Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-19 / 12. szám

9 12-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. márczius 19. lalenyesztést hazafias buzgalommal, intézkedjék a legerélyesebben, hogy a községi faiskolaban minél több szederfát neveljenek, és kövessenek el egyáltalán minden lehetőt, hogy a község közhelyeire évenként bizonyos mennyiségű, de lehetőleg minél több szederfát ültessen. Gáva községben a selyemtermelök száma az idén hárommal kevesebb volt, ellenben a tenyésztők átlagos keresete 10 koronáról 20 koronára emelkedett. Legmagasabb ker. sete egy tenyésztőnek 26 kuroni volt. Remélhető azonban, hogy jövőre, kivált az elöljáróságnak jó irdul.itu buzdítása mellett a tenyésztők száma jelei.tékenj en emelkedni fog. Gégény községben az idén három tenyésztővel kevesebb volt mint a mult évben, mégis a gubótermes nagyobb volt a tavalyinál, az átlagos kereset pedig 15 koronáról 30 koronára emelkedett, a mi mindenesetre szép r redménynek mondható. Volt olyan tenyésztő is, aki 36 koronát keresett a selyemtenyésztéssel. Nagyon remélhető a selyerntenyésztésnek nagyobb arányokbani terjedése és hogy a jövőben mindig többm fognak tenyészteni. Erre való tekintetből, feltétlenül szükseges a szederfaá'lomány növelése. Örömmel ismerjük el a köz.'éi; elöljáróságánák jó indulatu buzgalmat, a melyet a szederfaállomány növelésére törekszik, a mennyiben jó allapoiban tartja fenn a községi faiskolát. Gyulaházán 6 selyemtermelő átlag csak 16 korokoronát keresett; aminek főoka a lombhiányon kivül az, hogy a tenyésztők egyrésze nem tartotta be jól a vett utasításokat. Kérjük tehát a termelőket saját érdekükben is, hogy jövőben szorosan alkalmazkodjanak a tenyésztési szabályokhoz, és akkor bizonyéra kedvezőbb eredményt érnek el. Az elöljáróságot pedig arra kérjük, hogy tegyen meg mindent egy megfelelő szederfaállomány letesitésére. llugyaj községben ez évben volt először két tenyes/.lő ; azonban c-ak az egyik hozott gubot és 102 koronát kapott. Az illető tenyésztőnek a neve: Leitzki Emánuel. É>en igen jó eredmény daczára sem várható azonban egyelőre iU a termelők nag)obbmérvü szaporodása, mert nincs a közhelyeken szederfa. Igen kérjük azért az elöljáróságot, hogy tegyen meg mindent arra, miszerint keltő nagyságú szederfaállomány legyen rendelkezésre. Karász községben a mult évben nem volt tenyészlé-. Az idén 5 család foglalkozott a selyemtenyésztéssel és átlag t5 koronát keresett. A legmagasabb kereset 23 korona volt. A lakosság közi nagy hajlam mutatkozik a selyemt< nyésztés iránt; azért az idén csak keves selyempete mennyiségből kísérelték meg a tenyésztést, mivel a községnek még lombozható fai nincsenek, Azért midőn elismeréssel jele'.zük, hogy az elöljáróság az idén kiültetett 30 drb szederfal, melegen kérjük az elöljáróságot, hogy nagyobb arányban növelje a szederfaállományt. Kemecse községben mint a mult évben az idén is egy tenyeszlő volt, a kereset 15 koronáról 23 koronára emelkedett. Itt is nagy akadálya a selyemtenyészlés tovább fejlődésének, hogy közhelyeken nincs szederfa. Azért melegen kérjük az elöljáróságot, hogy használjon fel minden módot megfelelő nagyságú szederfaállomány létesítésére. Kékese községben az idén tenyésztettek először. Volt 6 selyemtermelő s ezek átlag 25 koronát kerestek. Legmagasibb keresete egy tenyésztőnek 40 koronára rugóit. Ezen község elöljáróságának köszönettel tartozunk a selyem es szederfatenyésztés emelése érdekében kifejtett tevekenységéért a mit is szép világításban tüntet fel az, hogy a faiskolát