Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-05-06 / 18. szám

2 18-ik szám

. Nyílt levél gróf Vay Ádámhoz. Kedves barátom! Azon előzékeny modor, a melyei velem szemben alkalmaztál akkor, amidőn engem a napokban az alkotmánypárt megalakítását előkészitő értekezletre meghívni szíves voltál, s azon vágy, hogy a hazánkat végpusztulással fenyegetett politikai tatárjárás legyőzése utáni politikai magamtartására vonatkozólag vármegyénk közönségét is tájékoztassam, kötelességemmé teszik azt, hogy a felvetett kérdés feletti, — már ama értekezleten is nyilvánított. — nézeteimet ez úton is bővebben kifejtsem. A béke király és az előző, a király által feloszlatott országgyűlés többségének vezérférfiai között megköttetett. Alkotmányjogi szempontból eliez mindenesetre szó fér, mert a feloszlatott országgyűlésnek már nem lehetett sem kisebbsége, sem többsége, a feloszlatott országgyűlés többségéből megalakított vezérbizottság mandátuma a feloszlatás pillanatában véget ért, s azok tagjai a béke meg vagy meg nem kötésére nézve semmi nemű megbízatással ép úgy nem bírhattak, mint hazánknak bármely közpolgára. A béke tehát törvénytelen ágyból született, nem egyéb a király korlátlan hatalmi lényénél, amelyet azonban, — és ez a punctum salicns — a nemzetnek a lefolyt választásokban megnyilatkozott akarata sanctionáít. E sanctió képezi nyugovó pontját és megoldását a politikai felfordulásoknak, inpailátnentáris fogalmaknak és zűrzavaroknak, — és egyben minden politikai továbbépítésnek és saját politikai magamtartásának kiinduló ponlját is. A béke feltételeit ismerjük: felfüggesztése a katonai követelményeknek, megadása az ország kormányzására szükséges eszközöknek pénzügyi és katonai téren, vámegység 1917-ig, érintetlen törvénybe iktatása a megkötött kereskedelmi szerződéseknek, szabad kéz a belkormányzat terén, kinevezése egy felelős minisztériumnak és egybehivása az országgyűlésnek azon czélból, hogy a sürgősen megalkotandó általános .jellegű választási törvény alapján új képviselő választások Írassanak ki. Eltekintve az eredménynek fentebb vázolt és alkotmányjogi szempontból mindenesetre sérelmes oldalától, s attól, hogy ü felsége kinevezési tényével valójában egy pártonkívüli, jobban mondva parlamenten kivüli minisztériumot, bízott meg az ország kormányzatával, nem képzelhetek magyar embert, aki az előző Fejérváry-konnány törvénytipró és jogfosztó rablóhadjárata után, a mely már nyíltan proclamált absolutízmusban nyert kifejezést, még az adott súlyos feltételek mellett is, nem üdvözölné a békét és annak szerzőit. En is üdvözlöm a nemzet által ratifikált békepontozatokat, egynek: az általános szavazati jogra vonatkozó megállapodásnak a kivételével. Számos okom van erre. Első sorban azt tartom, hogy a törvényhozás nem arra való, hogy elnézőbben bánik vélünk a sois, mint azokkal, akik maguk akarnak urak es parancsolok lenni fölölie. * * * Az Urnák ezerkil ncszázhatodik esztendejében, dátum sígnátum április II-én színién ilyen szürke hétköznap virradt rám Álmosan néztem ki r. g;>el hét órakor az ablakon az utcára. Egy pár taligás, akik léniát szállították a szomszéd pincéjéhez, egy néhány szelíd lelkületű asszonyság és leányzó, akik a piacra igyekeztek tojást és fokhagymát vásárolni, továbbá egynéhány lézengő utcai gyerkőc, akik a kakasokkal szokta'< telébredni s nagyobb lisztelet okáért azonnal az úicára mennek, volt minden amit láthattak szemeim. — Hétköznap tehát! — szolrk. Mint a többi. Szürke, unalmas és egyforma. Óh mikor lesz már ezeknek a hétköznapoknak vége, mikor