Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-03-25 / 12. szám

2 10-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. márczius 11. Rendkívüli közgyűlés. Szabolcsvármegye törvényhatósága e hó 22-dikén ismét rendkívüli közgyűlést tartolt, Szikszay Pál alispán elnöklete alatt. A rendkívüli közgyűlés összehívását a belügyminiszternek egy legújabb — hogy hanyadik, aligalig konstatálható — megsemmisítése s Bory Béla és társainak a kinevezendő királyi biztossal szemben követendő magatartás megállapításáról szóló indítványa tette szükségessé. Az emiitett megsemmisítő rende'et így szól : A vármegye közönsége múlt évi október hó 10-én tartott vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlésén 444. sz. a. hozott határozatának a tisztviselők biztosítására 500.000 kor. kölcsön felvételét s ennek fedezésére 3°/o-os pótadó kivetését magában foglaló részét; továbbá az ugyanazon közgyűlésben 445. sz. alatt az önkéntesen befizetett adók beszolgáltatására nézve hozott határozatát, végül ugyancsak a mondott közgyűlésében 446. sz. alatt hozott határozatának azon részét, melyben a póttartalékosok behivójegyeínek kézbesítését és az önként belépni kívánó újoncok részére szükséges bizonylatok kiállítását eltiltotta, m. évi 111803. sz. a. kiadott rendeletemmel az állam veszélyeztelett érdekeire való hivatkozással, utalva az 1886. évi XXI. t.-c. 19. §-ára megsemmisítettem és ezen rendeletem foganatosítására a hivatkozott törvény 68. §-anak d) pontjában való utalással a vármegye alispánját utasítottam. A vármegye alispánja ennek dacára ezen rendeletem ellen, 21231. sz. a. a vármegye főispánja utján hozzám juttatott felterjesztéssel elt, melyet a többszőr hivatkozott 1886. évi XXI. t.-c. 19. §-ára való utalással, mint figyelembe nem vehetőt m. é. 132025. sz. rendeletemmel kénytelen voltam visszautasítani. A vármegye közönsége folyó évi január hó 10-én tartott bizottsági közgyűlésében 1—ad. 21231. sz. alatt hozott határozatával fent hivatkozott 111803. sz. a. kelt rendeletemet a váimegye alispánjának 21231. sz. a. tett felterjesztésével kapcsolatban tárgyalás alá vévén, az elől tüzetesen részletezett 445. és 446. sz. határozatainak továbbra is fentartását mondotta ki. Ezen határozatát, mint az 1886. évi XXI. t.-c. 19. §-ában foglalt rendelkezésekből kifolyólag figyelembe nem vehetőt, a fentebb hivatkozott 132025—1905. sz. alatt kelt rendeletemben kifejtett indokok alapján visszautasítom. A vármegye alispánjának folyó évi január hó 25-én 1618. sz. a. tett jelentesét pedig, melyben a 132025 sz. rendeletemben foglalt felhívás dacára, a 111803—1905. számú rendeletemnek végrehajtását újból megtagadta, tekintve, hogy ezen felterjesztését a most tárgyalt közgyűlési halározat megsemmisítése előtt tette, ezúttal még a törvényes megtorlás eszközeinek igénybevétele nélkül oly felhívással utasítom vissza, hogy a szóban forgó rendeleteimet az 1886. évi XXI. t.-c. 61 §-ának d) pontja alapján haladéktalanul foganatosítván ennek megtörténtéről hozzám személyes felelőség és a törvényes következmények terhe alatt 48 óra alatt jelentést tegyen. Budapest, 1906. évi március In 2-án. A miniszter helyett : K a fik a László, államtitkár. Szikszay Pál alispán a rendeletben megszabott 48 órán belől a következő jelentést tette a belügyminiszterhez : M. lcir. Belügyminiszter ür 1 Hivatkozással 10526/906. számú rendeletére jelentem, miszerint a f. évi január 25-ikén 1618/906. K. szám alatt tett felterjesztésemben részletesen kifejtettem azon indokokat, melyek engem arról győznek meg, hogy az 1886. évi XXI. t.