Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-06-17 / 24. szám

3 24-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. junius 17. Összegyültünk tehát 1813- év április hó 23-án annyian, ahányan az egyik szobában megfértünk, nagyapádék 3 gyermekkel a másik szobába szorultak. Másnap reggel aztán kezdődött az ünnepély. Mi vendégek nagyanyáddal a ház előtt székeken foglaltunk helyet, mig nagyapád az istálló előtt állította fel béreseit (tehát már akkor sem támaszkodott kizárólagosan taksássaira); mindegyikük válhoz támasztva egy-egy uj seprő a kezében, a svadronos kapitány úr pedig a sor előtt, csákó a fején és bot a kezében." .,Egy-kettő, egy-kettő" marsiroztak előre; „balra tekints" Valutáinak nekünk; imára vezényelve térdre borulva velünk együtt elmondják a Miatyánkot, és ennek végeztével ismét vezényszóra és ütemszerüen tisztára seprik az építendő ház helyét. Ekkor nagyapád előveszi a maiteres kanalat, kiönti a sarat az előre kijelölt helyre s rá illeszti az első vályogot. Ez volt a fundamentom letétele ennek a háznak, a melyben most vagyunk, amelyben te is születtél s amelyben a vármegye színe-javával annyi sok és jó időt töltöttem." Most Emil fiamnak a zsidósáfárja lakik benne ; s ugy hallom, hogy a felesége sehogy sincs megelégedve a quarté ylyal. » * * Édes atyám 1835-ben házasodott meg. A lakadalom a szomszédban Kállay Miklóséknál volt, (nem az alispán volt ez) mert hát Miklós bátyám kastélyának franczia fedele alatt sok volt a tágas helyiség és nagy a komoditás. (Jelenben a Feldheim örökösök répát termelnek a helyén.) A lakodalmi ünnepély fénypontja volt aztán harmadnap, annak meglepetésszerű végbefejezése. U. i. nagybátyám egy jeles vándorszínész társulatot szerződtetett ez alkalomra, s estve fényes kolozsvári fagygyugyertya kivilágítás mellett adatta elő a „Peleskei nótáriust." Szerencsétlenségére az igazgatónak a társulat buffója előzőleg pár nappal súlyosan megbetegedett, s igy a szerepe gazda nélkül maradt. — De íme onnan jött a segítség, ahonnan azt legkevésbbé várták, mert kiderült, hogy Erdélyi János főszakács uramnak az iskolából haza került Mihály fia, nemhogy a neki szánt szerepet, de az egész Peleskei nótáriust betéve tudja. Megkezdődött tehát az előadás; a nótáriust maga az igazgató adja, és Erdélyi Mihály is meglepő közvetlenséggel alakítja szerepét. Csak az öreg szakácsnak nem tetszik a „komédia , mint különben semmi sem, ami az ő művészete körén kivül esik. De most jön aztán a katasztrófa. A vén szakács csakhamar felismeri Miska fiát is és „hát én téged komédiásnak neveltelek' — kit'akadással és teljes szakács kosztümben keresztül tör a nézőközönségen, megrohanja és a nagy főzőkanállal kezében menekülésre kényszeríti a szegény Miska gyereket, a néző közönség tiltakozásának daczára. Erdélyi Mihály tavaly halt el mint nyűg. postmester 85 éves korában Sobosinban; harmadéve meglátogattam — s régi magyarádi bor mellett duettebe danoltuk el Wesselényi kedves nótáját: „Multadban nincs öröm Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám Miattad vérzem én." A vándor színtársulat igazgatója pedig nem volt más, mint Benza, már a 40-es években a Nemzeti színháznak hírneves tagja. * * * A húsvéti passiót a rég elmúlt időkben országszerte s leginkább faluhelyeken az úri rendek adták elő illetve énekelték el. A