Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1906-04-15 / 15. szám
2 15-ik szám. NYIRVIDÉK 1906. április 15. Tükördarabok az emberismeret világából. Az igazság megismerése általános értelemben, vagyis az embernek szellemi tisztán látása mint verőfényes nap teljes pompájában világítja meg a tárgyakat, eszméket, életre ébreszti s jótékony melegével növeli fogalmainkat a moralitás becséről; ennek segélyével tanuljuk meg átérteni a harmóniát, mely az ember létezésében s a világegyetemben egyaránt nyilatkozik; a szellemi világosság sugárai, napmelege, szeretetet, rokonszenvet lehelnek belénk. Csakhogy ezt a harmóniát megérthessük, azt sem szabad felednünk, hogy az életnek van heve, termékeny ideje, árnyéka és csendje. Ezt úgy kell értenünk, hogy az ifjúság hevülékeny és tüzes, a férfikor munkássága termékeny, az öregség jó részt már elvesztette hevét és hitét a férfimunka eredményének teljes sikerében, míg az aggkorban az ember már nyugalomra vágyik. A gyermekkorban az ember szabad akarata kezdetben csak a természettől nyert csekély mérvű berzerő, mely csak később, midőn az okosság és bölcsesség megérlelődik, válik öntudatos, s igy jogosult önkormányzottá. Az ifjúság rendszerint ép, egészséges testtel szokott birni, tehát testben, lélekben jól, megelégedve érzi magát, s egyszersmind azt is érzi, hogy harmóniában van a természettel, mely körülötte s reá mosolyog ; ez ugyanekkor még csak olyan sejtelem, melyet később a tapasztalás, ismeretek, szellemi tisztán látás a bizonyosság képében tüntetnek fel, úgy, hogy ama sejtelem a tiszta felfogás és megértés révén tudássá, megismeréssé változik át. Minthogy azonban majdnem lehetetlen meghatájozni azt, hogy az ösztönszerű sejtelem hol végződik s hol kezdődik a megismerés vagy tudás, azért elhibázott dolog volna azt hinnünk, hogy a gyermekkori benyomások, például szenvedések, minden nyom nélkül enyésznek el. Nemcsak hogy el nem enyésznek, ellenkezőleg, habár önludatlanul is, keresztülszövődnek azok sokszor egész életén át s jórészben okai a szerencsétlenségnek, vagy éppen gyűlölségnek az emberek iránt, mert a szenvedések nyoma az egész életen át, miként az angol hajóköteleken át a vörös funál végig húzódik. A férfikor tapasztalatai nyomán már annyira tájékozta magát az életben, hogy elveket, irányi, célt alapított meg magának, de azért még mindig ingadozik az ifjúság álmai, reményei, es az öregség álmatlansága és reménytelensége között, de mindamellett a munkásság korszaka ez, melyben az ember teljes erejének érzetében acélkarokkal emeli a végzet göngyeit, az Atlasz golyót önsúlyával; egyik szemével előre néz, hogy meg ne botoljék, a masikkal vissz i-vissza pillant ifjú korának rózsás útjára, hogy abból rtményt és erőt menthessen ; görnyed a teher és reménytelenség súlya alatt, még sem tud tétlen lenni, hanem folyton folyvást munkálkodik, mert duzzadó életereje arra ösztönzi, mintegy természettől kényszeiíti, mert az eleterő önmagát emészti fel, ha tétlenségre van kárhoztatva, mert minden erő a messze távolba előre törekszik, hogy most és a jövőben eljen és munkálkodjék, vagyis hasson. Az ifjú még egy egész életet lát maga előtt feltárulni, a férfi pedig eiejének érzetében bízik, tehát mindketten teljes harmóniában érzik magukat a természettel, de a beteg vagy öregsége által kimerült ember nem érzi többé ezen saját énjének a mindenséghez életerővel vonzódó harmóniáját, mert a szellemnek alaptétele, a lelek burkolata, a testnek alkotó részei már egymáshozi viszonyukban is lazulni kezdenek, s ha már az egymásba forrt kisstbb részek harmóniája tünedezni kezd, hogyan álljon az egyén vonzódó egyéni életviszonyban az universumhoz? — Az aggsága, vagy hosszas betegsége miatt elgyengült s érzékeit vesztett ember vágyva vágyik a természet ölébe visszafeküdni, honnan őt néhány évtizeddel előbb a világ lelke emberi életre ebreszté. — Majd