-c. 20. § ában foglaltakkal szemben mint a törvények megtartására esküt tett tisztviselő nem rendelhetem el azon összegnek az állampénztárba való beszállítását, melyeket egyes állampolgárok a községeknél azon célból fizettek be, hogy azok majdan országA kis rózsaszín szalag legjobb barátnője, titkárja volt úrnőjének. Titkárja v 11 a szó legszorosabb értelmében: a leányálmok, ábrándok édes titkának hűséges, hallgatag megőrzője. Hallgatott a kis szalag, pedig — hej — sokat beszélhetett volna .... A holdvilágos, csendes éjszakákról, mikor bájos kis úrnője elmerengve ült szobája ablakánál s halkan suttogla az Ő nevét .... Vagy azokról az édes levélkekről, miket oly mohón olvasott el s csókolt össze bájos kis gazdája .... Vagy arról a titkos naplóról, amely egy nagy szerelmet irt le keletkezésétől egész a révpartig, a boldogságig .... De a kis szalag nem beszélt, hallgatott mélységesen. Erezte, hogy úrnője megharagudna rá, ha edes titkát valakinek kifecsegné. Közben mult az idő s egyszer csak a kis szalag nagy, lázas készülődést észlelt a különben csendes leányszobában .... Megjelent egy idegen nő s mindenféle meleg vasakkal művészileg kisütögette a kis úrnő haját s ízléses frizurát alakilott a vastag, hullámos hajtekercsekből. Majd jött a mama s más nénikék, kik gyönyörű feher íuhába segítették bele a kis lánykát, ki — mint beszélték — most készül nagy lány lenni! A kis úrnő roppant izgatott volt, egészen belepirult a készülődésekbe s kis szalagját, nrt már előbh hajába tűzött, minduntalan igazgatta a tükör előtt. Végre hosszas várakozás után kocsizörgés lőn hallható, mire a mama s a kis úrnő csinos, fehér felöltőt vettek magukra, lesiettek s a kocsiba ültek. A kocsi megindult, majd nemsokára megállott egy hatalmas, fényesen kivilágított épület előtt. Röviddel ezután a kis szalag egy fényárban úszó gyönyörű telemben találta magát. Köröskörül feketébe öltözött urak s remek toiletlekben pompázó hölgyek sokasága nyüzsgött. Andalító zene s pajzán kacaj töltötte meg a termet. A párok mámorosan lejtettek a sima parquetten . . . gyülésileg megszavazandó adójukba beszámíttassanak és nem rendelhetem el a nemzet által meg nem szavazott ujoncjutalék pótlásául szolgáló, az ujoncjutalékba annak idején beszámilandó önkéntesek belépési bizonylatainak kiállítását. Nem rendelhetem el a póttartalékosok behívóinak kézbesítését sem, mivel a törvényhozás 1905. évi junius 21-én egyhangúlag hozolt határozatával törvényellenesnek minősítette a meg nem szavazott ujoncjutaléknak ily uton való pótlását és engem törvényhatóságom az országgyűlés rendelkezése értelmében leendő eljárásra utasított, amely utasítás követesét saját meggyőződésem is sugallja. Annak jelzése mellett, hogy a 132025/905. számú belügyminiszteri rendeletre tett 1618/906. számú jelentésemet a törvényhatósági bizottsághoz is be.nutattam és a közgyűlés f. évi február 10-én 90/1906. Bgy. szám alatt hozott határozatával eljárásomat helyeslőleg vette tudomásul, annak bizonyságául, hogy több izben kifejtett álláspontom egyezik meg törvényeink szellemével és rendelkezéseivel, rámutatok arra, hogy Nagyméltóságod 10526/906. számú rendeletének tárgyát ekként jelöli meg: „Tárgy: A közadók kezelése és az újoncok állítása," már pedig kétségtelen, hogy az 1905. és 1906. évekre sem közadók, sem újoncok nincsenek törvényhozásilag megajánlva, tehát jogilag nem létező adók kezeléséről és újoncok állításáról az 1886. évi XXI. t.