Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-01 / 13. szám

8 11-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. márczius 2. Mikor a vonatról megláttuk, hogy a puha homokon semmi baja sem történt, kinevettük szegényt. Már pedig olyan színjózan volt, hogy az antialkoholista congressus elnökének is bevált volna. Azért ugrott ki, mert a vonat, minden rimánkodásnak dacára, a Sóstóiállomás feltételes kiszállójánál megállani vonakodott. Az lévén szokása, hogy ott áll meg ahol nem kell.' Erről azonban csak későbben akkor győződtünk meg, mikor kisétálva magunkat a Sóstón, többen várva a Dombrád felől érkezendő, 40 percet késett vonatot, az magától érthetőleg a kótaji szőlőnél kiállva fujtatni volt kénytelen. A késés azonban hálával töltötte el keblemet, mert az önkénytelen ácsorgás ideje alatt jött arra fogaton Róth Ferenc nyiregyházi borkereskedő úr, aki a pazonyi határnak Róna nevü dűlőjében szőlő telepítés végett talajmélyités közben egy gyönyörű — csaknem unicum számba menő — bronzkardot, egy négy kiló sulyu 21 ctm. átmérőjű egyik oldalon sík, másik oldalán az olvasztó edény öble alsó részének domború lenyomatát tünteti fel — talált. Olyan nagy olvasztó edényt a milyen ez lehetett egy muzeumban sem láttam. Nekünk két graphyt bronzolvasztó tégelyünk van Nyíregyházáról és Kisvárda vidékéről, de mindkettőnek legfeljebb egy maréknyi öble van. Róth úr ezen két tárgyon kívül még egy nagy darab gneisz követ is hozott magával, amely kőzetnek legközelebbi lelő helye a Tátrahegység. A kardnak tömör markolata 50 mm. hosszú, a liliom alakú pengévél együtt 690 mm. A markolaton három kiemelkedő léc fut körül, mint a legtöbb hazánkban talált bronzkardon. Minden lécnek más-más díszítése van. A léc közt levő két mezőben mindkét oldalon 4 -4 karika, középen gombostűfej mekkoraságu bemélyedéssel képezi a díszítést, korongja kerek, lapos, átlyukasztva nincs, 1 centiméternyire kiemelkedő kúppal. A korongon díszítésnek nyoma nincs. Azóla nevezetes lelet került Iván János raádi tanitó úrnak révén múzeumunkba, tegnap pedig nagyszerű kőkorszaki réz, bronz, La Téne és avar ízlésű tárgyakat adott, illetve ígért muzeumunknak Torday József ur Tiszadobról, eznkről a Nyírvidéknek legközelebbi számában fogok referálni. Dr. Jósa András. Közgyűlés a vármegyénél. Szabolcsvármegye törvényhatósága e hó 7-én d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Belügyminiszteri leirat báró Feilitzsch Bertholdnak főispáni állásától történt felmentése tárgyában. 2. Báró Feilitzsch Berthold állásától felmentett főispán búcsuirata. 3. Belügyminiszteri leirat a kinevezendő főispánnal szemben való állásfoglalásra vonatkozó 7. Bgy. 1906. számú határozat megsemmisítése tárgyában és ezzel kapcsolatosan Kállay András biz. tagnak az alkotmányvédő bizottság által elfogadott indítványa. 4. Belügyminiszteri leirat a tisztviselők nyugdíjazása tárgyában hozott közgyűlési határozatok megsemmisítéséről. 5. Szikszay Pál alispán kérvénye nyugdíjaztatása Iránt. — 6. Mikecz Dezső főjegyző kérvénye nyugdíjaztatása iránt. 7. Fejér Imre t. főügyész kérvénye nyugdíjaztatása iránt. 8. Péchy Gyula árvaszéki elnök kérvénye nyugdíjaztatása iránt. 9. Böszörményi Kornél árvaszéki ülnök kérvénye nyugdíjaztatása iránt. 10. Sípos Béla I. aljegyző kérvénye nyugdíjaztatása iránt. 