Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-17 / 51. szám

2. 5

1-ik szám

. Bejelen'é ezután a fóispán úr őméltósága, hogy gróf Ponyrdcs Kálmán közig, gyakornok, tb. szolgabíró állasáról lemondott s hogy őt ez alkalombol tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezte ki. A bejelentés helyeslő tud másul vétetett. Mikece Dezső főjegyző felolvasta báró Fejérváry Géza értesítését a minisztérium újbóli kinevezéséről, az általa a minisztérium nevében a törvényhatóságokhoz intézet körlevelet, s végül Kristóffy József értesítését belügyminiszterré újból történt kineveztetéséről. A közgyűlés egyhangula,' hozott határozata a következő : Szabolcsvármegye törvényhatósága a folyó évi julius 12-én tartott közgyűlésében hozott tntarozatával legnagyobb fokú bizalmatlanságát fejezte ki a báró Fejérváry Géza elnöklete alalt mega'akult alkotmányellenes kormánynyal szemben, és annak további működése ellen óvást emelve, tiltakozott. Az azóta eltelt hónapok szomorú tanúságai arról győzted meg mindnyájunkat, hogy a Fejérváry kormány létezése és ujabbi kinevezése nyilt megsértése alkotmányunk alapelveinek, meri az országgyűlés ellenőrzési jogát folytonos elnapolasoükal kijátszván, ennek határozott tilalma ellenére, az ország közjövedelme felett rendelkezik, es őt meg nem illető jogokat vindikálva magának, a nemzettel szemben az abszolút fejedelmi akarat végrehajtójává szegődik, mely eljárása közben a legdurvább törvénysértésektől sem riad vissza és minden eszközt felhasznál a törvényhatóságok önkormányzati jogkörének csorbitásara és a vármegyék jogos ellentallásának karhatalommal való megtörésére. A törvényhatóság bizalmatlanságát még jobban hatványozza a kormány azon elitélendő magat rtása, hogy az országgyűlés tiltakozása dacára hatalmon maradva, a nemzet jogos küzdelmétől, általa be nem váltható hangzatosigéretek és jelszavakkal akarja a figyelmet elterelni es saját hatalmi céljai érdekéből u'jába áll a kibontakozásnak, melyet a nemzet, jogainak kivívása melleit, elérni óhajt. Ezen kormánynyal szemben a nemzetnek törvényes ellenállási joga, úgy mint eddig, ezentúl is érvényesítendő, attól a kormányzás eszközeit megtagadni mindnyájunknak szoros és hazafias kötelességünk, épen azért Szabolcsvármegye törvényhatósága s 4571 —1905. számú körlevélben foglalt fenyegetéseket visszautasítja és kijelenti, hogy a nemzeti úgy érdekében folyó harcban eddig elfoglalt álláspontján tántorilhatlanul kitartva, a törvényesnek el nem ismert kormánynyal szemben a nemzeti ellenállás összes törvényes fegyvereit fogja jövőben is igénybe venni. Kimondja továbbá a törvényhatóság, hogy báró Fejérváry Gézának, a magyar miniszterelnöki székbe kivezényelt cs. és kir. táborszernagynak azon eljárását, hogy az országgyűlés egyhangú határozata és határozott tilalma ellenere, az ország közjövedelmei felett saját kénye-kedve szerint rendelkezik, léhát a más pénzét felhata'mazás nélkül jogtalanul, sőt a tulajdonosok egyenes tiltakozása dacára felhasználja, úgy az egyéni, mint a katonai becsület alap elveivel ellentétben állónak minősiti és felőle táplált ezen vélekedésének az országgyűlés képviselőházához intézendő feliratában kifejezést ad, egyultal pedig jelen határozatának megküldése mellett azt a cs. és kir. táborszernagy felettes katonai becsületbiróságán ik is tudomására hozza. Kristófly Józsefnek, belügyminiszterré újból tőrtént kinevezését tudató leiratára a közgyűlés — szintén egyhangúlag hozott határozata a következő : Március 1. Milyen úditően hat az egy órai séta ... A tavasz korán, pazar sugárkévékkel köszöntött ránk. Ali, a levegő, a napsugár ! Milyen sötét gyűlölséggel gondolok a büntetőtörvenykön) v általános rendelkezéseire. A büntetőtörvénykönyv ugyanis a börtönre és fogházra Ítélnek két órai sétát engedélyez, a fegyházra itéltnek csak egy órait. Ez a legnagyobb, legdurvább barbarizmus, ilyet