Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-15 / 15. szám

1906. április 15. N Y I R V I D É K cseléd családját, akkor bizony el kell ismernünk, hogy jly helyütt a cselédeknek van okuk a panaszra és elégedetlenségre. Hogy pedig azok a birtokosok, illetve bérlők, akik rendes gazdasági cselédségük bérét ily méltán kifogásolható módon szabják meg, időszaki munkásaikkal s aratóikkal szemben sem bőkezűek, azt külön hangsúlyozni bizonyára felesleges. Ha őszinték akarunk lenni, bekell vallanunk, hogy nem csekély azoknak a gazd isagoknak száma, melyekben a cselédek és munkások bére illettve keresménye meg nem felelő s ahol rendszerint a bánásmód is nem a legem berségesebb. De mindazonáltal megalapíthatjuk, hogy tetemesen nagyobb es tulnyomo azoknak a gazdaságoknak a száma. melyet már régebben saját jószántukból igyekeztek cselédségük bérét a mai kor igényeinek megfelelően szabályozni, amelyekben a bánásmód emberséges, amely ez rendezték a cselédlakások ügyét s ahol megszüntettek az ingyenes robotmunkát. E téren pedig a nagy uradalmak s a házi kezelésben levő gazdaságok mentek elől kötetelességszerüen a jó példával. Ámde e jóakarat ugylátszik kárba veszett, inert az egyesek szökkeblüséget és kapzsiságát a szocziálista agitátorok igen ügyesen általánosítani tudták s ma az egész birtokos-osztályt emberhúsból elő, embernyú/.o kaszt gyanánt sikerült a munkasnép előtt feltüntetniük s mint született ellenségüket és zsarolóikat odaállitaniok. Ahol csak némi ok is van az elégetlenségre, ott az izgatásnak nyert ügye van, különösen akkor, amikor, amint ezt a szocziálista agitátorok teszik — oly lelketlen eszközökkel dolgoznak. A gazdaközönségnek maganak kell maga magát segíteni. De hogyan? A munkabér felemelésével ? Sajnos az elvakított munká-népnek hiába adja meg ma a gazda még túlzott követeléseit i^, mert e/zel ki nem elégíti őket. Megadatván követelésük, ujabb kielégilhetlen s nem teljesíthető követeléseket fognak támasztani, mert erre buzdítják őket a szoc'álista agitátorok. A túlzott követelesek megadása tehát nem menti meg a birtokos-osztályt desperatus helyzetéből. Ma már csupán az segít, ha a gazda lehetőleg mentesíti és függetleníti magát az alól, hogy kizárólag munkásaira legyen szorulva a halasztást nem tűrő, legsürgősebb gazdasági munkák elvégzésénél. Függetlenítenie kell tehát magát a munkaadónak a munkástól s ha ez utóbbi látja, hogy a birtokos nála nélkül is képes azokat a munkálatokat jól és biztosan elvégeztetni, melyekről azt hiszi, hogy azok nála nélkül el nem végezhetők s ha a munkás tapasztalni fogja, hogy teljesen kenyér nélkül marad ő és családja, ha a birtokos nyújtotta méltányos feltételeket el nem fogadja, akkor ismét helyre fog állani a rend és nyugalom a gazdasági munkások és cselédek táborában, feltéve, hogy a munkaadók emberségesen és méltányosan fogják honorálni munkásaik verejtékes munkáját, amint ezt Istennek hála a birtokos osztály túlnyomó nagy többsége ma is teszi. Van-e hát oly fegyver, mely a munkások sztrájkjának megtörésére alkalnas. Van. Az aratószlrájk megtörésére legalább van. S ha a birtokos-osztály egyérlelmüleg sorompóba lép és ugy a sajál, mint a közős