Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-16 / 29. szám

1905. julius 16. N Y I R V I D É K 29-ik szám. 3 Hát ez már igazán nem is ferdítés, hanem közönséges hazugság. Mert hiszen főispánunknak a politikai helyzetre vonatkozó kijelentéseit nem hogy abcugolással fogadta volna a közgyűlés, de hatalmis éljenzéssel honoralla, különösen midőn tudomására hozta a vármegye közönségének, hogy .eskümhöz hiven csakis alkotmányunk és törvényeink értelmében és szellemében fogok eljárni és semmiféle törvénytelenség vagy erőszak végrehajtásában segédkezet nyújtani senkinek nem foguk. Sől kijelentem azt is, hogy a jelenlegi politikai viszonyok kőzött a törvényben biztosított rendkívüli jogaimmal élni hazafias aggodalmaim miatt nem tudnék." Ilyen nyilatkozatért talán csak nem hurrognak le egy főispánt Szabolcsvármegyébrn ?! De egyébként is, báró Feilitzsch Berthold főispán nyolcz évet meghaladott nálunk való hivatali működése alatt magatartásával vagy ténykedéseivel soha okot nem szolgállatott arra, hogy őt a vármegye közönsége a .Pesti Hírlap"-ként abczugolással fogadja. Sőt ellenkezőleg, nyolcz évi főispáni működése ala't minden kétségen felül álló hazafiasságáról oly sokszor lett tanúbizonyságot, hogy a vármegye közönsége e nehéz időkben is a iegteljesebb megnyugvással látja őt élén a vármegyének. Ilogy a .Pesti Hírlap" honnan vette teljesen valótlan értesilesét, azt még csak elgondolni sem tudjuk. De a .I'esti Ilirlap" minden esetre helyesen tenné, ha vidéki tudósítóinak m'igvá'asztásában kissé körültekintőbben járna el. A kecskeméti tanulmány-kirándulásról. Múlt számunkban e czímen megjelent közleményemben voltakeppen éppen arról n'in referáltam, aini a tanulmány kirándu'ásunk lulajdonképini czéljat képezte, vagyis gyümölcstermelés s annak értékesítéséről. Oka pedig ennek abban rejlik, hngy ezt meginni és közölni egyik ulitársunk Ígérte. Mini hogy azonban ebbeli ígéretének közbejött akadályok folytan mindez ideig eleget nein tehetett, az utolsó perezben is örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy erről is beszámolhassak. Miként előző kö/leniény mben mondottam, általaban gyümölcstermelésünk a kecskeméli'.ke^el sok tekintetben teljesen azonos. Az ugyanoly laza, mlán kissé kevésbé hullámos homoktalajokon főleg és csaknem kizarólag szőlőkertekben lermelik a többi gyümölcsöt is s csakis konyhakerti terményeket termesztik ettől elkülönítetten nagyobb területeken is. Több helyen láthattunk 30-40 kat. holdban kizárólag ugorkát vagy paprikái, vagy bármifele más hasonló konyhakerti növényt, amik a légin lensnebb és sznkszeiübb kezelést és határozott k (reskcdelmi szellemet áiulnak el. Ugyancsak ezt tapasztalhatjuk általában és részleteiben a nagy hírűvé vált hajnali gyümölespiaezokon. Péter-Pál napjan ejfélután valamivel fél 2 óra előtt látlam az első pár embert vallaikon 2—2 összekötözött, tehát egyenként 4 kosárral a villanyos ívlámpákkal kivilágított gyüinölcspiacz terén megjelenni. Ezeket mihamar több utcza fi I SI mind sűrüebben követték, más gyalogosuk, valamint a távolabbról és több gyümölcscsel érkező rzeker. k. Fel 3 óra tájban 38 sorban helyezkedtek el az eladok, oly formán, hogy ők az egymásmellé rakott csikneír teljesen egyforma ko-arak mögé alltak, egy-egy sorban 80—150, — a nyíregyházi hosszúkás és közép* n lapos fogganlyúval ellátott kosárhoz hasonló — kosárban volt csaknem kizárólag meggy, bár itt-ott mar kajszin baraczkot is lehetett látni. A gyümölcs ezen kosarakban mindkét végén egész kúpszerüleg tölpakkolva és betakarva kerül ezen piaezra és egy eladó egynemű anyagából csak egy kosaiának felét takarja ki mintaképpen. Hogy az. üzleti rész litkaiv.il kellően megismerkedhessem, azonnal a vásár megindulása után e^y, a püezon megjelent kereskedőhöz csatlakozva, követtem őt 2—3 lépés távolságban észrevétlenül hosszabb időn kere.-ztül. Ezen vevő csakis elsőrendű anyagot veti, megállva egy ilyen minta előtt, kérdi: ,hogy adja?" eladó: .egy forint 20 krajczárjával", vevő; .adok egy forint tizei", eladó: .nem adhatom", vevő: .adja 1 frt 15-crt ?* ha eladó azt valaszolja : .nem adhatom", úgy vevő csupán azt felelte: „nem merem megvenni." Ha pedig eladó az utoljára kinált árban megnyugodott, úgy vagy azt mondta : .tessék," vagy egyszerűen : .kérem a czédulat." Rendszerint csak az ilyl'orma üzletkötések után kordezte a vevő az eladótól, hogy hány kosara van s ezután állilja ki a czédulat, melyen mindössze a kosár száma és kosaranként vagy kilogrammonkénti ára és a vevő aláírása vagy nyomtatott neve látható. Ezzel viszi az eladó gyümölcsét a vevő pakoló helyiségébe, ahol azt átadva, a bárcza szerint kifizettetik. A vevő — bar leginkább kosaranke>nt s nem kilogrammonkénti árban vette, mégis csak egy alkalommal emelt meg kissé egy kosarat. A gyümölcsöt azonban egyszer sem érintette, pedig előttem 3 — 400 kosárral vett meg. Úgyszintén nem hallottam akar a vevő, akár az eladó részéről szemrehányást, vagy bármifele megjegyzést, is azért, hogy az egyik talán nagy art követel, vagy mert a másik uieg nem veszi. E gyüinölcspiacz körül lévő telkek udvarain vannak az ilyen exporleur kereskedők pakoló helyisegei, ahol ez alatt ugyancsak jönnek-mennek telt és kiürített kosarakkal az eladók, mig a félszer., kben leányok és asszonyok pakolják a meggyet, a mi közönséges szőlőpakoló kosarunkhoz hasonló, de annál mélyebb kosarakban, felül kup-magasan, rendszerint csak alul es felül egv papírlappal védve s mindig jól megrázva, szorosan. A kosarak levarrását férfiak végzik A vásár rendszerint reggel 6—7 óra közöt ér véget, de eddig nagyon sokszor felujul, mert annak helyét, aki — gyümölcsét eljd^a távozott,— azonnal mas, k. sőhb érkezett foglalja el, ú^y, hogy az emiitett Va J-tol C—7-ig tartó idő alatt állandóan több száz embert lehet látni ilyen gyümölcs kosarakkal terhelten a piaezra jönni és menni. A gyümölcscsel megrakott szí kerek a léglány aliku gyalogpiacz-tér két végén állnak sorokat s amelyek ezen leirt alkalommal 150—200 számot tehettek. Csakis ezt lálva, — bár igy is bámulattal — érthető, hogy ily apró tételek vételénél naponkent 50—60 waggon megy, jó baraczktermés esetén, — annak vásári idényében 120— UO kocsi rakomany üzletét és ezzel kapcsola- ' tos expediálását kepesek lebonyolilani. Ezen kereskedőt inkognito kisérve. különösnek 1 talaltam, hogy egy feltűnőbb, szép minta előtt meg sem állt s arát sem kérdezte. Ekkor szólítottam meg az illető kereskedőt s tudatva czélomat, ennek okát is kérdeztem, mire ő azt a felvilágosítást adta, hogy miután az az eiadó, ki előtt az a szép meggy volt, előbbi években egy. zer őt becsapta, azért ettől soha többet — legalább tudtával - nem vesz semmit. Ezáltal nemcsak magát óvja meg hasonló csalásoktól, de ugy az illető, mint a többi eladókra ez oly iskola és peldaképpen szolgál, hogy hasonló