Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1906-06-17 / 24. szám
XXVII. évfolyam. 21. szám, TV.yireeyháza, 1906. jnnms V7 ÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. — Az előfizetési pénzek, megrendelések * a & 9z9rkeazt5 czime alatt ké rtne({ bakilldea l. A lap szellemi részét képező küldemények, Előfizetési feltételek: poétán vagy helyben házhoz hordva: l a ' s zMüldésí' táradban 'le^'felszí „, . „ , , , Eirés7 évre . . 8 korona 7 ?- 1 tai mi 11.11 Berinentetlen terelek csak ismert kezektől pf l lamlasok Jóba Elete kiadó-tulajdonos f ogi idtatnak el. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kéziratok csak világos kívánatra a az (Jánószky náz) intézendők. illető költségére küldetnek vissz*. Fél évre 4 Negyed évre 2 Sgyes szám ára ao fillér I Hirdetési dijak: Minden négyszer basábzott, petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig4i> fii.,minden további szó 4 fi!. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Á színház. Most, hogy egy esztendőre megint bezárultak a szinház kapui, mielőtt a szinészek is. a közönség is nyaralui mennének, vonjuk le néhány sorban az elmúlt szinházi hónap tanulságait. E tanulságok többé-kevésbbé közérdekűek, mert hála Istennek a sziuházbajárás nem ujjon megszámlálható egyesek szórakozása immár, de Nyíregyháza város egész társadalmának kulturális szükségletét elégiti ki. Ha visszagondolunk a 8—10 esztendővel ez előtti állapotokra, egy rohamos s a mi viszonyainkhoz mérten nagyszerűnek mondható haladás képe rajzolódik elénk. Emlékezzünk csak vissza a szinház építésére, mikor úgyszólván általános volt a panasz, hogy a város végére építették a színészet hajlékát, egy sivár és dísztelen térségre, mely tavasszal és ősszel pocsolya tengerben úszott, nyáron pedig térdig érő homok és szemet éktelenítette. Azóta az akkori Széna-térből — Károlyi-tér lett, a pocsolyák és homoktenger helyén gondosan parkírozott kert terül el s ez egyszerű névváltozás mögött egy nagy szabású fejlődés ment végbe, mely 8—10 esztendő alatt utcákkal, a földből kinőtt uj házsorokkal növelte meg Nyíregyházát s a színházat is a város szívéhez közelebb ölelte. Az igy megnövekedett keretek szükségképen együtt jártak a város lakosságának tetemes szaporodásával, ami egyben egy nagyszámú, szinház látogató társadalom keletkezését és kialakulását is jelenti. Nyíregyháza lakossága az utolsó tizenöt esztendő alatt több mint 30 százalékkal, azok száma pedig, akik a színházba járó közönség törzset képezik 50 százalékkal is megszaporodott. Így történt, hogy a szinház, mely az első években annyi nyomorúsággal küzdött s szezon idején félelmesen kongott az ürességtől, ma már kicsinynek, igénytelennek í>í> <ii Viharban. Örvénylő habok tornyosulva Csapnak össze fejem felett, Ah, nincs menekvés jobbra-balra . . Sorsom átka most eltemet. Sodortatom az áradatba, Visz magával, visz végzetem. Rém borzadoz rám; száz alakba A halálkínt átszenvedem. Sötét a tájék mindenfelül, Nincs az égnek fent csillaga. A szívemre is szemfedőiil Borult sötét, vak éjszaka. Sorsom vetett vad tengerekre, Sajkám körül hab-habra gyűl; Míg csatázok bősz elemekre, Karom lehull erőtlenül. Temetni kell hát hullámsírba Minden, minden szent kincsemet ? Mi fénnyel égett csillagomba: Igaz hitet és szerelmet ? Tengerbe véle ! Mélybe vesszen Minden, minden szent érezet 1 Koldusként a szolga-béren