meglátjuk. — Meg ám. Ismered a Kulpacs hetest, a múltkor valamikor megharagudott s ráijesztett az az ur, megkapta Klupacsnak a nyakán a ruhát s a második emeletről kitartotta Majd a hideg lelte ki szegény Janót. Pedig az nagy ember. — Hát ki ez ? — Orosz Elek, csicseri Orosz Elek, az un^i képviselő. — Nagy ur ? — Hát gazdag ember, szép ember, erős ember jó ember. — Hát még mi ? — Hej Pista, nem elég ennyi tulajdonság egy emberben ? Benned van-e egy is ezekből ? — Nelli, ne bosszants fel. — De elvégre is Pista barátom, te hely nélkül vagy. Azt hiszem első dolog volna megfelelő állás után nézni. * — Majd meglesz. — Hallottam, hogy tegnap éjjel a „Kis pipába* összeverekedtél valakivel. . . — Hát aztán ? — riadt fel a legény — még lehet. Részeg is voltál. . . — Hát aztán? még lehet. — Nagyon beleszokol Pista. . . Majd felálltak s folytonos vitatkozás közt mentek tovább. Orosz Elek ezután korábban kelt. Ha felöltözött lement az utczára. Igy aztán csakugyan találkozott Nellivel. Elkísérte a varrodáig. Pár nap múlva már mind a ketten akként intéztek a dolgaikat, hogy reggelenkint találkozzanak. Nelli nem ment el addig, mig az Orosz ismerős lépteit uem hallotta a lépcsőkön, Orosz pedig, ha a kapunál nem találkozhatott Nellivel, az átellenes trafikba ment s ott válogatta mindaddig a szivarokat, a mig Nelli ki nem lépett a házból. Ezen gondolatmenet egész lényegét, értelmét nagyon találóan ecseteli Arany János egyik költeményében, midőn ezeket mondja: „De az öreg ember csak tövis az ágon, Látja, hogy ő nem kell ezen a világon, Ide-oda zsémbel, zörög mint a haraszt; Érzi, hogy oly vendég, kit senki sem maraszt." Midőn az ember egy ismeretlen országba jut s azt hosszú évek során keresztül kasul járja: eleinte sok mindenféle újnak, megfoghatatlannak, különösnek fog neki tetszeni, de mikor már egészen otlhonossá vált benne s egészben véve felfogta annak fiziognómiáját, megismerte külső és belső természetét, alább hagy érdeklődésével s lassan-lassan közönyös lesz minden iránt a mit már megismert, nem hajhász többé az ismeretlen után, mert ludja, hogy körülbe'ől „nil novi sub sole" ; — épen így van az ember midőn férfikort ért, a tapasztalas gyümölcse fejére hull s tudja már mit várhat az élettől s miben csalatkozott, m;gérti, hogy az élet olyan értelemben, miként azt az ifjú reményiette : nem fizeti ki magát, beáll tehát előbb a munkásság, később a közönyösség, s a térti kész öreg emberré lesz. Rónay J. mondja: „Szomorú, örömtelen ifjúság ritkán szokott jót szülni; minden kornak megvannak jellemző sajátsagai, melyek el nem maradnak, ugrás a természetben nincs, végig kell futni a pályát mindenkinek. A magyar közmondásként legalább is egyszer életében mindenki eljárja a bolondját, és ha már ennek meg kell lenni, jobb ha a maga idejében történik. Kevés ember van, ki ne félne a haláltól, s ez természetes, mert a lét után iszonyú a megsemmisülés, vagyis a nemlét gondolata. Némelyeknél sokszorosan iszonyú, mert szívük, lelkük egész erejével ragaszkodnak hozzátartozójukhoz, szeretteikhez, forrón érző szívüknek rendkívül fájó érzést okoz, hogy azoktól örökre el kell válni. De vannak olyan emberek, kik vagy az értelem fejlettségének oly magas fokán állanak s szellemüket annyira szabaddá tették, hogy mindent, magát az élet megszűnését is a bölcs nyugalmával tekintik, — vagy érzéseik a sok szenvedés nyomása alatt elfásulván, vágyva vágynak egészen beleolvadni a természet csendes, nagy óceánjába. Ezek nemcsak megnyugosznak a végzeten, hanem vagy közönyösen fogadják a nemlét bekövetkezései, vagy még örömmel is fogadják azt. A ki elméjében az egyén szellemi részét tekinti embernek, mely ideig-óráig egyéni ék tel él, — az magát holta után ntm képzeli hullanak, hamm olyan szellemnek, mely ha földi eletének emiékezetevei nem birna is, s ha többé elkülönzött szellemi egyéniséget nem képezhetne is, élni fog az