Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-08 / 14. szám

1906. április 15. N Y I R V I D É K . 15-ik szám 3. A teherkocsik tovább lettek vonszolva; a személykocsik pedig különválasztva a leszállott u'asok által lettek tovább taszítva, a bítnuló közönségnek nagy gaudímumára, akik között báró F. ditzsch Berthold volt főispánunk is szánakozó álláspontot foglalt el. Ezek után Schlichter Gyula barátomnak, aki ezen gépeknek kezelését valószínűleg éiti, fogadást ajánlok fel egy szalámi mekkoraságu finom kapidohánybol készült szivarba, ha a most használatban levő 30 lóerejü motorokkal három — utasokkal megterhelt — kocsit, amelyre ülni nem szeretnék, Nyíregyházáról Dombrádig akadály és késedelem nélkül a csavaroknak kellő kezelésével Kellően eldirigál. Nem volna ezen kisvasút ellen semmi kifogás, ha a mostani 30 lóerejü benzin-eleclromos motorok legalább is felényi, de jó húsban tartott mecklemburgi lómk erejével csakugyan bírnának. Ha a hivatalos menetrendek hallatlan késedelem nélkül betartván, a fellételes megálló helyeken csakugyan megállana és ezen megálló helyeket egygyel szaporítanák, amely az Ószőllőben levő villasornak közepe tájáia esnék. Hogy az aradi Weitzner léle gépgyár nem nagyon lett ki magáért, azt kézzel foghatóan bizonyítják az utasok, akik kézzel tolják a minden lépten elakadó vicit. Nyíregyháza, 1906. március 31-én. Dr. Jósa András. A Bessenyei-Kör estéje. Ama fényes sikerek sorozatát, melyekre szerény eszközökkel munkálkodo irodalmi és közművelődési egyesületünk mindenkor őszinte örömmel és jóleső büszkeséggel pillanthat vissza, erre az idényre azzal zárta le a Kör, hogy a budapesti filharmonikusokat nyerte meg és hozta le a legutóbb rendezett hangversenyére. Ezen eseményszámba menő tény kiszámíthatatlanul nagy jelentőségére lehetetlen dolog rá nem mulatnunk, ha meggondoljuk, hogy ez volt a filharmonikusok első vidéki hangversenye, melyet a hasonló vállalkozások folytonos ismétlésének kell országszerte követni •, hogy lehetőleg általánossá tegye a jelenben bizony -még nagyon szűkkörü és hézagos, zenei műveltségünket. Kétségtelen, hogy ily vállalat kívánatos eredm'nyéhez akkora áldozat és munka s olyan vezetőség és közönség szükséges, amekkorára s amilyenre bizony nem mindenütt lehet számítani. S ba nálunk nem hiányzott — aminthogy nem hiányzott — egyetlenegy föltétel sem, melyek egyikének vagy másikának hiánya kétségessé tenné a sikert: nemcsak a kezdeményezés dicsőségét tulajdonithaljuk magunknak, hanem joggal hivatkozhatunk a Bessenyei-Kör megbecsülhetetlen nevelő erejére is. Ebben látjuk mi leginkább az egyesület létjogosultságát, ettől várjuk társadalmi életünk számtalan bajának orvoslását; ennek a nevelő eiőnek teljes kifejtésére kérjük továbbra is az egyesület vezetőit, ennek a nemzeti munkának részeseire kérjük Istennek áldását. * A filharmonikusokat az állomáson a Körnek tiz tagbói álló küldöttsége fogadta, melynek élén báró Feilitzsch Berthold elnök üdvözölte néhány szives szóval a negyven lagból álló társaságot. Vendégeink a délutánt — részben szállásadóik kíséretében — a város megtekintésére fordították s mindenütt kellő figyelemben részesüllek. Estére Nyíregyházának és Szabolcsvármegyének valóban fényes közönsége gyűlt össze a Koronában, hogy részese legyen a hónapok óta óhajtva várt műélvezetnek. Talán mondanunk se kell, hogy a siker felülmúlt minden várakozást. Nem tudtuk, mit csodáljunk inkább: hogy ha övezte volna, feje alkotását tekintve nem annyira dicskörnek, mint inkább dicsnégyszögnek lett volni az nevezhető — Elköltöttem igaz — folytatta elérzékenyedve — minden vagyonom, de az az egy vigasztal, hogy