Szívem ! szívem ! mért csiiggened ? Lám, szív nélkül a hullámok hátán Tánczol, dalol egy szép sereg, Csak pénzszomjukat oltogatván, Boldogok itt az emberek ! tetszik s hivatását csak sok jóiudulatu elnézések s a fogyatkozásaiba való beletörődés mellett töltheti be. Az apróbb kifogásokat időről-időre megismétlők a hűséges és lelkes színházba járók, akik felpanaszolják, hogy nyári hőség idején is influenzát kaphat az ember a páholyában. A szinészek meg épen kifogyhatatlanok a siránkozásban s aki járt már a mi színházunkban, méltán álmélkodhatik rajta, hogy lehetett esztendőkön át megnyugodni a mostani állapotokba Ha nyár idejéu is — mikor a színészek nálutik vaunak -— egy kis kiheviilés mindenkinek kész meghűlést jelent, télen úgy áll a dolog, hogy a szinház teljesen hasznavehetetlen. Három négy nap kell hozzá, hogy melegre lehessen fűteni, de ezt, a meleget is csak a fütőszekrények mellett érzi az ember, ahol akár pirosra sülhet, de egyébként bizony elfagy a lába az alatt a két óra alatt, mig az előadást végig nézi. Ily körülmények között természetesen szó se lehet arról, hogy a fővárosi színházak nevesebb tagjai közül egy két esti vendégszereplésre i' kapni lehessen valakit. Amilyeu jó híre van oda fenn a Bessenyei-körnek, olyan rossz a mi árva színpadunknak, amelynek kicsinysége lebetetleuué teszi a rendezőnek az élethűség megközelítését is, kegyetlenül rossz akusztikája pedig megöli a szinész hangosabb deklamációját. Eltekintve ezektől a fogyatkozásoktól, melyek természetes velejárói a mi kezdetleges és ros*zul épült színházunknak s a melyeken úgy a hogy foldozgatásokkal is segíteni lehetne, nagyobb és általánosabb szempontok szólanak amellet, hogy Nyíregyháza városának szüksége van egy új, minden tekintetben modern színházra, amelynek befogadó képessége is megfelelő, a megnövekedett igényeket kielégítő legyen. Mert az a legnagyobb baj, hogy a szinAjkukon mosoly, szemükben fény Rajtuk bársony és ékszerek ; Ragyognak fényes csillagokként — Csak épp' szívet nem viselnek ! Szegény bolond, ki közéjük mégy, Szívedet hagyd kint valahol ! A lángoknak, mi kebledben ég Oltára nem lészen sehol. Átkok átka zúgnak felettem, A vész, körül, csak egyre nő ; A tiszta hit, mely't elvesztettem, E szívbe már vissza nem jő I De im, távolban kék villámok Hasitnak a felhőkön át. Mintha volnának tüzkorbácsok, Mely a bűnök éjjébe vág. Sajkám körül vész árja tombol, A szív bennem összeretten : De erőm, hitem mig szétomol. Küzdök, küzdök csüggedetlen ! Viharok éjjen én Istenem, Csak irgalmad légyen velem ! Zahonyay Ferenez. X A sátán munkája. Jaroslav Vrchlicky nyomán. — Irta: Hegedűs László. — Meredek, csupasz szikla-falak szélén komoran, elhagyatottan áll a a c -i kolostor. Falai szomorúan tekintenek le a mélységbe; a lfhangolt szemlelő szinte hallani véli a zsolozsmákat, s látni a belső eletet, ha ugyan lehet életnek nevezni azt az egyhangú köte.ességet, mit a barátok végeznek. ház kicsiny; két-három év múlva pedig igazán szük lesz s nem lehet többé pótszékekkel se segíteni a dolgon, mert a zenekar helyét uem minden este foglalhatja el a közönség, a falakat pedig kijebb tolni szintén nem lehet. Jól esik nekünk, hogy sopánKodhatuuk ezeken az állapotokon, mert érezzük, hogy Nyíregyháza város fejlődésének ereje kéuyszerit reá bennünket. Ez a kényszerűség ugyszólváu napról-napra erősebb lesz s azt hisszük