Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-01 / 40. szám

2 40-ik szám. N Y 1 R V I D É K 1905. október 1. A városi munkásságnak elégedetlenségre s izgékonyságra hajló természetét lelketlenül kihasználják. Tanulatlan emberek nagy tömegét „orakoztatják oly programmok körül, melyek magasan járó elmék bölcselkedésének t.irg}ai lehetnek, de melyeket nemzetünk sajátlagos életviszonyai között még ma Marx vagy Lassale sem akart volna a gyakorlati megoldás útjára terelni. Igy a nemzetköziség eszméjének a jogbölcselet ter n irodalma van, de az elmélet ellenére a modern fejlődés folyam ágyában a nemzeti és a faji önérzet jobban duzzad, mint valaha és művelt világban egyetlen tenyérnyi foltot nem tudunk, hol állami és nemzeti köteléken kivül élnének. A végső fejlődés talán soha el nem írhetó utópiájának szelid bölc->elkedói kit sem fenyegetnek. Ámde tanulatlan, éretlen emberekre nézve mindig az utópiák a legingerlóbbek » nincs annál nagyobb veszedelem, mintha nagy világreformok jelszava alatt a tömegek rendszeriut csak rombolásra kép s nyers erejét a felsőbb társadalomra ráuszítják. Soha gonoszabb uszitási műveletben nem volt részünk, mint ezúttal. Maga a belügyi kormány vezetője dobta ki a tömegnek a választói jog jelszavát A társ'dalom bö!cseitői pedig liga alakult az „elnj omottak • joghoz juttatása céljából Meg van tehát a jelszó, a casus belli, amely miatt a nemzetköziek tömege most már elismert jogosultsággal ragadhat fegyvert a kiváltságosak osztálya ellen. Veszedelmts fegyvere eunek a szervezett népnek a sztrájk. Kitüno eszköz a gyü'ölt felső rendek megsarcolására és megtörésére. A sztrájk jövedelmez pénzt és tekintélyt. A uemz^tközi szociálisták keze messze elér. A legkisselb gyűanyagot is meglátják és nyomban sietnek azt az izgatás csóvájával lángra lobbantani Igy történt a Dunántul is; itt is felülről intézett bujfcogatásokkal szították, terjesztették az elégedetlenséget és szervezték a bérharcot. A hadjárat sikere ezernyi hívet szerzett a pártszervezetnek s ha tnuek taktikája ugy követeli, el lehetüok rá készülve, hogy legközelebb sokkal nagyobb mértékben üt ki a sztrájk, mint valaha. Már pedig a szociálisták ezt a szándékukat előre hirdetik. Anyagi előnyök kierőszakolására irányult idáig a sztrájkírozgalom. Most magasabb jogcímet kap >tt. Most általai.os választói jog, tollát a népjog kicsikarásának örve alatt és látszólag a durvább izgatást is mentő célzattal fog a mozgalom kiélesedni minden vonalou. A közhatalom hivatalos kezelői adtak bátorítást a szociálistáknak, hogy ezt tegyék. Maga a rend legfőbb őre szar.azta fel a féktelens

sget Politikai szövetségbe lépvén a nemzetköziek a király kormányával és az állam rendőrségével, eddig példátlau izgatásokra kaptak vérszemet. Közlönyükben hirdetik az élet-halál harcot Gyűlöletre izgatnak a kiváltságos osztályok ell n. Gyujtogatásra buzdítanak. Féktelt nebb bujtogatást a közbiztonság ellen elkövetni már képtelenség. A szavaknál azonban meg nem állanak. A nemzetköziek felszarvazott népe a fővárosban mir izelitót ad a reinurako zni, hogy a Szőlős-Györkön lu' eső erdős-lapos helyen, jó erővel várjak Magyar Bálintot. Ibrahim fényes kísérettel indult ki Koppáuyból. A gyalogosokat már jó előre küldte, maga csupa lovassal indult el egy nappal későbben. KarádnU Oglu szinlm lovasokkal csatlakozott hozzá, a gyalogosok már elő e haladtak. — Szép fogás lesz — szólt Oglu a hatalmas termetű Ibiahimhoz — Magyar sokat ér. — Fonyód is — felelt Ibrahim s előre lovagolt, utána a csapat. Szőllős-Györkön tul, a mostani puszta-SzentGyörgynél levő erdőségnél, szép holdvilágos ejj-1 helyezkedett el a tőrök csapat. Az erdőn tul vad, mocsaras hely terült el, a hol a járást lehetetlennek tartottak. Ke-keny, igoványos utak vezettek a mocsár közelében Fonyód fele, a hol folyton kerülgetni kellett. Hi egyenes irányban lehetett volna