11. Korniss Géza I. aljegyző kérvénye nyugdíjaztatása iránt. Vagy két nappal azután, hogy a zavaros tenger ellökte maga elől a gyarló emberi munkát, ugy alkonyat felé végigjártam a Tisza partot, az egyedüli kis száraz földet, ami megmaradt az óriás területű városból. Ezen a keskeny hosszú útvonalon volt még egy kevés élet a halál közvetlen szomszédságában. Apró deszkákból összetákolt kunyhók keletkeztek a homokos parton, melyekben meghúzódtak az emberek, akik nem bírtak megválni a szülőföldtől. De milyen gyászos, siralmas volt itt az élet. A szomorú arcokon a kétségbeesés árnya sötétlett, a fénytelen szemek megleltek könnyekkel, mindenült a tépelődés, a panasz zokogott. Kicsi lánykával találkoztam fönn a felső Tiszaparton. Körülbelül nyolc esztendős lehetett. Viruló egészséges volt az arca és gyönyörű feketék a szemei. Karton ruhácskájáben gubbasztott, mint valami fázó madár, melyn k tollait felborzolja a hideg márciusi szél. Megfogtam kicsi kezeit és megszólítottam : — Miért sirsz kis leányom ? — Az édes anyám várom, felelt pityeregve és rám nézett szép, bánatos szemeivel. Olyan csodálatos nagy szeretet sugárzott ki ebből a fájó tekintetből. — Nem látta? — kéidezte azután nagyot sóhajtva. Hogyan láttam volna édes Istenem ; hiszen csak másnap ludtam meg, hogy kinek a kis lánykája. Azért mégis azt mondtam neki: — De jön, bizonyosan jönni fog. Csak \áij kedvesem. Az arca főiderült. Hálásan nézett rám. — Éhes vagy-e kérdeztem később. Szomorúan lehajtotta a fejét és halkan felelte : — Igen, — No gyere igyál kávét. Pár lépésre, szellős sátorban parasztasszony főzött valami meleg löttyöt, ebből vettem a kis lánynak egy bögrével Megitta, megköszönte, én azért nem bírtam elválni tőle. — Meg tovább kérdeztem. A kis lányka 12. Kiss Sándor vm. kapus kérvénye nyugdíjaztatása iránt. 13. A 7. Bgy. 1906. számú határozat részbeni végrehajtásáról felvett jegyzőkönyv. 14. Nagykálló község képviselő testületének az adókönyvekben nyugtázott befizetések beszállítását kimondó és Berethőy János által felebbezett határozata. 15. Tisztiügyészi javaslat Nyiradony községnek ingatlan vétele tárgyában hozott határozatára. 16. Tisztiügyészi javaslat Máriapócs község képviselőtestületének a községi jegyző megjutalmazása tárgyában hozott határozatára. 17. Tisztiügyészi javaslat Nagykálló község képviselőtestületének a tanoncz iskola tanitó javadalmát megállapító határozatára. 18. Tisztiügyészi javaslat Kisvárda község képviselőtestületének Hunya József segédjegyzői jutalmazása tárgyában hozott határozatára. 19. Nagykálló község képviseletének határozata a dohánybeváltó hivatal részére szükségelt telek átadása tárgyában. 20. A vármegye alispánjának jelentése Csiha Endre ófehértói körjegyző szabadságolása tárgyában. 21. Az államépitészeti hivatal előterjesztése a törvényhatósági utak elnevezése tárgyában. 22. Tisztiügyészi vélemény Nyiregyháza város képviseletének, a Bencs László volt polgármester nevére tett alapítványra vonatkozó alapító levél tárgyában hozott határozatára. 23. Tisztiügyészi javaslat a Pthrügy községben megtartott előljáró választás ellen beadott felebbezésre. 24. Póespetri községnek a jegyzői lakás céljaira vásárolt épület átalakítása tárgyában hozott határozata. 25. Tisztiügyészi javaslat a Nyírbátorban megtartott biróválasztás ellen beadott felebbezésre. 26. Tisztiügyészi javaslat Apagy községnek az elöljárók fizetésemelése tárgyában hozott s felebbezóssel megtámadott határozatára. 27. Tisztiügyészi javaslat Rakamaz községnek a 4 kisbíró fizetésének felemelése tárgyában hozott határozatára. 28. Tisztiügyészi javaslat Paszab községnek a szervezkedési szabályrendelet módosítása tárgyában hozott határozatára. 29. Tisztiügyészi javaslat Nyiregyháza város képviseletének a Nagy Gyula városi írnok fizetésének fölemelését megtagadó határozatára. 30. A szentmihályi „Nagylegelö" területen érdekelt birtokosság szervezkedési szabályrendelete. 31. Gáva község képviseletének a marhalevelek kezelése és a kezelési dijak hovaforditása tárgyában hozott határozata. 32. Demecser község képviseletének a marhalevelek kezelése és a kezelési dijak hovaforditása tárgyában hozott határozata. 