Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-30 / 31. szám

2 31 -ik szám. N Y I R V I D É K 1905. juliu

s 30. Az évente összegyűjtött összeg egy negyed része már abban az esztendőben olyan gyermekvédő egyesületek és intézetek segélyezésére fog fordíttatni, a melyek a támogatást igénylik és működésüknél fogva megérdemlik. A begyült ősszeg többi része az Agrár- és járadékbanknál tókésittetik Ezt az eljárást fogják követni mindaddig, amig az összegyűjtött alap kamatjövedelme elégséges lesz arra, hogy az évi szükségletet teljesen fedezz*. Ezzel megismertettem nagyjában a liga szervezetét és czéljait is. Ezeknek a czéloknak megvalósítására hívom fel Szabolcsvármegye társadalmát!! Lépjünk be a ligába, állásra és foglalkozásra való tekintet nélkül mindannyian, kik a szegény és elhagyott gyermekek sorsán könyörülni akarunk, mert hiszen mindenki szivében él az a tudat, hogy ezen gyermekeknek megmentése emberi és hazafias kötelesség. Mindazok, akik e nemes ügyért lelkesednek, küldjék belépési nyilatkozatukat báró Eiel3heim Gyulai Lipót czímére: Budapest, Tárnokutcza 5. sz. Hazafias üdvözlettel: Berkesz, 1905. julius 25 Gróf Vay tiáborné. A 40-e8 bizottság ülése. A vármegye julius hó 12-én tartott rendkivülij közgyűlése tudvalevőleg bizottságot küldött ki, a nemzeti ellenállásnak Szabolcsvármegyében leendő szervezésére és irányítására. E bizoltság e hó 25-én tartotta meg első ülését, amelynek jegyzőkönyvét az alabbiakban egész terjedelmében közöljük : Jegyzőkönyv, felvétetett Nyíregyházán, 1905. julius hó 25-én, Szabolcsvármegye által kiküldött intéző bizottság ülésének lefolyásáról. Jelen voltak : Gróf Dessewffy Aurél, Bory Bela társelnökök, Szikszay Pál alispán, Fejér Imre t. főügyész, Péchy Gyula árvaszéki elnök, Olchváry Pál, Okolicsányi Dezső, Angyalossy Pal főszolgabirák, Gencsy Albert, gróf Dessewffy Dénes, gróf Dessewffy Béla, gróf Pongrácz Jenő, grof Vay Ádám, gróf Vay Tibor, id. Okolicsányi Lajos, Kállay Leopold, Szunyoghy Bertalan, Várady István, Uray Miklós, ifj. Okolicsányi Lajos, Gőrömb >y Péter, Farkas Balázs, Blau Pál, i<f. Korniss Ferencz, Bleuer Lajos, Szabó Miklós, Tóth M. György, Oiah József, P. Szabó Balázs és Mezössy Béla bizottsági tagok. 1. Bory Béla megnyitván a gyűlést, felkéri a kiküldött bizottság tagjait, hogy Szabolcsvármegye közönségének 389—1905. Bgy. számú határozata folytán a bizottsági tagok saját kebelökből elnököt választani szíveskedjenek. Maga részéről a bizottság elnökéül ajánlja gróf Dessewffy Aurélt. Az intéző bizottság egyhangú határozással a bizottság társelnökeiül gróf Dessewffy Aurélt és Bory Bélát választja meg, kik is ezen megbízatást, a bizottsági tagok lelkes éljenzései között köszönettel elfogadják. A bizottság jegyzőjéül Mikecz Dezső vármegyei főjegyző választatik meg, azon ügyekre vonatkozólag azonban, a melyeknek előadása akár sze mélyi, akár hivatali állásánál fogva a főjegyzőre nézve törvényes akadályokkal járhatna, ezen ügyeknél a jegyzői teendők vitelére a bizottság, mint előadót Mezössy Bélát kéri föl. Bory Béla elnök ezt határozatilag kimondja. — Lám, lám. Selmei dühösen folytatta : — Én tudom, hogy milyen skandalumok döntötték meg a válást. Undorito skandalumok. Hónapokon át vájkáltunk egymás veséjébe. Bocsánat, ez igy van. Még a tettlegességtől sem riadtunk vissza. Azaz, a nőm nem riadt vissza. Micsoda bestia! Bocsánat, nem mondhatom el a részleteket. Nem mondhatom el. Tiltja a