Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-09 / 28. szám

2 28-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. julius 9. aég jellemzi ót Hivatalos teendői végzésében pontos. Kiterjeszti figyelmét a vármegye nagy közgazdasági érdekeire (ármentesitó-tírsulat, ujab > vasúti vonala : megteremtése, házi ipati ágak bevezetése) hazafias kulturtörek véseire, (Bessenyei-Kör, népiskola-ügy), társadalmi életére (a legkülönbözőbb jellegű intézmények lelkes pártfogója). — a hivatalnoki karnak szeretetteljes, jóindalatu, igazságos főnöke, a kinek nein/s igyekezetével e vármegye minden közéleti jelentóségébeu módunk van találkozni, úgy, hogy túlzás nélkül uondhatom: valóságos minta-fóispán, a kinek elvesztése egyelőre talán pótolhatatlan kárt okozna vármegyénk közéletében. Éu, mint ellenzéki ember tudom, látom, érzem, hogy főispánunk van olyan alkotmányos érzelmű, hazafias meggyőződésű férfiú, mint bárki más. Ép^n azért hiszem, hogy vármegyénk közönsége talán már legközelebbi közgyűlésünk idején módot fog találni arra, hogy a maga törhetetlen ragas'.kodá-áról biztosítsa kiváló főispánját, s igy adjon neki erkölcsi erőt és készséget ahoz, hogy a jelenlegi, működésében az alkotmány szigorú feltételeinek egyáltalán meg nem felelő kormány uralmon léte idején is, folytathassa köztünk áldásos, hazafias missióját. Ter nészetes, hogy a mint positiv törvénytelenséget kívánnának tőle. teljes lélekkel csatlakoznánk mi is, sót meg is várjuk, — s ebben nem fogunk csalatkozni, — lemondását, de akkor ó maga személyileg még nagyobbá nő a közbecsűlésben " Eddig tartott a beszélgetés, a mely érdekesen jellemzi napjaink politikailag izzó légkörét. A kiváló tekintélynek örvendő férfiú tudtommal fedik a vármegye egész közvéleményét, politikai pártkülönbség nélkül s igy van rem'nyem arra, hogy e vélemény a vármegye valamelyik jelesebb fiának ajkairól, a legközelebbi tanácskozások alkalmából, kifejezést is fog nyerni. —ő A viharágyu. Vagy kilencz esztendő múlhatott el azóla, hogy a jégfelhők birodalmával az ellenségeskedések megkezdődlek és eldördültek az első ágyuk. Egy kis stájer városkának erélyes polgármestere nem volt hajlindó békén tovább tűrni az elemek garázdálkodását a város birtokán, megizente teh it a háborút. A mozgalom terjedt és néhány év alatt átlépte határait nemcsak a városnak, hanem az országnak is. A nagy háborúnak immáron vége. Csak guerillaharcz az, a mi még folyik: a vezérkar lerakta a fegyvert Gráczban. Agyúval jégverés ellen védekezni olyan eszme, mely már régebben kisért, most csak ugy támadt föl ujbol a nagy közönség soraiban és eleinte csak ott is terjedt tovább. Gazdák, a kik közvetlenül érezték rettentő súlyát ama veszedelemnek, mely még az aratás, avagy a szüret előtt való napon is valóságos Demokles kardjaként lebeg vagyonunk fölött; mindenképpen védekezni próbállak e veszedelem ellen. De honnan tudjuk hát meg, hogy valamely védekezés, kísérlet, vagy mondjuk, orvosság beválik-e, vagy sem ? E-re két mód volna. Először, ha tökéletesen ismerjük a bajt, vagy veszedelmet, annak előidéző okát és lefolyását — akkor esetleg találhatunk olyan óvszert, melytől a priori remélhetjük, hogy be fog válni, hogy sikeres lesz majd a védekezés. Egészen bizonyosat azonban a legtöbb esetben csak a kísérlet m gtörténte