menni, egy félórányira volt csak Fonyód, de igy két óraba került onnan Fonyódvárba jutni. Már pedig Magyarnak csak ez lehetett utja, mert nem szokott szekerek nélkül megérkezni és az sem volt szokása, hogy a vár környékén lakókat sanyargassa. A kémei hitül vitték Ibrahimnak, hogy Magyar hazafelé tart. A nagy, vén fuk sötét árnyékot vetettek a lesben allo csapatra, a csendet mi sem zavaita s igy Magyarnak be kellett esnie a csapdaba. A törökök két vezetője mosolyogva n>zett egymásra, már előre élvezték a kilünletést, a mit a szép fogasert nyerni fognak. llanem nem jó előre fogadni a medve bőrére. Magyar nem közönséges emler volt. Vakmerőségét, erejét már többször kimutatta, s ázott a ket török ur eltitkolta egymás előli, hogy egy Us felelem is lopódzott szivükbe. De anrnt a válogatott legénységre néztek, neki bátorodtak. lomból. Megosl romol egyes épületeket; kihúzza műhelyéből a munkást, hogy a sztrájk betartására kényszerítse. Ma már dolgozik a terrorizmusnak minden jogot tipró eszkö eivel, mert hisz a reud őreiben cimborikra talál s azon ürügy alatt űzi a demagógiát, garázdálkodik és sajtol, hogy ő ezzel az általános vála-ztói jog eszméjét akarja diadalra vezetui. Bujtogathat és szervezkedhetik; a reud legtöbb őre: elvtárs, az szabad kezet engel. A nemzetközieknek ezzel az elónyomulásával együtt az általános aratási sztrájk veszedelme fenyeget, amikor a törvény oltalma alá hely zett szerződések ériéke egyenlő lesz a hajítófával. Es e fenyegető hadjárattal szemben a mezőgazdák óriási érdekeltsége szétforgácsolva, ellenszervezet nélkül és csak kétséges értékű védelemmel, teljesen készületlenül áll. A szervezkedő demagógia hadat üzeut; a népjog jelszavai alatt nagy támadásra készül s mezei hidakat gyűjt, melyekkel végleg feldúlhatja a falvak békéjét. A népfelsegitési akció. (Uj szociális programm.) A magyar közvélemény még éfénken emlékszik arra, hogy Hollósy István dr. akkori marmarosszigeli alpolgármester es földbirtokos, ezelőtt néhány évvel felvetette azt az eszmét, hogy a népfelsegitési akciót a magyar faj m gmentés re megkell indítani. Akkor lehetetlennek lar oitak a gyönyörű eszme kivitelét, a melyhez a könnyelmű szamiüs miliárdokat igényelt. Most azonban nemcsak a kormány, hanem az ellenzék is a legkomolyabban fogla kozik a népfelsegitési akcióval, mert be látják, hogy ez a legszükségesebb szociális reform, amely elintézésre vár. Most aztán elők' rül ojra Hollósy István dr.-nak a földmivelesügyi minisztériumban fekvő mi moranduma, amelynek alapján törvénytervezet fog készülni a nép felsegitésére. Hollósy István dr. m >st Csongrádon szolgabíró s mini a huminus eszme jeles hirdetője, hirtelen nagy népszerűségre tett szert. Egy fővárosi újságírónak sikerült beszélgetést folytatni Hollósy drral, aki a népfelsegitesi akcióról következőképen nyilatkozott : „Magyarországon még min lig nem ismerik gróf Széchenyi Istvánt eléggé. Míjdneui ugy kell észrevétetni az irányadó politiku ukial, mint ahogy annak iuején Madáchot kellett felfedezni a magyar közönség számára. Hogy a számottevő, országos nevű férfiak közül melyik igyekszik Sz chenyi eszmeit érvé lyesiteni s azokból legalább egyetlen tételt is program njaba felvenni ? úgy látszik, hogy Széchenyi István ann/ira felette állott kortársainak, hogy még most se birtak az utánna következő nemzedékek felemelkedni az ő nagy látókörének migisságára. Vagy melyik n igy szónok vette fel programmjaba a magyar fajnak felsegitesét ? Széchenyi nagy lelkét egészen álhalolta az i mberszeretet, a magyar faj szere tete. Ríjongással csüggött a f íjanak nagy érdekein, boldogulásán. Ki- gyermekkorában kezjlcsókoll a legöregebb jobbagynak, mikor ezek édes apja nevenapján az öreggnf elölt megjelenlek és üdvözöl ék. Ez az emberszeretet, ez a fajszerelet, ez a becsülése a magyar fjjnak, meg ha darccruha is födi a keblet, mert az is a mi