33. Nyiregyháza városj. képviseletének a Szarvadi Andrással kötött adásvételi szerződés tárgyában hozott határozata. 34. Nagybáka község képviseletének állami iskola létesítése s 5°/o-os iskolai pótadó kivetése tárgyában hozott határozata. 35. Ajak község képviseletének posta járat létesítése tárgyában hozott határozata. 36. Kisvárda község képviseletének a községi rendőrök baleset elleni biztosítása tárgyábanhozott határozata. 37. Geszteréd község 1903. évi számadásánál fölmerült pénztári követelések rendezése s a fölmerült költségek megállapítása. 38. Póespetri község 1904. évi számadása. 39. Gyulaháza község 1905. évi számadása. 41. Csobaj község 1905. évi számadása. bizalmas lett és beszélt. Elmondta, hogy Rókuson a város vége felé, egy keskeny utcában laktak. Az édes apját kihajtották kora hajnalban a töltésre (akkor valósággal hajtották, még pédig fegyverrel az embereket a gátra) ő pedig az anyjával otthon maradt. Vártak sokáig az édes apjára, de nem jött. Egyszer csak bealkonyodott. A kétségbeesett asszony azonban még mindig nem merte ott hagyni a földet, melyhez oda volt nőve a lelke, a melyen született s amelynek porában játszotta el gyermekéveit. Egész éjjel nem aludt egyikük sem. Az anya ki-ki nézett a viharos éjszakába, melybe a menekülő emberek bívó szava hangzott lemondó fájdalommal. Azután újra csak megújuló bizalommal maradt a szegényes hajlékban. Egyszer valaki megzörgette az ablakot: — Meneküljenek, itt a víz ! Kiszaladtak az udvarra. Az asszony eloltotta a lámpást és mint aki félti a magáét, gondosan bezárta a pitvar ajtót. A szél rémesen süvített, távolban valami zúgó morajlás hangzott. Egy-egy szokatlan hangú robajnak, recsegésnek, azután szívettépő segély kiáltásnak zavaros hangját hozta magával a hidegen szaladgáló szélvihar. Menekülni már nem lehetett. A rémes hangok egyre közeledtek a sötét éjszakában, az áradat bömbölése egyre rémítőbb lett, egyre közeledett a fagyos halál. A kert túlsó végéről már letépte a kerítést a zúgó ár, a szomszéd házak ijesztő robajjal borultak le a hatalmas ellenség előtt, itt volt az élett s a halál közötti végső pillanat. Ebben a rettenetes percben lehetett még menekülniük. A másikban már ott volt a halál fagyos karja. Egy ölelés és vége a gyarló életnek. Az anya megfogta gyermekét és fölment vele a ház előtt álló öreg eperfára. Mikor a hajnal megtörte a borzalmas éj sötétségét, egy szilajon rohanó végtelen tenger fölött voltak. Háztetők, bútorok, röghöz állhatatosan regaszkodó emberek hJtteste ment a siető, piszkos áradattal. Valami borzalmas, sötét kép volt ez. A tenger pedig nőtt, egyre 42. Báj község 1905. évi számadása. 43. Balsa község 1906- évi költségvetésének helyesbítése. 40. Tiszadob község 1905. évi számadása. 44. A kislétai nemesi fordulóban érdekelt birtokosság 1902, 1903, 1904. évi számadása. 45. Kisvárda község 1906. évi pótköltségvetése. 46. Kemecse község 1906. évi pótköltségvetése. 47. Szabolcs község 1906. évi költségvetésének ! helyesbítése 48. Berezel község 1906. évi költségvetésének helyesbítése. 49. A nyírbátori járáshoz tartozó községek 1905. évi ebadó számadása. 50. A nyirbogdányi járáshoz tartozó községek 1905. évi ebadó számadása. 51. A dadai felső járáshoz tartozó községek 1905. évi ebadó számadása. 52. A tiszai járáshoz tartozó községek 1905. évi ebadó számadása. 53. Dr. Leövey Elek főszolgabíró kérvénye szabadságolása iránt. 54. Somlyódy János szolgabíró kérvénye szabadságolása iránt. 55. Özv. Márkus Antalné sejjély iránti kérelme. 56. Rúzsa Béla közig, tanfolyam hallgató segély iránti kérelme. 57. Márczy András közig, tanfolyam hallgató segély iránti kérelme. 