Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-19 / 47. szám

XXVI. évfolyam 47. szám, ^'yireeryhiiza lOOő. november Jí> ÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelelik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek poétán vagy helyben házhűz hordva Egész évre Fél évre Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A l

aP sielletni részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyiban leendő fdU- * J^ÍTÜSSSa, 1 f

c J^Wt^tU terelek csak ismert keiektól k5«l«ae 1 i 811ér; többcí&ri ktaMa eneteben I fill Negyed évre Egyes szá-m. ára, ao fillér I • • • 8 koroo

a- lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdon f

o„X™Te!

,e

n • • • • könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám a kéziratok " (Janószky haz) intezendők. •• • •••- A nyílt-téri közlemények dija noronkint 60 fillér csak vilásfos kívánatra » ai Apró hirdetések 10 aió'ig\ < fii.,minden torAbbi n6 illető költ égére küldetnek víbhí.v 4 fii. Vastag betűvel Kiedett kétireresen «Aniit jr — -*- > ^^^ — — • —o - - -» - • > • • • • • i Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szamj; továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Altalános Tudósító es Grunman del Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vo

gl

er irodájában Becsben, é

s Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Vihar előtt. A nemzeti tár=adalom egy szűkebb köréh ÍZ, e vármegye közönségéhez szólván e hasábokon, mindig szívünk vérével írtunk a nagy nemzeti küzdelem fázisairól. Így próbáltuk a magunk részér >1 is ébren tartani az érdeklődést, erősíteni a hitet, bátorítani és meggyózni a kételkedőket h hirdetai a megkezdett harc elkövetkező győzelmeit. Most, hogy a nagyszerű küzdelem izgalmas eseméuyei összetorlódva követik egymást s egy kitörni készülő égi háború villamos feszültségétől telitett a levegő, ellenállhatatlan erővel ragadja meg lelkünk a tépel dés, az eshetőségek aggodalmas mérlegelése. Gyengéknek érezzük magunkat a nemzetre váró nagy pillanatok elótstéjén. Diderotnak a nagy franc a forradalom filozófusának szavai kísértenek: Miuden attitűdé ha nis és közönséges, ha nem követi a tett Vájjon a nemzet pompás attitudejét, melylyel jogaiért a küzdő térre lépett; követni fogják-e az attitudehöz méltó cselekedetek. A küzdelem egyelőre csak szenvedéssel biztat, V»jjon elég erős le»z-e a nemzeti lélek elviselni e szenvi déseket, megalázkodás és kishitű önmegadás nélkül, Kétségeink vannak, mert nem látjuk az ellenállás biztos egységét. A lankadatlan harci kedvet, mintha megrettenés, talán kozÖDy váltotta volna fel. A zárt rendben megiadult sorok szakadoznak, itt-ott rés támad rajtuk, kiesik egy-egy lánc szem s a kormány napról-nap'a merészebb támadásaival szemben pozíciókat veszít a nemzet, melyek talán jelentéktelenek, de az apró vereségek lazítják az erkölcsöket, meglántoritják a küzdőket; növelik az ellenség erejét s újabb támadásokra bátorítják. A nagy harc zavaros forg itagáb.iu sok fényes jelenség mellett sok csuuya megtévelyedő, a kisbitüségról és gyávaságról nem is á n a Egy böloső története. (Novella.) Irta : Zahonyay Ferenc. (Folytat-is ) M ulán tehát Ferenc barátunk Íjat éves fiatalemberré élemedoü, mondanunk sem kell, hogy sok kis lány figye'mét magára vonta. DJ magára vonta selymes szempilláival, két okos s/e m vei egy n.igybajuszu bácsinak is a figyelmet, aki semmit sem kerdve, < gy szép szeptemberi reggel egyszerre csak váratlanul beállított a mí uramőcsémékhez, s kivonva hóna alól egy irtózatos hosszú papirost, mely teljes-telt volt ékti len rubrikákkal, számokk d, s abba bele irta a Ferenc ba'átunk nevét, vallását s Isten tudja miket még nagy kacskaringós