fajtánkból való — szóval ez az emberkultusz, ez teljesen hiányzik a mai mjgyar társadalomból és közéletből. Széchenyi csinálta meg az első lépést a nép felsegitésére, jobbágyság felszabadításnak törvénybe tatásával, mikor Bezerédy István és Fáy Andrással együtt kezdeményezték az önmváltságot, az urbériseg megszüntetését, a jobbágyok f Isz ibadi'ását, a nemesek adómentességének m gszüntetését tartalmazó nagy reformokat. Vagy talán mar nincs semmi tennivaló e:en a teren ? Vájjon a népszabadság, népfelsegités eszméje már való—- Készen legyen jk a lőfegyverek — lungzolt a pirancsszó — tlőizör lőni, a miradékol apri ani, Magyart, ha lehet, elve elfogni. Az erdőntuli nád is, mocsár lassan zúgott. Felfelhallatszott m in egy egy vízimadár panaszos kiáltása, távolról a bölömbika bugása, m íjd n ?ha egész hangzavar áradt elő a mocsárbol, mintha az eji tanyára tért madarakat valaki háborgatni. Mit törődtek azzal a törökök. Attól nem féltek, hanem az erdőbe vezelő utat figyelték, a honnan elő kellett tűnni a Magyar csapatjanak. Éj fél felé hangzavar hillatszott a döcögős ut felől. Majd előlüntek az emberek által hajtott ökrök, lovak, a melyek valahol valahogy be-zerezve lettek. U'ánok jöttek a lovasok. Érkezett a Magyar B dint csapata. Jo k'dvvel, hogy már közel vannak a várhoz, s nem tudva, hogy lesben állnak a törökök. A néma éjben egyszerre egy bagoly liuhogá- hallatszott a mocsár felöl, maj 1 másik és h .rm idik, de oly híven utánozva, ho>y a kinek figyelme felhiva nem lett, nem különböztethette meg a valóditól. — Állj ! — kiáltoit Magyar. A csapat megállt, az ökrök i- meg illőit ik, mert a hajcsarok az ökrök, lovak elé lép ek. Magyar magához szólította kedvenc't, Vas L'xil. — Laci! — ismered ezt a jeli. — Igen uram ! Trombitás kapitány ur ott van a nádasban s figyelmeztetett. Megtudott valamit! — Ti hát előliünk van valami. Bizonynyal törökök. Gyorsan itt a fak alatt tüzet kell rakni, mintha pihenni akarnánk Az ökröket, lovakat hajtsák előre. Azokat nem b mtják. Mi ránk fij a foguk. Az emberek fele szálljon le a lóról, a I ivaikat hajtsák a többivel, te pedig az emberekkel az erdőb : még ', meglesed hol vannak a töiökök s ha k.zdődik a li.irc, belevegyülsz. Isten veled. sággá vált ebben a hazában, ahol a katona ma is adómentességet élvez — s nemcsak az állami tisztviselők, de a nagy uradalmak is a községi terhek hozzájárulása alól felvannak mentve? Hát, minő jogegyenlőség az, a hol épen csak a legszegényebb községi lakosok vannak kötelezve a községi terhek viselésére és a katonatisztek, á'lami tisztviselők fel vannak mentve e hazafiúi kötelesség alól? Hanem azért megkövetelik, hogy a községek el legyenek látva közvilágítással, szép utcákkal, tiszta járdákkal és egyéb kényelmüket kielégítő intézményes dolgokkal ? A magyar társadalom, főleg az alföldön, két osztályból áll, amely sohasem egyedül, a fentebbi kiváltság folytán : hivatalnokokból, a kiket gyűlöl a paraszt, mert nem járul hozzá a községi terheihez és parasztokból, akiket megvet a „nadrágos*-osztály. Polgár-osztály alig van, m^rt a népfelsegitéssel. polgárosítással nem foglalkoznak sem a társadalom, sem a közélet vezetői. Pedig nagyon hálás feladat lenne ez. Sok teendő lenne ezen a parlagon hagyott téren, mert évszázadok óta, Zsigmond királyt és Hunyady Mátyást kivéve, törvényhozóink a városok, községek népeinek polgárosításává!, felsegitéséve!, támogatásaival alig törőd ek. Mert azzal, hogy a ruthéneknek csak néhány szaz tehenet, a székelyeknek néhány ezer koronát kiosztunk s magával a községi élettel mm fog'alkozunk, hanem engedjük őket jó vezetők nélkül, a szaz, meg száz percentes póladok alatt görnyedezni s ha azokat, akik szeretettel foglalkoznak a néppel, azokat a társadalom lesijnálja, akkor nem fog m'gfelelő eredményt hozni a néplelsegiteai akció soha. Igy kell kezdeni, gyökerében kell a bajt