58. Oklevelek kihirdetése. Felhívás a magyar gyáripar érdekében indítandó országos mozgalomra. Az emberi haladás azon korszakában élünk most, amelyben a gazdasági erők parancsoló, sőt szabad állítani, egyedüli jelentőséggel birnak. E« erők immár harc-=ban állanak egymással és előreláthatólag tovább fog e küzdelem fejlődni, mikor azután az államok sorsa és jövendője a szerint fog eldőlni, amint egyik vagy másik erósebben fogja megállani helyét e gazdasági csatában. Nincs sok idő a gondolkozásra, a halogatásra. Ma évek alatt annyit fejlődünk, mint 20—30 évvel ezelőtt egyegy évtized alatt sem. Az a nemzet, amelyik a mostani viszonyok között egy pár évet stagnál évtizedeket veszít, de esetleg egész jövendőjét eljátszhatja. A többi államok villanykocsija a haladás terén átszánt rajtunk és könynyen a pusztulás örvény- be sodorhat bennünket. Itt tenni, cselek-dni kell, minden habozás nélkül. A kislelkflségnek, az előre lemondó számitgatásnak el kell tűnnie. Mi tisztelettel alulírottak már hónapok óta dolgozunk egy eszmén, melynek megvalósítása Magyarországon rövidesen megteremtené a honiipart és az európai számottevő tényezők közzé emelné a magyar kereskedői kart és ipart. Ez eszme a következő: Alakítsuk meg a magyarországi összes kereskedők szövetségét, melynek tagjai kötelezzék magukat aria, hogy a 2—3 évi határidő mellett szállítandó, a külföldivel árra és minőségre egyenlő magyar iparcikkeket átveszik. Ugyan- e szövetkezet alakítsa meg azon országi s részvénytársaságot, amely a kérdéses cikkeket készítő és szállító gyárakat szervezze, építse és fenntartsa. E kombinátiónak eredménye lesz a magyar ipar felvirágzása és a magyar kereskedelem megerősödése. Mert az igy keletkezett gyárak jövője biztosítva van, a kereskedők szövetkezetében, mint biztos és állandó vevőben. A mennyiben a kereskedő szövetkezetnek érdekében fog állani a létesítendő gyárakat föntartani, hisz ő is részvényes azoknál. A gyár pedig jó és olcsó árukat készíthet, mert a részvényes ugyanaz, aki az árut a gyártól megveszi. Igy két uton jelentkezvén a haszon, a gyár netn lesz kénytelen, ugy mint eddig az áru minőségének rovására a hasznot hajhászni. Nem lesz szűkemelkedett, mintha mindent elakarna pusztítani, ami a föld fölött él. Itt töltött el az anya gyermjkével harminc óra hosszat. Másnap, mikor a téli napsugár végig feküdt a tarajos, sárga vizén s az utca megtisztult: magával sodort az áradás mind -nt, amit útjában talált, egy ember jött csónakon feléjük. — Szívtelenek voltak akkor az emberek. Üzletből űzték az életmentést. A haldoklók könyörgésével kérte ezt a csónakost, hogy mentse meg őket. Az ember egy darabig gondolkozott, azután azt mondta : — Csak az egyiket bírom elvinni, a csónak tele van, fölborulhat. Az anyának összeszorult a szíve s úgy érezte, mint ha most hagyná el az a parányi ereje is, ami még meg van. Uram Isten, itt az itélet percében mosl szakadjon meg a szíve felétől: gyermekétől, most váljon meg tőle, hogy aztán soha ne lássa többé. Valami rettenetes mély fájdalom viharzott keresztül az anya lelkén. Megeredt a könnye. A lányát magához ölelte, megcsókolta s úgy nyöszörögte: — Itt van, ezt mentse meg. A kislányt meg is mentette. Kihozta a partra, itt aztán letette s az Isten gondjaira bizta. Ki őrködött volna akkor a másika fölött ? Kinek jutott a szívében hely a szánalomra ? Tele volt akkor az ember szíve keserűséggé!, vigasztalhatlan fájdalommái. Másnap, amint bandukoltam a keskeny parton, nézni és szívembe vésni a szülőváros pusztulásának szomorú képét, már ott láttam a kunyhó kő. ül az asszonyt is. Az anyát. Az arca sötét volt a fájdalomtól. És a szemeiben nedvesség fénylett. A kislány megismert és mosolyogva mutatott az anyjának. Ezt a gyermekmosolyt, a síró felhő mellett ezt a darab színes szivárványt ma is látom. IS