nem állunk egyedül, mikor egy uj szinház építésének gondolatát pendítjük meg e hasábokon. Egy új színházat, mely Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közönségéhez méltó hajlékot adna a hozzánk ellátogató művészeknek. Nem megyünk ez alkalommal e gondolat részleteibe a megvalósítás módozatairól elmélkedve. Ez a szakemberek dolga. Mi a magunk részéről felszínen fogjuk tartani e gondolatot, felhívjuk rá az illetékesek figyelmét s számára jóindulatukat kérjük. Régi dolgok, ív. A hatvanas években gyakran meglátogattam Farkas Ignácz bátyámat Kis-Várdában. Ö pedig, akár magán ügyeiben utazott Nagykálloba, akár közügyek vezették oda, mindég ualain Napkorour szállt meg, részint atyafiságos jóindulatánál fogva s részben azért, mert a káflói ,,nagyvendéglö''-ben voltak ugyan tánezterem, étterem, impozáns folyosók, állás és kocsiszínek, csak vendégszoba nem volt. Bár jóval fiatalabb nagyapámnál, meghitt barátok voltak, s ő beszélte el nekem a következő kis történetet : „Nagyapád abban a kis nádas házban lakott, mint fiatal házas ember is, amely a kapu mellett háttal áll az utczára (most is ugy áll); kettőjüknek még megjárta volna ez a szerény hajlék, a mely összesen két szobából és egy pitvarból állott, de már három gyermekök is volt (az első Karolina később Fráter Józsefné, a másik Terézia Kállay tíoldizsárné később Patay Istvánné és édes apám), s igy elhatározta Imre barátom, hogy új házat épít s a fundamentum letételi ünnepélyre legott meg is hívott. Hej, mikor még a szerzetesek övében kard lógott az olvasó mellett! ... A koloslor nyugali oldalán régi torony áll, csonka maradvány a mult időkből. Ebbe a toronyba van vájva a legkisebb, keskeny cella, honnan valamikor vizsgaszemekkel nézte egy-egy atya; nem közéig e valami útonálló, hegyi rabló-csapat, hogy aztán jelt adhasson testvéreinek. — Ma a legifjabb szerzetes lakja ezt a cellát, Gelestinonak hívják, hogy azelőlt mi volt neve teljesen fölösleges. Gelestino veszedelmesen álmodozó, a kolostor falai közt nem erzi magát jól. Máskülönben csendes és alázatos, de nem eseng a prior barátsagos tekintotiért, pillantásáérl, testvéreit kepmulatás nélkül üdvözli a „meinenlo"-val, mint azt az evangeiium előírja. A kolostorban minden oly öreg, oly morogva . . . Gsak akkor érzi magát kissé jobban, ha vasrácsos ablakán kérésziül szemlelheti a távoli hegyeket. Órák hosszáig elül az ablak előtt, s nézi a szürkekék színben olvadó tája 1, s a hegyeket, miket az alkony feketére rajzol, bár az előbb még a nap izzó vörösen égett fölölte, piros színbe merítve a keleti ormokat. Es ő édes merengéssel szemléli, mint győzedelmeskedik, mint teperi le azlán az éj az estét, hogy kitűzze az ég bástyájára a holdvilágtól aranyosan szép zászlóját: a susogó felhőket. Lassan kigyuladnak a csillagok, nézi őkel, hej, do sok szépet mondtak ezek neki, de sok boldogságot ellestek olt, a kis kert mögött egykor valamikor . I . * Van a kolostornak egy szamara, mit társáról Fra Andreának hivnak. Ők ketten ballagnak reggelenkint a girbe-görbe uton le a közeli falvakba, hogy onnan élelmiszereket hozzanak, mert biz a szent emberek szegények, földi dolgokban, már pedig, kogy pompás izü a sárga dinnye, megmondja Fra Sulpicio, de hogy a füstölt hus se megvetendő, különösen Fra Gleofa bizonyíthatná. FlpLr « k l? vel e? aéraö k Kállói-utcza 27. sz. ^ Nyíregyháza, . . ir^s^ - ihy
