Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-01 / 40. szám

r XXVI. évfolyam 40. szál l. Nyíregyháza 190S. október 1. ÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a ,

A ,ap 8Iellem

i rémét képező küldemények, „_, „ „ . , . Hirdetési dijak: postán vagy helyben házhoz hordva: { S2é

tküldése tárgyában leendő felszó- » oxima alatt kéretne, beküldeni Minden négy«er habzott yetit wr egv„er Eü

észévr

e 8 korona. ltimldso

k J

óba Elek ki

adó-tulajdonos Büntetlen lerelek csak ismert keiekt31 kSzlése I • fillér ; löbbs.Sri kelés esetében 8 fill '

élé

ví

e

é

v;

e \ ' könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ^IZtlL . M ^SSS^i'SÍíníl^ NegY

e4ye

S S

Z^'ára So fillír l' Lá

z> "'tézendők. A kéziratok csak világos kivauatra s az Apró hirdetések 10 szóig40 fii.,minden további szó iUetö költ .égére küldetnek vissza. 4 fii. VaaUg bet űvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító éí Grünmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Jog és kenyér, i. (B. B.) A politikai bo3zorkánytáncba lelkiismeretlen kezeknek az utcák népét is sikerült belesodorni. Utcák népe alatt a nemzetközi szocialistákat értem. Ezeket a kövezet-embereket hétköznapokon át nagy gyárak vagy apró műhelyek falai rejtik. Méhrajokként ömlenok ki foglalkozásuk levegőtlen s a lélek szárnyalását béuitó teréről vasárnaponkiut, melyeket Isten pihenésnek rendelt Nem boldogok ók. Erős munka nyomait viselik testükön, Arcuk rendszerint sápadt, mert a természet ingyenes ajándékából nekik nem jut elég. Rét, virág, madárdal, erdő nem díszíti az ö pályájuk vidékét s nem vehetik ki részüket mindezekből, inik a léleknek gyönyörűséget, a testnek egészséget adnak; mert sorsuk a négy fal. Távol a term'szét végtelen kegyelmétől még otthonuk sincs Nagyváros embere otthon alatt kellemetlen odút ért. Gyakran többen osztoznak szűk és örömtelen szobácskán. gyakran a munkás csak ágyra jár. hitvány bútorok, a gyáripar salakjai tömik be szabad tereit ezeknek a kis emberistállókuak. Vidám tulipános láda nem szórakoztatja a szemet. Miuden hitvány, szürke és szinek nélkül való. Szinte bavonkint változtatják a tanyát, hisz nincs, amit azokban megszokni és megszeretni lehetne. Egy picike kert, melyben áldozhatna a munkás a természet-ember mindenkor felülkerekedő kedvtelésének, vagy legalább egyetlen fa, melynek árnyéka csalogatná a munkást: mindez hiányzik. Otthon-szeretetről tehát szó sem lehet. Az asszony nem rendezget, uem csinositgat. A A „Myímdléfc" tárcsája. Igáitól—Fonyódig. — Tőrök história. — Irta: Pataky István. Magyar Bálint, Fonyódvár uráliik nem nagy elismerése volt az úgynevezett válogatós emberek iránt Bár neki is jobban eselt, ha a törököket sarcolhatta meg, s be is kell ismerni, hogy első sorban erre törekedett; de azért azt tartotta, hogy ahonnin valamit el lehet vinni, akkor el kell vinni, mert ha el lehet vinni, akkor a török előbb-utóbb elviszi, s igy hazafias dolog a törököt megelőzni. S abban az időben, midőn Magyarország nagy része felett a török uralkodott, a midőn mindennap harc, háborúnak van kiteve az ember, nem nagyon lehetett válogatni, s a tulajdonjog vitás kérdéséit elemezni. Aki tudj i, erősítse magát penzzel, élelemmel, emberrel. Akkor aztán várhaija a felhold lelűnési t. Nem telt ugyan ugy, mint Móré László, a kikiáltott zsivány, nem támadta meg a bekes magyarokat, öldöste hopfiait, hanem a csekély < rő által őrzött marháikat bizony elhnj'atta, a kereskedőket bizony kifosztotta. Nem is volt neki válogatós embere, mind ment az