Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-06-24 / 25. szám

XXVII. évfolyam. 25. szám, INyiregyhiiza, 1906. junius 34. r pír L XV A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes száim. ára. ao fillér I Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer basábzott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill A nyilt-téri közlemények dija soronkint. 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4<> fii.,minden toviibbi sző 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és Grlinmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Vay Ádám, A majthényi mezőkön nem az egész nemzet rakta le fegyvereit s hajtotta meg a pro libertate feliratú piros lol ogókat a császári hadak előtt. Voltak akik hívek maradtak a szabadsághoz, a fejedelemhez s inkább választották karddal kezükten a szabadságot és a bujdosást, mint kard nélkül, megkötött kezekkel a jólétet és szolgaságot. Az 1715. évi országgyűlés mely a nagy küzdelem után hivatottnak érezte magát az események és emberek feletti ítélkezésre, törvénybe iktatta a gyávák és megalkuvók érdemeit s hitszegőknek, hazaárulóknak deklarálta az akkor már régeu hontalanokat Ez utóbbiak közül való volb Vay Ádám is a kuruc szabadságharc alatt Kikóczi Ferenc vezérlő tábornoka, dúsgazdag nagyúr, nagy tisztségek és méltóságok viselője, Majthéuy utáű a fejedelemmel s a többi nagyokkal együtt szegény bujdosó, a szabadságért. Egyike volt azoknak, akik mindent feláldoztak azokért a nagy ideálokért, melyekért csak az imént viselt újra nehéz és hosszú harcot a nemzet. Haláláig hű volt a nagy ideálokhoz, dicsőségének teljességében ép ugy, mint száműzetésének, szomorú hontalansagáuak idején. Nagy szolgálatokat tett urának és hazájának, az előbbi szereteten kivűl semmit sem adhatott neki hűségének jutalmául, az utóbbi még annyit se adott ebből a vér- és könyáztatta földből, ahova fejét lehajthatta volna. De a törvény hiába mondott auathemát a nagyok és igazak fejére. A nemzet vérző szívébe zárta őket, dicsőségük és nagyságuk emlékezetét s most kétszáz esztendő multán egymás után nyitja íel kókoporsójuk zárait s diadalmasan haza hozza őket a messze idegenben elhantoltakat. Szabolcsvármegye földje is magához öleli újra régen nem látott fiát. á JKjíradlé!^ tárnája, Rózsák. Irta : Megyeri Ella. A rózsa is az a virág, am lyet már az ókorban is szereltek és kullusza egészen a görög-római időkre vezethttő vissza. Már ekkor is a virágok királynéjaként ismerték mindenütt és szeretete, használata a mindennapi éleiben is lépten-nyomon megnyila kozotl. így róz-ával dí-'zitetlek a harcból győztesen visszatérő hadvezérek diadalkocsiját,-rózsákat hintetlek eléje, amikor büszkén vonult be Róma hilalmas kapuján ;szalagokkal átfűzött rózsakoszorút fontak fejők köré a mulatózó római polgárok, mikor a számoszi bor tüzétől mámorosan, egész éjeleket töltöttek fenn jó barátaik vigadó köreben serlegeik mellett; - rózsát használtak egyszóval minden alkalomra, ha a diadalt, a győzelmet, a mámort, a csapongó jókedvet akarták kifejezni. De mint Venus istenasszony kedvencz virága, különösen képviselte a rózsa a szerelmet és ezt a jelentőségét a mai napig is mrgőiizle. Azt larlja a hilr ge, hogy az ókor népei előtt kezdetben csupáD fehér rózsa volt ismeretes s a piros rozsa csak akkor tenyészett, mikor a Vénust követő szerelmes Adonis egy rózsaósvényen átugorva, m>gsebezle magát és kiömlő vére piro ra fe-tette a bokor fther virágait. Tehát már akkor sem volt rózsa tövis nélkül, de a milhológia szerint cz volt az első eset, amikor fajdalmat okozott. vér! [akasztott a szerelem szép virága ! . . * * * Mesze a város zajától, közel a las^u fo'yóhoz, egy kii s fekvésű, nyílt helyen gyönyöiü parkot teremtett az emberi kéz laridh itlan szorgalma s a művészi ízléslei álhatóit képzelet. Vay Ád ám vezérlő generális hazajött, hogy készítse az utat urának, II. Rákóczi Fereucznek ! * * * Vay Ádám hamvainak ideiglenes elhely zése ünnepségéről közöljük a következő tudósítást! Vay Ádám hamvai, fekete érckoporsóba helyezve, kedden dé'ulán lVa órakor érkeztek meg Nyiregyhizára, a német kormány által felajánlóit diszjs halott szállító vasúti kocsibin, a kormány állal meghívott grof Vay Aciám, gróf Vay Tihamér, Vay Kázmér és Révész Kálmán kassai ev. ref. esperes kiséieleben. A vasúti pályaháznál Szabolcsvármegye törvényhatósága nevében gróf Vay Gábor főispán és Sípos Béla főjegjző voltak kinnt az állomáson s Henter Antal várnagy vezetése alalt, mint diszőrség, hat vármegyei hajdú. A halottszállító kocsit a másnap reggel 7

