Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-28 / 4. szám

XXVII. évfolyam. 4. szám. Nyíregyháza 1906. január 88. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK s a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. -se^- Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ^ Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező kulilemények, Hirdetési dijak: ooatán vagy helyb6n haznoz hordva > „ÁthAilJAo*, „7 j- r 7 • a szerkesztő czime alatt kéretnen beküldeni. ... , . ,, £ , , a l l aP szétküldésé targyaban leendő felszo- „. t ^ , ,, . . , . . li n Minden negyszer hasábzott petit sor egyszer Egész évre 8 korona. l a ml dso k j óba Me k kiadó-tulajdonos , .„?. e r.™ e, ut eí len leTe,6k C8ak 1Salert kezekto 1 közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill Fél évre 4 Negyed évre 2 „ Sgyes szám ára. 30 fillér I könyvnyomdájához iskola-utcza 8." szám f adt a­tnak e l­J ,r 1 , . , . , ,,,, 4 kéziratok csak vila?os kivauatra s az (Janoszky haz) intézendok. illető költségére küldetnek vissza. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és Grünman­del Henrik és Társa állí.l Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajaban Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Az alkotmányvédelmünk. Ennek a lapnak hasábjain politizálni nem lehet. Persze, hogy nem azért nem lehet, mintha abban, hogy kell-e az alkotmányt megvédeni s hogy azt miként kell megvédeni, számbavehető nézeteltérések merülhetnének fel; nem azért tehát, hogy e lapnak pártonkívüli társadalmi jellegét érintetlenül hagyjuk, hanem azért, mivel épp a jelen politikai körülmények között menthe­tetlen hiba lenne a „Nyírvidék" létét bos szú­állás tárgyá vá és koczkára tenni. így aztán korlátolt keretben és kötött ke­zekkel tárgyalhatom azt -a kérdést, a melyet Mezössy Gusztáv t. barátom e lap mult számában felvetett. Mindenek előtt utalok arra, hogy a „Sza­bolcs" mellékleteként megjelent mult heti politi­kai czikkemben már kifejezést adtam annak, mi­szerint: „Ellenkeznék az igazsággal meg­engedni vagy követelni azt, hogy jeles tisztviselői karunk a jelen küzdelem és szenvedésből nagyobb részt vegyen ki, mint mi, akik a hivatalos kereten kivül állunk." Ez volt az én kijelentésem, de távolról sem egyedül az én nézetem. Az alkotmányvédő bizottság u. i. — mint azt a nyilvánosságra jutott törv. hat. közgyűlési ha­tározatokból tudjuk, — különösen három czélt tűzött maga elé, t. i. : 1-ször. Tiltakozni az ellen, hogy megyénk­ben a közhatalmat a jelen kormánynak politikai exponense vegye kézbe; 2-szor. Nem nyújtani hivatalos segédkezést az országgyűlés által meg nem szavazott ujon­ezok állításához, s megakadályozni az önkéntesen befizetett adók beszolgáltatását; s 3-szor gondoskodni a vártnegyei tisztviselők jövőjéről. Hifzen a dolog úgy áll, hogy miután az 1. pont alatti még nem aktuájis, — a 2-ikban pe­A Evva István képkiállitása. Evva István, kit kiadóit munkái és a lapok útján, mint tehetséges irót és poétát ismerünk, most zseniáii­lásának újabb nemével lepte meg a szép iránt fogékony közönségünket. Képkiállitá-t rendez Nyíregyházin s tekintettel a helyiség szűk voltára, egymásután három collectiót fog bemutatni a Ferenczy Miksa műkereskedésében. Az első sorozat már ki van állítva, 12 képet tar­talmaz. A képek eladók. Leginkább tájképek, kisebb inérelü vásznak, a természet közvetlen hangulalávái bájolják el a szemlélőt. A változatosság, lelemenyesség nem hiányzik róluk, azonban festőjük a hatás titkát inkább a benső érzelmi motivumokbai., mints m a feltűnni akaró, banális dol­gokban, avult sentinrmtálitásokban keresi s találja meg. Érdekes technikája néhol nem mulat bizonyos rendszert s éppen ez a körülmény teszi változatossá, kedvessé, művészivé e k peket. A lapos, darabos, sőt durva színfoltok szerencsésen vannak elrendezve nemelyik képen