjelen veszlegelni kellett. Oly átláthatatlan sötét volt, hogy a kapilány jobbnak látta bevárni gőzösünkkel a reggelt. Az itt járó hajók tisztikara mind tengerésztiszti képzettseggel bir. E-.ek 3 szeszélyes fo'yó óriások bizony sokszor megpróbálják kepes-égüket. Utazásunk negyedik estéjén értünk Corrienles argentínai városba. Tovább időztünk itt, kis/álllunk hát megnézni a várost. Különös idegenszerű hatás

1 tett iám a holdfénynél, c-endes fehér hazaival. Innen elindulva, pár óra múlva már a Paraguiy folyón jártunk. Jobb oldali partja míjdnem Paraguay fővárosáig még Argentínához tartozik. D f-Habbal már benne vo:tunk a majmok országában. A na?y világban így hívják ezt a köztársaságot. Hogy miéit, azt nem tudom. Eceket a sorokat már benne írom, de még fan mászkáló majmol n< m láttam. Szóval már Paraguayban voltunk, amelyről Magyarországban annyit tudunk, hogy igen jol rimel rá Muguay. Olyan furcsán összefűzzük őket. Legalább mikor még otthon voltam és valakinek megemlítettem, tiz közül kilenc megjegyezte : Igen, Paraguay— Muguay. ezek olyan egyformák. Pegig hát olyan különbözők. Bikfis koromban, földrajz-tanuláskor az én képzeletemet is igen izgatta ez a két országnév. II"j, de nem gondoltam, hogy még meg is látom. — Ez a folyam sem kevésbbé hatalmas, mint a Parana. Közben horgonyt vetettünk néhány egyszerű kikötőhelynél és két nap múlva a jobboldalon is eléri ük a paraguayi halárt. Ilt van Argentínának végső erődje es egyszersmind fegyenclelepit vénye. prépost, hajdudoroghi vicarius, Jozevics Jenő munkácsi házfőnök, Mosolygó Anlal ker. esperes és jegyzője, Slepkovszky Sándor ny. császári lelkész. A vizsgálat folyamán dr. Ekkert László budapesti egyetemi segédtanár, vegytudor, dr. Balkányi Ernő és Wirlzfeld Jenő gyógyszerész segédkezésével megvizsgálta a kegy képet, nincsen-e átfúrva, avagy valami mesterséges vegyi folyadék nincsen-e rajta. Dr. Ekkert László nyilatkozatában, melyet dr. Balkányi és Wirtzfeld is aláirt, kijelentette, hogy a kegyképen semmiféle idegen es vegyi anyagokat nem talali, amelyek a bold. szűz Mária könnyezését előidézték volna, továbbá a kegykép sehol átfúrva nincsen. Ezen nyilatkozatra esküt is tettek. A lenntnevezett bizottság kihdlgaiott 60 tanút, köztük ev. ref. és ág. ev. hitvallású embereket is, kik majdnem valamennyien esküvel erősítették, hogy látták a bold. szűz Máriát könnyezni, arcát elváltozni stb. A vizsgálaton jelen voltak szatmári, kassai és egri egyházmegyei papok is. A vizsgáló-bizotlság zárószavában kijelentette, hogy ezen eseményt te. mészetfölöllinek, Isten megnyilatkozásának tartja. A szabolcsvármegyei törvényhatósági és községi tisztviselők fizetésének alapja» javára január hóban a következő adományok tétettek: korona. 1. Gróf Károlyi Imre 10000 2. Kisvárdai ipar- és ker. bank . . 5000 3. Leveleki Ármin 2800 4. Tiszapolgári gazd. és ker. bank . . 2000 5. Nánási Oláh József 2000 6. Dirner Gyula 2000 7. Vadász Lipót 2000 8. Br. Vay Arnold 2000 9. Groák Ödön 1000 10. Groák Lajos 1000 11. Veinberger Arthur 1000 12. Nyíry Ferencz 1000 13. Kovács Lajos 1000 14. Lipthay Jenő 1000 15. Halassy János 1000 16. Halassy Mór 1000 17. Fried Dániel 1000 18. Weisz Ignácz 1000 19. Weisz Lipót 1000 20. Várallyay Ferencz 1000 21. Jármy Ödön 1000 22. Csengery Kálmán 1000 23. B!euer Jenő 500 24. Bleuer Samu 500 25. Bleuer Béla 500 26. Bagdy Imre 500 27. Klár Sámuel 500 28. Tersztyánszky Dezső ,500 29. Hajdú Gyula uOO 30. Mikecz Miklós 500 31. Stern Sámuel 500 32. Káposztás Pál 500 33. Borbély Gáspár 400 34. Szabó Miklós 400 35. Szinegh Elemér 300 36. Krasznay Péter 300 37. Kupferstein Sándor 250 38. Grünberger József 250 39. Csendes Mihály 200 40. Korányi Imre 200 41. Dr. Vadász Leó 200 Formóza. Erre már szembetünőleg más a folyópart szine. Majdnem rozsda-téglaveres, élénk ellentétet alkotva sötélzö'd növényzetével. Három órai hajózás után, messzirő feltűnt elöltünk Paraguay köztársaság fővárosa: Asusción. Ragyogó délután kölünc ki előtte. Pár méternyire vagyunk csak a parttól. Hanem, hogy a csónakosok is megéljenek, ladikon kell mindenkinek odimenni, vagy úszva Mi az elsőt választottuk. Aztán átveszekedtünk a vámon és igyekeztünk be egy fogadóba. Alig birlunk kocsit kapni. Húsvétot ünnepelték, igy szünetelt minden munka és hilálos csend volt az utcakon. Föltámidás ünne >e előtt ilt méj a zongora is elnémul. Megszálltunk egyik magasztalt vendéglőjében. Ilven lehetett ezelőtt hatvan esztendővel a pesti Migyar Király-szálló, hanem biztosan barátságosabb volt. Engem nem bántott, örültem a szárazföldnek. Kiültem a ház emeletét körülfutó erkélyre és néztem soká ezt a furcsa várost, új otthonomat. Hirtelenül borulni kezdett. Haragos kepét az égnek sötéten tükrözte vissza nem messze a hatalmas folyam Z'vatar volt készuőbe. Könnyű vitorlások megrebbenve siettek a kikötő oltalma alá. Mintha nagy vizimad irak szárnyalnának. Szürke háttértől fehéren váltak ki lapos tetejükkel a házak. Felibük nyurga pálmákat hajlit meg a gyorsan jUt szél. Minden átmenet nélkül vak sölélség támad. Menekülünk a rid> g, ósdi szobába. Enyhíti rossz hatását az a ludat, hogy négy fala között már lakott sok hétig magyar ember — Gzecz tábornok. Fáradt vagyok, korán lefekszem Fölöttem fátyolától megfosztottan mered a mosquiiero váza. Azt mondják, téli honapokban nincs szúnyog. Mégis megérezték az idegent, előkerül üdvözölni egynéhány. Álino sodom — oda se nekik. Egyhangúan töri meg az este csendjét a szobában tetőtlen mennyezetén kopogó zápor. Néha patkány fut felette végig. Egy ideig hallom — aztán elalszom. És pár perc alatt ál futva negyven napig megjárt pár ezer mérföldet — újra otlhon vaíjok.