lesz az én szívemnek is egyszer igazi ünnepnapja, mikor fo^om én is szépnek látni ezt n kerek világot? Fátyolozott kedellyel fordultam el az ablaktól s elszántan a mo-dihoz léptem, hogy egy kis jó hideg vízzel felfrissítsem lehervadt legeriyi-ábrázalotn it. Ez megtörténvén, früstökre jó étvággyal megemelgeltem vasgolyóimat — s vé„<eze ül karjaimra vettem őket búcsuzásul. Ezek után magamra szedtem a szokásos ruhadarabokat s a Wekerle-kormány tiszteletére egy nemzetiszínű nyakkendőt, mely lavolról kékes violaszínben játszott, mint a szivárvány a messzi égboltozaton, csokorba kölve nyakamra, illesztettem, kabátomra pedig a bal oldalon annak rendje s módja szerint egy fénylő tulipános hit helyeztem el, s így felkészülve megindultam kifelé az ajlón. Reggel kilenc órára minden akadály nélkül eljutottam hivaialomba. Ott mindent a szokásos rendben és pontosságban találtam Az id,, ahhogy úgy, eltelt délig. Ekkor aztán ismét hazamentem és megebédeltem. Ezen lúl esve, visszavonultam szobáimba, ahol csendess-g és hűvös levegő fogadtak, vasgolyóim pedig az ágy alól mosolyogtak leéui néma és titkos üdvözlés jeléül. N Y I R V I D É K az önálló nemzeti alkotások rovására minduntalan külföldi mintákat utánozzon és recipiáljon; nem arra való, hogy elméleti problémák megvalósításával kísérleti műtéteket végezzen a magyar nemzet testén, szóval nem az a feladata, hogy ötletszerűen törvényeket, alkosson és csak azután figyelje meg, hogy azok beválnak-e vagy nem; hanem igenis az, hogy megfigyelve a nemzetnek beléletét és a külföldhöz való viszonyait s felismerve a mutatkozó hiányokat, a felmerülő bajokat és kívánalmakat, ezeket törvényhozás utján pótolni, illetőleg teljesíteni igyekezzék. Az általános szavazati jog nem tartozik ezek közzé. Néhány ezer fővárosi és vidéki gyári munkás, akik nem ismernek sem vallást, sem hazát, annál kevésbbé társadalmi szabályt, akiknek rongy a magyar nemzeti lobogó és gunydal a nemzeti hymnus, tehát olyan existenliák, akiket a társadalomból magából kirekeszteni, s mint egyedüli hazafiatlan elemét nemzetünknek a jogegyenlőségnek legszűkebb korlátai közzé szorítani kellene, -- ezek az alakok ütik meg és verik untalan a választások általánosságában megnyilvánuló feltétlen jogegyenlőségnek amilyen üres, ép oly nagy dobját. Es mit csinál a kormány, mit csinál a koalicio? Hát átveszi minden meggondolás és megfontolás nélkül az előző imparlamentáris kormány hazafiatlan programmjának vezéreszméjét és megvalósítani akarja azt, amit annak idején, mint a mult kormány tényét, hazafiatlan taktikázásnak minősített mindenki — s felül a teljes jogegyenlőség dogmájának szent nevében egy utópiának haszonleső demagógoknak és, — ami talán a legnagyobb baj, — Bécs politikájának. Az csak szemforgató frázis, hogy a népnek széles rétegeit be kell fogadni az alkotmány sáncaiba. Akik 1848-ban kiépítették az alkotmány sáncait, hát lehet, hogy azt a kelleténél szűkebbre szabták, de mindenesetre jól tették, hogy abba mindenkit befogadni vonakodtak, jól tudván, hogy az emberi, mindenkit megillető és a társadalmi, bizonyos kötelességek viszonteljesitésével járó jogok között — nagy a külömbség. És épp ezért barátja vagyok ugyan a választókerületek rendezésének úgy területileg, mint a szavazatok számarányának helyesbbitése szempontjából, a vagyoni census leszállításának, az értelmiségi census kibővítésének, a községenként! választásnak és e téren egyáltalán minden észszerű hazafias reformnak, de azt törvénybe iktatni, hogy az ország sorsa felett dönthessen jövőben minden a 