csak doktriner csinálhat. Megvonni a levegőt! Ölni az egészséget. Az a doktrinér, aki ezt csinalta, nem akart ölni, pusztítani. Előtte csak egy teoretikus gondolat lebegett. Csak ki akarta emelni a papiroson, hogy a fegyház súlyosabb, mint a börtön és a fogház. A theoria vitte ebbe az embertelenségbe. Hamarjában nem is gondolt arra, hogy épp a fegyházra itéltnek, ki átlag hoszszabb szabadságvesztést szenved, van több szüksége a levegőre, az élet fennlarló levegőre. Nem akart ő parciálisan gyilkolni, csak levonta a theoria következményeit. Május 1. Három hét múlva szabadulok. Fegyenc társaim irigyen neznek reám. Már nem oly közlekenyek, barátságosak, mint voltak eddig. Érzik, hogy lazulnak a szolidaritás kapcsai. Egy vén lókötő, kinek még három esztendeje van hátra, kifejezést is adott gondolatainak. Mikor tegnap reggel felkeltünk, igy szólt: — Tudom, tekintetes ur, hogy örül, hogy ettől a sok Komisz paraszttól megszabadul . . . Nem urnák való mulatság ez! Május IG. Még egy hét. Különös tapasztalásom volt tegnap. Mintha az igazgató szigorúbban, ridegebben beszélt volna velem, mint eddig. Mi ez? Azt hiszem, ertem. Most már nem a szerencsétlen rabot, hanem a becsületét N Y I R Y I D É K A magyar törvényhozás mindkét háza 1005. évi junius 2l-dikén tartott gyűlésében kimondotta, hogy az akkor kinevezett Fejérváry kormány alkotmányellenes, és annak bizalmatlansagot szavazott. Kristóffy József, kinevezett belügyminiszter, ennek dacára, a kormánynyal együtt megmaradt állásában, félreérthetetlenül bizonyítva, hogy ő, mint kizárólag a korona bizalmának birtokosa szándékozik uralmon miradni, sőt a kineveztetese óta vele szemben a nemzet minden komoly, számottevő elemének nap-nap után megnyilatkozott bizalmatlansága és ellenszenve dacára belügyminiszteri állásában magát újólag megerősítve, az alkotmányt és tőrvényeket védelmező nemzet ellen a nemzetkőzi szocialistákkal szövetkezik, azon elemmel, mely nem esak monarchikus de még csak köztársasági államformát sem akar ismerni. Ezen eljárásnak szerintünk csak két oka lehet : vagy az agynak meghibbantsága, vagy a király bizalmával való szándékos és rut visszaélés. Az első feltevést biztosra nem vehetvén, kénytelenek vagyunk a másikat feltételezni, és ennek tulajdonítjuk azt. hogy agg uralkodónkat, kit koronáztatása óta a nemzet, sűrű fátyolt boritva a multakra, osztatlan tisztelettel környezett, gonosz lelkű tanácsadói f Irevezették és ellenünk informálják és elzárják attól, hogy meghallja a nemzetnek törvényes alapból induló kívánságait. A rossz tanácsadók műve a velünk tudatott belügyminiszteri kinevezés is, melyet, mint a korona tekin lélyét és az alkotmányos szabadságot egyaránt veszélybe döntő fejedelmi elhatározást tudomásul nem vehetünk. A póttartalékosok behívása kérdésében a közgyűlés — elfogadva az állandó választmánynak lapunk mult szániában közölt javaslatát, kimondotta, hogy a hadsereg létszámának póttartalékosok behívása által való kiegészítését törvénytelennek tartja, s ehez képest a behívó jegyek kézbesítésénél minden közreműködést megtagad. A póttartalékosok hátrahagyott s esetleg nyomornak kitett családtagjai segélyezésére társadalmi akció megindítását tartja szükségesnek a közgyűlés, s ahol az kellő eredményre nem vezetne, a községi szegényalapok igénybevételére utasítja az elöljáróságot. A honvédelmi miniszteri rendeletet, mely szerint a csendőrségi karhatalom igénybevételére jogosult hatóságok közé a főispánok felvétettek, a közgyűlés a benne rejlő gonosz célzat miatt visszautasítja és tudomásul nem veszi, mert ez a rendelkezés egyedül abból a célzatból adatott ki, hogy az alkotmányellenes koimány által kinevezett főispánok beigtatásuk és későbbi működésük alkalmával a csendőrségi karhatalom felett közvetlenül rendelkezzenek és es köz nyujtassék ezeknek arra, hogy a törvényhatóságok törvényes ellenállását csendőrszuronyokkal kíséreljék meg leküzdeni. A rendelet visszavonása iránt a közgyűlés felír a képviselőházhoz s a társ (örvényhatóságokat hasonló eljárásra felkéri. Az „aikotmányvédő bizottság" december 4-diki üléséről fölvett s bemutatott jegyzőkönyv alapján a közgyűlés a következő határozatot hozta: A törvényhalósági bizottság a vármegye alispán jának a jegyzőkönyvben foglalt azon bejelentését, hogy a nemzeti ellenállás tárgyában hozott közgyűlési határozatokat megsemmisítő belügyminiszteri leirat végrehajtását megtagadta s az ellen az 188G évi XXI. l.