Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1906-04-01 / 13. szám
1906. febru ár 25 . N Y I R V I D É K 8-ik szám 3. sége annál inkább, mert meg fog szűnni a külföldi konkurrencia, vevői biztosak és állandóak lesznek. E terv keresztülviteléhez óriási tőke szükséges. Az igaz! De hisz Magyarország összes kereskedői és iparosai mérhetetlen nagy erőt képviselnek és ott vannak dúsgazdag főuraink, birtokosaink, akik bizonyára követni fogják az angol példát és pénzüket immár egyszer a magyar ipar és kereskedelem előmozdításától feni fogják megvonni. És annál inkább jogunk van ez áldozatkészségre számítani, mert főuraink éppen a közelmúlt napok politikai viharai köpött 100,000-eket áldoztak politikai célokra, tehát most, mikor szintén a magyar nemzet előnyéről, jövőjéről van szó. vissza nem vonulhatnak. Itt csak röviden vázoltuk az alakítandó „Magyar országos kereskedelmi szövetkezet és ipari résvénytársaság" tervét. De nem késünk hamarosan clőállani további részletes indítványainkkal, is. Addig foglalkozzatok az eszmével, közöljétek észrevételeiteket és ha helyesnek találjátok eszménket, a miben kétségünk nem lehet — terjesszétek azt és nyerjétek meg annak a mértékadó köröket, tényezőket. Tervünk alapos kido'gozását részint nyom'atványok, részint értekezletek utján fogjuk elő terjeszteni. E felhívásunkat közöltük az ország- összes közgazdasági, ipari és kereskedelmi intézményeivel, a jelentősebb cégekkel, a hírlapok szerkesztőségeivel, a legutóbbi országház összes tagjaival és hasonló módon és erélylyel folytatjuk a munkát tovább is. A megkeresettek hazafias támogatására számit a Debrec:ni Kereskedelmi Kör szervező-bizottsága nevében: Dr. Vajda József, titkár, ügyvéd. Bán Kálmán, kereskedő. Békés Lajos, kereskedő. Boross Izidor, kereskedő. Dávid Jakab, nagykereskedő. Dávid Zoltán, kereskedő. Félegyliázi János, kereskedő. Gyttrki Sándor, kereskedő. Ippen József, nagykereskedő. Kálnay Lipót. gyáros. Kertész Miklós, kereskedő. Kurcz Dávid, nagykereskedő. Lusztig Károly, nagykereskedő. Kontsek Géza, elnök, nagykereskedő. Aszódi Mór, nagykereskedő. Csillag József, nagykereskedő. Dcutsch Albert és Fia, nagykereskedő cég. Frank Rezső, nagykereskedő. Hochfeldcr Jakab, keresk. ügynök. Mayer János, kereskedő. Rankai Béla, kereskedő. Schwarcz Vilmos, malomtulajd. bankigazgató. Tolnai Dániel, kereskedő. Váray János, kereskedő. Zellinger Ede, ipartestületi elnök. Tanitők gyűlése. A felső szabolcsi ev. ref. egyházmegye tanítótestülete március hó 29-én, Nyíregyházán, az evang. ref. iskola nagytermében tartotta ez évi rendes közgyűlését László Gyula bákai ev. ref. tanító, testületi elnök elnöklete alatt. A népes közgyűlés igen szép lefolyású volt, úgy, hogy a jelen volt vendégek a közgyűlés végeztével egyenként járultak az elnöki asztalhoz az elnökségnek gratulálni a helye-, körültekintő vezetésért, a magas színvonalon álló értekezésekért és vilákért, illetve azon élvezetért, melyben ezen pár óra alatt részesültek, s egyszersmind azon óhajuknak adtak kifejezést, bár minden magyarországi tanitó-egyesülelnek élén ily tapintatos és hivatásának magaslalán álló elnökség, illetve tisztikar volna, akkor az önművelődés, a tanítói közszellem, a tanulásvágy, a nemes ambitio, a legkisebb