1/* óra kor Naményba induló vonathoz kapcsolták s ezzel a vonattal indulta Vay csillád tagjain kívül Mikecz Dezső alispán, Sípos Béla főjegyzó, Péchy Gyula árvaszéki elnök, dr. Jósa András vármegyei fóorvos s még többen, továbbá dr. Prok Gyula alelnök rs Santrock Alajos karnagy vezetése alatt a nyiregyházi városi dalárda '.0 tagja. A vonat kevéssel 10 óra előtt érkezett Vajára, ahol a falu egész népe sa Vay csalad több tagj i várták és fogadták a szent hamvakat hozó vonatot. A vái megyei híjduk leemelték a halottas kocsiból a koporsót s elhelyezve a peronon felállított, fekete posztoval bevont ravatalon előbb Mikecz Dezső alispán a varmegye közönsége, a

7után Vay Mariska k. a. Vaja község nevében koszorút Helyeztek a koporsóra. Ezután Molnár Mihály vajai ev. tef. lelkész a következő szép imát mondotta : Nepek, nemzetek sorsi fellett őrködő nagy Isten, jó Atyánk I Itt álunk flőtted a természet e nagy templomában, e Te általad megszentelt hamvak felett, hogy csaknem 200 évi száműzetés után ősi, szent löldj;be helyezzük édes nyugalomra. — Óh áldd, óh szenteld meg e hmivakat, hogy pihenése edes felébredése majd örvendetes legyen a halál ama nagy éjszakája után, midőn majd ilélsz elevenek és holtak felett szent fiadért a Jézusért Ámen! Légy üdvözölve ősi birtokodon a hon, vallás nevében megszentelt hamvak! Szent kegyelettel, érzelmekkel eltelve állunk hamvaid felett, hogy azok tanítsanak, lelkesilsenek minket igaz, tiszta honszerelemre. — Honszerelemre, melynek melegétől, szent lelkesítő erejétől áthalva a gazdag főúr odahagyja mértl'öldekre teijjdő E ligetet migaa természet is költői lelkek számára látszott teremleni ; - Százados fái a forró nyáron át is üdén megtartották fiatal zöld színüket, minthi örök május viiulna közöltük s ha a déli napfény átragyogott a rezgő levleken olyan képet nyújtott a dús lombozat, mintha egy remekben készült, finoman áttört csipke-fátyolon keresztül szűrődnének át a pajkos napsugarak. Egy szeszélyes formájú rózsacsoport közepén, görö

0' istenn t ábrázoló márvány szökőkút állót, a melyneK gyöngyöző vizét szines cseppekben törte meg a rá sütő napsugár és kicsalta melegével a nagy medenczében úszkáló aranyhalakat is, hogy megcsillogtassák sima pikkelyeiket a verőfényes nipon. Nem messze innét, a park legfestoibb h lyén, gyönyörű rózsa luga-o'c nyújtottak kellemes pihenőt, állandó árnyékot tartva a forró nap ellen, a melynek égető heve még annyira se tudót belű'.ni a sűrű lombok közé, hogy a magasra futó rózsák kilyhéből felszárít-a a reggeli harmatot. Valósagos rózsa-éden volt ez a kis liget, köl'ői összhangban egyesítve a legszebb, legkülönbözőbb róz-afajokal, úgy hogy az egész lugas olyan volt, mint egyetlen nagy rózsabokor tele m