tisztesség, a köznapi értelemben vett szemérem. Azért mondtam, hogy szörnyűség. Tetszik érteni ? — Egyáltalában nem. — Nem ? Csodálom. A szép utitársnő kidobta a czigarettát az ablakon s a legnyugodtabb hangon folytatta : — A mi válásunkat semmiféle skandalum nem előzte meg. Férjem elpazarolta vagyonát s otthagyott egy más nő miatt. — Egy más nő miatt ? — kérdezte Selmei kissé bambán. — Ugy van, egy más nő miatt, aki gazdag volt. — Ugy ? Értem. Eszerint a nagyságos asszony nem gazdag ? Selmei észre sem vette, hogy milyen ostobaságot, illetlenséget kérdezett. Egész bizonyosra vette, hogy az, akivel beszél, hirhedt kalandornő. Azzal szemben nincsenek társadalmi kötelezettségek. — Folytatta az indiszkrét kérdezősködést : — Mióta férje elhagyta, a saját ügyessége után él, ugye bár? — Ogyisség? Nem tudom, hogy annak nevezhető. Csodálkozom. 2. Tárgyalás alá vétetett a kiküldölt bizottság munkarendje, hatáskőre és illetékességi kérdése. Többek hozzászólása után a bizottság erre vonatkozólag egyhan gulag a következő határozatot hozta : A bizoltság ülései zártak, azoknak egész lefolyásáról azonban a nyilvánosság helyes informálása czéljából minden egyes alkalommal a bizottság jegyzőkönyvei a közönség tudomására hozandók. Hatáskörét a bizottság a vármegyei közgyűlés határozatának szelleméből kifolyólag akként állapítja meg, hogy a kiküldött bizottság a váimegye közönsége részéről oly czélbó4 alakíttatott meg, hogy a törvényhatósági közgyűlésnek többszöri összt hívása elkerülhető legyen. Igy tehát a bizottság azon hatáskört tulajdonítja magának, mely megbízóját a törvényhatósági köz gyűlést megil'eti, természetesen összes hozandó határozatai végleges jóváhagyás, illetve elfogadás czéljából a legközelebbi rendes vagy rendkívüli közgyűlés elé lesznek terjesztendők. Szikszay Pál alispán kijelenti, hogy a bizottság hatáskörének ily módon való meghatározását tudomásul veszi és a maga részéről is ígéri, hogy miután teljes tudatában van annak, hogy a bizottságot, összes intézkedéseiben a törvények tisztelete, az alkotmány épségben tartása és a tiszta hazaszeretet fogják vezérelni, ezen az alapon a bizottság hozandó határozatainas érvényt szerezni úgy ő, mint tisztviselő társai elengedhetetlen kötelességüknek fogják tekinteni. A bizottság egyhangú helyesléssel és köszönettel veszi tudomásul a vármegye alispánjának kijelentését. 3. Bory Béla előterjeszti br. Fehérváry Géza és kormánya által a törvényhatóságokhoz leküldött u. n. intőszózatot. Miután Szabolcsvarmegye közönsége a maga alkotmányos és törvényes álláspontját 1905. julius 12-én tartott közgyűlésében kifejtette, a bizoltság ezúttal szükségtelennek és méltóságán alulinak tartja, hogy egy erőszakos és minden törvényes alapot nélkülöző lendelet czáfolgatásaba bocsátkozzék, ép ez okból annak, mint tárgytalannak, irallárba tételét javasolja a törvényhatósági közgyűlésnek és a törvényhatóság összes tisztviselőitől elvarja, hogy a váimegye közönségének hatarozatait magukra nézve minden körülmények közölt irányadónak fogják tekinteni. 4. Bory Béla bizottsági elnök határozat hozatalát kívánja a tekintetben, hogy uii történjék a béke.'