Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1906-05-06 / 18. szám
I XXVIÍ. évfolyam. 1®. szám. Nyiregyháza, 1906. május 6. r 1/ L IV. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. <xy&> Megjelenik hetenkónt egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnea beküldeni. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó- . ._ , , , , . . , ^ eszévr e 8koron a- lamlások Jóba lilék kiadó-tulajdonos fog adtaS eí 08 19m 6 vr e 4 » könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szára Negyed évre . . . . ... 2 (Jánószky ház) intézendők. Egyes szám. ára. 30 fillér! v J ' A kéziratok csak világos kívánatra illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill A nyilt-téri közlemények dija eoronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és Grünmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Gróf Vay Gábor, íme: Szabolcsvármegye alkotmányvédelmi harcának vezérei közül kiválasztva, a vármegye kormányzásának élén üdvözölhetjük gróf Vay Gábort! Szinte káprázatos ez a változás, időknek ez a fordulása, hogy alig egy hold ujulással Nagy László kir. biztos helyett gróf Vay Gábor vonul be a vármegye székházába — riadó lelkesedéssel és szeretettel üdvözölve: a szuronyokra támaszkodó önkény helyett, a magyar alkotmány ősi intézményének képviselője, mint főispán, a mindenre: hazája, ennek ősi alkotmánya, a magyar király ellen kész szolga helyett az igazi férfi, aki hazájáért, az ősi alkotmányért, királyáért mindenre kész! Egy hónapja már, hogy örömtüzek égnek Magyarországon ! Egy hónapja már, hogy a harminceszlendős trágya dombból páhogó büdös köd hirtelen eloszlott a kisütött napsugártól. Ennek az egy hónapnak minden napját, minden óráját, minden percét a lidérc-nyomásos álomból ébredő ember megkönnyebbülésével élveztük és üdvözöltük! Szinte beleszoktunk már az örömbe, hogy elmúlott agyunkról az a förtelmes álom: zsandárokkal, katonákkal megrakott utcákkal, megszállott vármegyeházával, megtántorodott magyarokkal országszerte s elcsavart törvény paragrafusok képleteivel! A Jöhetsz már Rákóczi! Fénylő tűz a szemben, Pír a maqyar arcon, — Jele, hogy mi győztünk Az ügy döntő harcon Tavaszi fuvalom, Kedves csalogánydal, Amely az Ur Islen Trónja felé szárnyal Csodás dolgot regél: Talpra állt a magyar ! Sokat szenvedtt hazám Tiéd a diadal! Amiért az ősök Dicső halált haltak . . Ősi alkotmányunk Nyert nagy diadalmat. Századok bánata Enyhületet talál . . . Édes magyar népem Béli feiséges ralál A nagy küzdelemben. Mit megvívtunk hősen . Álljunk meg mellette Blost szikla erősen! Jöhetsz már Rákóczi, Dicső „fejedelem! Kövesd 0 nagyságát Hü Mikes Kelemen! Nándor alatt vár majd Száz magyar levente, Leng, lobog a zászló S a vállon a mente. IIős tábornokaid Méltó unokái Büszke szívvel, szemmel Fognak téqed várni! Andrássy, Károlyi, Vayak, Forgácsok, Kiknek annyi őse Táborodba szállott. Ott várnak, meghajtják Osi lobogódat: És még is, új, nagy öröm az Szabolcsvármegye népének, hogy ő felsége a magyar király gróf Vay Gábort nevezte ki vármegyénk főispánjává! Mert az ő kinevezésében Szabolcsvármegye közönsége bizonyítékát és biztositékát látja az idők nagy fordulása valóságának. Bizonyítékát látja annak, hogy a magyar nemzet alkotmányosan megnyilvánuló akarata érvényesülhet. Biztositékát látja annak, hogy a független Magyarország nem álom többé, és hogy nekünk magyaroknak nem álmodni kell tovább is a szabad Magyarországról, hanem lehet, szabad, kell dolgozni, tenni, hogy az legyünk ! Külön nagy örömünk nekünk, hogy gróf Vay Gábor főispán lett. Az örömtüzek közé, amik egy hónapja égnek a hazában, mi magas lángú máglyát rakunk, mert érezzük, tudjuk, hogy a nemzeti küzdelem eredményei között a gróf Vay Gábor főispáni kinevezése egyike a legnagyobbaknak, mert a tény az idők változásának nagy bizonyítéka és biztositéka is. * * * Nekünk Szabolcsvármegyének, hála legyen Istennek, nincs az a bizonyos harminc esztendős trágya dombunk. Piszok, szemét megakad az immúnis homokon is, de az új főispán tiszta levegőjű közéletet talál itt. Apró stréberkedések, kapaszkodások, hívságok, gyengéken és becsületes szamarakon való élősködések persze hogy vannak nálunk is. Azután van nálunk egy nagy betegség: nincs egységes társadalmi életünk ! Kossuth Lajos fia Térdet hajtva fogad. Kigyúl az öröm tűz A rónán, a bércen! Az a nagy temetés Egy szent ünnep lészen! Gödöllői erdő Titkos, méla csendje! Gyászruhás nagyasszony New jár-kel már benne! Ráborult a bánat Erre az erdőre: És sok fénynek, dicsnek Lön a szemfedője. Rákóczit temetvén Néked kéne élned . . . Eltűnt védangyalunk Királynénk . . . Erzséljet! Dr. Molnár Zoltán. 