után ítélet után. A gyilkost levitte a börtönőr a földalatti zárkába, mely a sötét, alig másfél méter magas folyosó végén volt. E„-y apró kis lyukon bujt keresztül a nap, a világosságot adó sugár nem tudta a bűzhödt, alacsony helyiséget megvilágítani. Úgy élt a rab itt, mint egy ólban. Elhangzott az imént az ítélet. Tíz esztendőt kapott, amiért meg akarta ölni a feleségét. Hüt'enségen érte az asszonyt, baltát ragadott és a fejére ütött. Nem halt meg az asszony, hetekig nyomta az ágyat súlyos betegen, s mire felépült s a tükörbe nézett, sirva roskadt össze. A baltacsapás az arczát érle s egészen eltorzította. A szép piros ajk elgörbült, a szabályos orr összelapult, a fekete szemek alatt nagy forradásos sebhely tátongott. Vége a szépségének, a fiatalságának, az életnek ! Jobb lett vón,' ha megölte volna az ura. Jaksics András a tárgyaláson látta először a feleségét a szörnyű eset óta. M gdöbbent. Csak a hangjáról ismert a feleségére. Ei hit az az asszony, akit ha'álosan szeretett s aki oly gonoszul megcsalta őt? C-ak a szaváról ismert rá. A hangja még a régi volt. Jaksicsné keserű gyűlölettel vallott az ura ellen. Hogy iszákos ember, izgága volt. Sokszor megverte és arra is bujtogatta, hogy a szeretőjétől pénzt fogadott el. S mert nem adott pénzt neki az asszony, ezért akarta megölni. Gonosz hazugságok voltak ezek, pokoli gonoszság kellett hozzá, ilyeneket vallani a férj ellen. Jaksics anynyira megdöbbeni a kegyetlen ragalmak miatt, hogy nem tudóit véd okezni. Ötölt-hatolt a be?zédeb_n, vallomása ingadozó volt, a menlő tanúit nem tulta felhasználni s igy történt, lio^y a 'ekintetes királyi törvényszék bűnösnek mondta ki a hitvesgyilkosság kísérletében és tiz nehéz esztendőt mirt reá. Kábullan dűlt a rab a priccsre. Tiz év! AzaLtt tiz szer e'pxsztulhat! Tiz év ebben a sötétségben, a föld ali.lt, emberek nélkül, asszony nélkül. Azt még a legmondhaluni. Ez utóbbi volna tehát a második, kevésbbé tudományos ugyan, d: annü pr.iktikusabbb és tökéletesebb ni',,oldása a kéidésnek és e megoldás azonfelül azért is értékes, mert feleletet ad akkor is, ha a baj eredete, lefolyása előttünk egészen ismer. tlen. Ama szám'alan jégeső-teória közül, melyeket eddig fölá'litotlak, egy sincs, a melyn k sokkal több létjoga lenne, mint a másiknak; leelöljeiib azt mondhatjuk, hogy vannak elfogadható, alig alig elfogadható és rossz teóriák a jégesőről, de köztük a 1 gjobb is csak teória, a szónak a legbizalma'lanabb értelmében. Mivel előre nem tudjuk m Lmondani azt, vájjon lesz-e sikere a viliarágyuval való védekezésnek vagy sem, erre a kérdésre egyes egyedül a kísérletektől remélhetünk határozott felelelet. Igen, cs ikhogy e kísérleteket szigorú lelkiis meretességgel, a legnagyobb tárgyilagossággal nagyojb területeken és hosszabb időn keresztül ki h véghez vinni. A vdt siker nem mindig siker. Egy zivataridény alatt igen sok, nagyobbára ártatlan telhőre lövünk. Szerenc ére sok év ellelik, mig egy területet a jég alaposan tönkrever. Az évek legtöbbjéb n nincs is a környéken számb '.vehe ő jégeső és ha van is, szerencsére nem szokott mindig mindnyájunkat fölkeresni, hanem talán csak a harmadik szomszédot. Lövünk tehát százszor is addig, mig egy eset akad, midőn a vélelembe tonyleg szükség lett volna. Igen könnyen hajlandók vagyunk