étszáni kiegészítése czéljából behívóit tartalékosok, illetve póttartalékosok behívóival és a hadseregbe önként belépni kívánók belépési bizonyítványaival? Az intéző bizoltság beható vita után, melyben gróf Dessewffy Aurél, id. Korniss Ferencz, Szunyoghy Bertalan és Mezössy Béla vettek részt és Szikszay Pál alispán bejelentese után, hogy az eddig érkezett ily tárgyú behívókat kézbesittette, ennek tudomásul vételével az intéző bizottság egyhangúlag a kővetkező határozatot hozta: Tekintettel arra, hogy számbavehető támpontok látszanak fennforogni arra nézve, hogy a jelenlegi kormány a tartalékosokat egészen szokatlan időben — a legnagyobb nyári munka közben — és szokatlan nagy számban nem azért hivatja be, hogy velők a törvényben előirt fegyvergyakorlatokat kívánná leszolgáltatni, hanem azért, hogy az ily módon behívott legénységet, rendes sorhadi szolgálatra — minden törvényes alap nélkül — bizonytalan ideig tartsa vissza és igy e — A mások zsebében, — gondolta magában a megriidt fantáziájú fdkereskedő, — aztán szomorúan fol) tatta: — Persze, persze, az élet sok furcsaságot produkál. Ilyen svép asszony . . . Hm ... Az enyém is szép volt. A fogai ugyan ... De ez nem tartozik a dologra, Nagyot sóhajtott s lecsüggesztene fejét, mint ahogy a színpadon a drámai magánjelenéseknél szokás. — Lássa szép asszony, az én esetem hasonlít az önéhez. Engem is a feleségem telt tönkre. Mert egészen tönkretett. Nekem nincs egyebem a rajtam valónál. Tudja, hogy harmincznyolcz krajczárral a zsebemben utazom. Becsületemre mondom, harmincznyolcz krajezár összes aktiv vagyonom. Mit szól ehhez ? Ugy-e borzasztó? Egy felnőtt ember, aki maholnap nagyapa lehetne. Még nem, de néhány év múlva. Mert negyvenéves vagyok, s itt állok csupaszon, meztelenül . . . Nem borzasztó az ? És tudja, miért utazom ? Pumpolni megyek egyik rokonomhoz. Ugy-e szomorú foglalkozás? Mindegy . . . A szomorúság a lejtőre sodort. Tudja, hogy reggel óta nem ettem. Egy falatot sem. Becsületemre ! Idáig juttatott az az asszony. — Csikorgatta a fogait. A szép asszeny szeméből meghatottság áradl. Lekapta hamarosan kézitáskáját s kicsomagolt belőle egy sült csirkét. — Uram, — mondotta — ön megtisztelt bizalmával, nem szahad visszautasítania ezt a csekélységei. Van hozzá egy kis jó bor is. — De asszonyom . . . — Tessék. Selmei nagyon rövid vonakodás után elfogadta a felajánlott csirkét, s noha előbb az étkező-kocsiban jól réven a nemzet ujoncz megtagadási jogát egysze rüen kijátszhassa, ez alapon utasítja az intéző bizottság Szabolcsvármegye alispánját, hogy amennyiben a tartalékosoknik fegyver gyakorlatra szóló behívói érkeznének hivatalához, éljen felira'i jogával és intézzen kérdést a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz, hogy a behívott tartalékosok a fegyvergyakorlat lejártával feltétlenül szabad?ágoltatnak-é vagy sem ? Amennyiben ezen feliratára a honvédelmi miniszter nem válaszolna, vagy felelete kitérő lenne és világos igérelet nem tartalmazna: ez esetre utasítja a bizottság az alispánt arra, hogy minden egyes behívónak a kézbesítését tartsa függőben és ugyanily irányban való eljárásra az összes járási főszolgabirákat haladéktalanul utasítsa és egyúttal az intéző bizottsági ülés megtartása végett az elnököt keresse meg. A kiegészítést es hadsereg békelélszámának biztosítását czélzó póttartalékosok behívói, mint törvény ellen«sek, nem kézbesíthetők semmi körülmények között sem és ép ez okból a bizottság a vármegye alispánját utasítja arra, hogy ezen behívóknak kézbe.