csalások ma mar alig fordulnak elő. A gyümölcs piaezhoz egesz közel van a zöldség ; hus és napi piacz, ez természetesen jóval később, — 5—6 óra között — gyül össze. Ezt is az előbbivel egyaránt a legnagyobb forgalom daczára is jellemzi a meglepő csend, a legnagyobb rend és a mintaszerű tisztaság. A húspiaezon legnagyobb kutatás daczára sem voltam kepes egy vércseppet föllelni, mig a zöldség szépen, használatra előkészítve, — talán vízben és kefével, — úgyannyira megtisztítva, hogy azt a legfinnyásabb háziasszony is minden további tisztogatás nélkül is bátran teheti a fazékba. Itt is vagyis a zöldség-piaezon voltam szemtanuja egy, legalább előliünk nem mindennapi affaire-nek. Ugyanis valami csalási confliktus támadt, egy tenyerestalpas zöldséges kofa és egy elég gyönge testalkatú bevásárló cseléd között, bocsánat a helybeliektől, mert Kecskeméten még a szakácsnék is elismerik cseléd voltukat; igaz, hogy e mellett dolgoznak is. Ebből kifolyólag a többi kofák nemcsak, hogy a bevásárló pártjára állottak, hanem a szó teljes ertelmében oda kenyszeritették, hogy kofa ellenfelét arczul .ütötte. Ezt ugyan a kota részéről még néhány visszaszólás követte, de a csakhamar ott termett rendőr mihamar végett vetett az ügynek, — és pedig azonnal helyszíni tanukihallgalások utján míggyőződvén azon tényállásról; — miszerint a kofa lestület szennyleien birnuvén csorba ejtődött, — ami csakis az ilyenformán azonnal a helyszínén az érdekeltekből alakult rögtönitélő birósag ítéletével és határozatának végrehajtásával köszörülhető ki, — azzal a kofahoz intézett kijelentéssel erősité meg az eljárást, hogy: .inaga már kikapta a magáét, ha tehát nem kevesölli, uiönjen csöndesen dolgára és helyére." Ezt pedig néma csend követte, a másik vagyis a bevásárló fél pedig rnent szintén dolga után, s a vásár folyt zavartalanul tovább. Ilyenek a kecskeméti állapotok. Szikszay Sándor, gazd. egyl. titkár. A magyar ipar fejlesztése. Felhívás. A nemzet képviselőit hazaküldötték. A nemzeti hadsereg és az önálló vámterület kérdése megoldatlan maradt. A nemzet képviselői a vármegyéket hívták fel az ellenálásra és ezz.el a tár.-adalmat szólították fel a küzdelemre. Az önálló vámterülettel kapcsolatosan actuális ma iparunk fejlesztésének kérdése is és ez a kérdés az, a melyhez mi, irók és művészek a magunk hivatása és hazafisága révén hozzászólhatunk. És ez a tér az, a melyen a magyar társadalom is leginkább küzdhet, ipari küzdelmünk kérdése. E téren támadhatjuk meg ellenfeleinket legérzékenyebb oldalán, az ipari harcz mezején. Ezen a téren küzdhet minden egyes, ezen a téren, a törvény keretén belül küzdjön a társadalom, ezen a téren biztos, mert csak a mi ak; ratunktól függ a győzelem. Ha a vármegyék megtagadják az adófizetést, tagadjuk meg mi is azt az adót, a melyet ipari téren fizettünk eddig az idegeneknek, mert hiszen mindaddig, a mig egy nemzet földjének termékeit és azoknak értéket ipari szükségletei fejében kenytelen átengedni más • nak, addig csak adófizető rabszolgája a nálánál ügyesebb idegennek. Ezen megalázó rabszolgaság alól fel kell szabadulnunk. De ez alól önmagában még az önálló vámterület sem szabaditana fel bennünket, mint ahogy a legjobb vár sem vedelmezhet meg, ha annak bástyáit nem őrzi elszánt hadsereg. A siker főlényezője az, hogy az önálló vámterület eszmeje áthasson minden magyar embert, iparunk védelmére külön-külön minden polgár síkra