őserőben. Eédl Ferencz. Gazdasági egyesületi gyűlés A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület folyó hó 12-én d. e. 9 órakor tartotta rendes havi igazgatóválasztmányi ülését s ezt követőleg 10 órakor rendkívüli közgyűlését a vármegyeház nagytermében. Ez alkalommal búcsúzott el Feilitzsch Beithold báró volt főispán az egyesülettől, melynek igazgatóválasztmányi tagja is volt. A/, egyesület átiratban sajnálattal vette tudomásul a távozó megváltozott körülményeiből eredő elhatározását s elismerését fejezte ki úgy az egyesület újjászervezése, valamint általában a vármegye közgazdasági viszonyainak fejlesztése körül kifejtett sikerdús ténykedéséért. Élénk megvitatas tárgyat képezte a lelketlen bujtogatok közbenjöttével és a volt alkotmányellenes kormány támogatásával szított gazdasági munkások szervezkedése s ezzel kapcsolatosan ugyané tárgyban több társegyesülettől érkezett átirat. Ai egyesület határozatToronyinak pedig még mindig nem volt semmi állása, és természetes, hogy majdnem mindennap látta Nellit a városligeti fiatal emberrel. Azok pedig nem törődtek vele. Nelli kerülte a találkozást a szép huszárral s megkérte atyját, hogy azt ne engedje be. Napok múlva Orosz Elek szerelmes lett a fiatal leányba s a leány is a fiatal honatyába. Hogy mi lesz a vége, egyik sem törődött vele, de boldogította őket a szerelem, Ígérték, hogy mind halálig szerelni fogják egymást. És szegény Orosz Elek meg is tartotta e fogadást. Május hó 22-én sem reggel,sem délután nem látta Nelli Orosz Eleket. Nem látta másnap sem A szegény leány szive teljesen az Eleké volt, s hogy két nap nem látta, elkeseredett. Harmadnap sem látta. Ézt már nem találta véletlennek, ebben már szándékosságot látott. Negyed nap reggel oly korán kelt fel, a midőn tudta, hogy Orosz még feküdni szokott s kiment az utczaajtóba s várt. Várt várt a leány, de Eleket nem látta. A képviselő huszárja Kovács Pali kétszer is kijött a lakásból, de azt nem merte Nelli megszólítani. De ugy délfelé megszólította őt a huszár. — Hát aranyos tubiczám, miért maga olyan szomorú ? — Azt mondja meg Pali bácsi, alszik még a gazdája ? — Nem tudom húgom. — Nem tudja? Hiszen az előbb is fent volt, — Kicsoda ? A gazdám ? — Maga, maga. — Én fent voltam, meg lejöttem, hát mit tudok egyebet csinálni ? — De hát akkor Pali bácsi tudhatja azt is, hogy felkelt-e már a gazdája. — Már hogy tudhatnám. Nelli ránézett a huszárra s köny szökött barna szemeibe. — Miért kinoz engem ? — Én. képpen kimondotta, hogy e tekintetben semmiféle különleges intézkedéseket tenni vagy tétetni nem kíván sem a szervezkedés szükségét nem látja, annyival is, inkább, mivel teljes bizalommal viseltetik az uj kormány iránt, melytől bizton reméli, hogy sociális irányú törvényhozási alkotások által sikerülni fog a régi összhangot megteremteni. E célból a Miniszterelnökséghez feliratot intéz. A tenyész- és luxus lóvásár, valamint lóverseny részben újból alakított előkészítő bizottságának elterjesztése folytán, az egyesület a legmesszebb menő anyagi és erkölcsi tevékenységével kívánja kitűzőit célját elérni s úgy a lóvásár, mint a versenyek anyagi támogatása iránt a földmivelésügyi miniszterhez, a vármegye közönségéhez, valamint Nyíregyháza városához is kérvényt intézni határoz. A mezőgazdasági háziipar fejlesztése céljából a mult év tavaszán Gégény kö/.ség határában létesített mesterséges fűztelep az elmúlt rendkívüli száraz év dacára is igen szépen sikerült, miért is az ez évben 6 kat. holdnyi területre megnagyobbittatott. A mezőgazdasági érdekek mindinkább előtérbe való nyomulásának és ezen érdekek képviseletének nélkülözhetetlen szükségét igazolja azon körülmény is, hogy gazdasági egyesületünk tevékenysége iránii érdeklődés egész határozottan és állandóan emelkedik, ugy az uj tagok belépésével, mint a gyűléseken mindinkább nagyobb számban való megjelenessd. Ez alkalommal is 