-c. 20. § ának tilalmától eltekintve, sem lehet ez idő szerint szó. Tudomásul vétel végett bejelentem, hogy az 500.000 koronás kölcsön felvételére és a 3°/o-os pótadónak ezen kölcsön törlesztésére való kivetése tárgyában hozott 444. Bgy. 1905. számú határozat végrehajtása iránt — a belügyminiszteri megsemmisítő rendelkezéssel szemben — semmiféle intézkedés nem tétetett és nem is szándékoltatott tétetni. Végül bejelentem, hogy a törvényhatóság legutóbb március 5-ikén tartott közgyűlésében nyugdíjaztatási kérvényémet elfogadván, nyugdíjazásomat kimondta és csak a törvényhatóság óhajtása folytán fogom az ügyeket ápril hó 1-éig vezetni. Nyíregyháza, 1906. március 7. Szikszay, alispán. A közgyűlés az alispán jelentését a következő, egyhangú helyesléssel hozott határozattal vette tudomásul: A törvényhatóság elismerőleg, helyesléssel veszi tudomásul az alispánnak azon eljárását, hogy törvényeink alapján szilárdan megállva, a törvényellenes belügyminiszteri rendelet végrehajtását megtagadta. Egyidejűleg kijelenti a vármegye közönsége, hogy meg levén győződve 445. és 446 — 905. számú határozatainak törvényessége felől s ezen meggyőződésében a belügyminiszteri leirat indokolása a tőrvényhatóságot meg nem ingathatja: emiitett határozatait t ivábbra is érvényben tartja. Bory Béla és társai indítványára, a kinevezendő királyi biztossal szemben a legmerevebb visszautasítás álláspontját fogadta el a közgyűlés, kimondván egyszersmind azt is, hogy decemberi rendkívüli közgyűlésében a kinevezendő főispánnal szemben hozott határozatát, a kinevezendő kormánybiztos vagy kir. biztossal szemben is fentartja. Útmutatás a gyümölcsfák kártékony hernyóinak irtására. A gyümölcstermés nagy része évente nem annyira az elemi csapásoknak, mint inkább annak a temérdek hernyónak esik áldozatul, amely a gyümölcsfa levelét, virágát pusztítja, s igy a termést tönkreteszi. E pillanatban a kis úrnőt egy csinos fiatalember kérte fel táncra. A kis szalag érezte, mint pirul el úrnője s mint reszket egész testében. Oh, ez Ő ! gondolta s figyelni kezdte a beszélgetést. Az a szerelem magasztos témája körül forgott .... Az ifjú rajongva beszélt a legnagyobb földi boldogságról : mikor két szív egymásra talál, megértik egymás titkos szózatát s egyesülnek a nagy, igaz szerelemben örökre elválhatatlanul. Édes, hízelgő szókat suttogott a lánynak s ő hallgatta némán, elpirulva. Teljesen átadta magát az édes gondolatoknak. Megfeledkezett mindenről: bálteremről, a körülöttük nyüzsgő emberekről s csak az ő villogó szempárját látta, csak az ő karjának gyengéd szorítását érezte, amint szinte elbódultan lejtették körül a termet. S az ifjú kérte a leányt, adjon neki valami kis emléktárgyat, mely örökké emlékezetébe hozza életének e legboldogabb estéjét. A leány gondolkozott s azt felelte: „Majd ha vége lesz a bálnak." A kis szalag nyugtalan lett s szerette volna tudni, mi az, mit úrnője az ifjúnak adni szándékozik : majd ha vége lesz a bálnak. Kíváncsisága nem sokára kielégítést nyert. Hajnaltájban kis úrnője lovagja karján s a mama kíséretében elhagyta a termet s a ruhatárba mentek. A