Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-17 / 51. szám

1905. deczember 17. N Y I R V I D É K 51-ik ííám 3. létében tájékozatlanok — a megye határokat azon földterületeken, — honnan a Tisza folyó m 'd rvaltoztatás t'olylán tovább húzódott, — az illetékes járási főszolgabírói hivatalok közbejöttével, mirnökileg jelöltesse m>g. Amennyiben ez intézkedés megfog tetetni, kőrülbelől G00—7o0 hold szabolcsinegyei föld telekkönyves tulajdonosai azon helyzetbe kerülnek, miszerint telekkönyvvileg szerzett tulajdonjog ikat érvényesíteni fogjak s ennek fo yományakéat nem áll elő az az aboorinis allapot, bogy oly nagf területei, annyi első osztáiyu iszapolt tőidet — utána sem kincstári, sem megyei, sem községi adót nem fizetv , — kellőjogcím nélkül beregi és zempléni lakosok tovább hasznaljanak s hogy a varmegye terilete megcsorbittaltatik. Szükséges továbbá a kataszteri felmérési felügyelőség figyelmét is felhívni arra, miszerint a Tisza folyó sodra álul a folyam másik oldalára vetett telekkönyvi ingatlan részleteket ne a túlparli község kataszteri térképén tűntesse ki, mint azt helytelenül Szalóka község Kendszőg düllőbeni földterületere nézve Tiszaszentuiárton község javára eszközölte, hanem azt vegye figyelembe, miszerint telekkőny vileg a birtok mely község telekkönyvébe van felvéve, mivel a kataszteri teves felmerés nagy bonyodalmak okozója leend s a jogszo gáltató birtokbiróságok munkaját rendkívül megnehezíti, az esel leges tagositási munkálatok elé is gátat vet. Ezek előre bocsátása után — bár ismétlésnek IáUzhaiik — az oly sok esetben sérelmet s envedő lelekköriyi tulajdonosok figyelmének ráirányítása céljából ki kell térnem röviden a parinövedek kerdésenek jogi oldalára is. A partnövedék, ezen úgynevezett iszapolási terület kérdés' jogilag ma teljesen tisztázva van. A vizjogról szóló ;88-J, evi 23. t. cikk 5 k §-a megállapítja, hogy a természetes iszapolás a parti birtok növ. denet képezi, azonban a jelzett töraénycikk életbelépte előtt magánjogi címen (tehát telekonyvileg) szerzett tulajdonjog az iszapolás állal nem érintetik. fia kétséget kizáró módon, szakértői munkálat alapjan megállapítható az, hogy egy telekkönyvi parcella a folyam medrenek változása folytán a folyam balpartjáról a jobbpartra került — amennyiben a telekkönyvi ingatlan birtokba vehető állapotban van — a tulajdonjog a telekkönyvi tulajdonost feltétlenül megilleti; az az elbirtoklási zárhataridőn belől p«r utján érvényesíthető, miután a telekkönyvi tulajdon határait azon eszmei egyenes vonaluk kepezik, melyeknek felfelé a légürben végpontja az elképzelhető legmagasabb p'int, lefele pedig a végpontja, a földgolyó eszmei középpontja s azon körülmény, miszerint e két végpont között a folyó meder valloztatása folytán az ingatlanban 10—20 öl széles iszapolás mutatkozik, a telekkönyvi tulajdont nem változtatja mag. Bírói mérlegelés alá tehát az a kérdés jön, hogy a folyó parton, — akármelyik parfon — kinek telekkönyvi ingatlana fekszik. Ez kutatandó ki s állapítandó meg, inert a partnövedek tulajdonjoga a telekkönyvi tulajdonban benne foglaltatik, az iszapolási teiület a telekkönyvi ingatlanhoz hozzájarultnak tekintetik. 