ákombákom-belükkel, a miból a mi Ferencünk nem sokat ertett. Mikor kész volt a manuseriptum az a nagybajuszu bácsi felállott az asztal mellől s pápasz' ra t feltolva orra végéről a homlokára, ünnepélyes arcot vágóit s a mi Ferencünk kis szöszke fejét két kövér tenyere közé véve, jol megmarkolászla kis pofucskáit s < zl mondta: ,J> kepü gytrm knek látszik. No, majd csinálunk valamit a lurkóból." Az/.al jutalmul egyelőre egy barackot kipott a mi Ferencünk a fejebúbjára. Ez után szabadjára bocsátották hősüiket, akinek azonban szeget ütött a fejébe, hogy ő belőle csinálni akarnak valamit. — Uram Isten! ugyan mit is lehelne ő belőle csinálni ? Ezin azlán úgy eltörte az es/ét, hogy egész nap nem esett jól a játék s akkor éjj l c=út', repülő sárkányokkal s tüzes, zöld szemű manókkal álmodozott. szólva, az anjagi erő és hatalom öuzó szolgálata, a nagy nemzeti eszmék megtagadása, pártütés a nemzet ellen, lélekvásárlás, tollak és tehets gek un orito bérbeadása, hivatalokra való szemérmetlen feíkiuálkozás s a nagy felfordulások egyébb mindenféle szemétje vetődik felszíore. Úgy látszik beteljesültek rajtunk Montalen bertnek Franciaországról írott szavai: A hi vataléhesség, az állások elnyerése után való törekvés legnagyobb nyavalyánk. Ez a törekvés a n mzetben a szolgalelkűség és öumagát eladni készség érzetét a legnagyobb mértékbeu fokozza. Ez a törekvés egy egész osztályt képez, c^ak hogy álláshoz jusson Egy hivatalt kereső ueinzet a legutolso a világon Nincs az az aljasság, amire képesnem volna vetemedni.— Mi vagyuuk ez a hivatalt kereső nemzet, s az a rettenetes nyavalya, a hivataléheiség, melyet egymást váltó kormányok belénk neveltek, ilyenkor, nagy megpróbáltatások idejéu kelevények gyanánt üti ki magat a nemzet lelkén és testéu. Tartottunk tőle, hogy a nemzet fiai közül akaduak majd kisebl -nagyobb Ampringenek, akik készek mindenre, amit tőlük a hatalom kíván. Nem riasztja vissza őket sem a záptojások, sem a hagymakoszoruk bűze Pirulás nélkül fogadjás a korbácsütéseket is, miket a felháborodott nemzet arcukba v.ig Túl teszik magukat a nemzet szeut jogszokásain, hagyományait), s hiába esküdöznek t'gre földre, túl a törvényeken is, melyeket a nagyobb Ampringenek előbb lábbal tiporuak, hogy aztán felrúgjanak, saját akaratukat állítván a törvény helyébe legfőbb szabály gyanánt. Betolakodnak a nemzet szentélyeibe. Ha furfanggal nem megy, fegyveres kiséret mellett, vaskeztyüs kézzel törik fel az előttük lepecsételt zárakat. Hiába állják el előttük az ajtókat, hiába dobják ki őket az ablakon, mindez nem Másnap elképzelhető volt meglepetése, iiiiíor édes apja komoly arccil el be állott s hosszú, fehér szakállán végig simitva, azt mondta ünnepélyes hangon : — No, kis fiam, ilt az ideje, hogy te belőled is cs'náljunk valamit. Mai napon Isten n 'vében megkezdjük a nagy munkát. Azzal benyú l kabalja zsebébe s előhúzott egy vaskos, keményfedelű könyvet, melynek felső fehér lapj ira nagy fekete belükkel az volt kinyomtatva, hogy: AB EGE. Hanem a mi Ferencünk nem i,;en ijedezett áltól a felelmeles libruiutól. — Hrhó ! — gondolta — hacsak ennyiből áll ez a nagy munka, ez ugy.m nem sok lesz. Ismerte már ő az ábécét, meg mielőtt látla volna a tánitó bácsit. Mindjárt be is szaladt a mellekszobába s ö vendve hözta ki képeskönyvét, s bizonyságul azonnal ös'zehasonlitotla a na,;y .0* belül annak az ágyúnak a golyóbisával, amebből régi jó időkben azt a Bíró Manx bác?i\ vagy kicsodát kilőtték, s aki még sem halt meg. Raadásul p-*dig mindjáit elolvasott az abec.'ből kel szot, azt hogy: "úr, ,ír". Hanem az édes apja azt mondta mosolyogva, hogy az úr Ilim nem ir, mert az úr mulat és muzsikáltat magának és másnak. A mi Ferencünk u