fiatalember itt udvariasan felsegité a belépőt a hölgyekre s kis ideáljának fülébe súgta : „Emlékszik az Ígéretre ?" A leány zavarba jött, majd rövid gondolkodás után hirtelen a kis szalaghoz kapott s azt gyengéden kibontotta hajából. Kezében tartotta s hosszasan, búsan nézett kedves szalagjára, jó barátjára, kitől most talán örökre meg kell válnia. Majd szenvedélyesen szoritá még egyszer, utoljára szívéhez s egy búcsucsókot nyomott rá. Azzal átadta a fiatalembernek, kit egészen meghatott ez a búcsuzkodási jelenet. O is megcsokolta a drága kis szalagot a kabátja zsebebe, szíve fölé helyezte el. Pedig a tőrvény világosan elrendeli, hogy nanden birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt legkésőbben azonban március hó végéig, a belsőségekben, majorokban, szőlőkben, gyümölcsökben és kertekben levő fáit és bokrait a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyófészkektől megtisztitani és lepketojásokat elégetni. A később mutatkozók — megjelenésük alkalmával pusztitandók, mert aki a hernyóirtást elmulasztja, kihágást követ el és száz koronáig terjedő pénzbirsággal büntettetik és ezen felül az irtást a mulasztó tulajdonos költségén a község elöljárósága hajtja végre. Gyümölcsfáink legkártékonyabb hernyói: a galagonya lepke hernyója, ennek szállongó pilléje tojását a gyümölcsfa levelére tojta, s a tojásból a kis hernyók még julius havában, vagy augu-ztusban keltek ki. Kikelésük után rögtön hozzáfogtak rágáshoz, meghámozva azt a levelet, amelyen ő maga lett. A sok apró jószág a levélről annak nyelén át a hajtásra és onnan megint visszafelé a levélre vándorol és minden egyes hernyócska ilyenkor egy-egy szálat bocsát a szájából s azzal a levelet nyelénél fogva a hajtáshoz köti, sokszor elébb összehúzza, mintegy összesodorja, s csak azután köti a hajtáshoz, s ezért zörög az a levél egész télen a fan. A hernyónak ez a fajtája csak 1—2 levelet köt össze, ellenben az, amely az egész hajtás összes levélzetét fonta össze, úgy, hogy az összecsomózott száraz levél majdnem ökölnyi csomóban látszik meg a gyümölcsfa ághegyén : az a sárga faru pille hernyójától származik, előbbit kis, utóbbit nagy hernyófészeknek nevezzük. Ez a két hernyófészek csak lombhullás után tűnik fel. Télen, vagy kora tavasszal a hernyófészkeket, ha lehet, kézzel leszedjük, magas törzsű fáknál hernyózó-ollóval vágjuk le a hernyófészkes ághegyeket. Igen magas fáknál alkalmas létrákat veszünk igénybe. A leszedett vagy levágott hernyófészkeket elégetjük. De vannak olyan hernyók is, melyek a telet tojás alakjában húzzák ki. Egyik másik esztendőben az öreg gyümölcsfák cserepes hejkérgét, kerítés karókat vagy faépületeket, ha meg-meg nézzük föltűnik, hogy azon sajátszerű foltok vannak. Olyanok ezek, mintha valaki egy kis darabka tüzitaplót ragasztott volna oda. E foltnak legtöbbje csak olyan nagy, mint a régi négy krajcáros. Ha az ilyen follot kissé megkaparjuk, azt tapasztaljuk, hygy az csak lazán tapadt oda s tulajdonkeppen finom szőrből áll, mely tömött szőr azután sok, néha 3—500 drb mákszemnyi nagyságú sárgás szürke tujást takar. Ez nem más, mint egy igen kártékony lepkének, a gyapjas pillének kitelelő tojása, az ebből kikelt hernyó nem egyszer tette már tönkre laposerdőnket, s nagy kárt okozott gyümölcsöseinkben. A gyapjas pille tojását egyszerűen lekaparjuk a fatörzséhez közel tartott valamely edénybe