közbámulalban és köztiszteletben meglekelt fejet vihatek síromba. — Ön valóban nagy ember — szófam meghatottan. Mi az ördögöt mondtam volna neki? Hiszen tisztába voltam nnr teljesen vele. Ennek az embernek gyógyíthatatlan baja van s az a rögeszméje, hogy ez őt legyőzhetetlenné, híressé teszi. Legjobb hagyni az ilyet. Ekkor egy rémú't gondolat járta át ágyamat. Hirtelen hozzáfordultam. — S aztán mikor szokta elővenni e baj Uraságodat? — Ü most mar ig<n gyakran. Körülbelül kéthetenkint. Épen ma van a napja Ezért megyek konzíliumra Debrecenbe, bár tudom nem használ semmit. Csodálom, hogy még nem háborgat. De nagyon hirtelen szokott jönni. — S mik olyankor a tünetek — kérdém fokozodó rémülettel. — 0 az nagyon érdekes — szólt egészen közel húzódva hoz ám. — Fejem hirtelen véébe borul. Nem tudok magamról semmit. Török, zúzok, vágok mindent, ami kezem ügyébe esik, amíg csak meg nem fékeznek. De ehhez — tette hozzá némi büszkeséggel — legalább öt-hat ember egyesitett ereje szükséges. Nem érdekes ? — De . . hogyne . . kétségkívül ez nagyon . . érdekes — hebegtem . . . s a vonat épen most állott mng Alsó-Józsánál. Hirtelen kiugrottam az ajtón s csak asztán köszöntem vissza gúnyosan. — Mi, hát nem Debrecenbe utazik ? — De igen, azaz hogy nem .... vagyis . . . Alászolgája! Semnn kedvem sem volt magamat híressé tenni az által, hngy ő ütött agyon. A déli vonattal utaztam Debrecenbe a karnak hihetetlenül pontos összjátékát-e, vagy Kemer István karnagy párját ritkító művészetét, vagy a három számm d szereplő Takáts Mihály énekének elementáris hatását? S hozzá mily remekművek kerültek sorra: Wagner „Tannháu^er'-ének nyitánya, Beethoven 8-ik szimfóniája, Liszt 1-ső rapszódiája (Magasan repül a daru), B^rlisz „Rákod-induló"-ja a filharmonikusok, továbbá zenekari kísérettel egy-egy részlet Rékai „A nagyidai cigányok" című operájából, gróf Zichy Géza ,Nemo"-jából és Erkel Ferenc „Bánk-bán"-jából a Takáts Mihály előadásában! Az avatottak szinte mohó vággyal lesték a ritka tökéletességű művészet minden részletét, árnyalatát, s a nem avatottak is érezték, hogy szokatlan, nagy és nemes élvezetben van ré

;zük. S az eszthetikai hatással talán még vetekedett is a morális hatás, mely főleg az énekszámok egyes vonatkozásainál a lelkesen ünneplő közönség hazafias elragadtatásában nyilvánult. Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett Attól kell tartanunk, hogy a Bessenyei-Kör ezzel az estével életének válságos fordulópontjára jutott el és pedig nemcsak azért, mert a művészeti sikert moit már fokozni egyáltalán nem, sőt felszínen tartani is alig lehet, hanem azért is, mert a Kör elnöke megválni kénytelen sok dicsőséggel viselt tisztségétől s amint halljuk, a titkár is lemondani készül állásáról. Báró Feilitzsch Berthold érdemei sokkal nagyobbak a mi művészeti és társadalmi életünk körében, hogysem ez alkalommal rövidre szabott jelentésünk folyamán kellő módon méltathatnák. A Bessenyei-Kör megteremtése és virágzásra emelé-e javarészben az ő nevéhez fűződik. Távozását tehát őszinte fájdalommal és sajnálattal veszi tudomásul a művészeti, irodalmi és társadalmi érdekek minden igaz barátja. De hát a változhatatlan tény előtt meg kell hajolnunk; viszont a megmásítható elhatározás következményeire is rá kell mutatnunk. S ha azt mondjuk, hogy a Körnek múlhatatlanul szüksége van dr. Popini Albert titkár kipróbált munkaerejére, azt hisszük, minden félreértés és kellemetlenség közepette is közel jutunk a bejelentett szándék visszavonásához. őszintén kívánjuk, hogy úgy legyen : Huszonegy. Nyilatkozat a tulipán jelvények érde kében. Úgy városunkban, mint a váimegyében a