napkori compossesorátus soha sem mulasztotta el a keresztény ájtatosságnak e nemét az istenfélő vallásos sváb lakosságnak bemutatni; sőt ezt tudva a nagyhéten tele volt minden úri curia vendégekkel, akik részben az ünnepies előadásban részt venni, részben azon épülni óhajtottak. Rendes tagjai voltak a mult század húszas és harminezas éveiben e hitbuzgó társaságnak: Kállay János, Hanem Fra Andrea éppen ellentéte hasonnevű íűrelmes társának, oreg, moiyogó testvér, ki senkivel sincs megelégedve. Az uton folyton morog: iszonyatosan mele? a nap, majd meg a kövek kemények (biz az igaz!) és kiállók. A prior előtt a parasztokat szidja, kik keveset adnak, a parasztoknál meg azt hanyja mindig, hogy még az ördögnek is jobb dolga van, mint neki. Ez oknál fogva mindig megy velük egy-egy testver, ki szentképeket, olvasokat vi>z magával, hogy a parasztgyerekeknek adja, hogy a szülők jobban megtöltsék a Fra Andrea oldalán logo kosarakat. Mikor pedig a testvérek közeledni látják az expediciót: ragyogó szemmel össze összenéznek, Fra Cleofa megnyalja a szája szélét, Fra Sulpició csettint egyet a nyelvével, miközben a füstölt húsra gondol. — Fra Andrea a kapuban all, komoly barátjával s várja a priort, hogy átvegye a kíséretet és az utashást. Fra Sulpició az ablaknál áll, nézve a távoli hegyeket, s a hegyek fölött uszo rózsás fellegeket. Olthatatlan vágy fogja el: bejárni a vidéket, fölhágni a legmeredekebb csúcsokra. Mikor pedig meglátja Fra Andreát a kapu előtt, hirtelen egy gonlolat cikkázik át agyán, s a priorhoz siet lázas gyorsasaggal. — Atyám, egy kérésem van, hallgass meg az égre kérlek, az egyetlen egy, mióta itt vagyok. A prior szeliden, de mégis szemrehányóan mondja : — Vetkezel fiam szent jjgaink ellen. Nem lehet semmi kérésed. Fékezd sajat akaratodat. Celestino szemei megtelnek könnyekkel, hallgat. A prior pedig folytatja: — Sajnállak fiam . . . hanem mondjad csak mit kívánsz, de máskor ne távozz celládból, csak akkor, ha imádságra hivatol. Celeslino töredezve mondja: — Szerelném Fra Andreát a hegyek közé kikísérni i Némi gondolkozás után a prior fontoskodva mondja 1 —• Legyen, de nem óhajod teljesitem, hanem rajtad van a sor, menj és térj vissza isten nevében. Kállay Sándor és Leó, ennek veje B. Jósika Miklós (a költő) és nagyapám Imre. Krisztus urunkat személyesítette Jósika, a Júdás szerepét Kállay Leó, a többiek a zsidó egyházfejedelmeket. Különösen egy irányban fűztek nagy reményeket az ájtatossághoz, mert remélték, hogy ezen ünnepies alkalomból nagyapám és Leó között a megzavart béke és atyafiságos viszony ismét helyre fog állani, amit mindenesetre K. Leó rontott meg azzal, hogy mint quietált ezredes bizonyos fölényt akart nagyatyám felett gyakorolni, aki pedig mint „jóravaló magyar ember* csak a svadronos kapitányságig vitte. A dolog nem sikerült. Eljővén u. i. a várva várt isteni tisztelet órája a Passió szereplői meggyóntak, megáldoztak s miután az oltár előtti lépcső alatt hosszasan és ájtatosan imádkoztak volna, a korláton kivül foglalták el a részökre fenntartott, helyeket intonálván a bevezető szent énekeket. Eleinte minden jól ment mindaddig, mig Kállay Leo (Júdás) felállott és a főpapokhoz fordulva, nem kérdezé : „Quid vultis mihi dare, et ego vobis eurn tradam?" (Mit akartok nékem adni, hogy öt nektek kiszolgáltassam ?) De nagyapám nem