tanya tanítójában is folytonosan ébren tartatnék s ezáltal a magyar nemzeti cultura egy nagy lépéssel előre haladna. A mintegy 70 főből álló közgyűlést László Gyula elnök nyitotta meg. A hazafias érzésektől áthatott, gyönyörű tartalmas beszédet sajnálatomra nem közölhetem, mert elnök kijelentette, hogy a megnyitó beszéd rögtönzött volt. Megpróbáló íi tehát röviden vázolni a beszédet, hogy lássák azok is, — kik nem foglalkoznak a nevelés-tanitással — mikép éreznek, mit tesznek a nemzet napszámosai közgyűlésükön. Mikép tudják a paedagógiát összeegyeztetni a hazaszerete:tel, a hazaszeretet érzelmének ápolásával. Miként lelkesednek és lelkesítenek a törvény tisztelete s a király iiánti hű ég megtartásának korlátain belül. Fájdalmas érzés hatja át szívem, lelkem — úgy mond — s lehetetlen, hogy e kinos érzés ne marcangolja kebelét minden igaz magyarnak, igy nektek is, kiknek igaz hazafiságában szeretett pályatársaim soh'sem kételkedett senki sem. Kik velem együtt — akkor is, midőn békés szellő lengedezett a magyar rónán, mosolygó nap sütött le drága hazánk földjére a Kárpátoktól az Adriáig, a Székely havasoktól a Morva folyóig, — hűséggel szolgáltatok a haza legszentebb ügyét, a tanügyet, a népnevelés ügyét. Velem együtt, mint a haza hűséges fiai, a nemzet napszámosai magasan lobogtattátok a mívelődés fáklyáját, hogy utat mutassatok a vak tömegnek, a sötétségben tapogatódzó, Isten képére és hasonlatosságára teremlett élő lényeknek a tudás mezejére, onnan a „szabadság, egyenlőség és testvériség" táborába. Mélyen tisztelt Pályatársak! Elszorult kebellel, lehangolt kedélylyel, fájó szívvel és kétkedő aggodalommal állok itt előttetek! Nem kérditek, — miért ?! — Nem 1 Ti ép úgy tudjátok a kétségbeesés okát, mint én. —* Ti ép úgy kérdezhetnétek mint én. — — De nem teszitek. — A haza, a drága haza sorsa ejt kétségbe engem s tudom — — — — velem együtt titeket, s velünk együtt a haza minden igaz fiát vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül. Egyetlen kincsünk, alkotmányunk porban hever! Nem kérdjük, nem kutatjuk, kik döntötték le. Isten igazságossága majd kideríti még felettünk a beborult eget s a tiszta kék égről újra mosolyogva fog sütni le a nap és akkor, óh igen, akkor ismét boldog lesz a magyar. Szabadságát, alkotmányát akkor még féltőbb kegyelettel fogja őrizni, mint eddig. És most szeretett pálya'ársaim, midőn a természet megújhodásakor az elet lehellete helyett a halál szele fújdogál, óva intelek titeket minden cselekedeleitekben való megfontolásra. Ne hagyjátok magatokat indulataitoktól elragadtatni, inkább ehelyett a békét, .a nyugalmat hirdessétek. A porosz iskolameste ek higgadtsága és találékonysága egysz. r már megmenlette a nagy Németországot, illetve ők szerezték meg Németországnak a legnagyobb dicsőséget, most álljatok ti is résen és vigyázza- j tok s úgy neveljétek s irányítsátok a népet, hogy a törvényt és jogot mindenek felett tiszteletben tartsák és a felsőbbségnek engedelmeskedni legszentebb kötelességüknek ismerjék. És most, mielőtt a gyűlést megnyitnám és titeket szeretett pályalársaim szívem mélyéből üdvözölnélek, — imádkozzunk. Az ima elhangzása után a jelenvoltak a „Szózat" két első versét elénekelték s ulána napirend elölt Lengyel