Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-28 / 4. szám
XXVII. évfolyam. 4. szám. Nyíregyháza 1906. január 88. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK s a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. -se^- Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ^ Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező kulilemények, Hirdetési dijak: ooatán vagy helyb6n haznoz hordva > „ÁthAilJAo*, „7 j- r 7 • a szerkesztő czime alatt kéretnen beküldeni. ... , . ,, £ , , a l l aP szétküldésé targyaban leendő felszo- „. t ^ , ,, . . , . . li n Minden negyszer hasábzott petit sor egyszer Egész évre 8 korona. l a ml dso k j óba Me k kiadó-tulajdonos , .„?. e r.™ e, ut eí len leTe,6k C8ak 1Salert kezekto 1 közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill Fél évre 4 Negyed évre 2 „ Sgyes szám ára. 30 fillér I könyvnyomdájához iskola-utcza 8." szám f adt atnak e lJ ,r 1 , . , . , ,,,, 4 kéziratok csak vila?os kivauatra s az (Janoszky haz) intézendok. illető költségére küldetnek vissza. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és Grünmandel Henrik és Társa állí.l Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajaban Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Az alkotmányvédelmünk. Ennek a lapnak hasábjain politizálni nem lehet. Persze, hogy nem azért nem lehet, mintha abban, hogy kell-e az alkotmányt megvédeni s hogy azt miként kell megvédeni, számbavehető nézeteltérések merülhetnének fel; nem azért tehát, hogy e lapnak pártonkívüli társadalmi jellegét érintetlenül hagyjuk, hanem azért, mivel épp a jelen politikai körülmények között menthetetlen hiba lenne a „Nyírvidék" létét bos szúállás tárgyá vá és koczkára tenni. így aztán korlátolt keretben és kötött kezekkel tárgyalhatom azt -a kérdést, a melyet Mezössy Gusztáv t. barátom e lap mult számában felvetett. Mindenek előtt utalok arra, hogy a „Szabolcs" mellékleteként megjelent mult heti politikai czikkemben már kifejezést adtam annak, miszerint: „Ellenkeznék az igazsággal megengedni vagy követelni azt, hogy jeles tisztviselői karunk a jelen küzdelem és szenvedésből nagyobb részt vegyen ki, mint mi, akik a hivatalos kereten kivül állunk." Ez volt az én kijelentésem, de távolról sem egyedül az én nézetem. Az alkotmányvédő bizottság u. i. — mint azt a nyilvánosságra jutott törv. hat. közgyűlési határozatokból tudjuk, — különösen három czélt tűzött maga elé, t. i. : 1-ször. Tiltakozni az ellen, hogy megyénkben a közhatalmat a jelen kormánynak politikai exponense vegye kézbe; 2-szor. Nem nyújtani hivatalos segédkezést az országgyűlés által meg nem szavazott ujonezok állításához, s megakadályozni az önkéntesen befizetett adók beszolgáltatását; s 3-szor gondoskodni a vártnegyei tisztviselők jövőjéről. Hifzen a dolog úgy áll, hogy miután az 1. pont alatti még nem aktuájis, — a 2-ikban peA Evva István képkiállitása. Evva István, kit kiadóit munkái és a lapok útján, mint tehetséges irót és poétát ismerünk, most zseniáiilásának újabb nemével lepte meg a szép iránt fogékony közönségünket. Képkiállitá-t rendez Nyíregyházin s tekintettel a helyiség szűk voltára, egymásután három collectiót fog bemutatni a Ferenczy Miksa műkereskedésében. Az első sorozat már ki van állítva, 12 képet tartalmaz. A képek eladók. Leginkább tájképek, kisebb inérelü vásznak, a természet közvetlen hangulalávái bájolják el a szemlélőt. A változatosság, lelemenyesség nem hiányzik róluk, azonban festőjük a hatás titkát inkább a benső érzelmi motivumokbai., mints m a feltűnni akaró, banális dolgokban, avult sentinrmtálitásokban keresi s találja meg. Érdekes technikája néhol nem mulat bizonyos rendszert s éppen ez a körülmény teszi változatossá, kedvessé, művészivé e k peket. A lapos, darabos, sőt durva színfoltok szerencsésen vannak elrendezve nemelyik