igen jó állapotban tartotta. Kisvárda községben az idén tenyésztettek először. Volt 3 selyemtermelő és ezek átlag 17 koronái kerestek. Itt közhely ken még nincs lombozható szederfa s a termelők tisztán a magántulajdont képező szederfák használatára voltak utalva. Mig egyrészt köszönetünket fejezzük ki a községnek, hogy a községi faiskolából az idén 250 drb. szederfát ültetett ki, de másrészt nagyon sajnos, hogy kellő gondozás hiányában 449 drb. fiatal szederfa ment tönkre. Egész bensőséggel kérjük a község érdemes elöljáróságát, hogy a szederfaállomány szaporítása érdekében legyen szives minden lehetőt elkövetni, I hogy később mentől többen foglalkozhassanak a liztos keresetet nyujló selyemtenyésztéssel. Kótaj-Ökertben az idén tett először egy család kísérletet a selyemtenyésztéssel, de mivel nem tartotta be a vett utasításokat csak nagyon középszerű eredményt ért el. Kérjük tehát a termelőt, hogy jövőben saját érdekében is szorosan ragaszkodjék a tenyésztési utasításokhoz. Marton falván ez évben volt először egy tenyésztő aki 16 koronát keresett. Ezen községben nem varható egyelőre a termelők nagyobbmérvü szaporodása, mert nincs a közhelyeken szederta Igen kérjük azért az elöljáróságot, hogy tegyen meg mindent arra. miszerint kellő nagyságú szederfaállomány legyen rendelke;ésre. Nagykálló községben az idén elősznr ke dték meg a salyemtenyésztést. A termelők száma 6, az átlagos kereset 22 korona volt. L°gmagisabb keresete egy tenyésztőnek 45 koronára rugotl. A selyemtermelés iráni itt meglehetős érdeklődés mutatkozik, de további felien dülé-e csak az eseiben várhaló lia kö helyeken eleg ndő lombozható szederfákkal rendelkezik a község. Az elől j róság azonban igazi jóindulattal viseltetik az ügy iráni s igy reméljük, hogy fog taldni módot arra, rni-z rint . a faiskolában elegendő mennyiségű szederfacsemete I gyen nev( Ihelő. Napkor közsgégben a mult évben tenyésztés nem volt. Az idén egy tenyésztő 13 koronát keresett. A tenyésztés jobb er. dménnyel is ji'hilolt volna, de az volt a baj, hogy a termelő nern tartotta be eleggé a nyert utasításokat, amennyiben nedves levé.lel etette hernyóit, minek következtében azok i gyrésze renyhekórban hullott el. Nyíregyháza városban a selyemlermelők száma ez évben csökkent ugyan, de az átlagos kereset 18 koronáról 24 koronára • melkedelt. Hogy a termdők száma csökkent, egyedüli oka a lombozható Iák fiatalsága, melyek még kevés lombot adnak Bizton reméljük, h >gy aminl a Iák évről-évre eiősödnek, a. tenyésztők száma is évről-évre emelkedni fog. — Hogy a selyemtenyeszlók atlagos keresete emelkedett, bizonyítja, hogy a-', iden már jobban betartották az adott tenyésztési utasításokat, és annak tulajdonítható az is, hogy volt olyan tenyésztő, ki 154 koronát kereselt. Az illelő tenyésztőnek a neve: Barzó István. Ezen városban különösen a lakosság szegényebb része szívesen foglakozik a selyemtenyésztéssel. A szegény lakosság érdekében tehát igen melegen kérjük a t. tanácsot, hogy mindég nagyobb és nagyobb mérvben szíveskedjék sziporitani szedi rt'aállományát. Az utczák, közutak és kö'.terek befási'ását is tartsa fenn önmagának es ne enge ije meg senkinek, hogy ezen leiületiészekel szederfák helyet' másnemű fákkal foglaljak el. Az iden 226 drb. másnemű lát ültettek a nagykállói útra, holott ezeknek semmi hasznát sem veszi a szegeny ember Az 1894. évi XH-ik törvényezik 46. és 47. szakasza is elrendeli, hogy a selyemtenyésztés érdekében a faiskolában a szederfatenyészlésre különös gond forditasíék és hogv a termelt csemeteket