-itését utasítsa vissza és ezeknek kézbesítésétől a járási tisztviselőket is tiltsa el. Utasítja továbbá a bizottság a törvényhatóság illetékes tisztviselőit, hogy az önként belépni kívánók részére szükséges bizonylatokat semmi körülmények között ki ne állítsák. Elnök a fentieket határozatokul kijelenti s s riröl Szabolcsvármegye alispánját értesíteni rendeli. I. Bory Béla elnök felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy nagyon könnyen előfordulhat az az eshetőség, hogy a vármegye közönségének valamelyik tisztviselője épen azért, mert a törvénytelen kormány rendeleteinek nem fog engedelmeskedni, felfüggesztetik, igy tehát eleve gondoskodnunk kell arról, hogy a törvényhatósági közgyűlés határozatában kilátásba helyezett erkölcsi támaszon kivül is, az ily tisztviselők anyagi megélhetése feltétlenül biztosítva legyen. A bizottság teljesen osztja elnökének aggodalmait és ép ez okbol, akár az önkéntes adózást, akár az egye ek részéről jövő adományozást nem tartja sem gyorsan kivihetőnek, sem pedig oly természetűnek, amely a tisztviselők jogos önérzetét ne sértené: ez okból egyhangúkig abban állapodott meg, hogy a lisztviselők fizetését, mint a vármegye terhét valamelyik hitelintézettől, az összes bizottsági tagok jótállásával kölcsönkép fogja felvenni, mert ezen elhatározásához Szabolcsvármegye közönsége többször hivatkozott határozatában a kellő alapot ugy is biztosította. A szükséges intézkedések megtételére kiküldetnek gróf Desseívffy Aurél, Bory Béla, Meskó László, Szunyoghy Bertalan, Blau Pál és Mezössy Béla. 6. Mezössy Béla előadó indokoltnak látja, hogy a vármegye összes polgárai figyelmeztessenek arra, hogy ez idő szerint az alkotmányellenes kormányt akár a pénz, akár a véradó kiszolgáltatásával támogatni hazafiatlan dolog, az egyház, a község és a vármegye iránti köztartozásainkat azonban továbbra is teljesítenünk kell. A bizottság kimondja, hogy ily értelmű felhívás kibocsátását szükségesnek látja és annak megszerkesztésével gróf Dessewffy Aurélt, Bory Bélát és Mezössy Bélát bízza meg, egyúttal felkéri megnevezettekei, hogy az összes községekbe kellő számú felhívásokat küldjenek, a törvényhatósági, illetve a kö zségi tisztviselőket pedig utasítja, hogy bevacsorázott, mindenestől elfogyasztotta. Csak ugy ropogtatta a csontokat. A bort is kihajtotta egy hörpintésre. Nagyon meg volt elégedve magával, vagyis azzal, hogy milyen pompásan szimulálta a félig éhenholtat. Aztán megtörölte a száját, jóéjszakát mondott s három perez múlva elaludt. Biztos volt benne, hogy hogy nem nyúlnak a zsebéhez. — Teringettet, — mondotta magában, mikor végig terült a pad párnáin, — kár, hogy professzionátus zsebmetszőnő. Olyan csinos, s a mellett olyan jó szive van . . . Mindegy, a fődolog, hogy biztonságban van a pénzem. Már a budapesti határban dübörgött a vonat, mikor Selmei fölébredt. Egyedül volt, az utitársnő eltűnt. Első dolga volt a mellenye zsebébe nyúlni s kivenni a pénztárczát. Rendben volt ... A pénz benne érintetlenül. Visszatette a tárczát s a zakkója zsebébe nyúlt, hogy a bajuszkefét kivegye. Valami papirosfelél talált a zsebében. Egy borítékot. Kivette és felbontotta. Három darab tízes volt benne s egy papiroson néhány sor: ,Az elvált asszony, az elvált férfinak Selmei nyugtalanul nézte a három bankjegyet. Mit csináljon vele i — A legnagyobb disznóság lenne, ha zsebre tenném ... És mégis, nem tehetek mást A körülmenyek . . . Zsebrevágta a pénzt s elgondolkozott. — Most már azt szeretném tudni, hogy ki ez a nő : zsebmetszőnő vagy angyal ? Nem tudom. De olyan bajos megismerni az embereket a vasúton . . . Zöldi Márton. X