érdek védelme érdekében szervezkedik, akkor a fenyegető aralósztrájk réme veszedelem nélkül fog elmúlni fejünk felett. De szervezkednie kell a birtokos-osztálynak haladék és időveszteség nélkül, hogy idejekorán megteremtse azt a fegyvert melylyel az aratószlrájkot megtörni módjában lesz. E fegyver az aratógép. Azt lehet rá mondani, volt belőle eddig is, de nem sokát használt. Hát azt is lehet mondani, hogy az ágyú is csak ágyú s egy vár ostrománál egy-két darab belőle mit sem ér. De az ágyuk százainak Poit-Arthur sziklafalai is megadták magukat. Az aratógépek százai, ha kell ezrei pedig szintén megfogják törni az aratómunkások sztrájkját, csak okosan és tervszerűen kell azokat összepontositani olt, ahol azokra szükség van. És hogy ez miként lehetséges, annak a módját is ügyesen kieszelte már egyik agilis egyesületünk. Okulásul és követendő mintául közöljük ennek az egyesületnek a tervét, mely legközelebb már meg is valósul. Aratógépszövetkezet a neve annak a fegyvernek, mely megfogja védeni a birtokos-osztályt az aratósztrájk végzetessé válható veszedelmétől. A ke?demenyező Hevesvármegyei G. E.-nek sikerült a megyéjebeli gazdákat egy aratógép beszerző szövetkezetbe tömöríteni s a védekezés módját megoldani, mégpedig a következő módon Minden egyes birtokosa gabonával bevetett birtokának minden egyes holdja után évenként egy koronát fizet a szövetkezet pénztárába. Egy aratógépre 150 m. hold learatása számíttatik, a szövetkezet tartama pedig öt év. — Öt év allatt tehát minden szövetkezeti tag gabonaholdanként 5 koronát fizet a szövetkezel pénzlába. Egyelőre 50,000 m. hold learatására alapitattott meg a szövetkezet, tehát az első évi befizetés 50,000 kor., öt év alatt 200,000 kor. A szövetkezet egy fővá rosi czégnél 250 kévekötő arató gépet rendelt, darabonként 1040 koronáért, amely gépeket a czeg köteles f. évi junius hó 15-ig a helyszínére szállítani s 40 gyakorlott szerelőt állítani, kik aratas végéig a helyszínén maradni kötelesek. A 250 gép a vármegye 5 helyén lesz akként felállítva, hogy 50 gép fog egy egy centrumban készenlétben állani, úgy, hogy munkamegtagadás esetén az aratógépek bármely pillanatban munkába allithatck lesznek. A gépeket a szövetkezet a cégnek készpénzben fizeti akként, hogy a 260,000 korona vételárból az első évben hiányzó 2i0,000 koronát egy megyebeli bank mérsékelt kamat elleuében előlegezi. A gepek ára a holdanként fi;etendő 1 korona összegből majdnem teljesen megtérül, az időközi költségek, a kamatveszteség, szerelők fizetése slb. pedg az aratógépekkel végzett béraratás bevételeiből fognak fedezetet nyerni. 1 A szövetkezet tagjai ugyanis a gépek igénybevételéért 6 korona holdankenti bért kötelesek fizetni s az általuk évenként s gabonaholdanként befizetet 1 koronával csupán azt a biztosítást szerzik meg magoknak, hogy sztrájk eseten a szükséges számú gépek rendelkezésükre bocsojtatnak. Ezzel szemben azonban a öt év leteltével a szövetkezet tulajdonát képező 250 kévekölő aratógép a szövetkezet tagjai között befizetésük arányában szét fog osztatnni s tulajdonukba átmenni. A holdankénli 1 korona befizetés tehát a mellett, hogy biztosítási befizetés jellegével bir, egyúttal