József kir. tanfelügyelő-helyetles dr. Wilt György kir. tanfelügyelő úr — ki hivatalos kízuton lévén — nevében és megbízásából üdvözölte a közgyűlést s annak munkásságára Isten áldását kérte. Ezután a tárgysorozat rendje szerint az elnöki jelentések következtek. Az elnöki jelentés, mely 8 pontból állott, főként oly intézkedéseket tartalmaztak, melyek elnökséghez időközben érkeztek s utólagos jóváhagyás mellett elnőkileg elintézteltek. Igy többek között egy szegénységben élő özvegy tanitónénak segélyezése, egy kölcsön förlesztés, illetve törlési ívének kiadása és más birtoktestre való átírása, illetve megtehereltetése. Kir. tanfelügyelőségnek a „Józsa Mihály" szobaalapítvány gyarapítását célzó átirata stb. stb. Ezulán Kádár Imre nyíregyházi ev. ref. tanitó tartotta meg az osztott iskola Il-ik osztályában gyakorlati tanítását. Tanításának tárgya az alany és állítmány felfogatása volt. Gyakorlati tanítás után az előidás bírálata következett. A pro-etconfra vitában résztvettek: \argha János kisvárdai tanitó, alelnök, Király Imre nyíregyházi, Fábián Ferenc, (mint vendég) Bónis Menyhért, (mint vendég) Borsó Imre raádi, Sextin Vilmos tiszaszentmártoni, Oláh Sándor nyíregyházi tanitók és Lengyel József kir. tanfelügyelőségi tollnok, főjegyző. Vargha Jinos a folytonos karban való felelletést nem tartja szükségesnek sem célravezetőnek, s a kimondott szóknak és mondatoknék újra- meg újra való leírására és kijavíttatására helyezné a fősúlyt. Király Imre és Borsó Imre amellett szólallak fel, hogy a megválasztandó tananyagnak egészen újnak kellene lenni, az ismétléseknek ily alkalmakkor nincs helye, továbbá, hogy a nyelvtani gyakorlatokra lőbb idő fordítandó s a szabály ezekből vonassék le a gyermekek által s végül hogy a mondat két fő része közül mint fontosabb az. állítmány fogandó fel előbb. (Király Imre elve) Fábián Ferenc és Bónis Menyhért szintén mellőzendőnek tartják az ismétléseket és a gyakori karban való feleltetést, Kívánják, hogy a gyermekek külön-külön (egyénként) adjanak kifejezést gondolataiknak, mert igy azon körülmény, hogy az előadott tananyag tényleg a gyermekek sajátjává vált, meg nem állapiiható. Sexlin Vilmos és Oláh Sándor szintén helyeslik a tanmenetet, jónak látnák azonban itt az alsó fokon (II. osztO ha a tanitó nevezné meg előbb azon személyt s vagy tárgyat amelyről a gyermekeknek mondani kell valamit, különben a gyermekek teleletciből Ítélve, a tanítási sikerültnek mondják. 3 Végül Lengyel József kijelenti, — miután a gyermekek értelmes és világos feleleteiből azon következte lésre jut, hogy azok a gyermekek csakis módszeres tanilás, illetve helyes melhodos alapján képeztethettek ki ennyire e tantárgyból, — a gyakorla'i tanítással teljes mértéküleg meg van elégedve s indítványozza, hogy Kádár Imre tanítónak fáradságáért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztassák. Indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Vargha János kisvárdai taglársnak: „Az ember" c. értekezése oly nagy hatást idézett elő, hogy a helyeslés és éljenzés újra meg újra megújult. Az értekezés bevégezlével hosszantartó tap sai jutalmazta közgyűlés érlekezőt azon élvezetért, melyet felolvasásával okozott. E minden ízében nagy olvasottságot, mély