r'y nézelt, mint aki nem érti egeszen a dolgot. Ezen történeti esemény után édes apja szép n kezébe adta az ábécét s megfogva k'zél m-gindultak végig az utcon igyenesen a torony iranyába, melytől nem messzire egy rácsos kerítésen belől ódon épület sötétlett az akácok közt, mint valimely középkori rejtelmes lovagvár. Ennek az rpülelnek a homlokára az volt pingálva, hogy: .Elemi népiskola." Ide mentek be. No, de lngyjuk ilt kts baiálunkat ezen, számára regényes, uj világban, kadd tanuljon versenyezve társaival, ki tudja, melyikőlyükből lesz atassé, nagykövei ? érteti meg velük küldetésük gyalázatosságát Ok hivatalt akarnak s kockára vetik a becsületet, az apáktól örökölt jó uevet, min Uzt, mi erkölcsileg értéket jelent, — a hatalomért. A nemzet most háborút visel. A hadijog kegyetlen szigorával kell elbánnia nemcsak azokkal, kik nyiltan, vagy titokban átszöknek az ellenséghez, de azokkal is, akik az őrhelyeken megtántorodnak s félreállanak a küzdelem elől A kiméletesség szempontjait a uy.lkunkra küldött kormány nem ismeri. El kell v •tnie őket a nemzetnek is. Erejének megsemmisítő hatalmával kell lesújtania mindenkire, aki a nemzeti ügynek árulója lesz. A nemzet, mikor a harcot elfogadta erejében bízva tette azt, s ezzel határozott mindnyájunk sorsa felett, Kegyelmet többé nem kérhet, de nem is adhat senkiuek. Nein nézhet, többé semmi más érdeket, csak egyet a nemzetét s nem fogadhat el többé mentségfk-t a gyengéktől és ingadozóktól. Ha harc, hát legyen kíméletlen. Ha kővel dobják meg, kőzáporral feleljen vissza 11a arcul ütötték millió ökölcsapás zuhogjon az ellenfél arcába. Ha birokra hívták, ne álljon mozdulatlanul, azt hajtogatva, hogy úgy sem vágják földhöz, de millió karjának egyetlen óriási ölelésével roppant-a össze a kötekedőt. Ha a nemzet harcol itt. nincs égi és földi hatalom, mely erőt vegyen rajtunk » kicsávarja kezünkből a kardot, melyet ezer esztendő vérzivatarai edzettek meg egy újab i ezer év küzdelmeire. UJ ha a nein/.et álarcát felöltött polititai pártok harca ez a h irc — akkor elvesztettük ez első kürtszónál, az első rajtánál, az első kard-kíkardnál. Mi úgy érezzük, hogy a nemzet lelke, p/.er eltitkolt sebe, sérelme és vágyakozása ül a kirántott kard hegyén, ha igy van, akk. r <-z a kard nem dugható többé hüvelybe, — csak a győzelem után! — )' mi pedig ugorjunk az események fonalával kc.ünkben rövid esztendőcskét. II. Tizenkét év nem sok »z idők változatlan végtelenségében. A Tisza, Duna hullámai csak ú^y hömpölyögnek medreikben, mint .annik előtte; a tokaji hegy sem mozdult el a helyéről, még csak meg sem ő-zúlt ; az a kis falucska is úgy áll ott lombos fáival, bádogos tornyával, mint 12 esztendő előtt, a házak is ugyan izok, amelyek voltak s most is olyan feli 'rro vagy sárgára vannak kimeszelve, mint voltak ann.ik előtt, a regi szatócsbolt is ú^y áll ott a piac közepén, mintha n-m is 12 éve, hanem tegnap látta volna az ember u'óljira. Sehol semmi változás ! Csak mikor végig ha'adunk az ismert utcákon, melyeken gyermekkorunkban futkározlunk s melyeket most is magunkénak hiszünk, azt véljük: m nden szem rajtunk függ, mindenki minket fog kérdezni, köszönt ni: bizony meg kell érnünk, hogy senki sem vet ü^yet ránk, senki sem lörőd.k vélünk, mindenki a maga bajival van elfoglalva, mindenki a maga dolga után jár, nem kérdezik, hoynan jöttei, hova mégy ? c^ik ilyenkor tudjuk, mennyire megváltozott a világ, az emberek, mennyire megváltoztunk mi magunk is ! Egy szent oltár dől le s.ivú; kben egy perc alatt, melyhez eddig képzésiünkben imádkozni jártunk: a boldog gy rmekkor emiekeinek tiszta oltára. Vigasz itt a férfi számara cs.ik a<, hogy szép hazaban minden talpalatnyi földnek egyformán fiai vagyunk ; hogy e hon határain belül uundnyáju ik föle az egy édes magyar égbolt terül. Mégis, ha a kis hajlékot, melyben hajdan bölcsrnk ringolt, elpusztította az idő, vagy kiáren Lilla megvette idegen,; csak a temetőkerlbe irányozzuk lépteinket a kettős kereszt melle, hol az édes szülik hamv ii nyugosznak s forduljunk vissza utunkra, melyről elindultunk, i^y szívünk fájó érzése melleit marad számunkra egy szép álom, egy édes ábránd, mint árnyat kisérő lény : a bolNacrv F I ele ffiéraö

k Kállói-utcza 27. S2. (sajáté) n

a6; Nyíregyháza^, , = -V7