hazai ipar pártolásának céljait szolgáló tulipán mozgalom iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. A nemzeti jelvények árusítása érdekében, a szabolcsmegyei társadalom urihölgyei a szervező lépéseket már megtették. A hölgyek készséggel ajánlották fel közreműködésüket, az árusítást azonban csak a hét végén kezdhetik meg, mert a tulipánok akkor érkeznek meg Budipestről. Néhány élelmes nyíregyházi kereskedő — tudva, hogy a nemzeti jelvényeket, a tulipánokat, azok óriási kereslete miatt a központ ide még megnem küldötte — felhasználva a kínálkozó alkalmat, tulipán utánzatokat szerzett be, s azokat árusítja. Kérem tehát a t. közönséget, hogy a kereskedőktől ma még ne vásároljon tulipánokat, mert azzal legfeljebb Más alkalommal harmadik osztályon utaztam. Mert ne gondolják kérem, h.igy ez valami kellemetlen dolog. Sőt ellenkezőleg, módfelett ajánlhatom. Ajánlom mindazoknak, kik nem szándékozna* megsülni nyáron a forró bőrdiványon, azoknak, kik nem mindig hajlandók azon udvariassági ténykedésre, hogy nagy fáradsággal elfoglalt ülőhelyeiket nyolcgyerekes családanyáknak fölajánlják, de legfőképen pedig ajánlom azoknak, kik hónap végén ut íznak, amikor t. i. nemcsak a jogászoknál, de a nálánál felsőbbrendű egyéniségeknél is horribilis pénzhiány uralkodik. Már pedig tudvalevőleg a jogász a legnagyobb úr a világon. Egyetlenegy dologra akarom Önöket figyelmeztetni, arra t. i., hogy aki harmadik osztályon utazik, annak okvetetlenül tudni kell élvezni a fog- és vöröshagymának hajdúsági bajuszpedrővel kevert illatát .... ... A szakaszból melybe én beszálltam a fog- és vöröshagyma hiányzott s igy kizárólag a hajdúsági bajuszpedrő dominált. Egy őszesbehajló jóképű magyar ült odabenn, nagyszámú hallgatósagtól környezve. Midőn beléptem épen azon nézetenek adott kifejezést: — Nem boldog a magyar! Mi az ördög. Iit axiómákban sóhajtoznak ! Szerettem volna hallani a fennti tétel bővebb fejtegetését is, de az axiómák indokolása tudvalevőleg igen nehéz, igy elmaradt az jelen esetben is, a beszéd külömben is más tárgyra terelődvén át. — Ugy bizony. Mi már régóla próbálkozunk rajta az anyjukommal, hogy valami módon majd csak megmentjük a hazat. Sokat törtük rajta a fejünket, hanem a' mán bizonyos, hogy most sikerül. Egy oláhcigány járt a faluba az adta a tanácsot. Az ember nem teszi a tojást a tyúk alá, hanem a kelebibe, s ami kikél az sem lesz ám csirke, hanem lidérc. Az elbámulás kiáltása minden oldalról. Az öreg magyaráz tovább. — S ez a lidéic aztán meg tesz mindent, amit csak kivánnak tőle. Meg ám. Még azt is, hogy Tisza Pistát üsse meg a guta. Csak egyre kell nagyon vigyázni. az illető kereskedőnek okoz anyagi hasznot, a megindított hazafias mozgalom céljait azonban mivel sem szolgálja, mert a nehiny nyíregyházi kereskedő által ma árusított tulipánok, nem eredetiek, azokat nem a tulipánkert hölgy bizottsága bocsájtotta ki. A tulipánkert fölhívását aláirt hölgyek nevében — is lételve kérem és figyelmeztetem a közönséget arra, hogy a tőlük ajánlott nemzeti jelvények kizárólag Fischer Emil porcellán gyárosnál és olyan üzlet-kben kaphatók amelyek kirakatban Fischer Emil aláírással ellátott hirdetések vannak kitüggesztve. Egyúttal óvást emelünk ezen jelvények mindennemű utánzata ellen, lévén a szabadalom a miénk. Tekintettel a nagy keresletre, mely a tulipán jelvények iránt mutatkozik, Fischer Emil a jelvények vidékre való szétküldését e héten kezdhette csak meg, még pedig a beérkezett rendelések sorrendjében. Az igazság kedvéért, még azt is bátor vagyok felemlíteni, hogy Fischer Emil úrnak a jelvény elárusitásból egy krajcár haszna sincsen. Berkesz, 