1 yy érlelmezi a vízjogi törvény 5-ik §-ának 1 és3• ik bekezdését a Guria 9090. P. 1890. számú ítéletében, ugyancsak legújabban ez év folyamán a debreceni kir ítélő tábla egy a szatmári kir. törvényszék területén előfordult felebbvitel folytán általa elbírált hasonló lárgyu jogesetben. A vízjogi törvény 5-ik §-ának ezen az anyagi igazságnak megfelelő értelmezését találjuk a jelzett tőrvényt előkészítő bizottság munkálataiban is. J uri »t a. Muzeumunk gyarapodasa. A szabolcsmegyei rélközi Raád községnek szorgalin is lakosai, közvetlenül a községnek deli szélen egy mindenütt enyhén lejtő, legmagasabb pontján a környezőiből legfeljebb 4—5 méter magasságra kiemelkedő mintegy 80 holdnyi területen uj szőlőnek telepítese céljából a talajt 70 centiméternyire mélyíti. — Nézze, kedves Zsuzsi ur, maga úgyis ráér, súgja el a darabot. Ennél n igyob örömet nem szerezhetett volna Zsuzsi urnák, aki olyan önérzettel ült a sugolyukba, mintha egy trónust loglalna el. Hévvel, buzgalommal látott neki t'eladának. Kisse túlhajtott buzgalommal. Először is olyan ha gosan súgott, hogy a közönség ismételten hangosan pisszegett, másodszor a szerzői utasításokat is súgta : el a balfenekén, kitárt karokkal közeledik stb. Soha a közönség netn kacagott olyan jóízűen hazafias drámán, mint akkor, mikor Zsuzsi ur súgott. De a színészek meg voltak elégedve vele. A színészeknek a vidékén sohasem lehet elég hangosan súgni. Minthogy a sugó betegsége makacskodott Zsuzsi ur minden este torkaszakadtából szavalta az összes szerepeket a sugolyukbol. Az igazgitó szükségesnek fa álta rászólni : De kedves Zsuzsi ur, ön n°m sugó, lianetn harsog*. Zsuzsi ur igyekezett kissé mérsékelni hevét. Vesztére A színészek rontottak rá: — De Zsuzsi ur, ön hápog és nem sug. Zsuzsi ur kereste az arany középutat és tneg is találta. Eges en jól bevált. Ki tudja, meddig súgott volna, ha a homályos rejtekből egy incidens ki nem zavarja. Az igazgató ugyanis valami nagyobbszabásu drámát szerzett be. keves volt ra a hős. Felszólította Z-uzsi urat, hogy játsszon el egy spanyol grandot. Zsuzsi ur halálosan meg volt rémülve. Nagyon szépen tudott szavalni, d-i csak a sugólyukban. Mindazonáltal elvállati a a szerepet s be is vágta az utolsó szóig a végszavakkal együtt. De mar a próbákon isszonyuan kilört rajta a lámpaláz. Fogvacogva dadogta a hősi szólamokat. A rendező kétségbeesetten biztalta : — Csak bátran ! Hat mitől fél ? Még egy spanyol grandnak sem haraptak le az orrát. Becsületemre mondom. Hiába volt minden biztatás. Zsuzsi ur napról napra ijedtebb ábrázat'al jelent meg a próbákon. Egészen lesoványodott s ideges lett, ha Zsuzsánna megcirógatta: E«en a területeu ne n szabályos sorokban, hanem itt-ott, egymástól sok lépésnyi távolságban számos cserép dényre akadtak, melyeknek régészeti jelentőségéről a munkások tájékozva nem lévén, de nem is tudván azt, hogy az ilyen — a földnek nedvességétől — mállékonnyá vált edényeket csak azon esetben lehet sértetlenül kiemelni, ha külső részét a környező földtől megszabadítva — esetleg 1—2 napig is — szikkadni hagyjaK, amikor aztán épen kiemelhetőve válik Igy hát bizony részint ezen okból, részint pedig azért, mert a kincset nem rejtő edényt szejjel kellett verni, csak egy kis 15 cm. átmérőjű és 4 cm. magas, befelé hajió peremű tá acska kerülte <i a megsemmisülést, A cserépedény töredekeknek némelyikét különböző irányban vonuló, szabályosan, sűrűn egymásmellé sorakozó vonalak, harántul átfúrt csücskök díszítik, a milyen díszítésre vidékünkö a eddig még nem akadtunk. A munká-ok mindnyájan értelmes emberek, d* kiválik közülök Cmtor Sámuel, a kinek atyja Raádon ev. ref. tanitó volt, a ki igen ügyes ember lehetett, mert zsebkéssel egy jól járó órát taragott magának. Nem közönséges észszel megáldott Samu fiát csakis koratolt anyagi