a közutak, u czák és >erek beí'ásitására használják. Különösen arra kérjük a t. tanacsot, hogy fordítson megfelelő gondot a fiatal fák ápolasára, mert részben némi hiányra mutat az, hogy az idén tönkre ment 90 darab. Elismeréssel emlékezünk meg a t. tanács azon helyes es üdvös intézkedéséről, hogy egy külön epreskertet létesített. Paszab községben ez évben a selyemlermelők száma egygyel szaporodott, az átlagos kereset 21 korona volt A legmagasabb keresete egy tenyésztőnek 54 koronára rugóit. Az illelő tenyesztőnek a neve: Gönczi Laczi. A község közterein ezidőszerint még lombozható szederfák nincsennek. A lakosság azonban igen érdeklődik a selyemtenyészlés iránt, mert bizonyára van a községnek elég szegénye, kik nagyon is utalva volnának a selyemtenyésztés után várható keresetre. úgyis at kellett egyszer esni s a jövőben tudni fogja, melyik nőn •! találja fel az igaz szerelmet. Ez a mondás volt akkor egyedüli vigasztalóm a csalódásban, mert azt hittem, csakugyan ugy lesz a jövőben, hogy felludom találni az igaz szerelmet. Bevallom, hogy eddig még nem sikerült. Nem tudom azért-e, mert nem volt szerencsém P Def az bizonyos, hogy ahhoz a mondáshoz még azt kellene h jzzá tenni: — Azonban az szolgáljon legfőbb vigaszul, ho^y majd mikor a fehér liliomnak nem lesz árnyéka, akkor fog a szerelem csalódás nélkül járni . . A szép Elza asszony volt. Ducsenszki János ezredorvos volt a férje. Lelkiismeretes katonadok'or volt ő. Annyira hivatásanak érzeteben, hogy közbon feleségéről, a szép Elzar.il csaknem meg is feledkezett. A nyugodt kedélyű férfiakhoz tartozott, kit az impressiók nem igen tudnak befolyásolni, nem igen tudnak lVlizgatni és sohsem tudják megérteni, hogyan is akadhat férfi, aki fél ékeny a feleségére, még hogyha meg is van győződve, hogy szereli. Pedig a szép Elzára leh 'ett ' volna féltekeny, olyan isteni egy gyönyörű asszony volt. Annyian bolondullak erle, annyian vágyakoztak utánna s annyi irigylője volt miatta — Ducsenszkinek. Tiz éve éltek már együtt s nem volt gyermekük. Az eridorvos úr irigyesei ezt némi átokra vitték vissza. Igen. Azt beszélték, hogy az apai átok beteljesedett. Az ezi edorvos úr Sziléziában vuit akkor garnisonban Bizonjára delczegebb, fiatalabb, szebb s akkor még karcsú zvickert hordott eléggé meredek orrhátin. Szemei s so kai szenvedelyesebben villogtak. Ott ismerte meg Eizát Messze földön hires szépség volt Elza, kinek csak egy man ája s i500 holdas birtoka volt A szép Elzát adop'alta egy saemes lengyel gróf, természetesen úgy, hogy a mániáját elvette. Elza pedig reverzálist adott, hogy nem megy férjhez, csak akihez a gróf akarja. Elza nagyon szívesen beleegyezett ebbe, végre is grófnő le t érte. A grófnak természetesen volt gondja ra, hogy üveg ulán tartsa a szép Elzát. Különösen katonáktól óvt . ,Nohát hiábavaló volt minden igyekezete. A véletl n közbejáts/ott s ez tönkretette egész számítását. Elza egyszer kilovagolt. Merész lovas hírében állott. Egy nagy gátat akart átugratni. Azonban a ló elbukott s Elza alája került. Kificzamodott a lába. A legelső orvos, kit hozzá hívtak Ducsenszki ezredorvos volt, mert messze, nagyon messze a vidéken ő volt az egyedüli doktor. Tehát őt konzultálták, míg a tanár megérkezett. Erre azonban már nem volt szükség, meri Ducsenszki ur brilliánsan végezte dolgát. Meggyógyította a szép Elzát. A gróf hálából gyakran meghívta magához egy-egy „fiwe o clock"-ra, minek az lett következménye, hogy a szép Elza mindinkább rájött egy gondolatra: egy szerelmes kötelességtudó doktor mindig többet er, mint egy tönkrement báró. Elhatározta, hogy a doktor felesege lesz, annál is inkább, m^rt a doktor szerelméről megbizonyosodott. A grof hallani sem akait a dologról. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy Elza az adoptatiót semmisnek nyilvánította, minthogy a gr./f csak számításból adoptálta. Erre a gróf kitagadással válaszolt. E'.t követle, hogy Elza tagadta meg a grofot. Szóval kölcsönös ki és megtagadások eredménye mégis az lett, hogy a szép Elza felesége lett Ducsenszki ezredorvos urnák. Neki tehát mégis legnagyobb haszna volt az egészből: kapott egy remek asszonyt s mellé egy remek hozományt. Mondom, ennek tudják be a — kevésbbé remek asszonyok és a Ducsenszki ezredorvos ur irigyesei azt, hogy házaséletükön nincs áldás. Ez azonban mit sem változtat a dolgon. Elvégre azért ez mégsem lehet akadálya a boldogságnak. Ducsenszki ur nem is érzi ezt. Ó már sehogyse lenne boldogabb, mint igy. Nincsenek különös izgalmai, nincsenek szenvedélyes vágyai. A szép asszony övé, tehát nics mit félleni. A katonáéknál meg van a respektus, a czivileknél az ir'gyseg, — mellyel ugyan nem sokat törődik, — tehát nincsenek vérmes ambitiói és — izgalmas vágyai. Az ő hajója az élet hullámzó tengeréről biztos revbe jutott s boldogan élvezi a békés jelent. Jól emlékszem, egy nyári este volt, midőn először láttam a szép Elzát. A belegényi aranyifjak rendeztek valami mulatságot. Én akkor, mint vendég tartózkodPazony községben a mult évben tenyésztés nem volt. Az idén két család foglalkozott a selyemtenyésztéssel elég jó sikerrel, mert az átlagos kereset 31 koronára rúgott. Miután a községnek közterületein még szederfái nincsennek, melegen kérjük az elöljáróságot, hogy karolja fel egész buzgalommal a szedertatenyésztést. Ültessen évenként men'ől nagyobb arányban szederfákat s gondozza, ápolja azokat j d. Egyáltalán használjon fel minden módot arra, hogy mielőbb megfelelő szederfaállomány legyen a tenyésztők rendelkezésére. Legelsőbben ültesse be a község szélesebb utczáit és köztereit. Pátroha községben a selyemtermelők száma az idén ugyanannyi volt mint tavaly, az átlagos kereset pedig 17 koronáról 25 koronára emelkedett. A selyemtermelés iránt itt meglehetős érdeklődés mutatkozik, de itt is az a baj, hogy nincsennek közhelyeken szederfák. Az elöljáróságnak köszönettel veit jó indulatáról tesz itt elismeré re méltó tanúbizonyságot, hogy a faiskolat jókarban tartja és az idén 70 drb szederfa került kiül élésre. A szederfaállomány megfelelő növelésé mellett a selyemtenyésztés csakhamar igen jelentékeny fokra fjg fejlődni a községben. Ihass községben az iden öt selyemtermelő volt és átlagosan k restek 18 koronát. A legmagasabb kereset 27 koronára rugóit. Már a mult évben is emiitettük, hogy ilt nagy érdeklődés mutalkozik a selyemtenyeszlés iránt. Ez idén újból melegen kérjük az elöljáróságot, hogy tegyen meg mindint megfelelő nagyságú szederfaiskola létesítése erdekében. Ujfeliértó községben a s elyemtermelők száma az idén nagy mérvben csökkent; aminek oka az, hogy előző évben nem táplálhatták elég jól a hernyókat. Ez évben 15 selyemtenyésztő állag 16 koronát keresett. Volt azonban olyan termelő is, aki egymaga 36 koronát kapóit a gubóért. Különben ezen községben nincs közhelyeken lombozható szederfa és igy a lermelők tisztán a magántulajdont képező szederfákról szereztek be lombszükségletüket. Remélhető a ónban, hogy jövőre, kivált az elöljáróságnak jóindulatu buzdiiá<a mell-tt a tenyésztők szama ismét jelentékenyen emelkedni fog. Vencsellő községben