képen s ezek az összerótt színes síkok bizonyos távolságbél tekintve a legszebb összhangot mulalják. Ilyen például „Tó az erdőben" című piros keretben elhelyezett festménye. Pandant-ja ennek az „Őszi hajnal", az egész kép szm ke színekből van összehozva, szinte fázik az ember e tompa, hideg színkeveréktől, oda képzeli migát a ködös párazatlal telt víz partjára. Emellett látunk a legapróbb részletekig kidolgozott képet, finoman megrajzolt, megfestett alakokat. Ha nem tudnók, hogy egy kéz ecsetje alól kerültek ki, majdnem azt mondanánk, hogy más művész produetiói. „Lilák a kanálison" című toihajza alig 100 négyzet cenliineter kis kép. Feltétlenül tökáletei művészi dig a törvényhatóság már ezelőtt hónapokkal foglalt állást és attól egy pillanatra sem tért el, j az alkotmányvédő bizottság tulajdonképen nem j is foglalkozott oly behatóan és állandóan sem- : mivel úgy, mint a vármegye tisztviselőinek sor- j sával. S van itt a megyében egy jóakaratú gazdájuk is a tisztviselőknek, akinek a mostani politikai viszonyok között bizonyára a tisztviselő társai állásának és jövőjének biztosítása képezi legfőbb gondját. A vármegye alispánja ez, aki a folyó hó 10-én tartott tisztviselői értekezleten körülményesen s a tőle megszokott nyugodt tárgyilagossággal tárta a jelen súlyos helyzetet a tisztviselői kar elé, a mely hazafias tisztviselői kar egyhangú lelkesedéssel ígért hűséget és engedelmességet a törvényhatóságnak. Még pedig minden feltétel és kikötés nélkül. Hát én is azt tartom, hogy a törvényhatóság és annak társadalma nem merítette még ki alkotmányvédelmi kötelességeit azzal, — hogy megválasztatásuk tartamára a tisztviselők fizetésének biztosításáról gondoskodott, s én is azon a nézeten vagyok, hogy az ellenállásban nem minden tisztviselőnek kelt részt venni; de abban már még sem értek egyet Mezőssy Gusztáv t. barátommal, mintha a tisztviselői kar már eddig is, a közönségnek tettleg meghozott áldozataival szemben, ezeket messze felülmúló áldozatokat hozott volna, amire eddig alkalma sem volt. A tisztviselői kar magatartása kifogástalan; nem kétlem, áldozatkészsége is megfelelő lesz, ha majd üt a megpróbáltatás órája. A helyzet külömben egészen nyilvánvaló: A törvényhatóság s ennek közönsége gondoskodik tisztviselőiről az 1907. év végéig; ha akkor választunk, bizonyos, hogy minden most szolgáló tisztviselő ismét meg fog választatni; ha beköszönt az abszolutizmus, — hát mi tehetetlenekké válunk s arról nem állhatunk jót, hogy vájjon becscsel bír, mely a budapesti műtárlaton is nemcsak elösmeréssel, de okvetlen kitüntetéssel fogadtatnék. A vonalak gondolalszeiü finomsága, a rajz felülmúlhatatlan tökéletessége, a kép belső elrendezésének sikeiült volta adják meg értékét e kis képnek, melyek Evva Istvánt hivatolt művésszé avatják. Többi képei is mind kivétel nélkül sikerüllek, figyelemre méltók. Festményeiben leginkább a mélyebb, sötétebb tónusakat keresi s ezen képeinek sikere talán előbbre helyezendő a világos levegőjű hangulatainál, bár az ezeken elomló üdeség, frissesség szintén csak a festő sokoldalúságát, temperamentumunk változa'os csapongását tűkrözte'ik vissza. Evva István művészetének jellemzője az idegen befolyástól mentes eredeti fölfogás, mely úgy adja vissza a vásznán a valóságot, amint az a természetben szemeink elé festi inagát. Azok az impressiók, melyek a költői lélekben megfoganjanak, sok temperamentummal kerülnek ki ügyes ecselje alól. Phanlásiájában szertelen, szeszélyes, mint anyaga — a változatos természet. Szinte a nyerseségig fokozódó erő mellett szendén foglal helyet a hangulatok szelid leánytestvére, a lehelletszírü, finom lönnyedség, de mindig kifejezi azt, amit akar. Sylhuett-jeiben megvan a festőművészeinél elengedhetetlen rythmus ; az arányok egy a — háromhoz, egy az — öthöz héthez, hirom az