tényleg részbefizetés gyanánt tekinthető az 5 ev múlva a szövetkezeli tag tulajdonába átmenő aratógép vételárára. Kétszázötven — területileg ügyesen szétosztott — aratógép birtokában a szövetkezet tagjai nyugodtan nézhetnek az aratósztrájk fenyegető veszedelme elé, mert ha a sztrájkolni akaró aratók látják, hogy a munkaadók náluk nélkül is képesek az aratási munkálatokat elvégezni mert hiszen annyi, aránylag kevts számú napszámos mégis csak kikerül minden gazdaságban, amennyi a kévekötő-aratógépekhez szükséges, bizonyára meg fogjak gondolni, vájjon teljesen keresmény nélkül maradjanak* e s bizonyára munkába fognak állani s teljesíteni fogják szerződésbeli kötelességüket. Ha ily esetben a szövetkezet tagjai nem lesznek kénytelenek a birtokukra szállított aratógépeket igénybe venni, akkor csupán a gépek kiszállításának költségét fogja a szövetkezeti tag a ssövetkezetnek megtéríteni, amely költség holdanként 20 fillérben van megállapítva. Aratósztrájk ellen kezdeményezett ezen védekezési mód ugy gondoljuk a lehető legpraktikusabb, aránylag nem mlköltséges s a jelenlegi viszonyok között az egyedül lehelséges védelmi eljárás fenyegető aratási sztrájkkal szemben. Nem az a célja ezen védekezésnek, hogy a munkaadó tönkrelegye vele aratómunkásait s megfossza őket keresményüktől, csupán eszköz arra, hogy őket észretéritse s megértesse velük, hogy a kényszerítő szükség eselen a munkaadó náluk nélkül is boldogulni képes. Az ismertetett aratógép szövetkezet tervezetét illetőleg csupán azt az észrevételt lehet tennünk, hogy a holöankint 6 koronában megallapitott aratási bér tulmagasnak lát zik. Hiszen ez 50 ezer hold aratásánál 300,000 korona bevételt jelent a szövetkezetnek. A 6 koronában megállapított aratási bér tehát valószínűleg tetemesen csökkenthető lesz s a mostani ár a szerzett tapasztalatok alapján jövőre le lesz szállítható. FelA kapitány csudálkozva nézett a leányra. — Hogyan mondhatja ezt? Nelli zokogva felelt. Mert ő irt volna már nekem. A kapitány mosolygott s igyekezett, hogy a mosolyt a leány ne vegye észre. — Jól van lányom. Majd én megtudom, hogy haza ment-e a követ ur? — Oh tudja meg kapitány ur — szólt Nelli és összelett kézzel nézett kérőleg a kapitányra. Ez most már nem mosolygott. Midőn kiment a leány, gondolkozva járt fel és le a kapitány. — Hiszen ha csak elakarla volna hagyni a leányt, más utcába ment volna lakni. Holott itt a lakást fel nem mondta. Mégis megtudom, hogy otthon van-e az ungi honatya ? S megtudta, hogy nincs Ungbau, nem is látták elutazni sem. De sőt feljölt Pozsonyban Orosz Elek öcscse Ádám s kutatást kért, mert itt valami szerencsétlenségnek, vagy bűnténynek kellett történni. A huszár szerint elment hazulról Orosz Elek azzal, hogy 3—4 hélre haza megy, de nem latta senki. Ez volt május hó 0-án. — Ez nap esle Orosz Ádám isméi elment bátyja lakására, de a lakást zárva találta. Sokáig, sötétedésig járt-kelt fel a ház előtt Örosz Ádám, várva a huszárt. Ekkor egy feltűnően szép leányka lépett hozzá. — Orosz ur öcscse talan ? — Az vagyok szép gyermekem. Bátyámmal valami baj történhetett s most várom a huszárt, egyet-mást kérdeznék tőle. — A Pali bácsit ! — szólt