20-ik életévét elért tagja Magyarország lakoskosságának, — még ha irni és olvasni tud is — a magyar nemzet és a magyar faj elleni merényletnek tartanám. De van mellettem még egy más döntő indok is. Az a józan gondolkozású magyar nép, a nem zetnek túlnyomó többségét képező magyar paraszt csak azóta sejt valamit az általános választási jogról, mióta Kristóffy, aki annak képviselő korában a leghatározottabban ellene szegült, e jognak életbeléptetését mint taktikai eszközt kilátásba helyezte, de arra most sem fekteti a legcsekélyebb súlyt sem. Ilt most már költői pózba téve magamat a díványon, a h'lyze'hez illő nyugalommal elkezdtem álmodozni a boldogságról. Oh, miért is ismertem én őt meg? — gondoltam. Miért kell a hálójában vergődnöm örökös .kétség, gyötrelem és bizonytalanság közt, mert kell őtet szerelnem, mért hat mindég a szivemig annak a sölét lányszemnek a tekintete? Hát ily gyarló és gyöng.' volnék én, hogy nem birok szabadulni ? De mikor olyan édes rá gondolni is! Mikor oly jól esik érte még a kín és gyötrelem is! Oh, hol van az a jóságos angyal, aki szelíd kezekkel letörli a sok könyet, mit érle ejlék és utat fog mutatni szívi hez ? Ilyen és száz másféle gondolatot öltögettem egymásba és szövögettem fényes szálakká képzeletem rokkáján, s ezekbe, mint egy lágy selyem fátyolba bebúrkolózva, boldogan elaludtam. Álmomban virágos léteken Ő vele sétáltam s ő vadvirágokat lüzdelt a kabátomra és a kalapom mellé, én pídig hálám fejében mámorosan csókoltam a kezeit és az ajkát. Annál keservesebben hatolt rám a felébredés, mikor szomorúan kellett konstatálnom, hogy egyedül és teljesen rgyedül vagyok és egyáltalán senki sem tűzdelt virágokat a kabátomra, kivéve a tulipánt, amely pedig vasból való. nem virágból. No, de hát ilyen szürke hétköznaptól nincs is mit várnia az embernek. Még az is kitüntetés és szerencse számomra, hogy ezen a közönséges napon ilyen szépet merészeltem álmodni. Minden marad tehát a régi állapotban — szólék, kitörölve az álmot szemeimből — egyelőre úszunk artterre visz az áradat. Hál ha kitesz mégis valami virágos parton a jó- vagy a balszerencse, mert hát nem tudhatja az ember, mikor és hol cseppen belé a boldogságba, mint a légy a levesbe. Legokosabb ember szerintem az, aki legfontosabb dolgait mindég a véletlenre szereli bízni. Minden egyéb okos számítás és ügyes spekuláció a legtöbb esetben teljesen lrabavaló és feleslege?. 1906. május 6. Nem is ezekben keresendő a magyarázata annak a kegyes fejedelmi követelésnek, hogy egy ultra szabadelvű, jobban mondva radikális intézménynyel a nemzet szabadságának biztosítékai erősbödjenek, hanem abban, hogy az államfenntartó nemes birtokos osztály és az azzal örvendetesen egybeforrt és együttérző intelligens polgárság udvari mérvadó körökben még mindig nem találtatott elég hazafiatlannak és könnyen kezelhetőnek s mert nagyon jól tudják azt oda fennt, hogy a politikai túlsúlynak más elemekre való átruházásával megszűnik egy csapással minden közjogi nehézség, nemzeti jellegétől és ellenálló képességétől meglosztatnék a vármegye, s hogy a műveletlen, könnyen félrevezethető tömeg segítségével a hatalomnak már nem egyszer sikerült a szabadság nevében a szabadságra halálos csapást mérni. Hiszen kézzel fogható dolog, hogy az általános választói jog most is ezért s nem azért került a kir. propositiók sorába, hogy az országnak ősnemes, birtokos és művelt polgárai irányítsák jövőben is a nemzet sorsát. Nagy veszedelemnek nézünk tehát elébe, hacsak a kormányon levő, valóban jeles férfiaknak nem sikerülend a