0 Egy hétköznap. A napok úgy általánosságban véve mind egyformák. Közönségesek, szürkék, unalmas hétköznapok. Kis fizikai eltérések nem sok változást idéznek elő az emberek kedélyállapotában. Földrengések napfoltok kíséretében vulkánikus kitörésekkel spékelve, okoznak ugyan kisebbnagyobb változásokat, minthogy ezek nem a legkellemesebb csemeték, melyekkel a végzet az élő világot időközönként traktálni szokta, mert minden, ami él, élni kiván, s minden élő legutoljára hagyja a meghalálozást, mint a legkellemetlenebb foglalkozások egyikét. Talán mivel kissé szokatlannak tetszik egyebek előtt 9 De hát utoljára lassacskán mindent megszokik az ember. Mondom, ezek idéznek elő kisebb-nagyobb változásokat, de hát az ilyenek fölött is napirendre térnek lassacskán azok, akiket nem nyelt el a föld. Mindazonáltal jó szerencse, hogy vélellenül nem éppen mi lakunk SanFranciskoban. Csakhogy egyik népnek egyben, másnak másban kedvez a balvégzet. Mi magunk, egy kis hőséget, hideget, vihart és menydörgést még bátorságosan túl élünk, mivel ahhoz, hogy éljünk, nálunk nem kell A magyar intelligencia nem tud egy társaság lenni nálunk. Miért? Mert nem tudjuk olyan izzó szerelemmel szeretni a hazát, ahogy az azt tőlünk megérdemelné ! Pillanatnyi lángolások forrasztanak össze bennünket — pillanatra. Mint a kotló-alja csirke menekülünk a tyúk szárnyai alá összeszorulva, ha kánya, varjú, szarka lecsapni készül, s a távozott veszedelem után szanaszét kaparjuk a kert friss veteményét. A magyar ipar védelmére rég ideje óta hangzik a fölhívó szó! Mire várunk még, hogy ebben a fölhívó szóban a félrevert harangok hangját halljuk meg: a nagy veszedelem hangját, csak amire a magyar ébredni tud ! Kurta kis időnk van rá — egy-két esztendő — hogy megbizonyítsuk igazságaink valódiságát ! Magyar iparra és magyar kereskedelemre való rátermettségünket kell demonstrálnunk. Azt, hogy mi kultur nép tudunk lenni Ausztria ipara és ebből fakadt kereskedelme nélkül is, a magyar ipar produktumaival. A „tulipán" jelvény ennek a nagy gondolatnak a jelképe. De csak akkor, ha — aki föltűzi — becsületbeli fogadalmat tesz ennek a Magyarországot fölszabadító eszmének a követésére. Mély tisztelettel üdvözöljük Vay Gáborné grófné őméltóságát. valami nagy türelem és önfeláldozás. Élni, általában véve igen egyszerű és mindennapi dolog. Különben a legtöbb emberre nézve teljesen közömbös, hogy nyári nap süt-e leleltük, vagy téli ködbe van búrkolva az ég ? Hí emberek a legszebb napokat is épp' oly közönségesen szokták leélni, mint a nem szépeket. Az is igen közömbös, hogy héttő van-e, vagy kedd? A fődolog az, hogy éljen és existáljon valaki mindennap egyformán. Az ünnepnapok szintén vajmi keveset határoznak. Ilyenkor sok ember elhiegy a templomba, a legtöbbje pedig nem m°gy el, hanem ünnepi ruhába öitözik és nem csinál semmit, hanem ünnepel. Délben aztán jobban ebédel és több bort vagy egyebet iszik, mint máskor; azután pedig szivarra vagy pipára gyújtanak és lefeküsznek aludni, vagy elbeszélgetnek szépecskén. Akik pedig ezeket nem cselekszik, azok valami egyebet cselekszenek, de mindnyájan egyetértenek abban, hogy a mával igen keveset törődnek, hanem várják a holnapot, amit aztán hasonlóképen élnek le. Igy tolulnak aztán egymás tetejébe az egyforma, unalmas, szürke hétköznapok. Nincs itt semmi szépség, semmi tartalom. Sok tudós férfiú azt állitja ugyan, hogy mi magunk tesszük széppé saját életünket és mi magunk adhatunk annak tartalmat. De én ezt a bölcs beszédet nem hiszem, mert én ugyan széppé akartam tenni magamnak az életet, én akartam abba tartalmat, szint, fényt önteni és saját szam íze szerint megcsinálni boldogságomat, de később szomorúan kellett tapasztalnom, hogy mindez nem tőlem függ, hanem misoktól. És ha azok a mások nem akarnak, vagy nem tudnak bennünket boldogokká, szerencsésekké tenni, akkor ugyan hiába erőlködünk. Uraknak képzelhetjük magunkat az élet fölött, de hatalmunk egyáltalán nincsen. Legbölcsebb, ha semmit sem szépítgetünk, hanem úgy vesszük az életet, amint van és belévetjük magunkat közönyösen az áradatba és úszunk amerre a többi tart. Igy ut;yan rabszolgák vagyunk, kiknek az élet és az események parancsolnak s nékünk csak alázatosan engedelmeskednünk kell, de legalább kegyesebben és Nagy Elekgg^ agg*"* 2 7' s z'