s ezek az összerótt színes síkok bizonyos távol­ságbél tekintve a legszebb összhangot mulalják. Ilyen például „Tó az erdőben" című piros keretben elhelyezett festménye. Pandant-ja ennek az „Őszi hajnal", az egész kép szm ke színekből van összehozva, szinte fázik az ember e tompa, hideg színkeveréktől, oda képzeli migát a ködös párazatlal telt víz partjára. Emellett látunk a legapróbb részletekig kidolgozott képet, finoman megrajzolt, megfestett alakokat. Ha nem tudnók, hogy egy kéz ecsetje alól kerültek ki, majdnem azt mondanánk, hogy más művész produetiói. „Lilák a kanálison" című toihajza alig 100 négy­zet cenliineter kis kép. Feltétlenül tökáletei művészi dig a törvényhatóság már ezelőtt hónapokkal foglalt állást és attól egy pillanatra sem tért el, j az alkotmányvédő bizottság tulajdonképen nem j is foglalkozott oly behatóan és állandóan sem- : mivel úgy, mint a vármegye tisztviselőinek sor- j sával. S van itt a megyében egy jóakaratú gaz­dájuk is a tisztviselőknek, akinek a mostani po­litikai viszonyok között bizonyára a tisztviselő társai állásának és jövőjének biztosítása képezi legfőbb gondját. A vármegye alispánja ez, aki a folyó hó 10-én tartott tisztviselői értekezleten kö­rülményesen s a tőle megszokott nyugodt tár­gyilagossággal tárta a jelen súlyos helyzetet a tisztviselői kar elé, a mely hazafias tisztviselői kar egyhangú lelkesedéssel ígért hűséget és enge­delmességet a törvényhatóságnak. Még pedig minden feltétel és kikötés nélkül. Hát én is azt tartom, hogy a törvényható­ság és annak társadalma nem merítette még ki alkotmányvédelmi kötelességeit azzal, — hogy megválasztatásuk tartamára a tisztviselők fizeté­sének biztosításáról gondoskodott, s én is azon a nézeten vagyok, hogy az ellenállásban nem min­den tisztviselőnek kelt részt venni; de abban már még sem értek egyet Mezőssy Gusztáv t. bará­tommal, mintha a tisztviselői kar már eddig is, a közönségnek tettleg meghozott áldozataival szemben, ezeket messze felülmúló áldozatokat hozott volna, amire eddig alkalma sem volt. A tisztviselői kar magatartása kifogástalan; nem kétlem, áldozatkészsége is megfelelő lesz, ha majd üt a megpróbáltatás órája. A helyzet külömben egészen nyilvánvaló: A törvényhatóság s ennek közönsége gondoskodik tisztviselőiről az 1907. év végéig; ha akkor vá­lasztunk, bizonyos, hogy minden most szolgáló tisztviselő ismét meg fog választatni; ha bekö­szönt az abszolutizmus, — hát mi tehetetlenekké válunk s arról nem állhatunk jót, hogy vájjon becscsel bír, mely a budapesti műtárlaton is nemcsak elösmeréssel, de okvetlen kitüntetéssel fogadtatnék. A vonalak gondolalszeiü finomsága, a rajz felülmúlhatatlan tökéletessége, a kép belső elrendezésének sikeiült volta adják meg értékét e kis képnek, melyek Evva Istvánt hivatolt művésszé avatják. Többi képei is mind kivétel nélkül sikerüllek, figyelemre méltók. Festményeiben leginkább a mélyebb, sötétebb tónusakat keresi s ezen képeinek sikere talán előbbre helyezendő a világos levegőjű hangulatainál, bár az ezeken elomló üdeség, frissesség szintén csak a festő sokoldalúságát, temperamentumunk változa'os csa­pongását tűkrözte'ik vissza. Evva István művészetének jellemzője az idegen befolyástól mentes eredeti fölfogás, mely úgy adja vissza a vásznán a valóságot, amint az a természetben szemeink elé festi inagát. Azok az impressiók, melyek a költői lélekben meg­foganjanak, sok temperamentummal kerülnek ki ügyes ecselje alól. Phanlásiájában szertelen, szeszélyes, mint anyaga — a változatos természet. Szinte a nyerseségig fokozódó erő mellett szendén foglal helyet a hangulatok szelid leánytestvére, a lehelletszírü, finom lönnyedség, de mindig kifejezi azt, amit akar. Sylhuett-jeiben megvan a festőművészeinél elengedhetetlen rythmus ; az arányok egy a — háromhoz, egy az — öthöz héthez, hirom az öthöz — héthez — öt a