-c. 68. §-ának c) pontjában gyökerező felirati jogával élt, tudomásul veszi. Egyidejűleg az alkotmányvédő bizottság által beadott indítvány egyhangú elfogadása mellett kimondja Szabolcsvármegye közönsége, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Zemplén és Abaujvármegyék közönségét a nemzet törvesztett ügyvédet látja bennem. Ez megmagyarázza, hogy mit várhatok odakünn. Pedig az igazgató igen intelligens, humánus ember ... De uri ember . . . nagyon tekintélyes erdélyi családból való. Május 20. Még három nap. Mikor a tárgyalásra mentem, nem voltam oly izgatott. Tudtam, hogy a törvényszék igazságos lesz velem szemben. De milyen lesz a társadalom P Remegve gondolok a szabadságra . . . Zöldi Márton. Szöktetés. Nem Zsuzsi úr volt a neve. A színészek nevezték el annak. A színészeknek rossz szájuk van. De az adott esetben a Zsuzsi úr elnevezés valami tárgyi igazságot fejezeti ki. A társulat primadonnája ugya íis, a szép Zsuzsánna egy mpon, mikor új állomásra érkeztek, azzal lepte meg a kollegáit, hogy férjet hozott magának. A férj — ne tessék a szót anyakönyvi értelemben venni — Kristóf! Ödön volt. Csinos, szőke fiatal ember, sárga bajuszszal és világoskék szemekkel. Egyelőre csak annyi tudódott felőle, hogy telekkönyvvezető volt. Az érdekes szerelmi kalandot bántó h mály borította. A színtársulat csak a fait accomplit látta. Kristófi Ödön karonfogva vezetle a primadonnát a próbákra és előadásokra. Ugy, ahogy a primadonnaférjek szokták. Együtt ebédeltek, együtt vacsoráztak s nincs okunk kétkedni abban, hogy együtt is reggeliztek. A segédanyaszinésznő, a társulat pletykáinak gyüjtőbazénje, a számos kérdezősködésre világosan, szabatosan válaszolt : 1905. deczember 17. vényes jogainak megvédése érdekében kifejtett rendithetlen és hazafias magatartásáért legmelegebben üdvözli. Egyúttal e vármegyék vezetőit, Fazekas Gusztáv főjegyzőt, Dókus Gyula és Rakovszky Endre alispánokat hasonlóan üdvözli és habár egy erőszakos és törvénytipró hatalom őket állásuktól törvénytelenül felfüggesztette is, minden becsületes ember őket ezen vármegyék igaz, hű fiainak és olyan tisztviselőknek tekinti, akikre, mint az alkotmány rendithetlen védőire, mindannyian büszkeséggel tekintünk. A Tisza-partnövedek (alluvio) kérdése és a kataszteri munkálatok. E lapok hasábjain már korábban bátor voltam felhívni a megyei közigazgatási hatóságok figyelmét ama anomiliákra, am lyeket a felső szabolcsi birtokviszonyokban a Tisza folyó zabolázhatatlan mederváltozlatása — majdnem minden tiszai járási község határában — előidez. Helyszíni s;emléim, a kérdés újabb, beható tanulmányozása után, — azt hiszem, — nem lesz érdektelen ismételten a közfigyelmet erre a kérdésre felhívni. A Tisza folyó Szabolcsvármegye felső részét Kisvarsány község határában érinti először, itt és Nagyvarsány községeknél megyehatárt képez, a birtokviszonyokat azonbaD még a községekben — a nem hosszú folyam szakaszon — kevésbbé zavarja meg. Gyúre, Bácsaianyós községek határában azonban már több zavart okoz a birtok állapotokban, mert a szabolcsi oldalon töri a parti birtokokat s a beregi oldalt növeli. Bácsaranyos község határából a t'szavidi parthoz mintegy 50 hold földet sodort át s ezen szertelen eliszapolást megnégyszerezi Kopócsapáthi községnél, hol 20 év alatt 200 hold földet vett el a községi lakók birtoklása