viszonyai miatt nem részesíthette magasabb szín vonalú neveltetésben. Az öreg Gsutor keze alól kerültek ki a mai értelmes raádiak. Ez a fiatalember egy vaslárgyat talalván, azt nem törte széjjel, hanem a tárgy egyes részeinek helyzetét is gondosan megfigyelvén, azo kat a mostani jeles képzettségű Iván János ev. rtf. tanítónak adta át, a ki azokat muzeumunknak szánta es a mely tárgyakat hivatalos kőrútjában Dr. Kis Ferencz kemecsei körorvos kartársam m 'glátván, Krasznay Peter nyug. főszolgabíró barátom közbejöttevei tegnapelőtt tudomásomra hozoft, a minek köveikezteben aztán tegnap Péter barátom szíves v.lt eng m ;t Riádra elvinni. A már harmadrészben felrigolirozott terület közelébe érve, már messziről meglehetett külőmböztetní az emelkedésnek magasabb részein látható fekete kullurréleget az alantabb fekvő sárga homoktól. Mellékesen meg kell jegyezni, hogy nálunk a hajdan nem lakott magaslatoknak világosabb sz ne szokott lenni, mint az alantasabban fekvő részeknek. Gsutor Sámuel megfigyelte, hogy neinely edeny égetett csontokat tartalnuzott, valamint azt is, hogy ez?k nem sorokban, kunom szétszórva találtattak, holott a felforgatott talaj mintegy ketvekás területen, mely éle • sen elvált a környező sárga homoktól, mindenütt egyforma fekete, humustartalmu volt. Ezen ténykörülményből jogosan azt lehet következtetni, hogy külön temetkező helyűk nem volt, hanem halottaikat, vagy azoknak hamvait lakásuknak közvetlen közelében helyezték el őrök nyugalomra. Biztosra vehető, hogy mindkét temetkezési rnodot egyidejűleg követték. A nevezetes vaslelet egy nem ritka vaslándzsából, melynek hossza 2i cm. és egy — gyarló ösmereteim szerint — páratlan vaskardból es annak tartozékaiból áll A háromrétre görbített kardnak pengéje — mert azon időben igy helyezték el a halott mellé — kiegyenesítve 69 cm. hosszú, a melyből a 11 cm. a tövénél 16 mm. széles, 4 rnm. vastag, hegyesen végződő markolatra esik. Ilyen pengénk nekünk is van vagy három, de több hazai, leginkább pedig külföldi muzeumokban hasonlókat százával látunk, a melyekről dönthetetlenül be van bizonyítva az, hogy a Krisztus előtti évezrednek közepe tájáról származnak, tehát mintegy 2400 évesek. A raádi kardot nem a gyakran előforduló penge, hanem mai kolalának borítéka teszi nevezetessé. Lehet ugyan, hogy van valahol dugaszban azon korból származó hasenló markolatú kard, de a milyent én sem természetben, sem rajzban nem láttam, de ilyen markolatról még beszélni sem hallottam, sem pedig a kardKötő láncról, melyet Gsutor Samu talált és a melynek helyzetét gondosan megfigyelte. Képzeljünk magunknak egy 58 milliméter átmérőjű hosszaban kétfele szelt nagy ugorkat, a mely úgy ki v an vájva, hogy csak másfél milliméter vastag héjjá maradt meg. Az ugorkának mindkét vége egyformán van levágva úgy, hogy egy 32—42 millimeter ovális metszőlap tűnik — Hagyjon békét, nekem a szerepre kell vigyáznom. Észre se vette, hogy milyen joizüket kacagnak a hála mögött. Általában nem hallott, nem látott semmit. A fülei zuglak, a szemei szikráztak. Következett az előadás napja. Azaz nem következett. Az előadást nem lehetett megtartani, mert Zsuzsi ur kora hajnalban i-m retlen helyre távozott. Megszökött. Mindnyájan sajnálták a derék fiut. Zsuzsánna sírt is utána. Nem sokáig ugyan, de őszintén A dramai hős nem az embert, hanem a súgót sajnálta benne. Nagy kvalitásai voltak — mondotta megindultan. A drámai hős nevezetes volt arról, hogy sohasem tudta a szerebet. Aztán szépen lassacskán