a selyemtenyésztes még egészen ke,.delleges. Az idén volt egy tenyeszlő, ki 61 koronát keresett, a mi igen szép eredménynek mondható. Az illető tenyésztőnek a neve: Garai János. Remélhető, hogy ezen eredmény biztató hatással fog knni és jövőre többen fognak tenyészteni. A fődolog, hogy a község szederfaalloinányának növelésére törekedjen és köszönetet is mondunk, hogy az elöljáróság a községi faiskolaból az iden 55 drb szederfát ültetett ki. Veresmart községben az idén tenyésztettek először. Volt 5 selyemtermelő és ezek átlag 27 koronát kerest. k. A legmagasabb kereset 57 koronára rúgott. Az illelő tenyesztőnek a neve: Szabó Sándor. A selyemtenyészlés iránt itt meglehetős érdeklődés mutatkozik, de itt is az a baj, hogy nincsenek közhelyeken loinbo ható szederfák. Zsindelyes pusztán az iden egy tenyésztő kísérelte meg a selyemtenyésztést, ki 41 koronát keresett. A tenyésztő ezen szép eredményt Kupferstein Jakab bérlőnek köszönheti, amennyiben birtokán megengedle a lombszedést, miért e helyen is melog köszönetet mondunk. Reméljük, hogy a faállományhoz képest a selyemtenyésztés évről-evre örvendetesen emelkedni fog. Egy kis kirándulás Németországba. A inainzi római germán Muzeuinnak kincseiben harmad fel napig gyönyörködve fájó szívvel váltam meg tőlle. Az ezután látott őskori gyűjtemények is tetszettek ugyan, de majdnem olyan formán, mint a fogoly pecsenye után a paczal. Jól lakván gourmanddá váltam. Innen Heidelbergbe iramodtam, a mely 41000. lakost számláló város a Neckar folyó partján gyönyörű hegyes vidéken fekszik, az utczán c-ak ugy hemzseg a tam abban a kis városkában, hova egyenesen Pestről mentem, mint „gólya" rokoni látogatásra. Elképzelhető, micsoda kicsinylést, micsoda lebecslést, ruiesodi spanyol „grandezzai" leereszkedést fejezett ki arezom, midőn beléptem a mulatság helyiségébe, — mely különben egy szellős pavillon volt — s megállva, körülhordozva fejemet hanyagul szétnéztem, közben feltűnővé akarván tenni kivágott uj selyem mellényemet. Azonban, amily blazirlan fixiroztam az ott levőket, egyszerre csak a legvehemensebb erővel kezdett dobogni szivem. Hirtelen elhalványodtam. Óh, nem az ijjedtségtől, hanem az örömtől és meglepetéstől. Tudják miért? Mert a tánezoló párok közt Nettit pillantottam meg. Igaz. Nem is tudják, ki az a Netti ! . . Netti egy bájos, szép, aranyos pesti backfisch. Abban a hazban lakott, melyben egy barátom, kit különben azért tartottam meg barátomnak s azért kerestem fel oly gyakran, mert Nef.i is abban a házban lakott, melyben ő. Éppen szembe az ő szobájával, egy emelettel lejebb. Valahányszor barátomnál voltam, Nettit mindig láttam az ablakban. Tekintetünk többé-kevésbbé találkozott. Nem tudom, hogy ő ugyanugy érdeklődölt-e en irántam, mint én ő iránta. A faktum annyi, hogy később már annyira megszoktam Nettit, hogy néma hódolatomban imádni kezdtem. Százszor akartam közeledni hozzá és síázszcr haboztam. Elvégre mindig visszatarlott, hogy a Netti papája huszár-őrnagy s kardja rémeset sújthat egy vékony czivil — koponyára. Már három hét óta hiába jártam barátomhoz, Nettit nem sikerült megpillantanom a szokott helyen. Elképzelhetik, volt okom szivdobogásra, midőn most, váratlanul itt, ezen a mulatságon megláttam. Soha sem beszéltem vele, azért mikor tánezosa letette, egész bálran hozzá léptem s ezt mondtam: — Kistihand, Netti nagysám. — Jó estét, — feleli csodálkozva rám nézve Netti. — Szabad egy tánezra ? — kérdém. És ő is túltéve magát a formákon, beletalálva magát a helyzetbe eljött — egy lánczra. Aztán kérde-