szálljon és az idegen ipartárgyak inváziójával szemben, mind n egyes ember lelke egy-egy ellenálló vámsorompó legyen. Szövetkezzünk hát ez ellenállásra, zárjuk el az utat az idegen ipartárgyak elől. Czélunkat azonban esik ugy érhetjük el. ha egyszersmind versenyképessé tesszük velők szemben hazai ipai unkát. A magyar társadalom, amely már nem egyszer kelt a magyar ipar védelmere még aldozatok áran is, ma is kész lenne az áldozat útjára lépni és megelégednek egyelőre hazai iparunk mai voliával addig, a mig egy ilyen vedőszövetkezés védelme alatt iparunk kifejlődik. Ennénk cseréptányérról ha kell és ha kell, járnánk daróezruhában, hogy az a p 'nz, a melyet mi itt szerzünk, itt keresünk ebben az országban, az maradjon is meg ebben az orszagban és ne gazdagítsa ellenségeinket. És ezt a mozgalmat meg is kell indítanunk. De ez csak az első lépés legyen, a melyet nyomban kövessen ipari fejlesztésünknek komoly munkája, hogy a közönség Inzafias hevét le ne hűtse a csalódás. Nehogy a kapzsiság és önző specula ió .t közönség felbuzdulásával és aldozatkéi-zsegével visszaélve, hazafiság czimén és .hazai ipar" jelszó alatt értéktelen rossz portékát octroyálha sson reá, olyan országos védőszervezetet, ellenőrző bizottságot kell alakitani, a mely szervezetével kiterjedve a varmegyékre, a járásokra, a közsegekre, ráütve bélyegét a jóra é? megbélyegezve a rosszat, vezetője legyen a kőzönsegnek, hogy ugyanakkor a mikor a ni3gyar tarsadalom hazafisága vedi a becsületes magyar munkát es a becsületes vállalkozásokat s ugyanakkor a magyar közönség is meg legyen védve a visszaelesek ellen. Összekötő kapcsot kell letesiteni a fogyasztok es a termelök között egy olyan szervezetben, amely tanulmanyozva a közönség igényeit és kívánalmait, azokra irányilsa a gyárosok és iparosok figyelmét, viszont ráterelje a közönség figyelmét a jo magyar munkára. Mert csak a jó munkának van jogosultsága. Jó és szép legyen a munka. Ebhez keltő kell. Becsület és ízlés. Az ízlést és a becsületet kell tehát értekre emelnünk. Az emberiség jövő harczában e két tulajdonsag íogia biztosítani a győzelmet. Hitele is csak addig lesz iparunknak a közönség előtt, amig e két tulajdonsagában bizik, csak addig marad is meg állandó fogyasztójának. De viszont, ha a vállalkozás állandó fogyasztásra számithat, akkor az eddig tartózkodó hazai tőke is hftjlandó lesz az ipari vállalkozásokra, megrendült hitelünk is helyre fog állani, ha a küllöldi pénzpiacz, amely minden mozgalomnak mélyére lát es er ékelni ludja annak következmenyeit, észre fogja venni, hogy a mi mozgalmunk czélja a .vagyoni függetlenség', törekvésünk az, hogy eriekei nk ezentúl az ország határain belül maradva, egy nagy nemzeti közvagyonna halmozódjanak fel. Együttesen és egy időben törekedjünk arra, hogy közönséget teremtsünk az iparnak es ipart a közönségnek. E kettős iranyban küzdjünk lehat. Szervezzük a védelmet, e védelem alatt pedig fejlesszük ki iparunkat arra a fokra, amelyen állva versenyre kelhessen más nemzetek iparával, és a mely méltó legyen a magyar fajnak határozottan nagy es előkelő tehetségéhez. Teljes művészi meggyőződésem, hogy Japánt kivéve, nincs egy második nép a föld hátán, a mely annyi formaérzékkel, veleszületett művészi hajlammal birna és e folytán ugy ipari, mint minden másnemű kifejlődésre annyira alkalmas volna, mint a mi népünk a magyar. Ha az úgynevezett művelt osztály meg tudná látni