öthöz — héthez — öt a h;thez és viszont — váltakoznak. A szem nem fárad el az egyhangúságban, mind?n ecsetvonás megfigyelteli magát képén, mihez az igazi művészetre valló synlhezis sorakozik dícsérően. A tárgyak elhelyezése, beosztása művészi ízlésre vallanak. A képek levegője mindig összhangban van azzal a hangulattal, amit reprodukál. Pártatlan érdeklődéssel hívom fel a műszerelő közönség figye mét — e fiatal fertő művész alkotásaira, a .jelen tisztviselői kar fog-é újból kineveztetni. Ezen — szeri ntem lehetetlen és tarthatatlan esetben nem bi ztosilhalja a vármegye tisztviselőinek nyugdíjaztatását sem. Fődolog, hogy gondolatban, munkában és cselekvéseinkben egyazok legyünk, egy czél felé törekedjünk. Ne állítsuk egymással szembe*) a hozolI áldozatokat, de versenyezzünk inkább alkotmányvédő kötelességeink teljesítésében. Ne késedelmeskedjünk határozataink meghozatalával és végrehajtásával, — de ne is vágjunk elébe az alkotmúnyvédő bizottság intézkedéseinek, — a mely bizottság a kellő időben fogja indítványát a közgyűlés elé terjeszteni, s kérni a törvényhatóságot, hogy tisztviselőit megfelelő jogi és anyagi védelemben részesítse. Ennyit az alkotmányvédö bizottság megbízásából. Nézetem szerint, — amel y nézetemet az alkotmányvédő bizottság nézetén ek mindenkor alárendelem, nem az fogja eldönteni a kérdést, hogy azt a gyászmagyart, akit esetleg a vármegyénkre küldenek, záptojással megdobál.juk-é vagy nem, sem az, högy alispánunkat felfüggesztik-é s tisztviselőinket elcsapják-é; hanem az, hogy a törvényhatósági közgyűlés és annak albizottságai szóba állanak-é majd e kormány politikai exponensével és ha igen, minő húrokat fognak vele szemben pengetni. Mert hiszen annál már alávalóbb és nevetségesebb torzképet még képzeletben sem alkothatok magamnak, mint egy, szeretett tisztviselőinek: testvéreinek és fiainak hóhérjával egyetértőleg tárgyaló törvényhatósági közgyűlést. Kállay András. *) Ezt a „szembeállítást' a „közönségnek" egyik „tettleg is áldozott" tagja tette. Félreértések kikerülése végett teszi meg ezt a megjegyzést a Szerk. mert Istentől nyert talenlumi, tehetségének magas színvonala meg rdemlik, hogy a köíönség részéről egy kis pártatlan jóakaratban s elísm'résben részesittessék s ezáltal búzditást nyerjen művészetének tökéle'esbbitésére. Utazás Paraguayba. Irta: Babarczy Jenőné báróné Jósa Jolán. Este érkeztünk meg Arg.ntina köztársaság nagy kikötő fővárosába, Buenosz-Aireszbe. Már messziről jelezte az ívlámpák kékes köde, mely ott lebegett a város fölött. Szokatlan látvány volt ez szemünknek, hiszen hosszú heteken át csak a csillagok fényét és a tenger foszforeszkálását láttuk köiülöttünk. Kevés idő múlva horgonyt vetettünk a kikötő négy dokkjának egyikében, mely az érkező hajókat fogadja be. Egy ugrásnyira állottunk m:g a parttól, éppen a nagy, bádogból készült vámház előtt. Bejárata elé ívlámpa vetette erős fényét. Általa jól meglehetett különböztetni az ott űlő csoportozalot. Két csinos nőt is láttam köztük. Mint megtudtam, ide kirendelt titkos rendőrcsapat volt. Utasaink mind kigyűltek a fedélzelre. Legtöbbje holmiját őrizve bámészkodott. Min i szeretett volna már a szárazföldön lenni Miután azonban a kikötő orvos csak este hat éráig köteles az érkező hajókat megvizsgálni, még egy éjjelt a haj<m kellett tölteniök. A mi sokra igtn kényelmetlen éjszakát jelentett. Mert nagyrészük egész délután azzal mulatott, hogy melyikük tudja ügyesebben a hollámokba dobni a liajón kapott szalmazsákját, amihez joguk van. Mi is gyönyörködtünk pár száz szalmazsák repüléséb n. Azt hiszem, ezeknek eltüntetése kedvező a közegészségügyre. Hamar beletörődlek helyzetükbe. A kajüt-utasoknak meg volt engedve podgyász nélkül pirlra szállani. Mi is elindultunk kitapasztalni Buenosz-Airesz esti életét. Betértünk egy-két kavéházba.