alól s a tiszaadonyi parthoz vetette át. Minthogy pedig a nép felfogása szerint a Tisza folyó képezte e három község, Gyüre, Bácsaranyos és Kopócsapáthi községek közt a határt, a beregvármegyei határos községek Tiszavid és Tiszaadony lakói — anélkül, ho^y birtoklásuk jogszerűségét kutatták volna — a beregi oldalra került iszapolt telekkönyvileg a fentirt szabolcsmigyei községek lakóinak tulajdonát képező föld terüleleket jóhiszeműen birtokba vették, hasznalják. Nagyobb rendszertelensegek fordulnak elő feljebb Cserepeskenéz, Mezőladány, Benk, Mogyorós, Szalóka községek határában is, hol legtöbb helyen a tagositási, kataszteri, a telekkönyvi térképek szerint a község, egyszersmint a megyehatárt a Tisza folyó képezte, de miután a folyam sodra az egyenes fonalai, folyást keresi, a jelzett térképek szerinti határ ma már a természetben nincs meg, Gserepeskenéz határából 40—50 hold telekkönyvileg Cserepeskenézí földterület a Tisza folyó beregi, jobb partjára esik és ^0 év óta a tiszaadonyi es tiszakerecsenyi községi lakók által birtokoltatik. Mezőladány községnél pedig 30 hold föld sodortatott el a ben gi oldalra és ezt a területet tiszaktrecsenyi lakosok használják szintén 10—15 év óta. Ismétlődik ugyanez Benk, Mogyorós községeknél, Matyus és Nagylónya község lakóinak a javára. Szalóka község hatiraból pedig tgy egész düllő föld (Rendszög) vagy 80 hold területet szintén a Tisza folyónak a nyolcvanadik évi árvizes esztendőben történt mederváltoztatása folytán okozott helyzet következményeként a szabolcsmegyei Tiszaszentmárton község lakói birtokolnak. Tiszafolyó további kanyarutatainál egészen Komoró község határáig ily mederváltoztatás es rendszertelen birtoklá-i állapolok mar nem fordulnak elő, de Komoró es P.-Rozsalynál s alább Dombrádnál szintén a zemplénmegyei part javára tetemes parlnövedek mutatkozik s ugyanazon esel forog fenn, mint fentebb, hogy a szabolcsi oldalon a földterület fogy s a Tiszanak zempléni oldalára van vetve és zempleniek által birtokoltatik. E tenyleirást azért tartottam szükségesnek, hogy az érdekelt közsegek lakóit, továbbá Szabolcsvármegye érdemes alispánjának figyelmét felhívjam arra, miszerint tekintettel arra, hogy a Szabolcs — másrészről Bereg s Zemplén megyék közt határt képezett Tisza folyó 20 év alalt folyását megváltoztatta, igy a megye határ természetes halárjelzővel megjelölve nincsen, a megye halármenti községeinek lakói birtoklási viszonyaik tekin— Mi van abban ? Szabály szerint a férfiak szokták megszöktetni a nőket. Most kivétel tőrtént: Zsuzsanna szöktette meg az ifjút. No bizony, tette hozzá mély meggyőződéssel, nem minden Zsuzsanna bibliai szemérmetességű. Ugy vélem hogy ebben a nyilatkozatban volt ötven százalék igazság és ötven százalék nem igazság. Többet nem várhatunk egy seged ínyaszinésznőtöl. A megszöktetett ífju helyzete megletősen kényes volt a színtársulat férfitagjaival szemben. Látták ismételten elpirulni. Restelte állapotát, mely kétségtelenül a kényesebbek közé tarlozott. Valahányszor a vendéglőben együtt ebédelt Zsuzsannával, mindig ú^y kinaltatta m igát, mint egy vigjátékbeli na ív a. — No vegyen meg egy cubákot. — Köszönöm elég volt. — De hisz még nem is evett. — Nem szoktam többet. — Éhesen marad. — Oh, nekem egy falat is elég. Ez nagyon mulaltatta a jelenlevő színészeket, kik aztán elnevezték a szemérm-s ifjút Zsuzsi urnák. Nem is hitták máskép. Azt azonban látták, hogy rendkívül szereti Zsuzsannát. Próbákon, előadásokon nem tudla levenni róla a szemét. Lazasan leste minden mozdulatát s a külömben kifejezéstelen, világos kék szemekben erotikus vágyak lobogtak. Az idők során ő maga is hozzászokott a Zsuzsi ur elnevezéshez. A sugó igy kiáltott utána az utcán : Zsuzsi ur, mondja meg a Zsuzsannának, hogy tiz órakor próba van. Egyszer a sugó beteg lett. A megszorult igazgató minden bevezetes nélkül igy szólt Zsuzsi úrhoz: