Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-19 / 47. szám

2. . 46-ik szám

. Az alkotmányvédő határozatok megsemmisítése. A belügyminiszter a vármegye közönségének a nemzeti ellenállás erősítésére hozott határozatait e hó 9-dikén kelt s a vármegye közönségéhez intézett leirataval megsemmisítette. A megsemmisítő belügyminiszteri leirat a következő: Szabolcsvármegye közönségének Nyíregyháza. A folyó évi október hó 10-én Iártott bizottsági közgyűlésében 444 — 18451. szám alatt holott határozataban kimondotta, hogy a törvényhatósági és községi tisztviselőknek existentiáját a jövő minden viharaival szemben biztosítani kívánván, amennyiben anyagi helyzetűkben veszélyeztetve lennének, az esetben eddig élvezett fizetésőket egy pótadóval fedezendő kölcsön felvételével biztositja, e cel erdekében 500,000 lMrona kölcsönt vesz fel s a kölcsön kamatának fedezésere 1906. évi augusztus hó 1 tői kezdődőteg 3°,'o-os pótadót vet ki s ezen kölcsön felvételével és a további intézkedések megtételével alispánját es az „alkotmányvédő* bizottságot.kűldi ki, egyben kijelentette, hogy amennyiben ezen határozata a belügyi kormány által megsemmisíttetnék, ezen határozatát továbbra is feniartja és a fenti pótadó behajtását fellé lenül elrendeli s erre alispánját utasítja. Ugyanezen közgyűlésében 445 — 18452. szám alatt hozott hatarozatában pedig kimondotta, hogy az or=zággyülésileg meg nem szavazott adók, még ha önkéntesen be is fizettetnének, a kormány rendelkezésére nem bocsáthatók, s e végből utasitolta alispanja uljáu az összes községi előljarókat, hogy az önkentes befizetés utján befolyt összegeket külön, nem hivatalos jellegű naplóban könyveljék el és a helybeli vagy a legközelebbi szövetkezeteknel gj ümölcsőzőleg helyezzek el. Végül az ugyanezen közgyűlésben 416 — 18453 sz. a. hozott határozataval kimondotta, hogy a hadsereg kiegészítése és a bckelétszám biztosítása érdekében a póttartalékosok berendeléséi eszközlö behívók, mint törvénytelenek, nem kézbesítendők és megtiltotta a va in .gye összes tisztviselőinek ezen behívók kézbesítéséi, egyben utasitolta a vármegye összes tisztviselőit, hogy a hadseregbe önként belépni kívánók reszére szükseges bizonylatodat semmi körülmények közöli ki ne állítsák; továbbá kiuiondot a, hogy a f. évi julius hó 12-én kiküldött bizottságot alkotmányvédi bizottságnak tekinti, ezen névvel luiiazza föl és elvárja a törvényhatóság összes tisztviselőnői, hogy e/en bizottságot feladata teljesítése közben, minden rendelkezésükre álló eszközökkel támogatni fogjak. Ezen közgyűlés határozatainak fent megjelölt részeit az 18ö6. XXI. t.-c. 10 §-ában adott jogomnál fogva törvényszerű felülvizsgálat alá veven, azokat ugyamzon törvényszakasz alapján, mint törvénybe ülkő/.o rendelkezéseket, a pénzügyminiszter és a hon védi luii miniszter urakkal egyetértőleg ezennel megsemmisítem és azok végrehajtását eltiltom. I. Ami elsőben is a tisztviselők bizlositására felvenni szándékolt 500,000 korona kölcsön és az annak fedezésére kivetni szándékolt 3%-os potadora vonatkozó rendelkezeseit illeti, azokat, mint törvénybe ütközőket meg kellett semmisíteni, mert ellentétben állanak az 1904. évi X t.-c. 14. §-anak azon rendelkezéseivel, miként a vármegyei alkalmazottak illetmenyei a belügyi tárcát terhelik, valamint az 1886. évi XXII. és XXÍ1I. t.-c. azon rendelkezéseivel is, melyek megállapiljak azl, hogy az állásuktűi felfüggesztett lisztviselők mily ellátás ban részesitendők. De meg kellett semmisítenem ezen rendelkezést még azért is, mert a vármegye közigazgatási kiadásainak fedezésére az adófizető polgárok hozzájárulását csakis az 1883. évi XV. t.-c. 9. és i3. §-aiban meghatározott pótadó alakjaban és kizárólag a most idezett törvény 10. §-ában körű,irt alakiságok szigoiú betartása mellett, veheti igénybe, ezen törvenyes alakiságok azonban a jelen hatarozat meghozatalánal be nem tartattak. II. Ami pedig az önkéntesen befizetett állami adónak beszolgáltatási tilalmát illeti, a törvényhatóság 445—18452. sz. határozatának ide vonatkozó része dog gyermekkor emléke, melye' tőlünk senki el nem rabolt, s mely szívünk könyvének ölök szép lapja marad. Várromy Ferenc fölött is ügy suhant el ez a 12 év, mint egy sereg vandormadar, melynek halljuk röpü lését, ha ljuk szárnysuhogásat, de ifjú szívű íkben n:m kél fájdalom nyomában. K iblünket a telierő, a vágy hevíti a férfikor dicső küzdelmei ulái: nngunkat erőseknek, nagyoknak hisszük. Csak mikor az elhagyottság érzete elterili leikünkön észrevétlenül sötét fátyolát, mikor nem i-m rnek, vagy nem akarnak ismerni, sőt lené .n 'k az emberek ; mikor látjuk, hogy senki sem törődik velünk, hogy egyformán kél és nyugszik a nap főlötünk akár vagyunk ezen a szép világon, akár sem: csak akkor > rezzük, akkor tudjuk, hogy mily kicsiny, mily igen gyarló ki? pon ócskák vagyunk mi. De éppen ezen tudat nyoxában kél a vivó szenvedély a lélekben, hogy magasabbra törjünk, hogy tért, érdemet küzdjünk ki magunknak az emberek kézött. Ekkor mindenki megdöbbenve fog tekinteni a parvenűre, aki ököllel képes volt magat od iküzdeni, hova másokat az Isten kegyelme helyezeit. És mindenki megdöbbenve fog gondolni arra, meddig fog még haladhatni ez az ember ? Mikor .Várromy Ferenc 12 é/ multán visszatért szülőfalujaba, bizony végig mehetett volna szó nelkü az az ismert utcákon, nem ismerték; nem varta itt nyitott kapu, sem füstölő kémény. Azt a kis nádfedeles házat összetörte az idő, n mi javította soha gondozó kéz. A telek idegen ké'.re került. A szülők is alusznak olt kint a temető akácai alatt. Nincs semmi ami vonzana, se íki, aki mirasztana, mégis minden ide köti, minden azokra a letűni sugaras sz p napokra emlékezteti. Nem ment be a faluba, hanem csak a gyalogösvényen a temetőbe üli felkereste s kigyomlálta a két bedőlt sírról a dudvát, helyére illesztg. tte az összelörede N Y I R V I D É K szintén törvénybe ütközik. Mert az 1883. évi XLIV. t.-c. 44. § a szerint a közudók fejében átvett pénzek sem községi, sem más célokra nem fordíthatók. A 45. §. szerint a községi és váro.-i adóhivatalok havonkint kötelesek a befizetett adót a kir. adóhivatalba beszolgáltatni. A 46. §. szarint az adók befizetésevei és beszállításával megbízott községi (városi) közeg.k a beszedési és beszállítási teendők kö.ül tanusitotl hanyagsagokerl pénzbirságban marasztalandók el, illetőleg fegyelmi eljárás alá esnek. Végül a 47. § szerint a befizetett adóknak és egyéb tartozásoknak a kir. adóhivatalba beszállításáért elsősorban az illető közegek, másodsorban a község (város) is anyagilag felelősek. III. Meg kellett semmisítenem továbbá a folyó évi 445—18453. számú törvény h itosági határozatnak azt a részét is, mely lyel közegeinek" az önként belepeshez szükséges belépési bizonyítványok kiállítását és a póttartalékosok részére a katonai pirancsnokságok által küldött behívó jegyeknek kézbesítését megtiltotta, Mert az 1886. XXI. t -cikknek többször idézett 20. §-a csakis a meg nem ajánlott újoncok tényleges kiállítására vonatkozó rendeletek végrehajtásának megtagadására nyújt törvényes alapot, amely irányban azonban a kormány részéről intézkedő szintén nem tétetett, tehát a végrehajtásnak megtagadásáról sem lehet szó. Az újoncok tenyleges kiállítása alatt csakis az 1889. VI. t.-c. 16 és 17. g-a a) és b) pontja alatt emiitett cselekményeket kell érteni. Az 1889. VI. t.-c. 16 és 17. §-ának d) pontja szerint a véderő kiegészítésének egyik módjaként megállapított és a jelentkezők szabad elhatározásától függő önkéntes belépés körüli hatósági segédkezés azonban a meg n m ajánló t újoncok tényleges kiáltására irányuló tevekenysegriek egyáltalán nem tekinthető. Ennélfogva az önkéntes belépéshez szükséges hatósági közreműködést a vármegye az erre illetékes hatósági közegeknek annál kevésbbé tilthatja el, mivel az önkéntes belépés az 18i9. VI. t.-c. 22. és következő szakaszaiban biztos'tott oly j ga az állam polgarainak, amelynek gyakorlataban őket a I örvényhatóségok törvé lyes alapon egyáltalában nem korlátozhatják, már azon okból s^m, mivel ez által azok, akik a kjtonai szolgálatot es* tf g életpályául választják, vagy akiknek mag; n viszonyai a tényleges szolgalati kötelezettség mielőbbi kitöltését teszik szükségessé, súlyos és indokolatlan jogserelmot sz-nvednenek. Igaz ugyan, hogy az 1889. VI. t. c. 22. §. ötödik bekezdése szerint „azon hadköteleseknek, akik korosztályuknál fogva a sorozásra már telnivattak, a fősorozás ideje alatt az önkéntes belépés nem engedtetik meg. Minthogy azonban a törvény világos rendelkezese szerint a tilalom az újonc illitás alatti, n^m pedig előtti időre vonal kőzik, jelenleg pedig az utóbbi eset forog fenn : az önként jelentkezők reszere szüks

jges belépti bizonyítványok kiállításának megtagadása törvénybe ütközik. Végül minthogy az 188G. XXI t.-c. 19. §. harmadik bekezdéjenek rendelkezése szerint „a szabadságos és tartalékos katonak bereudelfsét tárgyazó kormányrendelet csak a végrehajt s ulán szolgaikat közgyűlési vita és határozat tárgyául", s minthogy az 188S. XVIII. t.-c. 1. §-a értelméb n a tartilékosok es póttartalékosok Őfelsége parancsára, a törvényben közelebb körülírt módon — tenyleges szolgálatti telre visszatarthatok, illelőleg bevonhati k: az idevonatkozó, a törvény értelmében azonnal és fel letenül végrehajtást igénylő kormányrendelettel széniben Vdlo ellenszegülés illelőleg a tartalékosok és póttartalékosok behívó jegyei kézbesitesének nieglagadasa szintén a törvény rendelkezésébe ütközik. Egyúttal kijelentem, hogy amennyiben a vármegye alispanja a j 'len rendeletemmel megsemmisített közgyűlési határozatnak vegrehajlasa iránt, 1886 XXI. t.-c. 5 §., il etőleg 57. §. k) ponlj i ellenére netán már előzőleg érdemlegesen intézkedett volna, az az intézkedés immár tárgytalannak és szintén semmisnek tekintendő. A határozat azon része, me

!y szerint a f. évi julius hó 12 én kiküldö't bizottság alkotmányvédő bizottságnak mondatott ki es a töi vényhatósági tisztviselők ezen bizottság támog tására hivattak fel, szintén ni'gsemm sitendő volt, mert az 1886 évi XXI. t.-c. 2. §-ának c) pontj i a törvényhatóságokat csak arra jogosítja fel, bogy a közérdekű és országos ügyeket zett kereszteket s faradlan leült egy sí dombra. Nem a teste, a lelke volt fáradt. Olyan tompa, zsibbasztó fájdalom űlt a lelkére. Ha visszagondolt a letűnt időkre, olyan semminek, oly.in koldu-nak érezte magát elhagyatottságában Férfias küzdése, farado'ás\ csak olybá tűnt most fel képzeletében, mint a gyermekkor kis játékai, melyekkel epp úgy nem törődött senki annak idején, mint most saját énjével. Igazán, ha elgondoljuk, hogy a nemzetek történelmének lapjai ezreket es ezreket mutatóik fel, kik az eiubt rí értelemnek, a tudásnak mogközehlhetlen magaslatara im'lkedtek felettünk, hogy az emberi elme fénye, az emberi kéz világokit hódító lényes telteit; vagy a mesteiműveknek és aiko'ásoknak oly csodáit és remekeit hozták létre, melyeket egészükben fel nem togha'unk és m g nem érthetjük a ku'a'ó, búvárló mély szellemet; v; gy ha elgondoljuk, hogy a világ óriási forgatagában miliiok vannak az emberük között, akik születesüi óta fényben, pompaban, kényelemben úsznak, kiknek talán nincsen földi vágyuk a gyönyörben, mely nem teljesül, akiknek soha sem kellett semmiért küldeni, fáradni h inem fin^m kezekkel szedhelik le a teljfelt minden földi do ogrol es szánakozva mosolyognak a küzdőkön, kik a löld porában harcolnak a leiért és igy darab kenyérért, oh, ha mind ezt elgondoljuh : gyarlóknak, nevitségesen szegenyeknek é'ezzük magunkat kis tudásunkkal, m dyre lahn bü-zké kedtünk ; és hitvány sem niségnek a kis szerzeinenyt, melyhez verejtékünk lap idt, alázatos koldusként vesszük le kalapunkat a sors előtt s örülünk, ha bitö.ti kis vágyainkat. Ez a pont az ifjú eletében az, nvly m >gmgatja s led nti lelkében hitet, rajongasil. Megdönti bizalmat az emberekben, a vilagban ; önzővé teszi, hogy csak saját énje, vagy boldogságáért faradjon. Fenyes légvárai képze;eteben összeomolnak s lelke összetörve, tehetetlenül megadja magát. Ez a közönséges emberek sor-a. 1905. november 2. megvilathatják, azokra nézve megállapodásukat kifejezhetik és kérvény alakjában a törvényhozáshoz felterjeszthetik, de arra, hogy politikai célzatú szervezetet állítsanak fel, s azt végrehajtói hatáskörrel ruházzák fel, tisztviselőiket pedig annak támogatására utasítsák, törvényben gyökeredző joguk nincs. Végül megjegyzem, hogy a 444 —18451 számú határozatának azon rendelkezésére, melylyel ezen határozatát a bekövetkezendő kormányhatósági megsemmisítéssel sz mben előre is fentartotta, az 1886. évi XXI. t.-c. 19 §-val nyilván ellentétben áll, s így szinten semmisnek jelentem ki, s egyúttal az állam veszélyeztetett érdekeire való tekintettel, az 1886. XXI. t.-c. 19. §-a alapján jelen rendeletemnek azonnali és feltétlen végrehajtását megkövetelem s utasítom a vármegye alispánját, hogy annak foganatosítása iránt az idézett törvénycikk 68 §-anak d) pontja értelmében haladéktalanul intézkedjék s tett intézkedéséről hozzám 8 nap alatt annyival inkább jelentést tegyen, mert ha ezen határidő alatt jelentése be nem érkezik, olybá fogom tekinteni, mintha rendeletem végrehajtása megtagad atotl volna. Budapest, 1905. évi november hó 9 én. Kristóffy. A vármegye alispánja a belügyminiszter e rendelete ellen, az 1886. évi XXI. t.-c. 68. §-ának c) pontjában gyökerező jogával élt. Egy kis kirándulás Németországba. Nem állítom határozottan, de úgy rémlik előttem, hogy ezen quodlibetet, a mi kezdetben régészeti útnak beszámoloja akut lenni, de csakhamar régi emlékek zagyvalekavá fajult, a „Nyínidék* hasábjain f. év június havában szakítottam félbe es olt hagytam fel vele, mikor Münchennek hitat fordítva, a gyorsvonattal Salzburgba lettem volva repítendő. De hát most sem vágok egyenesen neki, mert bár a mi szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek, azért a mi szabad Rimánik, szabad lehet az Salzburgnak is. Sok fehér cseléd utazott már Rómába kü'ömbőző utakon s mégis célhoz jutott. Éva any n'< pláne csak i\z almafa körül szaladgált, mégis odaérkezett, biztos lévén