azonban minden egyes esetei, midőn val ímely gyanús, sötétebb kinézésű felhő békességben elvonult, ágyúink javára elkönyvelni. M 'g olyan esetedben is, mikor kárt tesz a jég, készek vagyunk a mentséggel: kevés volt az ágyú, vagy későn kezdtünk a lövéshez: hane.n, ha egyáltalán nem lőttünk volna, bizonyára igen sokkal nagyobb lett volna a kár és igy tovább. Eveken át folytak a vedekezések európa-szerte. Ezen óriásu méretű kísérletezés eredménye legtöbb esetben — főleg a hol szigorulib volt a krilika — negatív volt, vagyis számbavehető hatás egyáltalán n m volt megállapítható. Néhol kétrs néhol kedvező volt ugyan az eredmény; e kisérlelek megbízhatóságához azonban — a mint kifejtettük — sok kétség férhet és ha egyes helyeken sikerült is valóban feltűnő essteket fölmutatni — például, hogy a jégeső hatása közvetetten az ágyuk raj vonala előtt megszűnt — azért ez esetek ily óriási mennyiség között igen kis szazalekot képviselnek ugy, hogy bízvást a puszta véletlennek tulajdoníthatjuk őket. De a szakértők, a kiü ele a megfigyelések eredtnenyét terjesztettek, megelőző beható tanulmányozás utan szótöbbséggel ami meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a viharagj uzás hatása a jégfelhőkre legalább is kétséges. Ezzel megkezdődött a nagy leszerelész, bár mi is tartanak még a kis rletek és sok helyen folyik a védekezés. A makacs híveknek csakugyan sikerült is az éneklő madarakat elriasztani, egyéb poziliv eredményt azonban — sajnos — nem konslalalbatuuk; legfeljebb míg azt, hogy idetlen vedekezési kísérleteik közben egész vidékeket megfosztanak a csapadéktól kitéve azokat az aszály, a rossz termés csapisanak. Valljuk be hat, hogy bizony kissé messzire mentünk. N m : messzo-jövőbí, hanem : messze a múltba, őseink taltosainak és időc=ináloinak boszorkánykonyh ijába. Egy kis atavizinus volt ez, mely minden fejlődésnél megnyilatkozik és legyünk rá büszkék, hogy sikerült mihxmar megszabadulni tőle. A természeti erők irányítását haialmasabb kéz tartotta fönn m igának. S ha forró nyári napokon az azúr kék eget tornyosuló sötét fellegek lepik el, bizony ezu'án is csak összetett kézzel függesztheti a gazda aggódó szemeit az égre, hogy áld-e az a kéz, vagy pedig ökölbe szorul. Tanitői gyűlés. A „Szabolcsvármegyei Tanito-Egyesü'e!" XXVII. evi rendes nagy gyűlését f Ii i 3 án Nyíregyházán a', ag. h. ev. központi Iskola díszteimében Orsovszky Gyula elnöklete alatt több mini 100 tagtárs és a vármegye legkiválóbb előkelőségei jelenlétében, illetve részvételével tartotta meg. Jelen volt M lt. Br. Feiliizsch B rlhold Szabolcsvármegye közlisztelelb jn és szeretetben álló főispánja, Dr. Wilt György ker. tanfelügyelő, Dr. Jósa könnyebben tudti elviselni, nagyon megutálta a nőket. Hazugok, ravaszok, gyöngék és amikor gyűlölnek, képesek minden gonoszságra. D kejes bosszú:rzet járta át, amikor a feleségére gondolt. Hogy megcsunyult az a szép arcz ! Olyan mint egy erdei banya, nem való arra, hogy emberek közá járj in ! Tö ibé nem fog szerelmeskedni, nem fog többé senkit sem megcsalni. Tónkre van téve az élete. Igy van helyesen. — Ő engemet börtönbe vitt, meggyalázta a nevemet. Én elvettem a szépségét. Az enyem volt. Jogom volt hozzá. Jaksics Andtáí visszagondolt arra a szörnyűn ipa. Hogyis történt ? Fuvarba m nt a t.jiényi vásárra, ahova