orvosolni. Ugy, amint az Széchenyi István lelke előtt ideálként lebegett, — a népfelsegitesi akció a fajunk felsegitésének az eszméje és gyakor'ata. A törvényhozásnak, a nagy szónokoknak és nagy államférfiaknak annyi évszázadok óta t?) végre észre kell venni a kis embereket és a közsé gekel is, amelyeknek elére a legkiválóbb embereket állítsak, — emeljék a jegyzők tekintélyét és íizetéset, hogy az úgynevezett magan-inunkálatok it ingyen teljesítsék ők is, mint m is hivatalnokok A községek terhein könnyíteni, pótadóikat leszállítani, háztartásukat szigorúan ellenőrizni, szóval jó köz-égi törvényt alkotni, valahára a legelső teendő, ha segíteni akarunk a népen. Akkor nem fig a kormány törekvése kudarc )t vallani, mint például az állattenyésztéssel, selyemtenyésztésssel, a munkássegélypénztárral, am-lyet kigúnyolnak a közsegek vezetői a legtöbb helyen, vagy pedig hallani sem akarnak róla. Vagy nein történik m g az az eset, mint a rutáén akciónal, hogy amint a szeginv rulhén pénzhet jut, annyira fel van segítve, hogy eltud utazni, kivándorol Amerikába, ahol embernek becsülik a szegényt is, ahol az Egyesült államok elnöke kezet is fog vele. A nepfelsegit sí akciót tehát az emberkultusznal kezdjük, akkor lesz sikere. A nepl'elsegitési akciót tehít az emberkultusz jegyében, a társadalom teljes bevonasával kellene kezdeni, mint amelynek vázlatát, képét a legnagvobb magyar félszázaddal ezelőtt oly csodaszépen megrajzolta. Akkor lesz világraszóló sikere. Dr. Hollósy István nyíl iikozatanak őszinte, nyílt és íalikális hangja mélyen belevág a közigazgatás, községi és társadalmi élet húsába. D; örülünk r jta, mert legalább egy szakférfiú ajkiról halljuk, hogy mi a baj s mit kell orvosolni. A népfelsegitési akció hatamis eszm je az egesz országon vegigszáguld s megelégedései tölti el a népek s a népért élő f ríiak keblét, hogy va'ahára történik valami a'.ért a népért, annly vérrel és pénzzel adoz egy évezred óta ! Szabályrendelet a kéményseprő iparról. A vármegye közönsége állal a kéményseprő iparról alkolott közerdekü s most életbe lépett szabályrendelet a következőleg szól: 1. §. Kéményseprő ipar gyakorlására nem nyerhet engedélyt oly egyén, a ki képesítését az 1884-ik évi XVIII-ik t.-cz. 4. §-a értelmében kimutatni nem képes, gyújtogatásért vagy tűzvész okázásért büntetve volt és a ki a hatóság előtt mint iszákos ösmeretes. Már akkorra lobogott a tűz. — Fel órai pihenes! Kiáltott nagy hangon Magyar. A hajtsárok előre. A törökök meghallották a parancsot s az erdőbe belyebb húzódva, fogcsikorgitva engedték maguk eiőtt elhaladni a zsákmányt. — Majd ulólérjük ezeket is — mormogá Ibrahim s vártak. Felóra alig telt el, mikor a Magyar csapata megindult. De még nem értek biztos lőtávolba, amidőn a mocsár felől tartós fény villant fel, aztán egymis után alakok ugráltak ki s vad kiállással törtek a lak alatt előnyomuló törökökre. Ugyanakkor sarkantyúba kapta lovát Magyar és kísérete s előre robogva szintén tüzeltek. Uj ugyanakkor meglepetésükből migukhoz tértek a törökök is és tüzeltek. Egy golyó Magyarnak a lovát teritette le, s estében maga alá vagta Magyarnak m'ndkét lábát. Tehetetlenül vergődve Magyar oly sérüléseket szenvedett, ho

ry ájultan lerült el a földön. Magyar elől ugyan de szélen lovagolt s igy emberei nem vették eszre balesetét, meg nagyon is elfoglalva voltak a törökökkel. A mocsárból löbb és több ember került elő, de a törökök többségben voltak s oly sok kudarc után feldühödve küzdöttek. — Csak azt a kutyát — kiáltott Ibrahim s pillanat alatt Magyar megkötözve hevert. — Magyar, Magyar! — kiáltott a harc között egy kemény hang, s Trombitás Bilázs joibra-balra halalt osztogatva jött előie. Ibraim felkacagott: — Magyar a mienk! — kiáltott — mienk Fonyód is. — M g nem! — kiáltott Trombitás s előre tört Ibrah m felé, a ki tanácsosnak látta embereit küldeni a dühöngő közeledő elé.