oda, ahova vezéré vizette, ha kellett harcolt, ha kellett rabolt a vezérének. II meni szerelte mind, a vitézgégeért. Egy alkalommal Dsafur Timur tul rövel támadta meg a hazatérő Magyart, heves küzdelem után fölös számmal vágtak le a kontyosokból, de azért még mindig jó erővel maradtak arra, hogy a Magyar által összefogott marhákat elvegyék. — Oda se neki — kiáltott Magyar — majd megbánja még ezt Dsafur vagy a gazdája. Menjünk! Alig két embere maradt a csetepaté helyén. férfi nem olt, nem fur-farag s nem fárad körLyezetének kellemesebbé tételén. Visszasülyed a vad állapotába, mely csak az idő viszontagságai ellen haszuálja odúját. Az otthonnal va'ó foglalkozá? sem testének, sem kedélyének nem al szórakozást. Örül, ha odahagyhatja a gyü'ölt helyet. Pihenni és üdülni utcára vagy korcsmába megy. Az otthoui élet helyett kifejlődik az utcai élet kultusza. Ez az utoai élet tarka, éléuk, ötletes, de tele van hazugságokkal. Pantalló, gérokk, keménykalap dukál ilyenkor. Hitváuy kelmékkel utánzott angol divat járja. Az utcai mnnkás öltözködésében már uemzetkö i. Az uri rongyokban semmiféle nemzethez való tartozás, semmiféle ízlés kifejezésre nem jut. Népünk ruházkodásának színessége és ötletessége itt uem érvényesül. Még az asszonyok öltözékei is a letűnt uri divatok hulladékait értékesitik, félszegen és ízléstelenül. Istenével beszélui az a munkás aligha szokott. Az emberszeretet szelleme helyett az irigyst'g szelleme kisérti m^g az erősebb lelkeket is, amikor látják r» 'jnyt, a pazarlást, a fölösleg kérkedését és örömtelen sorsukra gondolnak. Összehasonlításuknak egyik mértéke a jólét uj és uj alakban jelentkező cillogása; másik mértekét megadja a rideg otthon, a lelket ölő foglalkozás, az üresen maradt kedély. Ez a nép rosszkedvű. Értelmi élete is az elégedetlenség felé hajló. Hogyne kapna a szón, ha azt mondják neki, hogy uem lelki világának sivárságában, nem kedélyének betöltetlenségében és nem is abbau van a hiba, ami öt az egyszerűbb és nemesebb őrömökre fogékonytalauná teszi, hanem a felsőbb társadalomban. Hogyne hinné, ha a'.t mondják neki, hogy nem az a baj,hogj Sarkantyúba kapta lovát s vágtatva indult Fonyód felé. — Uraim! kiáltott egy emberre — Vas Lacit fogják ám ! Rögtön megállott Magyar. Visszanézve látta, hogy egyik kedves embere, Vas Ltcí, a törököktől körülfogva küzd, majd lenyomják s kötözik. — Hurrá! ezt nem engedjük — orditott Magyar s vissza se nézve, bogy követik-e emberei, vad dühvel vetette migát a törökökre, bu'.ogánynyal, karddal osztva jobbra balra csapásokat. P.lanat alatt tisztultak mellőle a törökök és esik Dsafur allt ellent s levágni igyekezett a dühöngő Magyart. — Neked is adok — bömbölt Magyar s megsuhant kezében a kard s a Dsafu" egyik füU a főidre esett. Dsafur se várla meg a második vágást, hanem emberei íuöge vonult. Vas Lici ugy feküdt a földön, minthi halott volna, n igyon megkínozták a törökök. Magyar elfil dte az óvatosságot, lovárol leugorva, Vas Lacit kezdte é'eszgttni. Szerencséjére ekkorra odaérkeztek emb'rei, a kik most nemcsak Vas Lacit, hanem vezerüket is veszedelemben látván, őrült dühv.l vetettek magukat a törökökre, ugy, hogy azok a bőszült támadastol megrettenve, vad futással menekü tik. Megkaptak a marháikat is és teljes diadalt arattak. Vas Lici a Dsafur fület kardjára tűzve vitte haza. Nem is volt Magyarnak egy embrre se, aki kész ne lett volna érte halálig harcolni, m.'rt hát a vezérük is kockaztatta értük életét. Ilyen emberekkel aztán akármit kockáztatott Magyar. Hanem azért mégis volt eg/ válogatós