Nelli keserű mosoiylyal — a Pali bácsi ma, midőn a kapitányságról haza jött, rögtön pakolt s egy kézitáskával kezében innen elment. Én azt hiszem, hogy a Pali bácsi Pozsonynak valamely ismeretlen részében húzódik meg. — Miért hiszi ezt szép gyermekem? — Hja édes ur. Én szoktam néha *igy kételkedni némely emberben. — Nem maga az, a ki már volt a kapitánynál a bályám ügyében. — Én voltam — felelt Nelli — s töbször lassan szomorúan bólintott fejével. — Ugy-e maguk szerették egymást ? E nyilt kérdesre a leány ránézett Orosz Ádámra, csak ugy par pillanatig, de e pár pillanat alatt mindkét szeme megtelt könnyel s futottak le halavány arcán, aztán kendőjébe rejtve arcát, zokogás közt mondta : — Igen, mi szerettük egymást. Azt Ígértük, hogy holtunkig fogjuk egymást szeretni ; azt hiszem, hogy Elek már be is váltotta szavát. Orosz Ádám gyöngéden a l--ány vállára tette kezét. — Szegény gyermekem. Én csak azt Ígérhetem, hogyha meghalt, arcképeit önnek adom. Kes?rü emlék, de mégis emlék lesz. — Köszönöm uram Elfogadom. Most még arra kérem, hogy Pali bácsit a jó huszárt nyomoztassák ki s azt kérdezzek meg, hogy mi dolga volt neki Toronyi Istvánnal, s hol van ez a Toronyi s azt is hallgassák ki. Engem pedig — bármi történt vele — értesítsenek. — Megteszem. Orosz Ádám még az este elment újra a kapitányhoz s a kiküldötteivel visszament az eltűnt képviselő lakására s a megtartott házkutatásnál találtak egy belőlről egészen véres zsákot s a huszár köpenyegét a kémény bejárásába eldugva. A köpenyeg bélésén vérfoltok voltak. Most már mind bizonyosabb, hogy az ungi követ bűntény áldozata lett, s hogy a becsületes Pali huszár közreműködött, de titok maradt, hogy hova lett az esetleg megölt követ hullája s hol követték el a bűntényt. . 15-ik szám 3. vethető az a kérdés is, nem volna-e célszerű a szövetkezet tagjai részére az arató-gépek megérkezése, alkalmával egy 2—3 napos tanfolyamot rendezni a szövetkezet székhelyén azon célból, hogy a munkaadók a gépek szerelése és kezelésénei szükséges ismereteket elsajátíthassák. Ugy gondoljuk, hogy nem szükséges azon vidékek gazdáinak figyelmét, hol az aratószlrájk különösebben fenyeget — az imént ismertetett aratógép-szövetkezetek létesítésének nagy jelentőségére külön is felhívnunk. Igyekezzenek idejekorán követni a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület ál'al adott példát és különösen a gazdasági egyesületek tartsák kötelességüknek a megyéjükbeli birtokosok érdekeit hasonló alapon szervezett szövetkezetek utján az aratósztrájk veszedelme ellen megvédeni. Jeszenszky Pál. Előlege-3 szinházi jelentés. Tisztelettel értesítem Nyíregyháza és vidéke t. közönségét, hogy a városi színházat 1006. május elején megnyitom. Egyben van szerencsém társulatom névsorát bemutatni. I. ÍJgyveeetöség': Zilahy Gyula, igazgató és főrendező. Békés Gyula, titkár. Fekete 0=zkár, karnagy. Szakács Andor, rendező. Polgár Sándor, rendező. Györe Alajos, pénztáros. Poprádi Árpád, sugó. Vadász Lajos, ügyelő. II. Előadó személyzet : Hölgyek : Arday Ida, drámai anya. Almásy Lola, vígjátéki és szalon színésznő. Lukács Juliska, hősnő. Fóti Frida, operette szubrett és népszínmű énekesnő. Gárdonyi