azt, ha ennek értékét meg tudná becsülni, akkor ez az ország gazdag és boldog ország lenne. A magyar népnek művészi es ipari hajlamát, munkásainak tehetségét, ezt a meglévő, dc szunnyadó erót felhasználva készüljünk arra a harezra, a melyre készülődik körülöttünk Európa minden nemzete. Arra a harezra, a mely kegyetlenebb lesz minden töröknél, tatárnál, az ipari küzdelmek harczára. Jaj annak a nemzetnek, a melyet ez a harcz készületlenül talál, mert a mely nemzet e küzdelemben elbukik és az elszegényedés sorvadásában pusztul el, az nem támad fel többé soha. Készüljünk hát e küzdelemre és egyesilsük az összes erőket. Tegyük meg mi az első lépést, irok, művészek 1 Alakítsunk egy olyan tesiülelet, a melynek fórumán meghallgatásra találjon minden komoly szó, bárhonnan jöjjön is. A hol az ipari kérdések kapcsán éppen olyan fontos megvitatás tárgya legyen a gyárosok ügye, mint a művészek törekvése vagy a magyar munkásnép érdeke, mert mindezek kiegészítő kérdéséi a nagy egésznek, az ipari fejlődés kérdésenek. A melynek fórumán ne feszélyezzen senkit a pártpolitika, a hol minden őszinte szándék szabadon nyilvánulhasson és támogatásra is találjon. Iparkodjunk a közfelfogást a gyakorlati élet egészséges útjára terelni, iparkodjunk mindent gyakorlatilag is megoldani. Ha iparunkat nem védik a tőrvények bástyái, állítsunk neki bástyákat a magunk szabad akaratából. Ila nincs vámsorompo, állilsuk fel e sorompókat telkeinkben, és legyünk mi azoknak önkéntes őrei. Iparkodjunk lehetővé tenni, hogy ezenlul ne kelljen idegen tárgyakért pénzünket idegeneknek adni. Zárjuk el a csatornákat, a melyeken a magyar közvagyon idegenbe folyik. Teljesítse minden ember az ő kötelességél a maga hivatása szerint. Az iró hivatása, hogy ez ügynek prédikátora, apostola legyen. A művész hivatása, hogy formaösmeretével, szinérzekevel irányítsa az iparos lejlődését, ízlésével segítségére legyen ugy a gyárosnak, mint az iparosnak, a szabónak ugy, mint a fazekasmesternek. Olvasszuk be iparunkba a művészetet, — más oldalról olvasszuk bele a magyar érzést é» egy közös tőből fakadó ízléssel neveljük az iparost ugy, mint a közönséget. Törekedjünk arra, hogy egy jó irányban kialakult közvélemény kívánsága folytán általános nevelési rendszerünkben is ezenlul ne a ludalékosság erőszakolása, hanem a gyakorlati éleihez szükséges tudás, az ipari művelődés, a vele járó szép érzék, és a mi pénzértékben is mérhetetlen sokat ér, a jó izles fejlesztése legyen első sorban irányadó. Ebben kövessük Európát, az angolt és a francziát, a kik ízlésük nagyhalalmával harácsoltak össze az önálló izlés nélküli nemzetek milliárdjait. Tisztítsuk meg közéletünket a theoriák miazmáitól, és tisztítsuk meg a közfelfogást az úgynevezett .európai műveltség" külső mizától, de azlán oltsuk be az igazi .európai műveltség szérumát a magyar közélet vérébe, úgy, bogy az a magyar szív izzó kohójaban felolvadva, vérré váljon, hogy az a magyarságnak é'etfenlartó ereje és Európában való fenmaradhalásának örökös biztosítéka legyen. Ezen műveltségnek első sorban az ipari törekvésekben kell megnyilatkozni. E téren, az ipari művelődés terén fogjon kezet a politikus az iparossal, az iró a gvárossal, itt fogjon kez-;t a művész a paraszttal. Ebből az országos nagy kézfogóból fog kivirágozni ipari fejlődésünk és az az előkelő igazi magyar műveltség, a melyre szükségünk van, a mely nélkül fenn nem maradhatunk.