el is felejtettek Zsuzsi ural. Mint ahogy a jelentéktelen epimdokat elfelejteni szoias. Szökése óla másfél esztendő lelt el, mikor egy zivataros teli éjszakáa ismét megjelent. Elegáns téli bundában óriási asztrakán gallérral. Először az anyaszi nésznővel talalkozott. — Nini, Zsuzsi ur ! kiáltott a derék hölgy meglepetten. — Honnan jön ? Zsnzsi ur meglepő felvilágosításokat adott. Életkörülményei nagyo t valtoztak. Nagy örökséghez jutott. Egyik nagynénje hahzáz hold földet hagyott rá. Azonkívül készpénzt, ekszert, barmot, stb. No ez derek, mondotta a segédanyaszinesznő és mit akar most tenni? — Feleségül akarom venni ... — Kit ? — A feleségemet Zsuzsannát. A segédauy i torzképét vágott. — Az kissé, bajosan fog menni. — Miért ? — Meri Zsuzsánna férjhez ment. — Kihe< ? — A dramai hőshöz. Zsuzsi ur megtántorodott, mint egy dramai hős.— Végem van, — redegte elhaló hangon. A segédanya megfogta. — Még nincs vége, — mondotta — tegyen ugy, ahogy Zsuzsánna telt önnel. — ügy tegyek ? — Igen szöktesse meg. Féló a múlva Zmzsi ur és Zsuzsánna már a vonaton ültek. Azt hiszem, ha valami közbe nem jött, meg is esküdtek. Zöldi Márton. fej mindkét végen. A két végén megcsonkított ugorka 172 milliméter hosszú, mig a pengének tövis-m írltolata csak 114 mm. hosszú. A k't lecsonkitott ugorkahéjnak vegei érintették egymást, de szélei nagy félkörnyi írben úgy voltak kivágva, hogy ezen boríték a középhosszuságban egy centiméter távolságban állották egymástól. Ezen vasburoknak mindegyikének közép n egy-egy másfel ctm. átmérőjű, gömbszelveny alakú 4 mm. magasra kiemeltedő dudor k-pezi a díszítést, a mely a burokra olyan finom m van felaklázva, ho^y az aklaszeget a belső homorú lap >n fellehet ugyan szemm 1 ősmerni, de kitapintani nem lehet. A tüske alakú markolat és a vasburok közötti lert — Csutornak teljesen megbízható alhtasa szerint — telje^en elkorhadt fa töltötte ki, a melynek megerősítési medjat az egyik buroknak vegen es ateilenes szélein, a másiknak csak egyik vég hez Közelálló — megerősitöszegnek befogadasara alkalmas — lyuk bizonyít, a löbbi ót lyuk felösm-rhetetlonségig be van rozsdásodva. Az eles megfigyelő kepesseggel megáldott Csutornak állítása szerint a markolatnak leje (Knaufj nem volt. Miután pedig annak lenni kelleti, nein lehelt az másból, mint fából, vagy csontbil készülve, a m ly a csontvázzal együtt teljesen nyom nélkül elenyeszett, a min egyáltaláb .n nem csodálkozom, mert több olyan ásatásban volt reszem, ahol honfoglaláskori niegbolygatatlan csontvázakat tollkessel teljesen kitudtam ugvan faragni, de egy porcikáját sem tudtam kiemelni. Bezdéd^n 17 honfoglaláskori sir átkutatásanak voltam részese, amely ásatásnak eredményéről az Arch. Értesítőben részletesen beszámoltam, ahol azt tapasztaltam, hogy némely bolygatatlan csontváznak alsó része teljesen elenyészett, sőt némelyik sírban csak a sirmellékletek maradtak meg. Ugyanezt tapasztaltam tavaly Kemecsén Sarvay János törvényszéki bírónak birtokán felfedezett szegenyes avarkori temetőnek felkutatasa alkalmával is. Mig ellenben Anarcson néhai Dr. Rómer Flóris és báró Vecsey József akkori főispánunk társaságában olyan baloldalukra f ktetett összekucorodott helyzetben eltemetett kőkorszaki csontvázát talallunk, amelyeknek csontjai csokoládé színűek és olyan épek és keinenyek voltak, hogy csontjaikkal mi is könnyen agyon verhetném a hitetleneket. Tizenöt olyan őshalomnak átkutatása alkalmával, amely ásatásokban nekem is jutott szerepem, azon meggyőződésre