tudván egy szót sem latinul, elfelejtette a leckét, s ahelyett hogy azt felelte volna, hogy : „Triginta argentea", ülve maradt s kinyújtott karral Jügét mutatott az áruló Júdásnak. Ez még nem volt-elég; hanem mikor aztán K. Leó mint Júdás Jósika Miklóshoz (Krisztus) fordult és kérdé: „Numquid ego sum Rabbi?" (Talán bizony én volnék az Mester, t. i. az áruló) s Jósika erre feleié, hogy: „Tud ixisti", nagyapám — mint a főpapok doyenja felugrott és a kérkedő árulás feletti felháborodásában képéből kikelve fennhangon kiáltá: „Hát persze hogy te, vén lator." És a jó öregeket csak a sir békité ki. Kállay András. Tűzoltóink Milánóban. Mult számunkban beszámoltunk a Milánóban e hó 2-án megtartott nemzetközi verseny lefolyásáról, tűzoltóinknak ott szerzett országos jelentőségű dicsőségéről, számot kell tehát adnunk most már arról is, kik voltak azok, kik lehetővé tették egyesületünknek, ho?y a nagy versenyre kiállhasson s onnan a magyar névnek s Nyiregyháza városának dicsőséget hozzon haza. Amidőn a nemzetközi versenyben való résztvételre az országos tűzoltó szövetség elnöksége felhívást kapott, gróf Széchényi Viktornak, mint a szövetség elnökenek választása Budapest mellett Nyíregyházára s Szabadkára esett. Annak idején közöltük is azon levelet, melyben gróf Széchényi dr. Konthy Gyulát, mint a nyíregyházi tűzoltó egylet parancsnokát felszólította, hngy a versenyben egyesületével vegyen részt. Budapest s Szabadka félreállottak, líuoltó egyesülelünk azonban gróf Széchényi Viktornak mindig biztató szavaira mepmaradt azon elhatározásánál, hogy a külföld előtt kiáll a versenyre s megmutatja: mit tud a magyar. Meg volt tehát a szándék, meg volt a nagy feladathoz feltéllenül szükséges erkölcsi bátorság is, — hiányzott azonban az anyagi erő, amely pedig döntő volt a vállalkozás megvalósításánál, a tett számítások szerint ugyanis 8000 —10000 koronára volt szükség. E'.en nehézséget dr. Meskó László városunk ország gyű.ési képviselője s az egyesület alelnöke és dr. Konthy Gyula tűzoltó parancsnok fáradtságot nem ismerő, kitartó munkássága megdöntötte. Felvilágosították a város hazafiasan érző közönségét a tűzoltó egyesületre hárult felelősségteljes, de kitüntető vállalkozásának nemzeti jellege felől, s kettőjüknek sikerült összehozni annyit, amennyire a város s az országos tűzoltó szövetség adományán kivül még szüksége volt az egyesületnek. Itt a szíves adako?ók között különösen k' kell emelnünk a gróf Dessewffyeket, k>k 1000 koronával járultak a költségekhez s dr. Samassa József e*rí érseket, ki 500 koronát küldött dr. Konthy Gyulához a vállalkozás támogatására. Celestino könnyezve csókol kezet. Lesiet Fra Andreához, aztán elindulnak. * Celeslino keze reszket, szemei ragyognak, örömmel látja a köves meredek bokrainak levelét legelésző kecskeket. Nézi a sasokat, s boldognak, véghetetlen boldogmk érzi magát, boldogabbnak, mint a börtönéből szabadult bűnös. Azt hiszi, övé az egész világ. Fra Andrea sohsem volt ilyen zsörtölődő, ilyen rossz kedvű, sejtette talán az expedíció kimenetelét. — És jól sejtett. Celestino nem hozott szentképeket, olvasót, sem a parasztasszonyok apró jószágait nem tudta dicsérni; nem c^oda hát, ha alig kapnak valamit. Fra Andrea (a szamarat értem) ugyancsak örül a gyér tehernek: Vígan döcög tovább. Hanem Fra Andrea! (a barátot gondolom) mindenért szegény Celestinot okolja. Celestino pedig okolja az örökszép természetet, de szemeinek beszédét nem érti senki, s nem is fogja meg érteni a világ. — Fra Andrea szürke névrokonámk öröme nagyon himari volt. Mert amint felérnek a hegy tetejére, hol néhány fa, bokor nőtt, megállnak, hogy egyiknek árnyékára telepedjdnek : a fa árnyékán egy rongyos ruháju ember fekszik, mellette egy fuvola hever. Csavargó, vagy zsivány, mondja Fra Andrea, de Celestino nem engedi tovább menni. Beszél a keresztény szeretetről, hogy a szegényt, — ki megmozdul és keservesen nyög — föl kell tenni a szamárra s a kolostorba vinni, hogy ápolják . . . Végre is ő győz, s a szerencséti nt föl is teszik a szamar hálóra, ki nyugodtan hamzsolá a közeli bokor leveleit, bár Fra Andrea még soká morog útszéli muzsikusokról, meg csavargókról kik ezrivel tanyáznak a környéken. C-'lestino fölveszi a fuvolát, ilyet még ő soha sem láto't s elakarja rejteni, de Fra Andrea hozzá ugrik s dühösen figyelmezteti, hogy azt át kell adnia a priornak Mint elsőt kell megemlítenünk mégis Nyiregyháza város közönséget, mely 2000 koronát egyhangúlag s készséggel szavazott meg a nemzeti vállalati a, amikor Májerszky Béla a város polgármestere előterjesztette s hazafias lelkssedéssel ismertette azon kitüntető teladatot. melyet a nyíregyházi tűzoltó egyesületnek kellett 11vállalni a szövetség elnökségenek bizalma folytan. De erős anyaei támogatá-ban részesült egyesületünk az országos tűzoltó szövetség részéről is. honnan 1500 koronát kapott s a tűzoltó szereknek Mi'ánóba s visszaszállításával felmerülő költségek viselését. A munka még ekkor nem volt befejezve. 25 embernek nagyobb kedvezmények nélkül utazni oly nagy költséget jelent, mely a mérleg egyenlegét súlyosan lebillenti. Latba vetette tehát dr. Meskó László képviselőnk Budapesten erős bpfolyását s a tűíolto parancsnokkal : dr. Konthy Gyulával Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternél kíkérelmeztek, hogy fél harmad osztályú jeggyel utazhattak tűzoltóink másod osztályon, még a gyorsvonatokon is. A kormánynak, a város közönségének, a tűzoltó szövetségnek nagylelkű támogatása, dr. Meskó Lászlónak, Májerszky Bélának s dr. Konthy Gyulának kitartó s tevékeny munkássága tehát az itthoni erős akadályokat legyőzte, de még igen sok oly nehézség volt kint Olaszországban, melyet még el kellett hárítani. El lehet képzelni, hogy Milánóban. — hol egy nemzetközi versenynek szálai Európának országaiból futottak össze, — igen tapintatosan kell eljárni s a helyi viszonyokkal ugyan ismerős embernek kell annak lenni, ki e szalak között el képes igazoJni Itt ismét nagy segítségére volt egyesülelünknek gróf Széchényi Viktor, ki a magyar kormány kiküldöttjeként is szerepelt, mellette a nehézsegeknek sok göiöngyét simította el dr. Meskó László is helyi ismereteivel s ny. lvtudasával. Azt a sok nehézséget, mellyel egyesületünk vezetősége küzdött, e közleményünk keretébe Deszoriiani S'.inte lehetetlen, de tájékozásul felhozhatunk egyet, azt nevezetesen, hogy a verseny gép s szerkocsi, mely Köhler István budapesti neves gépgyárában készült s onnan tétetett vasútra mint gyorsáru, két héttel a verseny napja előtt, meg május 30 án nem volt Milánóban. Ha ezek meg nem érkeznek, egyesületünknek szerek hiányában talán vissza kellett volna lépnie vállalkozásától. Grof