Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-16 / 29. szám

2 29-ik szám

. tározotlan állást foglalva, kijelenti, hogy azt a maga rési érői támogatásban nem részesiti és ezen elhatározásáról a kormányelnőköt értesiti. A kormány egyes tagjainak hasonló leiratait, melyekben a törvényhatóság támogatását kérik, a közgyűlés szintén irattárba tétetni rendelte. Következett ezután Bory Béla és Mezössy Béla indítványa. A terjedelmes indítványt Mikecz Dezső vármegyei főjegyző olvasta föl s ugyancsak ő terjesztette elő az állandó választmánynak az indítványra vonatkozó, teljesen hasonló szellemű javaslatát. A közgyűlés Bory Béla lendületes megokoló beszéde Okolicsányi Zoltán és dr. Mezőssy Béla felszólalása s Szikszay Pál alispán felvilágosító szavai után, az állandó választmány javaslatát egyhangúlag elfogadva, s Szunyoghy Bertalan indítványára a válságos politikai helyzet állandó figyelemben tartására s a szükségesnek mutatkozó intézkedések megtételére bizottságot választva a következő határozatot hozta: Szabolcsvármegye törvényhatósága mély fájdalommal és hazafiúi agodalommal látja, hogy e nemzet, mely a mohácsi vész óta szakadatlan küzdelmet vivott nemzeti önállóságának fentartásáért, uralkodójával, kinek homlokát a nemzet ereklyéje, a Szent Korona érintette, saját hibáján kivül. csupán a nemzetet megillető jogokhoz való ragaszkodása miatt súlyos ellentétbe jutott és az összhang a koronás király és a nemzeti akaratot képviselő parlament között nincs meg. A magyar képviselőház többsége elment az engedékenység legszélsőbb határáig, hogy a nemzetet a súlyos rázkódtatásoktól megóvja, de a törvényhozás másik tényezője a jogos nemzeti törekvések megvalósításával szemben saját akaratát szegezvén oda elháríthatatlannak mondott akadály gyanánt : a törvényhozás két alkateleme között sajnálatos ellentét tört ki. E válságos időpontban, midőn nemzeti jogaink kivívása és megmentése közben hazaszeretetünkön kivül egyedüli fegyverünk csakis törvényeinkhez való szoros ragaszkodásunk lehet, mi is forrón óhajtjuk alkotmányos életünknek rendes mederbe való mielőbbi visszatérését, de egyúttal azon meggyőződésben is vagyunk, hogy a király és nemzet közötti ellentét kiegyenlítése a nemzet jogainak elismerése nélkül semmi körülmények közt sem lesz létrehozható. A nemzet souverenitásának egyenes megtagadása az, hogy a nemzetgyűlés többségének akarata nem érvényesülhet, ellenben a törvényhozó testület üléseinek elnapolásával az uralkodó korlátlan akarata szab törvényt és gyakorolja a végrehajtó hatalmat az alkotmányos szervek semmibevételével. Az ilyen kormányozási módszer szükségszerüleg a monarchikus államforma iránti hűség érzetét rendíti meg az állam polgárainak szívében, mig azon esetben, ha a korona a többségi álláspontot magáévá teszi, az állami élet menetét oly szilárd alapra fekteti le, melyen a nemzet és az uralkodó ház felvirágzása és fejlődése zavartalanul biztosítva lesz. Sajnosan kell azonban tapasztalnunk, hogy most, midőn a nemzet az általános. választások alkalmával megnyilvánult nemzeti akarat megvalósulását várja és reményű, a Korona részéről a parlamentáris kormányzatnak egyik sarkalatos alaptétele figyelmen kivül hagyatik. A népképviseleti rendszer és a miniszteri felelősség alapelvét az képezi, hogy az ország végrehajtó hatalmának kezelői csakis oly férfiak lehetnek, a kik a Feltekint a fára s látja, hogy egy kis fehér virágról most repült tova egy méh, édes méztől, bóditó illattól terhelten — hűtlenül, a kis virág pedig lehullt a porba : haldokolva, elhagyatva, csak a lenyugvó nap küldé vissza búcsú sugarat, hogy a haldokló szerelmes elszálló lelkét csókdossa körül .... S lelkén átvonul a sejtés, hogy ez lenne ott majd az ő sorsa is: a lang kialszik szivében, a mosoly sóhijjá válik s mig a vágyak tova tűnnek szivéből, a megnyugvás boldog érzete lesz úrrá gondolatai fslett .... „Lesz azért talán valaki, a ki szánva gondol reám, a ki ha meghaltam eljön jeltelen síromhoz ..?!.. S a fehér virágok hullnak, hullnak fekete hajára, fekete ruhájára s a harmatos falevelek susogják felette : Lesz . . . lesz .... III- Másod-srirágsás. Vén férje karján lépelt az ifjú asszony a lombsátorral körülvett tánezhelyiségbe. A tűzoltók javára rendezett a fiatalság bátyus nyári mulatsagot s Szántónak, mint a falu köztiszteletben álló jegyzőjének, meg kellet ott jelennie. Tul volt már Szántó a hatvanon s Mariska a felesége, inkább leányának, mint feleségének látszott. Tudja az ég, hogy kerültek ők egymáshoz ! Szántó gyamja volt a korán árván maradt lánynik, ott nőt fel a házában — megboldogult felesége is, meg ő is, igen megszerették a kis árvát és ugy hozzászokott, hogy szinte megijedt attól a gondolattól, hogy ez a kis dalos pacsirta elrepülhet tőle, hát megkérte ő maga. A lány pedig ? gyermek ésszel azt gondolta, hogy egeszen rendén van ez igy, hát hozzáment. Épen ősszel volt a lakodalom, másodszor nyitottak az ákáczok, hát a termiszetből vett hasonlattal azt mondták oz egeszre.- másodvirágzás. Az öreg ur nem haragudott érte. Tetszett neki a dolog, hogy az ő hatvan s egynehány éves szive máN Y I R V I D É K képviselőház többsége által vallott elveket önmaguk is osztják és ezen többség nézeteivel összhangzásban kívánják az állami élet menetét irányítani. Minden oly kormány, mely ez állásponttal szemben a végrehajtó hatalom kezelésére vállalkozik: e magatartása folytán megszegi a törvényerejű szabályt és rést üt alkotmányunk biztosítékain. Minthogy a magyar képviselőház 1905. évi junius hó 21-én hozott határozatával, amelyet Szabolcsvármegye közönsége teljesen törvényesnek és alkotmányunk szelleméből folyónak tekint és épen ezért magára nézve feltétlenül kötelezőnek ismer el — úgyszintén a magyar főrendiház is ugyanezen a napon meghozott határozatával báró Fejérváry Géza kormányát alkotmányellenesnek nyilvánította, minthogy a képviselőház és főrendiház ezen elhatározása lehetetlenné tette azt, hogy egy — a törvényt és fennálló szokásjogot tisztelő kormány állását továbbra is megtarthassa, minthogy báró Fejérváry Géza és kormánya a törvényhozás két házában történt bizalmatlansági szavazat daczára is a végrehajtó hatalom éléről el nem távozott, söt ellenkezőleg a képviselőház és főrendiház többsége és igy a magyar nemzet akarata ellenére jelenleg is kormányoz: mindezen okoknál fogva határozatilag kimondjuk, hogy báró Fejérváry Géza és kormányának ezen magatartását a magyar alkotmányosság alapelveivel homlokegyenest ellenkezőnek tekintjük és épen ezért ezen kormánnyal szemben leghatározottabb bizalmatlanságunknak adunk kifejezést. Az országgyűlés által meg nem szavazott adók és ujonezok alkotmányunk alapelvei és törvényeink világos rendelkezése szerint a vármegyék által a törvénytelen és alkotmányellenes kormányok rendelkezésére nem bocsáthatók. Ebből folyólag elvárja Szabolcsvánnegye közönsége minden egyes hü fiától, hogy ragaszkodván a vármegye fenyes múltjához, évszázadokon át tanúsított szabadság és jogvédő álláspontjához: ezúttal is, a nemzeti megpróbáltatások ezen ujabb és keserű időszakában, minden becsületes szaboicsmegyei polgár tántorithatlanul kitart álláspontja mellett és nem fog akadni senki sem, olyan régi, magáról megfeledkezett egyén, aki az 15U4. évi 1. t.-cz. 5. 