abban, hogy kö\e:őkie talál, a mint hogy be is bizonyult egy pár eselb-n. Hát egy kis kerülő úton valahogy Salzburgba én is elfogok éikezni, ha útközben a gyékényt ki nem rántják alólam. Éva római görbe sétáján ik Kain l»tt a gyümölcse, mert útjában a kigyóbőrbe bujt sátánnak szava után indult. Kain megölte Ábelt, de ezen tettéért megátkozva földönfutóvá vált. Politikai teren is megtörténhetik valamikor, amit alig hiszek, hogy igen magas polcon álló tisztes éges egyen sátán, vagy sátánok tanácsa után indulva Kainokat fog nemzeni, akik Ábeleket akarnának majd agyonverni, csakhogy némelyik Kainnak gyenge a bunkója, némelyik Ábelnek pedig kemény a koponyája, amit ezetifelől egy ezer év előtt szerkeszteni megkezdelt ócska törvénykönyv is védhet a szétroncsolástól. Divat levén mostanában görbe uton járni, m után világéletemben én is divathős voltam, nem m -gyek egyenesen neki Salzburgnak, hanem 1841. évből indulok ki, a mikor már hét éves voltam es a mely régi időre jobban emlekezem vissza, mint az ujabb eseményekre, mert a vén embernek enuékező és egyéb phisicai tehetségei gyengüln k ugyan, csupán Ítélőképessége fokozódik. K»rülő úton kezdem én is, de majd csak kilyukadok valahogy utazásra is. Abban az időben én is, mint minden gyermek szeiettem a lovakat s rajongottam értük, amit egy gyermektől nem lehet rossz neven venni, hiszen ma is vannak, még pedig felnőtt gyermekek, akik a lovak iránt táplált szereteiüket bebizonyítják azzal, hogy a lónemesités ürügye alatt azokat futtatások alkalmával agyonkinozzák, magukat anyagilag tönkre teszik, és á la Monté Cirlo a legli izardabb játékot űzik, hanem kártyával, ne lovakkal. Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, hogy a lókinzásból legfeljebb bookmakerek gazdagodnak meg, az általános lonemesitésre azonban csekély befolyása volt. De azért pálcát senki felett sem akarok törni, mert egyik egynek, a másik pedig egyóbbnek bolondja. Nálam ez az egyéb a régészet. Nagynak, istenien nagynak kell annak lennie, ki semmi nélkül is, csupán észszel, szívvel képes küzdeni egy magas ideáért, melyért kockára tudja tenni eletét, le tud mondani a boldogságról, ferli lélekkel szembe tud szállani sorsival, el tudja tűrni a szánakozást, a megvetést, elhallgatni a gúnykacajt, melyekkel minduntalan talőlkozik, a mely talán minden nagy embernek, minden apostolnak kijutott, ki élt valaha és jót tett az emberiséggel. Tiszteljük es becsüljük meg nagyjainkat még haló porukban is ! De bec-üljük me,' azokat is, akik ninden erejüket egy magasabb, nemesebb célnak s'.entelik, ne az elért sikereket, ne az eredményt latolgassuk, hanem az emberi hivatás, a f rfias munka teljesítését, mert a legnagyobb emberi nagyság sem egyéb, mint folytonos törekvés a tökéletesül s leié, nem egyéb, mint azon parányi eiők gondos összetétele melyek a mindennapi ember életeben határtalanul szél forgácsolódnak. III. Bíbor színt öltött már a távozó nap az ég a

lján. mikor Várromy Ferenc gondolataiból és tépelődéseiből felúcsúdott. A vöröses, fényes sávok átszűrődtek a temető akácai közt s halványuló fényűk szürke homályba kezdte burkolni a halotti magányt. Kép az életből. Életünk napja is igy tűnik lassan homályba, éjbe veszve, bár ragyogva, fényesen vonult fel egünkre. Talán a kép hatása alatt kelt a költő lelkében a fohász : „Uram maradj velem ! Maradj velem, mert a nap leszálla, S már az esthajnalban végsugára A sötéttel halványodva vív : Igy hűlt egykor éltem végsugára Halvíny színben síromnak porára Ha a halál innen messze hív I"