Terez, (Sz.), operelte és népszínmű komika. Körösinezey Margit, tarsalgási színésznő. Uray Mici, drámai szende. Pozsonyi Lenke, (Sz.), opera és operette énekesnő. Badó Anna, opera és operette enekesnő. Szabó Irma, naiva. Zílnhy Gyulané, opera és operette enekesnő. Percei Karola és Nagy Mariska, balettáncosnők. Urak: Bii László, opera, operette és népszínmű bariton. Karacs Imre, opera és operette tenor. Békés Gyula, vígjátéki és jellemszinész. Deésy Alfréd, szerelmes, bonvivant. Bércy Ernő, lírai szerelmes. Polgár Sándor, opera és operette-buffó, komikus. Szakács Andor, hősszerelmes. Sarkady Vilmos, operette komikus. Szabó Gyula, operettebuffó, komikus. Petényi József, másod tenor. Ternyei Lajos, szerelmes színész és énekes bonvivant. Vadász Lajos, apa színész. Zilahy Gyula, vígjátéki színész, bonvivant. III. Segédszemélyzet: Arday Vilma, B. Gzenker Bóza, Kertész Kata, Kardos Tusi, Kállay Hermin, Kontha Terus, Magda Eszti, Vadász Lajosné, Sal^o Anna, Szabó Mariska, Várady Józsa, Arday Árpád, Barabás Károly, Gajdzsinszky Pál, Gazdácska Lajos, Kiss József, Lenkey György, Mészáros Sándor, Martonfi Jenő, Nagy József, Szilágyi Ernő, Ungváry Vilmos. 14 tagból álló zenekar. IV. Műszaki vezetés : Műszaki felügyelő és festő, Gyöngyösi Viktor. — Fodrász: Petrizsyn János, három segéddel. — Könyvtáros : Nagy József. — Díszmester: Szabó Imre, hat díszítővel. — Szertáros: Kerekes István, három segéddel. Főruhatáros : Horváth Ferenc, két segéddel. — Világosító : Erlich Henrik. — Szereposztó: Meixner Ferenc. — Két szolga. — Tíz jegyszedő. Bérleti feltételek. Páholy (30 előadásra) 210 korona Támlásszék , 54 „ Körszék „ 45 , Páholy (15 páros, vagy 15 páratlan előadásra) 105 korona. Támlásszék (15 páros, vagy 15 páratlan előadásra) 27 korona. Körszék (15 páros, vagy 15 páratlan előadásra) 22 kor. 50 fill. A lakást, a pincét, padlást apróra kikutatták, de sehol meg nem találták. A város minden részébe olyan emberek küldettek ki, akik ismerték a huszárt. Ez esetről a királyi személynököt is értesítették, aki a valószínű gyilkosság kiderítésére egy bizottságot küldött ki. Junius 7-én Nelli ismét a kapitányságra ment s ott azt jelentette, hogy Magyar Erzse kerepesi-uti mosónő előtte azt mondta, hogy néhány nap előtt véres ruhákat mosott. A szertlmes és boszut szomjazó leány jelentését most már nem vette olyan könnyedén a kapitány és Örzse mosónét nyomban előállította. — Kitől kaptad mosni a véres ruhákat — szólt a kapitány a megrémült mosónőre. — Hát azt már honnan tetszik tudni ? — volt a válasz helyett a kérdés. — Azt se tudnám? — felelt nagyzolva a kapitány. Na felelj. — Miért ne felelnék. Hát Kampós Fehér Jancsi a halász adta ide, azt mondta találta. — De még egyebet is mondott. — Nem mondott bizony, azt már rosszul tetszik tudni. De mégis, azt mondta, hogy duplásan fog fizetni, mert hogy véresek a ruhák és még szimplán se fizetett a betyár. — Na, ugy kellett neked. Mert nyomban ide kellett volna hozni a ruhákat s mi a mosás árát mosás nélkül is kifiizettük volna. — Ha én azt tudtam volna. — No hát most tudod. — Bizony ezt jó tudni. — Most elmehetsz. Nemsokára előállították Kampós Fehér Jánost, a halászt.