gondolkozást, finom érzéket, kiváló műveltséget feltételező felolvasás, illetve dolgozat meglelte a maga bírálóját, „egyedüli hozzászóló "-ját id. Bandár Miklós ibrányi tagtársunk, általunk nagyrabecsmt személyében, a felső-szabolcsi ref. tanitók „Sokrátesz"-ében. E felolvasás és hozzászólás valóban nem ennek az egy közgyűlésnek, hanem legalább egy évtized egyesületi működésünk gyöngyének nevezhető. Rendkívül sajnálom, hogy azon kis politikai vonatkozás, illetve hason'at miatt szerző megtagadta annak kinyomatását. Végül az egyesület pénztárának évi számadása és több az egyesület speciális és anyagi ügyeit érdeklő dolgok letárgyalása után közgyűlés a tanügyi, gyámpénztári és temetkezési szöv. alapszabályainak egyesilését kimondotta s e munkálat végrehajtásával 5 tagu bizottságot bízott meg Bertha János nagykállói tagtárs elnöklete alatt. A közgyűlés d. u. fél 2 órakor ért véget. Nyíregyháza, 1906. március 30. Orpheas. Színház Zilahiét Nyíregyházán. Zilahi direktor végre rászánta magát s bemutatkozott a nyíregyházi közönségnek, amely az igazat vallva kissé régen várt már erre a bemutatkozásra. Hogy a késedelemért mégse neheztelt meg Zilahiékra, annak fényes bizonysága volt az a négy zsúfolt ház, mely szinte ünnepi kedvvel fogadta és nézte végig esténkint az előadásokat. A társulatnak csak egy része jött el a rövid ideig tartó látogatásra, ez az előre küldött csapat azonban, ugy tetszett nekünk egyszerre diadalmasan hódította meg a szíveket. Nem fogunk itt összehasonlításokat tenni Makóékra emlékezve, annyit e nélkül is megállapilhatunk, hogy ezek az emberek komolyan veszik a dolgukat s megérdemlik a bizalmat és szíves vendéglátást, melyet a közönség számukra már most készséggel előlegezett. A Csöppség Fényes Samu vígjátéka, a Baccarat Henni Bernstein clrámáj í, s Lebonnard apó Jean Acard 4 felvonásos színművé töl'ötte ki a négy estét. Tulajdonképen három előadásra jöttek, de Zilahi gavallérosan felülfizetett s a negyedik este másodszor is adta a Csöppséget. A közönség végig nézte az előadásokat, megismerte a színészeket, egyiküket másikukat már is megszerette, kedvencévé fogadia, mi itt csak arra szorítkozunk, hogy a magunk benyomásait néhány sorban megrögzítsük. Kezdjük természetesen a hölgyekkel. Markovics Margitot mind a három darabban láttuk. Kedves, megnyerő egyéniség, sok lirai vonással, ami azonban nem jelenti azt, hogy a nagy érzések, nagy lelki emóciók tolmácsolására erőtlen volna, ellenkezőleg. A Baccaratban például, Helén szerepében csupa vergődés, szenvedés a sorsa, a lelki izgalmak nagy és széles skáláját játsza végig sok rutinnal, de talán még több megkapó erővel és közvetlenséggel. Lebonnard apóban mint Jeanne, s a Csöppségben, mint Márlha más oldalról, de szintén a legjobb világításban mulatta kvalitásait. Markovics kisasszonytól sokat várunk s ha ez alkalommal elhallgatjuk vele szemben egy és más kifogásunkat, azért tesszük, mert a fogyatkozásokat, melyekre vonatkoznak az indiszpozicisnak tudjuk be, melylyel különösen az első este küzdenie kellett. Szabó Inna, mint Csöppség nem volt az, akinek lennie kellett volna. Hiányzott nála az a gyermekes báj és naivság, mely ezt a szerepet olyan rokonszenvessé és hálássá teszi. A Baccarat Doulance marquisnője s a