7 uj rendes tag lépett az egyesület tagjű sorába; a közgyűlésen pedig 61 tag volt jelen. Végül a közgyűlés üdvözlő feliratot intézett Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszterhez. Fegyver az aratősztrájk ellen. Súlyos gondok közepette gondol a gazda az idei aratásra. A fenyegető veszély előre veti már árnyékát az ország minden tészéből, de kü önösen a Délvidékről veszedelmes mozgolódások hire érkezik. A mig, melyet lelketlen izgatók elvetettek, hálás talajba került s bőséges termést igér, mert a társadalmi rend feldulására törekvő nemzetközi szocialistáknak van gondjuk az elvetett mag ápolására s a viszonyok is — sajnos — minden tekintetben kedvezők munkájuknak. A tömeget könnyű félrevezetni s nem nehéz lobogó lánggá szítani a szenvedelyt és elégületlenséget, különösen akkor, ha ez utóbbira ok is van. Mert azl tagadni nem lehet és senki nem is akarja tagadni, hogy ugy a gazdasági cselédeknek, mint a munkásoknak az ország némely vidékein van okuk a panaszra és elégedetlensegre. Különösen a borgazdaságokban a cselédség és a munkások bére talán megfelel a száz év előtti viszonyoknak, de messze marad a mai viszonyok közepette támasztható jogos igényeknek. Sok ily bérgazdaságban a cseléd készpénzfizetése minimális lévén (némely helyütt az évi készpénzbér csak 40 — 50 korona), konvencziója nagyobb részel természetben és egyéb mellékjárandóságokban kapja. Ennek mérve azalán szoros kapcsolatban áll a mind nkori termésviszonyokkal. Most mar az utolsó két aszályos ev — a bérnek ily módon való megállapítása folytán — súlyos kihatással volt a cseledbérekre is, amih;z hozzájárult még, hogy az ily gazdaságodban megvonták nem egy helyen a tehéntartást, a vész miatt a serté=tartas is jóformán lehetelenné vált, a cseléd tehát ennek jövedelmétől is elesett. Ha rnég hozzávesszük, hogy a gabonajárandóság alárende.t minősegben való kiszolgáltatása is napirenden van az ily gazdaságokban, a konvenczió föld sok.zor bizony a megállapított térmértéken alul a birtok legkizsaroltabb részén kerül kiosztásra s az ingyen munkanapok leszolgálásának kölelzeltssge is teiheli a — Maga. Tudja, hogy én szeretem a gazdáját, hát miért nem felel. — Hiszen feleltem. Azt mondtam, hogy nem tudhatom, hogy felkelt-e gazdám, mert még 22-én elutazott haza. — Elutazott! — sóhajtot a leány s odadőlt a kapuhoz. Elutazóit, nekem nem szólt, tehát nem akar velem találkozni. Oh Istenem! Oly nagy fájdalom látszott a leány arczán, hogy a huszár nem tudott mellette maradni, s egy nagyot sóhajtva felment a lakásba. Még az nap este a képviselő huszárjával egy férfit látóit Nelli lejönni az emeletről. A férfin nem volt egyenruha, de Nelli mégis felismerni vélte abban Toronyit, az elutasított imádóját. Mit keres ez itt a háznál ? Tűnődött a leány. S aztán maga elé idézte az Elek szép bizalmat keltő arczát, őszinte szavait s valami megmagyarázhatatlan rémület kezdett rajta eiőt venni. Majd kételkedni kezdett, hogy valóban Toronyit látta-e ? Akár Toronyi volt, akár nem — gondolá a leány — de Elekkel valami baj történt. Megsebesült talán s idegen helyen fekszik. Még akkor is irt volna. Azért nem irt, mert nem tudhat írni, mert életveszélyes beteg — sikoltott lelkében a szerelmes leány. Oh Istenem mit tegyek I S azt tette hogy elment a főkapitányhoz s bejelentene, hogy Orosz Elek ungi képviselő május 22-én eltűnt. A kapitány nem is kérdezte, hogy mindez mit érdekli a lányt. Mondta, hogy üljön le. Intézkedett s nemsokára egy ember jelent meg a főkapitány előtt, a ki jelentette, hogy Orosz Elek ungi követ a huszárja értesítése szerint 3—4 hétre haza utazott az Ungba. — Na lássa — szólt a kapitány. Nelli sápadtan emelkedett fel. — Ez nem lehet igaz — szólt. 7 áCTlnl/at iol II Ón II nl/nt ' ,ir n" I y mennyisegben leggyorsabban, legolcsóbb árak mellett szállít LÚöLlUKdl, ItJlVcIiytlKcl "^Tl . UUGÁR LIPÓT áruháza Nvireavházán.