6. aínak világos rendelkezése ellenére, egy törvény és alkotmányellenes kormányt fennállásában akar a vér, akár a pénzadó önkéntes kiszolgáltatásival tainogatui akarna és fogna. Egy négyszáz év óta érvényes és máig is fennálló törvény minden ily cselekedetet hazaárulásnak, becstelenségnek minősít és épenezért, mert e vármegye históriájának számos fényes lapja dicsösséggei hirdeti és örökíti meg azok nevét, a kik a magyar alkotmány épségéért küzdöttek, de vármegyénk élet folyamának üres az a lapja, a mely a hazájuk és alkotmányuk ügyét eláruló férfiak nevével lenne megbélyegezve, ez alapon azon jogos meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy régi jó hírnevünket ezúttal sem fogja érni semmi szenyfolt és e vármegye közönsége, valamint egy volt a múltban, ugy most is egy lesz: a magyar alkotmány tántorithatlan megvédésében és a törvényellenes kormány cselekvéseinek visszautasításában. A törvényhatósági bizottság ösmeri tisztviselői karának hazafias érzését és tudja, hogy a törvények megtartására letett esküjét senki sem fogja közülök megszegni, mégis fentebb kifejtett álláspontjából kifolyólag utasítja összes tisztviselőit, hogy a kormányhatalomtól jövő törvényellenes rendelet végrehajtását az 1886. évi XXI. t.-ezikkre támaszkodva, tagadják meg, a meg nem szavazott adók behajtására ugyanezen törvény 20. §-ban sodszor is fogékony a szerelemre, most is talál benne ujat, szépet; a mostani fiatalság pedig huszonöt éves korában már végig élte a szer lem legtitkosabb gyönyöreit is. Javában járták a csárdást, mikor beléptek s az öreg megelegedett mosollyal nézte egy darabig a tánczoló párokat, azutan feleségével együtt leült egy asztalhoz, hogy egy kicsit elpolitizálgasson a járásorvossal, meg a szolgabiróval. Az öreg doktor egyszer Csak inl egy félrevonuló fiatal embernek s rámutatva odaszól a menyecskének : ,Kedves húgom, épen olyan öreges már az én udvarlásom, a milyen kopasz a fejem, bemutatom hát egyik kedves kollegámat, Füredi uiat, a ki mint férfi kiváló jellem, mint tudós maholnap már országos hirü lesz, lemélem, hogy mint udvarló kedvesebb dolgokat tud mondani, mint én * Előbb ijedten néztek egymásra, azlán kezet nyújtottak miközben mindkettőnek fzh» :ben felgyúlt a láng a szerelemnek lángja. .Szabad egy turt kernem, Nagyságos Asszonyom, — szólott Füredi — hiszen utóvégre is fiatalok vagyunk, szabad nekünk is fiatalos örömöknek örülnünk* . . . . * * * Másodszor virítottak az ákáczfák, elmúlt a nyár s bizony már kezdtek sátgulni az ősz szelétől a falevelek. Hárman sétáltak estefelé a falu széles utczáján : Síánlóné, Füredi, meg a huga. Az az elkéselt szerelmi láng, mely első találkozásukkor fellobogott szemükben betöltötte egész valójukat Most is olyan bizalmasan beszélgetnek, mintha az a fiatal lány olt sem lenne, n. m érlené meg a szerelem diktálta szavakat — s ugy elábrándoznák a jövőről, mini ha a fiatal asszony fehér h' inlokát még nem érintette volna a menyas-zonyi mirtusz koszorú, mintha nem másnak esküdött volna örök hűséget. 1905. julius 16. gyökerező alkotmányos jog alapján ne nyújtsanak segédkezet és ne foganatosítsanak semmi oly rendeletet, a melynek akár a meg nem szavazott ujonezok előállítására, akár az ujonczállitási lajstromoknak a katonai hatóság rendelkezésére való bocsátására vonatkoznak. Utasítja a törvényhatóság a sorozó járási tisztviselőket. hogy a katonai szolgálatra önként jelentkezni jogosultak ügyében bármely, a törvényen és törvényes rendeleteken túlterjedő köznpmiiködést tagadjanak meg. A vármegye alispánját felhívja a törvényhatóság, hogy minden törvényes rendelet ellen éljen az 1866. évi XXI. t.-czikk 68. §-ában biztosított felirati jogával s ha a kormány törvénytelen rendeletét feutartaná, a fent jelzett törvény értelmében a közgyűlés haladéktalan öszszehivása iránt intézkedjék. A mennyiben a törvényhatóság és községek tisztviselői a fenti rendelkezések megtartása esetén a kormányhatalom részéről üldöztetésben és anyagi helyzetök megtámadásában részesülhetnének: a vármegye közönsége ezennel kimondja, hogy őket hazafias kötelességük teljesitéséért netalán érő támadások ellen megvédeni, nekik elégtételt nyújtani erkölcsi kötelességének ismeri, kimondja továbbá azt is, hogy szükség esetén pótadó kivetése utján fog gondoskodni arról, hogy rendeleteit hűségesen megtartó tisztviselőinek megélhetése és eddig