1906. április 5. Tisztelettel Gróf Vay Gáborné szül. Zichy Martba grftfní. A vármegye rendkivűli közgyűlése. Az április hó 7-diki vármegyei rendkívüli közgyűlés összehívása és megtartása ideje között nevezetes fordu'at állott be az ország politikai viszonyaiban. A közgyűlés összehívását az alkotmányvédelem több nevezetes kerdésének elintézése s a vármegye éléről távozott báró Feilitzsch Berthold volt főispántól való elbúcsúzás tette szükségessé. Közben, t. i. a közgyűlés összehívása után pár nappal kineveztetett a kir. biztos, Nagy László szatmári főispán személyében, — de még nem is juthatunk hozzá a szerencséhez, hogy őméltóságát körünkben színrőlszínre láthassuk, midőn — mint a hogy Kállay András mondotta a közgyűlésen, a hosszú aszály után bekövetkezett a harmatos reggel: reménység arra, hogy nemzet és király egymást megértsék s ezen a megértésen az alkotmányos rend Magyarországon helyreállittassék. A közeli kibontakozásnak ezt a reménységét hozta magával mindenki a közgyűlésre, amelynek termébe idáig még nem ludta betenni a lábát az erőszak. Ünnepies hangulatban nyitotta meg a tanácskozást Szikszay Pál alispán, üdvözölve a törvényhalósági bizottság nagy számban megjelent tagjait. A tárgysorozat első és második pontja báró Feilitzsch Berthold főispán távozásáról szól. Mikecz Dezső főjegyző felolvasta a belügyminiszternek a főispán fölmentését tudató leiratát s azután a távozó főispánnak következő búcsúiratát: Szabolcsvármegye tekintetes Közönségének ! Helyben. A vármegye közönségének mult évi december hó folyamán tartott rendkívüli közgyűlésében hoztam tudomásukra, hogy főispáni méltóságomtól való felmentésemet kértem és akkor az elnöki széket elhagyva, fentartottam magamnak, hogy a megye közönségétől külön búcsúzhassam el. De már akkor jeleztem, hogy esetleg akadályozva leszek abban személyesen búcsúzhatni és erre az esetre szívélyes szavakban mondottam köszönetet a vármegye közönségének azon támogatásért, melyben engem részesíteni szives volt. Nem szabad olyat kívánni tőle, amit nem tud megtenni mer' akkor megszökik. Elhatároztam ugyan, hogy hallgatni fogok, nem akarván az aszkézis magvát e jámbor igazhivők között elhinteni, de mégsem álhattam meg, hogy közbe ne szóljak. — Bátyám, hiszi maga amit beszél ? — Há' mán mér ne hinném. — Talán látta is már? — Hát hiszen látni nem láttam, de 90 esztendős öregapám, ki még a farancia háborút is végigjárta mondja, hogy még a teheneket is megrontja, a vetést is elpusztilji ... a' csak nem hazudik. — Már én csak azt mondom, azt higyje el bátyám, amit saját szemével lát ! Megint más tárgyra fordult az öreg beszéde. Az úr és a paraszt közötti viszonyt fejtegette s közbe kihívó büszkeséggel tekintett rám, hogy na erre feleljek, ha tudok. — Mán csak szent igaz, hogy az úr nem tud többet a parasztnál, hiába tanul betű' meg biblíalékat. Annyit tud magáról, hogy van, egyéb semmi. Mán azt, hogy hogyan lett, honnan lett, kiteremtette, azt az űr se tudja. — De Istenben talán csak bátyám is hisz — szóltam ingerülten. — Istenben? . . . Látta valaha az úr? Ugy-e hogy nem. Mán c*ak úgy van az ahogy én mondom. Beszélhet nekem az úr! Lenézéssel fordult el tőlem. Én pedig elgondolkoztam. Milyen különös is ez a mi népünk. Kilencven esztendős tanulatlan öre^apjának képes elhinni minden szemenszedett képtelenséget, de kaputos ember mondhat neki akarmilyen természetes, akármilyen kézzel fogható dolgot, abban ketelkedik, azt nem veszi be. S ha ezelőtt hú-z esztendővel egy par cilinderes úri embernek az az ötlete támad, hogy elterjesztik itt a socializmust, fogadom, hogy máig se lenne egy fia sociali-ta sem a magyar Alföldön.