Dgszámlálhatallan, illatos virágt al. E tündéri helyen, e remek környezelb n fenyes ünnepely játszódik le; ime egymásután gyulladnak ki a szines tüzek és rezgő lángjuk úgy ragyog az illatozo rózsák között, min ha najy szentjános-bogarak csillogtatnák kékes fényű szárnyaikat az augusztusi este lassan leszálló szürkületében . . . A levegő enyhe és rózsail'a'os; az éjszaka olyan cserdes és elbűvölő, a milyenek csak azok a szelíd nyári éjszakák, a .mikor valami megmagyarázuatatlan varázs ejti rabbá a sziveket, valami leküzdhetetlen sej telem hat át a lelkeken. Ez talán a kicsinység, a gyailóság érzete, a mit a nagy mindenséggel szemben erezünk. uradalmait, virágzó családját, földi menyországát — szive legkedveltebbjeit, hogy ha kell élete feláldozásával mentse meg, vagy vivja ki a haza szabadságát. — Honszerelmet, melynek melegétől áthatva, a föld rögéhez kötött szegény, kinek talán a viligon egyedüli kincse jegyespárja, — a haza véd hnére hívó szóra odahagyja azt, hogy élete feláldozásával vigye előbbre a haza s-zent ügyét, vagy a haza szabadságának k vivása utáni annál nagyobb örömmel emelje k blére szerelmesét. — Honszereline\ mely a munkabíró családfí kezéből leiéteti a munkaeszközét s kezébe ad a az éles kardot, hogy azzal vágjon dűlő rendeket a véres haictéreken — Honszerelmet, melynek lelkesítő eieje a gyengét erőssé, a gyávái hőssé, az ifjút bátor oroszlánná változtatja. — Azért jöllü ik ide, hogy ezen felséges erényt tőled megtanuljuk, s szivünkbe, lelkünkbe ugy be\éssük, hogy az időknek semminíinü viharai, senmi vészcsipásai azt onnan soha ki ne téphessék. — Azért jötl k ide, hogy szent hamvaid felelt fogadalmat tegyünk , hogy ha a haza szent érdekei ugy kívánják, mi is i teszünk, mint Te, s teltek jobbjaink, — kik vagy a véres harctereken hullottak el, vagy számkivetésben ettek könyeiktől sóssá ázlatott kenyeröket. Azért jöttünk ide, hogy szivünk, lelkünk egész melegével áldozzunk szent hamva.dnak ama kimondhatatlan fájdalmak'rt, melyek cl'ülték keblcde t száműzetésed napjaiban. Hajoljatok meg előtte li is, honának s ősi birtokának drága aranykalászai — se szent földnek minden virágai, eresszétek fel kelyheitek m

;nden illatál a Mindenható zsámolyához áld >zat gyanánt, hogy e drága ba-nvakat visszaadta nemzetének. Szállj ltok! szállj ltok Inza ti is, társ tinik Tliökölynek. B rcsényinek, Rákócynak sz nt hamvai, hogy legyen e nemzetnik több szent ereklyéje,' több szent sírhalma, ho.'y azoknál erőt, lelkesedést merítsen a haza szent ügyeinek szomorú napjaiban ! Szálljatok haza hazátok szent földére s tani'satok, lelkesítsetek minket honszerelemre; meit meg-megujulnak a dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei mostan is. — Szálljatok haza, egyesüljön hamvaitok a haza szent földével, hogy melegítse azt át s ennek melegétől legyen szívünk is melegebb. —S'.álljttok haza, s egyesülve e hon vériéi áztatott, vérrózsákat termő földeben későbbi szent társatok Kossuth apánk hamvaival, őrködjetek e hon, e nemzet felelt mint őrangyalok. — Mert vannak ma is, kik az egyiptomi húsos fazekak körül ólá'kodnak; vannak labai cjk, kik a haza szabadságának utjat állják. L°gyetek őrangyalai e honnak, imrt ti porotokban is éltek Meit a fel-istenek nem A rózsa-liget immár magában foglalja élő virágait, a falevelek csendes zúgásába selyemaihogás vegyül s a széláradó üde rózsaillat lassanként eh ész a divatos parfume-ok bódító illatában Majd elnémul a csevegő társaság; egy lassú keringő andalító akkordjai csendülnek fel s egy tündéries rózsatánczczal veszi kezietét a nyári ünnepély. Bájos leányok lépnek a lugas közepére, hogy mint élő rózsák lejtsék el tancukit, s könnyű fátyol ruhájokban ugy lebegnek a holdfényben uszó kert tehér és piros virágai között, m nt tavaszi naplényben c-appongó pillék és lánczuk is olyan légiesen bájosnak tetszik a zene hangjainál, mintha csak az ezeregyejszaka fdtániadt tü.idérei tár amnak bűvSs jilékit a rózsa ligetek félhomályában. E tarka, szemfényvesztő c oporlbin egy fehér és piros rózsákból művésziesen összeállított tózsaernyő alatt egy elvirult nő nézi a hold s a lampionok összeolvadó fenyében libegő alako'cat; arczát kissé megvilagilja a ráeső tompa lény és sejteni engedi az 'gykori szépség soha el nem muló hervadt vonása't. Egyedül van. senkit meg nem szólít és s aki nem beszél most hozzá, szomorúan elmereng, mintha t.dán f jlalmat okozna lelkének a bivős r izsatáncz, mintha mes-ze ragidní =zivét a lánczoló leányok bijos serege — m s-z; abba a rég a mult, rég < If ledl időbe, m kkor még számára virultak a rózsák, nrkor vi-a^füzéiekkel alf.int. ruhjjában ő is ott volt a l'ányoc között. Ki tudna nevet adni anmk az érmésnek, mely elfogta a nő szivét, a ki édes álm kai együtt idejött eltemetni ifju-áját, varulr, rózsák közé ; s ki lu Ina m;gmondani, mit siralhilotl az a könnyű mely a bágyadt szemekből hullott alá, mikor egy erősibb fuvalomra lehullani látta a világos ágakról lefo zlott, hervadó rózsaszirmokat ? Nagy Elek SLa- E^-uto

a 27. sa. ») I «