h;thez és viszont — vál­takoznak. A szem nem fárad el az egyhangúságban, mind?n ecsetvonás megfigyelteli magát képén, mihez az igazi művészetre valló synlhezis sorakozik dícsérően. A tár­gyak elhelyezése, beosztása művészi ízlésre vallanak. A képek levegője mindig összhangban van azzal a hangu­lattal, amit reprodukál. Pártatlan érdeklődéssel hívom fel a műszerelő közönség figye mét — e fiatal fertő művész alkotásaira, a .jelen tisztviselői kar fog-é újból kineveztetni. Ezen — szeri ntem lehetetlen és tarthatatlan esetben nem bi ztosilhalja a vármegye tisztviselői­nek nyugdíjaztatását sem. Fődolog, hogy gondolatban, munkában és cselekvéseinkben egyazok legyünk, egy czél felé törekedjünk. Ne állítsuk egymással szembe*) a hozolI áldozatokat, de versenyezzünk inkább alkot­mányvédő kötelességeink teljesítésében. Ne késedelmeskedjünk határozataink meg­hozatalával és végrehajtásával, — de ne is vág­junk elébe az alkotmúnyvédő bizottság intézke­déseinek, — a mely bizottság a kellő időben fogja indítványát a közgyűlés elé terjeszteni, s kérni a törvényhatóságot, hogy tisztviselőit meg­felelő jogi és anyagi védelemben részesítse. Ennyit az alkotmányvédö bizottság meg­bízásából. Nézetem szerint, — amel y nézetemet az al­kotmányvédő bizottság nézetén ek mindenkor alá­rendelem, nem az fogja eldönteni a kérdést, hogy azt a gyászmagyart, akit esetleg a vármegyénkre küldenek, záptojással megdobál.juk-é vagy nem, sem az, högy alispánunkat felfüggesztik-é s tiszt­viselőinket elcsapják-é; hanem az, hogy a tör­vényhatósági közgyűlés és annak albizottságai szóba állanak-é majd e kormány politikai expo­nensével és ha igen, minő húrokat fognak vele szemben pengetni. Mert hiszen annál már alávalóbb és nevet­ségesebb torzképet még képzeletben sem alkot­hatok magamnak, mint egy, szeretett tisztvise­lőinek: testvéreinek és fiainak hóhérjával egyet­értőleg tárgyaló törvényhatósági közgyűlést. Kállay András. *) Ezt a „szembeállítást' a „közönségnek" egyik „tettleg is áldozott" tagja tette. Félreértések kikerülése végett teszi meg ezt a megjegyzést a Szerk. mert Istentől nyert talenlumi, tehetségének magas színvonala meg rdemlik, hogy a köíönség részéről egy kis pártatlan jóakaratban s elísm'résben részesittessék s ezáltal búzditást nyerjen művészetének tökéle'esbbitésére. Utazás Paraguayba. Irta: Babarczy Jenőné báróné Jósa Jolán. Este érkeztünk meg Arg.ntina köztársaság nagy kikötő fővárosába, Buenosz-Aireszbe. Már messziről jelezte az ívlámpák kékes köde, mely ott lebegett a város fölött. Szokatlan látvány volt ez szemünknek, hiszen hosszú heteken át csak a csillagok fényét és a tenger foszforeszkálását láttuk köiülöttünk. Kevés idő múlva horgonyt vetettünk a kikötő négy dokkjának egyikében, mely az érkező hajókat fogadja be. Egy ugrásnyira állottunk m:g a parttól, éppen a nagy, bádogból készült vámház előtt. Bejárata elé ívlámpa vetette erős fényét. Általa jól meglehetett különböztetni az ott űlő csoportozalot. Két csinos nőt is láttam köz­tük. Mint megtudtam, ide kirendelt titkos rendőrcsapat volt. Utasaink mind kigyűltek a fedélzelre. Legtöbbje holmiját őrizve bámészkodott. Min i szeretett volna már a szárazföldön lenni Miután azonban a kikötő orvos csak este hat éráig köteles az érkező hajókat megvizs­gálni, még egy éjjelt a haj<m kellett tölteniök. A mi sokra igtn kényelmetlen éjszakát jelentett. Mert nagy­részük egész délután azzal mulatott, hogy melyikük tudja ügyesebben a hollámokba dobni a liajón kapott szalmazsákját, amihez joguk van. Mi is gyönyörködtünk pár száz szalmazsák repüléséb n. Azt hiszem, ezeknek eltüntetése kedvező a közegészségügyre. Hamar bele­törődlek helyzetükbe. A kajüt-utasoknak meg volt engedve podgyász nélkül pirlra szállani. Mi is elindultunk kitapasztalni Buenosz-Airesz esti életét. Betértünk egy-két kavéházba.

Next

/
Thumbnails
Contents