jöttein, hogy a csontod épségéből, vagy azoknak különböző fokú elenyeszéseből azoknak származási korára következtetést egyáltalaban vonni nem lehet. bocsánatot kérek, ha ezen raádi kirándulástól eszmetársulat nyomása alatt egy kissé Egyptomba ugrom, ahova azonban csak a jövő számban fogok megérkezni. l)r. Jósa András. Torna ünnepély. Elkővelkezék amiről csak a legoptimistábbak mertek álmodozni. Az imitt amott elszórt magból kihajtott a most még kissé csenevész-fa s megérett gyümölcse is, melynek zsendülését nem egyszer szemléltük vágyó szívvel, örömrepesve. Itt voltak e hó 10 én a debreceni tornászok s nekünk ez a nap felejthetetlen lesz. Elhozta őket a lelkesedésük, a nemes szivök s korlátokat nem ismerő áldozatkészségük. Tudják, hogy városuknak — a szép magyar alföld eme gyöngyének közelében van egy sport szempontból tespedő metropolis, tudják, hogy ennek a metropolisnak igen szép számú, sportra termett fia van s ök, kik torna-egyletükben I9n tagot számlálnak, nem lévén képesek megérteni miként lehet az, hogy ennek dacára mi nálunk lehetetlen a sportéletbe lüktetést hozni, átjöttek és olyan fényes példái mutattak, amely ellenállhatatlanul magával ragadod bennünket s a lelkesedés mámorában mi is egyletté tömörüllűnt. Ha eltekintünk is megtisztelő közeledésüktől, ha eltekintünk is attól az igazán magasfoku élvezettől, melyet itteni szereplésük alalt nyújtottak, örök halára vagyunk mindnyájan, kiknek a sport szivéhez nőit lekötelezve azért, hogy átrándulásuk ilyen nem álmodott, hatalmas lökéssel vitte előre városunk sport ügyet. Hogy mit tartanak debreceni kedves sporttársaink tornászainkról, azt a „Szabadság'-ban foglalt következő sorokból tudjuk meg: „Ha a nyíregyháziak februárban vagy márciusban Debrecenbe jönnek, már félelmetes versenytársai lesznek a debrecenieknek.' Megdicsérik kitartásunkat, úgyszintén uj egyletünk művezetőjének Miklossy János gymn. tornatanárnak az úgybuzgalinát is. Még ha levonjuk is a ránk halmozott dicséretekből azl, amit csak ösztönzésnek szabad vennünk, marad elég tőkénk, amit nem szabad s nem okos dolog gyűmölcsözetlenül hevertetnünk. Az ünnepély 14 helybeli és 18 debreceni tornász együttes felvonulásával kezdődölt, kik Strifler Ferenc, a debreceni egylet művezetőjének vezénylete mellett szabadgyakorlatokat mulattak be. Ezután a helybeli és vendég csapat felváltva mutatott be a művezetők felügyelete mellett a korláton és nyújtón kötelező, majd egy-egy ügyességi gyakorlatot. Kár volt, hogy a két csapat egyszerre tornászott, igy nem tudtuk egész mertékben elvezni a nyújtott látványosságot. A helybeliek igy kelleténél jobban háttérbe szorúltak, pedig a nyújtón láttunk igen tetszetős dolgokat tőlük is. Ilyen volt különösen Miklóssy tornatanár precízül kivitt óriási kelepe. Amit azonban a debreceniek művezetője a korlaton produkál, az szinte a mese országából valo. Minden egyes mutatványa maga a klaszszicismus. A torna poezise az, amit tőle láttunk. Magasugrás, súlyemelés voltak még a tornarész prograram-ponijai. Előbbiben Schirf Henrik vitte el graciosus és könnyed ugrásaival a pálmát, utóbbiban pedig Rudolfi Imre, ez a hatalmas atléta alak győzött nagy fölénynyel, midőn a 40 kgos súlyzót két kézzel 50-szer nyomta feje felé. Ezután Rónay Jenő mutatott be két ügyes tanítványával iskola-vivast. Gsillag Nándorral az elemekből, Kovács Tiborral a magasabb fokú vívásból. Végül lapdahajszolo volt, melyben még a debreceniek szeretetreméltó s ifjúi kedélyű elnöke is részt vett.