Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-08 / 14. szám

4. 1906. április 29. N Y I R V I D É K 17-ik szám. Most a midőn ő császári és apostoli királyi Felségének legmagasabb kegye főispáni állásomtól felmentett, melegen óhajtottam a közgyűlés szine előtt venni búcsút a közönségtől. A fenforgó akadályok azonban ezt reám nézve lehetetlenné te-zik. Minthogy pedig az elnökletem alatt lefolyt ulolsó közgyűlésben néhány szóval kifejezett köszönet, tekintve a vármegye közönsége és köztem mindenkor fennállott szívélyes viszonyt, még sem méltó befejezése kormányzatomnak, e levélben mondok a közönségnek búcsút. Levelemben kerülni fogok minden politikai vonatkozást. Annyival inkább érzem magamat erre feljogosítottnak, mert kormányzatom úgyszólván kizárólag közigazgatási, társadalmi és közgazdasági alapokon nyugodott és a vármegye közönségének politikai fellogásával tettleg összeütközésbe soha som jutott. Oly szerencsés voltam kilenc éven át a nemes vármegye közéletének vezére lehetni. A teljesített feladat befejeztével, minthogy működésem eredményeit nem bírálhatom, nem tehetek egyebet, mint szíves emlékükbe hozzam ünnepélyes beiktatásom alkalmaval tett azon ígéretemet, hogy körmi nyzatom alkoto elemei lesznek a törvénytisztelet, az igazság, szeretet és a közérdek előmozdítását célzó komoly céltudatos munkaval párosult türelmesség. Minden szerénységem mellett férfias öntudattal merem hirdetni, hogy tőlem telhetőleg a legnagyobb erőfesziléssel igyekeztem ezen ígéretemnek megfelelni, és hogy e vármegyének mindenkoron alkotmányosan gondolkozó főispánja voltam. De ha erőim egyik vagy másik téren a cél elérésére gyengék voltak, a legteljesebb jóakaratomon nem múllott az eredmény elmaradása. És ha kormányzatomnak voltak sikerei, azokat egyedül annak a bizalomnak tulajdonithatom, melylyel a megye közönsége megajándékozni szives volt. Ez tette lehetővé a megyével és a megye társadalmával való teljes egybeforrásomat és annak az összhangnak létrejövetelét, mely alapjává vált a megye több fontos érdeke helyes irányú megvalósításának. Ezért most, amidőn a vármegye területét elhagyom a megye közönségének őszinte szívból fakadó hálával köszönöm azt a támogatást, melyben engem hosszú kormányzatom ideje alatt részesített. Ugy érzem, hogy közhasznú tevékenységemmel Szabolcsvármegyében polgárjogot nyertem. Engem legalább a szeretetnek és barátságnak szálai örök időkre ide kötnek. A megválás percében szivem leghőbb óhaja, hogy a megye fejlődését gátló okok mielőbb megszűnjenek és hogy a megye tovább haladva azon az uton melyre közösen léptünk, mielőbb elérje culturális fejlődésének azon legmagasabb fokát, melyet megalkuvást nem ismerő hazafias érzése és áldozatkészsége méltán megérdemel. Magamat szives emlékükbe ajánlva, maradok teljes tisztelettel. Nyíregyházán, 1906. évi március hó 2G-án. Br. Feilitzsch Bertliolcl. Szikszay Pál alispán szép beszédben méltatta a távozó főispán nagy érdemeit s indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy báró Feilitzsch Berthold volt főispánunkhoz búcsú iratot intéz s azt az alispán, főjegyző s az általuk megalakítandó küldöttség adja át báró Feilitzsch Berlholdnak. A határozat a következő: Törvényhatóságunk mult évi december havi közgyűlésében bejelentetvén az akkor elnöklő főispán által állásáról való lemondása, a vármegye közönsége már akkor kijelentette, hogy a fenforgó politikai viszonyok között méltányolnia kell a főispánnak hivatalából való távozására irányuló szándékát. Most, midőn egy befejezett ténynyel állunk szemben, bárha a főispánnak eltávozási a törvényhatósági bizottság tagjait egyénileg fájdalmasan érinti és sajnálattal látjuk távozni a vármegye éléről azon férfiút, kinek tetteit mindenkor a közérdek előmozdításának vágya irányította: mégis be kell látnunk, hogy a jelenlegi törvénytelen és alkotmányunk ellen törő kormányzat alatt bizalmi állás betöltése erkölcsi lehetetlenség. Midőn tehát a kilenc évi közhasznú működés teréről távozó volt főispán búcsúszavait viszonozzuk: készségesen ismerjük el azon jelentős érdemeket, melyeket vármegyénk élén mint a végrehajtó halalom kepviselője és a törvényhatósági önkormányzat ellenőrzője töltött szolgálata alatt a közjó előmozdítása terén szerzett és azon alkotásokat, melyek az ő nevéhez fűződve, emlékezetét körünkben megőrizni hivatva lesznek. Mindenki, aki báró Feilitzsch Bertholdnak a vármegyei közéletben való szereplését figyelemmel kisérte : csakis elismeréssel jutalmazhatta az ő törekvéseinek önzellen, közhasznú voltát, az ő szándékainak tisztaságát, jellemének férfias határozottságát. Mindezen tulajdonságokkal vívta ki a törvényhalóság részéről, a búcsúlevelében is említett bizalmat, mely az összhangzó tevékenységnek alapját képezte s a melylyel őt a vármegye közönsége megajándékozta. „ Az együttes, közös munkában eltöltött évek emléke az 0 eltávozása után sem fog a törvényhatóság érzületében elhaloványodni s ha talán a jelen borús, és a közel jövő viharosnak ígérkező napjai az ő'nagy, életbe vágó fontosságú feladataikkal a búcsúzás jelenlegi pillanataiban a szíveket és elméket fogva is tartjak, majdan, ha a nemzeti jogaink ellen irányuló törekveseket vissza veri ük a ránk zúduló erőszakot leküzdöttük és a békés munka és alkotás napjai visszatérnek, fájdalmasan fogjuk báró Feilitzsch Berthold alakját az első vonalban haladók közül nélkülözni, aki — reméljük a közéletnek bármely más terén fogja is elösmert jeles képességeit érvényesi tení, mindenkor jóleső büszkeséggel fog a Szabolcsvármegye élén eltöllött évekre visszaemlékezni. A kinevezett kir. biztossal szemben való magatartás dolgában a közgyűlés egyhangúlag elfogadta Kállay András és Bory Béla indítványát, amely szerint a közgyűlés kimondja, hogy a kir. biztos kinevezését törvénytelennek tartja, az alispánt és főjegyzőt utasítja, hogy a kinevezés meghirdetésére közgyűlést össze ne hívjanak es hogy ha közgyűlést a kir. biztos hívna össze, azon a törvényhatóság tagjai meg nem jelennek. A tisztviselőket pedig eltiltja a közgyűlés attól, hogy a kir. biztossal hivatalos úton is érintkezzenek, biztosítva a tisztikart úgy javadalmazásuk, mint esetleges nyugdijukra nezve a legmesszebb menöleg. A közgyűlési terem, a főispáni hivatalos helyiségek elzárásáról, a főispáni lakásul szolgáló helyiségek bérbeadásáról hozott határozatát a közgyűlés fenntartotta. A belügyminiszter tudvalevőleg megsemmisitelle a március hó 5-én tartott rendkívüli közgyűlésnek a választott tisztviselők nyugdíjazására vonatkozó határozatát. A közgyűlés a megsemmisítés indokolása ellen feliratot intéz a belügyminiszterhez. E kérdés tárgyalásánál Kallay András azt a megjegyzést tette, hogy a feliratnak valószínűleg az lesz a sorsa, hogy az a m. kir. posta azzal a megjegyzésével fog visszaérkezni, hogy: a címzett ismeretlen helyre távozott! (Zajos éljenzés.) A nyugdíjazásokra vonatkozó határozatok megsemmisítése folytán Szikszay Pál alispán, Mikecz Dezső főjegyző, Sípos Béla és Korniss Géza tb. főjegyzők, Fejér Imre t. főügyész, Péchy Gyula árvaszéki elnök, Böszörményi Kornél árvaszéki elnök és Kiss Sándor kapus nyugdíjaztatásuk iránti kérelmöket megújították. Az alispán kérelmére a közgyűlés előbb a főjegyző és a többi tisztviselők kérvényét vette tárgyalás alá. Kállay András, tekintettel a remélhető politikai változásra, a törvényhatóság nevében azt a kérést intézi a tisztviselőkhöz, hogy kérvényüket vonják vissza. Szikszay Pál alispán jelentette erre, hogy a közgyűlést megelőzőleg megjelentek nála az érdekelt tisztviselők s megállapodtak abban, hogy — alapos remény lévén az alkotmányom irányban való kibontakozásra, — nyugdíj iránti kérvényüket ez idő szerint visszavonják. A közgyűlés ehez képest a kérvényeket a napirendről ievelte. Mikecz Dezső főjegyző szólalt föl ezután, s a vármegyei tisztikar nevében azt a kérelmet intézte Szikszay Pál alispánhoz, hogy maradjon meg továbbra is a tisztikar élén. Bory Béla a vármegye közönsége nevében intézte ugyan ezt a kérést az alispánhoz. Dr. Vadász Lipót, Mezössy Gusztáv is szószólói voltak a törvényhatóság osztatlan kívánságának, hogy Szikszay Pál alispán misitsa meg elhatározását s ne vonja meg szolgálatát a vármegyétől, ha áldozatába kerül is ez. Szikszay Pál alispán mélyen megindulva köszönte meg a hatalmasan megnyilvánult bizalmat az ő személve iránt, de — mint mondá — nem menyasszonyként kéreti magát. Egészen nyugodt arra nézve, hogy a vármegye ügyeinek a vezetése a főjegyző kezében jó helyen lesz s tudatta a közgyűléssel, hogy elhatározása, — harminc évi szolgálata után — megmásíthatatlan. Bele kellett ebbe nyugodnia a közgyűlésnek is, mely az alispán kijelentése után, Mikecz Dezső vévén át az elnöki széket, teljesítette Szikszay Pál alispán kérelmét s nyu.diját a vármegye szolgálatában 30 éven át szerzett nagy éideineire v.iló tekintettel, fizetésének teljes összegében állapította meg. ÚJDONSÁGOK. — A kir. biztos kinevezése. Az országos hivatalos lap április hó 4-diki száma publikálta Nagy Lászlónak, Szalmárvármegye főispánjának Szabolcs-és Szatmár vármegyék királyi biztosává való kineveztetését. A kinevezésről báró Fejérváry miniszterelnök a következő é;lesitést küldte a váimegyéhez: 1747. M. E szám. Magyar kir. minisztérium. Szabolcsvármegye közönségének, Nyíregyháza. • A vármegye törvényhatóságának a felelős kormány törvényes intézkedésével szemben tanúsított magatartása és ellenállása folytán 0 Császári es Apostoli királyi Felsége a minisztérium előterjesztésére az 1805. évi V. t.-c.-ben gyökeredző joga alapján a vármegyére nézve teljes hatalmú királyi biztos kiküldését szükségesnek találván, teljes hatalommal fehuházott királyi biztos sá Nagy László Szatmárvármegye főispánját legkegyelmesebben kinevezni és e részben a vármegye közönségéhez legfelsőbb királyi leiratot intézni méltóztatott. Erről a vármegye közönségét tudomás végett azzal értesítem, hogy az említett királyi leirat a királyi biztos rendelkezésére összehívandó rendkívüli törvényhatósági bizottsági közgyűlésen fog bemutattatni és felolvasás utján kihirdettetni. Budapesten, 1906. évi április hó 2. Fejérváry. — Beszámoló. Uray Miklós, a nyírbátori választó kerület függetlenségi 48 as párli volt országgyűlési képviselő Nyírbátor székhelyén nagyszámú választó közönség jelenlétében beszámolót tartolt. A beszámoló beszéd általános és nagy tetszéssel fogadtatott és Uray Miklósnak a képviselőség jövőben egyhangúlag igen nagy lelkesedéssel felajánltatolt. — Közjegyzői kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter dr. Pethrych Elemér nyíregyházi lakos, kir. közjegyzőhelyettest a Bihar vármegyei Tenkére kir. közjegyzővé nevezte ki. — A szabolcsvármegyei honi iparpártoló-egycsiilet megalakítása érdekében c hó 7-dikén d. u. 3 órakor, a vármegyeháza kistermében, Bory Béla elnöklete alatt népes értekezlet volt, amelyen a megalakulás, az országos magyar védő-egyesület szervezeti kötelékeben elvileg kimondatott. Kimondotta ennek alapján az értekezlet, hogy legközelebb felhívást intéz a közönséghez, az egyesületbe való belépésre s ennek megtörténte után a megalakulásra a gyűlés össze fog hivatni. E nagy fontosságú mozgalommal lesz még alkalmunk foglalkozni. — A milánói nemzetközi tűzoltó-versenyen, mint már jeleztük is, Magyarországot a Nyíregyházi önk. Tűzoltó-Egylet fogja képviselni. Ily óriási kitüntetés még aligha ért vidéki egyesülelet és mi hisszük hogy a mi tűzoltóink, a akik oly sokszor tértek vissza, — mindég — diadalmasan egy-egy versenyről, és akik derekas munkájokkal nemcsak a közmegbecsülést vivták ki maguknak, hanem csodálatunkat is megszerezték — most, a mjkor nem csak az Egylet, nemcsak Nyíregyháza városa, hanem egész édes Magyar hazánk részére indulnak útnak mint a Budapesti Orsz. Tűzoltó-Siövetség kiküldöttei — dicsőséget szerezni — kettőzött munkakedvvel és fáradtságot nem ismerő búzgó lelkesedéssel indulnak útra. Az egész <rszág vigyáz most a Nyíregyházi önk. Tűzoltó-Egyesület működésére, — lesi és várja, mily mértékben hoznak a kiválasztottak dicsőséget a magyar névnek. E einte szinte kételkedve fogadtuk a hírt, hogy a budapsíti lűzol óság mellőzésével az orsz. szövetség a mi tűzoltóinkat kérle fel a képviseletre. De a tények beszélnek és mi meghajlunk Tűzoltóink előtt ! — Hanem a nagy út óriási anyagi áldozatokat kíván. Ezt maga az Egyesület fedezni nem bírja, épen azért Nyíregyháza város nemesen gondolkodo polgárainak kötelessége — hogy a nagy cél megvalósításában tűzoltóinkat anyagilag is támogassa. Hisszük, hogy nagy számmal lesznek, akik nem zárkóznak el az anyagi áldozatok elől — amelyek Surányi Imre posta-főnök, egyleti pénztároshoz intézendők. A mint dr. Samassa József egri érsek őméltósága értesült a dologról, első akart lenni, aki anyagi támogatásával elősegíteni igyekszik a nemes törekvést és 500 koronát küldölt az Egylet milanói útja részére a lenti levél kíséretében. A nemes tettet nyomban követte a második. Dr. Szmrecsányi Lajos egri püspök őméltósága 1 0 koronával járult hozza a kiadások részbeni fedezéséhez. Nyíregyháza város polgárai sem maradhatnak tehát és hisszük is. hogy nem is maradnak hátra a jó példák mögött! Dr. Samassa József bibornok-érsek őméltóságának levele a következőképen hangzik : Tekintetes Dr. Konthy Gyula orvostudor úrnak, a Nyíregyházi Önk. Tűzoltó-Egyesület parancsnokának. őszinte szívvel osztozom a nyíregyházi Önkéntes Tűzoltó-Egyletnek velem is közlött afölötti örömében, hogy az Országos Tűzoltó Szövetség a milanói nemzetközi tűzoltó congressuson s az azzal kapcsolatos versenyen a hazai tűzoltóság képviseletével megbízni érdemesnek ítélte. Nem is kételkedem, hogy az eddigi sikerek által kivívott általános elismerés hű kísérőjük lesz ott is, ahol a közbizalomból kifolyólag bizonyságot kellend adníok arról, hogy a honi tűzoltóság egyeteme azon nagy emberbaráti eszme magaslatán áll, mely létöknek alapja és forrása. Minthogy pedig ezen kitűntető kiküldetésükben, mely az önzetlen önfeláldozó munkájuk által kivívott közelismerés és hila erkölcsi tőkej* nek ujabb gyarapodásával kecsegtet, az anyagi eszközöket sem nélkülözhetik, érdeklődésem és rokonérzésemnél fogva nekem is őrömre szolgál az útjokban álló anyagi nehézségek elhárításához hozzájárulni, mely címen fogadják tőlem szívesen a csatolt 500 (ötszáz) koronát azon kívánságom kíséretében, hogy útjokban a Gondviselés által oltalmazva s hizitértükben újabb érdemmel koronázva legyenek. Kelt Budapesten, 1906 évi április hó 3-án. Dr. Samassa József sk., bibornok-érsek. — Gyászrovat. Bátori Soltész Endre kir. albiró úgy a maga — mint n je s gyermekei, valamint az összes testvérek s rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelenti, a legjobb édes anya, nagyanya, anyós, szerető testvér és rokon özv. Bátori Soltész Emiiné Csicseri Szalánczy Mariskának folyó évi március hó 30-án esteli 9 és fél órakor életének 56-ik évében, hosszas szenvedés utánni elhunytát. A megboldogult földi maradványai folyó évi április hó 1-én d. u. 3 órakor fognak a ref. egyház szertartásai szerint a kisvárdai c>aládi sírboltban örök nyugalomra tétetni Kisvárda, 1906. március 31. Legyen áldott emléke! — Tanulni nyi kirándulás. Ha minden embernek ismerni kell hazáját, úgy első sorban a tanár és tanitó embernek kell azt ismernie. Ezen helyes felfogás ma már annyira gyökeret vert a tanítóság táborában, hogy egyes bácskai tanitók szövetkezve Göndör Ferenc óbecsei tanitó, „Magyar Tanitók Tanulmányútja" cim al*tt, a nyári nagy szünidőben utazásokat "rendeznek az ország különböző vidékére. Az első ilyen út az idén, julius hó elsején, esetleg augusztus végén lesz. Az úti terv négy részből áll. Minden út Budapestről indul ki és magában foglalja az Alföld és a hegyvidek egy-egy részét. Az első út: Nagy-Alföld-Al-Duna lesz. Budapest, C'gléd, Kecskemét, Szeged, Szabadka, Baja, Z inbor, Újvidék, Zimony, Belgrád, Pancsova, Versec, Oravica, Anina, Marilla, Báziás, Orsova, Vaskapu, Turn-S/.everin, Herkules-fürdő, Lúgos, Buziás, Temesvár, Arad és Mezőhegyes városok. Igy pár év alaü a tanitó megismerne'i szép hazánk minden zegét-zugát. Hogy a költségek elviselhetőbbek legyenek a szegényebb sorsú tanítókra is, a tanulmányúton hangversenyek rendeztetnek. A magyar tanítóság oly halalmaszeneismerettel és énektudással rendelkezik, hogy hangversenyeivel meghódíthatja a művelt közönséget. Mennyire előnyös lesz, ha a tanitó vagy a tanár, megismeri az ország külömböző népeit és azok szokásait és nyelvét, fej ődő városait, gyárait, bányáit és a mult dicsőségét hirdető romokat : mily hatalmasan emelkedik a tanitó intelligentíája és társadalmi tekintélye ezen utazások által, azt minden helyesen itélő ember helyben hagyja. Az utalás sikerét biztosítandó az egyes hajózási válla'atok, veudéglők, fürdőtelepek, gyárai, bányák messzemenő kedvezményeket nyújtanak, csak még a minisztérmm, illetve az államvasutak pártfogását várják a rendezők. Az első tanulmínyut 12, illetve 14 napra van tervezve, mert ha a hangverseny csoportot sikerül egybeállítani, akkor 14 nap alatt történik az ntazás. A karmesteri állásra az ország egyik hírneves zeneszerzőjét szándékoznak megnyerni. Az egész útiköltség III. oszt. 86 és II. oszt. 100 korona. Természetes, ebben benne van a lakás és előrangu élelmezés is. A hangversenyek bevételei a közreműködőket illetik. Az utazásban részt venni óhajtók,