mesterségesen preparált új törvényhozó testületet, a választási törvény radikális reformjának veszélyeiről meggyőzni. Végre még egy indok, amely engem az alkotmánypártba való belépéstől visszatart. Evek óta, békés és liarczías viszonyok között, számos röpiratomban és ujságezikkben hirdettem u. i. azon nézetemet, hogy bármely párt kerüljön is ki mint többség a választási urnákból, legyen az bár a legszélsőbb ellenzék is, egy perczig sem alkothat alkotmányos parlamenti többséget és nem maradhat kormányon, ha nem lép reá a jogfolytonosság alapján létre jött 67-es közjogi alapra; — mert hogy egyebet ne említsek, a legsürgősebb teendők egyikét a delegációk és a quota deputació megválasztása képezi aminek teljesítése elől a most már abszolút löbbségben levő függetlenségi párt, bár helytelenül, csak úgy térhetne ki, ha ezen alkotmányos kötelességének teljesítését procura megbízás utján a 67-es alapon levő coaleált pártokra ruházna át. A helyzet tehát az, hogy most, a midőn a függetlenségi párt jutott be a házba abszolút többséggel, nem térhet ki a 67-es elvek alapján való, minden jogfeladás nélküli kormányzás kényszere és kötelessége elől; s ha ez igy van, valamintliogy máskép nem is képzelhető, nem látom át az alkotmánypárt létezésének szükségét mindaddig, amig ama párt a törvényes alapról le nem tér. Nem annál kevésbbé, mivelhogy kétség nem fér ahoz, — hogy a most már abszolút többségben levő függetlenségi párt nemzeti szellemben és gyorsabb tempóban fogja fejleszteni közjogi viszonyainkat, mint az eddig sikerült s e törekvésében ellenőrzésre alkalmat nyújtani nem fog. Kiás szóval: A 67-es közjogi kiegyezést ez idő szerint csak is a függetlenségi párt mentheti és valósithatja meg. Ily gondolatok közt búsan feltettem a kalapomat lejemre és ellepkedtenr újból a hivatalomba, lévén az idő délután három óra. Miután itt rendes szokásom szerint minden dolgomat elvégeztem, megnéztem a naptárt is, hogy nem következik-e holnapra valami fontos jogi határidő. És íme mily meglepetés! A naptárba ugyanis másnapra, vagyis április tizenkettedikére Gyula napja volt bepingálva, illetve még ma is úgy van. Elolvastam kétszer is: Gyula! Gyula! Ez csalhatatlanul Gyula, •— szólek hangsúlyozással. Es ami fő, hogy ez a nap tulajdonkepen nem is holnap lesz, hanenr ma. No már erre elmegyünk '. — szólék döntőleg. Siettem hát. Este hat órára elvégeztem minden dolgom it s indultam hazafele;. Uiközben bem ntem Witlmann úrhoz, a fodrászhoz, aki kétfelől az arcomat simára borotválta és bepudervzte fehérre mint a leesett hó; hajamat a legutolsó trancia divat szerint megfésülte, szemöldeimd és kis göndör bajuszomat megkefélte végül pedig egészen megkefélt, azzal szárnyamra bocsátott. Most már egyenesen hazafelé vettem utamat. Szürke esőfogó-köpenyemet és kalapomat ledobva, azonnal az átöltözéshez láttam. Az ünnepélyes helyzethez illő nagyobb szabású mosakodás után a megfelelő fehérszínű ruharészeket ismét magamra szedve, átmentem a vizit-szobába, ahol az ilyen alkainrakra használandó díszesebb öltönydarabokat szoktam tartogatni. Sok tapogatózás után sikerült kiválogatnom a sifonból a csikós salonrtadrágo • inat, a fehér mellényt és fekete irakkot, azaz jobban mondva fekete Ferenc-Józ.sef kabátot, minthogy nálunk fehér mellényt és fekete frakkot a cigányprímásokon kivül csak a fecskék viselnek. Tehát mondom, felöltöttem a fekete Ferenc-József kabálot, utána a fehér mellényt s végezetül a csikós nadrágot. Térdig érő hosszú kabátomban igen ünnepélyesen kezdtem magamat érezni s arcomra megfelelő sálon