élvezett javadalma biztosítva maradjon. Egyúttal a jelenlegi válságos helyzet alakulásainak állandó figyelemben tartása és a szükséges intézkedések iránt való megállapodás czéljából gróf Dessewll'y Aurél, gróf Dessewffy Dénes, gróf Dessewll'y Béla, gróf Forgách László, gróf Pongrácz Jenő, gróf Vay Ádám, gróf Vay Gábor, gróf Vay Tibor, Bory Béla, Ferenczy Bertalan, Görömbey Péter, Petrovics Gyula, Szabó Miklós, dr. Meskó László, Kállay Ubul, dr. Kállay Tamás, Mezössy Gusztáv, Somogyi Gyula, Uray Miklós, Hrabovszky Guidó. Kállay Lipót, Farkas Balázs, Nánássy István, Mezössy Béla, Dessewffy Aurél, Szunyoghy Bertalan, Gencsy Albert, Kornis Ferencz. Oláh József, Borbély Gáspár, Haas Ignácz, Liptay Béla, id. Okolicsányi Lajos, Propper Sámuel, Bogáthy József, Bleuer Lajos, Darvas István, Blau Pál, Veres Ferencz, Várady István, P. Szabó Balázs, Tóth M. György, Moravek Gusztáv,« ilj. Okolicsányi Lajos bizottsági tagokból álló bizottság alakittatik, a mely bizottság elnökét maga választja, s a melynek hivatalból tagjai lesznek az alispán, főjegyző, főügyész, árvaszéki elnök, a járási főszolgabirák és Nyíregyháza város polgármestere. Ezen határozatát a törvényhatóság a központi és járási tisztikar tagjainak, Nyíregyháza város polgármesterének, a megalakított küldöttség tagjainak és a községek elöljáróinak, a képviselőtestülethez való bemutatás végett megküldi és a vármegyei hivatalos lap utján közhírré tenni rendeli. Szikszay Pál alispán, a maga és a vármegyei tisztikar nevében hálás köszönetét fejezte ki a törvényhatósági közgyűlés iránt, zajos éljenzések között biztosítva a törvényhatóságot a törvényekhez való tőrhetetlen ragaszkodásáról. * * * E helyütt meg kell még emlékeznünk a .Pesti Hírlap*-nak e közgyűlésről hozott tudósításáról. A nevezett lap ugyanis e hó 13-iki számában a tényekkel homlok egyenest ellenkezően a következőket írja: „A főispán beszédéi, midőn az uj kormány kinevezését bejelentette, hatalmas abcugolással fogadták s a legnagyobb fokú bizalmatlansággal utasították vissza.' ,Miért is vagyok én asszony, mért n^m szabad magát szeretnem, mért választ el be inünket a szokás, a törvény ? — Hiszen két szerető szív találkozása és eggyé olvadása természeti törvény, melynek útját állani leheletlen, vagy legalább is veszedelmes. Azt mondhatná a világ, hogy rosz asszony vagyok, mert nem az uramat, de magát szeretem és ezt be is vallom. De hát ha nem tudom magamra erőszakolni a körülményekkel valp megalkuvást! . . Nekünk mennünk kell innen, követnünk a természeti örök (örvény parancsát, — én elmegyek magával, érjen bar gúny, ízídalom, mutogassanak rám, vagy forduljanak tőlem el az emberek, én boldog leszek, mert együtt leszünk és lelkiismeretem nyugodt, mert azt teszem, a mit tennem kell . . , ." Szótlanul baladtak pár lépést, aztán megszólalt a férfi — remegett a hangja: „A mit most mondok, épen úgy fáj nekem elmondani, mint a hogy fájni fog magának a meghallgatása. Én elmegyek, hogy sohase lássuk egymást, el erről a vidékről idegenek közé ... Ne mondja, hogy nem szeretem, ne mondja, hogy a közöny enged távoznom. Nem vagyok már gyermek s a láng, mely szivemben kiolthatatlanul ég, nem fiatalos szenvedély, de meggondolt, férfias igaz szerelem. Másodvirágzás, kései bimbóhajtása szegény szivtmnek. Lítja azokat a fehér fürlű kis virágokat? Mi azoknak a sorsuk? Elhervadnak, lehullanak az ősz sarába; eltévesztették életüket, mert helyükön nem marad termés, — hiába virítottak . . . Ilyen a mi szerelmünk is. az is másodvirágzás, melynek nincs reménye, nincs élethivatása. Maga most visszafordul s haza megy, én pedig megyek tovább, hogy sohase találkozzunk többé . . . nyugodjék bele édes . . . ." És ők ketten elmentek, vissza sem nézett a férfi, az asszony pedig szívére szőri!olt kezekkel bámult a fehér virágokra, elkésett virágokra s alig hallhatóan suttogta: .Másod virágzás ...» Lara.