vigyázván arra, hogy a tojás szanaszét ne peregjen. Ezzel azonban a kártákony hernyók sora kimerítve nincs. Ha a középtörzsü vagy a fiatal ták vékony hajtásainak ághegyrit gondosabban megnézegetjük, fel fog tűnni egyik-másik esztendőben, hogy ezeken az ághegyeken sajátszerű gyűrűk vannak. Ez ekkor a két, vagy három utolsó előtti szem (rügy) között van, és míjdnem félujnyi széles szürke övecske alakjával bír, mely a hajtást egészen körülveszi. Ed nem lehet az ághegyről lehúzni, mert igen erősen van oda illesztve s azon felől igen kemény is. Az egész olyan, mintha mákszemnyi szürke szinü s tömérdek sok mennyiségű gyöngyöcskéből volna összeragasztva. Ez a gyűrűs pille tojása. Egy-egy tojás gyűrű 3—4000 petéből van összeillésztve. A gyűrűs pille tojást első pillantásra nehéz ugyan észrevenni, de gondos szem megtalálja azt is, s akkor a hernyózó ollóval szedjük le. Ugy ennek, mint a gyapjas pille tojását mindig csak szabad tűznél égessük el, vigyázva, hogy az eltüzelés mindig csak apránkint történjék, mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az felrobbanna, szétvetné az összes petét s akkor a peték összeszedése újabb munkát adna nekünk. Éppen e veszedelmes robbanás miatt nem szabad a lepketojást sem a kályhíban, sem a konyha tűzhelyén elégetni. A téli hernyózás alkalmával gondosan takarítjuk meg a fák törzsét. Az elváladozó kéieg, valamint a törItt a kis szalagnak — teljes nyugalomban — alkalma volt tűnődni a történtek felett. Bár a megható búcsúzkodás bizonyságot tett neki afelől, hogy úrnője mennyire szerette, mennyire ragaszkodott hozzá, mindamellett nagyon rosszul esett neki, hogy bár oly nehezen, de mégis megvált tőle. Az igaz, hogy azért tette, akit még jobban szeretett, de ez nem mentség ... El is határozta hirtelenében, hogy megbosszulja magát, mihelyt erre alkalom kínálkozik. Az alkalom nem soká váratott magára . . . Midőn az ifjú, zsebében a féltett kincscsel hazaért, első dolga volt, hogy a drága kis szalagot össze-vissza csókolta örömében. Majd letette az asztalra, leült vele szemben s gondolkozni kezdett. Megelevenedett előtte az elmúlt éj minden kellemes emléke . . . Látta a szeretett kis lányt, amint piiulva s elmélázva hallgatja az ő szerelmes suttogását s szelid, ábrándos szemeivel oly édesen tekint reája. Szinte újra érezte, mint szorítja meg kezét sokatmondólag az a pici kacsó a búcsúzásnál . . . De egyszerre elborult az ifjú arca. A kétely szállt szívébe . . . Vájjon úgy volt-e s nem-e csak az ő szerelmes fejének képzelődése az egész ? Vájjon ő érte pirult-e el lány s nem-e csak az első bál izgalma vont pirt rózsás arcára ? . . Talán a tekintete is közömbös volt s csak ő vélt belőle szerelmet kiolvashatni ... A kézszorítás sem volt más, csa'i egy közömbös idegen rideg kézszorítása, minek az ő bohó fantáziája tulajdonított jelentőséget ... De mégis, miért adta akkor neki a szalagot ? A szalagot, mit bizonyára nagyon szeretett. Itt eszébe jutott az ifjúnak a bucsuzkodási jelenet. Meghatva tekintett az előtte heverő kis szalagra s tovább fűzte gondolatait. De hátha az egész csak komédia volt, csak arra való, hogy elbolonditsa elcsavarja az ő bohó fejét s azután a szemébe kacagjon rettenetes gunynyal ? Nem, erre ő nem lenne képes ... De mégis ... ki tudja ? . . Ekképen tépelődött az ifja s közben teryerére hajtva fáradt fejet, elszundikált ... A lámpa langja