Széchényi Viktor s dr. Meskó László tapintatos eljárása megtalálta a kivezető utat, Kossuth Ferencznek s Kossuth Lajos Tivadarnak táviratoztak s kérték közbenjárását, 12 óra nem telt el s már a vasúttól keresték a parancsnokot a szerekkel. Nagy szolgálatot tett egyesületünknek Köhler István budapesti gépgyáros s Breuer Szilárd budapesti tűzoltó tiszt stb. parancsnokok és Lukács Gyula budapesti tűzoltó felügyelő, kik fáradságot nem kimelve érvényesítettek befolyásukat, hogy a magyar csapit nehéz útját elegyengessek. D; meg kell emlékeznünk dr. Prok Gyuláról is, ki szívén viselve a nyíregyházi versenycsapat ügyét, mindenütt jelen volt, hol a tűzoltóságok vezetőférfiai összetalálkoztak, folyton érdeklődve egyesületünk dolgai iránt. Most amidőn derék tűzoltóságunk v.rsenycsapata ismét köztünk van fáradságos s dicsőséges munkája után, nekünk, Nyiregyháza város közönségének, kikre a dicsőség fényéből sok jut, kötelességünk hálás köszönetet mondani az egyesület elsorolt jó barátainak. Isten éltesse őket! Giardinetto. Igaza van Malottyay Gyulának. A kis vasút baleseteiről a helyi lapoknik majdnem mindm héten be kelle't számolni. A megeresztett s alappal bíró viccek is az ici-piciiől mind a közönség érdekét szo'gilták. Nyilvánosan tárgyalták a bajokat. És mégis az igazgitóság főúri fel sem vevéssel hallgatta el a dolgokat. A legparányibb mértékben sem igyekezett megnyugtatni a közönséget. Mintha a közönséghez, annak megnyugtatásához semmi köze sem volna. Pedig hát vannik egyes gyöngék, akik azt merték kérdezni, hogy hát akkor mire nekünk a kis vasút, amit pedig oly örömmel vártuuk és vannak gyávák, akik nem merik testi épségüket a kis vasútra bízni. Abból indulnak ki, hogy igaz ugyan, Cdesino, hogy véget vessen a vitán ik, a fuvolát az ismeretlen rongyos zsebeibe teszi, ki fölnyitja szemét és keservesen nyög. A kolostor terraszáról padig kíváncsian néznek a kanyargó útra a testvérek, hol az expedíció közeledik. . .. Haj, de mikor beállítanak, mekkorát bim ilnak 1 — Egy részeg csavargó, és semmi más! 0!i, Celestino ! mit cselekedtél ? Celestino remegve áll a prior előtt, ki vétkesnek mondja őt. — Nem, atyám mm vétkeztem, — mondja Celestino. — ez a szegény emb°r gyámoltal inul feküdi a kövön, mond, nem-e Isten vezetett oda? A szatráron sem volt teher, föltehettü? tehát őt . . . oh, mond nem a Gondviselés intézte mindezt?! A prior meg volt győzve, csak az atyák morognak halkan. — Fiam — mond a prior — az írás azt is mondja .Legyetek óvatosak, mint a kígyók"; nem-e tstteti <Z az ember magát. — Oh, nem atyám, és r'n magam fogom őt ápolni. A szerzetesek elszontyorodva távoznak, hanem az estebéd! az volt még csak szomorú! — — Száraz kenyér, meg penészes sajt, s mind ennek Celestino az oka. Celestino, ki éppen most jön s jelenti: a beteg meghalt; ujabb szemrehányások. * No, de mégis eltemették az idegent . . . . . . Celestino bódultan jár kel kis cellájában, megtapogatja zsebét; itt van a fuvoli. Leül az ablakho'.. Kíváncsian előveszi azt, megnézi s midőn ügyetlenül belefúj: micsoda lágy, tiszta hang árad szét a cellában. Langyos nyári este van. A gyönvörü est ragyogó poézisát tükrözi a titokzatos zene Meg-megrezzenek a hangok, künn p^dig a szél bujkál a kom'o levelei közt, m

;nek virágai fehéren, csendesen himbálóznak, mint valami tündér. A patak