az árendást vitte. Ugy volt, hogy csak két nap múlva térnek vissza. Az árendásnak azonban nem tetszet' a vásár és tovább ment a hetedik halárra. Jaksics a hitvány lovaival nem akart ilyen messze ú ra menni s még aznap visszatért. Este érte el a faluját. Gyanakodni régen gyanakodott már a feleségére, s ahogy a hiza felé közeledett, fölébredt benne ismét a féltékeny gyanakvás. — II i rossz az asszony, akkor most kell, hogy megcsaljon, gondolta. A kocsival megállott az utczaszeglelen. Keresztül vetette magát a léczből való kis kapun. A konyha nyitva volt. A szoba zarva D b lülről besz lge(é=t, csókok ezuppanását hallotta. Ez elvelte az eszét. Baltát ragadott, egy csapasra bezú la a? ajtót. Akkor már a leg;ny kivetette magát az ablakon. Az asszony térden allva, rimánkodva fogadta. De Ja;sics nem lnllotta a bírását, könyörgését. Lec-apotl a balta a halálra rémült asszony halovány arczába és vér ö nlött végig a pidlon. Szép, forró, piros, bűn ás vér. Aztán a', elöljáróságra ment Jaksics András. Szépen elmondott mindent a jegyzőnek, jöttek aztán a csendőrök, bevitték a városba — Kar! .... Milyen szépen is indu't az ő életük. Ugy szerették egymást, mint a galambok. Az'án elhidegült András vármeg énk tudós főorvosa, Bogár L-ijos h. polgármester Nyíregyháza város kép iselet ben, Dr. Prok Gyula ügyvéd stb. Orsovszky Gyula elnök szép beszédben méllatta a nevelve tanítás fontosságát, a társadalom és szülők kö'.elessigeire figyelmezi;!ve, a szép számban megjelent tagtársakat kötelességük hű, odaadó és pontos teljesítésére serkenlve, szíve mélyebői üdvözölve úgy a magas rangú vendég ket, mint a tagtársakat a gyűlést Isten segítségül hívásával megnyitja. Napirend elölt elnök őrömmel jelenti, hogy báró Feilitzsch B r.hold főispán úr és dr. Wilt György kir. tanlelügyelő ur az egyesület alapiló tagjai sorába az alapitó tag 1 j (60—60 kor.) lefizetese mellett beléptek. A gyűlés e tényt örömmel vette tudomásul s a két magas rangú alapitó tagot lelkes ováczioban részesítette. Ezután elnök f Ihivására a lelépő főjegyző olvasta fel az egyesületnek két évi (1903. julius 2 — 1901 jul. 2-ig) működéséről szóló jelenlését, mit közgyűlés jóváhagyó tudomásul vett. Szabolc=vármegye r.geszeléről részleteiben ig, n é d' kes és vonzó előadast tartott dr. Jósa András vármegyei főorvos. 0 a föld s így a többi égi testek kialakulásának idejét nein hat, hanem körülbelül 12 ezer évvel viszi vissza. Állításait lutalmas érvekkel igazolj i. Tudományos fejtegetéseit a kőkorszak (csiszolatlan, csiszoli) bronz korszakon keiesztül vitte. Meglepő példákkal illusztrálva előadását itt is, ott is. A hallgatóság figyelni 'l mindvégig lekötve tartotta úgy, hogy szabad ekadásanak vég zlével a derék tanítók lelkes élj nzéssel és lapssal honorálták a tudós főorvost, élvezetes tanításáért s egyben jkönyvileg köszönet is szavazlalo t a közgyűlés által. Ezután Kubacska István jköri elnök tartotta meg szívhez szóló és megható beszédét néhai Pazár István ág. ev. ig. tmitó felett. Szépen kidolgozott beszédjeért közgyűlés jkönyvileg köszönetet szavazott s egyben a m gt oldogult legidősb fiihoz, mint c-aládlőhöz jkönyvi kivonaton ié=zvetiratot intézett s egyben biztositotta a csaladot, hogy néhai Pazár István emléke az egyesület életeben, érdemei és nemes