Lebonnard apó Blauche-a inkább neki való feladatok. Ardai Ida a Csöppségben s a Lebonnard apóban is helyén volt. Játéka kiszámító gondosság és sok intelligencia. A férfiékról szólván: Zilahi a Csöppség egyetlen jol megrajzolt szerepében, Ambrónak a kissé könnyelmű, kissé világtól elmaradt, nagyon jószívű, olykor duhaj, olykor tedd ide, tedd oda alakjában tökéletes volt. Minden szava, minden mozdulata, mutatása, szilaj kedve, ellágyulása, szerelme és odaadó barátsága ehhez a pompásan korakterizált alakhoz illett s a közönséget valósággal lázba ejtette. Ternyei szimpatikus színész, aki ismeri magát, játékában szolid és lelkiismeretes, a túlzásoktól szinte félénken óvakodó, tartózkodása néha a közvetlenség rovására megy s egyénisége száraznak és színtelennek tetszik olyankor is, mikor az indulatok hevétől kellene lüktetni minden szavának, minden gesztusának. Mint De Chaceroy a Baccaratban diszkrét volt és előkelő. Könynyelmü világfi, kinek ekzisztenciája a kártyaszerencsére van alapítva, akinek, mint maga mondja, foglalkozása ez a szenvedély, aki kártyán veszti el a becsületét, de becsület nélkül élni nem tud, s nem tudja elfogadni kedvesétől a pénzt se, mellyel életét megmenthetné. A Lebonnard apó Andre orvosa nem az a szerep, melynek bái ki is tartalmat és színt tudna adni. Ez a szerelmes és tudós fiatal doktor, akit születésének végzete paszszivvá, szenvedővé tesz, legfeljebb sajnálkozásunkat híjva ki, de nem tudunk lelkesedni érte, aki úgyszólván semmit se tesz az akadályok elhárítására, melyek Jeanne-től elválnszl ják s előkelő főhajtással hátrál meg a Lebonnardné és Róbert fia ellenkezése előtt. Békés: a Csöppségben Dengelegi volt. Egy, az első felvonásban sokat igérő szerep. Igazán nem lehetett róla, hogy a szerző már a második felvonásban nem tudott vele jobbat csinálni: elküldötte Amerikába, hogy csak a negyedik felvonás végén térjen vissza. Lebonnard apóban csodáltuk játékának hajlékonyságát, finom árnyalásait, az összeütközéseknél szenvedélyének nagy erejét és igazságát. Krasznay Ernő, Deéssy és a többiek kisebb szerepeikben több-kevesebb sikerrel oldották meg feladatukat. Dicsérnünk kell a szép összjátékot s a rövid felvonásközöket. A díszletek ellenben némi újításra szorulnak, kissé kopottak s rontják az illúziót. Nem állhattuk meg mosoly nélkül, mikor a Dengelegi kúria törölt lábu asztalaival és színehagyott rozoga foteljeivel egy úgynevezett fényes salonban találkoztunk. Viszontlátásra. Ujabb önkéntes adományok Szabolcsvármegye törvényhatósági tisztviselőinek fizetési alapja javára. Első sorban helyreigazítjuk, hogy lapunk előző számaiban a Dirner Gyula úr neve mellett kimutatott 2000 koronát Diner Gyula úr Kisvátdáról; a kisvárdai kőolajipar r. t, címén kimutatott 500 koronát pedig a Kemecsén lévő „Első szabolcsi olajipar" adományozták. 1. Bay György 1000 K 2. Dombrádi Takarékpénztár . . 500 „ 3. Barzó Mihály 500 „ 4. Baruch Arnold 500 „ 5. Kovács Győző ..... 500 „ 6. Bultyhay Menyhért ... 500 „ 7. Mikec Pál 400 „ 8. Andrássy Kálmán .... 200 „ 9. Róth Izsó 100 „ 10. Rhédey Lajos 100 „ 11. Urbán Rezső ..... 100 „ 12. Rhédey Katica . . . . . 10 , 13. Rhédey László 10 „ 14. Rhédey János . . . . . 10 , Összesen 4430 K azaz Négyezernégyszázharminc korona.