embere a kit nzonban nemcsak szeretett Magyar, hanem félt is tőle. nincs kellemes otthonod, hogy izgalmakbau keresed a pihenést, mámorbau az örömöt és az életűek nem helyes mértékeit alkalmazod magadra uézve; de fizikai és lelki életed szomorú kiegyenlitetlen-íége egyenesen azért van, mert a kiváltságosak osztálya nem adja meg neked a választói jogot. Mesterkélt viszonyok között nehéz művészet az élni tudás. Kell hozzá uevelés, ízlés, a tűzhely apró örömeibeu elmerülni képes lélek; kell hozzá hit, emberszeretet, sok dologban a lemondás erénye; kell hozzá józauság, a takarékosság ösztöne, olcsóu kielégíthető kedély és oly szellemi vágy, maly elsősorban saj it foglalkozási körének kiismerósére tör és oly ismeretet gyűjt, melynek haszuát veszi. Mindez a sorsunkkal való megelégedés elemi feltételei közé tartozik. Mily tévedés azonban, ha a munkás ahelyett, hogy a valódi megelégedés ezen emberi feltételeit igyekeznék megteremteni, inkább nagy társadalmi problémáktól fájdítja ineg fejét s azt hiszi, hogy tökéletlenül berendezett életének boldogságából semmi sem fog hiáuyozni, ha valamivel kevesebbet dolgozik, valamivel több bért kap és különösen, ha öt évenkíut egyszer az urna elé léphet! A nép valóbau olyan, miut a gyermek. Álljon bár előtte gariradábau a szabadság érett gyümölcse s birja bár a jólétnek és az érvényesülésnek száz feltételét képzelete előtt, azért az a gyümölcs a legédesebb, melyet keze még el nem ér és az az egyetlen feltétel az oka annak, hogy a többi százat javára fordítani nem tudja, amely éppen hiányzik. Hát menynyivel boldogabb az a rnuokás, ki a czenzust megüti és választ, de az élettel azért kibékülve nincs?! Ez pedig volt kapitánya, Trombitás Balázs. Ezt nem merte volna h'vni kétes kalandokra, azért leginkább csak olthon hagyta Fonyód várát védeni. Igy is kellett Trombitásnak eleget harcolni, mert alig mult el 2—3 hónap, hogy a tőrök meg ne próbálta volna Fonyód vára elfoglalását. Na azoknak mindig alaposan megfelelt Trombitás. Vitézsége, tántorithatlan hűsége mellett még egy körülmény volt, a miért nagyon szerelte Magyar a tőle jellemre annyira elütő Trombitást. Valódi fiúi szeretettel volt Trombitás a Magyar neje iránt, s dédelgető ap.ként bánt mindig a Magyar két fiával, a kiket Trombitás nevelt. Amikor ideje volt mindig a két gyerekkel foglalkozott, megengedett nekik mindent, ami azok jellemére, testi lejlódésére kártékony nem volt. S mind ez pedig kezdődött azon időtől, a melyet elbeszélni akarok. Ibrahim koppányi basa tudta, hogy neki legtöbbet árt a vakmerő és ravasz Mjgyar Bálint. Ö meglett mindent Magyar ellen, s nem egyszer kísérelte me/ bevenni Fonyód várát, a hónain utat vélt nyerni Tihanyra, csakhogy e próbálgatások mindig rosszul ütöttek ki. Egy alkalommal megtudta, hogy Magyar Begeteivel, ennek birtokára Italba ment es pedig nem nagy számú kísérettel. Begetei onnan Szigetvár felé indult, mig Magyar kalandos természetétől hajtva, a Karád felé ető rengetegeken át tért vissza, szokása szerint ha lehet törököket, ha lehel másokat óhajtva megsarcolni. Portyázásának liirét inaidig megvitték Ibrahim bégnek, s ez körülbelől kiszámította, hogy Fonyódra hol akar kitérni Magyar. Egy csomo lovast és gyalogost magához veve, személyesen akarta elfogni Magyart, vagy hl elfogni nem lehetne, fejével sjámilni be a budai basanak, aki nagyra vette volna a hires magyar főúr elkóltözködését. Át is izent a karádi Oglu béghez, hogy kellő időben nélkülözhető emberei készen legyen hozzácsatlaSS. (saját hás.) 1 ^ a& J _ Nyíregyháza, , , -