cselekedetei, az egyház, a város, a haza javára tett kiváló munkásságai miatt mindvégig élni fog. A biráló bizoltság jelenlése alapján : .Mennyiben folyhat be a tanitó községe anyagi helyzetének javítására" czimü tetelre beérkezett pályamunkára a pályaaíj nem adatott ki, hanem a közgyűlés elhatározta, hogy e téléit újból kitűzi kidolgozásul es pedig jutalmul nem 30, hanem 50 koronát tűz ki, az abszolút becsű munkára. A számvizsgáló bizoltság jelentése az egyesület pénz- és könyvtár állapotárol ludomásul vétetett. Az Eötvös-alap országos tanitoi segélyegyesület jótéteményeiért folyamodok kérelme ügyéb.n kö'.gyűlés akként intezkedett, hogy három tanitó (iát a FerenczJozsef Tanítók Házába, részint ingyenes, részint féldijas helyre leendő fölvétel végett ajánltatott a központban. Az általános tisztújítás a kővetkezőképpen ejtetett meg. Elnökké egyhangúlag Oisovszky Gyula választatott meg. Alelnökök lettek: S'.offui Lajos és Bicskay István. Főjegyző: Ozvald József. Aljegyzők: Pataky Lajos és Stoll Ernő. Választminyi tagok: B n Lajos, Király Imre, Szabó Endre, Buhmann Andor, Lengyel József,Mácsánszky Lajos, Szabó Antal, Dömötör Ferencz, Nánissy Gyula, Szombathy Lnre, Délcz< g Sándor é- Szabó Gyula rendes; Rédl Ferencz, Vargha János, Ha'vany József és Józan József póttagok. A magyarországi tanítók ors?ágos bizottságába alapszabályszerűleg közgyűlés által megválasztattak: Orsovszky Gyula, D.'lczeg Síndor és Bacskay Islván. Az 1905. évi augusztus hóban Budipesten tartandó Eötvös-alap orsz. lanitói segély-egyesület és a tanítók orsz. bizottsága ez évi közgyűlésére képviselőül választatott: Orsovszky Gyula elnök. Pálya kérdesek, vitatételek kitűzése után közgyűlés d. u. 2 órakor végett ért. Ezután a .Korona" nagyvendéglőben több mint 100 terítékű bankett volt. Eoéd alatt és ulán szellemeaz asszony. Erős lett felette a rossz, a vérén nem tudott uralkodni. És most vége mindennek. Az asszony csúf lett, a férfi börtönbe került. Vege mindennek, megvan rontva fiatal életük. Jaksics András azon vette észre magát, hogy sír. Siratja az elpusztult életet, nemc-ak a magáét, hanem az asszonyét is. Mert jó asszony volt az, a mig meg nem rontották l ... . Csikorog a tölgyfaajtó, belépett a börtönőr. A hóin lyból kicsillant a szuronya. — Kelj fel kilenczes szám! Az ügyész ur megengedte, hogy a feleséged meglátogathasson. A rab fölriadt. — Az asszony! Mit akaihil? Nern volt ideje gondolkodni, .-írva, zokogva rontott be az asszony és leborult a pricscs elé. — Bocsáss meg Andris! Tiz évet kaptál miattam. Tiz évet. C-ak amikor megtudtam, éreztem, hogy az ördög szállta meg a nyelvem t, amikor ellened vallottam. Mi gszált az ördög . . . Megölted a szépségemet. — Hát minek jöttél? Mit akarsz még? — Bocsáss meg. Éi megcsunyultam, te tiz eszteni dőt kaptál. Én nem kellek már senkinek, te rabviselt ' ember letté

1. Most már még inkább összeillünk. — Te utálsz Ezért vittél a romlásba. — De megbántam. Éi ha kikerülsz tiz év mnltán, én várok rád. Mert ha összetartoztunk akkor, mikor a pap összeadott, még inkibb összetart mii ket a mi nagy nyomorúságunk. Én várok rád. Vissza jösz? Jaksics András gondolkozott. A sötétben nem látta az asszony arczát. Csík a körvonalait, s azok a régi szép, szabályos arezot mutatták. — Vissza, mondta aztán. Fekete Gáspár.